Népújság, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám
1981-09-20 / 221. szám
1e&t&ék, Csak... Nagy gondban van kis hazám bérből és fizetésből élő dolgozó társadalma: itt fenyegeti már az ablak alatt az ötnapos munkahét A jövő esztendőtől kezdődően — és milyen gyorsan szaladnak a napok, a hónapok, azt csak nők tudjak igazán! — ebben a kis tejjel-mézztel folyó Kánaánban, be kell vezetni az ötnapos munkahetet. Ha törik, ha szakad- egy ember, egy héten öt napnál többet nem tölthet a munkahelyén. Hát idejutottunk. Ezt kellett megérnünk. Pontosabban azt, hogy dolgozó népünk egy nem elhanyagolható rétegének az eddig is mindössze heti öt napra tehető munkavégzését lám törvényesítsék az egész dolgozó társadalomra vonatkozó érvénnyel. Ami eddig gúny és felháborodás tárgya volt. témája a sajtónak, a cis_ és nagygyűléseknek, aktíváknak és értekezleteknek, miszerint nem dolgozzuk ki se a napi. se a heti munkaidőt. az most megszűnik majd téma lenni. Téma volt, törvény lett: így kell ezek után csinálni mindenkinek. Jártamban, Keitemben ,áthattam és látom, mily sok keserű arc hirdeti, mennyire gond és megrázkódtatás, hogy bevezetik az egész országban, mindenkire kötelező érvényűén az ötnapos munkahetet, a minden szombat — vagy hétfő, kedd?' — szabad idegesítő .,mozgalmát'1. S e keserű arcok csak borúsabbá válnak, ha visszahallják a rádióban, látják és hallják a televízióban és visszaoJvas- sák a nyomtatott sajtóban saját panaszukat a csökkent munkanaiiok és a néhány helyen megnövekvő egy napra eső munkaórák miatt. Meg is értem őket. Ügy érezzük, úgy hirdetjük hovatovább ezt a rendkívül fontos — hogy komolyabbra váltsam a szót — gazdasági-szociálpolitikai intézkedést, mintha az valamiféle istencsapásként szakadna ránk. Számolnak, kivonnak, összeadnak a munkahelyeken, kiszámolják, hogy kettővel több, avagy másféllel, hogy semmivel sem csökkent és nem számolják ki, hogy egy teljes nappal lesz kevesebb. Olyen nappal, amelyet — lévén a naptárban csak, a szökőéven kívül, 365 nap — nem adhat ingyen a zsebéből az állam senkinek. Amelyet tehát nekünk kell „szabaddá” tenni! Felszabadítani egy olyan munkanapot a teljes pihenésre. kikapcsolódásra vagy a háztáji, a kisegítő gazdaság számára, a családi együttlétre. olvasásra, vagy kirándulásra, amelyet „előállítani” mégiscsak nekünk kell. De, hogy lehetőség nyílik erre, hogy egyáltalán minden szombaton, illetőleg a minden hét egy napján ne dolgozzunk, most már hivatalosan — sem: hogy kajánkodjak még —, ahhoz nyilvánvaló olyan gazdasági és politikai körülmények szükségéltetnek, amilyeneket sikerült megteremteni az utóbbi években önmagunk számára. Még a párt XII. kongresszusa fogalmazta meg a heti két pihenőnap kialakításának szükségességét, s e határozat 'végrehajtása megtelelő és alapos előkészítés után most válhat csak valósággá. Mert, amikor'— vélhetjük hittel és reménnyel — az előkészítés, a munka- és üzemszervező feladatok megvalósítása immár erdménnyel kecsegtetnek. Most, amikor — és tehetjük hozzá nyomatékkai — a vilaggazdaság válsága mind jobban mélyül, amikor a fejlett tőkés országok gazdasága és gazdálkodása. a számukba legjobb esetben is csak stagnál és legalább nem esik vissza. Most. amikor a magyar gazdaság számára változatlanul nem kedvezően alakul a nemzetközi piac, nehezül a külkereskedelmi kapcsolat, amikór erőfeszítéseink maximumára, a rugalmasság tökélyére. a piaci érzékenység szinte abszulútumára lenne szükség. S ami ezzel jár: a fegyelmezett, a termelékeny, a hatékony munka precíz biztonságára. Amikor a nálunk sokkal fejlettebb tőkés országok egész sorában munkanélküliséggel küszködik a kormány, az államvezetés. akkor nálunk munkanapot csökkentünk. Igaz. ném holmi voluntarista elhatározás és kinyilatkoztatás alapján, hanem több oldalról is alaposan megfontolva azt. Az életszínvonal megőrzésének, s ahol lehet, valamelyes növelésének egyik idehátó tényezője a munkaidó. á munka körülményeinek kedvező változása is. Ez a dolog szociálpolitikai — és természetesen nemcsak az — oldala. Ám ennek megvalósítása csakis úgy lehetséges, hogy a termelés ne csökkenjék, sőt, éppen a már említett nemzetközi gazdasági viszonyok miatt, inkább növekedjék. Ehhez nyilvánvalóan fegyelmezettebb munkára, a munkaidő jobb és teljesebb kihasználására van és lesz szükség. Az ország párt és állami vezetése, rendkívül alapos felmérő munka után ítélte úgy a helyzetet, hogy minderre már és most megértek a feltételek. Olyan körülmények, lehetőségek és szabályozók keretei között, mint amelyek már széles körben ismertek. A munkaidő alap lényegében nem csökkenhet, mert ezt az eddig már elért és megdolgozott életszínvonalunk bánná. A dolgozók reális igénye, a kongresszus határozatai ugyanakkor azt igénylik, hogy legyen több szabad idő. Ezt az „ellentmondást” csakis a munkaidő alap ésszerű átcsoportosításával lehetett és lehet feloldani, hogy végeredményben az egyén is jól járjon, s a szocialista társadalom egésze, a szocialista gazdaság is megtalálja a számítását. Nincs és nem is lehet olyan intézkedés sehol a világon. lett légyen az • bármennyire is átgondolt, tudományos és nemes szándékú, amely kivétel nélkül mindenkor és mindenki számára ugyanolyan hasznot hozna, egyfőrmán kedvező lenne. Ám, a ..minden szombat szabad szombat” a magyar dolgozók döntő többsége számára vitathatatlán előnyökkel jár. Hogy milyen csodálatos egy ország vagyunk, arra mi sem jellemzőbb: e sorok írójának, és még mennyi írtnak. arra kell győzködnie a meggyőzendőket, hogy az ami jó — az tényleg jó Rendben van. megalkuszom: nem nagyon jól Csak jobb, mint volt. Csak... ?! M A tanya Se sorsa A málnabokrok veszélyeztetik a Kovács-tanya biztonságát. Mert a szemek lehetnek bármilyen édesek, a helyi téeszelnök szájában mindig megsá- vamyodnak. Hogyne, hiszen tanyán, a nagyüzemi táblásttást akadályozó területen émek. Pedig Kovács János a téesz dolgozója, otthon hizlalt állatait a gazdaság segítségével értékesíti, mégsem jár az elnök kedvében Nem hagyja el az apjától örökölt kéthektárnyi földet, a gémeskutat, az eperfákat, a máLnást, A téesz hiába ígér házhelyet, kőművesbrigádot, Kovács János ragaszkodik a családi ereklyeként őrzött nád fedeles épülethez. Az eperfa termésével' disznót, csirkét, hizlal, kukoricáért sem fizet, zöldség mindig akad a veteményesben. Hiába akar a téesz összefüggő rozstáblát, a Kovácsportát nem tolhatja arrébb. Ehhez kevés az elnök ereje. Hatásköre legfeljebb a ..nem” kimondásáig terjed. Ezt felelte, amikor a tanácstitkár megkérdezte: támogatja-e a tanyák villamosítását. A téesz elnöke modernizálni szeretné gazdaságát, új növényi kultúrát meghonosítani, nagy teljesítményű, szedő, arató-cséplő gépeket beszerezni. A tanyák viszont szögesdrótként akadályozzák a táblásítást. A kis háztájikat, az ósdi épületeket kerülgetni kell’. Hiába a modem technika: a hétmérföldes csizmában csak araszolni lehet. Az elnök a haladás érdekében sürgetné a buldózereket. Hasonlóképpen érvelnek a tanyát érzelmileg ellenzők. T,akatos Vince nagy. sikerű dokumentumfilmje, a Naplemente előtt négy esztendeje szinte sokkolta a tévénézőket. A magára hagyott idős emberekért, a petróleumlámpa világosságáért. a biblia igazságáért, a magatéhetetlenség látványáért sokan nem a múltat.. nem a kisparaszti élethez való ragaszkodást, hanem a szórványtelepüléseket okolták. Kialakult az a szerencsétlen helyzet, hogy amíg Bács-Kiskun megyében a helyi tanács, a vöröskereszt, a Hazafias Népfront, a szocialista brigádok társadalmi összefogást hirdettek a tanyán élő idősek megsegítéséért, addig a pillanatnyi hangulatuknak eajgedetaies- toeriők a eOnk forcMU ták. Mentségükre szóljon, a tanyák értékét, gazdasági jelentőségét hazánkban sokáig a széljárás szerint mérték. <A múlt század, köziepén például a hatóságok erővel tartották a falvakban az embereket. Tanyát venni, önállóan gazdálkodni csak a paragrafusok és a zsandá- rok kijátszásával lehetett. A legelőfeltöréssel, szőlő- telepítéssel megkezdődött a kiköltözés. A falvakat elhagyó új honfoglalók még nem érezték hátrányosnak szociális, egészségügyi, kulturális ellátásukat: a beteg- biztosítást, a színházat, az anyagi biztonságot nemcsak a tanyai agrárproletariátus hiányolta. Ám a kormánykörök úgy tettek, mintha a tudatlanság, a nyomor kizárólagosan a tanyák jussa lenne. Felszabaduláskor egykori cselédek, napszámosok, sommások jutottak földhöz. Többségük az új birtokon építtetett házat. Amikor kiderült. hogy a kisparcellák akadályozzák a nagyüzemi termelést, a hatóságok igyekeztek a szétszórtan élőket összeköltöztetni. Kialakultak a leendő községek magjai, a tanyaközpontok. Benépesülésüket a fotóriporterek és festők is segítették. Nem ábrázolták magányos épületet. gémeskutat. de megörökítették a beköltözést, a hidroglóbuszt, a beláthatatlan kukoricást. A tanyaközpontok pedig fejlődtek. Amikor egymásba értek a házak, elkészült a bekötőút, vegyesbolt nyílt, aztán két tantermes iskola (egy osztály az alsó. egy a felső tagozatnak), az orvos is meglátogatta a helyieket, Később könyvtár létesült: hétköznap olvasnivalót, kölcsönzött. szombatonként táncmulatságnak adott otthont. Néhány év múlva a helyi téesz irodát építtetett, a« üzlethálózat bővült. a könyvtárból kultúrház, a tanyaközpontból faly lett. Ezekben az időkben új tanyák létesítéséről vagy a meglevők támogatásáról nem illett beszólni. A hatvanas swffioafc ... nem olyan fekete az őrdög, mint amilyennek festik. Azt, hogy a magányos település a nagyüzemi gazdálkodás ne- hezítöje — továbbra sem tagadta senki. Kiderült viszont, hogy ez a betyár nemcsak elvesz, de ad is: szőlőt, gyümölcsöt, zöldséget, kapirgáló tyúkokat, hízott libákat, évsíZázados hagyományok szerint legeltetett állatokat. Sőt. munkára fogja a nagyüzemi gazdálkodásra alkalmatlan földeket is. Nem véletlen, hogy a tehetősebb egyén) gazdálkodókat évente 60—80 ezer forintnyi jövedelemhez juttatja. A tanyák, miután gazdasági eredményeikkel igazolták létüket, nyilvánvalóan tették, hogy belátható időn belül települési formaként sem szűnnek meg. Amíg néhányam a lerombolással fenyegetődzőket csitítják, addig mások félnek, hogy a jelentős tanácsi segítséggel: útépítéssel, villamosítással állandósul a tanyavilág. Szerintük a modern televízióval, mosógéppel ellátott lakást nehezebb elhagyni, mint a petróleumlámpást. Amit mondanak, igaz, mégsem hihető, hogy a reális vágyak valóraválása a régi településvisizonyok konzerválását jelentené. Az ember nyugtalan lény: ha egy célt elért, újabbakat tűz maga elé. Az igények kielégítése is újabb igényeket, szül — főleg a tanyai fiatalokban. Az ő többségük (otthoni körillménveiktől függetlenül) vágyik egy közeli faluba vagy városba. Már csak azért, is, mert minden fejlődés ellenére napjainkban a tanyákra nem a modern életvitel a jellemző. A villamosítás, az útépítés csak az egymáshoz közeli épületeknél kifizetődő. Ezért, kellene egyre több tanyaközpont. Ide elérhetne a villamos-vezeték, ide érkezhetnének a mozgó élelmiszerboltok, itt lehetne gyermekfelügyeletet kialakítani, itt állnának meg a távolsági autóbuszok, és ami nem utolsó szempont, itt lehetne közösségben élni. öt éve országos felmérés készült a tanyaépületekről,’ lakód foglalkozási szerkezetéről. jövedelemforrásáról,' életkörülményeiről, Az adatok összegzését egy rendelet követte. Ezentúl a tártó- san fennmaradó tanyás területekre korlátozott számú építési engedély adható. A körzet életképességét a helyi tanácsok hivatottak eldönteni. A megyékben — SzaboJcs-Szattnár kivételével — mégsem tülekedtek építési engedélyekért. Ügy vélték, nem jó. ha az emberek pénzüket tanyai ház; ra költik, mert ezzel egy későbbi kulturáltabb otthontól fosztják meg magukat. Hogy mi lesz a tanyák sorsa? A gazdasági számítások és társadalmi mérlegelések döntik el. ezután is. hogy a fennmaradás és a megszűnés között mire érdemes szavazni. De napjainkban mégsem a szórványtelepülések, hanem az ottani emberek sorsa az izgalmasabb. A fiatalok vagy középkorúak jól. vagy rosszul, de megélnek. Es az idősek? Az Alföldön a már említett, társadalmi kezdeményezésben bővítették a szociális otthonokat, napközit létesítettek a tanyasi öregeknek vagy felújították házaikat. Mindez azonban csak cseipp a tengerben. Az ország tanyáin több idős. magatehetetlen ember él, mint amennyi élvezheti a társadalom segíti ségét. Ebért ha nem is mondunk nemet a tanyákra, a mindenkori erőhöz mérten támogatni kell a faluba költözésüket. Nem a mai tanyai öregek gondjainak megoldásáért — ezzel nagyrészt elkéstünk. Viszont még sokát tehetünk a középkorúakért. a tizenöt-húsz év múlva segítséget igénylőkért. Mindezek ellenére ne romboljuk le erőszakkal a magányos házakat. Lakóik elhelyezéséről. új házhelyekről úgysem tudnánk gondoskodni. Ám az elhagyott épületekhez jöhet a buldózer, a parlagon maradt földek beolvadhatnak a helyi téeszek,1 állami gazdaságok tábláiba. A megszűnő tanyát sirathatjuk. De újból benépesíteni már nem érdemes. Horváti) Kálmán
