Népújság, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-27 / 200. szám

Folytatódik a dél-afrikaiak támadása Válaszul a hétfői dél-afri­kai támadásra, Angolában kédden általános mozgósítást rendeltek el — jelentette az ANGOP angolai hírügynök­ség. Mind a tényleges szolgá­latot teljesítő katonákat és tiszteke'., mind pedig a tar­talékosokat felszólították, hogy 48 ' rán belül jelentkez­zenek egységüknél. Mint már jelentettük, hétfőn a meg­szállt Namíbia felől harcko­csikkal és páncélozott jár­művekkel felszerelt, a légierő gépei által támogatott nagy létszámú dél-afrikai haderő hatolt be Angola területére. Az ANGOP jelentése be­számol róla, hogy a dél-af­rikai légierő kedden megtá­madta és a földdel egyenlővé tette a határtól kétszáz kilo­méterre fekvő Cahama. és a határtól háromszáz kilomé­terre fekvő Tchibemba hely­ségeket. A behatolók száraz­földi erői elfoglalták a ha­tártól száz kilométerre levő Cataguero várost, Xangongot pedig ostrom alá vették. Jósé Eduard dos Santos angolai köztársasági elnök szerdán azzal vádolta Pre- tóriát, hogy hatalmába akar­ja keríteni Angola déli ré­szét. Az államfő megerősítet­te, hogy a pretoriai rendszer 45 ezer katonáját vonta ösz- sze a namíbiai—angolai ha­táron. A dél-afrikai haderőt zsoldosok és az UNITA el­nevezésű angolai szakadár szervezet fegyveresei támo­gatják. A Namíbiában állomásozó dél-afrikai haderők wind- hodki főhadiszállásán „hall­gatásba burkolóztak” an­golai hadműveleteket illető­en. A behatolás tényét mind­azonáltal elismerték, hozzáté­ve, hogy a „határ menti” harcokban négy dél-afrikai katona életét vesztette. Az Angola elleni agressziót azzal „indokolták”, hogy az afri­kai ország menedéket és tá­mogatást nyújt a Namíbia függetlenségéért harcoló SWAPO harcosainak. Brazília kedden elítélte az Angola elleni dél-afrikai tá­madást. Ramiro Sáráivá Guerreirn külügyminiszter többek között kijelentette: az ENSZ alapokmánya értel­mében a megtámadott or­szágnak joga van arra, hogy külföldi segítséget vegyen igénybe saját védelmében. A brazil politikus azokra a kubai erőkre célzott, ame­lyek az angolai kormány ké­résére állomásoznak az af­rikai országban. A konzerva­tív vezetésű Brazília Angolá­val szolidáris állásfoglalá­sát többek között a két or­szág közötti történelmi-nyelvi rokonsággal magyarázzák. Kadhafi-Arafat találkozó Kadhafi líbiai vezető ked­den Damaszkuszban találko­zott Arafattal. a PFSZ VB elnökével. A WAFA palesz­tin hírügynökség jelentése szerint a megbeszélésen je­len voltak a libanoni balol­dali erőket tömörítő Libano­ni Nemzeti Mozgalom kép­viselői, továbbá Khaled el- Fahum, a palesztinai nem­zeti tanács elnöke, valamint a PFSZ VB néhány tagja. A tárgyalások — amelyek konk­rét témáját nem ismertette a hírügynökség — várhatóan szerdán folytatódnak. A líbiai forradalom veze­tőjét kedden fogadta Hafez Asszad szíriai államfő is. A találkozón — mint jelentet­tük — ismét előtérbe került a két ország egyesülésének témája. Kadhafi további lé­péseket sürgetett a már fennálló egység megerősíté­se érdekében. Néhány gya­korlati. főként anyagi ter­mészetű intézkedésre van szükség az egység folytonos­ságának biztosítására” — jelentette ki. Kadhafi — mint. ismeretes — 1980. szep­tember elsején, hatalomra jutásának 11. évfordulóján javasolta a szíriai vezetők­nek a két ország egyesítését. Kadhafi, líbiai vezető (.jobbról) l)amaszkus*ban találkozott Jasszer Arafattal, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet elnö­kével. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Alexandriai csúcs Egyiptom tartani fogja magát a „békefolyamathoz” a Sinai-félsziget jövő tava­szi teljes izraeli kiürítése után is — erről biztosította Szadat elnök kedd esti ta­lálkozójuk alkalmával Begin izraeli kormányfőt; Az érte­sülés, amelyet az izraeli rá­dió közölt, a két vezető ti­zenegyedik, alexandriai ösz- szejövetelének első megbe­széléséről szivárgott ki. A valamivel több mint egyórás tanácskozásról hi­vatalos tájékoztatáson mind­össze annyi hangzott el, hogy „fontos döntések" szü'ettek — .arról nem szólt az izraeli szóvivő milyen té­makörben. Általában való­színűnek tartják, hogy meg­állapodás jött létre az auto­nómiatárgyalások újrakez­dését illetően A két ország kapcsolatai­nak teljes normalizálása ügyében, egy másik értesü­lés szerint, Anvar Szadat el­nök állítólag magyarázkodni kényszerült vendégének, s kifejtette, hogy ha egyes megállapodásokat még nem hajtottak végre, ennek okát Egyiptom belső nehézségei — az ellenzék magatartása — és arabközi gondjai ad- jai adják. Kompromisszum Nairobiban Kompromisszumos rende­zési javaslat elfogadásával ért véget szerda hajnalban Nairobiban az Afrikai .Egy­ségszervezet különbizottsá­gának kétnapos értekezlete, amelyen az öt éve húzódó nyugat-szaha.rai konfliktus megoldási lehetőségeiről folytattak eszmecserét. Mint Peter Onu, az AESZ főtitkárhelyettese a tanács­kozás befejeztével újságírók előtt elmondotta, az érintett felek elé terjesztendő ja­vaslatban az AESZ tűzszü­netre hív fel a Po’isario és Marokkó csapatai között, amit népszavazás követne, s ezen a szaharai nép a függetlenség és a „Marokkó­val való integráció" között választhatna. A javaslat nerr. követeli a marokkói csapatok kivo­nását Nyugat-SzaharábóL Külpolitikai kommentárunk; Agresszió üngoliban RIASZTÓ HÍR ÉRKEZETT AFRIKA déli részéről a pretoriai rezsim csapatai intenzív páncélos és légi­támogatással ismét betörtek Angolába és gyilkolva- pusztitva törnek előre. Ez a lépés, sajnos nem minősíthető meglepetésnek. Ez az immár brutálisan nyílt, frontális támadás csak betetőz egy olyan pro­vokáció-sorozatot, amely valamennyi írott és íratlan- nemzetközi normát lábbal tipor. Az előzmények közismertek. Az ásványi kinc„_k- ben gazdag, hatalmas területű Délnyugat-Afrika. amely valaha népszövetségi mandátum volt, és ame­lyet egyszerűen annektált a pretoriai fajüldöző re­zsim, esztendők óta önrendelkezési jogának elismer­tetéséért küzd. Ezt a küzdelmet nemcsak a szocia­lista és az el nem kötelezett országok támogatják. Az ENSZ már számtalanszor állást foglalt Namíbia függetlensége mellett, a Biztonsági Tanács például 435. számú határozatában a világszervezet felügyele­tével szabad választásokat sürgetett. A NATO-hatalmak azonban a rájuk jellemző két­arcúsággal viselkedtek ebben az ügyben. Egy olyan időszakban, amikor a világszervezet tagállamainak elsöprő többsége antikolonialista, amikor a fekété kontinensen összeomlott a portugál gyarmatbiroda­lom és kiszakadt a „fehér bástyák” balzaci szamár­bőrként zsugorodó térségéből Zimbabwe, a minapi Rhodesia is, nyiltan már nem hagyhatták figyelmen kívül a namíbiai nép követeléseit. Szabotálni viszont lehetett a világszervezeti határozatokat — és a nyu­gati hatalmak ezt teszik esztendők óta. NEM VÉLETLEN, HOGY A NAMÍBIÁT törvény­telenül megszállva tartó dél-afrikai csapatok azon a napon támadtak rá („a gerillabázisok lerombolásá­nak” szokásos ürügyén) ismét Angolára, amikor az ENSZ gyarmatosítás-ellenes bizottsága újra deklarál­ta: „a namíbiai nép harca jogos és joggal használhat fel minden rendelkezésre álló eszközt a szabadságá­ért vívott küzdelemben”. A megtámadott Angola, a namíbiai hazafiak támo­gatója, természetesen*él a jogos önvédelemmel; kor­mánya általános mozgósítást rendelt el. A világ rea­gálására pedig jellemző a haladónak egyáltalán nem tekinthető brazil külügyminiszter állásfoglalása, aki kijelentette: a megtámadott országnak az ENSZ-alap- okmánya értelmében joga van arra, hogy adott eset­ben külföldi segítséget vegyen igénybe a saját védel­mében. JOGOS A KÉRDÉS, miért éppen most szánta el magát Pretoria erre az agresszióra. A válasz kézen­fekvő: a fajüldöző rezsim minden korábbinál bizto­sabban maga mögött érezheti Washington támogatá­sát. Reagánék nem is titkolják, hogy az a koncepció, amely szerint egy-egy ország megítélését számukra „elsősorban és mindenekelőtt annak stratégiai fon- . tossága és katonapolitikai magatartása határozza meg”, a Dél-afrikai Köztársaságra is vonatkozik. Harmat Endre BUDAPEST A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­gának meghívására augusz­tus 22. és 26. között látoga­tást tett hazánkban Tomas Borge, a Sandinista Nemze­ti Felszabadítási Front Or­szágos Vezetősége Politikai Bizottságának talta, bel­ügyminiszter. VARSÓ: ' Varsóban szerdán tanács­kozást tartottak a lengyel nagyvállalatok, nagyüzemek pártbizottságainak első tit- ‘ kárai. A találkozó megnyi­tó beszédében Stanislaw 1 Kania. a LEMP KB első tit­kára rámutatott, hogy a ta­nácskozás fő célja a párt IX., rendkívüli kongresszu­sának határozataiból és a gazdasági reform bevezeté- 1 séből adódó feladatok meg- 1 vitatása. A lengyel gazda­ság helyzetéről Marian ; Wozniak. a LEMP KB tit­kára számolt be a tanácsko­zás résztvevőinek. ! ’ MADRID: r r Kilencven, Dél-Spasnyol- országban fogva tartott baszk terrorista kedden éhség- sztrájkot kezdett követelve, hogy haladéktalanul szállít­sák át őket baszkföldi bör­tönökbe. Egy Cadiz közeli Gl.Mnmás 1981. augusztus 27., csütörtök fegyintézetben fogva tartott tizennégy másik baszk ugyan ilyen követeléssel állt elő, öncsonkítással fenyegetőzve arra az esetre, ha nem tel­jesítik kérésüket HAVANNA: LÍBIA - USA Egy provokáció háttere Grenada bejelentette, hogy az Egyesült Államok agresz- sziót készít elő a kis Karib- ország ellen. A grenadai nemzetbiztonsági miniszté­riumnak a hivatalos rádió­adón át közvetített közlemé­nye hangoztatja, hogy a Puerto Ricóhoz tartozó Vieques-szigeten végrehaj­tott hadgyakorlatok tulaj­donképpen a haladó ország ellen intézendő lerohanás előpróbáját képezik. MOSZKVA: A Szovjetunió távol-keleti részén még be sem fejeződ­tek a Fhyllis nevű tájfun két héttel ezelőtti pusztítá­sa után elkezdett helyreál­lítási munkák, s máris újabb természeti csapás sújtotta a vidéket. Ezúttal a Ted nevű. a Japán-szigetek fölött augusztus 19-én kialakult tájfun tört be a habarovsz- ki határvidékre. BRÜSSZEL: Grönlaindon népszavazás­sal döntenek 1982. február­jában arról, hogy kilépnek-e az Eurónai Gazdasági Kö­zösségből. Amikor a sziget 1972-ben még Dániához tar­tozott. a dán népszavazás döntött a belépés mellett, jóllehet a sziget 50 000 la­kója többségben a csatlako­zás ellen szavazott. Dánia Nagy-Briíanniával és Iror- * száirenl eeviitt lett a követ­kező évben az EGK-tagja. : Egy pillanatig sem hitte senki, hogy a Sidra-öbölbeli provokáció a véletlen műve. így foglalható össze a Líbia ellen elkövetett amerikai légi kalózakció nemzetközi visszhangja. De az amerikai vezetés — ellentmondásos nyilatkozatai ellenére —, sem hagyott kétséget a szándé­kosság felől. Reagan elnök, Haig külügyminiszter és Weinberger hadügyminiszter kihívó, arrogáns nyilatkoza­tai felfedték: az amerikai kormány előre megfontolt szándékkal rendeztette a R. flotta hadgyakorlatát olyan vizeken, amelyről az 1973-as líbiai kormánynyilatkozat óta köztudott, hogy az líbiai felségterületnek számít. A provokáció hátterét vizs­gálva könnyű felismerni, hogy a líbiai nép forradalma elleni amerikai ’ agresszió egyik újabb. kétségtelenül eddig legsúlyosabb láncsze­méről van szó. A hivatalos Washington haragja akkor zúdult Líbiára, mikor 1969 szeptemberében a forradalmi mozgalom megdöntötte az Amerika-barát Idrisz király uralmát. Ezzé! az Egyesült Államok nemcsak hű szövet­ségesét. hanem a Líbiában levő, a közel-keleti tervei­ben fontos szerepet játszó katonai támaszpontjait is el­vesztette. Az Egyesült Álla­mok azóta mindent elköve­tett. hogy megdont.se a líbiai '.forradalmat s ha szükséges, fizikaiig is megsemmisítse annak vezetőjét, Kadhafi el­nököt. Washingtonban úgy igye­keznek beállítani a mai Lí­biát, mint a „nemzetközi terrorizmus központját”, s ezért minden eszközt megen­gedhetőnek tartanak ellene. A világ előtt azonban már jól ismert, hogy mit takar ez az amerikai rágalom. Wa­shingtonban nem tudjak megbocsátani a Kadhafi ve­zette Líbiának, hogy hatá­rozott antiimperialista poli­tikát folytat, hogy támogatást nyújt a nemzeti felszabadító mozgalmaknak, következete­sen segíti a palesztin nép ön­védelmi harcát az izraeli ag­resszió ellen, s végül, hogy ebben a politikájában szoro­san együttműködik a Szov­jetunióval és a többi szocia­lista országgal. A szüntelenül folyó ame­rikai aknamunka ellen tilta­kozva 1979 decemberében lí­Reagan amerikai elnök a Nimiízhez hasonló Constellath e repülőgép-anyahajón a kei elésre, hogy miért csak hat órái i későhb értesült az akcióról, ezt válaszolta: „Ha a mi gép» inkel lőtték volna le természetesen felébresztettek volna, ri» ha a másét lövik le, akkor ez teljesen szükségtelen.” (Fotó - AP—MTI—KS) biai fiatalok megtámadták az amerikai nagykövetséget Tripoliban. Ez a diplomáciai kapcsolat egyoldalú megsza­kításához vezetett. Azóta as amerikai érdekek képvisele­tét Belgium látja el. Az idén májusban viszont — minden előzmény nélkül —. az ame­rikai kormány utasította a Washingtonban levő líbiai diplomatákat, öt napon belül hagyják el az Egyesült Álla­mok területét. A két ország kapcsolatainak fokozatos romlása ellenére még min­dig több mint kétezer líbiai diák tanul az Egyesült Álla­mokban, és több mint két­ezer amerikai olajszakember dolgozik Líbiában. Az utób­biakat az amerikai kormány felszólította, térjenek sürgő­sen haza, de ezek hivatkozva jó munkakörülményeikre és biztonságukra, megtagadták a hazatérést. Reagan elnök meglepő nyíltsággal jelentette ki, hogy támogat mindenkit, aki meg akarja dönteni a líbiai forradalmi rendszert. Szadat egyiptomi, továbbá Nimeri szudáni elnök katonai és gaz­dasági támogatás fejében „hallgatott a szóra”, s hóna­pok óta csapatösszevonásokat hajt végre a líbiai határ mentén. A Sidra-öbölbeli provoká­ció azonban új fordulatot je­lent a Líbia-ellenes agresz- szióban, s egyben az arab nemzet elleni katonai akciók­ban. Az amerikai haditenge- íészeti és légierők állandó jelenléte más országok terü­letén és felségvizeinek köze­lében súlyos fenyegetést, je­lent a szóban forgó térségek s a világ békéjére, biztonsá- g ira. Kovács Istvás

Next

/
Thumbnails
Contents