Népújság, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-31 / 178. szám

Végre itthon Csöndes disputa Nagy Mária szobrásszal Kis ház a Horváth Mihály út dereka táján. Gonddal fölnevelő szülök, akik né­hány hold föld jövedelmé­ből táplálják, ruházzák a családot. Majd. boldognak tű­nő diákévek a Bajza gim­náziumban, ahol Török Gyu­la, Gádor Kálmán, Peér Ist­ván tanár urak készítik az életre a fiatal Nagy Máriát. Mindről maradandó emlé­kek. élmények ágyazódtak leikébe, mindre szeretettel gondol. Most is maga előtt látja a hosszúra nőtt Kál­mán bácsit, amint keresztbe rakott lábbal magyarázza a katedráról Michelangelo, Ve- l^sques, Cézanne alkotómű­vészétének csodáit. Fölrém­ien ek benne Peér „atyus” okító szavai, midőn a ma­gyar nyelv szépségeit ma- ftr irtai i a És előtolakodnak a múlt homályából Gyula bácsi énekórái, rögtönzött házihangversenyed, ahol a zene mellett festményeivel is traktálta diákvendégeit. Ennek harminc éve! És az akkor még festegető leány­zóból szobrász lett Mikus Sándor. Beek András, Kis- faludi Stróbl Zsigmond nö­vendékeként. Szobrász, akit a pálya Pestre szólított. És aki annyi év után először kapott meghívást, hogy szü­lővárosában műveivel be­mutatkozzék. O <> O A nyitó ünnepség lezaj­lott. Hallottuk dr. Pogány ö. Gábor értő, elemző sza­vait, amelyekkel a márvány­ból faragott, bronzba .öntött művekhez közelített. Elhang­zott Császár Angéla alka­lomhoz illő verstolmácsolása is. Most pedig a ..Sárga csi­kó” különhelyiségében ülünk, szűkkörű vacsora mellett, tovább idézvén a múltat, Nagy Mária életének, mun­kásságának eddigi fontosabb állomásait. Márciusban el­hunyt édesanyja eleinte nem volt kibékülve választott pá­lyájával. Akkor engedett fel igazán,' amikor megtudta, hógy két diplomával a zse­bében nem csak művészked­Nagy Mária a hatvani megnyitón (Fotó: Szabó Sándor) ni, hanem, tanítani is fog a leánya. Valóban, máig a XIII. kerületi Kilián gim­názium tanára a Hatvanból elszármazott szobrász. Éspe­dig olyan gyermekek iránti ragaszkodással, ami nem en­gedi felbomlani ezt a köte­léket. Inkább öröm neki, midőn a jó vetítőterem és a csaknem négyezer diakép előnyét kihasználva. mű­elemző órákat tarthat nö­vendékeinek, vagy kerámia szakkörének tagjai különbö­ző cserepeket égetnek az is­kola elektromos kemencéjé­ben. Olyanok ezek a foglal­kozások, amelyekből mű­vészként is merít. Hiszen ahány diák, annyi jellem for­dul meg a kezén! o o o A művészet, az alkotás öröme-kínja egj’ébként ..csa­ládi ügy” a Máglya-közi műtermes lakásban, mert Nagy Mária férje — hajda­ni évfolyamtársa — ugyan­ezt a műfajt műveli. Apósa pedig nem más, mint a Ben- cúrfalván élő, Kossuth-di_ jas faszobrász, idős Szabó István, akivel pár órája együtt gyönyörködünk a Hatvani Galéria földszintjén nyílt kiállítás szobraiban, érmeiben, fafaragásaiban. Talán csak fiuk „lóg ki” eb­ből a világból. Építészmér - nők lett, s ifjan pályázato­kat nyer. Legutóbb Cegléd belvárosának rendezési ter­véért tüntették ki. Mária ezen közben szintén gyűjtö­gette az elismerést, ami nem csak a Zichy-kastélyban, vagy a Műcsarnok kiállítá­sain való szereplés fogadta­tásában, a művészetpedagó­giai munkáért neki juttatott érdeméremben nyilvánult meg. Hanem olyan alkotá­sok kivitelezésében, mint például a Hatvanba került Bajza.portré, a XIII. kerü, leti Transzvill-óvoda Mac. kó-ja, egy érzékenyen meg­oldott juhász Gyula-szobor Szolnokon, avagy a pécsi Janus Pannonius. Hogy az­tán szobrai — témájukon túl — miről vallanak még? Pogány ö. Gábor azt mon­dotta róluk, hogy szorongás és szomorúság hordozói, s mindenkor olyan anyagban jelennek meg, amilyet lé­nyegük megkövetel. Vagyis: Nagy Mária kitűnően ismeri a márvány, a mészkő, a , bronz, a fa természetét. Mű­vei szülőföldjéből, az itt ma­radottak iránt érzett mély vonzalomból táplálkoznak. És olyan egyszerűek, cikor- nyátlanok is, mint a Görbe­ér tanyáit lakó paraszt em­berek megjelenése, életvite­le volt. A hatvaniak ezért megkülönböztetett tisztelettel adózhatnak minden műnek, ahogyan alkotójuk közbe- esülést. érdemel. Harminc év múltán, és végre itthon... Moldvay Győző Nemzetközi gitárfesztivál és szeminárium Esztergomban augusztus 5-én nyitják meg ünnepé­lyesen az V, nemzetközi gi­tárfesztivált és szemináriu­mot, amelyre minden eddi­ginél többen jelentkeztek: 27 országból 400 résztvevőt várnak. Első ízben vesznek részt a találkozón brazil, belga. dán. indiai, kanadai, norvégjai, svájci, svéd és Szíriái gitárosok. A kurzus művészeti veze­tője ismét Szendrey-Karper László lesz. A tanárok — világhírű japán, NDK-beli és NSZK-beli gitármesterek — próbajáték alapján vá­lasztják majd ki a legtehet­ségesebb hallgatókat, akik­kel két héten át foglalkoz­nak. Természetesen a többi­ek is kezdettől részt vesznek a fesztivál sokrétű program­jában. A fesztiválra húsz ország­ból számos jeles művész­vendég is érkezik. A művé­szek a kurzus ideje alatt az ország különböző vidékein — huszonkét helységben — lépnek közönség elé. Közös hangversenyükre augusz­tus lfi-án Budapesten, a Nemzeti Galériában kerül sor. Üjabb yédett területek Ojabb természetvédelmi területek határát rajzolták meg a nyugati országrész térképén. A Vas megyei ta­nács végrehajtó bizottsága védetté nyilvánította a rép- cesaentgyörgyi MÁV nevelő- otthon parkját, melyet 1810- ben kezdtek kiépíteni, s ké­sőbb egy tavat is mélyítet­tek benne. Az eredeti nö­vényzetből még ma is több értékes fafaj — mammutfe- nyő, kaukázusi jegenyefe­nyő, páfrányfenyő, platán és piramistölgy — él a park­ban. Számos új fa- és nö­vényfélét telepítettek ide az elmúlt évtizedekben is. Kőszegen két földtani szel. vényt találtak érdemesnek a védettényilvánitásra, s vé­delem alá helyezték azokat a területeket, ahol a fehér sáfrány és a zergeboglár ne­vű növényritkaság tenyé­szik. A Mátra Ékességünk, nemzeti büszkeségünk, örömeink forrása, időn­ként bosszúságaink okozója. A Mátra hív és vár, nemcsak a forró nyáron, tavasszal, a millió színben pompázó ősszel, de a havas télen is. amikor fehér hókoronában pompázik az ország teteje, az 1014 méteres Kékes. Az 1000 négyzetkilométeres kiterjedésű vulkáni közép- hegységet a Zagyva és a Tarn a választja el a Cserháttól, illetve a Bükktől. Az évezredes természeti erők élethalál* harcában született ö — a Mátra. Az ember korán felismerte természeti adottságait, csodá­latosan tiszta levegőjét, gyógyító forrásvizeit, az egészséget jelentő éghajlatát. A felső Mátra éghajlata tipikusan hegyvidéki, a napsüté­ses órák száma évi átlagban eléri a 2000-ret. A téli napsü­tés kétszer gyakoribb, mint az Alföldön, ezért a' hegycsú­csok a síelők, a turisták paradicsoma is. Mindezek tudatá­ban épültek fel a szanatórium ok és üdülők. A egutóbbi év­tizedekben a személyi tulajdonú hétvégi házak, a pihentető otthonok. A Mátra történelme, növény és állatvilága, csodálatos le­vegője, tiszta forrásai manapság közkincsnek számítanak. A palócföld népe vendégszerető és szívesen várja a jó szív­vel érkező idegent. Az útikalauzok részletesen szólnak az említett gyöngy­szemekről, értékekről, amelyekre vigyáznunk kell. A kincseket őrizni szokták, az értékeket óvják minden károsodástól. A Mátra — az ország teteje — ma már ha­zánk minden évszakban keresett kirándulóhelye. Fejlesz­tésére óriási pénzeket költünk, gyakran úgy, hogy az ter­mészetesnek, megszokottnak tűnik a vendégek előtt. A vízgondok megoldása, a világítás korszerűsítése, a gyógyhelyek felújítása, az utak renbehozatala és karbantar­tása, a vendégváró étkező-, falatozóhelyek szerényméretű fejlesztése, hovatovább természetesnek számító tennivalók. .A sport, a turzimus, a vadászat és a horgászat, a korsze­rű pihenés és gyógyulás naponta szül új igényeket. A vá­gyak és álmok csakis önmaguk erejéből valósulhatnak meg fontossági sorrendben. — Sok az ember a Mátrában! — panaszkodott valaki. — Az a fontos, hogy mindenki jól érezze magát — vála­szolt egy másik. A Mátra nemzeti, sőt nemzetközi üdülőhellyé nőtte ki magát. Rajtunk múlik, meddig és miyen mértékben lesz az, meddig érzi itt jól magát a sok ember. A Mátra ma már minden magyaré, azoké is, akiknek a Tisza-parton van a hétvégi házuk, de a nyári forróság elől a Mátrába autóznak kirándulni. Ami pedig mindenki tulajdona, arra mindenki­nek vigyáznia kell! Vigyázni a források tiszta, hűs vizére, az erdők csendjére,, levegőjük frisseségére és az emberek­nek egymásra. — Ám vigyázzuk-e eléggé? Csupán az autóverseny után nézzük meg a Mátrát és már kész is a felelet... Igazuk van azoknak, akik azt mondják: Szállodák kelle­nek a Mátrába, olcsó étkezőhelyek, szállások, kulturált áru­sítóhelyek. Vannak már és lesznek még! De tiz- és száz­milliós beruházások sem érnek egy fabatkát sem, gonddal és jószívvel megőrzött tisztaság és rend nélkül. . A Mátra hív és vár! De csak azokat, akik otthonuknak tartják és ügyelnek rá még akkor is, amikor csupán néhány napot, töltenek csodálatos hegyei között egy-egy esztendő­ben. .. Szalay István Hűvösben, könyvek között Ha végre Itt a nyár, és me­leg az Idő —. akkor olva­sásra is van idő —vállfák ezt azok a nebulók, akiket »T egri imórőház gyermek­könyvtárában kaptunk len. A JjffnfíitMíi ,1281. július 31* péntek a «sr ­(Fotó: Kőhidi Imre) csevégre. Ha a tanév alatt az Iskolai anyag elsajátításá­hoz adtak nem mellőzhető segítséget a könyvtárosok, úgy ma a szórakozni tanu­lásban segítik a gyermekol- vasókat. Nemcsak olv; ihat­nak, beszélgethetnek az ol­vasóteremben, de egyszerűbb játékok, rajzolás is szerepel a lehetőségek között. Hogy ne csak a meleg elől behú- zúd.ókat yárj» a tudás 5. Az udvarban halkan nye­rített és topogott a hamaha- ri csődör. Mély, egyenletes búgás hallatszott. Rumata fülelt. A búgás megszakadt, a mécs lángnyelve imbolyog- ni kezdett és fényesebben lobbant fel. Rumata feltá- pászkodott, s ugyanabban a pillanatban az éjszakai sö­tétből belépett a szobába dön Kondor, a kereskedő Szoan Köztársaság Főbírája és a Nagy Állami Pecsétek őre, a Tizenkét Nagykeres­kedő Konferenciájának al- elnöke és a birodalmi Ir­galmas Jobb Rendjének lo­vagja. Rumata felpattant. Leg­szívesebben odaugrott vol­na. hogy átölelje, mindkét orcáját megcsókolja; lába azonban az etikettet követve, magától meghajolt térdben, sarkantyúja ünnepélyesen megcsörrent, jobb keze szé­les félkört írt le a szívétől oldalra, fejét pedig annyira lehajtotta, hogy álla bele­süppedt a nyakfodorba, Dón kájét, sietve meglebbentette Rumata felé, azután az asz­talra dobta, s kikapcsolta köpenyét a nyakán. Kicsiny, sovány ember volt, sápadt arcú, dülledt szemű. Fekete haját ugyanolyan tömör aranyabrones szorította le, mint Rumatóét, orrnyerge fölött nagy zöld kő díszí­tette. — Egyedül van, dón Ru­mata? — kérdezte szagga­tottan. — Igen, nemes dón — vá­laszolta szomorúan Rumata. Kabanj atya hirtelen han­gosan, józanul így szólt: „Nemes dón Reba! ön hié­na. és punktum!” Don Kondor nem fordult meg. — Iderepültem — mondta, — Reméljük — jegyezte meg Rumata —, hogy nem látták önt. — Egy legendával több, vagy kevesebb — felelte In­gerülten dón Kondor. — Nincs időm a lóháton való utazgatásra. Ml történt Bú- dohhal ? üljön már iá, dón fiúmat Rumata engedelmesen le­ereszkedett a padra. — Budah eltűnt — vála­szolta. — Vártam rá a Ne­héz Kardok Vadonábah. De csak egy félszemű ágrólsza- kadt jelent meg, megmond­ta a jelszót, és átadott egy zsák könyvet. Még két nap­ig vártam, azután érintke­zésbe léptem, dón Guggal, és ő közölte, hogy Budahot egészen a határig vitte, és Budahot egy bizonyos ne­mes dón kísért, akiben meg lehet bízni. Budah valahol itt, Arkanarban tűnt el. Ez minden, amit tudok. — Nem sok — jegyezte meg dón Kondor, — Nem Budah a legfon­tosabb — ellenkezett Ruma­ta. — Ha él. akkor megta­lálom és kimentem, Ehhez értek. Nem erről akartam beszélni önnel. Újra meg új­ra arra akarom felhívni a figyelmét, hogy az arkana- ri helyzet túlhaladta a bá­ziselmélet határát.., Kérem, hallgasson végig — szólt ha­tározottan Rumata. — Ügy érzem,-, rádión sohasem tu­dok szót érteni önnel. Ar­kanarban minden megválto­zott. Valami új, rendszeresen ható tényező keletkezett. És a dolog úgy fest, mintha dón Reba szándékosan ráuszíta­ná a tudósokra a királyság egész szürke népségét.. Mind­azt, ami akár csak egy kis­sé a szürke átlagszínvonal fölé emelkedik, veszély fe­nyegeti. Ha valaki okos és művelt, ha. kételkedik, ve­szély fenyegeti. Bármely szatócsé fik joga van akár halálba üldözni. Sok, száz és ezer embert törvényen kívül állónak nyilvánítottak. Ro- hamosztagosok • vadásznak rájuk, felaggatiák őket az utak mentén. Tegnap az én utcámban agyontapostak egy hogy ismerj a betűt. Egyszó­val Arkanarban hamarosan egyetlen írástudó sem ma­rad. Don Kondor figyelmesen ránézett. — Nem tetszel nekem, An­ton — mondta oroszul. — Nekem sem tetszik sok minden, Alekszandr Vaszilje- vics — feite Rumata. — Nem tetszik, hogy a problé­ma puszta ' felvetése által megkötöttük kezünket-lá- bunkat. Nem tetszik, hogy a Vértelen Ráhatás Problémá­jának nevezik. Mert az én körülményeim között ez tu­dományosan megalapozott tétlenség... Ismerem vala­mennyi ellenvetését! És is­merem az elméletet. Itt azonban ' nincs semmilyen elmélet, itt jellegzetesen fa­siszta gyakorlat van, Itt minden percben vadállatok embereket ölnek! — Anton — szólt dón Kondor. —- Ml kétszázötve- Elhiszem, hogy az arkanari helyzet kivételes, de meg-- győződésem. hogy egyetlen konstruktív Javaslatod sincs, — Igen — ismerte el Ru­mata —, konstruktiv javas­latom nincs. De nagyon ne­héz féken tartanom magam, — Anton — mondta dón Kondor. — Mi kétszázgtve- nen vagyunk itt, az egész bolygón, Mindenki féken tartja magát, és ez minden­kinek nagyon nehezére esik, A legtapasztaltabbak már huszonkét éve étnek itt. Ke­reken megtiltották nekik, hogy bármit is tegyenek, Még abhoz sem volna jo­guk, hogy megmentsék Bu­dahot. Még akkor sem, ha a szemük láttára tipornák össze. — Ne beszéljen ügy ve­lem, mint egy gyerekkel —. mondta E-ümau, (Folytat. / t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents