Népújság, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-29 / 176. szám

♦ Az önállóság színe és visszája EGYIK VENDÉGLÁTÓ­IPAR! vállalatunk vezetője panaszolta nemrégiben: a szerződéses, bérleti rendszer­nek sok előnye mellett hát­ránya is van. Nevezetesen az, hogy a vállalat igazgató­ja jóval kevesebb önállóság­gal rendelkezik, mint a bér­be adott presszó, étterem, ételbár vezetője. A furcsa kontraszt elgon­dolkoztató, még akko,- is, ha vállalataink többségére nem ez, hanem ennek ellenkező­je a jellemző. Vagyis: amíg a nagyvállalatok felnőttek módjára önállóan döntenek arról, hogy miből és meny­nyit gyártsanak, mire és hogyan költsék el fejlesztési és részeseefcsj alapjaikat, miként agafcftsák át termék- szerkezetüket addig a nagy­vállalata» be*® a gyárak között gyta'wka az önállót-, lanságnak, lehetünk tanúi. A JoeöBesesp betffi” válto- zatlaaafe dtaSc még az óme- chanizm*»sgtaho*’ a kőtele­ző rrtaséfe^ az ri&írás. A nagyváSaÉstf imár felnőtt, de benne a gjtér és a gyáregy­ség koriátoft lehetőségű és felelősségi „kisgyermek” maradt Fctesic^cs lenne hosszan, ecseteim az önállót- lanság, az ertasttásos rend­szer hátrányait. Több mint egy évtizede, hogy ezzel kap­csolatban rangos szakembe­rek tudományos és népszerű értekezéseiben, dolgozataiban napvilágot láttak az — az­óta vállalati szinten nagy­részt gyakorlattá érlelődött — érvek. Elég legyen annyi, hogy az utasítás alig-alig apellál az érdekeltségre, alig ösztönzi a gazdálkodót az önálló, újszerű, pénzt fiadzó kezdeményezésre. Az utasí­tás a végrehajtásra, és nem az ésszerűséget, takarékossá­got maximálisan figyelembe vevő gondolkodásra sarkall. A régi mechanizmust idé­zi az is, hogy a vállalaton belül néhol a teljesítmény­től, a gazdaságossági muta­tóktól függetlenül, egyenlő­ségjelet tesznek gyár és gyár közé. Ideológia is könnyen találtatik: a vállalatnak egy­aránt szüksége van a Z-ben és az E-ben működő gyárak teljesítményére: kapjanak hát azonos mértékű béreme­lést. Hogy az egyik gyárban csak 80, a másikban SS szá­zalékos az első osztályú ter­mékek aránya? Hogy az egyik helyen ötödével több anyagot, energiát, munkaidőt használnak fel a termék elő­állításához? A „közös alap” elve összemossa a különbsé­geket. És milyen nagy visszahú­zó erő ez az összemosás! Nemrégiben valahol lelkese­déssel fogadták az egyik vi­déki gyár dolgozód a tárca döntését, amelynek értelmé­ben leválasztják őket az anyavállalat testéről. Örö­mük oka: a következő esz­tendőtől már nyereségrésze­sedést, nagyobb béremelést várnak. Eddig ugyanis hiá­ba volt a kirakatba kíván­kozó teljesítmény és á ha­sonló minősítést érdemlő exportgazdaságossági muta­tói a 'gyár; nyereségből év végi részesedés ‘csak nem akarodott lenni: a pénzt el­vitték a veszteséges részle­gek. KÉTSÉGTELEN, akadnak úgynevezett vertikális vál­lalatok, ahol az egyik gyár az alapanyagot dolgozza fel, a másik a közbenső termé­keket, az alkatrészeket, a részegységeket gyártja, a harmadik az összeszereléssel foglalkozik, míg a negyedik­nek „csak” az a dolga, hogy karbantartsa a vállalat gé­peit, esetleg maga is gyárt­son berendezéseket. Az alap­anyaggyártás általában ke­vésbé nyereséges, mint az összeszerelés. De a szerelő üzem nem nélkülözheti az előző termelési folyamato­kat, a többi gyár munkáját. Az égjük nem nélkülözheti az előző termelési folyama­tokat, a több gyár munká­ját. Az egyik nem nélkülözi a másikat. Mindez persze nem ok ar­ra, hogy a gyárak egyforma nyereséghez jussanak. A Papíripari Vállalatnál a tel­jesítmény alapján osztják fel az érdekeltség} alapokat. Tavaly például hat és kilenc százalék között mozogtak a gyár; bérfejlesztési mutatók. Az elsők közt volt a buda­foki, a dunaújvárosi, és a nyíregyházi papírgyár. Igaz, ennél a vállalatnál is köz­pontosítják a fejlesztési ala­pot, de szétosztásáról nem az egyenlősdi, vagy a szű­kén értelmezett központi akarat szerint döntenek. Pá­lyázatot kérnek a gyáraktól, és a fejlesztési elképzelése­ket „vizsgáztatják”, zsüriz- tetik. A pozitív példák listájára kívánkozik az Üvegipari Mű­vek két esztendővel ezelőtti érdekeltségi rendszere. Ez a rendszer jelenleg is érvény­ben van, csupán érvényesül­ni nem tudott: az állammal szembeni befizetési kötele­zettségek 1979. év végi meg­változása miatt. Ezért indo­kolt a „két évvel ezelőtti” kivétel. Akkoriban a részle­gek annyi részesedést kap­tak, amennyit érdemeltek. SZAMOS PÉLDÁT lehetne felhozni az ösztönző válla­lati belső érdekeltségre. Mindez azonban nem feled­tetheti azokat a hátrányo­kat, azokat az elmaradt szel­lemi és fizikai teljesítménye­ket, amelyek az utasításos módszerek számlájára íran­dók. (M. P.) ÁlvÓZ­védelem két műszakban Tekintettel a megnöveke­dett igényekre, már két mű­szakban dolgozik a gépko­csik alváz- és üregvédelmét végző brigád a Heves me­gyei Finommechanikai Vál­lalat egri FULL-szervizében, Megszűnt ezzel a hosszú várakozási idő. Naponta 24 kocsit védenek meg a kor­róziótól. A Dinitrol alváz­védőanyaggal kezelt gépko­csikat a szerviz félévenként ellenőrzi a garanciális idő alatt. Ű.i kocsiknál négy évig garantálják az alváz­védelem minőségét. Ugyan­csak folyamatosan ellenőrzi a licencadó cég is a szerviz munkáját. Minden veszélyeztetett felü­letre egyenletes rétegben kerül az alvázvédő anyag (Fotó: Szántó György) Az adatok változtak Mennyi Is mz üres Imkásmk smémmt Szerkesztőségünk a közel­múltban kerekasztal-beszél- getést rendezett az ifjúsági lakásépítésről. Az illetéke­seket kérdeztük meg a la­káshoz jutás körülményei­ről, a különféle támogatások feltételeiről. Szó esett továb­bá a városokban levő üres lakásokról. Mint leírtuk: „Egerben ötszáz üres lakás van.” Az elhangzottak sokáig foglalkoztatták közvélemé­nyünket. Tekintettel a nagy érdeklődésre és. az esetleges félreértéseket tisztaza.ndón, szükségesnek tartjuk kiegé­szíteni ezt az információn­kat. A népszámlálás 1980. január elsejei állapotot tükröző adatai alapján — az egri városi tanács igazgatási osztályának tájékoztatása szerint — összesen 489 nem lakott, üres lakás volt a me­gyés zékheljren. Ezek nagyobb része, 387 a műszakilag át­adott, de különböző okok miatt birtokba nem vett la­kás. Mindezek mellett örö­költ, kisajátított, de le nem bontott és felújítás alatt le­vő üres lakásokat mért föl a statisztika, illetve olyanokat, amelyeknek bérlői, tulajdo­nosai más településen dol­goznak, vagy külföldön tar­tózkodnak. Ide soroltuk az ingatlankezelő vállalat tu­lajdonában levő szükségsze­rűen fenntartott üres, átme­neti lakásokat is. A gyön­gyösi városi tanács tájékoz­tatása szerint az említett időpontban a vámosban 420 lakás volt üres, Hatvanban pedig 170 nem lakott otthon szerepelt a nyilvántartásban, az Egerben tapasztaltakhoz hasonló okok miatt. Egyébként ezeknél lénye­gesen több üres lakásról szólnak az adatok a közsé­gek együttes nyilvántartásá­ban. Bizonyára segítené a városi lakásgondok enyhítő- ■ sét, ha ezeket is hasznosít­hatnák. Az adatok azóta természetesen változ­tak. A statisztikában fel­mért új lakásokba például 1980. első negyedévében már beköltöztek. Azóta is előfor­dult viszont, hogy sok, az év végén átadott, de el nem foglalható lakás volt a vá­rosokban. Egyebek mellett ezért is fontos, hogy az épí­tőipari vállalatok év közben folyamatosan és ne kam­pányszerűen, az év végén adják át a lakásokat. Ez az ütemesség tükröződjön a szerződések megkötésénél is. A lakásokat viszont csak ak­kor adják át, ha oda való­ban be lehet költözni. Az építkezések ciklusossá­ga, a természetes lakásfor­galom tehát részben magya­rázza is az üres Lakások té­nyét. Nem is a statisztikai adatok között szereplő nem lakott lakások alaposabb vizsgálata a fontos. Mint a kerekas ztal-bes zélgetés ün - kön is elhaiigzott, a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság vizsgálatot kezdett elsősorban a vitatható okok miatt nem lakott lakások ügyében. A testület tervei szerint októberben ad tájé­koztatást a tapasztaltakról. Alaposabb elemzésre a népi ellenőrök felmérése után vállalkozhatunk mi is. A következő tervidőszak lakásellátásának fejlesztésé­re társadalompolitikai prog­ramot dolgozott ki a me­gyei tanács. Több intézke­dés biztosítja megnyugtatóan a lakáselosztás jobb meg­szervezését, a támogatások igazságosabb differenciálá­sát. Azzal a céllal készült a program, hogy a hitel- és te­lekárak kedvezményeit való­ban azok élvezzék, akiknek sürgős és indokolt a lakás­igényük. Hekeli Sándor Diagnózis Tarnazsadányról Egy körorvos hétköznapjai Régóta ismerjük egymást, ezért mindjárt a témánál kötünk ki. Nincs kendőzés, udvariaskodó magyarázko­dás, dr. Kovács István első mondatai már a lényeget pásztázzák. Talán azért is, mert izgalmas kérdéskört feszegetünk: az egészségügyi alapellátás helyzetét. Más szóval: a jelen örömeit és gondjait összegezzük, utalva a jövőben adódó új felada­tokra is. Közben amolyan diagnó­zist készítünk az 1780 lako­sú Tarnazsadányról, a falu­ról, ahol — ez már jelzi js a nehézségeket — három- százhetven cigány él. Hajsza a táppénzért Arra mindjárt fény derül, hogy a táppénz körül itt sincs minden rendben. — Néha indokolatlanul magasak a statisztikai mu­tatók. így van — ezt sok esztendő tapasztalatainak birtokában állítom — az ünnepek atan, A mezőgaz­daságban tevékenykedők ta­vasszal ritkán jelentenek beteget, ősszel a betakarítá­st munkák végeztével viszont annál gyakrabban. Az össz­kép mégsem elkeserítő, el­sősorban azért, mert a kör­zeti ápolónővel együtt min­dent megtettünk azért, hogy hatékonyabbá formáljuk az ellenőrzést. Ugyanakkor az is- igaz, hogy kirívó esetek bőven akadnak. Íme a meghökken­tő példák: — Jó néhányan valóságos hajszát indítanak a kiírásért. Akkor sem nyugszanak meg, ha teljesen indokol­tan elutasítjuk őket. Pa- naszkörútra mennek, s le­hetőleg minél több szervnél jelentenek fel bennünket. Győzhetjük azután az iga­zoló okmányokat gyártani. Ráadásul kivizsgáltatják magukat, s olyan igazolást hoznak, amely visszalépésre késztet minket. Akkor is, ha meglepetve olvastuk az egyik kórházi jelentésben kogy. az Miete gyompi>. fekélye az egyik helyről a másikra vándorolt. Méghoz­zá nyolc-tíz nap alatt. Aztán az „ágyban fekvőkkel” is ta­lálkozunk: ránkköszönnek a kuglipályán. Az ;s előfordul, hogy bérmunkát vállalnak, hogy a sógor építkezésén szorgoskodjanak. Mindez rendkívül bosszantó de re­mélem. hogy a jövőben fel­tétlenül csökken az ilyen esetek 'száma. Ezért terem­tettem jó kapcsolatokat, a nagyobb munkahetekkel — többek között a tarnamérai Lenin Termelőszövetkezet vezetőivel. Más szóval: a meglevő hibákat közösen számoljuk majd fel. Kérek egy beutalót Az egészségügy fejleszté­sének társadalmi program­ja — ez a hatodik ötéves tervre szól — az előbb már említett alapellátás megerő­sítését írja elő. Miként va­lósítható meg ez az ígére­tesnek tűnő elképzelés? V =- - -„.caaaäsfc talanul egyetértek. Igaz, hogy a szakrendelőkre túl sok felesleges vizsgálat há­rul, s ez idő és pénz pocsék- lással jár. Annál is inkább, mert mi is szolgálhatnánk a biztos, a megnyugtató diagnózissal. De mit te­gyünk, ha a páciensek már ezekkel a szavakkal nyitják ránk az aptót: „Doktor úr, kérek egy beutalót ide, vagy oda.” Sajnos egyik sem Di- zonytalankodik, mindegyik tisztában van jogaival, pon­tosan tudja, hogy mit akar. Ahhoz, hogy előbbre lép­hessünk alapvető szemlélet- változásra lenne szükség, s ez bizony — bármennyire szeretnénk is — nem megy máról holnapra. Ma még ott tartunk, hogy ha megtaga­dom a kérést akkor aztán kész is a harag, amely nem egyszer vádaskodásba torkoll. — S ha eljutottunk eddig, akkor hadd utaljak egy másfajta akadályra is. A fe­lülvizsgáló főorvos is ra­gaszkodik a szakvélemény­hez. Olyankor is. amikor — például a lumbágó esetében — az teljesen felesleges. Minden szombat szabad? Köztudomású az, hogy az Egészségügyi Minisztérium ebben az ágazatban is meg­valósul majd az- ötnapos munkahét. Mi a ve'eménye? Zökkenő nélküli lesz a be­vezetés ? — Nem kell bizonygat­nom, hogy megörültem a hírnek. Annál is inkább, mert a legelfoglaltabbak ka­tegóriájába tartozom. A rendelés, a kihívások után mindennapos a készenlét, azaz egyszer sem hagyha­tom el a falut. Ha sürgős dolgom akad. akkor gondos­kodnom kell helyettesről. Ráadásul öthetenként ügye­letet js tartSk szombaton és vasárnap, azaz mind a hét tarriamenti községből engem keresnek fel a páciensek. Ügy hallom, hogy körzetköz­pontokat alakítanak ki, s ott székel majd egy gépkocsival is rendelkező „stáb”. Nem tudom miként lesz majd végleges változat, de azt tu­dom, hogy a járási főorvos most dolgozza ki a részlete­ket. Egy biztos: nem lesz könnyű dolga, hiszen meg­lehetősen kevesen vagyunk, s már az komoly gondot okoz, ha egyikünk néhány napra kidől a sorból. Kell a pihenés nekünk is, de éz csak akkor lehet hiánytalan, ha az ellátás színvonalát emiatt nem éri csorba, mert első az ápolásra, a törődés- re-szorultak érdeke... ■í ő. Pécsiilstván Az élesztő­gombák hasznosítása Az élesztőgombák sok irXi nyű hasznosításáról nemzeti, közi konferencia kezdődött kedden Budapesten, a Kér, tészeti Egyetemen. A négy­napos tanácskozás szervező­je a Magyar Mikrobiológiai Társaság, amelynek szakem­berei napirendre tűzték az élesztőgombákkal, mint bio­lógiai szempontból rendkí­vül fontos mikrobacsoport­tal kapcsolatos tudományos és gyakorlati kérdéseket Aí program során magyar szak­emberek — orvosok, kuta­tók, élelmiszergyártók — csehszlovák és NDK-beli kollégáikkal folytatnak kon­zultációt Országos pályázat Gazdaságosabb termelés biztonságosabb munkavégzés Elsősorban a termelés közi vetlen résztvevőitől, a bal­esetveszélyt legjobban is­merő munkásoktól kér ja­vaslatokat a Gazdaságos ter± melés — biztonságosabb munkavégzés címmel meg­hirdetett országos pályázati A kiírók — nyolc országos szervezet, hatóság és intéz, mény — a Magyar Kémiku­sok Egyesületének és a Vegy­ipari dolgozók Szakszerve­zetének kezdeményezésére olyan javaslatokat várnak, amelyekkel főként a na­gyobb veszélyekkel járó és sok dolgozót foglalkoztató termelési folyamatokban és gépsorok mellett teremtik meg a korábbinál bizton­ságosabb és egyúttal gazda­ságosabb munka feltételeit. Egyebek között pályamun­kákat kémek anyag- és energiatakarékos eljárá­sokra, amelyek a környeze­tet szennyező és mérgező ipari hulladékok veszély­len újrafelhasználását, meg­semmisítését oldják meg, vagy az egészségre ártalmas vegyianyagokat veszélyte­lenebbekkel váltják fel. A pályázóktól ötleteket kérnek a vegyiipar gyártá­si eljárások tűzveszély-for­rásainak feltárására, a meg­előzésre és más biztonság- technikai megoldásra is. A pályázat meghirdetői nem­csak új ötleteket kérnek, hanem hasznosnak tartják a már bevezetett, de orszá­gos elterjesztésre alkalmas ésszerűsítéseket is. A pályamunkákat jövő év július 31-ig küldhetik be a szerzők a Magyar Kémiku­sok Egyesületének (1061. Bu­dapest, Anker-köz 1.). JÜI@ 33&L jéMns *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents