Népújság, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-05 / 182. szám
Tutajexpedíció a Tiszán Tiszabecsnél tutajexpedíció szállt vízre a napokban. Utasai tíz napot töltenek a folyón és a partmenti vidéken, hogy feltérképezzék a folyó felső szakaszának élővilágát, néprajzi, népművészeti szokásait, emlékeit. A maguk készítette jármű — amely az „Unicum” nevet kapta — hét méter hosszú. Fenyőből készült járófelülete alatt tizenkét, egyenként kétszáz literes hordót helyeztek el. Négy és fél méter magas árbocához nyolc négyzetméteres vitorla tartozik. Az „Unicum”-on Tokajig hajózhatnak a vállalkozó kedvű utasok (MTI fotó: Oláh Tibor felv. — KS) KGRIK Aki még eddig nem tiadta volna, hogy mi a Dudáié®, a Botoló, vagy a Héj- sza, az a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének Bartók Táncegyüttese augusztus 1-i forró hangulatú egri vendégszereplése után már tudja. Csillagos, langymeleg nyári este fogadta a Líceum udvarának közönségét, — és a táncosokat szombaton. De nemcsak a kellemes időjá- ! rás hozta tűzbe azokat, akik jegyet váltottak az együttes műsorára, hanem a méltán Európa-hírű csoport 32 táncosának produkciója is. Gyakran hangzott fel a vastaps. kifejezve egy-egy koreográfia. részlet sikerét. Így a tenyerek ütemes zenéje köszöntötte a Vajdakamarásit, a Sóvidéki táncokat, Vagy a Szatmári verbunkot és csárdást. A Bartók Táncegyüttes egri kétórás előadása bizonyította, hogy tagjai művészetükkel eredményesen öregbítik a magyar táncosok és kultúránk hírét a világban. Utazó nagyköveteik ók hazánknak. hiszen Egerbe Hollandiából érkeztek és innen indultak egy újabb, most fronciaországi turnéra. A szökkenő lábak nemcsak a lányok és a fiúk tehetségét dicsérik, de árulkodnak a koreográfusok hozzáértéséről is. Tímár' Sándor művészeti szaktanácsadó és Varga Zoltán művészeti vezető olyan képeket álmodott színpadra, hogy sokan legszívesebben kiperdültek volna székeikből, hogy maguk is ott rophassák a táncot. A bizsergető és üdítő nyári est hangulatát csak fokozta a két kísérő együttes — a Téka és a Vi- rágvölgui — szolgáltatta friss népzene. (szilágyi) 9. — Mit meséltem neked a mikrobákról? — kérdezte Rumata. A fiú letette a zöld nadrágot a karosszék támlájára, és hüvelykujjával meglegyin- tette magát: a gonoszt hes- segette el. — Háromszor imádkoztam az éjjel — felelte. — Mi kell még? — Tökfilkó vagy — mondta Rumata. és nekifogott a levél olvasásának. Dona Okana udvarhölgy írt, dón Reba új kegyencnője. Arra kérte, még aznap este látogassa meg őt. aki „gyengéd érzelemtől epeke- dik”. Az utóiratban keresetJ.9&». augusztus 5.. szerda len szavakkal ott állt, hogy tulajdonképpen mit vár ettől a találkozástól. Rumata undorodott a gondolattól, hogy oda kell menni, de hát dona Okana sokat tudott. A következő boríték vastag papírból volt, viaszpé- csétje elmázolódott: nyilván felnyitották. A levelet dón Ripat írta. elszánt karrierista, a rőfösök szürke századának hadnagya. Hogylétíről érdeklődött, szilárd meggyőződését fejezte ki, hogy a szürkék ügye győzni fog, és haladékot kért kis adósságára. „Rendben van. ..” — mormolta Rumata, félretette a levelet, újra kezébe vette a borítékokat és érdeklődéssel megvizsgálta. Igen. már finomabb módszerekkel dolgoznak. A harmadik levélben kardpárbajra hívták ki dona Pvtha miatt, de hajlandók eltekinteni tőle, ha dón Rumata