Népújság, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-02 / 180. szám

jpkMSt

fl Mai amerikai festészet

Mai amerikai festészet címmel mu. tattak be válogatást a Magyar Nemzeti Galéria. b#n. Képünkön Howard Buchwaid alkotása»

(Fotó: Hauer Lajos felv. — KS)

Egy grúz regény

Vifga és a lisza kézfogása

Ezt a, címet viseli a Csu- vas Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságban megjelenő gyűjteményes kiadvány. Szerzői: pártmunkások, tudósok, kultúrmunkások, írók, újságírók. Cikkeikben a csuvasok és magyar barátaik kapcsolatairól írnak, s e kapcsolatok régi hagyományairól.

A Csuvas ASZSZK Heves megye testvérterülete. Ma a Szovjet—Magyar Baráti Társaság köztársasági tagozaté, hoz mintegy 100 olyan üzem, vállalat tartozik, amelynek a dolgozó kollektív tagjai a társaságnak. Sok üzem, iskola áll szoros kapcsolatban a magyar kollégákkal. így igen gyümölcsöző az - együttműködés a csebokszári gépgyár és az aggregátórgyár kollektívái és a magyar üzemek között, a csuvasföldi állami mező- gazdasági kísérleti állomás és az északkelet-magyarországi mezőgazdasági kutatóállomás tudósai közös tudományos kutatómunkát végeznek.

A két neveléstudományi intézet, a csebokszári és az egri tanárképző főiskola kapcsolatairól A. Markov, a Csuvas - Állami Tanárképző Főiskola rektora számol be a gyűjteményes kiadvány lapjain, A két főiskola együttműködésének -különbözőek a formái: főiskolai gyakorló csoportok cseréje, tanárok kölcsönös utazásai, közös tudományos kutatások, dokumentációk cseréje. A

hallgatók közös sportversenyeket rendeznek.

A köztársaság kulturális életének nevezetes eseménye volt Szigligeti Ede Csikós című darabjának a bemutatása a Csuvas Drámai Színházban. A .darab színrevite- lével kapcsolatos munkáról F. Romanova, a művészet- történet kandidátusa beszél cikkében. Nagy segítséget nyújtottak csuvas kollégáinak a magyar barátok. A közös munkát siker koronázta. A Magyar Drámafesztivál keretében rendezett színházi előadást oklevéllel tüntették ki.

Sok magyar kulturális személyiség járt csuvasföldön. Így 1933-ban Zalka Máté kereste fel a Csuvas ASZSZK-t, ellátogatott a kolhozokba, ta_ lálkozott kultúrmunkásokkal, . írókkal, később pedig karco- . latot írt, amelyben a csuvasok munkaszeretetéről beszélt, a. szovjethatalom évei alatt elért sikereikről. A kapcsolatok, természetesen, különösen az utóbbi évtized, ben szélesedtek ki: 1965 és 1968 között Róna András és Bereczki Gábor magyar nyelvtudósok a csuvas falvakban a nyelvjárás és a beszédmód sajátosságait tanulmányozták. feljegyezték a csuvas népköltészet alkotása,

it. Nemrég a csuvasföldi nyelvészek megkapták a „Csuvas népdalok” című könyvet, amely Budapesten jelent meg, s a magyar nyelvészek csuvasföldön végzett

r n

margójára

fj

munkájának alapján készült.

A magyar tudósokat, a csu. vas népzene is érdekli, gyakran jönnek ide zeneszerzők, zenekutatók Magyarországról.

J. Iljuhin zenekutató a kiadványban a magyar és a csuvas népzenei motívumok azonosságáról ír. Megemlíthetjük, hogy Kodály Zoltán a „Magyar népzene” című munkájában a csuvas nép- költészet egy sor alkotását sorolja fel, amelyek ezt a rokonságot igazolják. Csuvasföldön sok magyar művész- együttes és előadóművész ad hangversenyt, s ez lehetővé teszi, hogy megismerkedjenek csuvasföld mai zeneművés zetéveL

Napjainkban sok magyar és szovjet tudós foglalkozik a magyar és a csuvas nyelv közös eredetének problémáival. • Érdekes kutatásokat végzett Gombocz Zoltán pro. fesszor, magyar és finnugor nyelvész, aki rendszerezte a magyar nyelvben a csuvas szavakat; 283 csuvas szót sikerült felfedeznie a mai magyar nyelvben.

Igen széles azoknak a problémának a köre, amelyeket ma a Csuvas ASZSZK és magyarországi testvérterülete, Heves megye, közösen oldanak meg. „A Volga és a Tisza kézfogása” című gyűjteményes kiadvány világos képet ad baráti kapcsolataikról.

P. Szimkin CAPN)

Alekszandr Eb anoidze'Házasság imereti módra című, szél« áradásé regényében . nincs dinamikus cselekményfejlődés, nincsenek magukkal ragadó események sem. Látszólag nem történik semmi. Ladó Inas- vili, a tehetséges fiatal színművész aki eddigi Tbilisziben alkalmi megbízatásokból éldegélt, szülőfalujába, Imeretibe érkezik és a kolhozelnöktől megrendelést •kap egy szoborra, amelyet a falu központjában szeretnének felállítani... Itt találkozik egy leánnyal — gyermekkori játszópajtásá. val —, az modellt áll neki. Lado pedig beleszeret. Miután megcsinálja a szobrot, visszamegy Tbiliszibe, és a regény kezdösórai, amelyek Nioradze és Inasvili polgártárs házasságkötéséből tudósítanak, összegzik az elbeszélést. Tulajdonképpen eny- nyi az egész történés. Mindazonáltal a legényt mély belső drámaiság hatja át, amely két világnézet ösz- sBecsapásából fakad: a békés kis grúz faluban a te- vékeny-teremtő és a kufár szellemű fogyasztói életfelfogás ütközik össze.

Az egyik oldalon a becsületes és egyenes Lado; a bölcs és elvhű Vörös Szt- mon — Szimon Toradze —, a kolhoz szervezője és megteremtésének pillanatától kezdve mindvégig vezetője; Kaszján ács, az egykori pópa; Tebro nagyanyó, akinek számára a szépre-jóra törekvés az emberi lélek egyetlen elfogadható állapota — ezek azok a hősök, akik egész életüket a jóért való harcnak' szentelték.

A másik oldalon Beszo Nioradze családja áll. Ez s család is nevezetes, de híressége nem azonos a Vörös Szimonéval. A családfő nevét nem az üléstermek szónoki emelvényein emlegetik, hanem a füstös csellókban hangzik fel minden alkalommal, mikor a sikeres üzletember dicsőségé4 magasztalják. Nem különb Beszónál a felesége, Jelena Pagava sem. egy titkos mo- narchista lánya, aki minduntalan a grúz nemesség elévülhetetlen érdemeiről fecseg. A harácsolás szelleme mérgezte meg B-gszo fiait is: Vahtangot, aki menetrendszerűen jár a moszkvai piacokra a paradicsommal, Tomikét, aki ugyancsak bátyja vonatozó életé4 éli és a mindenkihez és mindenkor elvtelenül alkalmazkodó Csikót. Beszo kiirtja a szőlőtőkéket, hogy paradicsomot ültessen a helyükre. Jelentéktelen, apró részlet, mégis kiválóan jellemzi a minden hájjal megkent üzletembert.

Hát még a vőlegény utáni hajsza históriája! Itt a végletekig lelepleződik a fogyasztó kispolgár filozófiája. Beszo becsüsök segítségével méri fel a fiatal szobrász „szakmájának” anyagi lehetőségeit. A nőért a hegyen (a szoborért) egy félmilliót adtak, mondja Beszo, aki maga egy lyukas garast sem adna érte: még mit

nem, hiszen nem viheti magával oda,, ahol részeg di- nom-dánom, tivomyázás folyik! A kispolgár számára . nem léteznek morális értékek — számára ezek csak anyagi kifejeződési formában- jelennek, meg. Ebből a szempontból tehát Lado nem ígérkezik rossz vőnek! És megkezdődik a hajsza, melynek során egymás után vonulnak el előttünk a magántulajdonosi szemlélet szűk látókörű moráljának hordozói — a Nioradze

család tagjai és azok, aldS ;

a házukban élnek: „azigazság bajnokának” titulált; ám a valóságban pletyka« , és rágalmazó Germogem, Szimartlisvili; a sikkasztás. són egyszer már rajtaveszt® tett, tiroli kalapos állaton*! vos, aki járási instruktorig nők adja ki magát. A szer-4". ző az irónia és a groteszk?, eszközeivel rajzolja meg figuráikat, kíméletlen gúny-«, nyal ostorozza őket, megfosztja nimbuszától világ-*-. felfogásuk értelmét.

Eszmei értékein kívül regény bővelkedik a grúaú táj festői képeiben. A táji ábrázolás esetenként szimbolikus jelentést hordoz. A folyónak, melynek napsugai rakat megcsillantó víztükrei. az elbeszélés folyamán több*, szőr feltűnik, jelleme, ön-i álló hangja van. Hullámai? sebesen törekednek előre. Futásuk az élet viharos fcvi lyására emlékeztet, mely elsodor mindent, ami elavult, ami idegen a mi világunktól, ami pusztulásra ítélt. Éppen a folyó és Imereti virágzó erdői, mezői képezik azt a hátteret^ amelyből a regényben a hazai föld szépségét és er«, kölcsi erejét megtestesíts Nuca Nioradze alakja emelkedik ki.

Az 1939-ben sszűletetfi

Aleszander Ebanoidae eis-5 regénye igazi alkotói síken. Azt hirdeti, hogy nem szabad kibékülnünk az egye# emberek tudatában még élő elavult szokásokkal és a tulajdonosi szemlélettel. És*

. ami a legfőbb? minden so-,.1 •rában ott érezzük azt a -) szándékot, hogy megláttassa az emberben azt, ami őt emberré — a jő tevőleges harcosává — teszt És ebben van a könyv legnagyobb értéke.

(Kozmosz, 19S»

ÍZ.

Jf

E

gy fagyos télj reggelen fázósan összehúzódzkodva utasok toporogtak a járási tanács kapuja előtt. A megyeszékhelyre induló teherautót várták. Dolgor is türelmetlen pillantásokat vetett a motorházban pepecselő sofőrre, őt azonban nem a csípős hideg sürgette.

... Esztendeje múlt, hogy férjhez ment Mjagmarhoz. Az elején jól kijöttek egymással, hanem amikor Dolgor elhatározta, hogy elmegy a tejkezelő tanfolyamra, Mjagmar arca elborult. A fiatal- asszony még próbálkozott néhánv- ször, hogy szót értsenek egymással, de a végén mindig összekaptak, és az ura meg is fenyegette, hogy ha elmegy, erőszakkal fogja visszahozni. A legutolsó veszekedés után Dolgor hazament a szüleihez. Apja. anyja helyeselte a szándékát, így hát a fiatalasz- szony készülődni kezdett az útra.

•Pár nappal ezelőtt betoppant Mjagmar.

‘— Gyere haza, • Dolgor — hízelkedett. — Bánom már, hogy olyan ostobán viselkedtem.

Dolgor nyugodtan végighallgatta,' ám amikor megszólalt, hangjában szemrehányás csengett:

— Nem' tudod kivárni azt a fél évet?

A férfi nem válaszolt, s köszönés nélkül kirohant a jurtából...

A téli nap fukarul mérte gyönge fényét, a viharos szél felkavarta a havat, és fehér lepellel borította a látóhatárt, A fiatalasz- szony szorosabbra fogta össze magán a kabátját.

— Dolgor! — hal.

lotta a kavargó hóviharból férje hangját. — Hát mégis elmégy?

— Minek kezded újra? Mindent

elmagyaráztam neked. Hamarosan visszajövök. Te addig csak ügyelj a jószágra! — mondta Dolgor békítő hangon,

— Gyönyörű! Szóval itt hagysz csapot-papot, és lelépsz a munka elől?! — kiabált dühösen Mjag- mar. — Akkor vissza se gyere! — És ágaskodó lovát megsarkantyúz- va el'vágtatott.

Pb olgor szomorúan kuporgott a teherautó sarkában. Szerette a férjét, és rosszul estek neki a férfi utolsó szavai. Hideg záporban, tűző napban, csonthasogató hóförgetegben a háztáji jószággal vesződött, jó szót mégis ritkán hallott: Eszébe jutott az a sok megaláztatást, amit anyósától, apósától kellett elszenvednie. „Hát igen, nem a fiuk felesége, hanem a cselédjük vagyok. .. Törődik is ezzel Mjagmar! Különben is alig van odahaza, ide-oda utazgat, itt vesz valamit, amott eladja... Ha meg otthon van. csak arra a vén kupec apjára hallgat... Most meg azt hiszi, hogy a munka elől futok. Nem érti. hogy elegem van a cselédeskedésből... Tanulni szeretnék. .. ”

Forró júniusi nap voll I; A folyócska* partján álló tejgazdaság jurtáiból könnyű kék füst bodo- rodott a magasba.

Nomsiroin Bondzragcs:

mm-'

DOLGOR

Dolgor az egyik jurta előtt állt Szerette alkonyatkor beszívni az esómosta rét fűszeres illatát. A távoli dombok mögé igyekvő nap sugarai beragyogták a virágokkal tarkított végtelen pusztát. A legelőkről elégedetten bőgve szállingóztak haza a jóllakott tehenek. Apró kölykök hajkurászták zajong- va a borjakat. Valahonnan énekszót hozott a szél. Dolgor kimosta az edényeket*, megtisztította a szeparátort. Csakhamar meghozta az első család a frissen fejt tejet. Egyenletesen zümmögött a szeparátor. vékony sugárban csurgóit a lefölözött tej a kannákba.

— Nem fáradsz ki ebben a munkában? — ütötte meg Dolgor fülét egy ismerős hang. Meglepetten nézett hátra. Mjagmar feketére égett arcát pillantotta meg. Gyorsabban kezdett verni a szíve. Mjagmar egykedvűen folytatta:

— Hogy kerültél ide?

— Gyakorlaton vagyok. . 1

— Otthon meg nincs, aki fejjen — szakította félbe Mjagmar.

— Itt maradsz?

— Jó vicceid vannak. Odahaza áll a munka, én meg majd itt fogok hűsölni. nem?!

— No, ahogy gondolod. Pihenj egy kicsit, amíg elmosom az edényeket — mondta Dolgor. So’ szeretett volna Mjagmartól kérdezni, sok mindent el akart mondani. A férje azonban kelletlenül felelgetett, aztán végképp elhallgatott.

..Hogy kivakarta magát! — gondolta mérgesen. — Az ariyjáékn* kilógott a feneke, félretaposott sarkú csizmában járkált! Amikor meg mi felruháztuk, fogta magát.

és elment arra az

átkozott tanfolyamra. .. Urizál- ni akar. Na, majd meglátjuk, meddig bírja!” De közben úgy tűnt, neki, hpgy Dolgor még szebb, még vonzóbb lett, amióta nem látta.

(^«illagos ég borult a pusztára néma csönd volt- körös-körül, csak a távolból hallatszott kutyaugatás.

— Megyek. Nyakig vagyok munkával, nekem nincs időm éjszaka a pusztán tekeregni — szólalt meg Mjagmar szándékosan durván, és a lova felé indult.

Dolgor halkan utána szólt?

— Mjagmar! •

A férfi megfordult.

— Egy szavad sincs hozzám? — kérdezte a fiatalasszony remegő hangon.

— Ugyan miről beszélgetnénk? Ügy nézem, már nem értjük meg egymást.

— Miért mondasz ilyeneket? — suttogta Dolgor, és sírva fakadt. Mjagmar megsajnálta, odalépett hozzá és megölelte.-— Ne sírj, Dolgor. hiszen szeretlek. Gyere haza, úgy élünk majd megint, mint régen.

Dolgor megörült a férje szavainak. De amikor az utolsó szót meghallotta, erőt vett magán:

— Nem hagyom itt ezt a munkát.

— Nem értem, miért viselkedsz ilyen furcsán — bosszankodott Mjagmar.

— Előbb befejezem, amit rám bíztak, aztán majd hazamegyek. .. De akkor se a szüleid házába cselédnek, hanem az otthoni tejgazdaságba.

— Akkor mindennek vége közöttünk! — indult el megint Mjagmar. „Ha felülök a nyeregbe, nem bírja tovább, utánam jön — gondolta. — Odajiaza aztán majd

másképpen beszélgetünkr Lopva

hátrapillantott: Dolgor a jurta felé sietett. Mjagmar visszafordult utána vetette magát, és elállta az

. útját:

— Utoljára mondóm: gyere haza!

— Hagyj! — tolta félre határozott mozdulattal Dolgor.

— Kíváncsi vagyok, mire mész nélkülem! — ordított dühösen Mjagmar, aztán lóra pattant, és elnyelte a sötétség.

M ire letelt a gyakorlat ideje,

1 ‘ annak is híre jött, hogy Mjag. összeállt egy nővel. Dolgort szinte főbe kólintotta a hír — javában Készülődött haza, vágyott az otthoni tájak és Mjagmar után, hiszen szerette. .. . Hanem így ott maradt a tejgazdaságban. A gazdaság vezetői örültek is neki; szükség volt a munkás kézre...

Utoljára akkor találkoztak, ami. kor Dolgor a tejkezelők országos tanácskozására indult Ulánbátorba.

Felbőgött a motor.

— Hé várjatok! — törte át a

zajt egy kiáltás.

Mjagmar törtetett az autóhoz, felhevült arcáról ömlött a verejték.

— Szerencsés utat, Dolgpr! Aztán siess vissza minél előbb. Hiszen megígérted, ha lejár a gya• korlatod, hazajössz.

— Nem... — felelte szárazon a fiatalasszony, és a torkát fojtogatták a könnyek. — Különben is van már asszony a házadnál...

— Bocsáss meg! Elszédített az a cafka, utána meg kipakolta a házat és megszökött... — mormogta elvörösödve Mjagmar.

r\ olgor elfordult. „Bárcsak in- dúlnánk már” — gondolta. A sofőr, mintha kitalálta volna a kívánságát, indított. Zsebkendőjüket lobogtatva futottak a kocsi után Dolgor barátnői. Csak Mjagmar állt a téren lehajtott fejjel, egyedül.

Fordítottén Zdheanszky László