Népújság, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-09 / 186. szám
Juttatás vagy járandóság?. „Célunk, megismertetni és elterjeszteni a lakásépítés jobb, olcsóbb lehetőségeit'1 Beszélgetés Maróti Sándorral, a megyei tanács elnökhelyettesével Az országos lakásépítési program megvalósulása során egyre-másra nőttek ki a földből az új, modern lakótelepek. Családok tízezrei költözhettek be évről évre a kényelmes otthonokba. Ennek ellenére a lakásigénylők száma még napjainkban is magas, a helyi tanácsokhoz újabb és újabb kérelmek futnak be. A lakásellátással kapcsolatos gondok — hasonlóan az ország más részeihez — Heves megyében sem szűntek meg. Ez tette szükségessé, hogy a megyei tanács kezdeményezésére megalakuljon szőkébb hazánkban az a társadalmi bizottság, amely a lakásellátás javítását tűzte célul. A bizottság terveiről, elképzeléseiről beszélgettünk Maróti Sándorral, a megyei tanács elnökhelyettesével, a társadalmi testület munkájának irányítójával. r MINDEN KOROSZTÁLYNAK megvannak a maga szocfáli# igényei és gondjai, s a szociálpolitika egész rendszeréből csupán azok érdeklik igazán, amelyek rájuk vonatkoznak. Csak módjával érvelhet a politikus azzal, hogy például a nyugdíjasok mellett másokra, mondjuk a gyermekes családokra is gondolni kell. És megfordítva: a családi pótlék reálértékének csökkenését bizonygató szülőket — ma még! — kevésbé érinti és érdekli a i nyugdíjasok helyzete. I Mindenkinek egyformán so- j kát adni lehetetlenség. Min- * denki jogos igényeit mara- ■ déktalanul kielégíteni ugyan- . csak lehetetlenség, ha egyszer annyi az elosztható pénz, amennyi. S s a szociálpolitikus legnagyobb dilemmája: hogyan rangsoroljon, kiket és milyen gondokat vegyen — mások rovására — előbbre? Nemcsak a nyugdí- ] jasok és a családellátás prio- I ritásában kell döntenie, mert I ez csak két tétel a pénz- J beni társadalmi juttatások j hatalmas tömegében. Ám hadd maradjak e két tétel- ! nél: egyrészt, mert a pénz- beni társadalmi juttatásokra költött 87 milliárd forint 80 százalékát a nyugdíjasok és a családi pótlék viszi el; lj másrészt, mert e példákkal j jól illusztrálható az imént f jelzett dilemma. 1 Tény: 1960-ban az aktív 1 keresők számához képest I mindössze 16 százalék volt I a nyugdíjasok aránya, s már j akkor is használtuk a kifejezést: Magyarország — ( nyugdíjasország ... Mit mond- j junk ma, amikor 41 száza- ! lékra (!) emelkedett a nyug- j díjasok aránya, s persze ez- I zel együtt nőtt az átlagnyug- ! díj, s természetesen a nyug- I díjakra kifizetett összeg is. A statisztikusok számításai ! szerint, legalább az évtized közepéig lényegében hasonló ütemű növekedésre kell felkészülni. 1985 körül a nyugdíjasok aránya — az aktív keresők számához képest — eléri a 45 százalékot, az átlagnyugdíj pedig az átlagkeresetek mai 51 százalékáról 60 százalékra emelkedik. Tény az is, hogy az eddigi intézkedésekkel nem sikerült j megőrizni a nyugdíjak reál- I értékét (a reálérték növelé- 1 séről nem is beszélve), j TOVÁBBI ADATOK és I tények nélkül is nyilvánvaló, f hogy a nyugdíjasok gondja I az egyik legfontosabb társa- I dalompolitikai kérdés. A ! .megoldás kézenfekvőnek tű- j nik: tessék a reálérték fi- 1 gyelembevételével emelni a | nyugdíjakat! De miből, ho- ! gyan? A szociálpolitikai jut- [ tatásokra szánt összegek | drasztikus átcsoportosításá- ! val? De honnan, kiktől és j mennyit vegyenek el? S amit í esetleg elvesznek, azt hon- ! nan pótolják? f A nyugdíjügyet minden- f áron meg kell oldani, de I nem feltétlenül mások kárá- [ ra. Mert például mitől függ ! a ma középkorú aktív kere- f sők 20—25 év múlva fize- í tendő nyugdíja? Nyilván az ! akkor " dolgozó emberek f munkájának hatékonyságá- ’ tói. S hogy ők hányán leszUi hűtők a begyűjtő állomásoknak f a cserkúti Mezőgép Vál- [• íalat élelmiszeripari gépeket | és berendezéseket gyárt. ; Fontos termékük az úgyne- [ vezeti tejhűtö család. Ezek- !' bői háromszáztól tizenkétezer literig különböző nagy- ságúakat készítenek. Terme- ' keiket a falusi begyőjtöállo- másoktöl a nagy tejtermelő gazdaságokig egyaránt használják. (MTI Fotó — Hadas János felvétele — KS) nek, egyáltalán lesznek-e annyian, amennyi múlhatatlanul kell a zavartalan társadalmi munkamegosztáshoz, az — a műszaki fejlődéstől eltekintve — végső soron a mai családpolitikától függ. Sajnos itt is a paradox helyzet állt elő: miközben — a költségvetést jócskán megterhelő — pénzbeni társadalmi juttatások meglepően gyors ütemben növekednek (1960-ban még 5,2 százalék, 1970-ben 7,9 és tavaly már 13.8 százaléka volt a nettó nemzeti termelésnek), a családellátás épp oly súlyos tehertétel az államnak, mint a nyugdíj. A családi pótlék — a család jövedelméből — a gyermekekkel kapcsolatos kiadásoknak mintegy a negyedét fedezi. A családok reakciói pedig egyértelműek. Olyany- nyira, hogy a néhány éve még népszerűsített három- gyermekes családmodell szükségességéről jóval kevesebb szó esik. A KSH „Életszínvonal 1960 —1980” című kötetében erről a következők olvashatók: „Jelenleg és a következő években, amikor a várható demográfiai hullámvölgy tompítása érdekében is, az eddigieknél nagyobi) szükség lenne a gyermekesek nagyobb anyagi támogatására, változatlan reálbérek és a családi pótlék változatlan (vagy az 1—2 gyermekeseknél csökkenő) reálértéke esetén a gyermeknevelő családok szükségletkielégítési lehetőségei romlanak. Ez következik abból, hogy a gyermekek fogyasztása korukkal együtt jelentősen emelkedik, ezért a családi pótlék összege, amely a gyermek korától nem függ, egyre kisebb hányadát fedezi növekvő fogyasztásuknak.” A KORÄBBAN jelzett szociálpolitikai dilemma tehát majd hogy nem megoldhatatlan, illetve kényszerű kompromisszumokkal, lényegében megkerülendő. Legalábbis mindaddig, amíg nálunk az a szemlélet uralkodik, hogy a nyugdíj: társadalmi juttatás! Tévedés! A nyugdíj: járandóság. Következésképpen nem a „juttatás” apránkénti emelésének módszerein kellene gyötrődni’ hanem egy „járandóság” típusú, s lényegében önfinanszírozó nyugdíjrendszer megteremtésének feltételein kellene gondolkodni, S hogy egy ilyesfajta rendszer megteremtése nem lehetetlenség, az kiolvasható az újabban megélénkült szakmai vitából. E vitának persze, voltak előzményei, s csak ideiglenesen fog elcsendesülni. Vitakészségünk töretlen, s már az is biztató, hogy a vitapartnerek — levonva a cselekvés- képtelenség konzekvenciáit — nem vonulnak vissza. Pillanatnyilag ez az egyetlen garancia arra, hogy előbb- utóbb valahol, valakik — netán valaki! — jobb belátásra jut és dönt: a magyar nyugdíjrendszer nem a létező rendszerek legjobbika, következésképpen változtatni kell rajta. Esetleg gyökeresen. Vértes Csaba — Alig égy hónapja alakult meg ez, az építőipari, tervező, beruházó, kivitelező vállalatok, szövetkezetek, továbbá a helyi tanácsok, az OTP és a társadalmi szervezetek képviselőiből álló bizottság, amelynek a tevékenységét bizonyára sok-sok, jelenleg lakásgondokkal küszködő ember kíséri majd nagy figyelemmel. Ennek a csoportnak a munkáját kézzelfoghatóan le lehet majd mérni a jövőben, érthető hát. hogy nagy felelősség hárul valamennyiünkre, akik részt vállalunk a lakásellátás javításában — kezdte Maróti Sándor. — Köztudott, hogy a jelenlegi ötéves tervben több mint 11 ezer lakás felépítését terveztük. A korábbi elképzelésektől eltérően, a következő öt esztendőben főként a családi házak építésére fektetjük a hangsúlyt, kevesebb telepszerű, több szintes t.Qmb emelkedik majd ki a földből. Ahhoz azonban, hogy a tervezett 6300 családi ház meg is épüljön, jelentős segítséget kell nyújtanunk a lakosságnak a községekben és a városokban egyaránt. — Ezzel tulajdonképpen meg is határozható a társadalmi bizottság célja. — Valóban az a célunk, hogy több magánerős lakás épüljön. De hadd tegyem mindjárt hozzá, hogy ezzel Az Országos Energiagazdálkodási Hatóság és az Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat gondozásában megjelent „Az ésszerű energiagazdálkodásért” című kiadvány, amely gazdasági életünk egyik központi kérdésével, az energiaellátás helyzetével, az ésszerű takarékosság lehetőségeivel, az ország energiaracionalizáláfösszefüggésben az Is a feladataink közé tartozik, hogy a nagycsaládosok, a fizikai dolgozók és a fiatalok olcsóbban és gyorsabban jussanak lakáshoz a jövőben is. Tevékenységünk alapja az a program lesz. amely a lakásépítés minden lehetőségét feltárja, s tanácsokat ad, javaslatokat tesz a magánlakást építők napjainkban is meglevő problémáinak — tervek, engedélyek, telekügyek, építőanyagok beszerzésére — csökkentésére. — A bizottság tagjai mindmind járatosak az építési kérdésekben. Hogyan osztják meg egymás között a munkát? — Mindenki elsősorban a saját szakterületének megfelelő kérdésekkel foglalkozik. Ez azt jelenti, hogy ki-ki a saját „portáján" néz körül jó alaposan, hogy miként lehetne megismertetni és elterjeszteni az építkezni szándékozók körében a lakáshoz jutás gyorsa bb és olcsóbb lehetőségeit. Erre már az alakuló ülésünkön több javaslat Is elhangzott. — Milyen konkrét elképzeléseik vannak? — Mindenekelőtt azt szorgalmazzuk. hogy a megye három városában és Hevesen gyorsabban mérjék fel azokat a területeket, ahol még az idén biztosítani tudják a közművesítést, ezzel pedig a si programjával foglalkozik és számos megoldási lehetőséget, ötletet kínál a pazarlás megszüntetésére, a hatékony energiagazdálkodásra. A könyv szerzői gazdag tapasztalatokkal rendelkező energiagazdálkodási szakemberek és ötleteik tudományosan megalapozottak. Tanácsaik megfogadása nemcsak magánügy, hanem közérdek is. korszerű és a hagyományos családi ház építésének lehetőségét. Gondoltunk arra is, hogy az említett helyeken létrehozunk egy-egy információs irodát, ahol az építtetők mindent megtudhatnak, ami szükséges a lakás tető alá hozásához. Így például a telkek választékáról, helyéről, az ott alkalmazható beépítési módról, a helyi építőipari cégek által ajánlott építési technológiáról, a telekárakról, az ajánlott típus-, illetve egyedi tervekről, de még arról is, hogy hol lehet építőipari gépeket kölcsönözni. Azt is tervezzük, hogy ezek mellett az irodák mellett egy- egy bemutatótermet alakítunk ki a TÜZÉP-pel, a VASVILL-lel és a kereskedelemmel közösen. — Szó esett az imént a lakások terveiről. mint típustervekről. Az embernek néha az az érzése támad, hogy nálunk minden lakótelep egyforma, s a családi házak is egy-egy időszak „divatjának” megfelelően kísértetiesen hasonlítanak egymásra. Van-e, lesz-e mód arra, hogy szélesebb tervválaszték álljon az építtetők rendelkezésére? — Erre is gondoltunk, amikor megbíztuk az építőA Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban az adottságokat és lehetőségeket figyelembe véve 1978- ban takarmánygazdálkodási mintamegyévé nyilvánította Heves, Szolnok, Somogy és Győr-Sopron megyéket. Ez azt jelentette, hogy a gazdaságok állami segítséget kapnak a takarmánytermelés. a gyepgazdálkodás javítására és a korszerű módszerek kialakítására. Amint Papp Sándortól, a Heves megyei Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőség igazgatójától megtudtuk. az elmúlt három esztendőben tisztázódott. hogy a megyében lévő 50 ezer hektárnyi gyepterületből 3fí ezer hektár intenzív termelésre alkalmas. A többi 14 ezer hektárt adottságai alapján — miután főleg hegyvidéki terület —, A már több mint egy hete tartó kánikulában fél centimétert apad naponta a Velencei-tó. A Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság már felkészült arra, hogy ha tovább tart a forróság, a pátkai táipari. vállalatokat, szövetkezeteket és a tervezőket, hogy készítsék el a saját építési technológiájukkal felhúzható családi házak legkülönbözőbb változatainak terveit. Emellett tervezzük, hogy a három városban a tanácsi, az állami építők, valamint a Mátra vidéki Építőipari Szövetkezet elkészít három különböző alapterületű, más-más igényt, kielégítő korszerű családi, házat, amelyet kulcsátadásra készen, -illetve félkészen bárki megtekinthet, mint mintát. — A bizottság céljai között szerepel, hogy az érdekeltek minél olcsóbban jussanak lakáshoz. Miként lehet lejjebb szorítani a mai magas építési ár álcát? — Az egyik módszer a már említett félkész házzal függ össze; a tulajdonosnak, miután egy sor munkát saját maga és apránként végezhet el, csak az épület felhúzásáért kell fizetnie. Másrészt lehetőség nyílik arra, hogy olcsón bérelhessenek olyan építőipari gépeket, amelyek a vállalatoknál a hétvégeken kihasználatlanul hevernek. Az általunk ajánlott típustervek is azt szolgálják, hogy minél kevesebb legyen a lakások kivitelezési költsége. A bizottság egyébként azt is •szorgalmazni szeretné, hogy az építtetők munkahelye — ahol ezt megtehetik — a lehető legnagyobb mértékben támogassa a dolgozóját kedvezményes belső szerelőtevékenységgel, de támaszkodni szeretnénk a szocialista brigádmozgalom adta lehetőségekre is. Annyit már megtettünk. hogj’- felkértük a városi tanácsok, az érintett vállalatok és szövetkezetek vezetőit: mérjék fel a támogatás. a gépkölcsönzés, a több irányú segítségnyújtás lehetőségeit. Véleményünk szerint mór ez is garancia arra, hogy a jövőben valóban gyorsabban és jóval kisebb költséggel épüljenek meg az annyira várt otthonok — mondotta befejezésül Maróti Sándor. — Köszönjük a beszélgetést. Szilvás István inkább erdőhasznosításra ja; vasolják. A minisztériumi döntés nyomán az utóbbi három évben jelentős eredmények születtek Heves megye gazdálkodásában. Az egy hektárra jutó műtrágya-felhasználás néhány gazdaságban megduplázódott és eléri a 140—150 kilót. Különösen a kerecsenén, a hatvani, a vélni. a tiszanánai és a máira, derecskéi termelőszövetke-- zet ért el ebben jelentős sikereket. Javult a legelőhasznosítás is a megyében. Sikerült elérni, hogy ma már 15—16 ezer hektáron úgynevezett szakaszos legeltetést valósítsanak meg a gazdaságok. Ebben a Füzesabonyi Állami Gazdaság, a mátrade- recskei, a pétervásári. és a szajlai termelőszövetkezet jár az élen! rozótól — a tó vízkamrájából — pótolja az elpárolgott vizet. 1981. augusztus 9., vasárnap Kiadvány az ésszerű energiagazdálkodásért Eredmények a gyepgazdálkodásban mintamegye f&pcisi «1 MeB®w*2€Bi-tö A : „ l ” : i i j _ T*n vróf A J « 4-rA *-.1,. ! j ? -
