Népújság, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-16 / 192. szám
V C^tju^íe’K a ki napjainkban Mezőkövesden jár, talán kétkedő»*«! fogadja Bálint György 193« májú» 7-én megjelent Varrottas é» nyomor című cikkét. Így írt Bálint György: „Mezőkövesd évek óta az orsz g legszebb idegenforgalmi kirakata. A nagy idegenforgalmi szezon idején naponta robognak az autoearok e szép és színes matyófaluba, hogy az ide. gének igazi magyar parasz- tokát láthassanak, igazi nemzeti viseletben. Idegen- vezetők több nyelven ma. gyarázzák a túri dák előtt a falu szépségeit, A matyók ott állnak ünnepi viseletűkben, s az idegenvezetők büszkén mutatnak rájuk: ime, a matyók, vnici les matyó. these are the matyos. A matyók pedig hallgatagon álldogálnak gyönyörű var. rottasoikban. Ennyit lát az idegen. Ez van a kirakatban. ,. A festői matyóhímzések elcsigázott, rosszul táplált. beteg testeket takarnak. 13 320 nincstelen, filléres keresetek, 60 százalékos munkabércsökkenés, tüdövész, trachoma, életképtelen gyerekek — íme, a matyók, uraim és hölgyeim, íme, a „magyar falvak ki- rálynője’’! A matyó paraszt vasárnap világraszóló látványosság, hétköznap nincstelem kínlódó zsellér. Meg kell menteni Mezőkövesdet, rendet és jólétet kell teremteni sürgősen a tarka kirakni mögött, mert különben az egész Mezőkövesd nem lesz egyéb, mint borzalmas, kegyetlen hazugság” . Ma már szükségtelen bizonygatni, mennyire igaza volt Bálint Györgynek negyvenöt évvel ezelőtt, és azt sem kell erősítgetni, hogy Mezőkövesd élete mennyire megváltozott. Ami Bálint Györgyöt felháborította, ma már a múlté, de mementó- ként, gondos múzeumi keretben és tálalásban ott található még a matyóváros- ban. Mezőkövesden a megyei múzeumi szervezet keretében működő Matyó Múzeum mellett a nem kevésbé híres Kis Jankó Bori Emlékmúzeum, és ez év június 26-tól két matyó táj- ház is őrzi és ismerteti a múltat az utókorral. Az ötvenes évek derekán elhunyt matyó népművész, a nagyhírű hímzőasszony, Kis Jankó Bori mezőkövesdi háza, a róla elnevezett Jellegzetes matyó ablak a tájházoő: muskátli és szcntszöb- 'PC matyó múltról mindent tudó Gari Marciit néni, a két új roceka ___ ^ matyó tájház kezelője ■>. (Laczá Józsej [elvételei — KS) S zalaládé és vidéken Olyan komolyan néz rám, nem hthetem, hogy viccel velem. — Szafialádé miatt? — Mit szólsz hozzá, a szafaládé miatt. De te ezt nem értheted., A szafaládé miatt, ám a szafaládé ecetes hagymával nemcsak kedvenc csemegém, de szimbólum is a számomra. Valami olyan, mint a ha'álfej a gyümölcsös szilén, vijgyázz, ne gyere ide, mert mérgező! Vagy még inkább, mint a ktlátásta lanság szimbóluma, üres mezőben egy fekete vonallal áthúzott szafaládé,.. Hát ezért nem. T J. rusm ivott sokat. Jó, ha a harmadik pohárkát tíörpintettúk fel másfél óra alatt, lévén annyi a mondanivalónk, mert lévén, hogy a sok mondandónk másfél évtized óta gyűlt fel, mióta jószerint még hírt sem hallottam T. J.-rőL ízig-vérig paraszt fiú, de nem az a fajta, akit annyiszor megírtak, megfilmesítettek, meg- és eljátszottak, aki koldusszegény sorból maga és a tórsa- efafom, közös erőfeszítésével verekedte el sorsát odáig, ameddig eljutott. Nem, T. J. szülei, ha nem is módos,de mm is koldus parasztok voltak. Nemcsak a földhöz, de a piachoz jg értettek, az apa meg még afféle ezermester is voít. Értett á géphez, értett az állattenyésztéshez, s ami a legfőbb, értett a könyvhöz, Ritka paraszti porta voít az övélté. ahol még könyvszekrénynek is — olyan volt az. amiilyen volt, de volt — ■ ott alakítottatok ki a bel ve, az ágy .fejénél, ahol mindig kéznél lehetett a ..fólián«". ha le is .hever pihenni az ember. És még ami fontos: T. J. tetőtől talpig pedagógus volt, gyerekszerető, világot váltani akaró, a faluért lelkesedő ember. ÉS most valahol Miskolcon éli életét, nem rosszul, ami a pénzt, de nemi Is jól. ami egykor volt hitét, szívét, haj* dán volt Vágyaié illeti, A falun élni és, tenni akaró em* bér most városi hajsznyikja a kulturális adminisztrációnak, s most ímjazt mondja, hogy mindez, a szafaládé miatt van. Sok .igaz, meg ostoba érvet hallottam már, hogy ki miért, is »ódzkodik a falun való letelepülésről, ám, hogy valaki azért ne menjen vissza a szülőfalujába, ahol pedig szülei jóvoltából lakása, a tanács és az Iskola jóvoltából a régen vtágyott tisztes munkála Is meg lett volna. mert hogy ott1 nem lehet kapni szafaládét — hát persze. hogy viccre vagy szellemi defektusra gondolhat az ember, s nem másra, —- A hitem most is a régi. Az akarásommal se lenne baj. Dehát miért kellene nekem, közel az ezredfordulóhoz mártírnak lennem e hitért és akarásért? Erre válaszolj? , — Miért kellene mártírnak lenned? Nem hiszem, hogy manapság bárkj is mártíromságot várna el egy község általános iskolai tanárától. A mártlromság kora régen 1 lejárt.,. — Ezt csak úgy gondolod.., Te öntelt és betelt városi! Csak gondolod. Igenis sok helyen még mártírnak kell lennie az embernek, legalábbis ott, ahová mehettem volna. ott azzá kellett volna válnom, de én nem vagyok mártírtípus. Én nem szenvedni, hanem tanítani akartam. Elmondom a szafaládé történetét —. és óvatosan belekotort ritkuló hajába, mintha tövükbe keresné a mondandó gyökerét.. *— Nos, én valóban szeretem a szafaládét, a jó ecetes hagymával. Nyáron voltam otthon, még a diplomázó év előtt, de már esztendőket töltve a városban, ahol ugye van minden, de mint surmó diák. csavargó suhanc, nem figyeltem én fel arra, hogy mi nincs a faluban. Nem figyeltem fel arra sem, hogy mi mindenért utazik a jó nép a húsz kilométerre lévő városba, mert hogy nálunk a bolt. ha nyitva volt, minek is volt, alig tartott valami olvat, amire már a falun élőnek Is gusztusa lenne. Ha az, lenne. Mentek fiacskám még gyűszűért is. Elemért a kisrá- dióba, Mentek kenyérért, mert Öreg volt a pék és beteges. s ma már alig sütnek otthon,.. Aztán mentek sörért meg felvágottért.,. Nálunk, otthon volt dlsznótartás, volt kolbász, szalonna, oldalas, amennyi kellett... De hogy például szafaládét egyek, igen is szafaládét. amit nagyétkűként soha nem kaptam eleget a menzán, s ha igen. hát az olyan volt, mint a levegőt eresztett gumi- beisŐ, na arra ott nem volt mód. Menjek be a városba szafaládéért? Ha megkívánom, És akkor, mint ama szitán. hát én a hagymán láttam át. Még ma is azt hiszik, hogy aki falun él. annak mindene megvan. így hát mást nem 1s kíván... Minek oda rendes bolt, minek oda rendes mozi. minek oda rendszeres olaj- vagy gázpalack- szállítás, minek oda tévészerelő? Ott a város, menj oda! öregem, én nem disznót hizlalni akartam hazamenni, az illetményfőldön kapálni, de még arra sem, hogy spámék nvskán éljek... Tanítani akartam reggel, délben, este. És nem bebuszozni a városba véeépapfrért, egy pár zokniért, Nem az utazáshoz nem fűlt a fogam, mert azt szeretek, hanem a kellhez, meg ahhoz, hogy miért ez a kell? Hogy még szafaládé .sincs... Csak a mindig és feleslegesen zsúfolt «utóbuszok, a mindig megrakott emberek. akiknek kosara, táskáia, hátizsákig olyasmivel volt tele, ami még véletlenül sem nevezhető luxuscikknek... — ASC-t talán minden falunak? — Hagyd már ezt a dumát. Ki beszél Itt ABC-ről, vagy supermarkettról? üzletről beszélek, amely elad, kultúrházról. ahol esténként le lehet ülni olvasni, televíziózni és nem kell böfogós részegre, innia magát az embernek... Egyszóval kivinni a város kivihető részét, hogy ne kelljen a falúnak bemennie a Városba ahhoz, horv télies jeaú állampolgárnak érezze nisaát.., Szafa- ládé?! Délutántól még telefon sincs! Nem, belátom, nem születtem mártírnak, hanem az Így utazni rest lustának. ,. — És most aztán éjjel-nappal eszed a szafaládét? Rég nem látott barátom elröbintette magát, aztán vigyorogva buggyantotta ki magából: — Szafaládé»? Ha hiszed, ha nem, hónapok óta nem is iáttam. Már az ízét is elfelejtettem... Lehet, hogy most már van otthon a boltban? — tette hozzá kicsit önmagával is katánkodva. aztán felhörpintette maradik Ita- 'át ir'egvere«*tte vállamat és eltűnt az utca forgatagáén Szafaládét keresni vagy valami mást? Ki tudja? csár az. ecetes hagymával valóban ínyenc dolog. Különösen, ha nem kell félszáz kilométereket utazni—- nem érte —, miatta! Múlt századi, vályogfalú, szalmatctős matyóház, az újonnan átadott matyó tájházak egyike cán kis almárium. A kamrában a menyecske ágya, ládája, háztartási eszközök, meg az éppen nem használt ruhadarabok. Ugyancsak a múlt századból való a másik ház, a Kis Jankó Bori utca 21. szám alatti, amelyet 1899-ben alakítottak át istállóból lakóházzá, majd szabadkéményét az ötvenes években lebontották. Berendezése már az 1920-as évek lakásbelsőjét, divatját és szegényparaszti tárgyi környezetét tárja a látogató elé. A búboskemence helyett itt már beépített rakott tűzhely van, a bútorzat már nem parasztosan festett, a láda helyett komódot találunk, az ágynemű is fehér, a cserépedények mellett már megjelentek a gyárt termékek — vasfazekak, bádogvödrők —, általában a tárgyak már a húszas éveknek felelnek meg. Mindkét ház udvarán konyhakerti vetemények és kiskerti virágok idézik a matyó környezetet. Alig pár lépés a városias főútvonaltól ez a múltat Idéző néhány ház. Mezőkövesden múzeumi látvánnyá lett a matyó múlt. De emlékezni kell rá, és nemcsak a néprajzkutatóknak. Ezt szolgálják s Matyó Múzeum mellett az új tálházak is. Benedek Miklós Margit, az ízes-szíves, nagy néprajzi felkészültségű asz- szony a kalauzunk. Gari Margit néni a húszas évektől áll kapcsolatban a néprajzzal, már apjához jártak a magyar népélet kutatói, több mint tíz évig a Kis Jankó Bori Emlékmúzeum gondnoka volt, a Matyó Háziipari Szövetkezettől ment nyugdíjba, s most a tájházakat kezeli nagy szakértelemmel és ügyszeretettel. A Mogyoróköz 4. szám alatti ház. a múlt század második felében épült. Vályogfalú, nádtetős. A sze- gényparasztok jellegzetes háromosztatú háza, most látható berendezése a századunk elejének lakásbelsejét érzékelteti. A „házban”, azaz az utcai helyiségben századvégi festett bútorok, „piros pipi karton” ágynemű, az időszak divatjának megfelelően, a falakon tányérok, szentképek, fotók, a pitvarban és a konyhában egyszerűbb fa- zekasmunkók, a konyhalóutcában immár több mint két évtizede emlékmúzeum. A Matyó Háziipari Szövetkezethez tartozó emlékidéző ház berendezése, s a ház külseje is igen markánsan idézi meg a matyó múltat és Kis Jankó Bori művészetét. Természetesen megtalálhatók az emlékmúzeumban a Kis Jankó Bori rajzolta hímzósminták, a a hímzések, a nagyhírű népművész életére, munkásságára utaló reltkviák. A házat v, már a népművész életében is látogatták a világ minden tójáról, erről tanúskodnak a harmincas évektől vezetett emlékkönyv bejegyzései is. Feltétlenül érdemes felkeresni, megtekinteni. A legősibb matyó utcák egyikében áll ez az emlékmúzeum, s nem messze tőle, a 21-es számú házban meg a szomszédos Mogyoróköz 4, szám alatt nyílt meg a Borsod megyei Múzeumi Igazgatósághoz tartozó két tájház, Mindkettőben Gari Múzeummá vált matyó múlt
