Népújság, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-25 / 198. szám

Hirdetés a világ valamennyi lapjában Világhíres sósborszesz A reklám a piac sója, ha­talma és rangja van az üz­letvilágban. A huszadik szá. zad egyik legnagyobb karri­erjét a hirdetés futotta be. Több mint száz évvel ezelőtt jelent meg az első magyar reklám a világsajtóban ... A néhány éve elhunyt amatőr kutató, Tóth Lajos gyűjteményéből származik a múltszázadbeli esemény kró­nikája: Pest a hatvanas években fejlődött hirtelen kereskedővárossá. Trieszt nagy tételekben öntötte pi­acra a legváltozatosabb áru­cikkeket, Bécs már valósá- \ gos eldorádója volt a vállal­kozókedvű kereskedőknek. A virágzásnak indult gyarmat­áru-kereskedelem fortélyait egy gazdag bécsi nagykeres­kedőnél sajátította el a bács­kai Brazovics család fia, Kálmán. Amikor Pesten egy. másután nyíltak meg a bel­városi üzletek. Brazovics gyarmatáru-kereskedést ala­pított a Múzeum körúton, a Nemzeti Múzeummal szem­ben. Vállalkozása rövidesen aranybányának bizonyult. A legtöbb vidéki fedeles lovas­kocsi az ő üzlete előtt vára­kozott. elsőként hozott for­galomba az országban nagy­ban narancsot, fügét, kávét, teát. Üzleti elve az volt, hogy minden rendelésnek azonnal eleget kell tenni: naponta a csomagok százait küldte vi­dékre is. Brazovics Kálmán időköz­ben felvette a Brázay nevet. Nagy hazafi volt, sok elfog­laltsága mellett szakított időt arra, hogy Kossuth Lajost száműzetésében gyakran meglátogassa. Ezekről az utakról lelkesedéssel és gon­dokkal terhelve tért vissza. Aggasztotta a turini remete anyagi ügyeinek rendezése. Az olasz pénzügyi válság miatt minden pénzét elvesz, tette, a Collegno al Baracco- nei villájáért kapott pénze is elúszott. Kiderült, hogy a volt kormányzónak nincs mi. bői élni! Hívei olyan meg­oldást választottak, hogy a hazafiak által összeadott évi 6000 forintot befizették az Athenaeumba, és onnan könyvének tiszteletdíjaként továbbították Kossuthhoz. Brázay árucikkeinek leg­javával ajándékozta meg Kossuth Lajost, akivel élénk levelezést is folytatott. Egy­szer Kossuth panaszolta, hogy szembántalom zavarja az írásban. Az orvosa ope­rációt ajánlott. Brázay egy láda sósborszeszt küldött Tu. rinba. „Uram. az ön sósbor- szeszének köszönhetem sze­memnek egészségben fenn­tartását ... 75 évem dacára nem tudok azon rossz szo­kásról lemondani, hogy gyer­tyavilág mellett olvasgassak éjfélig is ... ha szemeim fá­radni kezdenek jól megmo­som sósborszesszel”. — írta hálás köszönetében Kossuth. Visszanyerte szemvilágát, és felhatalmazta Brázayt ennek közlésére, Brázay feladta a monarchia legnagyobb hir­detését. A világ valamennyi lapiában megjelent Kossuth gyógyulásának ,a híre. A hir­detés példátlan eredménnyel járt. Milliós tételekben ke­resték a Brázay-féle sósbor­szeszt. Kossuth világméretű népszerűségét bizonyította az a minden képzeletet felül, múló megrendelésáradat, amely a Múzeum körúti üz­letházba özönlött. A sósbor­szesz világhírű lett! Egy va­gon újság érkezett a szélró­zsa minden irányából a Ke­leti pályaudvarra, ezekben jelent meg az első magyar reklám, az első magyar ke­reskedelmi hirdetés . . A Brázay sósborszeszre még itthon is emlékeznek. Híres nótát faragtak róla, és dallama generációkon át hangzott. Erdőst Mária Autóstopos találkozó (Tudósítónktól): Krakkó, agusztus. Kemény fából faragták a ma autósioposait. Nem riasz­totta őket el sem a Lengyel, országban mostanában hű­vösebb, esősebb időjárás, sem a távolság, sem az utazást errefelé akadályozó üzem- anyaghiány, az ellátási ne­hézségek. Mintegy