Népújság, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-27 / 200. szám
Folytatódik a dél-afrikaiak támadása Válaszul a hétfői dél-afrikai támadásra, Angolában kédden általános mozgósítást rendeltek el — jelentette az ANGOP angolai hírügynökség. Mind a tényleges szolgálatot teljesítő katonákat és tiszteke'., mind pedig a tartalékosokat felszólították, hogy 48 ' rán belül jelentkezzenek egységüknél. Mint már jelentettük, hétfőn a megszállt Namíbia felől harckocsikkal és páncélozott járművekkel felszerelt, a légierő gépei által támogatott nagy létszámú dél-afrikai haderő hatolt be Angola területére. Az ANGOP jelentése beszámol róla, hogy a dél-afrikai légierő kedden megtámadta és a földdel egyenlővé tette a határtól kétszáz kilométerre fekvő Cahama. és a határtól háromszáz kilométerre fekvő Tchibemba helységeket. A behatolók szárazföldi erői elfoglalták a határtól száz kilométerre levő Cataguero várost, Xangongot pedig ostrom alá vették. Jósé Eduard dos Santos angolai köztársasági elnök szerdán azzal vádolta Pre- tóriát, hogy hatalmába akarja keríteni Angola déli részét. Az államfő megerősítette, hogy a pretoriai rendszer 45 ezer katonáját vonta ösz- sze a namíbiai—angolai határon. A dél-afrikai haderőt zsoldosok és az UNITA elnevezésű angolai szakadár szervezet fegyveresei támogatják. A Namíbiában állomásozó dél-afrikai haderők wind- hodki főhadiszállásán „hallgatásba burkolóztak” angolai hadműveleteket illetően. A behatolás tényét mindazonáltal elismerték, hozzátéve, hogy a „határ menti” harcokban négy dél-afrikai katona életét vesztette. Az Angola elleni agressziót azzal „indokolták”, hogy az afrikai ország menedéket és támogatást nyújt a Namíbia függetlenségéért harcoló SWAPO harcosainak. Brazília kedden elítélte az Angola elleni dél-afrikai támadást. Ramiro Sáráivá Guerreirn külügyminiszter többek között kijelentette: az ENSZ alapokmánya értelmében a megtámadott országnak joga van arra, hogy külföldi segítséget vegyen igénybe saját védelmében. A brazil politikus azokra a kubai erőkre célzott, amelyek az angolai kormány kérésére állomásoznak az afrikai országban. A konzervatív vezetésű Brazília Angolával szolidáris állásfoglalását többek között a két ország közötti történelmi-nyelvi rokonsággal magyarázzák. Kadhafi-Arafat találkozó Kadhafi líbiai vezető kedden Damaszkuszban találkozott Arafattal. a PFSZ VB elnökével. A WAFA palesztin hírügynökség jelentése szerint a megbeszélésen jelen voltak a libanoni baloldali erőket tömörítő Libanoni Nemzeti Mozgalom képviselői, továbbá Khaled el- Fahum, a palesztinai nemzeti tanács elnöke, valamint a PFSZ VB néhány tagja. A tárgyalások — amelyek konkrét témáját nem ismertette a hírügynökség — várhatóan szerdán folytatódnak. A líbiai forradalom vezetőjét kedden fogadta Hafez Asszad szíriai államfő is. A találkozón — mint jelentettük — ismét előtérbe került a két ország egyesülésének témája. Kadhafi további lépéseket sürgetett a már fennálló egység megerősítése érdekében. Néhány gyakorlati. főként anyagi természetű intézkedésre van szükség az egység folytonosságának biztosítására” — jelentette ki. Kadhafi — mint. ismeretes — 1980. szeptember elsején, hatalomra jutásának 11. évfordulóján javasolta a szíriai vezetőknek a két ország egyesítését. Kadhafi, líbiai vezető (.jobbról) l)amaszkus*ban találkozott Jasszer Arafattal, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet elnökével. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Alexandriai csúcs Egyiptom tartani fogja magát a „békefolyamathoz” a Sinai-félsziget jövő tavaszi teljes izraeli kiürítése után is — erről biztosította Szadat elnök kedd esti találkozójuk alkalmával Begin izraeli kormányfőt; Az értesülés, amelyet az izraeli rádió közölt, a két vezető tizenegyedik, alexandriai ösz- szejövetelének első megbeszéléséről szivárgott ki. A valamivel több mint egyórás tanácskozásról hivatalos tájékoztatáson mindössze annyi hangzott el, hogy „fontos döntések" szü'ettek — .arról nem szólt az izraeli szóvivő milyen témakörben. Általában valószínűnek tartják, hogy megállapodás jött létre az autonómiatárgyalások újrakezdését illetően A két ország kapcsolatainak teljes normalizálása ügyében, egy másik értesülés szerint, Anvar Szadat elnök állítólag magyarázkodni kényszerült vendégének, s kifejtette, hogy ha egyes megállapodásokat még nem hajtottak végre, ennek okát Egyiptom belső nehézségei — az ellenzék magatartása — és arabközi gondjai ad- jai adják. Kompromisszum Nairobiban Kompromisszumos rendezési javaslat elfogadásával ért véget szerda hajnalban Nairobiban az Afrikai .Egységszervezet különbizottságának kétnapos értekezlete, amelyen az öt éve húzódó nyugat-szaha.rai konfliktus megoldási lehetőségeiről folytattak eszmecserét. Mint Peter Onu, az AESZ főtitkárhelyettese a tanácskozás befejeztével újságírók előtt elmondotta, az érintett felek elé terjesztendő javaslatban az AESZ tűzszünetre hív fel a Po’isario és Marokkó csapatai között, amit népszavazás követne, s ezen a szaharai nép a függetlenség és a „Marokkóval való integráció" között választhatna. A javaslat nerr. követeli a marokkói csapatok kivonását Nyugat-SzaharábóL Külpolitikai kommentárunk; Agresszió üngoliban RIASZTÓ HÍR ÉRKEZETT AFRIKA déli részéről a pretoriai rezsim csapatai intenzív páncélos és légitámogatással ismét betörtek Angolába és gyilkolva- pusztitva törnek előre. Ez a lépés, sajnos nem minősíthető meglepetésnek. Ez az immár brutálisan nyílt, frontális támadás csak betetőz egy olyan provokáció-sorozatot, amely valamennyi írott és íratlan- nemzetközi normát lábbal tipor. Az előzmények közismertek. Az ásványi kinc„_k- ben gazdag, hatalmas területű Délnyugat-Afrika. amely valaha népszövetségi mandátum volt, és amelyet egyszerűen annektált a pretoriai fajüldöző rezsim, esztendők óta önrendelkezési jogának elismertetéséért küzd. Ezt a küzdelmet nemcsak a szocialista és az el nem kötelezett országok támogatják. Az ENSZ már számtalanszor állást foglalt Namíbia függetlensége mellett, a Biztonsági Tanács például 435. számú határozatában a világszervezet felügyeletével szabad választásokat sürgetett. A NATO-hatalmak azonban a rájuk jellemző kétarcúsággal viselkedtek ebben az ügyben. Egy olyan időszakban, amikor a világszervezet tagállamainak elsöprő többsége antikolonialista, amikor a fekété kontinensen összeomlott a portugál gyarmatbirodalom és kiszakadt a „fehér bástyák” balzaci szamárbőrként zsugorodó térségéből Zimbabwe, a minapi Rhodesia is, nyiltan már nem hagyhatták figyelmen kívül a namíbiai nép követeléseit. Szabotálni viszont lehetett a világszervezeti határozatokat — és a nyugati hatalmak ezt teszik esztendők óta. NEM VÉLETLEN, HOGY A NAMÍBIÁT törvénytelenül megszállva tartó dél-afrikai csapatok azon a napon támadtak rá („a gerillabázisok lerombolásának” szokásos ürügyén) ismét Angolára, amikor az ENSZ gyarmatosítás-ellenes bizottsága újra deklarálta: „a namíbiai nép harca jogos és joggal használhat fel minden rendelkezésre álló eszközt a szabadságáért vívott küzdelemben”. A megtámadott Angola, a namíbiai hazafiak támogatója, természetesen*él a jogos önvédelemmel; kormánya általános mozgósítást rendelt el. A világ reagálására pedig jellemző a haladónak egyáltalán nem tekinthető brazil külügyminiszter állásfoglalása, aki kijelentette: a megtámadott országnak az ENSZ-alap- okmánya értelmében joga van arra, hogy adott esetben külföldi segítséget vegyen igénybe a saját védelmében. JOGOS A KÉRDÉS, miért éppen most szánta el magát Pretoria erre az agresszióra. A válasz kézenfekvő: a fajüldöző rezsim minden korábbinál biztosabban maga mögött érezheti Washington támogatását. Reagánék nem is titkolják, hogy az a koncepció, amely szerint egy-egy ország megítélését számukra „elsősorban és mindenekelőtt annak stratégiai fon- . tossága és katonapolitikai magatartása határozza meg”, a Dél-afrikai Köztársaságra is vonatkozik. Harmat Endre BUDAPEST A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására augusztus 22. és 26. között látogatást tett hazánkban Tomas Borge, a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front Országos Vezetősége Politikai Bizottságának talta, belügyminiszter. VARSÓ: ' Varsóban szerdán tanácskozást tartottak a lengyel nagyvállalatok, nagyüzemek pártbizottságainak első tit- ‘ kárai. A találkozó megnyitó beszédében Stanislaw 1 Kania. a LEMP KB első titkára rámutatott, hogy a tanácskozás fő célja a párt IX., rendkívüli kongresszusának határozataiból és a gazdasági reform bevezeté- 1 séből adódó feladatok meg- 1 vitatása. A lengyel gazdaság helyzetéről Marian ; Wozniak. a LEMP KB titkára számolt be a tanácskozás résztvevőinek. ! ’ MADRID: r r Kilencven, Dél-Spasnyol- országban fogva tartott baszk terrorista kedden éhség- sztrájkot kezdett követelve, hogy haladéktalanul szállítsák át őket baszkföldi börtönökbe. Egy Cadiz közeli Gl.Mnmás 1981. augusztus 27., csütörtök fegyintézetben fogva tartott tizennégy másik baszk ugyan ilyen követeléssel állt elő, öncsonkítással fenyegetőzve arra az esetre, ha nem teljesítik kérésüket HAVANNA: LÍBIA - USA Egy provokáció háttere Grenada bejelentette, hogy az Egyesült Államok agresz- sziót készít elő a kis Karib- ország ellen. A grenadai nemzetbiztonsági minisztériumnak a hivatalos rádióadón át közvetített közleménye hangoztatja, hogy a Puerto Ricóhoz tartozó Vieques-szigeten végrehajtott hadgyakorlatok tulajdonképpen a haladó ország ellen intézendő lerohanás előpróbáját képezik. MOSZKVA: A Szovjetunió távol-keleti részén még be sem fejeződtek a Fhyllis nevű tájfun két héttel ezelőtti pusztítása után elkezdett helyreállítási munkák, s máris újabb természeti csapás sújtotta a vidéket. Ezúttal a Ted nevű. a Japán-szigetek fölött augusztus 19-én kialakult tájfun tört be a habarovsz- ki határvidékre. BRÜSSZEL: Grönlaindon népszavazással döntenek 1982. februárjában arról, hogy kilépnek-e az Eurónai Gazdasági Közösségből. Amikor a sziget 1972-ben még Dániához tartozott. a dán népszavazás döntött a belépés mellett, jóllehet a sziget 50 000 lakója többségben a csatlakozás ellen szavazott. Dánia Nagy-Briíanniával és Iror- * száirenl eeviitt lett a következő évben az EGK-tagja. : Egy pillanatig sem hitte senki, hogy a Sidra-öbölbeli provokáció a véletlen műve. így foglalható össze a Líbia ellen elkövetett amerikai légi kalózakció nemzetközi visszhangja. De az amerikai