Népújság, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-02 / 180. szám
Két haza szolgálatában Egy magyar festő Varsóban Varsó, július Néhány gyűjtőnél még Egérben is akadhat Csorba- kép. A lengyel fővárosban élő 'idős magyar festőnek ugyanis többek között a megyeszékhelyen is vólt kiállítása jó néhány évvel ezelőtt. Természetesen volt tárlata más magyarországi városban is, ám hazánkban menynyire népszerű is Csorba Tibor, mennyire keresettek képei — őszintén megmondom, nem tudom. Hogy Lengyelországban Igencsak becsülik, tisztelik, az talán abból is kiderül, hogy a lengyel televízió nemrégiben félórás portré- filmet sugárzott a magyar piktorról, aki most. töltötte be'-TS. életévét. Jubileuma kapcsán megemlékeztek róla a lengyel rádióban, s a lapokban Is. Sörház tphvnel utca négy. Varsó óvárosának egyik patinái kis utcácskája ez. s a Rynek-re, a Főtérre vázét, ahol ha már beköszöntött s Jó idő. fiatal képzőművészek, főiskolások és amatőrök idősebb fafaragók, vagy középkorú gyorsportré-raj- zolók árulják munkáikat. Vársó e Place de Terte-je azonban a turistáké. S ha magyar vándorok tévednek errefelé, nem Is gondolnák, hoav itt a közelben egy kis magyar műhelyben, Sörház utcai műtermében dolgozik egv magyar festő. Egy olyan festő, aki Ady vagy Petőfi szülőházával, a visegrádi hegyekkel, a Mátrával vagy épp a Kiskunsággal ismertette meg a lengyeleket. Az ódon ház manz.ardla- kásába csöngetek be. Az ajtóban egy magas, Ősz hajú, szemüveges férfi áll, a köszönést hangos jó napoltál viszonozza, s szívélyesen invitál befelé. Nem ritka itt a magyar vendég, s vasárnaponként, amikor lengyel írók és művészek, újságírók vagy színészek találkoznak a műteremben, hazulról is akad miniig valaki. Hírrel, vagy éppen csak felugrott egy kis tereferére. Mert Csorba Tibor szinte mindenről tud, ami magyar vonatkozású, s lengyel földön történik. Egyike annak a rr.a már igazán kevés magyarnak- aki Lengyelországban él, s a „nagy öregek” közé tartóz1'?. Hetvenöt év, s ebből fél évszázad, ahogy 6 mondja, két haza szolgálatában. Mert pontosan ötven éve munkálkodik a lengyel—magyar kapcsolatokon, a közös kultúrán, irodalmon. Könyveket írt, fordított, szótárt készített. Volt. újságíró, szerkesztő, de mindenekelőtt — festő. Szepesváralja. Budapest, a Kiskunság — végül Varsó. Itt pontosan 25 esztendeje él lengyel feleségével, akivel több alkalommal írt együtt könyvet. Most májusban jelent meg a legutóbbi, amely szociográfiai feldolgozása a lengyel ifjúság helyzetének a IX. világháború alatti Magyarországon, — Tulajdonképpen ekkor kezdődött a kapcsolatom a lengyelekkel — mondja Csorba Tibor. — Nyelvtudásomat felhasználtam a lengyel ménekültügvi bizottságban, a háború után pedig ösztöndíjjal Varsóba jöttem, itt doktoráltam. S megragad- tam. tanítani, fordítani kezdtem. Elkészítettem az első lengyel—magyar szótárt, írtam néhány könyvét, tanulmányt. * termés tstesen festettem. Lengyelországban a Tátrát. Magyarországon a Duna-kanyart. a Mátrát, a Balaton környékét, Akkoriban még nem volt műtermem, hát kijártam a szabadba, s tulajdonképpen így lettem tájképfestő, akvarel- lista. Az idős festőnek ebben az esztendőben — 75. életévének betöltésekor — nyolc kiállítása lesz Lengyelországban, Májusban már megnyílt az első Varsóban, a Műcsarnokban, ahol Petőfi-, Ady- és József Attila- verseket, szavaltak lengyel fordításban egy-égy festmény alatt. Talán megemlíteni sem kell, hogy a fordító Csorba Tibor, De a szülőhaza sem feledkezik meg a művészről, augusztusban Budapesten állítják ki képeit, s a nyári pécsi anyanyelvi konferencián is fel-feltűnik az idős piktor alakja. Azzal búcsúzik varsói műtermében. hogy a nyáron találkozunk Pesten. Vagy épp a Duna-kanyarban ... Józsa Péter ahol szerelik a csigát Baj van! A francia ínyencek esetleg nélkülözni kényszerülnek a finom falatnak számító csigát. Évente ugyanis 17 000 tonnányi tűnik el belőle az ínyencek gyomrában. Ha a puhatestű állatok fogyasztása továbbra is ugyanilyen ütemben fokozódik. ak_ kor — mint a tudósok elektronikus Számítógéoek segítségével kiszámították — 1985- re Fraciaországban az éti csiga teljesen kipusztúl és a kihalt (megevett!) állatok listájára kértil. Mi a teendő? Két Aix-en Provence-i lakos, Jean Kauf fér és Y vés Doub- lais, elhatározta, hogy megmenti ezt a nemzeti, csemegét. Megfelelő összeget gyűj. töltek és létrehozták az ország első csigatenyésztő telepét. Hogy mi lesz az eredmény — ez majd elválik. HUMORszolgá — Tudja, miért jutott a vádlottak padjára? — Tudom, egy csúnya tévedés miatt. — Tévedés miatt? A zsebében megtaláltuk az étterem néhány kávéskanalát! — Ez igaz. bíró úr. de tévedtem: azt hittem, ezüst, bői vannak. , ★ — Férjecském, mit gondolsz, milyen lesz a divat 1981-ben? — Nem tudom, szivecs- kém. Csak azt tudom, hogy én a tíz évvel ezelőtti ruhámat fogom hordani. Bényei József: Megvénült Máriák Kapuk elé kiülnek az esték s olyan árvák mint karácsonyi képen jászol előtt az állat. Párázik az aranyleves kerek kalács piroslik de nem eszi meg senki setét penészbe dermed. Vasárnap a reménység ágaskodik és fénylik bár estére rácsukódik a dohos pínceajtó. A kaput nem nyitották levest se kanalaztak az Öregasszony árván feketén áll a szélben. Kendője ága villa ti* ujja vasgereblye Megvénült Máriácska egyetlen fia sincs már. Szokolay Zoltán: Csitítö Vesztett a bankos, új kártyát nem oszt. A két tenyér közt céltalan szavák. Talán jut még egy túlvilág! poszt. Talán meglátja vigaszát a v ak. A vékony füstcsík tán majd égre ér. j A fényes bura végre megreped. Majd ezerteszéled minden két tenyér. Aludj nyugodtan. Élek. Reszketek. ★ — Rí az optimista? — Az, aki utolsó pénzéért pénztárcát vásárol. ★ A szétencsés nyertes így köszöni meg nagy összegű irodalmi diját: — Boldog vagyok, hogy megoszthatom önökkel örömömet. — Jó lenne, ha a díjat Is megosztaná — kiabál közbe valaki a sarokból. 'k — Uram, ön hamarosan egy magas, szőke, karcsú, gyönyörű szép és gazdag nőt vesz feleségül. — Csodálatos! De mit csinálok majd az alacsony, kövér, fekete, csúnya feleségemmel, akinek egy fi- tyingje sincs? + A pénztárcám olyan, mint a vereshagyma. Amikor a kezembe kerül, mindig könnyek tódulnak a szemembe. A mézeskalács-mesterség emlékei Az ausztriai Burgenland és Győr-Sopron megye kulturális kapcsolatai mind jobban kibontakoznak ez utóbbi időben. Amatőr művészeti csoportok, énekkarok, néptáncosok vendégszereplései tudományos kutatók tapasztalatcseréje jela az egymás kultúrája iránt megnyilvánuló növekvő érdeklődést, s legutóbb sor került az első közös kiállítás megnyitására is. Az eisenstadtl tartományi múzeumban vonultatták fel a soproni Liszt Ferenc Múzeum anyagából összeállított kiállítást., kiegészítve a helyiek gyűjtésével. A tárlat témáját érthetően a kultúrtörténet közös emlékeiből választották. A mézeskalács - készítő mesterségnek gazdag hagyományai vannak ezen a vidéken, ezért e régi kism.es. térség emlékeit állították ki. Az egykori Sopron megye területén jelentős-volt a mé- zeskáíácsipar:' az itt dolgozó mesterek a bécsi főcéhhez tartoztak. A Liszt Ferenc Múzeum a mesterek munkaeszközeiből, a mézeskalács míntafákból 140 darabos kollekciót gyűjtött össze. A legkorábbi példány 1399-bŐl való, az utolsó évszámos mintafa pedig 1884-ból származik. Így az anyag csaknem, SCO éves idő- szakot ölel fel, s érzékeltetni tudja az ízlés koronkénti változásait is. Az Iparművészeti színvonalon kifaragott mintafák a soproni, a kismartoni. a lékai, a kapuvári és a beledi műhelyekből kerültek ki. A mintakincset a korok változó életfeliogása, divatja alakította-módositotta. A koraiak között legtöbb a bibliai tárgyú ábrázolás. A múlt században a falusi lakosság körében kedveltek lettek a szerelmi szimbólumok: a cukormázas szív, a vásári huszár, a népviseletbe öltözött fiatal pár, a pólyás- baba, de megtalálhatók ebből az időből a különféle állatfigurák, az ABC-táblák, a házikók és egyéb játékok. A mintafákat gyakorta maguk a mesterek fabrikálták, többségük azonban neves fafaragók kezemunkája. Bizonyítja «zt a faragások könnyedsége, míves kidolgo. zása és a monogram, amelyet nem egy példányra rá is vésték egyke« készítőik, M. Zs. Humoros jogysofok — Fék persze nem- embernek szabad csak a gépkocsinak szombat, aki hétfőtől péntekig sem dolgozik? AZ ÉLET ÉRTELMÉRŐL — Csak egy életünk van, s még est az egyet is hányszor, de hányszor kezdjük újra! — Az élet szintézissel teremthető. Fehérjéből és humorból. — Ahhoz, hogy halhatatlanok lehessünk, először is élnünk kell, — Helyes, ha az életbe már az első ptV‘- másra beleszeretünk. ugyanis lehet. hogy később már nem lesz kedvünk hozzá. — A dolog nem úgy áll. hogy: „Acél — élni", hanem: „Céllal élni!" TEHETSÉG. mértek. ISMEHET — Mennyi kellemetlenséget okoznak az embernek azok az ismeretek, amelyekről fogalma sincs! kell, hanem a vezetőnek is. — Egyesek csupán azért jogosítanak nagy reményekre, mert ezen kívül másra sem képesek. — „Az én múzsámat senki sem hallgattathatja el!" — mondta a költő, miközben vattával tömte be fülét a felesége előtt. — Vanne.'- váratlan helyzetek, amelyekre hosszú évek óta várunk. KIFORDULT IGAZSÁGOK — „Még hallani fogtok rólam!" — mondta a viliim. S valóban, öt másod— Mily érdekes, hogy egyeseknek csak jól alá kell fü- tenünk, és máris nem fő a fejük tovább? — Azt mondják, hogy az igazság vitában születik. De akkor miképpen születnek a vitathatatlan igazságok? FEKETE HUMOR — Ha én sebész lennék, bizonyára többet tudnék az ember belső világáról! — A gépkocsivezetők meg a gyalogosok mindig időben gondoskodnak róla, hogy a szigorló sebészhallgatók folyamatosan tanulmányozhassák a legkülönfélébb töréseket és zúzódásokat, — Ha az ember véletlenül eltöri a kristálykészletet a vendégségben, ■ úgy tudja hibáját köny- nyen feledtetni, hogy szándékosan vérig sérti a háziakat, Véletlen ügyetlenségét garantáltan hamar elfelejtik. — Mennyivel kékesebb baleset történne a kőzutaínkon, ha a gépkocsiforgalmat a járdára helyeznénk át! — önkiszolgáló boltban: A vásárlónak mindig igaza van. Még akkor is, ha egyáltalán nsm bűnös. (Gyűjtötte és oroszból fordította: Konczek József) Hiányzó vesszők, hibás ékezetek A címet így tehetjük te!-' jessé. Napjainkban gyakran tapasztalhatjuk, hogy a nagyközönségnek szint hirdetésekben, feliratokban szinte hemzsegnek a helyesírási hibák: hiányoznak a vesszők, hibásak az ékeaec tek. Különösen az állomás sok, pályaudvarok folyóséin, falain éktelenkednek olyan „falragaszok”, amelyek egyrészt helytelenül, hiányosan tájékoztatják az utazód közönséget, másrészt „mer legágyaí” lévén a helyesírási hibáknak, rossz például szolgálnak mindnyájunknak. Több ezren olvassák pJJ azt a tájékoztatást, amely a hatvani állomáson kiállított gőzmozdonyról mondja el információit. Amit leír*, tak, abban nincs kivetnivaló. A leírás hogyanjára vonatkozólag már annál több a kifogásolnivalónk. Előre figyelmeztetjük olvasóinkat; hogy először a hibás változatot közöljük. Ezután adjuk a helyes megoldást. Ma még ez a helyesírási hibákkal terhes tájékoztatás olvasható: „Az első gőzmoz- dony típus melyet hazánkban 1873 bán kezdték gyártani ütemét a Pest—Hatvan —Salgótarján vonalón kezdte mez mely egyben a magyar állam vasutak első vonala volt Megépítésétől 1959 ig volt Üzemben Ez idő alatt mintegy 3 millió kilométert futótt.”(?) A helyes változat: „Az első gőzmozdonytípu*. melyet hazánkban 1873-ban kezdtek gyártani, üzemét a Pest- Hatvan—Salgótarján vonalon kezdte meg. mely egyben’a Magyar Államvasutak első vonala volt. Megépítésétől 1959-ig volt üzemben. Ez idő alatt mintegy 3 millió kilométert futott.’' A megfogalmazás nyelvi formáját is lehetne finomítani. Most azonban elsősorban a helyesírási hibákra: a hiányzó vesszőkre és a hibás ékezetekre akartuk az Illetékesek figyelmét felhívni. Ugyanezen az állomáson tapasztalhattuk azt is. hogy a hirdetések, tájékoztatások és felhívások megfogalmazói gyakran elmulasztják a határozott névelők használatát. Csak egy példát tanú- bizonyságnak: Érmeket dobja be! Helyesen: Az érme-. két dobja be! A nagyközönségnek szánt tájékoztatót feleslegesen túlhivafalesítótt nyelven közük. Magam is bizonytalanságban vágyók, mi a valódi értelme pl. ennek a felhívásnak: „Jegyüket elővételben lehetőleg vonalmentes (?) időben szíveskedjenek megváltani.” • Br, Bakos József — Az. életben is úgy van néha. mintáz énekkarban: *Vati hangod? Énekelsz. Nincs hangod? Dünnyögöd a dallamot az elöénekes után.” perc múlva már hallatszott is a dörej. — így nyaranta. különösen estefelé, senki sem vallja be őszintén a vonzalmait, mint a szúnyogok. — Minek az olyan