hatezer fiatal in­dult ezekre a kalandos utak. ra, nemcsak Lengyelország­ból, hanem többek közt Csehszlovákiából, az NDK- bol, Franciaországból és ter­mészetesen hazánkból is, hogy például részt vegyenek a Kielce környéki Szentke­reszt hegyről elnevezett egyetemista-versenyen és a Mazuri vidékre, s Walmijá- ra meghirdetett úton. Mint. egy tíz további rendezvény várta a fiatalokat, s ezek közül is kiemelkedő volt az a nemzetközi autóstopos ta­lálkozó, melyet augusztus kö­zepén tartottak a Nowy Sacz városa melletti Zdworzéban. Ezeknek a versenyeknek, találkozóknak már hagyomá­nya van Lengyelországban, hisz az idei a huszonharma- dik. s nemcsak a mai diá­kok huszonévesek, de a ma,id negyedszázaddal eze­lőtti fiátaíok is szívesen ne­kivágnak egy-egv stopos ki- rándu’ásnak, Mert ez az uta. zási forma anyagi előnyei mellett elsősorban szórakoz­tató. Bárhol megállhat az így útnak induló, sátorozhat, ismerkedhet a vidékkel. S ezeknek a ..szervezett or- szásiárásoknak” célja is az. hoev mind többen lássák meg a sz.éo. vadregényes vagy történelmi lengyel tá­jakat. műemlékeket. Lengye'orsz^oban egyéb­ként általánosan elfogadott — óc bevehetett i — az autó- stop Senki nem szégyell vagy átall kimenni az út szélére és integetni, lett lé­gyen az idős nénike. gépko­csi nélküli mérnök, avagy kisiskolás gyerek. Persze mondhatnánk azt, hogy a mai energiaszűkös időkben ez egyfajta kényszer is. De ez így volt huszonhá­rom évvel ezelőtt is. hiszen akkoriban vált szervezetté az. autóstopozás. Kiadtak egy stoposkönyvecskét, ami az, állami személy, illetve a te­hergépkocsikon való közleke­dést is legalizálta. A köny­vecske ifjú tulajdonosa a meg­felelő kilométerszelvénnyel „honorálja” a sofőr szívessé­gét. aki azzal jutalomsorso­láson vehet részt. A könyv­ben találunk még térképet Lengyelországtól, mi több egy névre szóló balesetbiz­tosítási elismervényt Is. s ez utóbbi az egész vakáció idő­tartamára érvényes. ÍE köny­vet egyébként a külföldi fia­talok is megvásárolhatják csekély összegért bármely határállomáson.) Az. idősebbek természete­sen nem rendelkeznek ilyen stonoskönyvecskével. ők ál­talában a hallgatólagosan el­fogadott tarifát, a buszjegy árának felét adlak a szívé- íves autósnak. S annak el­lenére. hogy manapság a lengyel utakon — az utóbbi időben jelentkező üzem- anyaghiány miatt — keve­sebb autó közlekedik, a sto- posok nem panaszkodnak, mi több esküsznek, hogy még így is hamarabb céljukhoz érnek, mint személyvonattal. Ezért aztán nem lehet cso­dálkozni hoev a városokból kivezető utak sz.inte egész nap zsúfoltak. Estére azon­ban elfogynak a karlengetők. mindenki talál alkalmi iár- művet S e nagy szünidei kalandozás fináléja volt az, autóstopos találkozó. Józsa Péter Az ágy története A nagy családi ágy a XIV. században kezdett divatba jönni. S már ismerték a toll- párnát. és sokszor drága ta­karókkal fedték a fekhelyet. A dunyhát csak a XVIII. század óta használják. A francia királyi udvarban a rokokó idején központi szerepet kapott a hálószoba. A király ágyban fekve fo­gadta a kérelmezőket, s a baldachinnal díszített ágy előtt játszódott le az udvari szertartás számos jelenete. A XIX. században megje­lennek a kényelmes, hajlított hátú és oldalú, szép vonalú pamlagok. Az ágyak egyszerű felületekkel, ívelt végekkel készültek. S a korábban oly kedvelt ágymennyezetek, bal- dachinok és függönyök telje­sen eltűnnek. A huszadik században az egyszerű szépség, a célszerű­ség lép előtérbe a bútorkészí­tés terén is. Egyre kevésbé használatosak a hagyományos ágyak. Sokkal inkább a