Népújság, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-05 / 156. szám

SIKER ÉS VISSZAJELZÉS Arckép Schütz lláról Csak a* Imént bújt ki a Sportuszoda medencéjéből. Energiát gyűjtött. Most friss és : deíűs arccal üldögél a napön. a Margitsziget öreg fái alatt. — Valóságos vízimanó va­gyok — kezdi a beszélgetést Schütz Ha, a Madách Szín­ház' művésznője. — Legszí­vesebben szereznék magam­nak egy saját úszómedencét. A színész rekeszizmainak kü­lönösen kell az úszás, de az erőnlétnek is hasznos. —Mennyi energiakészletre van szüksége a színésznek? — Minden napra van bi­zonyos energia-aranyalapom, dé azzal csínján bánok, hogy ne "“öregedjek túl korán. Az esti ' előadások a színházban amúgyis hóromnapi energiát szívnak ki belőlem minden egyes alkalommal. Hány év­re is lenne szükségem, hogy végigjátsszam az egész éle­tem? — Sokat van színpadon? —; Ha ritkán kerülnék színpadra, az még több ener­giát követelne tőlem! Sze­rencsétlen az a színész, aki túl sokat vagy túl keveset van színpadon. Én valahol a közepén foglalok helyet. Éppen annyit játszom, amennyit kell. — És a filmezés? A filmet sajnos nélkü­lözöm. Két vagy három éve játszottam utoljára. A film­rendezők félnek azoktól a színészektől, akikét túlságó- san sokat foglalkoztat a szín­ház, mivel nem tudják őket akár- egy fél évre is bevonni a munkába. — Hogyan látja a színész- nő önmagát? — Arcom nem kimondot­tan filmárc. Átlagos fejem, szimpla arcom van. A szín­padon a színész olyan lesz, mint egy kifestett bábu , A filmben azonban minden kis ránc láthatóvá válik. Éh azöriban vállalom az arco­mat, önmagamat! S talán a közönség is elfogad. —* Mennyire tudja ma már magát színésznek? — Foglalkozásom életálla­pot! Ma már nincs bennem semmiféle bizonvtalanság, hogy megbizonyosodjam ma­gamról. tíz kemény év kel­lett! — önbizalom hiányában szenvedett? — Kudarccal indultam a pályának, csak a negyedik nekifutás után vettek fel a főiskolára. — S addig? — Érettségi után dolgoz­tam, kórházban, adminisztrá­torként, tanácsnál..; Kísér­leteztem pszichológiával is. de nem vettek fel. Nem baj! Az a három év nem ment ve­szendőbe. Ezen a pályán min­den pluszként jön be. — Miért ragaszkodott egyetlen célhoz ilyen erő­sen? ,, .civilben — Talán mert korán kezd­tem szerepelni az amatőr színpadokon. Gyerekkorom­ban még biológus akartam lenni, fehér köpenyben, ste­ril környezetben dolgozni. Ehhez sok minden adódott még: versmondó készség, ma­tematikai hajlam, a nyelvek iránti vonzalom. — Örömben és sikerben van ma része? Tévedek? — Igen. Van bennem fo­gékonyság az életörömök iránt! A sikert azonban el kell tudni viselni: nem lehet több, mint tíz perc öröm, amely aztán újabb sebesség­re késztet. Visszajelzés arról, hogy ott vagyok a pályán. Ez önbizalmat ad. — Most elégedett? — Mondhatom igen. Sze­retem a harcot, amely ezen á pályán az emberre vár. Vég nélküli küzdelem! — Mondjon valamit a ma­gánéletéről ts. — Nagyon szeretném a nyugalmat megtalálni, ami a pályám izgalmait ellensú­lyozná. Erre. vágytam na­gyon. de ez mindeddig nem sikerült. Talán a tökéletesség iránti igényeim miatt? Van egy négyéves kisgyermekem, ő jelenti ma a kötődésemet. — Végül is milyen a köz­érzete? — Ügy vélem, sínen va­gyok. Annak idején azt mondták, tíz évre van szük­ségem, hogy beérjenek a szerepeim. Valóban ma érett­nek tudom magam, s bár­milyen karakterű, drámád szerepet eljátszom. Amire al­kalmas vagyok, azt szívvel, lélekkel vállalom. Azt gon­dolom, olyan típusú ember vagyok, aki azért él, hogy jól dolgozhasson! Ez hitval­lásom. Szémann Béla A sikerdarabban. Bernanrd Siódé Jövőre veled, ugyanitt cí­mű' színműben Sztankai Istvánnal (MTI fotó — KS) Humor­szolgálat — Hit neked aztán szén­ráció« kocsid van! — Ezzel az üzletemnek ■ tartozom. ■— És volt rá ennyi pén­zed? — Ezzel viszont az autó- kereskedőnek tartozom! ★ A talpraesett Húgó kér­di: — Inge kisasszony, tud­ja, mi a különbség a taxi és a villamos között? — Nem. — Jól van, akkor moBt villamoson megyünk! A vevő telefonál az élel­miszer-kereskedőjének : — Szállítson nekem ti­zenkét üveg bort. Ha jó jó lesz, akkor elküldőm a csekket. A kereskedő Így felei; — Inkább küldje e! előbb a csekket. Ha Jő lesz — leszállítom a bort! — Karín, a barátod he­tek óta mindennap hoz­zánk jár vacsorázni, de még soha egyetlen szál virágát sem hozott nekem. Talán egyetlen fillérje sincs? — Ugyan, dehogy, anya; hiszen tegnap adtam neki megint száz markát köl­csön! Az asszony kinéz a szálló ablakán éa lelkendezve mondja: — Ott fekszik a Zugspit­ze, Bmott a Wetterstein- hegység, amott meg az a csúcs... A férje mogorván köz­bevág: — És hol fekszenek a mandzsetta-gombjaim ? Két sejk beszélget a há­reméről : — Üjabban nagyon ked­velem a sportos tipust — mondja az egyik. Én is. Múlt pénteken feleségül vettem az új női kézilabdacsapatomat! — így a másik. Master Attila: Péntek Imre: ígkozelben Varia-verssorok Csak * hajnali újjászületés öntudatlan éjszakáim után csak az első korty tiszta víz felejthetetlen csupán mert a többi már folytatás pereg mint a homok sörkupak virágzik benne s múanyagpohár-llliomofa köztük néhány szent glóriáján és szárnyak szinte égközeiben —■ mert minden eldobálható csak a halál levethetetlen sorsom kicsike sorsom hordom bogozom folyton ülök korhadó hordón félig lilán félig bordón torzóm kicsike torzóm ’ rádlesek vadorzón golyó üt át kilyuggat ki látott még hiúbbat lordom kicsike lordom hangja mint a gordon­ka oiy mélyen brúgó rekorder távolugró borzom kicsike bőr zom várad elegáns gardrób leveted drága bundád mintha régóta unnád gyorsom kiösike gyorsom pöfögtetsz a korzón rakományod a lomtár vezetőd vicces kontár. így halt meg „k kis herceg” szerzője A francia repülő úttörő és író, Antoine de Saint-Exupé. ry halála körüli rejtély 36 év után állítólag megoldó­dott. „A kis herceg" szerző­jét feltehetően 1944. július Sl-én egy német vadászbom­bázó lőtte le, és a Földközi­tengerbe zuhant. Saint-Exupéry őrnagy 1944. július 31-én egy „Lxghtning P—38” típusú repülőgép fedélzetén Korzi­káról indult felderítő repü­lésre az Annecy—Chambrey —Grenoble alpesi terület felé. Küldetése után „Saint-Ex” újból irányt vett támaszpont­jára. Amikor közeledett a Földközi-tenger partjához, észrevette őt két német Fok- ke-Wulf típusú vadászbom­bázó. amelyek Orange-tá- maszpontjukról szálltak föl ellenőrző repülésre. A két német gépet Högel tiszthe­lyettes és Robert Heichele tisztjelölt vezette. Heichele jelentésében rög­zítette július 31-e eseménye­it, amelyet a német máso­dik világháborús repülő, Günther Stedtfeld csak most fedezett fel és bocsátott a francia kutatók rendelkezé­sére; ez volt a Saínt-Exu- péry halála körüli rejtély megoldásának sarkalatos pontja. Heichele leírja, hogy az író gépe először ezer méterrel fölötte repült. A légi harc folyamán Hei- chelének Saint-Exupéry gépe A városi parkban fajtakutya-kiállítást rendeztek. A legki­válóbb kynológusok- ból álló zsűrinek kéu száz kutya közül kel­lett kiválasztania a győztest — s vala­mennyinek olyan hosszú származási táblázata volt, akár az arisztokratáknak. Annak ellenére, hogy a kiállítás résztvevői között valóban rend­kívüli, több ízben ér­mekkel kitüntetett kutyák is akadtak, a zsűri tagjai tanács­talanok voltak. A dolog úgy állt, hogy a félszáz-egynéhány kutya között volt egy... kandúr »is. Mégpedig nem kö­zönséges kandúr, ha­nem Petko Petkové. Vagy nem magya­rázták meg neki elég érthetően, hogy ez kutya-, nem pedig macskakiállitás. vagy ő nem ismerte fel a bernáthegyi és a szür­ke macska közti elvi különbséget, ki tud­ja. .. Petko Petkov nem olyan ember, akit meg lehet kérni arra, hogy magyaráz­za meg saját tetteit. És a tiszteletre méltó kynológusok, a kutyák szakértői mo-.t ott ülnek a zsű­ri szobájában, és za­vartan sóhajtoznak.' — Én, elvtársak, régi kynológus va­gyok — kezdte el a zsűri egyik tagja —, de még sohasem kel­Kutya­klállltás lett macskáról szak­véleményt adnom... — Csak semmi sze­mélyeskedés — dör- mögte a zsűri elnö­ke. — Itt nincs hely holmi szubjektív cél­zások számára. Ob­jektív értékelésre van szükség! — Annál inkább, mivel Petkov elvtárs utalt ki pénzt a ki­állításunk számára, és helyiséget ígért az ebtenyésztők klubja részére... — düny­nyögte a helyettese. — Kiállításunk az idén rendkívül rep­rezentatív jellegű. Ügy gondolom, kollé­gáim valamennyien egyetértenek velem, ha azt mondom, hogy a legnagyobb pont­számot érdemli... — a fiatal, de szép re­ményekre jogosító kynológus a listára pillantott — .. ,o he­tes számú francia bulldog és a tizen- négyes számú bernát­hegyi. Nekem személy szerint azonban még­is az a véleményem, hogy Petkov elvtárs kandúrja felülmúlja valamennyi kutyát. Ez, tudják, valami másféle... Igen, elv­társak! Valamennyi kutya közül fejjel ki­magaslik. Én, elvtár­sak, tiszta lelkiisme­rettel a kandúrra szavazok! — Bocsásson meg, kollégám — szakítot­ta félbe az egyik zsű­ritag, aki mindeddig hallgatott —, én nem egészen értem miről van szó. Hiszen ha egy kutyakiállításon macskának ítélünk oda dijat, akkor ne­vetség tárgyává tesz- szűk magunkat! — Ugyan, mire való ilyen élesen fo­galmazni. .. — rán­colta össze a homlo­kát az elnök. — Az válhat nevetség tár­gyává. aki makacsul ragaszkodik a dog­mákhoz. Mire való a macska és a kutya közti különbség ef­féle csökönyös hang- súlyozása? Mire faló, kérdem önöktől? Ki­nek van szüksége ilyesféle formaliz­musra, amely ellen valame nnyiün kne k harcolnunk kell? — Élvtársak — emelkedett fel helyé­ről a fiatal, de re­ményekre jogosító kynológus —, enged­jék meg, hogy őszin­te legyek. Nem fo­lyamodom mindenfé­le csűrés-csavarás- hoz, hogy igazoljam ezt a macskát. Ki­mondom mindazt, amit gondolok. — Diadalmasan és kihí­vóan tekintett végig a zsűrin. — Én, tisz­telt kollégák, őszin­tén csodálom Petkov elvtárs kandúrját, és feltétlenül méltónak tartom az első hely­re! — Szavazunk, elv­társak? — kérdezte már vidámabban a zsűri elnöke. A kutyakiállításon az első díjat túlnyo­mó szavazattöbbség­gel Petkov elvtárs kandúrjának ítélték oda. És amikor ő — a kandúr, nem pedig Petkov elvtárs — fel­ment a dobogóra, va­lamennyi kutya egy­szerre hízelgőén csa­holni kezdett. A fran­cia bulldog és a ber­náthegyi pedig a má­sodik és a harmadik dijat kapta, valamint értékes ajándékokat: macskadorombolást megörökítő, tetszetős kiállítású hangleme­zeket. .. Jordan Popov Fordította: Gellert György mögött mintegy 300 méteres távolságban sikerült lővo- nalba jutnia. Heichele tüzelt és többször találatot ért el. Ezt követően megfigyelte, ahogyan az eltalált „Lightn- ing” magasságából vesztett és átrepült a partvonal fö­lött. Amikor a gép alacsony magasságban volt a tenger fölött, a jobb oldali motorból hirtelen lángok csaptak ki, és a jobb szárny érintkezett a vízfelülettel. Miután a gép többször átbukfencezett, Hei­chele leírása szerint mintegy 10 kilométerre délre Saint- Raphaeltől elsüllyedt a ten­gerben. Maga Heichele néhány nappal később halt meg, mi­után őt magát is lelőtték. Még ha Saint-Exupéry halá­lának a körülményei most tisztázottnak látszanak is, nyitva marad az a kérdés, hogy a tapasztalt pilóta fegy­vertelen gépével miért hagy­ta el biztos repülési magassá­gát? Az Icare című folyóirat szerint valószínűleg azért, mert tévedés áldozatául esett: a „Lightning P—38” számí­tott akkor a leggyorsabb re- - pülőgépnek. amely nagy fö­lényben volt a „Focke- Wulf’-okkal szemben. Hei­chele és Högel két „Focke. Wulf”-ja azonban új soro­zatú kísérleti gépek voltak, amelyeken nagymértékű ja­vításokat végeztek. Ezeket az új gépeket a francia légierő nem ismerte. Csalódások Az Agna nyári rendezvé­nyeinek sorában szinte, ke­rül Kisfaludy Károly vígjá­téka, a Csalódások. Azt nem tudjuk, hogy a dramaturgiai és a rendezői elgondolások között szerepel-e a darab eredeti szövegének, nyelv! formálásának „alakítása”, s a mai nyelvhasználati for­mákhoz „igazítása”, de azt igen, hogy a szöveg csak veszítene hatóerejéből, ha feltűnően módosulna a szer­ző mondatformálása és szó­készlete. Az eredet^ szövegek -tisz­teletére nevelt közönséget pl. nem zavarják meg a szín­padi beszéd értelmezésében és élvezetében ezek a „régi. es” alaktani formák sem: távoldad, követendi, olda­last, valánk, haliák, türhe- tém, találkozám stb. A kor sajátos hangulatát, a kora­beli társadalom nyelvhasz­nálatának jellegzetességeit i6 tükröző latin kifejezések sem „ríhatnak ki” a mai színpadi beszédből A szö­vegértést sem zavarhatják,' mert a szövegösszefüggésben és a megfelelő beszedhely- zetben értelmet - nyernek; Különben is, ma már ér­demes arra is figyelmezteti nünk, hogy nemcsak a szí­nészeknek, rendezőknek, ha­nem a közönségnek is fel kell készülnie egy-egy elő­adásra. A Csalódások lati­nizmusainak átértelmezését is vállalnia kelL Ehhez adunk itt eligazítást, segít­séget. A darabban kulcssze­rephez jutó plánum szó mei nyelvhasználatunkban is je­lentkezik. Jelentése: terv, elképzelés, tervezet. A nap­jainkban latinoskodók is emlegetik ezeket a darab­ban is szerepelő szóalako­kat: família (család), fundál (alapít, neutrális (semlegest; prezentál (bemutat), pro, cesszió (felvonulás), inspek­tor (felügyelő, uradalmi in-' téző), instancia (kérvény, folyamodás), examen (vizs­ga), reverenda (tisztelet; hódolat), kapitulál (vissza­vonul megadja magát) stb; A korjellemző jogi formu­lákat is meg kell hagynunk a szövegben: pl kommasszél (tagosít), intabuláció (telek­könyvi bekebelezés) stb. Szerencsétlen megoldás lenne, ha a darabban oly­kor kulcsszerepekben jelent­kező állandósult szókapcso­latokat, szólásformákat sem hallaná a közönség. Nyelvi fantáziánkat is megmozgat­hatják pL ezek a jóízű hu­mort is tükröző szólások; Rákon nem akarok nyargal— ni; olyan nyammogá dajrugj ki hébe-hóba egyet lép és kétszer nyög; tele vagy ti. tokkal, mint a pap húga; nem vagyok oly fiatal, hogy göncölszekerén járnék leány után; a gazdag redő jobb a szegény sima képnél; te eleven szerencsefazék; a féltékenység a szerelem ir. nyéka; kosárral ereszti el stb. stb. Dr. Bakos József

Next

/
Thumbnails
Contents