bízónvítékokkal szolgál arra vonatkozóan, hogy neki semmiféle kapcsolata sincs dona Pythával. A levél szabványos volt: magát a szöveget kalligráfus írta, a hézagokba pedig darabos írással, nyelvtani hibákkal írták be a neveket és az időpontot. Rumata félrelökte a levelet, és megvakarta szúnyogoktól összecsípett bal karját. — Nosza, hozz mosdóvizet! — parancsolta. A fiú eltűnt az ajtó mögött; hamarosan visszajött, s egy vízzel teli fadézsát húzott a padlón. Azután még egyszer kiszaladt, és egy üres dézsát meg egy kis merítő- edényt cipelt be. Rumata leugrott a padlóra, lerántotta művészi kézi hímzéssel díszített, ócska há. lóingét, és kirántotta hüvelyéből az ágy feje mellett lógó kardokat. A fiú óvatosságból a karosszék mögé állt. Rumata vagy tíz percig gyakorolta a támadást, és a hárítást, majd a kardokat a falhoz vágta, lehajolt az üres dézsa fölé, és kiadta a parancsot: „öntsd!” Szappan nélkül rossz volt mosakodni, Rumata azonban már megszokta. Rumata, miközben a törülközővel dörzsölte magát, oktatóan mondta: — Én udvari ember vagyok, nem holmi tetves báró. Az udvaroncnak tisztának és illatosnak kell lennie. — Más gondja sincs őfelségének, mint hogy magát szagolgassa — ellenkezett a fiú. — Mindenki tudja, hogy Becsaptak Bagdadi fagylaltok, jegelt hűsítők, párás söröspalackok. .. Ki-ki ízlése szerint keresett enyhülést hétfőn este az egri Dobos cukrászdában — hiába. Az járt jól, aki elkésett, s így nem kellett végigszenved- nie az irodalmi presszó kezdési időpontjának ki tudja miért elhúzódó kínos perceit. De legjobban az örülhet, aki el sem jött, otthon maradt. megkímélve magát a várakozástól — és a csalódástól. Becsapva érzem magam! Nem azért, mert nem azt kaptam, amit vártam — e2 magánügy —, hanem mert nem azt adták, amit ígértek. Igaz szép volt Császár Angéla, és szép volt Kovács István szakálla, de ez csak a közönség egy kicsiny rétegét elégíthette ki. Becsaptak! Az est összefoglaló címe Kosztolányival élve kérdezett: Akarsz-e játszani? És mi lett ebből a sugallt vidám, nyári játékosságból: Császár Angéla elmondta a költő versét. Lemondta, csakhogy hibásan értelmezve! A válogatás további részében hallhattunk Adyt, József Attilát, Babitsot, Nagy Lászlót, líránk véresen szó- morú terméséből egy fűrészporoskosárra valót, sanzont és népdalt stb. Az olvasó is megállapíthatja ebből, hogy e válogatás milyen játékos volt, sőt önkényes. Vegyes salátaságá- ból áradhatott az az előadói „konyhaszag” is, amely hullámzóvá és ritmustalan- ná tette a programot. Olyan konyhában érezhettük magunkat. ahol a szé- leburdi háziasszony játékosan kotyvasztja a vacsorát, ám a vendégsereg attól retteg, hogy mikor bontja fel az ételízesítő zacskója helyett az egérirtót — mosolyogva. Kovács István gondolatszegény és formalista vers- mondása előtt és közben valóságos oázis volt Császár Angéla éneke, de hogy örömünk most se legyen maradéktalan, a zongora kenetlen pedálja hangosan nyiszogott, láthatóan és hallhatóan zavarva meg- szólaltatóját, Fiumei Dórát. Így hát alighanem ö várta legjobban a műsor végét — az értő közönséggel együtt. Szilágyi Andor l őfelsége éjjel-nappal imádkozik érettünk, bűnösökért Don Reba pedig sohasem mosakszik. — Rendben van. ne morogj — mondta Rumata, miközben magára húzta a nylon trikót. A 'fiú rosszallóan nézte a trikót. Rumata azonban természetes emberi finnyássága miatt nem volt hajlandó lemondani róla. Amikor felhúzta alsónadrágját, a fiú elfordította a fejét. Jó volna divatba hozni az alsófehérheműt, gondolta Rumata. Ezt természetesen csakis a nők révén lehetne elérni, Rumata azonban nagyon válogatós volt, s ez megengedhetetlen egy felderítő esetében. Egy csélcsap lovagnak, aki ismerte a fővárosi modort, és szerelmi párbaja miatt száműzték vidékre. legalább húsz kedvest kellett volna tartania. Ügynökeinek fele a fontos teendők helyett azzal foglalkozott. hogy ocsmánv híreket terjesztett róla. s ezek irigységet, elragadtatást kel. tettek az arkanari testőrifjúság körében. A kiábrándult hölgyek tucatjai, akiknek Rumata késő éjszakáig verseket szavalt, versenyt meséltek egymásnak az anyaországi lovag fővárosi stílusáról. Rumata csak ezeknek az ostoba és romlott némbe- reknek a hiúsága révén tud. ta fenntartani hírnevét, dé az alsónemű problémája megoldatlan maradt. Rumata felhúzta zöld nad. ragját és agyonmosott gai- lérú, fehér batesztingét. (Folytatjuk) A századelő irodalmának hetei bőséges válogatási lehetőséget biztosítanak a szerkesztőnek. Alig van irodalmunknak még egy olyan korszaka, amelyben e nyi színnel, kísérlettel találkozna az olvasó, mint a XX. század első évtizedeiben. Talán a reformkorszak költői mutattak fel műfajban és témában ilyen változatosságot. Akkor azonban másról volt szó. B a t a Imre ezúttal „Az elbeszélés megújulása” című előadásban jó érzékkel válogatott szemelvényekkel igazolta az új műfaj születését, amely részben a kapitalizmus. egyben azonban a modern ember életérzésének megjelenési formája is. (Érdekes lenne egyszer a szokásos irodalomtörténeti munkák mellett megírni vagy megbeszélni a műfajok történetét, mert a lírai és szépprózai művek formája is kortünet. Vannak korok és társadalmak, amelyek a lírának, és vannak, amelyek a szépprózának vagy a szélesen hömpölygő regény- folyamoknak kedveznek. Ma már alig képzelhető el, hogy az író eposzírásra szánná el magát, de a modern élet nem kedvez a nagy terjedelmű regénynek sem.) Visszatérve azonban a kiindulópontokra. „Az elbeszélők. akik a novellát megújították, majdnem valamennyien újságírók voltak. De ha nem is voltak azok — ahogyan ném újságíró Csáth Géza sem —, elbeszéléseiket a sajtóban tették közzé. Az új novellának a tárca volt a lehetősége, s ezt a napilap biztosította a szépirodalomnak, vagyis nem lehetett akármilyen terjedelemben írni. Az elbeszélő kényszerű búcsút vett az anekdotától, ettől a csattanóan kifutó kerekded formától, így lett a tárcányi terjedelem a modern novella formájának meghatározója”. Az előadó utalt az újságíró társadalmi helyzetére és az olvasóközönség befolyásoló szerepére. Az újságíró szívesen fogadja ezt a lehetőséget, mert író szeretne lenni. Az újság azonban megélhetést biztosít számára, és pillanatnyilag nem gondol arra, hogy az újságírás robot, készenlét, elemészti erejét, szellemi energiát. Nem veszi észre, hogy a múlandóságnak ír, pedig alkotásait a jövőnek és a halhatatlanságnak szánja. (Cholnoky Viktor: Hajnali beszélgetés). A hagyományos olvasóközönség még lókai- és Mikszáth-re- génveket ólvas. Nem szére- ti az elbeszéléseket, mert megváltozott életformája, érdeklődése. A városi ern- bért a világ eseményei érdekük, részese akar_ lenni a történelemnek még akkor is, ha azok a részvényárfolyamokra vagy az uralkodóházak apró pletykáira vonat- kóznak. Az új elbeszélők fifífi írtak nemzéti hőstettékről, hanem a riasztó mindennapok, a városi élét neuraszténiás jelenségei, a lelki élet mélységei és zavarai álltak érdeklődése középpontjában. Jól látta ezt Csáth Géza — igaz, orvos volt —, amikor azt mondja, hogy „a tudatban azok kivetül ée borzongató sejtelmekbe költözik”. A neuraszténia oka - a nagyváros magányosságot termő életmódja. A magányos ember fél, félelmének azonban nincs konkrét oka; éppen ezért kettőzi meg magát személyisége. Szorongásait csak az alkohol vagy az ópium oldhatja feL Ezért válik narkotikumok rabjává, amelyek azonban csak pillanatnyi megnyugvást hoznak száméra. Igazi világra az éjszaka és a hajnal. A gázlámpák fényében és a hajnalok derengő kékségében az alakok elmosódnak, minden irreálissá vélik. (Csáth Géza: Szombat este.) Van mindebben valami vigasztaló. „Az új irodalmi nemzedékek azonban mindig, újra felfedezik őket. Minden- generációban, a 70-es évek fiatal elbeszélői között is akad néhány, akik fogékonyan s intellektuális feszült- , ségekkel teli hangjukkal aZ-% események okait keresik. T Egyszer talán közönségük is* támad”. A nyár hetei most igen gazdagok irodalomtörténeti visszatekintésekben. Az elmúlt héten küllnböző hullámhosszokon szó esett Babits, Krúdy, Tóth Árpád, Szomory Dezső, Ambrus Zoltán művészetéről. Megszólaltak a Négyesy-szeminari- um hallgatói. Juhász Gyulá, Kosztolányi Dezső, Oláh Gábor is. Kevesebb több lenne. Három évtized legjobb hangjátékait hallhatjuk ismét. Az ismétlések alkalmasak arra, hogy az akkor felületes hallgató egy-egy rádiódráma szépségére, ötletgazdagságára, a rendező munkájára, a szereplők játékára is felfigyeljen. Gyárfás Miklós grb- teszkje, „A hűség útvesztőiben” Tolnay Klárinak nyújtott lehetőséget sokszínű tehetségének bemutatására. Ez a kacérkodás a hűséggel, az emlékek laza sora, a diák, a nőgyógyász, az állatkerti séta, a történelem nagy alakjainak felbukkanása, a távolban felbukkanó lehetőségek a műfaj szinte kor- látalan lehetőségeit igazolták. „Melyik asszony tudna ellenállni a szocialista társadalomban, hogy királynő legyen?” — teszi fel a kérdést a neves építész felesége, aki végül egy telefonhívásra kész találkozni azzal az ismeretlen hűséges férfivel, aki tíz éve él boldog házasságban a többszörösen kitüntetett fodrásznővel. A nagy seregszemle során azonban különbséget kellene tenni a hangjátékok és a dokumentumjátékok között. Az alkotási folyamatot és a hallgatóra tett hatást tekintve itt két különböző műfajról van szó. Ebergényi Tibor Művelődési tábor cigánygyermekek részére ötven Nógrád megyei és húsz szlovákiai — dunaszer- dáhelyi cigánygyermek részvéteiével művelődési tábor nyílt kedden a ráróspusztai úttörőtáborban. A hátrányos helyzetből kiderült tíz-tizen- kótéves gyerekeket pedagógusok és iparművésziek rendszeres foglalkozásokon tanítják meg a bábkészítés, a gyöngyfűzés, a fonás-saövés mesterségbeli fogásaira. Az eközben született munkák legjavából kiállítást rendeznek. Lesz ezenkívül rendhagyó mesedélután, amelyen a gyerekek saját maguk dramatizálják és el is játszák a meséket. A kéthetes táborozás során kirándulnak a Széshenyi könyvtárba, mú- skandzenba. Nem lesz hiány skandzenba. Nem lesz hiány játékban, szoraKtsiasban, Sportban sem. (MT*S Hellénedéből Egerbe — Egerbe! Franciaországba