vezetés — ellentmondásos nyilatkozatai ellenére —, sem hagyott kétséget a szándékosság felől. Reagan elnök, Haig külügyminiszter és Weinberger hadügyminiszter kihívó, arrogáns nyilatkozatai felfedték: az amerikai kormány előre megfontolt szándékkal rendeztette a R. flotta hadgyakorlatát olyan vizeken, amelyről az 1973-as líbiai kormánynyilatkozat óta köztudott, hogy az líbiai felségterületnek számít. A provokáció hátterét vizsgálva könnyű felismerni, hogy a líbiai nép forradalma elleni amerikai ’ agresszió egyik újabb. kétségtelenül eddig legsúlyosabb láncszeméről van szó. A hivatalos Washington haragja akkor zúdult Líbiára, mikor 1969 szeptemberében a forradalmi mozgalom megdöntötte az Amerika-barát Idrisz király uralmát. Ezzé! az Egyesült Államok nemcsak hű szövetségesét. hanem a Líbiában levő, a közel-keleti terveiben fontos szerepet játszó katonai támaszpontjait is elvesztette. Az Egyesült Államok azóta mindent elkövetett. hogy megdont.se a líbiai '.forradalmat s ha szükséges, fizikaiig is megsemmisítse annak vezetőjét, Kadhafi elnököt. Washingtonban úgy igyekeznek beállítani a mai Líbiát, mint a „nemzetközi terrorizmus központját”, s ezért minden eszközt megengedhetőnek tartanak ellene. A világ előtt azonban már jól ismert, hogy mit takar ez az amerikai rágalom. Washingtonban nem tudjak megbocsátani a Kadhafi vezette Líbiának, hogy határozott antiimperialista politikát folytat, hogy támogatást nyújt a nemzeti felszabadító mozgalmaknak, következetesen segíti a palesztin nép önvédelmi harcát az izraeli agresszió ellen, s végül, hogy ebben a politikájában szorosan együttműködik a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. A szüntelenül folyó amerikai aknamunka ellen tiltakozva 1979 decemberében líReagan amerikai elnök a Nimiízhez hasonló Constellath e repülőgép-anyahajón a kei elésre, hogy miért csak hat órái i későhb értesült az akcióról, ezt válaszolta: „Ha a mi gép» inkel lőtték volna le természetesen felébresztettek volna, ri» ha a másét lövik le, akkor ez teljesen szükségtelen.” (Fotó - AP—MTI—KS) biai fiatalok megtámadták az amerikai nagykövetséget Tripoliban. Ez a diplomáciai kapcsolat egyoldalú megszakításához vezetett. Azóta as amerikai érdekek képviseletét Belgium látja el. Az idén májusban viszont — minden előzmény nélkül —. az amerikai kormány utasította a Washingtonban levő líbiai diplomatákat, öt napon belül hagyják el az Egyesült Államok területét. A két ország kapcsolatainak fokozatos romlása ellenére még mindig több mint kétezer líbiai diák tanul az Egyesült Államokban, és több mint kétezer amerikai olajszakember dolgozik Líbiában. Az utóbbiakat az amerikai kormány felszólította, térjenek sürgősen haza, de ezek hivatkozva jó munkakörülményeikre és biztonságukra, megtagadták a hazatérést. Reagan elnök meglepő nyíltsággal jelentette ki, hogy támogat mindenkit, aki meg akarja dönteni a líbiai forradalmi rendszert. Szadat egyiptomi, továbbá Nimeri szudáni elnök katonai és gazdasági támogatás fejében „hallgatott a szóra”, s hónapok óta csapatösszevonásokat hajt végre a líbiai határ mentén. A Sidra-öbölbeli provokáció azonban új fordulatot jelent a Líbia-ellenes agresz- szióban, s egyben az arab nemzet elleni katonai akciókban. Az amerikai haditenge- íészeti és légierők állandó jelenléte más országok területén és felségvizeinek közelében súlyos fenyegetést, jelent a szóban forgó térségek s a világ békéjére, biztonsá- g ira. Kovács Istvás
