Népújság, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-13 / 189. szám

Koncert után Á pódiumon: Hizoumi Omori gitárművész Húszesztendős vagy öt­ven? Arcáról, égész megje­lenéséről nehéz lenne meg­állapítani. Gitárjátéka, aho­gyan Bartókot, Bachot, Lisz­tet. vagy az ősi japán dal­lamokat megszólaltatja, min­den esetre érett muzsikust sejtet. Hatvani koncertjük után. amelyen Mineiko Ha­shimoto társaságában kettő­söket is megszólaltatott, vé­gül csak tisztázzuk, hogy Mizoumi Omori immár negy­venesztendős, másodszor jár hazánkban, s a koncer­tezés mellett Tokió gitár­akadémiájának tanára. Külön főiskolája lenne Nippon földjén egy hang­szernek? Van. És bár a gi­tár csak a második világ­háború után nyert polgár­jogot a szigetországban, évente háromszázan vesznek részt az intézet stúdiumain. Omori azt is elmondja, hogy a második évfolyam végez­tével kettéoszlik az akadé- misták kis serege. Fele a ta­nári diplomáért tanul to­vább, a többi speciális mű­vészképzésben részesül. Itt már nagy a szigor, magas a mérce. És tekintettel a vi­szonylag magas létszámra, csak a léghivatottabbak jut­nak végül minősítéshez A japán művész, Omori mestere egyébként Niibori volt. Egyike Nippon legjobb­jainak, Sumurával és Ja- mashitával, aki pár éve Pá­rizsban nagydíjat nyert. Hét­köznapjai? Hajszásak. Tizen- ketten foglalkoznak háromszáz gitáros növendékkel, s ez reg­geltől estig tartó fegyelme­zett munkát követel. A mű­vészi önképzés, felkészülés a koncertekre az éjszaka órái­ra marad. Hashimotóval együtt az esztergomiak most zajló V. nemzetközi feszti­váljára is így tréningezett. Programján elsőként a gi­tárzene mindmáig verhetet­len japán szerzője. Htkaru- hajasi-művek szerepelnek, amelyeknek pentaton jelle­ge sokban rokon a magyar népzenével. Aztán vett hoz­zá „átírt” Schummant, Lisz­tet. Bachot, meg Bartók- műveket. amelyek Szendrey- Karper László ilyen irányú tevékenységét dicsérik. Ez utóbbi darabok külön élményt jelentettek a forró hatvani estében. Kiváltkép­pen a ritmika, a háborgó érzelmek tükröződése, az in­tonáció pontossága révén. Omori, de Hashimoto — Hirosima szülötte! — hang­szerén is a mi Bartókunkat hallottuk. Hogy mit meg­tettek a hűségért? Hetek, hónapok szabad órái teltek Tokióban lemezhallgatással, műértelmezéssel. amihez irodalmat nagykövetségünk szolgáltatott. Ugyanitt kon­certeken, lemezbemutatókon jelentek meg, hogy legutóbb például a kint turnézó Jatt- dó Jenő nyújtson nekik „el­ső kézből” forrást. Milyen benyomásokhoz jutottak magyar földön? Omori szavai egyértelműek. Számukra már a napi mun­kából való kikapcsolódás, egy-egy nép zenéjével való közvetlen érintkezés inspira­tiv erejű. És nem a techni­kában. sokkal inkább a ze­nevilág problémáinak feltá- rulkozásában szolgál segít­ségül! Japán szigetország, sokáig el is zárkózott min­den szellemi érintkezéstől. Azóta változtak a viszonyok. De egy-egy zenei konglo­merátum, szerzői alapállás tökéletes megértése — sze­rintük — elképzelhetetlen az otthonos társadalmi és ter­mészeti környezet, a „ter­mőföld” ismerete nélkül. Ér­zelmileg kerülnek így köze­lebb olyan alkotói nagysá­gokhoz, olyan zenei képle­tekhez, mint Schumman, Sztravinszki. vagy éppen Bar­tók. Kodály zsenije. Ezért jártak már a németeknél, ezért spanyol földön. És így. a muzsika igaz'forrásait ke­resve, jutottak hazánkba. Mivel pedig országszerte koncertezhetnek: az út nem csak művészi sikereiket gya­rapítja. hanem az óceánokon túli világ és Európa közötti barátkozást is...! (moldvay) Harmadik? Zsúfoltságig megtelt az egri Dobos — immár iro­dalmi — presszó Bessenyei Ferenc kétszeres Kossuth, díjas, kiváló művész elő­adóestjére. Az idei ren­dezvénysorozat harmadik produkciója iránti megkü­lönböztetett érdeklődés méltán szólt színházi éle­tünk egyik vagy egyénisé­gének, de egyben azt is jelezte, hogy az egri kö­zönség nem csupán elfo­gadta, de igényli is a ven­déglátás és a kultúra effajta házasságát. Ha mégis felemás érzé­seket keltett ez az este, annak elsősorban nem a fent említett „vegyeshá­zas ág’’ az oka. Sokkal inkább, hogy jeles művé­szünk direkt be, tolmács nélkül beszélt „Életem a színház" ürügyén, azokról a dolgokról, amelyek vé­gigkísérik életét, munkás­ságát. A színész kevés — mind­össze két vers — irodal­mi anyagot választott, használt fel arra, hogy a maga értelmezésével, egyé­nisége prizmájával valljon a világról. Saját maga be­szélt róla. Nem mondom, hogy érdektelenül. Helyen­ként vitára, továbbgondo­lásra érdemesen, helyen­ként közhelyesen. Egyese­ket e megfogalmazás arra a gondolatsorra indíthatott, hogy így szegényes volt a program, netán hevenyé­szett. .: A sorok íróját csak arra, hogy nem az volt, amit ígért — nem volt előadóest. (sz. a.) Sokszínűbb és gazdagabb.. ...Heves zenei élete Kitüntették a Mojszejev-egyúttest Az elmúlt három eszten­dőben jelentősen javultak a Heves nagyközségben mű­ködő zeneiskola munkájának körülményei. Ma már nyolc pedagógus tevékenykedhet azon, hogy a helység kicsi­nyeinek zenei kultúrája ma­gasabb színvonalú legyen. Az 1980—81-es tanévben a hátrányos helyzetű, tehet­séges gyerekeknek hang­szervásárlásra 150 ezer fo­rint támogatást nyújthatott az intézmény. Az oktatás mellett jelentős közművelő­dési feladatot is ellátnak ta­nárok és tanulók egyaránt. Az iskolásokból alakított kamarazenekar és az okta­tók vonósnégyese már több­ször bemutatkozott a helyi közönség előtt. Nyaranta a vakációzó gyerekek részére a járási könyvtárral közösen zenei olvasótábort szervez­nek. Létrehívták a Hevesi nyári esték című sorozatot, amely egy-egy kellemes órát biztosít a zene helybéli kedvelőinek. A művelődési központtal együtt szervezték meg azokat az ismeretter­jesztő hangversenyeket, ame­lyeket a tizenéveseknek szánnak. Terveik között sze­repel, hogy a jövőben a há­zasságkötő teremben is — es­küvőkön és névadókon — felléphessenek a tanítványok, öregbítve a több mint. más­fél évtizede működő hevesi zeneiskola hírnevét. Magyar siker Ámaifiban Magyar siker született az olaszországi Amalfiban meg­rendezett nemzetközi balett­versenyen. A helybeli ide- génforgalmi vállalat évente meghirdetett versenyén — amelyen első alkalommal szerepeltek magyar tánco­sok, az Állami Balettintézet H Sártó-díílo A Dévaványa határában fékvő Sártó-dűlőben kétfejű istenszobrot találtak a har­madik angol—magyar ré­gészexpedíció kutatói. A napókban kezdődött három­hetes régészeti feltárás első. különösen értékes lelete egy fél négyzetkilométer terüle­tű újkőkori településen ke­rült elő. A kisméretű, vö­rös színű, égetett agyag szobrocskához hasonló „két­fejű istenek” eddig csak a Balkánról voltak ismertek — a dévaványai istenszobor a tiszai műveltséget hordo­zó település szenzációs tár­gyi emléke. *€% MSmkM 1981. augusztus 13., csütörtök nyolcadik évfolyamos két növendéke, Volf Katalin és Kováts Tibor vett részt. A nyolc páros közül a zsűri Menyhárt Jacqueline balettmester két tanítványá­nak ítélte oda a győztesnek járó „tart d'oro” arany tal­lér-díjat. szenzációja Az oxfordi Ashmolean ■ Múzeum, az MTA régészeti intézete és a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum szakemberei — öt angol és három magyar kutató — a csepeli tanárképző főiskolai hallgatók segítségével vallat­ják a lelőhelyet. A két ko­rábbi expedíció során az újkőkori településrendszer feltérképezése folyt, az idén egyetlen nagyobb, a váro­siasodás fokát megközelítő település feltárásához fogtak a régészek. A dévavénya- sártói telep rendkívüli ér­téke, hogy a négy-hétezer esztendővel ezelőtti időkben is lakott hely volt, a lele­tek épségben maradtak, s így a régészek egy helyen tudják vizsgálni a három­ezer évet átfogó korszak műveltségét, ezen belül az alföldi mezőgazdaságot, amely már az újkőkorban igen fejlett volt. j _____íj M agas kitüntetést, a Népek Barátsága érdemrendet ado­mányozta a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának Elnök­sége a világhírű Mojszejev- együttesnek a szovjet tánc­művészet fejlesztésében szer. zett érdemeiért. A Magyar- országon is jól ismert tánc- együttes, hivatalos nevén a Szovjetunió Állami Akadé­miai Néptáncegyüttese, Igor Mojszejev irányításával év­tizedek óta sok újdonságot hozott eredeti néptáncaival, mai témájú, de népi motí­vumokra épülő táncaival, ké. sŐbb a világ népei táncainak bemutatásával és néhány modem koreográfiájával,-ki­váló szólistáival és ragyogó kiállítású jeleneteivel. 16. — Egy titkos könyvtudó-, ra akadtunk — mondta a tacskó. A hórihorgas mégint az ujját szopta. — Vi-gyázz! — vezényel­te halkan Rumata. A kölyök sietve felugrott, és felkapta a fejszéjét. A hórihorgas kis ideig gondol­kozott, aztán mégis vigyázz- ba vágta magát. — De hát miféle könyv­tudó ez? — érdeklődött Ru­mata. — Azt én nem tudhatom — felelte a tacskó. — Cupik atya parancsára... — No és? Elfogtátok? — Igenis! Elfogtuk! — És hová vittétek? A Toronyba? — Mi? — kérdezte zavar­tan a tacskó. A pattanásos pofácskán tétova mosoly ömlött szét,. A hórihorgas felnyeritett. Ru­mata hirtelen megfordult. Az utca túloldalán, akár egy zsák rongy, úgy lógott Gauk atya holtteste egy kapu ke­resztfáján. — Manapság nem akárkit i küldenek a Toronyba —szi­szegje kedélyesen a háta mögött a hórihorgas. — Ma. napság gyorsan megy ná­lunk. A tacskó megint felviho- gott. Rumata vakon vissza­nézett rá, és lassan átment az utcán. A bús költő arca fekete és ismeretlen volt. Rumata lesütötte a szemét. Csak a keze volt ismerős, a tintafoltos, hosszú, gyenge ujjai... Rumata sarkonfordult és elment. A jóságos, gyenge Gauk... A polipnak van szíve. És mi tudjuk, hol van. És ez a legszörnyűbb, gyá­moltalan barátom. Mj tud­juk, hol van, de nem va­gyunk képesek széthasítani anélkül, hogy ne ontanánk sok ezer megfélemlített, el­hódított ember vérét. Efféle pedig olyan sok van. olyan reménytelenül sok: ttaiatla- nok, magukra hagyottak, az örökös sivár robottól elke­seredettek. megalázottak. És ezeket még nem lehet meg­tanítani, egyesíteni, irányí­tani. Korán, túlságosan ko­rán, évszázadokkal koráb­ban öntötte el Arkanart a szürke hullám, s tsak egy Lesz-© gyöngyösi galéria? Ojabb képzőművészeti in­tézménnyel gazdagodik Gyöngyös. A közeli napok­ban nyitják meg azt a ki­állítótermet, amely először Hermann Lipót grafikáit tárja az érdeklődők elé. — Lesz-e galéria Gyön­gyösön? — kérdeztük Kalo­csai Miklóstól, a városi ta­nács közművelődési felügye­lőjétől. — Lesz, de ahhoz, hogy országos jellegűvé váljék, a minisztérium jóváhagyása szükséges. Ezt már megkér­tük és várjuk a beleegyező választ. De addig is meg­nyitjuk az új kiállítótermet, hogy a birtokunkban levő Hermann-grafikákat be tud­juk mutatni. Egyébként a Petőfi utca 32—34. szám alatti műemlék ház két he­lyiségében már befejezéshez közeledik az átalakítás. Már csak néhány négyzetméternyi parkettát kell lerakni. ■— Milyen jellegűek lesz­nek majd a későbbiekben a kiállítások? — A Hermann-grafikákat októberig láthatja a közön­ség. Ezt követően bolgár képzőművészek akvarelljei- vel szeretnénk megismertet­ni a műalkotások iránt ér­deklődőket. Mint ismeretes, barátsági szerződés köt ben­nünket Targovistéhez és Cse- bokszárihoz. Ennek kereté­ben cserélünk képzőművé­szeti, kiállítási anyagokat. A távolabbi elképzeléseinket még nem öntöttük végleges formába. Ha országos jelle­gű kiállítások szervezésére is engedélyt kapunk, akkor sze­retnénk például szénrajzo­kat, vagy akár üvegből ké­szült műalkotásokat is be­mutatni. — Melyik intézmény gon­dozza majd a galériát? — A Mátra Művelődési Központ fiókintézménye lesz, amiből talán az is kö­vetkezik, hogy a múzeumban levő Hermann-kiállítás sor­sát a galéria nem befolyá­solja. Készülő tv-filmekről Faustus dokt( Kortárs magyar írók alko­tásaiból forgatnak műsorokat a nyár végi hetekben a tele­vízió munkatársai. A na­pokban kezdődött meg a Gyurkó László Faustus dok­tor boldogságos pokoljárása című regényéből készülő tv­sorozat rögzítése. A két év­vel ezelőtti ünnepi könyvhé­ten megjelent alkotásból Jancsó Miklós formál nyolc­részes műsort. A három év­tized történelmén végigve­zető családregény adaptá­ciójának első felvételeit Ba- latonszemesen rögzítik film­szalagra, a továbbiakban Bu­dapesten, Pakson, majd Ju­goszláviában forgat a tv- stáb. A mintegy száz színészt foglalkoztató sorozat két fő­szereplője Balázsovits Lajos és Kozák András. lehetőség maradt: megmen­teni azokat a keveseket, akiknek megmentésére, még van idő. Tarrát, Nanyint, no és még tízet, még húszat... De már a puszta gondolat is, hogy sok ezer más, ke­vésbé tehetséges, de szintén becsületes és igazán nemes lelkű ember végzetszerűen pusztulásra van ítélve, meg- dermesztette a szívét, saját aljasságának érzését keltet­te benne. Ez az érzés időn­ként annyira elhatalmaso­dott. hogy tudata elborult, és Rumata szinte látta a szürke csőcselék hátát, amint megvilágították a lövések li. la fellobbanásai, és dón Re- ba állati rémülettől eltor­zult, jelentéktelen, sápadt ábrázatát, meg a lassanként összeroskadó Vidám Tor­nyot... Igen, ez gyönyörű volna. De azután. .. Hiába, azoknak ott, az Intézetben igazuk van. Azután követ­kezhetne az elkerülhetetlen, véres káosz az országban. Mérleg éjszakai hadserege színre lépne: tízezer, min­denféle egyházból kiközösí­tett fenegyerek, erőszakosko­dó, gyilkos, liliomtipró; ré- rüíettől elvakult parasztok és városlakók óriási töme­gei, akik az erdőkbe, a he­gyekbe, a sivatagokba me­nekülnek; a te híveid pedig felhasítják egymás hasát a hatalomért, meg azért a jo­gért vívott roppant kegyet­len harcban, hogy ki kezel­je a géppuskát a te elkerül­hetetlenül erőszakos halálod után... És a te ostoba halá­lodat a legjobb barátod ál­tal átnyújtott kehely bor, vagy az ajtófüggöny mögül felsüvítő nyíl okozná. S akit a Földről a helyedbe külde­nek majd, egy elnéptelene­dett, tűzvészekben elhamva­dó országot talál, ahol min-. a képernyőn Palotai Boris két novellá­ját — a Drága professzor úr, valamint az Euthanásia címűt —, Iglódi István viszi képernyőre Zárójelentés címmel. A MAFILM műtermeiben forgat tv-filmet Koródy Il­dikó Társkeresés című mű­véből Mihályfi Imre. A MAFILM műtermeiben veszik fel Bertha Bulcsú: Fehér rozsda című novellá­jának tv-változatát — ren­dezője, Zsurzs Éva irányítá­sával. Képernyős műsor készül Nemeskürty István: Nyári zsoltár című művéből. Szilágyi István romániai magyar író novelláit A vég­állomáson leszállsz címmel Mész András rögzíti film­szalagra. dent elölről kell kezdenl.il Amikor Rumata belökte házának ajtaját és belépett a pompás előszobába, olyan, komor volt, akár a vihar­felhő. Muga, a negyven esz­tendeje szolgáló lakáj ösz- szekuporodott, és csak néz­te, amint bősz, fiatal gazdája letépi kalapját, köpenyét és kesztyűjét, a padra dobja a kardkötőt és felmegy a lak­osztályába. A szalonban Unó, az inasgyerek várta. — Hozasd be az ebédet — förmedt rá Rumata. — A dolgozószobámba. A gyerek meg sem' moc-' cant. — Várnak önre — közölte mogorván. — Hát ez meg kicsoda? _— Valami leányzó. De ta­lán dona. Modora után ut­calányféle, nyájas, de az öl­tözete előkelő... Szép terem­tés. Kira — gondolta Rumata gyengéden és megkönnyeb­bülten. Hogy megérezte, az én kicsikém... Rumata le­hunyt szemmel állt, s igye­kezett összeszedni gondola­tait. — Kidobjam? — kérdézte ügybuzgón az inasgyerek. — Tökfilkó — mondta Ru­mata. — Mindjárt tégéd doblak ki!... Hol van? — Hát a dolgozószobában — felelte a fiú suta mosoly- lyal. Rumata gyorsan a dolgo­zószobába indult. — Két személyre rendélj ebédet — szólt vissza. — És vigyázz, senkit be ne en­gedj! Akár a király, akár az ördög, akár maga dón Reba jönne.., __(Folytatás) ,

Next

/
Thumbnails
Contents