Népújság, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám
1981-09-16 / 217. szám
A cukorrólkissé keserű szájízzel Édesebb az idei cukorrépa, mint a tavalyi! Az első répaszállítmányok cukortar. talma elérte a 13 .százalékot, ami csaknem két százalékkal magasabb a múlt évi átlagnál. Nincs gond a répa mennyiségével sem, hiszen az eddigi betakarítási eredmények és a határszemlék alapján hektáronként 37 tonnára lehet becsülni a várható átlagtermést. A 120 hektárnyi területen tehát bőven megterem az ország ellátásához szükséges cukorrépa. Ügy tűnik, az évekig akut problémát okozó cukorrépatermesztés végleg kikerült a veszélyzónából. Ez persze nemcsak a répával foglalkozó emberek szakértelmének és szorgalmának áz eredménye. A mezőgazdaság irányítói a cukorrépa- termesztés fellendítése érdekében több intézkedést is hoztak. Talán a legradikálisabb döntés a cukorrépa- minőség, azaz a cukortartalom szerinti átvételének újbóli bevezetése volt. Ez a módszer — aminek alkalmazásához előbb meg kellett várni, hogy a cukorgyárakat felszereljék automatikus laboratóriumi és adatkijelző, illetve rögzítő berendezésekkel — végre közös nevezőre hozta a termelőket és cukorgyárakat. Amíg ugyanis csak súlyra ment a „játék”: a termelők betakarító és szállítókapacitásuk függvényében igyekeztek minél előbb megszabadulni a répától. Hogy aztán a földes répahegyek ott rohadtak a fogadóállomáson ?! —■ Az már a gyár baja volt. A cukortartalom szerinti átvétel, az ütemezési felár, tehát az, hogy a gyár feldolgozókapacitásához igazíthatták a szállítást, azután jobb belátásra bírta a gazdaságokat. A cukorrépatermesztés azonban sokkal tőkeigényesebb és munkaigényesebb vállalkozás annál, hogy ennyivel minden megoldható lenne. A gazdaságokkal például szinte állandó közelharcot kellett vívni azért, hogy a vetésterületet, ha nem növelik,, legalább ne csökkentsék. Az idén azután felhagytak az agitálással, a meggyőzéssel és az elvárások hangoztatásával. Az életbe léptetett új rendelet szerint, azok a gazdaságok, amelyek a tavalyi cukorrépa-vetésterületüket legalább 5 százalékkal növelik, a többletrépa cukortartalmáért cukor, százalékonként 2,40 Ft-os prémiumot kapnak. Ez jelentős összeg, ha figyelembe vesszük, hogy az átlagos átvételi ár cukorszázalékonként 5.60 'Ft. Az eddigi termésjelzéseket alapul véve az 5.60 Ft-os átvételi ár hektáronként átlagosan 27 ezer Ft árbevételt eredményez. Hangsúlyozni kell, hogy árbevételt, mert a nyereség ennek csak alig több mint egyötöde. Az 1981-ben felemelt átvételi ár ugyanis csak részben fedezi a termelési _ költségnövekedés okozta többletkiadásokat. Amit a répatermesztők ezzel elvesztettek a vámon, annak egy részét adókedvezményekkel megnyerhetik a réven. A betakarítási veszteség csökkentése érdekében ugyanis azokban a gazdaságokban! ahol a gépi betakarítás után még végigböngészik a táblákat, az ehhez szükséges többlet munkadíj mentes a jövedelemnövek- mény-adótól. Mindezeken túl, vagy talán mindezek előtt a legfontosabb lépés volt, hogy több éves halogatás után az idén végre sikerült száz francia cukorrépa-betakarító kombájnt importálni. Ezek nem olcsó gépek, mert még a 30 százalékos állami támogatással is több mint 2 millió Ft-ba kerülnek. A jó termés, az ösztönző intézkedések ellenére úgy tűnik, a répafronton még nincs minden rendben. Hamar kiderült, hogy pl. a területnövelési prémium elsősorban azoknak a gazdaságoknak jutott, amelyek néhány hektárról, élve az alkalommal, néhány 10 hektárra növelték cukorrépa- vetésterületüket. Kétség kívül a népgazdaság számára mindegy, hogy milyen területnövelésből származik a többlettermés, de ezek a néhány hektáros gazdaságok csak addig foglalkoznak a répával — régi vagy köl- csöngépekkel, nagyfokú kézi munkaerő igénybevételével — amíg az extrajövedelem miatt az megéri. Tehát most kihasználnak egy lehetőséget, de megfelelő garanciák híján tartósan nem rendezkednek be erre. A cukorrépát több száz hektáron termesztő gazdaságok, amelyek súlyos tízmilliókat fektettek az ágazat fejlesztésébe, sok esetben nem tudták az 5 százalékos határt túlhaladni. Az idei kedvező eredmények ellenére, az említett tényezők bizonytalanságban tartják a répatermesztő gazdaságokat. És mivel a cukorrépa a legjobb minőségi földet igényli, ez a bizonytalanság arra késztetheti őket, hogy jövőre csökkentsék a vetés- területet, hiszen sokkal kifizetődőbb és egyszerűbb a jó földön búzát termeszteni. Ezt a termelői bizonytalanságot csak növeli a cukor világpiaci árának folyamatos csökkentése. Az év eleje óta 700-ról 400 dollárra csökkent a cukor tonnánkénti ára. Félreértés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy a világpiaci árak mozgása bármelyik irányba is befolyásolná a hazai termelői árakat. Nem! Arról van szó, hogy ez a — legalábbis pillanatnyilag — tartósnak tűnő ártendencia kimondva, kimondatlanul, többekben esetleg megkérdőjelezheti a hazai cukorrépa-termesztés megkülönböztetett fejlesztésének fontosságát! És ez nagy baj lenne. Nemcsak azért, mert a cukor fontos stratégiai termék, amit ügyes külkereskedelmi taktikával bármikor és bárhol el lehet adni, hanem azért is, mert költségigényes ágazat lévőn, a cukorrépa-termesztésre berendezett, vagy legalábbis abban nagy részt vállaló gazdaságoknak a termelési és fejlesztési lehetőségekről tiszta képet kell kapniok. Ha tehát a cukorrépát alapvetően fontos terménynek minősítjük, akkor az e. besorolással járó pénzügyi, technikai feltételeket folyamatosan kell biztosítani. (B. P.) A hatvani Tolbuchin úti lakótelepen az öv végéig; átadásra kerülő 60 lakásba vezetik be a gázt. Felvételünkön János Kelemen és Gömbicz Joachim munka közben (Fotó: Szabó Sándor) IGAZODNAK A FŰTÉS! SZEZONHOZ Százmillió köbméter gáz H@Yes megyének Finisben az építések, szerelések Heves megyében is egyre nő a vezetékesgáz-felhaszná- lás, sokan talán el sem képzelik, hogy napjainkban már 15 ezer háztartási, 30 ipari és 350 egyéb — kommunális — fogyasztót tartanak nyilván a területen. Az idei igényük pedig már mintegy 100 millió köbméter! S a hálózat egyre bővül. Az 1981-es esztendő végéig összesen 4500 méternyit fektetnek le a korábbinál már lényegesen korszerűbb műanyag csövekből, helyenként különösed nagy erőfeszítések árán. Mint Kovács János, a T1GÁZ Miskolci Üzemigazgatósága építési kirendeltségének vezetője ugyanis elmondotta: a nagyobb településeken meglehetősen sűrű a közművesítés, gyakran szó sem lehet a gépi segítségről, csupán a kézi munkára számíthatnak. Ez pedig nemcsak nehéz, hanem lassú is. Amit a kívülállók kevésbé értenek meg. nemigen tudnak kellően érzékelni. A megnyugtatásuk úgyszólván külön feladatot jelent a szakmának. Molnár Ferenc, a szolgáltatók Heves megyei kirendeltségének vezetője miskolci kollégáik munkáit érintve elmondotta, hogy az idei egri hálózatbővítések közül elvégezték már a Leányka, Bástya, Knézich Károly utcai fejlesztéseket, s a Kassai úti feladatok több mint 80 százalékán is túl vannak. A városi beruházásokból a dr. Sándor Imre utcai munkákkal készek, biztosították a lajosvárosi bölcsőde-óvoda, illetve az ugyancsak új 16 tantermes általános iskola gázellátását. Eleget tettek rég megbízásuknak a háromcsillagossá előlépett kempingben, a lakásépítésekkel párhuzamosan végezték dolgukat a Csebok- szári-lakótelepen s a Bacsó Béla utcai feladatoknak is háromnegyedénél tartanak már. A magánerős kezdeményezéseket a Szovjet Hadsereg útján és a Sóház utcában segítették teljes megvalósulásukhoz. aztán pedig a Bethlen Gábor utcán a sor. Ugyanekkor a T1GÁZ rekontsrukciós tennivalóinál tovább folytatják a 25-ös út korszerűsítéséből adódó feladatok megoldását. S rövidesen napirendre kerül az Egészségház, illetve a Gólya utcai lakótelepek városban legrégebbi vezetékeinek cseréje a fogyasztók legkisebb zavarása nélkül. Egyben pedig további városrészek — az Almagyar utca, a Szarvai tér — ellátásának biztosítására is módot teremtenek. Gyöngyösön a TIGÁZ fejlesztéseként ke. rül sor a Szövetkezet utcai lakónegyedben 200 háztartás igényeinek kielégítésére úgy. hogy a későbbiekben további lakásokat is a vezetékre köthessenek a környéken. Másutt — a Mátrai úton, a Vörös Hadsereg útján és a Kálvária-parton — a házépítések üteméhez igazodva bővítik a vezetékes hálózatot. s így újabb 200—250 fogyasztót szeretnének megörvendeztetni még az idén. Az intézmények közül ebben az évben a főiskola kapott gázt — ezekben a napokban már a befejező munkákat végzik Itt — s a tervek szerint aS 1KV a város két fűtőművét is átállítja majd, a jelenleginél korszerűbb tüzelőanyagfelhasználásra. Később pedig a húsüzemben is megvalósul hasonló. Hatvanban, a Vörös Hadsereg úton szintén a TIGÁZ fejlesztéseként kap 110 lakás modern ellátást a Mikszáth térről, más munkákkal pedig a Horváth Mihály úton folytatódik az igyekezet, illetve a rendőrség és a vízmű kapcsolódik a csővezetékre. Bélapátfalván a cementgyár után a mészművet is bekötötték a gázrendszerbe, Zagyvaszántón a tsz. Apcon pedig a Qualitál tervez hasonló előbbre lépést rövidesen. Míg a lőrinciek programjában kissé hátrább van az ilyen határidő. Kovács János építési ki. rendeitségvezető úgy tájékoztatta lapunkat, hogy kiemelten kezelik az új lakások bekötését, s azon vannak, hogy lehetőleg október 15-ig eleget tegyenek meg. bízásaiknak mindhárom városunkban. Viszonylag rövid átfutást terveznek egri rekonstrukciós munkáiknak, a szintén október közepén kez~ dődö csőcserét — három ütemJ ben — december utóljára föltétlenül el kívánják végezni a megyeszékhely már említett két lakótelepén. S, hogy ez utóbbi is sikerüljön: erősítésről tárgyalnak, jelentősebb munkaerő-átcsoportosítását kérik. Molnár Ferenc Heves megyei kirendeltségvezető szerint szeptember 1-ig Egerben 477, Gyöngyösön 456, Hatvanban 145 új fogyasztó, val bővült a gázfelhasználók tábora, s az év végéig a településeken még összesen legalább 700-as növekedéssel számolhatunk. Az őszi-téli felkészülés zömén már túl vannak — elvégezték a legszükségesebb karbantartásokat —, a közeljövőben pedig minden lehetséges helyen megtörténhet az új fű- tőkészülékek üzembe helye- zése is. A fogyasztókat azonban arra kérik, hogy lehetőleg még a hidegebb napok beköszönte előtt végezzenek otthon próbát, hogy a szakemberek a legkisebb hibát is időben kijavíthassák, s ne torlódjanak a munkák a csúcsidőre. Gyóni Gyula HÚSZ ÉV BüKKZSÉRC-EGER KÖZÖTT Hainali négykor csörög am éra... ,Nagy a tömeg az egri autóbuszpályaudvaron, egymás után érkeznek a zsúfoltságig telt Ikaruszok. Bükkzsércről Is begördül az utolsó járat. A kocsi kiürül, az autóbuszvezető még kitölti a menetlevelet, végigjárja az ülések sorát, majd ő is leszáll. Kifújja magát — egy úttal megint több a kilométerszámlálón. Csombor Apiold egyenruháján ott díszük a Balesetmentes közlekedésért kitüntetés., amit az ötszázezer kilométer teljesítése után kapott. Ma már 800 ezernél tart., — Kemény nap volt a mai. Megcsúsztam az út- patkán, szerencsém volt — mondja egy kissé bosszankodva. Leülünk. Most már van idő beszélgetésre. — 1951-ben kerültem az egri Volánhoz, mint tehergépkocsi-vezető. Két év szolgálat után végre beülhettem az autóbuszba. Nem volt könnyű a kezdet! A volánosok között elterjedt hiedelem, hogy az Eger— Bükkzsérc közötti út az egyik legnehezebb. Nekem jutott ez a vonal, több mint húsz éve járom. Ismerős már minden kanyar, útszéli kavics, fa, a vízzel telt kátyú, mégis nagyon kell figyelni. Például ez a mai nap is... — Két évtized alatt sok - minden megesik az emberrel. Akadt olyan szolgálat, amikor 13 óra alatt nyolc defektet kellett szerelnem. Ma már ilyesmi ritkábban fordul elő. Jó műszaki állapotban vannak a kocsik, igaz, az utak forgalma viszont megnőtt, — Mi lehet a titka a több- százezres balesetmentes kilométernek? — Nem viszem magammal a gondjaimat, csak arra koncentrálok amit csinálok. Szinte már betegesen sajátomnak tekintem az autóbuszt. Ismerem a legutolsó alkatrészéig. Ám ez nem „titok”... Csombor Arnold a szak- szervezeti műhelybiaottság é tagja, a 4-es alapszervezetnél pártcsoportbizalmi, dolgozik a forgalom őrszolgálatában is. — Mikor jut idő mindenre? — A szabad idő nagy részében is a vállalat telepén sürgök-forgok. Sok fiatal kérdez, szívesen adom át tapasztalataimat Szocialista brigádban dolgozunk, ' családias a hangulat, talán ez is közrejátszott abban, hogy kétszer megkaptuk a kiváló címet. Az oktatásban is részt veszek, sokszor tartottam már előadásokat a szakszervezeti politikai tanfolyamokon. Ignerg^át és időt igényel miiídez,' de a célunk, hogy ííiinél több pályakezdő vezessen baleset nélkül. — És a család? Megnyúlnak a szeme alatti barázdák, elmosolyodik. — Ritkán látom a családomat. Amikor 1962-ben megnősültem, a feleségem tudta mit vállal. Előfordul! . már, hogy hazaindultam, akkor szóltak: elromlott egy busz, s nekem kell Dunaújvárosba mennem. Szolgálat idején a bükkzsérci szolgálati lakásban hajnali négykor csörög az óra. A faluban, ahogy mondani szokták, már az „utolsó mezei egér” is ismer. Megszólal az utasokat tájékoztató hangszóró: „Bükk- zsércre két perc múlva indul az autóbusz az ötös állásról’'. Letelt a pihenőidő, be kell fejeznünk a beszélgetést. Az egymás mellett állókra és egymásba kapaszkodókra magabiztos arc tekint. Minden rendben. Jó utat! Tcreny Andrea Kísérletek Makiáron 9 Uj palánta^ nevelési módszer Az egri áfész által támo gatott primőrtermelő szakcsoport a Kertészeti Egyebemmel együttműködve kísérleti jelleggel az idén megkezdte a zöldségpalánták úgynevezett papírcserepes nevelését. A Finnországban korábban kidolgozott eljárás előnyeit és eredményeit értékelték kedden délután Makiáron, a helyi művelődési házban. Az érdeklődőknek, közöttük a pétervásári, a mezőkövesdi, a füzesabonyi, a kápolnai és a hevesi áfész képviselőinek Hatja Ella, finn szaktanácsadó méltatta az új palántanevelés jelentőségét. Kifejtette, hogy szeretnék, ha a makiári szakcsoport és a Heves megyei fogyasztási szövetkezetek által patronált kistermelők körében is mihamarabb elterjedne ez az eljárás. A továbbiakban a holland Sluin And Grooí-vetőmag- vakat forgalmazó cég képviselője értékelte azokat a kísérleteket, amelyeket a makiári szakcsoport folytatott az általuk adott paradicsom-, paprika- és uborkafajták termelésével. Kifejezi te reményét, hogy ezeket a Hollandiában nemesített zöldségféléket is meghonosítják majd a kistermelők. 1381. szeptember 16.,