praktikus, ülőbútorrá alakít­ható fekhelyet részesítjük előnyben, amelyek tágas ágyneműtartó térrel is ren­delkeznek. Gyakran kétsze­mélyessé nyithatók, hajtogat­hatok. Éjszakai nyugalmunk, rit­ka délutáni álmunk színhe­lye az ágy. A kényelmes, matracos hagyományos ágy, áz ággyá alakítható heverő, az összecsukható fekhely, a kényszerűségből elővett fo­telágy, s ki tudná felsorolni valamennyit. Nincs pontos adatunk, hogy mely országban mikor használtak elődeink először a maihoz hasonlatos fekhe­lyet. De tudjuk, hogy az egyiptomiak, a régi görögök és rómaiak már ismerték a lábakon álló ágyat. T.uthan- kamon sírjában találtak egy összehajtható tábori fekhe­lyet, amelyet utazásai során magával vitt a király. Az egyiptomi ágy az ülőalkal­matossághoz hasonlított, csak méreteiben különbözött. Az állatlábakkal alátámasztott keretre feszített szíj pántok adták a fekvőfelületet, amely­re matracpárnákat tettek. Fe­jük alá párna helyett nyak­támaszt használtak, a meleg Francia reneszánsz baldachinos ágy éghajlat alatt így biztosítot­ták a levegős fekvést, és megkímélték díszes hajvise­letüket is. A görögök lakomáinak is az ágy volt a színhelye. „A vendégek, ahogy megérkez­tek, sarujukat levetették, ke­zet mostak, s elhelyezkedtek a kereveten. A lakomákon csak a fiúk és a nők ültek, a férfiak feküdtek, karjuk alatt párnával. A kerevet fából vagy fémből készült, szélei közt hevederek voltak kifeszítve. Erre kerültek a gyapjúval vagy tollal töltött matracok; takarók meg sző­nyegek, a házigazda anyagi helyzetéhez mérten, s az- év­olyan díszágyakat is hagytak ránk. amelyet teknősbéka páncéljából faragtak. A németek faágyaikra ál­latbőröket terítettek, s ami­kor a bőröket lombbal pár­názták ki, feltalálták a mat­rac ősét. A keleti népek, a kínaiak, japánok nem európai fogal­mak szerinti fából, vasból való ágyban alszanak. Rizs- szalmával töltött matracot — futont — raknak a földre, amelyet a hagyományos ke­leti lakásban ugyancsak rizsszalmából és műszálból szőtt gyékény fed. Erre ágyaz­nak virágót, madarat ábrá­zoló festett huzatú pehely­paplannal, és icipici kőke­Szériabútorok között meg­található a szekrénysorba il­lesztett, nappalra felállított ágy, a sarokheverőbői kihaj­togatható fekhely, a hosszá­ba, széliébe nyiható, tolható, variálható alvóhely. Nálunk is kapható az ál­lítható magasságú, és a ge­rinc vonalát követő hajlított ágy. Ismét divat a francia­ágy, és a külföldi divatla­pokban gyakran láthatunk neoszecessziós, festett vas­ágyakat is. Van, aki a kemény, más a puha fekhelyet részesíti előnyben. Az orvosok szerint a kemény matrac, a lapos párna és a könnyű takaró az egészséges. — sarkadi — Tuthankamon tábori ágya öss zehajtva, ahogy a sírban ta­lálták » szak szerint változóan” — írja Ritoók Zsigmond. Kezdetben bronzból, majd fából készítettek ágyat, dí­szes lábakkal. A rómaiak mény párnával. Az előkelősé­gek régen porcelán párnát használtak. A matracot nap­palra összehajtják, és a szek­rénybe rakják. Ma már kétszer is meg kell gondolnia az embernek, milyen kifejezést ad hősei szájába, mert nem tudni, hogy az olvasók, akik — mint olvasom — alig kap­nak mitológiai és vallástör­téneti ismereteket, megér­tik-e. Egyik krokihősöm például így fakadt volna ki: „Azt a hétszentségit." ,,Hohó” — mondtam ma­gamnak. „Káromkodunk, káromkodunk, s közben a szegény olvasó azt sem' tud­ja, mi az a hétszentség? Jesszus Mária, de jó, hogy észrevettem!” Amikor meg egy anyagias emberről készültem maró szatírát írni, aki tapintato­san így jelentette volna be, hogy amit csinál, nem in­gyen teszi: „Krisztus ko­porsóját sem őrizték in­gyen!” Ebből, ha hihetek azoknak, akik a keresztény hitvilág megismertetésének a hiányát teszik szóvá, a fia­talabb generációhoz tartozó olvasó a következőket nem érti: 1. Ki volt Krisztus? 