Népújság, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-24 / 197. szám

Rátaláltak a Jó módszerekre Kommunisták a mezőgazdaságban Nincsen abban semmi túl. zás, ha azt állítjuk: a me­gye éléskamrája a hevesi járás. Az összes zöldségter­mésnek majdnem a felét itt szedik le. Igazi termőföldje van itt a búzának, a cukor­répának, a Tisza-mente szi­kesein rizs érlelődik. Talaja néhány részt leszámítva jó minőségű. Érthető és indo­kolt, hogy a járás eredmé­nyeinek elemzésekor főleg a mezőgazdaságot veszik szám­ba, s csak másodsorban az utóbbi tíz évben ugyan ha­talmasat fejlődő, de még mindig nem számottevő ipa­ri termelést Ez jellemezte többé-kevésbé annak a párt­végrehajtóbizottsági ülésnek a vitáját is. amelynek során a járás első félévi eredmé­nyeit értékélték, s azt. hogy a járás kommunistái mit tettek mindazért, ami ma van. Az időjárás nem kényeztette a föld mű­velőit az idén sem, mégis jó termésről lehet beszélni. Be­fejezték a járásban a búza aratását, s kimagasló, 50 má­zsás termést is adott a föld helyenként és hektáronként. (Bár akadt hasonló adottsá­gú tsz is. ahol ennek alig több mint a felét takarítot­ták be.) A mintegy négyszáz hektárral csökkenő zöldség­termő terület nagyobb ter­mést adott, mint tavaly a több hektárnyi. S bár volt csökkenés az állattenyész- tésben, például a tehenek száma 2,8 százalékkal csök­kent, a kisebb állománytól mintegy 140 ezer literrel több tejet fejtek. Számotte­vő volt már az első félév­ben is a háztáji és kisegítő gazdaságok hozama, a ser­tésállomány megyei mérték­kel is kiemelkedő, a fóliás kertészet területe pedig mint­egy kétszeresére nőtt, emel­ve 'a helyi zöldségellátás mi­nőségét is. A szövetkezetek pénzügyi helyzete szilárdabbnak tű­nik, mint az előző évben, bár ennek megítélésénél azt is figyelembe kell venni, hogy jóval gyorsabban befe­jeződött az aratás, a búza ára már a szövetkezetek számláin szerepel. Elmond­ható ugyanez a zöldségter­més egy részéről is. Noha az első félév ered­ményeiből még nem lehet egyértelműen azt a követ­keztetést levonni, hogy jól sikerült ez az év, annyit már megállapíthatott a vb, hogy a termelésszerkezetek válto­zása, a belső tartalékok in­tenzivebb feltárása, a racio­nálisabb költséggazdálkodás, a munkaszervezés javítása során reális intézkedések szü­lettek a maguk elé tűzött tervek végrehajtására. Az eredmények, az intéz­kedések mögött természete­sen az azokat hozó és vég­rehajtó embereket kell meg­látni. A vezetőket, akik mindjobban értői feladatuk­nak. az őket segítő kommu­nistákat. akik a napi mun­kában. tanulják a pártel­lenőrzés nem könnyű szabá­lyait, s a hétköznapok em­berét, aki 'sárban, esőben együtt dolgozott a kommu­nistákkal. A nagyüzemi gazdaságok pártalapszervezeteinek nem kis feladata volt az idén sem a termelés ellenőrzése, felelősségteljes támogatása, s a munkák elvégzésére való ösztönzés. Ehhez természete­sen arra volt szükség, hogy időben és alaposan megis­merjék azokat a terveket, amelyek összhangban állnak a szövetkezet és az egész ér­dekével js. Ez utóbbit azért kell külön említeni, mert volt rá példa, hogy amíg a cukorrépa termésterületéi csökkentették, — s ez távla­tokban rosszul hathat a cu­korellátásra —. mert a tsz munkaerő-gazdálkodási ér­deke pillanatnylag ezt dik­tálta, addig nagymértékben nőtt a napraforgó-termés, amely viszont a feldolgozás­nál okqzhat majd gondokat. A kommunisták megismerték a terveket — pártcsoportüléseken megvi­tatták munkacsoportjaik ez­zel kapcsolatos teendőit —, észrevételeket is tettek a jobbításra. Az idei feladatok jobb megoldását segítő szán­dék vezetette a párttagokat a beszámoló taggyűléseken is. amikor részletesen fog­lalkoztak a gazdasági mun­kával. A tarnamérai Lenin Termelőszövetkezetben pél­dául már a beszámoló tag­gyűlésen rosszallóan beszél­tek arról a később valóban gondot okozó dologról, hogy az őszi vetésnél nem tartot­ták be a termelési technoló­giákat. Az élet igazolta a borúlátást, jelentős területen kellett kiszántani az őszi ve­tést, s ráadásul a megmara­dók is a járási átlag alatt termettek. A példa ugyan negatív, de bizonyítja a kommunisták felelősségteljes állásfoglalását. És nem ez az egyetlen. Ahol kellett, anélkül, hogy a vezetést átvették volna, konkrét javaslatokat tettek a munka átszervezésre, új, ösztönző módszerek kidolgo­zására. Így tettek a kömlői- ek is, ahol nyomasztó gond, hogy a sertéstelepen ráfize­téssel dolgoznak. Noha jelentősek az ered­mények és biztatóak az őszi kilátások, nagy szükség van továbbra is a kommunisták tevékeny részvételére, arra, hogy az a gazdasági vezetők kötelező beszámoltatása út­mutatás is legyen. Szükség van erre azért, hogy ne le­gyen évről évre visszatérő probléma a gabonák termés­átlagának oly nagy szóródá­sa. vagy ne lehessenek olyan kirívó ellentétek, mint az, hogy amíg az átányi tsz rá­fizetett 1980-ban a paprika­termelésre, addig a hevesi Rákóczi Tsz-nek ez hektá­ronként 12 ezer forint nye­reséget hozott. A lehetőségek változóak, éppen ezért a kommunisták feladata abban rejlik, hogy a saját szövetkezetük lehe-, tőségeihez mérjék a tenni­valókat is. Nyilván nem a jól működő szövetkezetek munkamódszereinek, termés­szerkezetének szolgai lemá­solása lehet a követendő. A helyi erők mindenütt sokat tehetnek. Annak például, hogy az aratás, az alkatrészellátás gondjai ellenére is gyorsan befejeződött, egyik magya­rázata a gépeket előkészítő csoportok kommunistáinak munkája, akik képesek vol­tak összefogni és irányítani az embereket. De ezt tették a kombájnosok is. A párt- alapszervezetek — kisebb egységekben a pártcsoportok — nem a vezetők helyett dolgoztak, hanem azok he­lyes intézkedéseit segítették, magyarázták. Ogy tűnik — s a vb érté­kelése is erre mutatott —, hogy 3 hevesi járás mező- gazdasági üzemeiben dolgo­zó kommunisták rátaláltak a jó módszerekre, akár azagi- tációt nézzük, akár a mun­kára való mozgósítást, vagy a vezetés ellenőrzését. E módszerek fejlesztése, fino­mítása szolgálhatja tovább a mezőgazdaság fejlődését, an­nak elérését, amit a hatodik ötéves tervben maguk elé tűztek: a termelésnek mint­egy 15—17 százalékos eme­lését- Deák Róza j Kevesftbb hatósági előírás MIÉRT ADÓZUNK? Nagyobb vállalati H p II p p p #11 rr p önállóság es felelősség Jár-e még á végrehajtó...? A műszaki előírások és szabályzatok korszerűsíté­sére és a hatósági eljárások egyszerűsítésére hozott in­tézkedések végrehajtása eredményesen halad — ál­lapította meg a Gazdasági Bizottság, amelynek e té­máról szóló összefoglalóját szerdai ülésén a Miniszter- tanács is megerősítette. Több területen csökkent a ható­sági előírások száma, a mű­szaki vizsgálatra kötelezett termékek köre, ennek nyo­mán tovább bővül a válla­latok hatásköre, s egyben felelőssége. Gazdaságirányítási rend­szerünk továbbfejlesztése tette szükségessé a hatósági műszaki előírások rendsze­rének korszerűsítését. A Gazdasági Bizottság tavalyi határozatának megfelelően az elmúlt időszak alatt az érdekelt minisztériumok fe­lülvizsgálták a műszaki sza­bályozást érintő rendelke­zéseikét. Öt tárca — a Bel­kereskedelmi, az Egészség- ügyi, az Építésügyi és Vá­rosfejlesztési, az Ipari, a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium — össze­sen 31 rendeletét, utasítását érintette a vizsgálat. E munka során például az építésügyi miniszter min­den — több mint 60 — or­szágos tervezési irányelvet hatálytalanított. megszün­tette az eddigi kötöttségeket. A tervezők ezentúl saját hatáskörükben és felelőssé­gükre, a leggazdaságosabb módokat alkalmazhatják. A rendelkezések végre­hajtásának kezdeti szaka­szában nem egy esetben fé­kezően hatott az eddigi be- idegződött gyakorlat, a már kialakult szemlélet. Jelent­kezett a kockázatvállalástól való félelem is. Határidőre — a Gazda­sági Bizottság korábbi ha­tározatának megfelelően — befejeződött az állami szab­ványok felülvizsgálata. Ez a munka mintegy tízezer or­szágos és ötezer ágazati szabványt érintett. Az intéz­kedések eredményeként az országos szabványok túl­nyomó többsége — 91 szá­zaléka — ma már elsősor­ban a vállalatok gazdasági érdekeltsége, illetve a köz- gazdasági szabályozók függ­vényeként érvényesül. Ezek­től a vállalatok előzetes, központi engedély nélkül közös megegyezéssel el is térhetnek. Az országos, ha­tóságilag kötelező szabályok aránya — amely korábban száz százalék volt — kilenc százalékra csökkent: ezek alapvetően népgazdasági és fogyasztási érdekeket véde­nek, minőségi, élet- és va­gyonbiztonsági előírásokat tartalmaznak. Az eddigi tapasztalatok alapján a Gazdasági Bi­zottság célszerűnek tartja korábbi határozatának or­szágos érvényű kiterjesztését mindazokra a minisztériu­mokra és országos hatáskö­rű szervekre, amelyek mű­szaki szabályokat adnak ki. Szükséges továbbá a ható­sági, műszaki eljárások, elő­írások további, az eddigiek­nél gyorsabb ütemű egysze­rűsítése. Sürgős feladata a hatósági vizsgálatok párhu­zamosságának megszünte­tése, s ehhez a minisztériu­mok és más intézmények együttműködésének javítása, valamint a központi kötött­ségek további csökkentése, a hatáskörök és a felelős­ség egyértelmű rendezése és betartásuk intézményes ellenőrzése. A Minisztertanács jóvá­hagyta a Gazdasági Bizott­ság állásfoglalását a ható­sági eljárások egyszerűsí­tését, a műszaki előírások és szabályzatok korszerűsítését szolgáló munka folytatásáról és kiszélesítéséről. (MTI) Adót már ősidők óta fi­zetünk. A fizetési formák azonban a társadalmakkal együtt átalakultak, azokat már új jogszabályok irányít­ják. Hogyan, miért és meny­nyit adózunk ma? Többek között erről beszélgettünk a napokban Kántor Imrével, a megyei tanács pénzügyi osztályvezetőjével. — Milyen arányú a lakos­sági adó a megyei tanács be­vételeiben? — Az összes bevételből 10,5, a saját bevételből pe­dig 59.2 százalékos. — Hányféle adó nem lé­tezik, s melyek a legjelen­tősebbek? — Az állam tizenkétféle jogcímen adóztatja a lakos­ságot. Ezek közül bevételi szempontból a legjelentőseb­bek: általános jövedelemadó, borforgalmi, háztáji és ki­segítő gazdaságok, jövede­lem utáni ház-, forgalmi adók. valamint a különböző illetékek. — Vannak-e változások? — A jelenlegi adórend­szer lényegében több éve ugyanaz. A változások nem adónemek születését és meg­szűnését jelentik, hanem ezen belül a jövedelemelvo­nás módszere, mennyisége változott. Az év elejétől megszűnt a vízijármű-adó és lényeges változáson ment át a gépjárműadó. Más. terüle­teken egyszerűsítettünk, il­letve növekedett a lakosság kedvezménye. A szolgáltató tevékenységet folytató ipa­rosoknál például a kedvez­mény összege a 80 százalé­kot is elérheti. A vagyonát­ruházási illeték fizetésénél is rugalmasabb jogszabályok léptek életbe. — Mi jellemzi az adópo­litikai irányelvek jövőjét? — A lakossági adók és il­letékek bevételi jellege mel­lett egyre inkább a jövede­lem a mérvadó, másrészt a gazdasági szabályozó szere­pe domborodik ki. Ez fi-J gyelhető meg az általános, valamint a háztáji és a ki­segítő gazdasági jövedelem- adónál, a szolgáltatói tevé­kenység után járó nagyobb kedvezményeknél. Mindezek a kisgazdaságok termelési kedvét fokozzák. Az illeté­keseknél a lakásforgalom előremozdítása a cél. Az, hogy a magánerőből történő építkezések mind szélesebb körben elterjedjenek, Az adó jövedelemszabályozó szerepe pedig nem más, mint a mun­ka nélkül szerzett anyagi javak fokozott elvonása. — Hol van a legtöbb prob­léma, mely területeken jobb a fizetési morál? — A fizetés jogalapját az ingatlanértékesítők vitatják leginkább. A kisiparosok és a kereskedők a befizetendő összeget próbálják a mini­mumra szorítani. A legke­vesebb gond a tárgyi adók befizetése körül adódik. Ilyenek például: gépjármű-,' házadók, stb. — Jár-e még a végrehaj­tó, szükség van-e hatósági intézkedésekre? — A jogerősen megálla­pított adóknál a legtöbb gondot a befizetési határidő elmulasztása okozza. Ez köz­tudottan március 15. és szep­tember 15. Ilyenkor termé­szetesen megindul a behaj­tási eljárás is. Ennek első fokozata a végrehajtási ér­tesítés, amelyben figyelmese tetik az adózót késedelmé­re és szóba kerül illetmé­nyének letiltása. Ezzel az ügyek döntő többsége meg­nyugtatóan le is zárul, miu vei használ a figyelmezte­tés. Ha az ingatlanok és ingó vagyontárgyak foglalására kerül sor, akkor úgy-ahogy rendeződik a tartozás. A' jogszabály ismeri ugyan a zálogba vételt, sőt a hatósá­gi értesítést is, de erre ma már a gyakorlatban nemigen kerül sor... Kis Szabó Ervin Hatvan év i kaptafánál (Fotó: Szabó Sándor) Báli István neve igencsak a feledésé. Pedig a század elején virágzó cipészmühelye volt az Erzsébet téren, és nem csupán Apc, hanem a környező négy-öt falu népe is hozzá hordta talpért, sa­rokért síró cipőit, vagy ép­pen új lábbelit készíttetett a két tanoncot foglalkoztató mesterrel. Idestova hatvan esztendeje Pintér András, a helybéli futballcsapat akko­ri erőssége szegődött az igen gáláns, embereit becsülő Ba­li Istvánhoz, hogy aztán mindmáig megmaradjon a tűző és stoppoló gépek, kap­tafák és kalapácsok között, mesteréhez hasonló köz- megbecsülésben. Persze az inasévek óta számtalan pró­batétel föliratkozott a haj­dán játékos kedvű Pintér András ráncokkal barázdált arcára, hajlama és a pilla­natra abba nem hagyott két­kezi munka pedig megtar­totta szívós, ösztövér férfi­embernek, aki jószerint pa­tikaszerre sem szorult élete hetvenöt esztendeje során. Pedig.., Szövetkezet alakul Pedig a keresményért, a családot fenntartó jövede­lemért segédként éppen úgy meg kellett verejtékeznie, mint amikor önállósította masát, vagy pediglen a kör­nyék első ipari szövetkezete választotta elnökéül. Hogy hajdan kik jelentették a biztos megélhetést? A selvpi cukrosokra utal. akik ?50— 300 pengőből éltek havonta, míg a helybéli tanítónak alig nyolcvan pengőt folyó­sított az állam, hogy lám­pásként. a nemzet napszá­mosaként nevelien-okít^on valahány jobb sorsra érde­mes falusi apróságot. Az ilyen nyilván csak tűzni, foltozni hordta maga, csa­ládja lábtyűit a mesterhez, míg újért a báró tisztvise­lői, - jcsaagaazdái jnym&ták. reá a műhelyajtót. No aztán a második világégés sem volt gyerekjáték, fronttal és fogsággal elegyest, meg utá- utána a talpra állás, a szét­zilálódott üzletkör vissza­szerzésé. Szerencsére némi macskatermészet is Pintér Andrásba szorult! A sors akárhányszor feldobta, megpörgette, kicsit kóvá­lyogva bár. de mihamar visszanyerte egyensúlyát. Ez pedig igazán Í950-ben jött el, amikor Apc fodrászai, cipészei, szabói, majd építői összeadták kis vanjukat, hogy szövetkezetei alapítsa­nak. A mindenes elnök Minő sora volt akkor az elnöki tiszttel felruházott cipészmesternek? Ügy vélem, senki nem irigyelte. Hiszen naponta tízfelé kellett sza­kadnia. Hajnalban vonat Pestre, ebéd után hatvani „landolás”, majd kerékpár­túra. rogvásig megrakodva bőrrel, ragasztóval, s ami éppen behemót zsákjaiba fért. Este pedig, halovány lámpafénynél leltárbavétel, azután faszeg, ár, kalapács, hogy reggelre kijavított láb­beli várja a szomszédot, vagy a fűszerest; kit éppen a legjobban szorított a szükség. Később. Petőfibá- nyával és az Erőművel tár­sulván, már valamelyest fel­lélegezhetett, mivel Zahorák István oldalán csak alelnöki funkciója volt. Kisvártatva bekövetkezett azonban a szakosítás, a környék vala­mennyi cipészét Hatvan fogta össze, exportmunkák­kal. meglehetősen laza fe­gyelemmel. amit nem vál­lalt. így aztán tisztéről le­köszönve. visszatért szülőfa­lujába András bácsi. A munka nem engedi Ekkor 1966-ot írtak, s lassan másfél évtizede a tanácstagi munka is őrölte testét-lelkét. De egy évet még teljes értékű harcosként leszolgált a helyi műhely­ben, hogy csak ezt követő­en lépjen át a nyugdíjasok táborába. A csirizszag, dis­puta a kuncsaftokkal, a munka szenvedélye azonban nem engedte tétlenségre kár­hozni. Aki elnök volt egy­kor, az maradt a kaptafá­nál, idegenből Apcra szár­mazott részlegvezető szorgos jobbkezeként a Mária utcai műhely hűvösében, ahol most is szorgalmasan sétál­tatja kalapácsát egy talpá­tól megválni készülő bakan­cson. Az üzletkör, a vég­zendők jellege változatlan. Ugyan ki bírna megfizetni egy pár munkaigényes, új félcipőt, a legújabb divat szerint? Pedig a világ sokat fordult hat évtized során Apcon, is hogy kapásból csak az ide települt üzeme­ket, vagy a közös gazdasá­got emlegessük fel. És for­málja a falu képét a hely­béli társadalom, benne Pin­tér Andrással. Komájának portája előtt most fejezik be a flaszterozást, aztán részel egyéb munkákból, ahogyan a tanácsiak szük­ségét látják. Sport és munka Magának, családjának mi marad az idős mesterből? Leánya immár a maga lá­bán él, takaros asszonyként la borátkod va a Fémternoiá; bán. Felesége napi gondja a háztartás, a kis családi ott­hon rendje és konyhájának ízei, amiért különös megbe­csülés jár a ház gazda&z* szonyának. Hanem Pintér András abban is kedvét;’ örömét leli, hogy szabad óráiban tenyérnyi telkén te- gyen-vegyen. megannyi zöldséggel, gyümölccsel szol­gálván a vasárnapi ebédasz­talok gazdagságát. És hát a foci! Amelynek múltját egykori játékostársaival gyakran fölemlegeti a beteg cipők doktora. Van miért Hiszen a mostaniakban hol az a szív, és lelkesedés, amely a környező falvak csapatai fölé emelte az Apci Iparoskor együttesét, Sőregi Pállal, Zelnik Imrével, Ke­rek Józseffel, ifjú Báli Pál­lal az élen, Petik Antal in- tézősködését is dicsérve. Most inkább bosszankodni jár az ember a Vasas mécs­eseire, mintsem lelkesedjék, jegyzi meg András bátyánk. Majd hozzá teszi életének leszűrt igazságát miszeri t a játék addig szép, amed­dig kedvből csinálják, a munkásember becsülete pe­dig két keze szorgosságánál kezdődik.... Moldvay Győző 1S>81. augusztus 24„ hétfő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents