Népújság, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-20 / 195. szám
á vmiéság több filmből állhat csak össze mm. Kérdezz-fdelek Kovács András filmrendezővel Mint azt már olvasóinknak hírül adtuk, az idei egri filmes nyári egyetemen Kovács András munkásságával ismerkedhettek meg a résztvevők. Életművéből levetítették a Hideg napok, a Nehéz emberek, a Falak, a Labirintus, A niénesgazda című, a mozinézők számára is igen emlékezetes alkotásokat, valamint legújabban elkészült produkcióját a moszkvai filmfesztiválon díjazott Ideiglenes paradicsomot. Hogy olvasóinkat is beavassuk a nagyközönség elé még nem került alkotás tartalmába, röviden csak annyit: az 1944-ben játszódó film hősei azok a franciák, akik a fasizmus elől nálunk, Magyarországon kerestek ideiglenes menedéket. A vetítést követően került sor a neves rendezővel való * találkozóra. Az Ideiglenes paradicsom főszereplői: Frajt Főit és Andre Dussolier Közelebb a nagyközönséghez* Zenei élet Hevesen — E filmes egyetemre életművéből Kovács András nyilvánvalóan azokat az alkotásokat válogatta össze, amelyeket a legfontosabbaknak tart. Miért éppen ezeket küldte, s hogy maradhattak ki olytin lényeges müvek, mint például az Isten őszi csillaga, vagy a Staféta? — A feíelet egyszerű. Mindegyikre nem kerülhetett sor, hisz ennek a kurzusnak feladata a legújabb termés bemutatása is. Ha pedig már válogatni kell, akkor úgy véltem legcélszerűbbnek, ha átfogó képet próbálok adni arról, milyennek is látom én a negyvenes (Hideg napok), az ötvenes (Ménesgazda), a hatvanas (Nehéz emberek) és a hetvenes éveket (Labirintus). Hogyatn érzékelem az ez idő alatt lejátszódó változásokat, mit tartok az adott korban — mához szólóan is — a legfon tosabbnak. Egyébként a kimaradott filmek problematikája ugyanaz: az. egyén mennyire ismeri, vagy nem ismeri fgl lehetőségeit a társadalomban, j hogyan tud élni velük. . — Mint a föntebbi válaszból is kiderült, a nézők megszokták hogy ha múltba is nyúl témáival, akkor is, a legaktuálisabb napi gondokra igyekszik választ találni. Vitára serkent, továbbgondolkodásra késztet. Nagyon is a jelenhez kap-t csolódik. Mindezt sajnos az Ideiglenes paradicsomban, a csendben folvdogáló szerelmi történetben én nem érzem. A legutóbbi esztendőket vajon már nem találja feldolgozásra érdemesnek? Vagy valami megakadályozta benne? — Nos, tény, hogy a mai konfliktusok ábrázolásának különböző nehézségei vannak. Hogy mást ne mondjak, akár a politikában is létrejött egy olyan szituáció, ahol a vélemények a végletekig polarizálódtak. Nem is olyan egyszerű a világ egyes eseményeinek, jelenségei nek megítélése. Lásd Kína, Lengyelország, Irán stb. Megszakadtak a korábbi dialógusok, helyette monológok hangzanak el, mindenki mondogatja a magáét. Én úgy vélem azonban, a Labirintussal ez utóbbi korszakról is beszéltem, hiszen oly gyorsan azért nem változik a helyzet. Az akkori gondolatok szerintem most is érvényesek. Hogy az Ideiglenes paradicsomból a föntebbiek direkt módon nem kerülnek ki? Nem tudom megítélni, lehet. .. — Ha már ennél tartunk, igen szembetűnő, hogy míg a Hideg napokban egyértelműen kiemeli a magyarok felelősségét a II. világháború menetében. Az Októberi vasárnapban e hangsúly már arra tolódik, hogy voltak azért más, nem fasiszta próbálkozások is. Az Ideiglenes paradicsomban pedig kifejezetten azokat állítja középpontba, akik annak ellenére, hogy egy „csatlós állam" lakosai, befogadták „barátaik" ellenségeit. Kezdetben csak vádoltuk magunkat? Ma viszont igyekszünk fölmentést adni? Nem túl nagy a különbség e két pólus közt? Hogy lehet ezt összeegyeztetni? — Nem hiszem, hogy egyetlen alkotáson belül a különböző magatartásmódokat össze kellene egyeztetni. Egyik munkámban sem volt szándékom a II. világháborút részletesen elemezni. Meg. győződésem, hogy a dolgokat extenzív totalitásukban nem lehet egy műben ábrázolni. A valóság sok filmből, akár több Kovács András- műből állhat csak össze. Fö(mentésről azonban szó sincs! A föntebbiekre egyszerű a magyarázat. Ma már nincs szükség a korábbi leegyszerűsítésekre, amikor is létérdek volt az előző rendszerrel való teljes szembefordulás. Most már, hogy bizton épülhessen az új. árnyait képet lehet és kell adni a negyvenes években történtekről. Szerencsére fölszabadultak a harminc esztendeje zárolt háborús dokumentumok js. El lehet oszlatni a tévhiteket, melyekben az átlagos néző igencsak bővelkedik. Sokan például még ma is meglepődnek. hogy Horthy annak idején tárgyalt a Szovjetunióval. . . — Égy kissé elkanyarodnék kérdésemmel az előbbiektől. Kovács Andrást olyan rendezőnek ismertük, akj szigQrú. észérvekkel, száraz eszközökkel, de publicista hevülettel igyekszik a nézőt meggyőzni arról a kötelességéről, hogy az igazság mellé oda kell állni még alt. kor is, ha netán ezzel személyes szabadsága kerül ve. szélybe. Most viszont legutóbbi filmjét látva megtudhattuk, hogV a rendezőnek úgymond szíve is van. .. A' szerelemről, két ember kapcsolatáról beszél nagyon finoman, líra ián Miért éppen most és eddig miért nem? — Azzal kell, hogy kezdjem, nem sok filmet készítettem eddig. különösen nyugati mércével mérve. Harmincöt éves koromban rendeztem először, azóta is legföljebb kétévente jelentkezem új munkával. Így nem sok mód lehetett arra, hogv mindenfajta műfajban, sokfajta témával kipróbáljam erőmet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy idegen lenne tőlem az. érzelmek ábrázolása. Évekkel ezelőtt megfogalmazódott már bennem, hogy az emberek jo része ,.a történelem alatt él”, a nagy társadalmi mozgásokat csakis a magánszféra szűrőjén keresztül érzékeli. Sokaknak talán hihetetlenül hangzik, de épp ezért, én már a Falaknak is úgy fogtam neki, hogy szerelmi tör. ténetet mesélMr el. Ugyanez, vonatkozik a Stafétára... Az. anyag, e filmek témája azonban ebbe az irányba valahogy nem engedett. Az Ideiglenes paradicsomban viszont az látszott a legkézenfekvőbbnek, hogy a franciák jelenlétéről kél ember (a zsidó magyar lány és a menekült Jacques) kapcsolatában beszéljek. Hiszen a franciák pár ezren voltak csak itt. s jelenlétükkel bármennyire i-s fontos önbecsülésünk feltámasztásához, sem az ellenállásban, sem a diplomáciai kapcsolatokban nem játszhattak jelentős szerepet. — ön évekkel ezelőtt Varsóban azt mondta, hogy filmet akar készíteni orról, hogy a magyarok hogyan segítették a II. világháborúban a lengyeleket? Foplalkczik-e még e témával, vagy e legutóbbi alkotását tekinthetjük a megvalósításnak? — Élég jól ismerem Franciaországot, szívesen dolgo. zom olyan munkákon, amelyek ezzel az országgal vannak kapcsolatban. Ez. nyilván kiderül régebbi alkotásaimból is. Am a „lengyel témáról" nem tettem le. Tudják, sok mindenen múlik, mikor és hogyan jön létre egy film. Akár azon is. találok-e megfelelő forgatókönyvírót, nem jut-e eszembe hirtelen valami fontosabb. . . Őszintén szólva, most nem is emlékszem. annak idején miért kezdtem másba. Letenni semmiképpen nem teltem le róla. hiszen hihetetlenül izgalmas az a paradoxon helyzet, hogy a Varsó körül; gyűrűben részt vevő magyar ezred katonái hogyan segítenék a felkelés idején a lengyeleket, s aztán ugyanez az. ezred, (amely egyszer már helyesen értékelte a szituációt), hogyan vérzett el Budapest ostrománál, a németek oldalán. E történettel, remélem, rövidesen találkozhatnak majd a filmvásznon is... 0—0 A kérdéseket föltették az egri filmes nyári egyetem szovjet, francia, német, lengyel, magyar résztvevői. Lejegyezte — Kovács András rendező feleleteivel együtt: Németi Zsuzsa Érdekes. közérdeklődésre számot tartó témát tárgyalt a közelmúltban a hevesi nagyközségi tanács végrehajtó bizottsága: az ülés résztvevői meghallgatták, illetve' megvitatták azt a tájékoztató jelentést. amely alaposan feltérképezte a település zenei életét, utalva nemcsak az eredményekre, hohem a megoldásokra váró gondokra is. Jobb feltételek Az. mindenképpen biztató, hogy az. utóbbi időben kedvezőbbé formálódtak a személyi feltételek. A tanárhi- ány hosszú esztendők óta akadályozta a mind hatékonyabb munkát. Az. 1980— 81-es tanévben a kinevezett nevelők száma ötről nyolcra gyarapodott. A tanács egv lakás biztosításával segítette a letelepedést. Kellene még egy zongorát oktató pedagógus, hirdették is aZ áfást, de eddig még netr akadt pályázó. A tárgyi adottságok sajnos még ma sem szívderítö- ek. Az. iskola épülete több mint százéves, nyirkos, dohos, egészségtelen. A tantermekben az áthallás zavarja a munkát. A falak — noha tavaly nyáron megerősítették a legveszélvesebb részeket — továbbra is repedeznek. A zsúfoltság is nehézségek sorát szüli. Ezért a fa- és a rézfúvós tanszak a helyi úttörőház.ban talált ideiglenes otthonra. A járási nagyközségi művelődési ház is fogadta őket: ide egy zongora került át. természetesen a tanulni vágyó gyerekekkel együtt. Annak mindannyian örültek, hogy 1980—81-ben 150 ezer forintot kaptak hang- szervá.sárlásra. hiszen ez lehetővé tette azt. hogy a korábbinál is fokozatosabban segítsék a hátrányos helyzetű. tehetséges tanulókat és a jó képességű cigánynövendékeket. Tartalmi fejlődés Az is tény, hogy hatékonyabbá vált a tartalmi tevékenység, Az intézmény fennállásának jubileumát az egyes számú ének-zene tagozatú általános iskolával és a járási pedagóguskórussal együtt ünnepelték az. 1978— 79-es tanévben. Ebből az. alkalomból rendezték meg a III. hevesi zenei hetek prog- ram.soroz.atát. 1979 nyarán a járási nagyközségi könyvtárral karöltve olvasó-zenei tábort nyitottak Tarnamérán. A táp aszta latok rendkívül kedvezőek, s arról tanúskodnak, .hogy csiszolódott a résztvevők esztétikai érzéke. Tizenhat esztendő kellett ahhoz, hogy létrejöhessen a Hevesi Kamarazenekar. Ez egyáltalán nem túlzás, ugyanis ennyi idő alatt nevelődött fel a ma már ősz. szetartó és sikeresen munkálkodó gárda. Először 1979. november 7-én léptek pódiumra, a tamaszentmik- lósi járási ünnepségen. Azóta sűrűn szerepelnek a járási nagyközségi politikai rendezvényeken. Ismeretterjesztés, kapcsolatteremtés A nevelők jó érzékkel arra törekedtek, hogy bővítsék a járási úttörőszövetséggel kialakított amúgy is jó kapcsolatokat. Közösen hi rdet- ték meg 1980 tavaszán a felszabadulási hangszeres versenyt. A kezdeményezés bevált, ezért az idén sem maradhatott ki az úttörő művészeti szemle programjából. Az 1980—81-es tanévet at Bartók-centenáriumra való felkészülés jellemezte; Más szervek támogatásával hang— verseny-sorozato* indítottak. Március 25-én, a zeneszerző zseni születésnapján FerencZ' Sándor zeneiskolai tanár tartott zongoraszólóestet arra összpontosítva, hogy lehetőleg mindenkihez, közelebb vigye a bartóki muzsikát. A második félévben a lanrólolva jó-verseny mozgatta meg a tanulókat. Az külön érdem, hogy a közönség szervezéséről és megnyeréséről sem mondtak, le. Műsoraiknak általában telt házak tapsoltak. Azíz.lésfor- málást szolgálja az is, hogy — a Filmharmóniával és a Művelődési Központtal együtt — hosszú évek óta ifjúsági bérleti hangversenyeket kínálnak az általános iskolások és a gimnazisták részére. Az érdeklődés — s ez igen örvendetes — folyvást növekszik. Nem feledkeztek meg a munkásokról sem. őket is meghívták ezekre a rendezvényekre. Nem szorgoskodtak feleslegesen, jó néhá- nvan vannak már olyanok, akik a törzsközönség számát gyarapítják. Ezzel természetesen nem, elégszenek meg, mert szeretnék a zenét minél szélesebb körben népszerűsíteni. A maguk örömére és mások szellemi épülésére egyaránt. , Pécsi István Szeptemberig benépesül a szolnoki gyermekváros Szeptember közeledtével folyamatosan érkeznek a lakók a szolnoki gyermekvárosba: elsőként 85 óvodás korú gyermek költözött a 180 millió forintért épített korszerű, szép intézménybe, utánuk hetvenöt általános iskolás leány és fiú. Augusztus végéig újabb száz tizenéves kap otthont az épületek falai között. Az gyermekváros Szolnok megyében először teremt lehetőséget az állami gondozásba vett fiatalok nagy többségének. hogy jó szociális és kulturális körülmények között, nevelkedhessenek. g| .xmtisüs iSfc’i. augusztus 20., csütörtök 22. — Miért ne? — ellenkezett Rumata. Szerintem nagyon takaros lányok. A báró gúnyosan elmosolyodott. — Annak, amelyik ott áll, csüng a fara. Annak pedig, .amelyik fesülködik, egyáltalán nincs fara... Ezek tehenek, barátom, a legjobb esetben tehenek Gondoljon csak a bárónéra! Micsoda báj! — Igen — helyeselt Rumata. — A báróné gyönyörű Menjünk innen. — Hova? kérdezte a báró. — Nem, barátom, én sehová sem megyek, ön tegyen, amit akar. — Leknszálódott a lováról. — Bár nagyon sajnálom, ha egyedül hagyna itt. — Önnel maradok — válaszolta Rumata. — De. . . — Semmi de — mondta a báró. A gyeplőszárat odadobták a hozzájuk siető szolgának, és beléptek a terembe. Itt alig lehetett lélegzetét venni. A mécsesek fénye ügv- gyel-bajjal tört át a párán. A hosszú asztalok mellett levő padokon kigombolt egyenruhás katonák. Kön. töst viselő, tengeri csavargók, alig -alig fedett keblű nők, térdük között fejszét tartó, szürke rohamnsz.t a gook, rongyos gúnyájú mesteremberek ettek-ittak, trágár nótákat ordítoztak. Balra a ködben a sönté.spult sejlett, jobbra pedig fényes téglalapként ragyogott a tiszta különterem bejárata, ahová csak a nemes donok, a köztiszteletben álló kereskedők és a szürke tisztek mehettek be. — Végtére is miért ne innánk egyet? — kérdezte Pampa báró. megragadta Rumata zekéjeujját, és az. asztalok közt; szűk átjárón a söntéspult felé törtetett. A söntéspulthoz. érve kitépte a gazda kezéből az. öblös merítőedényt, amellyel az, bort töltögetett a bögrékbe, szó nélkül fenékig ürítette, és kijelentette, móst csak az maradt hálta, hogy amúgv istenigazában mulassanak. Azután a gazdához, fordult és megtudakolta, van-e olyan helv, ahol a nemes emberek illendően eltölthetik idejüket, s nem zavarja őket mindenféle csirkefogó és tolvaj nejiseg A gazda közölte, .-hogy nála van ilyen hely. X — Kit űnő.! — jelen tette ki ' i a báró, és néhány aranyat vetett oda a gazdának. — Mindenből a legjobbat adja nekem és ennek a donnák, és ne holmi kacér fruska szolgáljon lel nekünk, hanem tisztes, koros asszony! A gazda maga kísérte át a nerpés donokat a tiszta különterembe. Itt kevesen voltak. A sarokban komoran vigadott egy szürke tiszti kompáma: négy hadnagy, mag két kapitány, akiknek köpenyét a koronavédelmi m i n isztéri u m rangjelzése ékesítette. A sarokban, nagy korsó mellett, két világfáj- dalmas ábrázatú. fiaiul arisztokrata unatkozott. Nem messze tőlük egv ‘ csapat pénztelen, kopott dón tanyázott. Apró kortyokban itták a sört, és percenként köríil- hordoz.ták a helyiségen sóvár tekintetüket, A báró lehuppant egy szabad asztal mellé, a szürk tisztekre sandított.. Ekkor egy termetes, köténye.«, asz- szony felszolgálta az. első fogást. A báró krákogott, előhúzta övéből a tőrét, és nekilátott a lakomának. Neman falta a jókora szarvas- sültdarabökat/ az ecetben el- tett puhányok halmazait, a tengeri rákok kupacait) s mindezt borral, sörrel öblítette le bőségesen. A pénztelen donok egyesével, kettesével átszállingóztak az. ő asztalához, és a báró hetyke kézlendítéssel üdvözölte őket Hirtelen abbahagyta az evést, meredt szemét Rurna- tára szegezte és harsányan felüvöltött: — Rég nem voltam Arka- narban, nemes barátom! Becsületemre mondom, itt valami nem tetszik nekém. — Mégpedig mi. báró?' — kérdezte Rumata érdeklődéssel. A pénztelen donok arcán úszte’.ettudó figyelem rajzolódott ki. — Mondja meg nekem, barátofn! — kezdte a báró. — Mondják meg, nemes donok. mióta van úgy királyunk őfelsége fővárosában, hogy a Birodalom legősibb nemzetségeinek ivadékai egyetlen lépést sem tehetnek anélkül, hot# , mindenféle szAtóasokl>a éú mészárosokba ne botlaJlanal ?! (Folytatjuk)
