Népújság, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám
1981-09-19 / 220. szám
NÉPÚJSÁG 1981. szeptember 19., szombat 3. Ülést tartott a megyei tanács (Folytatás az 1. oldalról) koráig (?!); az Alkotó Ifjúság pályázat kínálta lehetőségeket kevésbé használják ki megyénk mezőgazdaságában; alacsonynak mondható a friss diplomások kezdő keresete, ami óhatatlanul feszültségekhez vezet a fiatalok között. S hogy csupán néhányra emlékeztessünk, Sokkal hatásosabb propagandára lenne szükség a dohányzás, az alkoholfogyasztás ellen. Mint a beszámoló előterjesztője is hangsúlyozta: so- jcat változott a fiatalokkal kapcsolatos szemlélet az ifjúsági törvény megszületése óta, de még további alakítása szükséges. Olyan ötleteket, módszereket keli találni a jövőben, amelyek nagyobb anyagi ráfordítások élkül is egyre javítják a iatalok helyzetét. A szélesedő társadalmi gondoskodásod túl a szülők és családok is vállaljanak nagyobb részt, felelősséget gyermekeik neveléséből, személyiségük formálásából, a munkára, a családi életre való felkészítéséből. ^ társadalmi beilleszkedés zavarainak csökkentésére keli törekedni, s tovább ja- fvítSni a diákok szociális ellátását, a fiatalok szabadidő-eltöltésének lehetőségeit. Eredmények és gondok egész sorának előadásával, hasznosítható javaslatokkal kapcsolódtak a témához a vitában felszólalók, Soós Tamás, Tóth Ilona, Kovács Gyuláné, az Állami Ifjúsági IBizottság képviseletében megjélent Lóska Szilárd titkárhelyettes és Úszta Gyula országgyűlési képviselő is. Ezután Zámbori Ferencnek, a megyei tanács építési, közlekedési és vizügyi osztálya vezetőjének beszámolója került a résztvevők elé lakásépítési, lakásgazdálkodási helyzetünkről, a tennivalókat is felsorolván. Mind az írásos anyag, mind pedig a szóbeli kiegészítés hangsúlyozta: a téma fontos volt és a VI. ötéves terv során is az marad szűkebb hazánkban. Elsősorban a kiemelt települések — három városunk és Heves — lakásellátásának javítása a cél, s főleg a már kialakulóban lévő lakótelepek, építési területek munkáinak befejezésével kell törődni. A feladatok megvalósítása során előtérbe kerül az állami lakások felújítása és a magánlakás-építés szélesítése. Ez utóbbinál az építkezések 60—65 százalékát jelentik a családi házak, 30—35 százalékát pedig a több szintes otthonok — amelyek a gazdaságos előkészítés érdekében nagyrészt a célcsoportos állami lakásokkal azonos területen születnek. A területek előkészítése mindenütt megkezdődött, s a kivitelezés könnyítésére a tanácsokkal és az építő szervezetekkel folyamatban vannak a tárgyalások félkész — a megrendelő által is befejezhető csoportos családi házak megvalósítására. További segítség a telek- biztosítás mintegy 3800—4000 lakáshoz, az építkezésekhez teremtett korszerűbb hitel- feltétel, s a tervellátottság javítása. A családi háznál is alkalmazható PEVA-techno- lógia kidolgozására a Heves megyei Tanácsi Tervező Vállalat házi pályázatot hirdetett a más hasonló eljárásokra korábban kiírt ÉVAÍ-, OTP-, OKISZ-, SZÖVOSZ-, megyei tanácsi „verseny” mellett. A felújítások biztosítására a tanácsi építők, az egri Épületkarbantartó Szövetkezet, a gyöngyösi Mátra- vidéki Építő- és Szakipari Szövetkezet és a hatvani Építőipari Szövetkezet együttesen 146 millió forintos kapacitásfejlesztést vállalt. A lakásigénylők száma 1981. május 31-e után 4270- re esett vissza. A felújítások, korszerűsítések, építések mellett a meglevő lakások több lépcsős cseréjének meg. szervezésével — lakáscserealap megteremtésével, magánlakások forgalmazásával is — igyekeznek megyénkben csökkenteni a gondokat. Jó hír, hogy Egerben máris folyamatban van egy 198 lakásos garzonház építése, ami jövőre befejeződik. Az érdeklődéssel kísért téma vitájában Alakszai Emil, dr. Miklós Endre, dr. Kádár János, Úszta Gyula kért szót. véleményével, indítványával segítvén a testületi munkát. A következőkben a megyei tanács — Maróti Sándor elnökhelyettes tolmácsolásában— a tervgazdasági bizottság munkájáról tájékozódott. Ahogyan kiderült a beszámolóból: a testület a megyében folyó tanácsi és területi tervezőmunka megalapozását segíti, a tervezés területi és ágazati összhangjának megteremtésén dolgozik. 1977-től nem kevesebb, mint 42 fontos kérdésről tárgyalt ülésein, s számos témában foglalt hasznosan állást. A bizottság munkája nagy szerepet kapott a VI. ötéves terv előkészítésében, tagjai több más mellett foglalkoztak oz.Jpmt. 4&ra .vízgazdálkodás hosszú távijconci^p- ciójával. Végül a tanács egyebekről tárgyalt. Többi között a megyei tanács ifjúsági bizottsá- gába delegálta Domoszlai Lászlót, s különféle szervezeti ügyekben határozott. Az interpellációk során dr. Varga József Verpelét egyik veszélyes közlekedési csomópontjának fölszámolását, illetve az utak találkozásának kedvezőbb kialakítását kérte az úgynevezett „fekete keresztnél”. A megyei tanács ÉKV-osztályának vezetője a helyszínen tett ígéretet arra, hogy a KPM Heves megyei Igazgatóságával sürgősen tárgyal az ügy rendezéséről. Gyóni Gyula A füzesabonyi járás közművelődési problémáiról szólt Tóth Ilona Szavaznak a tanácstagok. A kép előterében: Utasi Györgyné, Pusztai László és Dr. Jenes Pál (Fotó: Kőhidi Imrei Mezőgazdasági dolgozók a „Szolidaritás”-ról Töthb mint félezer mezőgazdasági dolgozó gyűlt ösz- sze pénteken a tiszaföldvári Lenin Termelőszövetkezet székhazának nagytermében. Bódi Imre, állami díjas, nyugalmazott tsz-elnök bevezetője után Szabó Béla, a Lenin Termelőszövetkezet állami díjas elnöke szólalt fel. „Több mint egy esztendeje figyeljük — hangoztatta egyebek között — a „Szolidaritás” működését. Tudtuk, hogy létrejötte összefügg a korábbi lengyel vezetés által elkövetett hibákkal. Hinni akartuk, és hittük: a Lengyelországért érzett felelősség e tudatában elősegíti, hogy a lengyel nép megtalálja a kivezető utat a társadalmi, gazdasági válságból. De nem így történt! A „Szolidaritás” gdanski kongresszusának felhívását visszautasítva hangoztatta: „Mi nem követjük a „Szolidaritást”. Nem akarunk anarchiát, zűrzavart. Bízunk abban, hogy a lengyel dolgozók is felismerik a „Szolidaritás” igazi arcát, s a párt vezetésével felszámolják a válságot. Ebben számíthatnak a segítségünkre, annál is inkább, mert történelmi tapasztalatokat szereztünk arról, hogy a szocialista fejlődést csak szilárd néphatalommal, a párt vezetésével lehet előrevinni.” Gyermekek világnapja Holnap van a gyermekek világnapja. Nem egyszerűen gyermeknap, afféle toriás. málnaszörpös, ahogyan azt itthon megszoktuk, hanem egy olyan nap, amelyről legkevésbé a gyermekek tudják, hogy az övék, s amelyekről talán éppen azok a gyerekek tudnak a legkevesebbet, akik soha nem ettek tortát és sohasem ittak málnaszörpöt. Temérdek ilyen gyermek el a világon, és temérdek gyerek éhezik, temérdek gyerek pusztul el, mielőtt felnőtt lehetne, temérdek gyerek marad árva, mert apját-anyját bomba ölte meg. mert a felnőttek kegyetlen világa elpusztította a szüleit. És ugyanez a kegyetlen, ez a felnőttvilág az esztendő egy napját a gyermekek világnapjává nyilvánította, s nem tudni, hogy a lelkiis- meret-furdalás késztette-e erre, vagy inkább a saját jövője miatti aggodalom. Hogy féltés, vagy félelem jelölte-e ki a gyermekek számára ezt a világnapot? Bárhogy is legyen, jó oka van a felnőttemberiségnek a saját figyelmét a gyermekek sorsára irányítani. A kérdés csak az. hogy mit tehet ez a mi felnőttvilágunk a gyermekekért? Mit tehetünk azokért, akik még ma is bajra-jajra, nélkülözésre, nyomorúságra születnek, akik számára segélyezéssel sem békét, sem jólétet nem teremthetünk. A gyerekek valóban nem tehetnek arról, hogy glóbusunk mely pontján nyitják rá a szemüket erre a világra, és sorsukért is mi, felnőttek vagyunk felelősek. De akárcsak a világot, az ő sorsukat sem lehet pusztán ajándékokkal megváltani. Világnapja van a gyerekeknek. Értük szülelett az 1954-es ENSÉ-határo- zat, amely szeptember 20-át a gyermekek világnapjává nyilvánította, s amely határozat szerint valamennyi, a gyermekek jólétét célzó akciót minden ország, minden nemzeti és nemzetközi szervezet támogatni tartozik. Csaknem három évtized telt el azóta, de felnőttvilágunk e szívszorító adóssága napjainkban is halmozódik. Ma minden tizenkettő közül tíz gyerek a harmadik világban születik, az ott születettek csaknem fele az első születésnapját sem éri meg. s embertelen körülmények között, igazi gyerekkor nélkül él tovább kétszázmillió éhező, akiket betegség sorvaszt és ínség gyötör, akik ugyan nem vádolnak a fényképeken, de puszta látványuk is vád, amelynek súlyát megosztott világunk segélyszállítmányokkal alig csökkentheti. A gyermekek világnapja van szeptember 20-án, minden gyereké, s bármilyen furcsán is hangzik, nekik a legtöbbet nem anyagi javakkal, hanem a haladásért, a boldogabb társadalmak megszületéséért és fejlődéséért folytatott hárcunk lévén segíthetünk, mert számunkra, akik e glóbuson együtt élünk, a legfőbb felelősség, hogy milyen állapotban hagyományozzuk gyermekeinkre ezt a világot örökül. Tudván tudva, hogy az örökség egészét — tehát békéjét is — megőrizni. tartozunk. Mitől erdő az erdő? Lombhullásra várva Mitől erdő az erdő? Talán nem mindenki tudja: a fél hektárnál nagyobb foltokat nevezik annak rriég gjt- kor is, ha azokról — kitermelés miatt átmenetileg hiányzik a fa. Az ősz, még inkább a lombhullás utáni időszak értékes munkára serkent. Az erdőtelepítésre, a fásításra, az erdőfelújításra. Különböző dolgok ezek, a velük kapcsolatos tudnivalókról viszont egy helyen, az Egri Erdőfelügyelőségen tájékozódhatunk. Tsz-erdök születnek Heves megyében a termelőszövetkezeti szektor telepíti az erdők 90 százalékát, 1981- ben összesen 191 hektárt. Új erdők születnek így főként az északi, meredekebb lejtőjű területeken és az alföldi, elvizenyősödött réteken. Ott, ahol már * nem tudják hasznosítani a talajt mezőgazdasági műveléssel. A hasznosítás elsődleges szándéka, megteremteni a jövő faanyagbázisát, másrészt vannak talajvédelmi, környezetvédelmi, esztétikai szempontok. Frank László igazgatóhelyettes a legnagyobb telepítő gazdaságok között említette Bátor, Verpelét, Szajla, Istenmezeje, Mátraderecske, Nagyréde, Pély, Tarnaörs, Gyöngyöspata