Népújság, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-30 / 203. szám

Fábri a Befejezetlen mondat című film rendezése közben. A képen: Fábri Zoltán, Kern András, Bálint András. Fábri Zoltán A 21. film után „1911. október 15-én szü­lettem Budapesten, abban a városban, amelyet — mióta az eszemet tudom — a „Du­na gyöngyé”-nek neveznek idegenforgalmi plakátjaink, s nem is jogtalanul. Akkori­ban azonban nem volt ép­pen gyöngyélet itt: a hábo­rús közellátás nyomorúságá­nak mélypontján anyámnak a születésemet megelőző hó­napokban fél éjszakákat kellett sorban állni a más­napi kenyérért...” Ezekkel a sorokkal kez­dődik a három Kossuth- díjjal és a Kiváló művész címmel kitüntetett Fábri Zoltán filmrendező rövid önéletrajza. Az első, ám korántsem bizonytalan lépéseket már kilencéves korában tette meg a miivészetek, az önki­fejezés legváltozatosabb mű­fajai irányában. Ekkor ugya­nis az iskolatáblára készített krétarajzaival késztette cso­dálkozással vegyes álniélko- dásra tanárait. Már mint gimnazista színészi tehetség­gel tett tanúbizonyságoT; Antonius szerepében Sha­kespeare Julius Caesar című ^rámájának diákelőadásán. Később, még diákkorában sorra nyerte a szavalóverse­nyeket. szobor-, rajz. és festmény pályázatokat. Három évig volt a Kép­zőművészeti Főiskola növen­déke. Ezalatt két nyilvános tárlaton is szerepelt művei­vel. Növendékként elnyer­hette volna a tanársegédi címet és beosztást, de az utolsó pillanatban gondolt egy nagyot, s jelentkezett a Színművészeti Főiskolára. A rendezői szakra, de ilyen ab­ban az évben nem indult, így hát színészként diplo­mázott. s nyomban utána a Nemzeti Színház szerződtet­te. Már az első évadban Shakespeare-t. Giraudoux-ot rendezett, díszleteket terve­zett és kisebb-nagyobb sze­repeket alakított. A felsza­badulás után öt éven ke­resztül csaknem valameny- nyi fővárosi színházban dol­gozott: rendezett, tervezett, játszott, sőt rövid ideig szín- igazgatóként is működött. 1 «50-ben „átirányították” a filmhez. A többi már — élő film­történelem. 1952-ben forgat­ta első önálló alkotását, a ,.Vihar”-t, s három évvel ké­sőbb készült el az a műve. amely mindmáig a magyar filmművészet egyik legra­gyogóbb ékköve: a Körhin­ta. Ez olyan, nem kevésbé értékes művek követték, mint a Hannibál tanár űr, az Édes Anna, a KAt félidő a po­kolban, a Húsz óra. a Száz­negyven perc a Befeiezetien mondatból és az Ötödik pe­csét. Ezekben a hónapokban forgatja huszonegyedik film­jét, a Rekviemet, Örkény István azonos című elbeszé­léséből. A felvételek már befejeződtek, de az-utómun­kálatok még javában tarta­nak. és csak október vegére fejeződnek be. Amikor arról kérdezzük: miként helyezné el életmű­vében legújabb alkotását, önéletírásának néhány mon­datával válaszol: — Az embernek mániái vannak. Engem legjobban az egyén és a társadalom vi­szonyának összefüggései ér­dekelnek, az emberhez egye­dül méltó szabadság, az em­beri méltóság és e méltóság megsértésének viszonylatá­ban. Az a „mániám”, hogy az ember alapvetően szabad­ságra született, az emberi­ség többezer éves írott tör­ténelme mégis háborúkkal, öldöklésekkel, merényletek­kel, tömegmészárlásokkal, fajüldözésekkel, népirtások­kal van tele, melyek szinte szüntelenül korlátozzák az egyént legelemibb jogának: a szabadságnak kiélésében, F.gy-két kivétellel erről szól, ezzel foglalkozik, ez ellen emel szót valamennyi fil­men. — Jellemző tulajdonsága: alkotótársainak tekinti a színészeket, hálás feladato­kat nyújt számukra, forga­tás közben nemcsak kikéri, de figyelembe Is veszi véle­ményükéi, Kiift Jegyzéseiket, ötleteiket. — Részben talán azért, mert magam is színészként kezdtem, belülről ismerem a színész gondolkodásmódját, érzelmi világát... Vallom és hiszem, hogy bár egy film­ben a képi világ a megha­tározó, legalább olyan fon­tos a színésszel való közös munka, az emberi kapcsola- tok kibontása, az alkotó- partnerség. Büszke vagyok felfedezéseimre, a többi kö­zött Törőcsik Marira, Szabó Ernőre, Soós Imrére, és arra is, hogy. jó néhány, már is­mert, befutott művész az én filmjeimben szikráztatta fel tehetségének teljes fényét. — A filmrendezés mellett nem adta fel a díszletterve­zést ^em! — Ez pihentető kedvtelés a számomra. De mostanában már ritkábban vállalkozom rá. — Mindezek mellett tanít a főiskolán... — 1910 óta. Jelenleg már a harmadik évfolyamnak vagyok osztályfőnöke. Olya­nok végeztek nálam, mint Dárday István, Vitézy Lász­ló. Jeles András, Várkonyi Gábor, Almási Tamás. A névsor is bizonyítja: taníta­ni akarok, de eszem ágában sincs bárkire is ráerőszakolni salát stílusomat. művészi elképzeléseimet. A szakmát akarom megismertetni, ta­pasztalataimat továbbadni az új generációnak. — Es a színészet? — Ezzel már régebben fel­hagytam. Illetve vagy ti* évvel ezelőtt — Bacsó Pé­ter felkérésére — szerepet vállaltam A tanú című film­jében. Am pusztán szórakoz­tató „kirándulásként”. A velem forgatott ielenetek nagy részét utóbb ki is vág­ták a filmből... — S ennyi munka mellett mikor jut idő a pihenésre? — Ezekben a nyári hóna­pokban Ady-ligetről. ottani kis nyaralómból járok be Budapestre. Egy-lsét óra a jó levegőn, a romantikus környezetben, felfrissít, erőt ad a másnapi munkához. Garai Tamás Humor» szolgálat — Ez a kitömött madár, gyűjtemény — magyarázza a madártani múzeum látoga­tóinak a múzeumi szakem­ber — több mint százezer márkát ér. — Érdekes — dünnyögi az egyik látogató —: ugyan mivel lehetnek kitömve? A skót igy szól iskolás fiához: — Mondd meg a tanárod, nak, hogy amíg a nemzet­közi helyzet ennyire bizony­talan, világatlasz beszerzé­sére nem adok neked pénzt... Verbőczy Antal: Sanzon Fogadjuk el az Üt s az Ének beteljesült szerelmének a legkisebb fiút. Évmilliók vesszőfutása pikkelyes! arcát — halak mása a legkisebb fiú. Batyuba kötve az út, a dal. Batyuba kötve vidd magaddal a legkisebb fiútt Berták László: Alattad a Délkör Ha nem erezném meg egy rezzenésből, hogy fölösleges lettem, leszaladt orrom előtt a roló, le a nap, kibuktam a görbülő mindenségből. ha mint aki folyvást zuhanva néz föl, nem látnám bűntelenül magamat, ahogy besétálok a pillanat kertjébe hiú jóhiszeműségből, ha megtanulnám végTe, hogy miért öl minden, ami él, s úgy lennék szabad, hogy élvezem már mutatványodat, mert nem taszíthatsz ki a tévedésből, megbillenne-e alattad a délkör? adnál-e országomért egy lovat? . Schmtdték ú) lakásba köl­tőét ek. Néhány nap múlva Sehmidttől megkérdezi az egyik• barátja: — No és hogy ereitek magatokat az új lakásban? — A feleségem először idegeskedett, de most már remekül érzi magát — ugyanis sikerült összevesz­nie valamennyi szomszé­dunkkal! A kis Katié orvosnál volt. Amikor hazaért, a nagyany­ja megkérdezte: — No és mit csinált ve­led a doktor bácsi? — Semmi különöset. Meg- $ fogta a kezemet, és megnéz­te, helyesen jár-e az órája! A házaspár kilép a szu­permarketből. Az asszony a bejárat előtt álló egyik gye­rekkocsi felé indul. — Ugyan, Gertrude — ál­lítja meg a férje —: hát nem látod, ez a mi gyerekünk? — Pszt! Persze, hogy lá­tom. de te vem látod, hogy ez a kocsi mennyivel drá­gább, mini a miénk? — Nem tudja, hogy Mal­mától Símrishamnig hány mérföld az út? — Vagy harminc. — És visszafelé? — Természetesen ugyan­annyi! — Ne mondja. Ítélje meg maga: karácsony és újév között csupán egy hét van, újév és karácsony között pedig majdnem egy egész év! ; Nők és férfiak \ — A női szépség £ titka a következő. 1 Először: egy szerel- í mes férj. Másodszor: > a szerelmes férj fi- s zetése. \ — Meghívják az < embert vacsorára. ! Ruha, fodrász, smink, | taxi. A tizenhat főre ; terített asztalnál kü­< lön kis táblácskákon í a nevek. Már ettől ? majd frászt kapni! S / ráadásul az étkezés l kellős közepén ki. \ esik a kezünkből a \ villa, bukfencezik í egyet a térdünkre si- £ múló különleges szö- ! veten. s az asztal alá ^ pottyan. Mégsem te- í hétiük meg, hogy le. térdelünk, s az asz- £ tál alatt csúszunk- í mászunk utána. Ehe- ] lyett visszamosoly. • gunk az asztal túlol- í dalán nézegető férfi- '/ ra, s megengedjük ! neki. hogy hevesen j udvarolni kezdjen. \ Amikor már se lát. > se hall a lelkesedés- ; tői. egy óvatlan nil- i lanatban elemeljük a | villáját, s végre ne­< kilátunk a habostor- j tának. \ — „Minden férfi í egyforma!" — szok- j ták mondogatni a : nők. Csak az a kér­< dés ezek után, hogy í hol teremnek „azok 1 a csodálatos férfiak”. A fele (se) tréfa akikről szintén szok­tak ejteni egy-két szót. Filozófia és gyakorlat — Szemlélet: ha valami nem eladó, annak nincs ára, de ha igy van, akkor értéke sincs. Tehát értéktelen. A rövid édestest­vére a tehetségnek. De nem az egyet­len. .. — Az éhezés gyógy- hatásáról mégiscsak helyesebb ebéd után elmélkedni. — Minél előbb hangzik el egy köz­hely. annál frissebb­nek hat. — Tudna egyálta­lán Sziszifuszról a világ, ha sikerült volna a hegytetőre felgurítania azt a bi­zonyos követ? Napi feljegyzések — Egyes eladók még a jó szót is pult alá rejtik. — Kedves nászuta­sok, ne túl hangosan kovácsoljátok családi boldogságotokat.., — Udvarias levél: „Kedves Szaktárs! Engedje meg, hogy minden ezután kö­vetkező születésnap, ja és névnapja al­kalmából a legjobba­kat kívánjam önnek. Hasonlóképpen a leg­jobb kívánságaimat szeretném kifejezni más évfordulók al­kalmából is. De en­gedje meg, hogy ne áruljam el, mit kí­vánok önnek a leve- lében feltett kérdés­sel kapcsolatban.” — Elázhat vajon az ember, ha % \k szá­raz Martinit iszik? — Ha nem követsz el hibát, hogyan gon­dolod, hogy ki tudsz mászni belőle? — Érdemes mon­dani valamiről vala­mit, amikor ugyan­arról és ugyanakkor < hallgatni is lehet? — Érdekes, hogy < egyeseknek — ahhoz, hogy megértsék őket ] — csak meg kell sző- { lalniok. Másoknak j pedig csak elhallgat- < niok... — Van piros tinta is, kék is, zöld is, sőt ! még sárga is, de ) mindegyikkel alapo- ( san be lehet feketí- l teni az embert. / — Az erdőben is < csak akkor lélegzik \ könnyen az ember, ha történetesen több ; a levegő, mint a fa. — Ha gyakran; megdobnak kővel, ] építs a kövekből nya­ralót. — A bolha nagy érték, ne tékozoljá- tok el! Elefántot le­het csinálni belőle. — Lányok, ne bo- < londitsatok magatok- < ba addig lírikust, > amíg meg nem tud- ^ játok, hogy tehetsé- s ges-e. (Összegyűjtötte j és oroszból £ fordította: ? Konczek József) > Nosztalgi­ázunk? Jelenségre és nyelvi tény­re egyaránt vonatkozik a címbeli megállapítás. Ami azt is jelenti, hogy a nosz­talgia szót és származékait sokszor juttatjuk nyelvi sze­rephez. Hogy milyen beszédhelyu zetekben és szövegösszefüg­gésekben találkozhatunk a nosztalgia, nosztalgikus, nosz­talgiáz szóalakokkal, arról ez a példatár tanúskodik: „Szabó Dezső önéletrajzában némi nosztalgiával ír a régi tudományos munkáról” (Édes Anyanyelvűnk, 1981. 2. sz.l — „A lemezújdonságok mel­lett a mostanáig divatos nosztalgikus számok is he­lyet kapnak a rendezvénye­ken” (Népújság 1981. jún. 17.). — „Nosztalgikus fénybe emelte az emlékeket” (Lite­ra túra, 1980. 3—4. ke, 479.). Tulajdonnévi szerepben is találkozunk a nosztalgia köz­névvel : egyik együttesünk megkülönböztető és azonosító iw®: Nosztalgia. A Gyón» gyosi Játékszín vidám, ss» nés összeállításának ezt a címet adták: Nosztalgiázunk? Sokszor halljuk és olvassuk a nosztalgiahullám összeté­telt is. Újabban egészen szo­katlan szókapcsolatokban is jelentkezik a nosztalgia ssós „Telt ház előtt kezdődött a nosztalgiafutball” (Népsza­badság, 1981. jún. 7.). — „Jól játszott az öregfiúk nosztat. giacsapata" (Népszava, 19811 jún. 7.J. önkéntelenül is fel vetők dik ez a kérdés: nincs e gö­rög eredetű nosztalgia szói­nak magyar megfelelője? Van. Ez a rokon értelmű szósor tanúskodik róla: hon­vágy, vágy, erős sóvárgás vágyakozás, áhítozás távóli,' elmúlt, elvesztett dolgok; események, élmények és je­lenségek után. Mai nyelv- használatunk arról is bi­zonykodik, hogy nem min­den esetben helyettesítik az idegenből honosodott szó­alakokat a felsorakoztatott magyar nyelvi formák. A nosztalgia, szónak ugyanis megnövekedett a tömörítő ereje. S pl. az emlék, emlé-> kezés és a nosztalgia szinte iker — illetőleg egymást kiegészítő fogalmakká váltak.' Erre is vonatkozik ez a köl­tői megnyilatkozás: „Emié- kék persze nosztalgia nélkül / jövőnk is az. hogy csak emlékezünk” (Borbély János: íróasztalom). A távoli, az elérhetetlen dolgok iránti nosztalgia, sóvárgás igen gyakran erős és tartós ér­zésként keríti hatalmába az embert. A nosztalgia szó és szócsaládja gyakori jelent­kezése is ezt tanúsítja. A múlt, az elszállótt ifjúság nosztalgikus fénybe vént em­lékeit olykor a szelíd irónia is átszínezi: erre is utal ez az újszerű igealak: nosztaL giáz. Dr. Bakos József —rf

Next

/
Thumbnails
Contents