Népújság, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám
1981-09-18 / 219. szám
£> Gyógy- és üdülőhelyhez méltóbban Környezetvédelem Egerben A város történelmi neve. zetességeit remekül kiegészítő, a látogatók népes seregeit önmagukban is vonzó természeti értékek, s az idegenforgalom számára biztosított egyéb lehetőségek miatt — mint ismeretes — az egészségügyi miniszter 1975. ben országos jelentőségű gyógy- és üdülőhellyé nyilvánította Egert. A cím. a rang új feladatokat állított a megyeszékhely elé s olyan igyekezethet vezetett, amely sok más települést megelőzött. Nevezetesen: az ország, gyűlés még meg sem alkotta emlékezetes törvényét, ami. kor a városi tanács már intézkedési tervet is készített a környezetvédelemre. S a fontos téma azóta sem került le a tes_ tüüti munka napirendjéről. * Legutóbb — éppen tegnap — már a városi tanács tárgyalt róla. Vajön meddig jutottak el- képzeléseik megvalósításában s min fáradoznak most az egriek? Mint kiderül: a tanácsi kezelésben levő csaknem ezer hektáros földterület túlnyomó hányadát a mező- gazdaság kellőképpen hasznosítja már. S az országszerte népszerű kertszövet, kezetekben természetesen a meliorációról sem feledkeznek meg. Kisebb részben legelők, erdők óvják a földet a pusztulástól, ugyanekkor pedig mind szélesebb körű szemét- és hulladékgyűjtéssel gondoskodnak a város tisztaságáról. Jóllehet még nem jut el mindenhová a kuka-autó, de mindenesetre konténeres gépkocsi járja már Felnémet utcáit is rendszeresen — aminek következtében az Eger patak helyi szakaszának a szennyezettsége sem olyan riasztó, mint korábban. S a helyzetet minden bizonnyal tovább javítja majd a meglévőnél korszerűbb, új, egri köztisztasági telep jövő évi megnyitása. a jelenleginek pedig fölszámolása, területének visszaadása hasznos tsz. tevékenységhez. Mind határozottabbak a vizek óvását szolgáló törekvések. különösen azok. amelyek a földalatti készletek minőségének megőrzéséért történnek. Ennek során legújabban a bükki Barát-rét es környezete élvez - megkülönböztetett védelmet — a VI. ötéves terv jelentős beruházásával, itt teremtik meg a városi ivóvíz-ellátás számottevő bázisát — és a termálkincs . megmentésére készül részletesebb program. Egyidejűleg a felszíni vizekért is nagy erőfeszítéseket tesznek. Rendezték a patakot, a Szalaárok jő részét, övárkot építettek a Csebok- szári-lakótelepen. A szennyvíz tisztítására napi 22 ezer köbméteres teljesítményű telepet létesítettek 1979-ben, az ipari üzemekben bevezették az előszűrők alkalmazását. Azon vannak a tanácsnál, hogy folytassák a csatornahálózat korszerűsítését, bővítését, megoldják a felszíni elvezetést a Lajosvá- rosban, a Farkas-völgy, Faiskola utcákban. S az Eger pataknak Szarvaskő és An- domaktálya között sajnos, még mindig negyedosztályú vize jobb minőségben hömpölyögjék tovább. A levegő védelmére egy sor ipari üzemet kitelepítettek már a város szélére, a légszennyezőket tavaly is összesen 357 0S£ forintos bírsággal sújtották — de gond azért sajnos, még mindig maradt. Ezért — különösen a kiemelt területek: a történelmi városközpont, a Csebokszári, Tihamér, Al- magyar. Merengő városrészek, a népkert és a strand tisztasága érdekében. — toEgyetlen példa: az ötletes he tandemekkel hurkolt autóparkoló is zöldellhct a fűtől. (Kühidi Imre felv.) vábbi szigorúsággal követelik a helyzet javítását. így most például a II. számú kórház, a Gárdonyi Géza Gimnázium, a volt SZTK-intézet, a dohánygyár és a színház kevésbé megfelelő fűtőberendezéseinek kicserélése van soron. Költözködnek az Épületkarbantartó Szövetkezet, a Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat, a TÜZKÉV telepei is, s szó van a ruha- és cipőipari ktsz-ek Dobó térről történő kitelepítéséről. A vasöntöde és a felnémeti mészőrlő ugyan a helyén marad, de jelentős beruházással iparkodik elejét venni a további panaszoknak. S a sétálóbelváros programjának további megvalósításával a motorizáció ártalmait csökkentik. A zaj elleni védekezést is szolgálja a belváros közúti forgalmának elterelése és az új fővonallal kapcsolatos városépítési elképzelés. A település közvetlen környezeti védelmére növelik az egri zöldterületeket. Ennek során évente két-két és fél ezer facsemetét ültetnek, csupán az utóbbi két esztendőben az északi és déli lakónegyedben összesen 112 ezer négyzetméteres parkot létesítettek. míg a belvárosi aszfalttengert — jobb lehetőségek hiányában — füve' sített személygépkocsi-parkolókkal, virágágyás, han-' gulatos, pihenöudvarokkal, játszóterekkel színesítették. Míg a határvidékeken — a „Birkás" dűlőben, illetve az Egerszalók, Demjén és a kerecsenül út közötti részen 179 hektár erdőt telepítettek. S mivel a megyeszékhely más hasonló városokhoz viszonyítva még így csak közepes eredményeket mondhat magáénak — ráadásul a zöldfelület SO százaléka két helyre: a népkert és a bazilika köré összpontosul —, a jövőben folytatják ezt a buzgalmat. Soknak tűnik mindez, de — ahogyan a tanácsnál vallják — közel sem elég. S ezt a nyugtalanságot, tenni- akarást — tekintve, hogy a környezetünkről van szó. arról ahol élünk és dolgozunk — csak helyeselni, dicsérni lehet! Gyóni Gyula Elet Az idő végtelen azon belül az emberi élet nagyon, de nagyon rövid. Ismeretes, hogy az ősember már húsz. huszonöt éves korában aggastyánnak számított, és hogy az emberi élet. kor jelentős meghosszabbodásának csak jelen évszázadunkban vagyunk tanúi. Az orvostudomány, a gyógyászat fejlődése tette lehetővé számos, — korábban széltében-hosszában pusztító — népbetegség felszámolását, a csecsemőhalálozásnak úgyszólván nullára való visszaszorítását, röviden szólva: az emberi életkor megnyújtását. — Mennyi idős? — Hetven esztendős vagyok! Háborúban sebesültem, kétszer operáltak, de mindezek ellenére remélek még néhány rövid évet. — Miért mondja, hogy rövid évet? — Tudja, a magamfajta öreg szívesen gondol és számol visszafelé. Kiszámítottam például, hogy a fiataloknak oly hosszúnak tűnő hetven esztendő, — még ha az életemet jól ki is használtam —, milyen kevés idő volt. Gondolja csak el! Hetven év alatt mindössze 25 550 napot, vagy 3640 hetet, vagy csupán 840 hónapot éltem. Ez még akkor sem sokkál több. ha most nem számítom a szökőéveket. Bizony, bizony! 840 hónap kell hozzá csupán, és a gyerekből öregember lesz! Ugye megdöbbentő? És ha arra gondolunk, hogy az embereknek csak egy kisebbik része éri meg ezt a magas életkort, akkor méginkább rövidnek tűnik életünk. — Igen! A számok valóban ijesztenek, de egyben figyel, meztetnek is. , — ön, mint idős ember, mit tanácsol a fiatalabbaknak? — Ügy éljenek, hogy életük végén el tudjanak számolni önmaguk előtt a letűnt évekkel! Azzal, hogy mit tettek, mii alkottak, mire fordították idejüket. — Nem tudom, mit nevez nagy dolgoknak? Az én életemben a szenvedéseimen kívül — most úgy tűnik — nem voltak „nagy” dolgok. Nem voltam magas beosztásban, nem tálaltam fel semmit, nem voltam gazdag, nem jártam be a világot. és mégis úgy érzem, hogy nem gazdálkodtam rosszul az életemmel. Érdekes, hogy az öregembernek mindig van ideje a bé- szélgetésre, hogy úgy mondjam, az öreg mindig szívesen dí*„ kúrál. Beszélgetőpartnerem is szívesen gombolyítja tovább a beszélgetés fonalát: — Felneveltem három gyermeket! Tizenhárom unokám, két dédunokám van, akikben egy csöppet mindig megtalálom önmagamat. Az egyiknek a szeme hasonlít az enyémhez, a másiknak — úgy mondják — a természete. Az 6 sikereik boldogítanak engem is. Ha bánatuk van, velük szo- morkodom. — Miben lelte legnagyobb örömét? — A munkában! Ne nevessen ki. de én mindig szerettem a munkámat. Tudtam lelkesedni érte, hitterrf céljaim elérésében, és nyugdíjkorhatár után még hat esztendeig bejártam az üzembe. Munkás voltam! Kiváló dolgozó, mindig megbecsült ember. — Mi a terve a jövőre? — Élni szeretnék, minél egészségesebben. Minden napra van tennivalóm. Terveim vannak, amelyeket meg akarok valósítani. Érti, ugye? Élni szeretnék. Szalay István 46. — Az ember lényege — kezdte Budah — az a csodálatos képessége, hogy mindenhez hozzá tud szokni. A természetben nincssemmi olyan, amihez az ember hozzá ne idomulna. Sem a ló, sem a kutya, sem az egér nem rendelkezik ilyen tulajdonsággal. Az isten, amikor az embert teremtette, bizonyéra sejtette, milyen kínokra ítéli, s óriási erő- és türelemkészletet adott neki. Nehéz volna megmondani, hogy ez jó-e, vagy rossz. A tűrés és az alkalmazkodás megszokása néma barmokká változtatja az embereket. Rumata Kirára nézett. A lány Budahhal szemközt ült, és feszült figyelemmel hallgatta. Szeme bánatos volt, nyilván nagyon sajnálta az embereket. — Valószínűleg igaza van, tisztéit Budah — mondta Rumata.' — De vegyen például engem. Én egyszerű DMiSisSa 1951. szeptember 1S„ péntek nemes dón vagyok, és végtelenül szeretem a tudós embereket, a szellemi nemességet. És nem érem fel ésszel, hogy önök, a magasztos tudás egyedüli letéteményesei, miért olyan reménytelenül passzívak? Miért tűrik zokszó nélkül, hogy lenézzék, börtönbe veseék, máglyán elégessék önöket? Budah eltolta maga elől a kiürült buktás tálat. — Furcsa kérdéseket tesz fel, dón Rumata — felelte. — Érdekes, hogy ugyanezeket kérdezte tőlem a nemes dón Gug, hercegünk hálószobafelügyelője. Ismeri? Gondoltam... Harc a rossz ellen! De mi a rossz? Ezt mindenki a maga módján értelmezi. Nekünk, tudósoknak, a rossz a tudatlanság, az egyház azonban azt tanítja, hogy a tudatlanság az üdvözülés, minden rossz a tudásból ered. A földművesnek a rossz az adó és az aszály, a gabonakereskedőnek viszont az aszály a "jó. A rabszolgáknak rossz a részeg és kegyetlen gazda, a kézműveseknek a kapzsi uzsorás. Akkor hát mi a rossz, ami ellen küzdeni kell, dón Rumata? — Szomorúan végignézett hallgatóin. — A rossz kiirthatat- lan. Ember nem képes csökkenteni a rossz mennyiségét a világon. Kissé javítani tud a saját sorsán, de mindig azon az áron, hogy mások sorsa rosszabbodik. És mindig lesznek többé-kevésbé kegyetlen királyok, többé- kevésbé vad bárók, s mindig lesz tudatlan nép, amely elragadtatással néz fel elnyomóira, és gyűlöletet táplál felszabadítójával szemben. — A világ állandóan változik, Budah doktor — szólt Rumata. — Volt idő, amikor nem léteztek királyok... — A világ nem változhat örökké — ellenkezett Budah —, mert semmi sem örök, még a változás sem... Nem ismerjük a tökéletesség törvényeit, a tökéletesség azonban előbb-utóbb elérhető. Vegye szemügyre például társadalmunk berendezését. Milyen szemet gyönyörködtető ez a mértanilag szabályos, pontos rendszer! Alul a parasztok és a kézművesek, fölöttük a nemesség, azután a papság, legfelül a király. Micsoda stabilitás, milyen harmonikus rend! Minek kellene változnia ebben az égi ötvös kezéből kikerült, csiszolt kristályban? — ön valóban tökéletesnek tartja ezt a világot? — csodálkozott Rumata. — A dón Rebával való találkozás, a börtön után... — Hát persze, fiatal barátom! Nekem sok minden nem tetszik a világban, sok mindent szeretnék másnak látni... De mit tegyek? A felsőbb erők szemében a tökéletesség másként fest, mint az én szememben. — És ha meg lehetne változtatni a felsőbb elrendelést? — Erre csupán a felsőbb erők képesek... — Mégis, képzelje el, hogv ön isten... (Folytatjuk) Kiuchi Aya szőttesei a Hatvani Galériában Sajátos történelem. Japán a sok évszázados elzárkózás után, alig száz éve nyitotta meg kapuit a világ felé. Ez időtől kezdve válhatott csak ismertté más népek számára, s maguk a japánok is ekkor kezdtek ismerkedni a világgal. A japán — közismerten — minden újra fogékony nép. Legújabb kori művészetére 'is jellemző az új és idegen irányzatok gyors befogadása, olykor akár a gazdag saját hagyományok ápolásának kárára is. A Hatvani Galériában most kiállító Kiuchi Aya azonban tudatosan hagyományőrző művész. Megőriz egy ősi művészeti technikát, megőrzi a Hokkaido szigetén őshonos népek — legfőképpen az ainók — népművészetének motívumait, szellemiségét, mindezt az ősidőktől ihletet adó táj szépségeinek egyidejű megjelenítésével. Hokkaido, Japán legészakibb szigete, délebbre fekszik mint hazánk az uralkodó szelek és tengeráramlatok következtében éghajlata mégis zord, északi. Hét hónapig tart a tél, a tavasz, és a nyár igen rövid ideig. Nem csoda hát, ha a hok- kaidói művész megörökíteni vágyik e nyár hosszan várt és gyorsan elmúló gyönyörűségeit: a fenséges tájat, a különös és elbűvölő virágokat, növényeket és a szép állatokat. Így született meg többek között falu, hegy, tó, völgy, az úszó jégtábla, a korallfű a vadrózsa, az orgona, a hattyú csodálatosan érzékletes ábrázolása, színfoltok, az ősi motívumok felhasználásának segítségével. Talán furcsa dolog művészi alkotások kapcsán a technikai nehézségekről is szólni. Olyan, mintha szobrászművész esetén a kőfaragás verejtékes munkáját emlegetnénk. Kiuchi Aya szőtteseinél azonban — úgy érzem — beszélnünk kell az alkotás technikai folyamatáról is. Munkái tarkánszőtt gyapjú szőttesek, melyek fekvő szövőszéken készülnek, hat nyüst alkalmazásával. Egy-egy minta elkészítése egy-két évig is eltarthat, ugyanis a művész maga festi és fonja az alkotásához megkívánt fonalakat. Egy-egy munkához olykor több száz színárnyalat használata szükséges. Minden * szín természetes festékanyagok felhasználásával születik, és a festés módjának, a fonalak fonásának is több variációja van. A fonalak egyébként nemcsak színben, hanem finomságukban, felületükben is gazdag változatot adnak. És mind a festést, mind a bonyolult szövést évekig kell tanulnia annak, aki ezt az ősi és Kiuchi Aya által sajátosan kimunkált, a yukara szövésnek elnevezett technikát művelni kívánja. Kiuchi Aya szövőműhelyt tart fenn, ahol ezt a szövést tanítja, és ahol szőtteseit kis szériában szövik. Fontos megjegyeznünk, hogy minden darab eredeti alkotás lesz, két egyforma munka a technika bonyolultságából adódóan nem jön létre. És e kiállítás tanulságaként is a szőttesekből használati tárgyak, viseleti darabok, ruhák készüt Szőttes ruhadarabok a hatvani kiállításról nek, mintegy szimbolizálva, hogy Japánban a művészétek történetében egészséges módon nem vált ketté, sót nem vált egymás ellenségévé. a nálunk úgynevezett képzőművészet és iparművészet. Az iparművészeknek — és ez Japánban ugyancsak hagyomány — ugyanolyan nagy megtiszteltetés jár, mint a ,.nagyim űvészetek” képviselőinek. Kiuchi Aya Aszakihavá- ban, Hokkaido szellemi központjában él. Tisztéletré méltó hagyományőrző tevékenységének elismeréseként a városhoz közel, festői környezetben a művésznő munkáit bemutató új, modern múzeum létesült. Ennek igazgatója Kiuchi Aya fia, Kiuchi Kazuhiró lett. akinek édesanyja átadta tudását, biztosítva benne művészetének folytatását. A múzeum kiállítóterméibeh ugyanakkor lehetőség nyílik fiatal pályatársak bemutatkozására is. amely lehetőséggel mind többen élnek. Mihály Mária
