Népújság, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-12 / 162. szám

r Új „lámpások” falun — Beszélgetés az agrárértelmiség helyzetéről és szerepéről Micsuch Lászlóval, a MEDOSZ titkárával — T Talán van egy kis túlzás j abban az elvárásban, hogv a jórészt falusi környezetben letelepedett agrárértelmisé- giék — akárcsak annak ide­jén a falusi tanítók, Gárdo­nyi szavaival élve — a falu lámpásai legyenek. Minden­esetre a nagyüzemi mező- gazdaság szervezeti keretei­nek bővülését, sok tekin­tetben a falvak fejlődését, kulturálódását nem lehet el­választani attól a ténytől, hogy ma 45 ezer okleveles mezőgazdasági szakember él és dolgozik Budapest hatá­rain kívül az országban. Kö­zülük a legtöbben agrár­mérnökök (több mint húsz­ezren!), akik — a gépész- mérnökökkel. üzemmérnökök­kel, végvészmérnökökkel, kertészmérnökökkel, erdő­mérnökökkel, közgazdászok­kal és állatorvosokkal együtt — rendkívül nagy potenciá- f lis értéket képviselnek lakó- ! helyük szellemi életében. F Hog?' ez a potenciális érték f mennyire' hat környezetére, F tehát hogy mennyire sugár- ! zó az értelmiségiekben rejlő ! tudás és gondolkodási kész- F ség, nagymértékben függ a f helyzetüktől. Erről beszél- F gettünk Micsuch Lászlóval, F a Mezőgazdasági. Erdészeti f és Vízüevi Dolgozók Szak- f szervezetének titkárával. í — Véleménye szerint mi­lyen szerepe van a mai aerárértelmiségneU a í t vidék életének formá- ’ lásában? r — A MEDOSZ megkülön- I böztetettt figyelmet fordít a I mező-, erdő- és vízgazdál- F kodásban foglalkoztatott ér- I telmiségiek tevékeriységére. I Nemcsak az én véleményem, I hanem adatokkal is igazol- f ható tény, .hogy az utóbbi F években tovább növekedett F a szerepük, mind a felső ve- F zetésben, mind középszinten f és munkahelyi szinten is, 1 ahol közvetlen kapcsolatban F vannak a fizikai dolgozók- F kai. Részt vesznek a tudo- F mányos ismeretek alkalma- F zásában, nagy részük van a F gazdálkodás hatékonyságát r növelő helyi intézkedések- F ben és jelentős szereoük az F .elmúlt évek jó mezőgazda- ( sági eredményeiben: így a ! korszerű technológia alkal- r mazásában, az új növény- f fajták elterjesztésében, a ' termésátlagok növelésében. r az állattenyésztés hozamnö- [ velésében. Mindez a meg­becsülésüket, s egyben a gondolataik iránti igényt is növeli. — Mennyire vesznek részi az agrárértelmiségiek a közéletben? A legtöbben felismer­ték és vállalják is azt a fon­tos politikai szerepet, ami a falu és a város közötti kü­lönbségek csökkentését szol­gálja. Különösen növekszik az agrárértelmiség szerepe ott, ahol például az iskola­körzetesítés folytán hiány­zik a pedagógus, ahol tehát bár más szerepkörben, de sok tekintetben hasonló, gondol­kodtató és gondolatébresztő munkát kell végeznie. Ez már ma sem csak igény, hi­szen például a háztájival rendelkező mezőgazdasági és ipari dolgozók természetes szövetségesévé vált a gépi • munkaeszközök, a takarmány beszerzésében őket segítő ag­rárértelmiségi, aki amellett, hogy szaktanácsokat ad a jobb gazdálkodáshoz, közéj kerül az emberekhez, s egy­ben politikai és pedagógiai munkát is végez. — Mindehhez az is szük­séges, hogy az agrár­értelmiségi otthonának is tekintse azt a kör­nyezetet, ahol él. Ön szerint milyen igénye­ket kell kielégíteni ah­hoz. hogy ez általános legyen? — Talán a legfontosabb, hogy a mainál nagyobb mértékben kell bevonni az értelmiségi dolgozókat, az ágazat, a vállalat, az adott üzem fejlesztésével, a gon­dok megoldásával kapcsola­tos kérdések megvitatásába, a különféle koncepciók ki­alakításába. Ez igény is a részükről, s ennek feltéte­leit meg kell teremteni. A szakszervezet ezt a törek­vést támogatva, nemcsak a személyes érdeKet szolgálja, hanem népgazdasági és tár­sadalmi érdeket is, hiszen a döntések előkészítésébe bevont értelmiségiek feltét­lenül nagyobb kedvvel vég­zik a munkájukat, s ez mindenkinek hasznos. Nem beszélve arról, hogy a dön­tés előkészítéséhez szüksé­ges viták felismerhetőbbé teszik a fizikai dolgozókkal való egymásrautaltságukat, amiért is javul az összhang közöttük. j — Az aprárértelmíségiek bizonyos rétegét érzé­kenyen érintik a kü­lönféle átszervezések. Mi a szakszervezet ál­láspontja az átszerve­zéssel kapcsolatban? — Éppen az értelmiség otthonérzetének, alkotóked­vének növelése érdekében a szakszervezet csakis az át­gondolt, a következmények­kel is számoló, a dolgozók­kal megbeszélt átszervezése­ket támogatja. — A falun élő értelmi­ség helyzetét ismerve,, véleménye szerint mi­lyen fontos igények ki­elégítése ad a szakszer­vezet számára további feladatokat? — Valóban vannak olyan, az értelmiségieket joggal foglalkoztató kérdések, ame­lyek egyben megoldandó leckék is mind a szakszer­vezetek, mind az állami irányító szervek, nem utol­sósorban az adott termelő üzemek, intézmények, költ­ségvetési szervek számára. Az eddigieknél is nagyobb figyelmet kell fordítani pél­dául a pályakezdő agrárér­telmiségiek beilleszkedésé­nek segítségére, továbbá ar­ra, hogy végzettségüknek megfelelő munkakört kap­janak. Emellett anyagilag érdekeltebbé kell tenni őket a jobb minőségű munkában. Feladatot jelent a nő, ag­rár-szakembereknek a mai­nál méltányosabb anyagi, erkölcsi elismerése is, bele­értve, hogy bátrabban keli megbízni őket vezetői fel­adatokkal. Az értelmiségie­ket kevéssé vonzó, tehát bi­zonyos tekintetben fehér fol­toknak is nevezhető terüle­teken olyan lakás-, anyagi és foglalkoztatási lehetősé­geket kell teremteni, ame­lyek révén mind a fiatal, mind a tapasztalt diplomás szakembereknek érdemes lesz ott letelepedni. A szak- szervezetnek természetesen minden rendelkezésére álló eszközzel támogatnia kell ezeket a törekvéseket, hi­szen hosszabb távon e fel­adatok megoldásával lehet mind a gazdálkodás ered­ményességét javítani, mind .pedig az adott helység kul­turális-társadalmi felemel­kedését szolgálni. A. G. A Mátrai Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság gesztot- ságával több erdőgazdaság társult, a gyöngyösi parket­tagyár létrehozására. A ha­zai építkezők 130 ezer négy­zetméter csaphornyos és 50 ezer négyzetméter mozaik­parkettához jutnak évente e gyárból. Finnországba ne­gyedmillió négyzetméter mo- zaiknarkettát szállítanak, — cserébe papírfát kapunk. Nemrégiben kezdték meg a lamellaparketta gyártását, amely élére állított vékony csíkokból áll — és korlátlan exportlehetőséget kínál Olaszországba. A parkettagyártás mellett újabban a bútorgyárak al­katrész-ellátásában is segit az üzem. A diszlécek mel­lett székek, asztalok részeit is készítik a Szatmár Bútor­gyár, a BUBIV és a gyön­gyösi szövetkezet számára. Gondos asszonykezek őrködnek az egyenletes minőségen a lamellaparkettából ez a nullszéria. A bükk és a tölgy a szárítás u tán a szabászgépekre és a váló- Kiss Istvánná pántológéppcl gatóba kerül. Energiatakarékos megoldással, a saját hűl- árut csomagol, ladék és fűrészpor eltüzelésével biztosítják a szárításhoz szükséges hőmennyiséget — ez az országban ma még új- (Fotó: Kőhidi Imre) donságnak számít. ' Szakmunkásképző Nigériának Űjafob komplett szakmun­kásképző iskola szállításóra szerződött nigériai partne­reivel a TECHNOIMPEX Külkereskedelmi Vállalat. Ezúttal 8 millió dollár érté­kű megállapodást írtak alá. (Az év első felében már ösz_ szesen 11 millió dolláros szerződéseket kötöttek mo­dul-rendszerű szakmunkás- képző és műszaki középisko­lák, komplett oktatási labo­ratóriumok és tanműhelyek kulcsrakész exportjára.) A nagyértékű • üzlet létre­jöttében nagy szerepe volt a iskola külkereskedelmi vállalat ko­rábbi nigériai szállításainak és üzleteinek. Jelenleg már mintegy 50 olyan oktatási intézmény működik, Illetve épül az afrikai országban, amelyet a magyar vállalat szerelt fel. AZ EGRI DOHÁNYGYÁRBAN: Minden szombat szabad "A Minisztertanács 1981 . áprilisában megjelent hatá­rozata lehetővé teszi, hogy az ötnapos munkahetet vállala. tünknél 1981. július 1 -töl be. vezessük. Ennek feltétele, hogy a vállalat jövedelme nem csökkenhet, pénzügyi helyzete nem romolhat. A • kieső munkaidő-alap hatását a gazdálkodás hatékonysá­gának növelésével, a terme­lési folyamatok szervezett­ségének javításával, a tech­nológia korszerűsítésével, a veszteségforrások . mérsék­lésével, hatékony munka­rendek bevezetésével, szük­ség esetén a dolgozók átcso­portosításával kell ellensú­lyozni. A munkaidő mérsék­lése miatt a dolgozók mun­kabére sem csökkenhet, ezt a .teljesítmény-követelmé_ nyék fokozásával, a teljesí­tésüket biztosító feltételek m^teremtésével kell elérni. Az ötnapos munkahétre tör_ ténő átállás nem akadályoz- < hatja a vállalati feladatok ! f ellátását, a lakosság szük­ségletei kielégítésének folya­matosságát sem.” Helyzeti előnnyel... A fenti sorokat abból a le­vélből idéztük, amelynek „szerzői” az Egri Dohány- v gyár gazdasági és politikai * vezetői, címzettjei pedig a gyár dolgozói voltak. Az 1981 májusában kelt levél a következő kéréssel zárul: „Kérjük dolgozóinkat, hogy minél többen mondjanak vé. leményt és adjanak ötlete­ket, javaslatokat az ötnapos munkahétnek gyárunkban történő bevezetéséhez .. — Leveleik milyen vissz­hangra találtak az üzemek­ben? — kérdeztük dr. Husz- ti Ferenctől, a patinás gyár főmérnökétől. — Ne vegyék szerényte­lenségnek, de mielőtt a kér_ désre válaszolnék, hadd mondjam el, hogy a munka­idő csökkentésére mi nem a Minisztertanács 1981, áprili­sában megjelent határozatai óta készülünk. — Hanem? — Amikor a Magyar Szo­cialista Munkáspárt XII. kongresszusán hivatalosan is megfogalmazták és elfogad­ták a munkaidő csökkenté­sének politikai, társadalmi és gazdasági lehetőségeit, itt a gyárunkban szinte már más­nap hozzáláttunk a megva­lósítás programjának kidol­gozásához. így aztán, ami­kor a lehetőségek és a fel­tételek törvényekben, illetve szabályokban is megjelen­tek, nekünk már kész prog­ramunk volt. Ezt a helyzeti előnyünket használtuk ki, amikor az országban való­ban az elsők között jelentet­tük be az illetékes hatósá­goknak és felügyeleti szer­veknek, hogy az Egri Do­hánygyár kollektívája keve­sebb munkaidő alatt is ké­pes a tőle elvárt gazdasági feladatoknak eleget tenni. A vártnál is több . . — Ezek után térjünk visz- sza a májusi levelek fogad­tatására! — Természetesen minden_ ki örült. Mert igaz ugyan, hogy a munka tette ember­ré az embert, de ugyanezek az emberek — akiknek dön­tő többsége nap mint nap tisztességesen és becsülete­sen dolgozik — pihenni és szórakozni is szeretnek. Az viszont igen kellemes meg­lepetés volt, hogy dolgozó­ink az öröm óráiban sem fe­ledkeztek meg a munkáról. Mi sem bizonyítja ezt job­ban. hogy a vártnál is jó­val több javaslatukban egyetlenegy olyan sem akadt, amely valamilyen­képpen ne foglalkozna a ki­esett munkaidő pótlásával. — Az új „hadilerv” alap­ján, hogyan változott meg a munkarend a gyárban? — A legnagyobb változást mindenképpen az jelenti, hogy 1981. július 1-ével a szombati napon nem lesz termelés gyárunkban. Vagy­is. az említett időponttól minden szombat szabad az Egri Dohánygyárban. Lehet­nek rendkívüli események — ezek munkarendjét is sza­bályoztuk —. amikor előfor. dúlhat, hogy egyik-másik üzemünkben mégis termelni kell. Hangsúlyozni kívánom, hogy valóban csak rendkívü. li események miatt kerülhet sor az új munkarendünk megváltoztatására. Ezenkí­vül a „minden szombat sza­bad nap” előnyeit máskép­pen élvezhetik a karbantar­tás és a szolgáltatás terüle­tén dolgozó munkatársaink. Ök általában az egyik héten hat napot, a másikon pedig négy naóot dolgoznak majd. Sem a jövedelmek, sem a termelés — Es hány órás műsza­kokban? — Az ötnapos munkahét bevezetésével egyidejűleg a három műszakos dolgozók heti munkaideie negyvenhá_ romról negyvenre, az egy és a két műszakos munkarend­ben dolgozók heti munka­ideje negyvennégy óráról negyvenkettőre csökkent. — Az ötnapos munkahét bevezetésének egyik feltéte­le. hogy a dolgozók havi ke­resete nem csökkenhet. Ezt hogyan tudják biztosítani? — Ügy döntöttünk, hogy — a havidíjas dolgozók ki­vételével — a két műszakos dolgozók órabérét öt, a há-, rom műszakosokét hét egész öt-, a többiekét pedig négy egész nyolctized százalékkal megemeljük. Termelőerővé vált a tudás — A rövidített ’thunkahét bevezetésének másik feltéte­le — ahogyan az említett le­velükben is írják —, hogy a vállalat termelése és jöve­delme sem csökkenhet. Ho­gyan. miként pótolják a ter­melésben és a gazdálkodás­ban a szabad szombatokat? — Szervezettebb és haté­konyabb munkával! Üjra felmértük belső tartalékain­kat, és a gyár dolgozóinak véleményeit figyelembe vé­ve olyan ,új követelmény- rendszert dolgoztunk ki, amely kevesebb munkaidő­ben is biztosítja termelési és gazdálkodási feladataink tel. jesítését, és egyben előte­remti az órabéremelések anyagi feltételeit is. Konkré. tabban fogalmazva: vala­,mennyi munkahelyen és munkakörben felmértük a munkaidő hasznosításának hatékonyságát, ezenkívül sa ját, szakembereinkkel több gépünket korszerűsítettük, és néhány területen a munka­erő átcsoportosítására is sor került. A sok-so-k intézke­dés lényegét úgy tudnám összefoglalni, hogy kollek. 11vúnk egész, erejét és tudá­sát mozgósítottuk és lehető­ségeinket igyekeztünk minél jobban és hasznosabban ka­matozta,t ni. — Az Önök által kidolgo­zott és bevezetett „Dolgozz hatékonyabban” munka- rendszer elveit és módszere­it ma már több egyetemen is oktatják hazánkban. Tu­dományuk ez esetben ho­gyan vált termelőerővé? — Egyrészt úgy, hogy a feltárt lehetőségünket — V­vagy ahogyan napjainkban szokás mondani —.. az újabb lehetőségeinket ténylegesen kamatoztatjuk, másrészt a „Dolgozz hatékonyabban” munkarendszer gyárunkban bevezetett követelményeit a korábbinál is szigorúbban és következetesebben hasznosít., juk a termelés fokozásában és a gazdálkodás javításá­ban egyaránt. Mivel e mun­karendszer kidolgozásának magam , is részese vagyok, ezért, csak annyit kívánok „érdemeiről” elmondani, hogy ha ma nincs igazi ..egri DH” gyárunkban, akkor aligha tudtuk volna dolgozóink szó. mára biztosítani azt a lehe­tőséget. hogy 1981. július 1- ével az ötnaoos munkahetet az ország első száz üzeme között az Egri Dohánygyár­ban is bevezethessük .., Koós József 1981. július 12,, vasárnap Csupa r ■ UJ

Next

/
Thumbnails
Contents