szövetkezeteit. Koravén a nemes nyár A fafaj megválasztását főként a termőhelyi viszonyok határozzák meg, ám határi szab a lehetőségeknek a szaporítóanyag választéka. A tölgy például kevés. A hegyvidékeken erdei és fekete fenyő, kisebb mértékben cser, sík terepen a nemes nyár, a fűz kerül földbe. Hosszú az idő, amíg a csemetéből kitermelhető fa felcseperedik. Ahogy vesz- szük persze, mert mint kiderül, ez is relatív. A nemes nyár már 15—30 évre vágásérett. Tamaörsön nagy mennyiségben vágják, deMe. zőszemerén, Tiszanánán, Ka- rácsondon, Vámosgyörkön is. A fenyők és a kemény lombos fák általában lassabban nőnek. Kell 60—120 esztendő mire az iparnak megfelelnek. bár két évtized után a ri$ításo!jto,Lus*» ,tÖTO|?0m- esQÍdtpnteisei úgynevezett előhasznosításuk megkezdődik. Az erdőtelepítés a korábbi években nagyobb ütemben folyt. Ma az ötvenes idők telepítésének a felére esett vissza, sőt a hatodik ötéves tervben további 20— 25 százalékkal csökken. A szakember szerint Van telepítési kedv, terület is lenne. de az anyagiak csupán az igények 50 százalékát fedezik. Suháng sorfa ingyen Sokba kerül az erdőtelepítés. fásításra viszont ingyen jut csemete. Első hallásra cseppet sem logikus. Ha azonban megértjük a kettő közötti különbséget, máris világossá válik. A gyakorlat példái nyomán fásított helynek számítanak az utak, csatornák melletti fasorok ... Tehát olyan részék, amelyekből sohasem lesz erdő! Óriási a mennyiségi különbség. Az erdőfelügyelőség — három megyét érintő művelési területén — ebben az évben 650 ezer forintnak megfelelő csemetetömeget ajánlhat ingyenes akciójában. Kivételesen többet a megszokottnál. A mintegy 25 ezer, egyikét méteres suháng sorfát társadalmi munkafelajánlások elvégzéséhez adják. A Hazafias Népfront felhívása nyomán 1980-ban például 60 megyei település tanácsa fordult kéréssel az Egri Erdőfelügyelőséghez, Friss a fásítani szándékozóik listáján Mezőtárkány, Egerfármos, Kál igénye és a Hatvani Költségvetési Üzemé. Utcák, iskolák, sőt. laktanyák díszei lesznek a kért juharok, hársak. berkenyék. Az ültetésnek két fő időszaka van, most ősszel a lombhullás után, a fagyok beálltáig, vagy pedig tavasszal rügyfa- kadás előtt. Bővített újratermelés A kitermelt fák helyére újak kerülnék, ez a munka Kaiban a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság hatvan hektáron 130 fafajtából csaknem hárommillió csemetét nevel. Legtöbb az erdei fenyő, itt végez sorok közötti gyomtalanítást az asz- szonybrigád (Fotó: Kőhidi) az erdőfelújítás. Vezérlő elv: értékesebb talajba értéke^ sebb fát ültetni! Cseres helyébe mondjuk lucfenyőt. Ez a tulajdonképpeni bővített újratermelés. Tavalyi adat. a téeszek 325, a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság — a szomszédos megyék ide tartozó részein is — 694 hektár erdőfelújítást végzett. A bükk, a töLgy, a cser esetében főleg magról, az akácos állománynál sarjról, a többit mesterségesen nevelt csemete ültetésével. A Bükk nyugati részén, a Mátrában, a Cserháton, a hevesi dombvidéken legelterjedtebb a kocsányos, a kocsány nélküli és a vörös tölgy, a cser, a bükk, a gyertyán, az akác, a juharok, a hársak. a kőris, a nyír, a nemes nyarak, füzek, az erdei, a fekete, a vörös és a lucfenyő. Ritkaságszámba megy a sima fenyő, a termést hozó fekete dió, a madár-cseresznyefa és a berkenye. Budavári Sándor
