Népújság, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-12 / 188. szám

Ha a művész tudós is... Beszélgetés a képzőművészeti helyreállításról Ha műemlékről Mólunk. Akkör Minté kizárólag meg­óvásra szánt épületekre, vár­romokra. kastélyokra, lakó­házakra gondolunk. Pedig ebbe a fogalomkörbe tar­tozik a képzőművészeti re­likviák — a szobrok, a fist- mányik — védelme ti. Az idei egri rtyárl egyetem fő témájául ezt a kérdéskört jelölték ki. Róla beszélget­tünk Hokkyné Sállal Ma­rianna!, az Országos Mű­emléki Felügyelőség tudomá­nyos osztályának vezetőjé­vel, akit nemcsak történeti áttekintésre kértünk, hanem az eredmények és a megol­dásra váró gondok számba­vételére is. Akadozó kezdés — Lényegében csak a fel- szabadulás utáni időszakban indult ez a rendkívül fon- tos munka. Ml jellemezte a rajtot, miként birkóztak meg a menet közben adódó ne­hézségekkel? — Ml tagadás: eleinte bot­ladozva haladtunk. Hadd je­gyezzem meg, hogy a szer­vezeti keretek ís meglehe­tősen lassan , alakultak ki. Elsőként az ÖMf kőszobrász restaurátor részlege jött lét­re. Ezután következtek a festők, majd a fatárgyak új,iávarázslói. Emellett a Képzőművészeti Alap révén egyes alkotók magánvállal- kózóként dolgoznak. A Kép- 2 ómű vészé ti Kivitelező Vál­lalat is jéléntős részt kér a feladatokból, ez örvendetes, hiszen tennivalók bőven akadnák. Ráadásul sürget berniünket az idő: ném nyu­godhatunk bele abba, hogy a múlt értékes hagyatékát pótolhatatlan veszteség érje. Cégünk felújítási hiteleinek húsz százalékát fordítja er­re a Célra. Alapos tájékozottság — Azt mondják, hőgy a szakemberek egy kissé tu­dósok is. Mennyiben igaz ez? — Teljes mértékben Az egyes műalkotások károso­dásának okait csak az álla­píthatja meg, akit természet- tudományos ismeretek regi­mentjével is felvérteztek, aki otthonosan Önozog a bio­lógia és a kémia birodalmá­ban. Ezért nyitotta meg cé­günk 1975-ben laboratóriu­mát, emiatt fejleszti majd, amint arra lehetőség adó­dik. Természetesen emellett a különböző kutatóintézetek­kel is rendszeres kapcsola­tot tartunk. Úgy kell dol­goznunk. hogy a tévedés le­hetőségét kizárjuk. — Ügy hírlik, meglehető­sen kevesen vannak ... — Sajnos. A baj egyik oka — legalábbis szerintem — a Képzőművészeti Főiskolán keresendő. Fa-, kőszobrász és festő szakokra évente csak 3—8 embert vesznek fel. Ennél sokkal többet kellene fogadni. Ugyanakkor az is tény, hogy a végző­sök nem szívesén jönnek hozzánk, közkeletű kífeje- zéSisél élvé: inkább elmen­nek maszeknak, mert így anyagilag sokkal jobban jár­nak. Módszerek — közelről — Pillantsunk most be változatos munkájuk mű­helytitkaiba. méghozzá úgy, hogy ön vállalja a kalauz szerepkörét! — Ma már arra Is lehe­tőségünk van. hogy ne csak a gyakorlattal foglalkozzunk, hátiéin elméleti, módszerta­ni kérdéseket is tisztázzunk. Országos értekezleteken és a kétévenként megrendezen­dő veszprémi nyári egyete­men — és az idén Egerben — hazai és külföldi szak­emberek bevohásával ele­mezzük a vitára méltó té­mákat. Kell is ez, mert még az értelmezés körül sincs teljes rend. Holott ez lenne a megnyugtató. Alapvető célkitűzésünket