2. Miért halt meg? 3. Miért kellett a koporsóját őrizni? 4 Miért nem lehetett ingyen őrizni? Akkor még nem volt társadalmi munka? Ugyanilyen okból nem fe­nyegethette meg hősömet anyagiasság ellen küzdő tár­sa: „Megrázlak, mint Krisz­tus a vargát”, s erre sem válaszolhatta emberem, ösz- szeköttetéseire célozva: „Na­na, akinek Krisztus a barát­ja, nem kárhozik el.” Hányszor hallottam idősebb embereket csodálkozni ezzel a szóval: „Szűzanyám!” Ezt sem adhatom senkinek a szájába. »Nemcsak, hogy nem értenék, hanem — lévén, hogy a nemi felvilágosítás­ban már előbbre járunk — egyenesen kinevetnének, hogy ilyen nyilvánvaló kép­telenséget mondok. Nem is tudom, mi lehet a megoldás. Azt azért nem merném javasolni, hogy ve­zessék be’ a vallásoktatást az általános iskolában. Még azok is elvesztenék buzgal­mukat, akik eddig hittanra jártak. Tudják, hogy van ez a kötelező dolgokkal. Van, aki abban látja a kivezető utat, hogy a hajdani képes bibliához hasonló könyvet kellene a nebulók kezébe adni, ezzel érnénk célt. Tamáskodom. Gőz József I »Al [ műsorok: RÁDIÓ Kossuth 8.25 A magyar tudomány „szürke eminenciásai”. 8.55 Népdalcsokor. 9.44 Falusi hangverseny. 10.05 MR 10 —14. Iskolák — Őrsök — Barátok. 10.35 Zenekari muzsika. 11.40 Tom Jones. (Henry Fielding regénye). 13.35 Törvénykönyv. 12.50 A Rádió Dalszínháza. A holicsi Cupido (Zenés já­ték.) 13.59 Kóruspódium. 14.12 Nóták. 14.40 A ló (Elbeszélés). 15.10 Utak és utasok. 16.05 Novellafüzér Asztalos István műveiből. 16.35 Brahms: d-moll szo­náta. 17.07 Gyermekharag. (Elbeszélés). 17.34 Zorba. a görög (Filmzenerészletek). 17.45 A Szabó család. 18.15 Hol volt, hol nem volt. .. 18.30 Esti magazin. 19.15 Nóták. 19.45 Megkapasz­kodni a pályán... 20.15 Évszázadok mesterművei. 20.53 Agy és tudat. 21.23 Népi zene. 22.15 Sporthír- adó. 22.25 A szertefoszló remények évei. 22.35 Ottó Ferenc: Nagy fanfár. 22.50 Helyettesek. 23.00 Ritkán hallott operák. Petőfi 8.33 Társalgó. 10.00 Zene- délelőtt. 12.25 Gyermekek könyvespolca. 12.33 Meló­diakoktél. 13.33 Éneklő If­júság. 18.00 Tip-top pará­dé. Az Omega együttes fel­vételeiből. 18.83 Beszélni nehéz. 18.45 Külföldről ér­kezett. 19.05 Barangolás régi hanglemezek között. 19.23 A dózis és a számí­tógép. 19.33 Csak fiatalok­nak! 20.33 Derűre is derű. A kinnfentes. 21.03 Szivár­vány. 23.15 A dzsessz a 70- es években. Philiph Cathe­rine felvételeiből. Miskolc 17.00 Hírek. Időjárás. 17.03 Zenedoboz. A stúdió zenés kívánságműsora. Szerkész- tő: Beély Katalin és Zakar János. 17.45 Egészségünk védelmében. A mezőgazda- sági dolgozók egészségvé­delme. Dr. Pénzes Géza előadása. 18.00 Észak-ma­gyarországi krónika. 18.25 Lap- és műsorelőzetes... TEJ 9.35 Tévétorna. 9.40 Peda­gógus-továbbképzés. 14.00 Pedagógus-továbbképzés. 16.50 Testünk. 17.20 Ker­tünk — udvarunk (Riport- film) 17.40 Az ítélet (Té­véfilmsorozat). 18.25 „A luta continua...” Forradal­mi mozgalmak dalaiból. 19.10 Tévétorna. 19.15 Esti mese. Ünnepség a bolygón. 19.30 Tv-híradó. 20.00 A tenger titkai. Kincskeresés Antiküthéra előtt. 20.50 Stúdió ’81. A televízió kulturális hetilapja. 21.50 Kockázat. Versenyben a világpiacon. 22.20 Tv-hír­adó 3. 2. műsor 20.01— kb. 22.20 Pop-kvíz és egyebek. Szórakoztató magazinműsor fiataloknak. Kb. 21.00 Tv-hiradó 2. Mőws&afö 1981. augusztus 25., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents