Népújság, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-07 / 157. szám

Abban az egyetlen pillanatban

LOGIKUS, sőt dialektikus a cím: Abban az egyetlen

pillanatban .. ", mert a mögötte következő történés amely az egyetlen pillanaté, és az utána jövőké. az a megelőző pillanatokban, napokban, sőt években gyökeredzik Erdélyi Sándor, aki „civilben" a martfűi Növényolaj vvár főmérnöke, egy gyári robbanás okait, követ, kezményeit írja meg forgatókönyvében. Egyetlen pilla, natét csupán, amely azonban három ember életét követeli, s amelyről — mármint erről az egyetlen pillanatról — kiderül. hogy kisebb-nagyobb, kimutatható és szinte kimutathatatlan mulasztások, rég elvetésre ítélt megszokások. elő- és utóítéletek, jó szándékkal való kikövezett- ségek szövevényét rejti. Olyan szövevényt, amelyből ki lehet ugyan érezni, hogy „emberileg” ki a felelős, egy személyben is. de jogilag mégis bizonyíthatatlan ez a felelősség, bármilyen erőfeszítéseket is tesz ez ügyben a tévéjáték egyik főszereplője. a Bessenyei Ferenc megformálta rendőr őrnagy.

I Izgalmas, érdekes, fordulatos, minden kockájában,

■ külön-külön az élet valósá- I gát tükröző filmdrámát akart j készíteni az író és a rende- í ző. Gaál Albert, aki utóbbi I igazán jeles színészeket so- i rakoztatott fel, aki tudott I feszült pillanatokat terem- I teni. nem fukarkodva hely- I színnel, totálképpel és premier plánnál, s akinek a ! ^színészeit” aligha érheti I gáncs alakításaikért.

I És mégis.

I A minden kockájában igaz.

pontosabban a „kockánkint" ! „mind igaz” tévéjáték, amelynek még a végső tanulsága is igaz, miszerint nincsenek véletlenek, mert a

véletlen is szükségszérű. — nos. ez a tévéjáték mégis alapos hiányérzetet hagyott bennem. Erdélyi Sándor nem ismeri, hanem benne él az üzemi környezetben, a gyár. a munkásság mindennapjaiban, egy velük. Ez olyany- nyira nyilvánvalóan kitűnt a

lasztása. a munkásoktól elszakadó értelmiségi, a tervezés és irányítás ellentmondásai. az export-import egyenleg, a presztízs, a rosz- szul értelmezett humánum, a következetesség hiánya, megalkuvás. ital. lógás, évtizedes megszokás, hajsza és

filmjéből, hogy ha nem tudnánk kicsoda is Erdélyi, akkor is éreznünk kellene, hogy „gyakorló” civil ő a tévé-pályán. Gaál Albert, aki szerzőtárs volt a forgatókönyv megírásában, s aki mint jeleztem már fentebb, rendezte a tévéjátékot, vélem, ott hibázhatott, hogy szabadjára engedte Erdélyi Sándor megélt élményeinek raját. Nem szelektált. Nem tett félre belőlük „jobb napokra”, s így valóságas tan- filmmé vált ez a játék, amelyben napjaink minden üzemi és nem is csak üzemi gondja fellelhető. A tartásdíj megfizetésének elmuhajszoltság .11 ne is soroljam tovább, ugye?

Annyi mindent ír össze okként és okozatként, oly gyorsan és oly sokat akar egyszerre elmondani Erdélyi Sándor és megvalósítani a rendező Gaál Albert, hogy a sok igazból képtelenség kideríteni az egyetlen igazságot. A nyomozást vezető rendőr őrnagynak is és a tévéjátékot figyelő nézőnek is.

A kevesebb nem több, hanem jobb, sőt igazabb lett volna. Talán még maga az igazság is.

Gyurkő Géza

Másik nélkül: INKE LÁSZLÓ

„Egyhadsereget fel tudnék öltöztetni..."

Kergetöztünk. Amikor először keresem, épp televíziós felvételre indul Budapestre. Másnap a Csalódások próbájának végére érkezünk fotós kollégámmal. Már ebédel. Loholunk utána. A művész úr öt perccel ezelőtt ment el! — halljuk az asztalok közül. Futás a szálláshelyére, a „szakmunkásképző” kollégiumába. Porta. Még nem jött be a kapun. Már fordulunk is vissza, amikor a tanműhely egyik ablakánál megpillantjuk. A kék munkaruhás fiatalemberekkel beszélget. Azután végre egymással szemben ülünk a hall egyik asztalá- nál.

Legelőször is szembetűnik az az ősz bajusz, hetekkel ezelőtt nyomát sem láttam még.

— Képzelje csak el. milyen kellemes dolog lehet a nyári kánikulában az orra aiá ragasztott szőrpamaccsal rohangálni a színpadon. Aztán amikor meg leszedi, utána kell néznie, vajon a fogát nem vette le vele együtt, így, ha Lombait bajuszosnak képzelték el a Csalódásokban. akkor Inkének is meg kell növesztenie. Ez kényelmi szempont.

— Nehezen sikerült „ősz- szehozni” ezt a beszélgetést. Pestet járta ...

— Két televíziós filmet is most fejeztem be. Az egyiket Hintsek György rendezte, Berkesi András regényéből. Az igazságra esküdtél címmel. A másik egy amerikai sci.fi krimi. Ez Báriba Attila irányításával készült. Nyomozótisztet alakítok mindkettőben.

— Többnyire ilyen szerepekben láthatjuk. Hol rendőr, hol katona.

— Igen. Ha hazavihetném az egyenruhákat, amelyekbe már belebújtam a pályafutásom alatt, egy hadsereget fel tudnék öltöztetni.

— Nem fél a „skatulyától”?

— Ugyan, kérem! Hány skatulyában voltam én már

(Fotó: Szántó György)

az eltelt 25 esztendő alatt?! Majd kimászom ebből is. A színész dolga, hogy játsszék, ahogyan csak erejéből és tehetségétől telik. Ez a kötelessége önmagával és a közönségével szemben, nem pedig a nyafogás.

— A magánéletében is ilyen következetes és kemény ?

— Ezt talán a négy fiamtól kellene megkérdezni... — mosolyodik el.

— Egy negyed évszázad a pályán. Hogyan lehet ennyi ideig a felszínen maradni?

— Ha most megint azt mondanám, hogy dolgozni, dolgozni — jól hangzana, de nem lenne igaz. Nemcsak ettől függ. Külső és belső tényezők bonyolult szövevényéből állhat össze egy-egy hosszú pálya. És kétségtelen kell hozzá egy nagy tölcsér szerencse is.

— Adott-e már vissza szerepet?

— Színházban még nem. de filmet már utasítottam vissza. Ajjaj! Ha úgy érzem, hogy nem bírják az akkumulátoraim, ha kimerültek, nem vállalom el. legyen az akármilyen értékes darab. Az értéket értheti így is. meg úgy is — sodorja meg hüvelyk- és mutatóujját —,

Ez is a színész felelősségei Mondok magának valamit} még a rádiókabarét is elküldeném. pedig nagyon szeretek nevetni.

— Szerepálmok?

— Vannak, hogyne lennének. Ha most felsorolnám az egészet, megtelne vele az újság, de azt hiszem, nem ez a cél. Inkább azt mondanám el, mit nem szeretnék már játszani: Rómeót — neveti el magát, amikor meglátja, hogyan kerekedik el az arcom a kijelentésére. — Ne lepődjék meg. Régebben láttam egy szovjet színházban Csehov Három nővérét. És mit gondol, ki játszotta a legkisebb húgot? Egy _ötven és hatvan között lebegő színésznő! Mit mondjak, elég érett volt. Eddig többször belebotlottam a felelősség szóba; hát ez is az. Én nem akarok már hősszerelmes lenni — velencei kalmár annál inkább.

Hátradől a székében, láj tóm, kicsit fáradt.

— Elégedett-e az egri vendéglátással? — hangzik a búcsúzónak szánt kérdés, várom az udvarias választ.

Mintha megcsípték volna.’

— Annyi jót hallottam már Egerről, de... Nem értem,’ hogyan várhatja egy város a túristákat, a vendégeket úgy, hogy este tíz óra után egyik étteremben sem ad nekik enni. Tegnap hulla fáradtan érkeztem vissza ide, azt hiszi, kaptam legalább egy meleg kanalat, — még azt se: Az első osztályú Park Szállóban is csalódtam, amikor elém tette a pincér a nyírségi gombóclevest, gombóc néL kül, a hagymás bélszínlán- gost meg jégvirágokkal. Majd amikor 170-ből visszakértem négy forintot, elém dobott egy ötöst. Mit mondhattam erre? Még egy forint borravalóért sem lennék hajlandó újra elfogyasztani ott egy ebédet.

Szilágyi Andor

Hazánk, Kelet-Európa

Politikai rendszer és társadalmi szerkezet

Avar lolotek

Szekszárdion

i Teljesen új fényt vetnek ez avarok életere a Szék. szárd külterületén feltárt avarkori fazekas falu ezer- száz—ezerháromszáz éves

leletei. A felszínre került gabonahombárok és fazekas műhelyek egyértelműen iga. zolják azt a feltevést, hogy az avarok nem minden csoportja folytatott nomád életmódot; a társadalmi munka, megosztás, rétegeződés olyan fokára jutottak, amikor a különböző mesterségeket, közöttük a kerámiakészítést már főfoglalkozásként gyakorolták.

Tisztelet a mesternek

Tisztelet a mesternek cím. mel nyílt meg vasárnap Kapuváron, a művész szülővárosában Pátzay Pál volt tanítványainak kiállítása. A tárlaton azok a műveik ke. rültek közönség elé. amelyeket a mester iránti tiszteletük jeléül szülővárosának ajándékoztak. A 24 művész harmincnál több alkotását felvonultató kiállítás megnyitója egyben a avatóünnepsége volt a rábaközi kisváros kiállítótermének.

A megnyitó előtt a Pátzay növendékek és a város üzemeinek Pátzay Pál nevét viselő szocialista brigádjai megkoszorúzták a mester szülőházán elhelyezett emléktáblát, s lerótták kegyeletüket. a sírjánál.

MiutímM

1981. július kedd

A történelem korát éljük: és nem történelmi közhelyet. Napjaink története történelemmé áll össze, az évek oly gyors futásával és az események olyan gazdaságával, hogy akik átélik, azok is szinte kétkedve emlékeznek vissza: így

volt-e, megvolt-e. Közvetlen a felszabadulás előtti és utáni történelmét hazánknak, s benne Kelet-Európának — mint olvasóink emlékeznek rá — cikksorozatban mutattuk be a közelmúltban. A mostani 12 részes sorozat 1949-től 1972-ig kalauzolja el a múltunk után érdeklődő olvasót. Sorozatunkat különösen a fiatalok figyelmébe ajánljuk. mert oly korszakról írunk, amely nem volt megélt a számukra. de ajánljuk minden generációnak. mert részük volt benne, mert ők formálták, mert ők lehetnek büszkén felelősek érte.

2.

1949-ben a kelet-, középeurópai népi demokratikus országokban fontos feladat volt a tőkés rendszertől örökölt, és a koalíciós időszakban, módosult államhatalmi, közigazgatási. társadalmi szervezetrendszer átalakítása, alkalmassá tétele az új feladatokra, azaz a feszített ütemű gazdaságfejlesztésre, az új hatalom külső és belső védelmére, a széles töme_ geket átfogó oktatási-kulturális tevékenységre.

Az államhatalmi szervezet formája keveset változott. Legfelsőbb választott hatalmi szervként mindenhol megmaradt a parlament, a végrehajtó és igazságszolgáltatási szerveket a parlamentnek rendelték alá. A köz- igazgatási apparátus szerveit alárendelték az azonos szintű választott és a magasabb szintű igazgatási szervnek.

Ettől a modelltől egyedül Jugoszláviában tértek el. ahol 1949—59 között nemcsak a gazdaságit, hanem a politikai-társadalmi szerveket is decentralizálták az

„önigazgatás” koncepciójának megfelelően. A hat szövetségi köztársaság, valamint a Szerb Köztársaságon belüli két autonóm tartomány nagyfokú önállóságot kapott. Ebben természetesen fontos szerepet játszott az, hogy a soknemzetiségű jugoszláv államban egyenlő jogokat és lehetőségeket kívántak biztosítani a korábban elnyomott nemzetiségeknek.

Románia is kísérletet tett a nemzetiségi kérdés lenini indíttatású megoldására. A sikeres szovjet példát alapul véve 1952-ben létrehozták a magyar autonóm tartományt, amely a székhelyek által lakott területet foglalja magába. (A tervezett autonóm tartományi alkotmány a tartomány 1965-ben történt megszüntetéséig nem készült el.) Csehszlovákiában Szlovákia bizonyos belső ügyeit a Szlovák Nemzeti Tanács és a neki alárendelt kormány intézte.

A sok hasonlóság mellett akadtak eltérések is. igy például az NDK-ban megmaradt a parlamenti bizalmatlansági indítvány és a népszavazás intézménye. Az államfői feladatokat kollektív államfői testületre (államtanács, elnöki tanács) ruházták, kivéve Csehszlovákiát, ahol jelentős hatáskörrel megtartották a köztársasági elnök posztját. Jugoszláviában 1953'ban hozták létre a köz- társasági elnök, intézményt, ugyanakkor a parlament (szkuptsina) elnökségét és a minisztertanácsot Szövetségi Végrehajtó Tanács néven egyesítették.

Az új helyi államhatalmi szervek (néptanács, nemzeti tanács, nemzeti bizottság stb.) a népi demokratikus

országok többségében (Albánia, Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország) még az antifasiszta felszabadító harc idején, spontán módon jöttek létre, majd fokozatosan beépültek az új államgépezetbe. Romániában

(1949) és Magyarországon

(1950) felülről hozták létre a szocialista típusú helyi hatalmi szerveket. Ebben a két országban a felszabadulás után létrejöttek ugyan népi szervek, de nem volt komoly ellenőrizték a közigazgatási hatalmi szerepük. Egy ideig koalíciós alapon szerveződve ellenőrizték a közigazgatási apparátust, majd fokozatosan elhaltak.

Jugoszláviában a helyi hatalmi szerveket — a központiakkal párhuzamosan — kétkamarássá szervezték át; 1953-tól kezdve a helyi képviseleti szervek a Választók Tanácsából és a Termelők Tanácsából álltak.

A választott szervekbe és az államapparátusba 1949— 50-ben mindenhol nagy számú munkás és paraszt került be. Ez a hatalmi váltásnak, a proletár diktatúrának szerves konzekvenciája volt.

A legtöbb kelet-, közép- európai szocialista országban 1949—53 között átalakították — néhol többször is — az ország közigazgatási felosztását. Az általános, egyenlő, közvetlen és titkos választójogot — amelyből a felszabadulás után kizárták a fasisztákat, háborús bűnösöket stb. — mindenkire kiterjesztették. (Kivéve Romániát, ahol a kizsákmányolóknak minősítettek — földbirtokosok, kulákok, a kisiparosok és kiskereskedők egy része 1956-ig ki voltak zárva a politikai életből.) A választójog korhatára általában a 18. év volt, és az aktív és passzív választójog korhatára többnyire egybeesett.

A koalíciós időszak lezárultával átalakultak a választási rendszerek. Bevezették a képviselők beszámolási kötelezettségét és a visz- szahívhatóságot. Csehszlovákiában és Magyarországon a jelölési jog a népfrontté lett. Bulgáriában és Romániában — a Szovjetunióhoz hasonlóan — a társadalmi szervek és az állampolgárok kaptak jelölési jogot. Magyarországon és az NDK-ban fennmaradt a lajstromos választókerületi rendszer. Bulgáriában, Csehszlovákiában és Romániában áttértek az egyéni választókerületekre.

A szociáldemokrata párttagokkal is megerősödött kommunista pártok minden országban nagy létszámú tömegpárttá váltak. Albániában, Jugoszláviában, Magyarországon és Romániában egypártrendszer jött létre, a többi országban kis létszámmal és csekély súllyal tovább működtek az értelmiségieket, parasztokat stb. tömörítő pártok. (Bulgáriában egy, Csehszlovákiában négy, Lengyelországban két, az NDK-ban négy párt.)

A szocialista rendszert elfogadó valamennyi erőt ösz- szefogó népfrontok tovább működtek, bár ebben ^z időben szerepük sokszor formálissá vált és a választások lebonyolítására korlátozódott.

A szocialista típusú politikai intézményrendszer ki. épülése, a termelési viszonyokban végbement nagy fontosságú változások az

1946—49 között elfogadott — egyes esetekben később még kiegészített — alkotmányokban nyertek jogi kifejeződést.

A kelet-, közép-európai országok társadalmi szerkezete a gazdasági fejlettségtől függően rendkívül eltérő képet mutatott. A két szélső helyzetben az NDK (a foglalkoztatottak 43 százaléka az

iparban, 27 százaléka a mezőgazdaságban dolgozott) és Albánia (a lakosság túlnyomó többsége mezőgazdasági dolgozó) volt. A többi országban az ipari dolgozók részaránya 36—11 százalék, a mezőgazdaságiaké 38—79

százalék között ingadozott.

A gyors ütemű iparfejlesztés következtében erősen növekedett a munkásosztály létszáma és' társadalmi részaránya, (1955-ben az egyes országokban — Albánia nélkül — 39—16 százalék volt). A gyarapodás fő forrása a parasztság, kisebb részben pedig a városi középrétegek voltak. A nehézipar primátusa következtében a nagyüzemi munkásság erősödött. A munkásosztály paraszti, kispolgári elemekkel való gyors felduzzadása átmenetileg hátrányosan befolyásolta a munkásság eszmei-politikai arculatát, kulturális színvonalát, szakmai műveltségét. A kistulajdonosi szemléletű, sokszor „kétlaki” életmódot folytatók asszimilálá- sának fő terhe a legmagasabb öntudatú, hagyományosan szervezett szakmunkás törzsgárdára hárult, amely nem jelentéktelen módon — átmenetileg ugyan — meggyengült annak a már említett igen pozitív folyamatnak a következtében, hogy az üzemekből sok ezren kerültek az állami és gazdasági élet fontos posztjaira.

A munkásosztály növekedése természetszerűleg a parasztság részarányának csökkentését eredményezte. 1955- re a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya 34 százalékra csökkent. Az erőszakos intézkedések hatására a gazdagparaszti réteg csaknem megszűnt.

Az értelmiség is gyors ütemben növekedett a munkás- és parasztszármazásúak beáramlása révén, megindult a régi és az új értelmiség egységes szocialista értelmiséggé válásának korántsem könnyű folyamata.

(Folytatjuk) Molnár Tani ág