Népújság, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám
1981-09-18 / 219. szám
EGYMILLIÓ TONNÁNYI FUVAR A MEZŐGAZDASÁGBAN Gépkocsik, vonatok százai az őszi szá 17,4 ezer hektárról „ömlik'’ a cukorrépa VÄM05GYÖRKÖN SIKERÜLT.., Ahol jövedelmező a cukorrépa * m Ács Lajos ágazatvezető: — Kétmillió forint nyereséget várunk . 250 hektárról (balra) Francia Herriau géppel szedik fel a répát (jobbra) (Fotó: Szabó Sándor) A táblában az ötkilóstól a 30 dekásig különböző nagyságú cukorrépákat látunk. — Negyven napig olyan szárazság következett — emlékeztet az aszályos időszakra az ágazatvezető —, hogy ahol tudtuk, öntöztük a répát. Erre csak itt Györ- kön van lehetőségünk a víztárolóból. A szomszédos At- káron már nem volt módunk rá, mert ott nincs ilyen tárolónk. Emiatt ritkább lett a tőállomány, és a tervezett 35 tonnás termés helyett csak 25—30 tonnát takarítunk be hektáronként. A szárazság miatti veszteségünk egységnyi területről 8—10 tonna. Az árbevételi tervünk hektáranként 28 ezer 420 forint volt Ezzel szemben a 30 tonnás termés mellett 24 ezer 360 forintra * számítunk, összesen hatmillió forint árbevételt terveztünk. de a terméskiesés miatt csaknem másfél millióval lesz kevesebb. — Így mennyire jövedelmező a répa? — Még így is eredményes a termelése — erősíti meg Ács János. — Kétmillió forint nyereséget várunk 250 hektárról. Szeptember elseje óta szedjük a répát, s eddig 66 vagonnal szállítottunk az ide nyolc kilométerre levő jászárokszállási átvevőtelepre ahonnan a Mátravidéki Cukorgyárakba került. Az időjárástól függően október végéig 750 vagon szállítására szerződtünk. A Herriau gépsorral együtt- vásároltunk egy szovjet cukorrépafejező gépet is, miután a mellék- terméket tehénállományunk etetésére hasznosítjuk. — A francia gépsorról mik a tapasztalataik? — Azok a jó vélemények,' melyeket korábban hallottunk róla, nálunk is beigazolódtak, de nem felejtettük el, hogy a répa a vegyszeres gyomirtás mellett kapálásra is szorul. Így szövetkeze- tünk asszonyai júliusban kétszer is megkapálták a ré- paföldeket, amire nagy szükség volt! A betakarító kombájn és a felszedő folyamatosan dolgozik. A kiemelt répát tisztító berendezés szabadítja meg a földszeny- nyeződéstől. Így tiszta termés kerül szállításra! Naponta 10 órás műszakban 6—7 hektárról takarítjuk be a cukorrépát, tehát jó teljesítménynyel. Az idei szárazság miatt bekövetkezett terméskiesések nem vették kedvünket, így jövőre is 250 hektáron termelünk répát. Most készül szövetkezetünk jövő évi terve, melyben a jövedelmezőségre törekedve ez a növény is szerepel. A Herriau gépsor 1982-ben is marad, azzal a különbséggel, hogy jövőre Atkáron vetjük a répát. Ennek talaj-előkészítését már megkezdtük és kiszórtuk a szükséges műtrágya egy részét is. Simára elmunkálva megy tehát a télbe az a földterület, ahol jövőre a répa díszük majd. Mentusz Károly A munka jutalma... Kókai Sándor, a visontai Thorez bánya csoportverető há. nyómestere szeptember 4-én Kiváló Bányász kitüntetést kapott. A fizikai munkakörben dolgozó bányászoknak ad. ható legnagyobb szakmai elismerést dr. Juhász Ádám, az Ipari Minisztérium államtitkára nyújtotta át. Az őszi betakarítás Heves megyében is megnövelte ismét a fuvarigényeket. A tervek, kilátások szerint a mezőgazdaságban szeptembertől 'december végéig mintegy egwmrtbó torma, terményt és egpeb anyagot kell megmozgatni. A mennyiség több' miwt fele a földek kincse, döntően síló- és csöves kukorica, zöldség—gyümölcs, szőlő, illetne napraforgó, burgonya. Ami a tavalyinál négy százalékkal nagyobb feladatot jelent a szállításbe«. Ugyanekkor nem jelentéktelenek azok az igények sem, amelyek az üzemeken belül jelentkeznek, hiszen csupán istálló- és műtrágyából együttesen 300 ezer tonna kerül kerekekre, s harmadennyi súlyú szállítást kémek a melléküzemágak, hogy csupán néhányra emlékeztessünk. Mindezek kielégítésére nem kevesebb, mint 850 teherautó és 1300 pótkocsis vontató áll rendelkezésre a gazdaságokban, együttesen napi 10,5 ezer tonnás munkára vállalkozván. Soknak, vagy legalábbis elegendőnek látszik talán a motoros segítség, ám — mint emlegetik — valójában kevesebb a szükségesnél. Ahhoz, hogy a tennivalókkal megbirkózhassanak a gazdaságokban, a szokásos 10 órás műszakokat 12—14 órásokra kell nyújtani. Annál is inkább, mivel október második felében a legszerencsésebb őszi időjárás esetén is minden jpizonnyal már komiszabb napokra számíthatnak. Föltétlenül ki kell használni mindenütt a kedvezőbb időt, s természetesen nemcsak a mezőgazdaságban, hanem m,ásutt is igyekezetre van szükség a fuvarozásban. Rendkívül fontos az összehangolt munka, a kölcsönös megértés, segítség. Több más mellett figyelmet érdemlő a napraforgó csúcstermése — hozzávetőlegesen harmadával több az elmúlt évinél — aminek üteMint azt már korábban hírül adtuk, egy hétig megyénkben tartózkodik a bolgár testvérmegye, Targovis- te szövetkezeti küldöttsége. Itt-tartózkodásuk során a bolgár vendégek ismerkednek a városok és községek fogyasztási szövetkezeteinek tevékenységével,. kicserélik tapasztalataikat egymás munkájáról. A delegáció, amelynek vezetője Szimeon Szi- meonov, a Targoviste merne« szállítására különösen érzékenyek a növény-olajipari feldolgozók. A folyamatosság jelentősen múlhat a MÁV-on is, csakis a vasúti kocsik időben történő biztosításával lehet zavartalanná tenni az üzemek munkáját. Nem utolsó sorban pedig nagy felelősséget követel a kalászos vetőmagvak program szerinti továbbítása. Miután nem kevesebbről, mint jövő évj kenyerünkről van szó! őszidőben is tekintélyesek a ZÖLDÉRT tennivalói. Ha ebben az évben a tervezettnél kevesebb árura számíthat is a vállalat, még mindig 10 ezer tonnányi kerül a gépkocsik platójára ezekben a hónapokban .— leginkább a Volán közreműködésével. A mennyiség tekintélyes része burgonya, alma, vöröshagyma, de szőlőből is 600, fejes káposztából pedig ezer vagonnal kell tartalékolni a következő időkre. Napok óta „nagyüzem van” a Mátravidéki Cukorgyárakban: a hatvani és selypi feldolgozóhelyekre a tavalyinál háromezerrel nagyobb, ösz- szesen 17,390 hektáros területről — öt megyéből várják a 620 ezer torma répát. Zömének beszállítására a MÁV vállalkozott ebben a szezonban is, míg a mennyiség nem egészen ötödén a termelők, illetve a Volán gépkocsijai osztoznak, Szűkebb hazánkból 70 ezer tonnát vár a két gyár, s főleg Füzesabony és Poroszló diktál nagy feladatokat a fuvarozóknak. S ahogyan érkezik a répa, úgy készül folyamatosan a cukor is — ami további szállításokat sürget A vasúti és közúti fuvarozók között általában jó az együttműködés, s remélhetően kedvező marad a továbbiakban is. A még eredményesebb munka azonban csak jót tehet, a hét végi, szombat—vasárnapi. szállítások, rakodások folyamatosabbá tételével sok gondot el lehet oszlatni a csúcsidőben is. Gy. Gy. gyei szövetkezetek szövetségének elnökhelyettese, csütörtökön az egri szövetkezeti üzletek munkájával, az Eger és Vidéke Áfész tevékenységével ismerkedett meg. Ezt követően a bolgár szövetkezeti küldöttek a megyei pártbizottságra látogattak, ahol fogadta őket Barta Alajos, a megyei pártbizottság titkára és tájékoztatót adott Heves megye gazdaságának fejlődéséről. — Szeptember elsején alig 40 perc alatt 55 milliméter eső esett, de sajnos már ké. són jött, a nagy szárazság közepette hamarabb kellett volna... Vámosgyörkön, a Jászságba vezető műút. közelében levő cukorrépatábla szélén á)lunk. Ács János ágazatvezető kicsit kesernyésen fűzi mondatait, miközben a francia Herriau kombájn munkáját szemléli. — Itt nálunk, a három község: Adács, Atkár és Vá- mosgyörk határát magába foglaló Egyesült Barátság Termelőszövetkezetben hagyományai vannak a cukorrépa termelésnek. Tavaly viszont kénytelenek voltunk abbahagyni, mert nem volt jövedelmező. Noha itt a szomszédban vannak a Mát- ravidéki Cukorgyárak és ez a közelség nagy előny, mégis megszüntettük a- répa termelését. Nem voltak megfelelő gépeink, a növényvédelem sem volt megoldva, meg aztán kézi erővel sem bírtuk, mert a répa kapásnövény és ezt soha nem szabad elfelejteni! Az idén változott a helyzet. A közgazdasági szabályozók a korábbiaknál jobban ösztönzik a répa-termelést. Ezt vették alapul a vá- mosgyörkiek is. '— Gazdaságunk az új répatermelők sorába lépett, a tavasszal 250 hektárral — mondja az ágazatvezető. — A nagyobb felvásárlási ár bennünket is ösztönöz és — Régi bányászcsaládból származik? — Nem. Nem is erre a szakmara készültem. A hatvani MTH-iskolában ácsnak tanultam. Talán azért, mert a dédapám is ács volt és a szüleim is annak szántak. De aztán másként alakult. Most is pontosan emlékszem a napra, 1964.; szeptember 28-án az ecsédi külfejtésre kerültem. Egészen más világ volt ez, mint előtte a MÁV hatvani járműjavító. A hegyeket megmozgató nagy gépek, a külfejtés jobban érdekelt. — Bizonyára tanulni is kellett... — A munka mellett azt is szívesen vállaltam. Hamar rájöttem, ha a külszíni bányánál haladni akar az ember, akkor tanulni is kell, méghozzá nem is keveset. Tanfolyamokon és főleg munka közben, a gyakorlatban szereztük meg azt a tudást, ami az újabb gépek igyekeztünk á cukorrépát jövedelmező növénnyé tenni. Ebben a törekvésünkben segített a Szolnoki Gabona- és Ipari Növények Termelési Rendszere, melynek partnergazdasága vagyunk. Közreműködésükkel és állami támogatással vásároltunk egy francia Herriau-gépsort, amely 250 hektáron lehetővé teszi a cukorrépa iparszerű termelést. Nem volt olcsó a gépsor, hiszen csaknem 3 millió forintba ke. rült, mégis nagyon örültünk, hogy sikerült beszereznünk. A cukorgyárak a kinyert cukor után mázsánként 81,20- at fizetnek. Ezenkívül a köz- gazdasági szabályozók alapján, miután szövetkezetünk új termelő az idén, így minden mázsa cukor után 240 forint felárat is kapunk, ami 2,6 millió árbevéteü többletet jelent szövetkezetünknek. — Március 27-én kezdtük a vetést — veszi át a szót Sári István elnökhelyettes. — Ideális időben, még a múlt év őszén előkészített ágyba kerültek a magvak. Április 7-én fejeztük be ezt a munkát. Két, egyenként 12 soros nyugatnémet R-au vetőgéppel juttattuk földbe a magvakat. Reménykedve tekintettünk a kelés elé, de a tavaszi aszály sok mindent megváltoztatott. Április 28- ig mindössze 7 milliméter eső esett. így a répák három lépcsőben keltek ki, ami most a termésben is megmutatkozik. kezeléséhez, karbantartásához, javításához szükséges. Előbb nehézgépkezelő vizsgát aztán 1980-ban Városmajorban gépszerelő, géplakatos szakmát szereztem. Ekkor már negyven éves voltam. Ugyanazt a tananyagot követelték tőlünk, mint az iskolába járó gyerekektől, ugyanúgy vizsgáztunk. De amit tanultunk, arra szükség van. Megérte. — Korábban milyen beosztásban dolgozott a vállalatnál? — Feiöfi bánván, a gáz- és olajcsőfektető részlegnél. Aztán egyesültünk az ecsédi külfejtéssel. Kotrómester lettem, 1977-től vagyok hányómester. — Visontán mi a legnehezebb feladata? — A keleti II_es külfejtésről három kilométer pályán jön a föld. Vizes ez a bányarész, ezért itt nehezebb a munka. Nagyon ügyelni kell a nagy gépre, a gumiszalagra, az emberek testi épségére, életére. Kókai Sándor egyszerűen, kevés szóval beszélt munkájáról. Pedig csodálnivaló az, ahogyan az óriási gép tárcsája belekap a rézsűbe, puttonyai hihetetlen gyorsasággal és erővel harapják a földet. Leszedik a meddőt, aztán következik ászén. Az egyik pályán — széles gumiszalagon — halad a föld, a másikon a szén, emberi kéz hozzá sem ér. Gé-, pék, gumiszalagok, több kilométer távolságban, végig a külszíni bányán, ameddig a szem ellát. Éjjel-nappal, hétköznap, vasárnap mindig mozgó, folyamatosan termelő szorosan egybetartozó rendszer a Thorez-bánya lényege. Kókai Sándor azt a gépegységet irányítja, amelyik a meddőt pakolja a megadott helyre. Méghozzá úgy, olyan szakértelemmel és pontosan, hogy se gép, se ember ott el ne süllyedjen, baj ne történjen. Egy-egy szakban hat embert bíznak iá. Ö a felelős az emberekért és a gépekért. Nyáron rekkenő melegben, télen fagyban, hóban, mindig a szabadban dolgoznak. Nem szabad, nem lehet egy-két órányit sem lazítani, sem leáüni, mert a Gagarin Hőerőműnek és az országnak kell a szén. Felesleges lenne adatokat idézni, hogy hány millió tonnát termelnek — látni kell, hogy milyen hegyeket mozgattak meg itt az utóbbi években. — Érdemes volt az ácsmesterséget és a hatvani járműjavítót a külszíni bányával felcserélni? — Igen. Előbb talán csak a pénzért hajtottam, mert Hatvanban építkeztem. Aztán megszerettem ezt a munkát, az újabb és az egyre korszerűbb gépeket Meg aztán meg is becsülnek. Kiváló dolgozó kitüntetést, tíz évvel ezelőtt Munka Érdemrendet kaptam, és az idei bányásznapot sem felejtem el soha. (Fazekas L.) 1981. szeptember 1&, péiiUús Egy viszonylag nyugalmasabb pillanat a füzesabonyi vasútállomáson. Néha azonban szinte a síneket sem lehet látni a sok szerelvénytől! * (Fotó: Szabó Sándor) Bolgár szövetkezeti delegáció a megyei pártbizottságon
