Népújság, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-08 / 158. szám
Még nyolcszáz gyerek Lesz majd szeptember is Ki az az őrült, aki most, néhány nappal az iskolai év befejezése után, már a szeptembert emlegeti? Még előttünk a nyár, a teljes vakáció! Ez igaz. Mégsem ülhetünk Bibe tett kézzel, elégedett mosollyal idézgetve magunkban az éppen befejezett tanév fényesebb napjait. — A tanulólétszám a tervidőszak végére mintegy nyolcszázzal növekszik Gyöngyösön. Ezt a megállapítást egy hivatalos előterjesztésből emeltük ki. Űjabb nyolcszáz gyerek. Hány iskola kell hozzájuk még? Latolgatni nem lehet — Mi a jellemző a város iskolai ellátottságára? A kimutatható eredmények ellenére, a kulturális intézményhálózat ellátási feszültségei az általános iskolai oktatás területén a legélesebbek — válaszolta Katona Istvánná, a művelődésügyi osztály vezetője. — Az iskolák zsúfoltak, magas a kettős váltás aránya, kevés a tornaterem és a korszerű szakterem. Itt lehetne statisztikai adatokat felsorolni arról, hogy egy tanteremre „átlagban” hány gyerek jut, milyen a kihasználtság és így tovább. Hagyjuk el ezt. — Mi a megoldás? — Negyven tantermet kell megépítenünk. Erre a költségvetés lehetőséget biztosít. Gondolunk még további öt tanterem létesítésére is más forrásokból. Huszonnégy tanteremmel számolunk a Kálvária-parton, tizenhattal pedig a Martinovics utcában. — Mi lesz, ha a mostani gyors létszámnövekedés megáll? — Akkor sem maradnak üresen a tantermeink. Csak annyi előnyünk lesz, hogy a délelőtti tanítást bővíthetjük és az egyes osztályok tanulóinak létszámát csökkenthetjük. így is csak közelítjük majd az országos célkitűzést. Mindezt így szépen, kijelentő módban. Feltételezések nélkül, a szükségletek szerint. Ki ír majd a táblára A legközelebbi „bűvös” időpont: 1982. szeptember, ha az építőipari dolgozók is úgy akarják. Márpedig a Kálvária-parton épülő iskolaközpont eddigi munkálatai elég sók fejtörést okoztak városszerte. — Az idén szeptemberben sokkal szerényebb körülményekkel kell megelégednünk. Ügy fogalmazunk, hogy minden alkalmas helyiséget osztályteremként szükséges igénybe venni. — Ml lesz a szakkörökkel, az úttörő-foglalkozással, a napközivel? — Lesznek helyiségek, amelyekben csak délelőttönként folyik tanítás. Délután ezek a termek már rajfoglalkozásra is hasznosíthatók, például. — Mindenkinek jut tehát hely az iskolán belül? — Nem. Egyelőre úgy számolunk, hogy két csoportot az úttörőházban helyezünk el, egy csoportot a Vak Boty- tyán Szakközépiskolában, egyet pedig a művelődési központban. Ez utóbbi megoldást azonban szeretnénk elkerülni. —> Eddig csak a tanulókra összpontosítottunk. Lesz-e elegendő tanító, tanár, napközis nevelő? — Ügy látjuk, igen. A túlórákkal azonban számolnunk kell. De' még így sem érjük el az engedélyezett maximumát a túlóráknak. — Tudnak lakást kínálni az új nevelőknek? — Jogunk van a kezdő pedagógusok lakásgondjait megoldani. Az eddigiekben azonban a már érdemeket elért középkorúakat juttattuk lakáshoz. Jobban, mint eddig Két szélsőséges példát említünk. Az egyik: közszájon forog néhány név. Ők azok a pedagógusok, akikről úgy tartják, hogy nem sok haszonnal jár az iskolai tevékenységük. Mégis ... évek óta felveszik a fizetésüket anélkül, hogy bármit is javítanának a munkájukon. A másik: ki mer ma fegyelmezni, amikor az igazgatót ötévenként választják és a szülő hajlamos arra is, hogy a gyerekét „megvédje” a tanár követelményeitől? — A különböző fórumokon már elmondjuk, mit várunk az igazgatóktól, a nevelőktől. Hangsúlyozzuk, hogy a követelmények hívei vagyunk. A pedagógus-közvéleményt is arról tájékoztatjuk, hogy az igazgatónak kötelessége a jó munkát megkövetelni minden nevelőtől. Aki erre nem hajlandó, az ellen fegyelmit kell kezdeményeznie’ Az is igaz viszont, hogy a szakszervezeti minősítés miatt egy-egy igazgató megneheztelt. — Lehet tehát már az igényességről beszélni? — Egyre inkább. Ebben a szülők is segítenek bennünket. A nyílt, Őszinte beszéd ehhez elengedhetetlen. Hasznos eszköz a minősítés is, ami csak akkor éri el célját, ha a valóságot tükrözi. Újabb tagozatos iskolák A meglevő tárgyi nehézségek ellenére is, a fejlettebb oktatási-nevelési munka elérése a legfőbb törekvés. Furcsán hangzik talán, hogy amíg egyre többet emlegetik a zsúfoltságot, a helyhiányt, a pedagógusok munkába állításának gondjait, Megszokás dolga? Kezdettől őszinte híve vagyok az egri sétálóbelváros_ nak. Örömmel írtam róla, s lelkesen beszélek is a nemes buzgalomról, valahányszor csak szóba kerül a téma. Megvallom azonban azt . is, hogy utóbb azért a hitemet némileg megingatták. Amikor a főutcai könyvesbolt előtt, az úttesten beszélgetve éppen hogy csak elugorhattam a vígan száguldó kis tehergépkocsi elölj majd pedig a Dobó téri gyógyszertárnái a járdán is majdnem elütött egy személyautó: eléggé lelohadt a kedvem. S a Dobos cukrászdáról — ahol nap mint nap azt olvashatom, hogy az itt megrendelt süteményekért is bejöhet már járgányával a kedves vásárló — szinte már nem merek beszélni! Nem tagadom: egy kicsit bizony megijedtem. S odahaza sem vagyok különösebben nyugodt. Legutóbb például arra riadtam álmomból, hogy — megfordult a kocka: a járművezetők tiltották ki a gyalogosokat szép belvárosunkból. No de ez utóbbi maradjon köztünk. Nehogy valaki is újabb ötletnek tekintse, s hozzákezdjen a meg- valósításóhoz. Vagy: nyugi. nyugi?! Minden megszokás kérdése .. ? C — nii ugyanakkor magabiztosan szólnak az irányító hatóságok arról, hogy az általános iskolában a tagozatos oktatási rendszert akarják fejleszteni. Bevezetik az angol tanítását az I-es iskolában is. Test- nevelési tagozatot szerveznek az új iskolában. Ugyanis az igény egyre növekszik. Es ha az a bizonyos 1982 úgy sikerül, ahogy elképzelik, akkor a kisdiákok egy részét átirányítják máshová, csökkentve az adott zsúfoltságot. Van még egy fontos vonása a közeli jövőnek. Megépítenek egy hatszázadagos konyhát és kialakítanak hét napközis termet is. — Az új iskolákban az étkeztetést már az Észak-magyarországi Vendéglátó Vállalatra bízzuk. Ez is segíti az igazgatókat abban, hogy ne a főzés és a beszerzés gondja nyomja a vállukat, hanem az iskolai oktató-nevelő munka kösse le őket. Hogy a többi iskola diák- étkeztetése mikor kerül át, ugyancsak a vendéglátó, vállalathoz. ez az, amit most még nem tudnak. Ehhez költségvetési keretük nincs. Csak átmenet A szeptember nem lesz valami kellemes kezdet a következő tanévben Gyöngyösön. Zsúfoltság és zsúfoltság mindenütt. De ha minden igaz, ez a helyzet csupán egy évig tart. Minden az építőktől függ. A tartalmi kérdésekben azonban sem engedmény nincs az oktató-nevelő munkában. sem átmeneti könnyítés. Megértéssel, de kellő szigorral őrködik efölött a tanácsi vezetés. ... és kéri mindenki erkölcsi támogatását. G. Molnár Ferenc \ „Tanít a t á)”, mert dombhajlatai, romokban heverő várfalai, a zord hegyek, városok utcái történelmet, keserves harcokat és önfeledt gyermekkort őriznek. Az ember, ha él, mindennapjaiban is visszafordul a megtett úthoz, erőt merít tennivalóihoz, emlékeiben megjelenik a múlt, a nagy elődök példája és a hitványak megalkuvásai. Fokozottan így van ez a költőknél, akik érzékenyebben figyelnek a múltra, a zsongó emlékekre, amelyek a hazát és a népet őrzik. „Engedjétek felfedező útjaikra a költőket! Ám, haljanak belé, ha kell, a felfedező utakon, csak ne abba, hogy nem arra indulhatnak, amerre idegeik mágnesei rezegnek. Engedjétek a költőket sokismeretlenes és sok- vészű útjaikon megoldani és nyissatok eléjük kikötőt, ha visszatérnek, mert az ő életük forog kockán, a király hajói, a birodalom hírneve, az urak fűszere és a hölgyek ékszere!....” — írja Somlyó György és ez a felfedező út most a Balatonhoz, Budapesthez és Párizshoz vezetett. Lehet, hogy a Keresztúry- verssor az elkövetkező hetekben a költők e”ész sorát vonultatja majd fel a hallgató előtt, hogy elmondhassák hűségüket a földhöz, titkokat a műhelyből. Lehet, hogy színei halványabbak lesznek az alkotásnál, de érdekes felfedező utaknak ígér. keznek. Somlyó György első élménye Balatonboglár, a szülőföld, a Temető-domb és a Várhegy, melynek oldalai meredeken esnek a mélybe. A tó és Nagyberek határolta táj ez. Tekintetete hiába járja be a túlsó partot, a badacsonyi és a gulácsj hegyeket „ez egy a miénk”, „az időnek ez a forrásvidéke.” „Mindig az ablak előtti jázminbokor ölt új meg új alakot — a pálmában vagy a drótsövényben, a felhőkarcolóban, vagy a fügefában — új meg új ablakaid előtt.” Kis világ ez, de benne az egész Balaton, az ország és Európa, mert amikor Aligá- nál egy pillanatra megvillan a tó ezüst lapja, ez a kép ugyanaz mint a Földközitenger Marsaidé előtt. Van is ebben valami az örök vízről. mely a déli partot, Afrikát mossa és a humanizmusból. A költő szereti az embereket, verssorai országokat fognak össze, F Hippi ny i Éva a mértéktartó riportjai, a be- szélaetések Fodor Andrással és Karinthy Ferenccel nem mosták el a jellegzetesen városi költő nagy verseli. nyód és Boglár közelsége, a költő és író találkozása, a derűs dedikációk — Somlyó Karinthyról „A nagy magyar hazafinak,” Karinthy Somlyóról „A magyar költészet nagy reménységének” — elevenné tették ezt a rendhagyó irodalomórát, A költő találkozásai a Gellért kávéházban és Párizsban Illyés Gyulával, Bartha Lászlóval, Szalay Lajossal, Aragonnal, művésztalálkozások idegenben is. Vallomása Adorno tévedéséről — „Auschwitz után már nem lehetséges többé költészet”, épp ennek örökkévalóságát igazolta, azt hogy „a máglyákon torlódó tetemek botránya után” is lehet írni verseket. — ha a szégyen nem is fejezhető ki —, de ez a költészet más mint a korábbi. Ha el is tűnnek feszes költői formák a líra a valóság megközelítésének, kifejezésének ez a legteljesebb formája, örökre megmaradt. „Lehet. hogy minden vers megírhatatlan, megíratlan, akkor leginkább, amikor már megírták”, mert hogyan is lehetne kifejezni népek tragédiáját. K álla y Ferenc ég Sinkovits Imre vers. mondása hozta közel és tette élővé az olvasó számára a holt betűt és győzött meg ismét arról a hitemről, hogy a modern vers is megőrizte az ősi formát, a vers hallhatóságát, azt. hogy a verset nem az olvasónak, hanem a hallgatónak szánták. Ebergényi Tibor Táncképek Mexikóból A Ballet Folklorico de Mexico együttes a napokban „Táncképek Mexikóból” címmel mutatta be műsorát a Budai Parkszínpadon. Igazgató-koreográfus: Amalia Hernandez. Rendező: Norma Lopez Hernandez. Tánc jelenet az előadásból. (MTI fotó: Benkő Imre felv.) Hazánk, Kelet-Európa Hibák és torzulások JQB kelet-, közép-európai országok kommunista pártjainak politikájában 1948—49-től kezdve súlyos szektás, dogmatikus és revizionista torzulások keletkeztek, (A gazdaságpolitikában való jelentkezésükről már történt említés.) A kommunista pártokon belül megsértették a pártélet lenini7 elveit, megszűnt a kollektív vezetés, a párt irányítása szűk csoportok kezébe csúszott át. A párton belüli bírálatokat elfojtották. A pártapparátusok átvették az operatív közigazgatásigazdaságirányítási feladatok jó részét, ugyanakkor a pártok ideológiai nevelő-irányító tevékenysége visszaesett. A szakszervezetek, ifjúsági szervezetek, más társadalmi szervezetek háttérbe szorultak, önálló érdekvédelmi, szervező-mozgósító tevékenységük formálissá vált. A választott képviseleti szervek irányító-ellenőrző tevékenysége csak papíron létezett, a végrehajtó szervek a társadalmi befolyásolást kizárva működtek. Kialakult a később „személyi kultuszként” ismertté vált jelenség. A párt és az állam néhány legfelsőbb vezetőjét — különösképpen pe_ dig a pártok első emberét — mértéktelenül előtérbe állították, személyüket, tevékenységüket, bölcsességüket, tévedhetetlenségüket minden lehető és lehetetlen alkalommal — néha már a komikum határát súrolóan — kritikátlanul felmagasztalták. Mindez a szocializmust építő dolgozó tömegek alkotó munkájának indokolatlan és alaotalan lebecsülését jelentette. 1949-től kezdve igen súlyosan megsértették a szocialista törvényesség alapelveit. Ennek külpolitikai előzményei is voltak. A Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájába (Kominform) tömörült pártok 1949 novemberében újabb Jugoszláviával kapcsolatos határozatot hoztak. A határozat, amely a jugoszláv párt vezetőit az imperializmus ügynökeinek nevezte, és a kapitalizmus visszaállításával vádolta, súlyos következményekkel járt. Jugoszlávia és a Szovjetunió, valamint a többi kelet-, közép-európai szocialista országok között az államközi, gazdasági, közlekedési stb. kapcsolatok úgyszólván teljesen megszakadtak. Rendszeressé váltak a fegyveres határincidensek, a diplomáciai képviselők kölcsönös zaklatása ás kiutasítása. Egymást érték a szélsőséges hangnemű propagandaakciók. A Szovjetunió, Magyarország, Lengyelország, Csehszlovákia, Bulgária és Románia felmondták a Jugoszláviával a minap kötött kétoldalú barátsági szerződéseket. Egyes szocialista országok, bán ..titoista összeesküvéssel” vádoltak .meg, majd végeztek ki nagy tekintélyű, a hazai ellenállási mozgalomban vezető szerepet betöltött kommunistákat. Elsőként 1949 szeptemberében Magyarországon Rajk László külügyminisztert, volt belügyminisztert. A vádak zavarosak. egymásnak ellentmondóak, és összességükben konstruáltak voltak. Albé_ niában Koci Dzodze iparügyi minisztert, volt belügyminisztert. Albánia és Jugoszlávia egyesítését célzó t'tkos tárgyalások vádjával végezték ki. (Ilyen tárgyalások vs lóban voltak, de ezeken Albániát Enver Hodzsa pártfőtitkár képviselte.) Bulgát- riában Trajcso Kosztov miniszterelnök-helyettest „nacionalista és .szovjetellenes tevékenységben” js bűnösnek találták. Lengyelországban W. Gomulka pártfőtitkárt „nacionalista elhajlás” címén 1948-ban megfosztották tisztségétől. majd bebörtönözték. Romániában 1952 tavaszán V. Luca pénzügyminisztert, A. Pauker külügyminisztert, T. Georgescu belügyminisztert, a kommunista mozgalom régi harcosait távolították el tisztségeikből. 1954 áprilisában perbe fogták és kivégezték L. Patrascanu volt igazságügyminisztert. Csehszlovákiában 1952-ben R. Slánsky, a CSKP főtitkára esett a törvénytelen koncepciós perek áldozatául. A törvénytelenségek országonként változó számban másokat is érintettek. Rendszeressé váltak a jogellenes letartóztatások, ítélet nélküli bebörtönzések. Az osztályidegennek minősítetteket kitelepítették a nagyvárosokból — ebben szerepet játszott a városoknak a gyors iparosítás miatti hirtelen túlnépesedése —. sokakat internáltak (például a kulákokat., Magyarországon és Romániában a jugoszláv határ menti délszláv lakosokat, Bulgáriában pedig kb. 200 ezer törököt áttelepítettek Törökországba). Érdekes, hogy Jugoszláviában a Tito-vezetés 1949 utáni irányvonalával egyet nem értő kommunisták szenvedtek el különböző hasonló megpróbáltatásokat. A kommunista pártok vezetői sajnálatos módon magukévá tették a’zt a téves sztálini koncepciót, amely soerint az osztályharc a szocializmus körülményei közt is állandóan éleződik. Ehhéa járult a szocializmus tényle_ ge.s erőinek alábecsülése, és az országon kívüli és belüli osztályé! lenség lehetőségeinek túlértékelése. Mindezek következtében az 1944—49 között jól funkcionáló osztályszövetség felbomlott. A gazdaságpolitika hibái, az életszínvonal problémái a munkásosztály ‘ körében is elégedetlenséget váltottak ki. ugyanakkor a munkásosztály és a parasztság, valamint a városi középrétegek közötti kapcsolat megromlott. Az agrárpolitika nemcsak a kulákok, hanem a középpa- rasztság ió részének gazdasági tevékenységét Is lehetetlenné tette. Megfeledkeztek Leninnek arról a megállapításáról, hogy ..el kell határolni a .. .két keze mun_ kájából élő parasztot a spekuláns paraszttól”. A népfrontok és a szövetséges pártok megszüntetése vagy elsorvasztása csökkert- tette a szövetséges rétegek aktivitását. A mindenütt eluralkodó bizalmatlanság pedig megmérgezte a társadalmi légkört. A felsorolt hibák és tor- zulások következtében a kommunista pártok tömegkapcsolatai meggyengültek, a társadalom irányításában betöltött vezető szerepük és tekintélyük — a látszat ellené' re — csökkent. A pártok vezetésében eluralkodott a szektás és revizionista csoportok közötti elvtelen klikkharc. amj a pártok cselekvőképességének és tényleges harci erejének hanyat- lását eredményezte. indezen jelenségek az elkövetkező évek során komoly politikai-gazda, sági krízisekhez vezettek.(Folytat jukj Molnár Tárnát