persze sen­ki sem kérdőjelezi meg. Ar­ra törekszünk, hogy a tör­téneti értéket eredeti — megmaradt — állapotában és formájában őrizzük meg. Minden egyéb — esztétikai, vagy használatból fakadó — szempont csak ezután jöhet számításba. Persze a döntés így sem egyszerű. Az épület­plasztika esetében például a legtöbbször a műemlék funk­ciójától függ, hogy milyen mértékű kiegészítésre van szükség. Ha mér itt tartunk, megemlítek még egy alap­vető törvényt, amelyet fel­tétlenül szem előtt kell tar­tanunk. A restaurátornak tisztelnie illik a helyreállí­tandó alkotás belső rendjét és az annak megfelelő külső formát, azaz ragaszkodnia kell az eredeti műhöz. Alá­zattal társult hozzáértés szül­het csak sikert, amely akkor maradéktalan, töretlen, ha a mai művész vérbeli szürke eminenciásként a háttérben marad. — Munkatársaik megyénk­ben is szorgoskodnak. Ött vannak az egri rác templom­ban. s ők varázsolják újjá a gyöngyöspatai .lassze-ol­tárt. Előreláthatólag mikor végeznek teendőikkel? — A megyeszékhelyén tel­jesítettük küldetésünket. Az összkép olyan szép, annyira lenyűgöző, hogy az apróbb, a ránk nem is tartozó fa­munkákat is elvállaltuk. An­nál Is inkább, mert más ki­vitelezőt aligha találhattunk volna. Viszont azt szeret­nénk, ha ez a ritka értékű épület úgy pompázna, mint Valaha. Országosad számon tartják a patai kincset is. Az életfa figuráit megóvtuk a pusztulástól. EZ már 1978- batt megtörtént. A régi he­lyett azonban új. stabil hát­tér kell hozzá, pillanatnyilag ez készül. Remélem nem so­káig. mert számunkra az az igazi öröm, ha a múlt ha­gyatéka etedeti szépségével babonázza meg azokat, akik tisztelik és megbecsülik az elődök örökségét. i Pécsi István Video-!ézer balett „Misztikum" címmel ví- áeo-lézer balett bemutatóra készülnék a Hilton Szálló­ban. Az előadást Fodor And­rás rendezi, a művészeti vezető Rajnai András, ko­reográfus: Geszler György, zenei szerkesztő: Ben.kő László az Omega együttes vezetője, Bemutató: augusztus 19-én. A képen: jelenet a próbá­ról. (MTI-fotó — Benkő Imre felvétele — Ks) 160 újdonság Tankönyvek ~ szeptemberre Néhány csak később jelenik meg Bár még javában tart a rnskáctó. az Iskolákban máris nagy' a mozgás. Vakolják, festik a falakat, az ajtókat és a raktárakba már eljutottak az új Iskolai év első küny- vel is. A Tankönyvkiadó Vállalat időben felkészült, hi­szen az Idei őszre, a tantervi reform alapján ion új ál­talános és középiskolai, szakközépiskolai, nemzetiségi és kisegítő iskolai tankönyvet adnák ki. Petró András igazgató a megjelenésről tájékoztatta lapunkat: — Az általános iskolai tankönyvek, a nyolcadik osztályos matematikai mun­kafüzet kivételével már mind megjelentek. Ez azért lé* nyeges, mert ezeket a köny­veket nyomják a legnagyobb — 190—160 ezer példányban. A gimnáziumi első, má­sodik és a negyedik osztá­lyos tanulók könyvei ugyan­csak készen vannak. Kivé­tel néhány harmadik osztá­lyos könyv: így a biológiai album, az orosz nyelvi tan­könyv, valamint az irodalmi szöveggyűjtemény, melyek várhatóan csak a tanév megkezdésére készülnek el. Augusztus végére várjuk a szakközépiskolák negyedik osztályos történelemköny­vének megjelenését is. Re­mélhetőleg ezek pillanatnyi hiánya nem okoz majd fenn­akadást a tanévnyitót kö­vetően. Az bizonyos, senki­nek nem kell tartania at­tól, hogy nem lesz tanköny­ve, hiszen elegendő példány készül a nyomdában. Jövő­re a tantervi reform, alapján további kétszáz újdonsággal jelentkezünk, mindeneséire az előkészületeit már most megkezdtük. Az 1983—84_es tanévtől kevesebb új tan­könyv jelenik majd meg. A könyvek kiszállításáról és az iskolákba való eljut­tatásáról Palotás János fő­osztályvezető szólt Az AlAÖ tapasztalatok alapján: — A könyvek egy része már a városok boltjaiba ke­rült, ahol elosztják és eljut­tatják az általános, Illetve középiskoláknak azokat. Az ország nyolcvan városában, így Heves megyében Eger­ben, Gyöngyösön és Hatvan-i bán levő könyvesboltjaink­nak folyamatosan szállítjuk: a tankönyveket. A megye községeiben a fogyasztási szövetkezetek könyvesboltjai adják tovább a tankönyve­ket az iskolákhoz. Az isko­lák felelősei a szeptemberi tankönyvigényeket az üzle­teinken keresztül juttatták el hozzánk, mi pedig biztosítjuk a kért mennyi­séget. A pótmegrendelések és ese­tenkénti többletmunkák el­lenére vállaljuk, hogy a le­hetőségekhez képest zavarta­lanul kezdődik az Új tan­év és az oktatást nem aka­dályozza majd tankönyv­hiány. Mentusz Káröly „Síi tud többet o Ss@¥'|e#üfiiérélfw Politikai vetélkedősorozat f A következő tanévre is méghirdetik a tiKi tud töb­bét a Szovjetunióról?” című politikái vétélkédő-soróza- tót. A Művelődési Miniszté­rium, a KlSÉ Központi Bi­zottsága. a Magyar—Szovjet Baráti Társaság, a Lapkiadó Vállalat és a Szovjetunió című folyóirat szerkesztősé­ge é rendezvénysorozatával arra ösztönzi a középfokú tanintézetek diákjait, hogy jobban ismerjék meg a Szovjetunió életét, erősítsék tovább a magyar és a szov­jet fiatalok kapcsolatát, ba­rátságát. A vetélkedő-soro- íattaJ a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 65. és a Szovjetunió megalakulásá­nak 80. évfordulóját köszön­tik. A vetélkedő részvevőinek Umérniük kell a Szovjet­unióra vonatkozó iskolai tananyagot, a Szovjetunió című folyóirat ez évi 1—8. számaiban megjelölt cikke­ket. valamint a 9—12. szá­maiban és az 1982. évi 1—3. számaiban közölt cikkeket és fényképeket. A Tájékoz­tató című füzetet — amely a vetélkedőre vonatkozó tudnivalókat és a jelentke­zési lapokat tartalmazza, ez év szeptember 1-ig juttatja el a középfokú oktatási in­tézményekhez az országos tóérvezS bizottság. A vetélkedőbe a gimnáziu­mok, a szakközépiskolák, az jgk lUum mi. augusztus 12., szerda egészségügyi szakiskolák, a szakmunkásképző intézetek a gép- és gyorsíró iskolák, az önálló kollégiumok, négy- négv tagú csapatai nevez­hetnek bé. A szakmunkásta­nulók és a középiskolások külön versenyeznék. Az is­kolái vetélkedőkön osztá­lyonként, tanulócsoporton­ként legalább egy-egy csa­pat vehet részt, s az isko­lákat a további fordulóban csak egy csapat képvigeli. Minden megyéből egy szak­munkástanuló és két kö­zépiskolás jut az országos területi döntőkbe. Az ország nyolc részében sorra kerülő területi döntőből összesen Ifi csapat jut tovább a két országos döntőbe, amelyeket 1082. április 11-én, vasár­nap tartanak. Az iskolákat megillető két első díj: háromszobás, telje­sen berendezett faház. 3 évi használata a balatonberényi Gorkij üdülőtelepen, a két második díj: 35 ezer forint, a két harmadik díj: ezer fo­rint, amelyet csak ifjúság­politikai célokra használhat fél az iskola. A két döntőn legjobban szereplő 8 csapat tagjai és a felkészítő taná­rok részére a Szovjetunió című folyóirat moszkvai szerkesztősége, a Mezsduna- rodnaja Knyiga. a KISZ KB és a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság szovjetunióbeli jutalomutazást ajándékoz, a többi csapat tagjái pedig tárgyjutalomban részesül­nek. A jelentkezési lapokat éz év november 1-ig kell el­juttatni a megadott címre. (MTI) 15. Ekkor vette észre, hogy a közelben két rohamosztagos áll s rá bámul. Az Intézet munkatársa fütyülhetett er. re, Esztorl dón Rumata azon­ban felbőszült. Odalépett a rohamosztagosokhoz, keze ökölbe szorult. Rumata hirtelen megijedt. Olyan rémület fogta el, mint csak egyszer életében, ami­kor — abban az időben még egy menetrendszerű űrhajó másodpilótája volt — az el­ső malériarohamot érezte. Nem tudni, honnan szerezte ezt a betegséget, és alig két óra alatt ki gyógyították. Kis híján lekaszaboltam őket — eszmélt rá hirtelen. Ha el nem takarodnak, bi­zony leszúrom őket. Eszébe Jutott, hogy a minap foga­dásból egyetlen csapással te­tőtől talpig kettéhasított egy dupla szoani páncélba öltöz­tetett bábut, s erre végigfu­tott a hátán a hideg... Hát ilyen vagyok!... Élállatia- sodtam... . Hirtelen éi-ezte. hogy min­den Izma fáj, mint valami nehéz munka után. Semmi vész. Minden elmúlt. Pilla­natnyi kitörés, és mér min­den elmúlt. Én mégiscsak ember vagyok, és minden állati nem idegen tőlem... A?, elkerülhetetlenség ér­ződött mindenben. Abban, hogy a rohamosztagosok, akik még a minap is gyáván a kaszárnyáikban lapultak, most csupasz fejszével sé­tálgatnak az utca kellős kö­zepén, ahol azelőtt csak a nemes donoknak volt szabad járniuk. Abban, hogy eltűn­tek a városból az utcai éne­kesek, regösök, táncosok, lég- tonnászok. Aliban, hogy a városi polgárok nem énekel­tek többé politikai kuplékat. Abban, hogy a „felháboro­dott nép” feldúlta és felper­zselte a ritkaságokat áruló boltocskákat. Ezek voltak az egyedüliek a királyságban, ahol a Birodalom valamennyi nyelvén és a Szorosontúl ős­lakóinak régi. immár kihalt nyelvén írott könyveket, és kéziratokat lehetett vásárol­ni vagy kölcsönözni. Abban, hogy az egyébként is meg­félemlített. agyongyötört pa. rasztok végképp a föld alá temetkeztek az Ózonfaluik­ban, Paradicsomi Sátraikban, és még a szükséges mezei munkákra sem merészeltek előbújn; földkunyhóikbó). És végül abban, hogy Görbe Mérleg a városba költözött, ahol busás hasznot szima­tolt. .. Valahol a palota mé­lyén, a fényűző lakosztályok­ban, ahol a köszvényes ki­rály, aki húsz esztendeje nem Íratta a napot, mert a világ' mindentől félt, gyengcclmá­júén vihogva sorra írja alá a legbecsületesebb és legön­zetlenebb embereket kínha­lálra ítélő, szörnyűséges pa­rancsokat. valahol ott érle­lődött a borzalmas kelévény, és felfakadása előbb-utóbb várható volt... Rumata megcsúszott egy széttört dinnyén, és felemel­te a fejét. Ä Roppant Hála utcán járt, a tekintélyes ke­reskedők, pénzváltók és ék- szerészmesterek birodalma, bán. Kétoldalt ódon házak sorakoztak, boltokkal és ter­ményüzletekkel, a járdák itt szélesek voltak, az úttest pe­dig grénitkockékkal kira­kott. A felső emelet) abla­kokban kövér arcok tüne- deztek fel, izgatott kíváncsi­ság fagyott rájuk. Valahol elöl parancsolóan kiáltoztak: „Oszoljatok!... Nosza, sza­porán !...” A tömegben ilyen beszélgetés hallatszott: — ók az okai minden rossznak, tőlük kell legin­kább óvakodni. Külsőre csen­desek, tiszteletre méltóak, ha rájuk nézel — szakasztott kereskedők, de a, belsejük­ben keserű méreg!... — Hogy elintézték a sze­rencsétlen flótást... Én ugyan megszoktam egyet-mást, de hidd el, felkavarodott a gyomrom a látványtól... Megint összevertek vala­kit, gondolta Rumata. Leg­szívesebben más irányba fordult volna, hogy elkerül­je azt a helyet, ahonnan a tömeg özönlött. De nem for­dult el, csak végigsimltott a haján, hogy egy lehulló tincs el ne takarja az aranyab­roncson levő követ. Ez nem kő volt, hanem televíziós adókészülék objektívje. az abroncs pedig hordozható rádióadó. A Földön élő tör­ténészek mindent láttak és hallottak, amit a bolygó ki­lenc kontinensén működő kétszázötven felderítő látott és hallott. Ezért a felderítők­nek az volt a kötelességük, hogy figyeljenek és fülelje­nek. Rumata szétvétette a két kardját, hogy minél több embert, bökjön még. egyene­sen nekiment a 1árőkélőknék az úttest közepén, s a szem­bejövők sietve félrehúzód- tak. Négy tagbaszakadt le­gény ezüstös hordszéket Vitt.' A függönyök mögül hideg, szép arcocska nézett ki Hóna Okana volt. dón Reba jelen­legi kegyencnője. Amikör észrevette a lovagot, épedén, jelentőségteljesen rá mosoly­gott. Rumata lekapta a ka­lapját és meghajolt. Gondol­kodás nélkül fel lehetett vol­na sorolni két tucat nemee dönt, aki, ha ilyen mosolyra méltatják, ezzel az örvende­tes hírrel rohan feleségéhez és szeretőihez: „Most aztán mindenki vigyázzon magára, most mindenkit zsebre vá­gok, mindenkinek megfize­tek!...” Az ilyen mosoly- ritka és olykor felbecsülhe­tetlen értékű. A fegyverbolt elé ért. ahová nemrég be­nézett, hogy megérdeklődje a tőrök árát és verseket hall­gasson. s újra megállt. Te­hát rád került a sor, jósá­gos Gauk atya... A tömeg már szétoszlott,' A bolt ajtaját letépték a sa­rokpántokról. ablakait kitörj ték. Az ajtónyílásban egy szürke inge«. hórihorgas ro­hamosztagos állt. Egy má­sik, alacsonyabb rohamosz­tagos, a fal mellett guggolt. A hórihorgas rohamoszta­gos az ujját szopogatta, az­után kivette a szájából és figyelmesen megnézte. Az ujja véres volt. A roham­osztagos elkapta Rumata te­kintetét, és kedélyesen szi­szegte: — Ügy harap a dög, akár a görény... A másik rohamosztagos felvihogott. Vékonydongájú, sápadt, pattanásos képű le­gényke volt, lerítt róla, högy újonc, tacskó. .. — Mi történik itt? — kér­dezte Rumata. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents