Népújság, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-26 / 174. szám

Rolla János A Liszt Ferenc kamarazenekarról Amerikából jöttünk, mes­terségünk címere... Akitől a feleletet várom, Rolla Já­nos, a Liszt Ferenc Kamara- zenekar hangversenymes­tere, aki zenekarával együtt alig pár hete érkezett haza az Egyesült Államokból ki­én c hetes amerikai turnéjá­ról. Fennállásuk óta már ne- ;yedszer tettek eleget az idén az amerikai Columbia-cég meghívásának, s Los Ange- !.es-tő( New York-ig 49 hang­versenyt adtak a legkülön­bözőbb helyeken. Koncert- •cörútjuk során, amerre csak megfordultak, mindenütt el­ismerő hangon nyilatkozott róluk a sajtó. A „The Dallas Daily Chronicle” hasábjain Austin Abrams tollából a kö­vetkezők olvashatók: „A 17 ze- lészből álló zenekar egy em- oerként muzsikált. Szinte minden észrevehető jel nél­kül indult el zenéjük, amely­nek hangulata, eszméje pá­rosult egy olyan fajta techni­kával, mely meghökkentet­te a a hallgatóságot”. Itthon ugyancsak elisme­réssel szólhatunk a húszesz­tendős fennállásához közel­gő kamarazenekarról. Rolla Jánostól, az együttes vezető­jétől a zenekar munkájáról, múltjáról, lehetőségeiről ér­deklődünk. tokát egyeztetni és seregnyi más dolog, ami kapcsolatos lehet velünk. Mindezt a ze­nekar belső tagjaival oldjuk meg, hiszen nincs külön iro­dánk, ahol ezt elvégeznék helyettünk. A belföldi útja­inkat Pongrác Gábor intézi. Kottatárosunk a bőgősünk, Som László. Az utazások al­kalmával felmerülő összes technikai munkát Kostyál Kálmán vállalta magára. A külföldi utak szervezéséért Kelemen Pál a felelős. Ezek a szálak összefutnak hoz­zám. Végül is közösen dön­tünk az ügyekben. A Filhar­móniával és a Hanglemez- gyártó Vállalattal is én tar­tom a kapcsolatot. A Hang­lemezgyártó 8—10 lemezt készít velünk évente. A hanglemezgyártás igénye — s ez közel áll hozzánk — a lemezeken élőbb zenét pro­dukálni. Ennek pedig felté­tele a közönség, olyan közeg, akiért és amiért muzsiká­lunk. így tehát nagy felelős­ség eldönteni, mi is legyen a soron következő lemez tar­talma. ■ * — Saját bevallása szerint 20 koncertet adnak egy évadban. Van-e megfelelő helyiség, ahol felkészülhet­nek erre a rendkívül zsúfolt szezonra ? — Volt olyan időszak, amikor az is kérdés volt: van-e szükség ránk, mint önálló együtesre? Ez idő tájt nem hivatásos zenekarként koncerteztünk, s a kínos helyzet ellenére is együtt maradtunk. A zenekar tag­jai biztos tanári állásúkat adták fel abban az időben a bizonytalan közös muzsiká­lásért. De nagyon hittünk a munkában és egymásban. Sándor Frigyes vezetése és művészi irányítása mellett együttesünk végül is elérke­zett ahhoz a ponthoz, ami­kor nem számított semmi más — a bizonytalan anya­gi lét sem —, csak a ZENE. — Két éve, mesterük, ta­náruk halála óta ön tölti be a hangversenymester poszt­ját. Miből áll az ön munká­ja, azon kívül, hogy a zenei felelősség teljesen az öné? — Először is rengeteg ad­minisztrációból. A hangver­senyeket meg kell szervezni, műsort le kell adni, időpon­— Saját magunk alakítot­tuk ki próbatermünket. A Kulturális Minisztériumból kaptunk támogatást felújí­tásra, hogy a lehető legjobb körülmények között dolgoz­hassunk. — Á zeneirodalom mely területeiről válogatják meg műsorprogramjukat? — A barokk zenétől a mai magyar zenéig szinte min­dent játszunk. — Hogyan készülnek a Bartók-évfordulóra ? — Három koncertből álló bérletünk lesz a Zeneakadé­mián, Bartók Béla születésé­nek 100. évfordulója tiszte­letére. Elhangzik majd a Divertimento, a Román tán­cok átirata, s szeretnénk megszólaltatni a Zenét. — Mi van még hátra eb­ből a gazdag zenei évadból? — Egy japán körút, s szá­mos magyarországi, dán, bel­ga és franciországi koncert­körút. Bodor Éva iÉEHHU-e i A kamarazenekar tagjai (Kanyó Béla felv. — RS) HUMOR­. szolgálat Az egyik moly igy szól a másikhoz: — Micsoda hülye élet! Nyáron, amikor hőség van, bundában gunnyasztunk, té­len meg. amikor fagy. biki­nikben kell tanyáznunk! ★ Egy amerikai űrhajós azt táviratozza a földi irányító- állomásra: „Jó ideje egy repülő csé­szealj száguld mellettem, és szüntelenül fényképez. Mit tegyek" A földi állomás visszatáv- iratozza: „Vágjon barátságos ké­pet". Sárándi József: Tanácsok önmagám­nak Élj egyedül vagy váltott szeretőkkel Érzékeid még visszatartanak a végső bölcsességtől A múlt felől nézve aggastyán a jövő szerint koravén vagy A jelen ítéletére pedig rá se hederits Dúsa Lajos: Áhított esőnk Nálad hiányod szeretem jobban, a nincs a leszre megtanít. A nincsből vakít jelenléted amikor lepke-ujjaink táncától szédül arcod, melled, a nincsből ragyog föl hajad, elkápráztatsz, hogy mégis, mégis! — Csak nehogy őrökre maradj. Mert majd ásítok, vakarózom, a voltból összegyűl a van, — s áhított esőnk nyúlás sara cuppog föl ránk boldogtalan. Birtdlan Ferenc: Júliusi passió lépteink egyre csendesednek aztán az erdő sem kísér tűzfényü arcunk elparázsllk rászáll a hollőszárnyú éj lehettünk volna boldogok utánunk rezzen egy bogár álmaink káposztaföldjén csendet rág a nyúlfogtí nyár ★ — Meg kell operáltatnom magam, de félek az altatás­tól. — Miért, talán a vérkerin­géseddel van valami baj? — Dehogy. Hanem titkos, számjegyes bankszámlám van Svájcban! ★ Silvia panaszkodik a ba­rátnőjének: — Képzeld, megint le kell szurkolnom egy rakás pénzt, pedig a zöldnél mentem ke­resztül. — No és, mennyit kell fi­zetned? — Azt hiszem, egy ilyen közlekedési lámpa kétezer márkiba is belekerül! Gondolatok Milyen frissek maradnak az olyan dolgok színei, ame­lyek árnyékban voltak! Aki nevet — mindig győzedelmeskedik a sírók felett. (Slowacki) ★ A világ története győzelmek története, amelyeket embe­rek arattak emberek felett, (Zeromski) ★ Az oktatás elterjedése révén ma már tudunk úgy is olvasni, írni és publikálni, hogy közben analfabéták mara­dunk. (Steinhaus) + Akt akar és nem szégyell kérdezni, az nem hibázik. (Mickiewicz) Kutya ma ma cicctkölyk® Világirodalma van a ku­tya-macska barátság, vagy éppen a kibékíthetetlen el­lenségeskedés valóságos és képzelet szülte történetei­nek. A cica-kutyus sztorik lajstroma most egy újabb, de hiteles adalékkal bővült. Az eset négylábú hősei bu­dai „lakosok”, egy Csörsz utcai gazdi kényeztetett ked­vencei. . A nem mindennapi histó­ria egy borús, esős tavaszi napon, a késő esti órákban kezdődött. A gazdi a szoká­sos egészségügyi sétára vitte kutyáját a MOM előtti park­ba. A fák között vidáman bóklászó kutyus egyszercsak megtorpant, izgatottan fülel­ni, szimatolni kezdett egy bokor előtt, majd az ágak sűrűjébe vetette magát. Rö­vid ügyködés után szájában, egy fekete szörgomolyaggal bukkant elő és zsákmányát nagy óvatossággal gazdája lába elé tette. Sorsára ha­gyott, agyon ázott-fázott, reszkető'kiscica volt a lelet, „akit” a kutyus a tisztes „beszolgáltatást” követően végtelen gyöngédséggel igye­kezett életre nyalogatni. Ilyen előzmények után már nem meglepő, hogy az elárvult kandúrbébi új ott­honra és gazdára lelt a Csörsz utcában. Az anyásko­dó kutya asszisztenciája mellett a háziak szépen meg- szárítgatták, ápolgatták, a fel­hőit jószágot, amelyről kider rült, hogy még éppen csak felnyílott a szeme, s ugyan­csak szopós korban van. így aztán cumísüvegre fogták a jövevényt, az anyai öl mele­gét pedig a kutyus szolgál­tatta. A ctcus ugyanis ösztön ide, genetikai kőd oda, le­zser szemtelenséggel gömbö- lyödött be fajtaidegen patró- nusának hasa alá. Mi több, mostohaanyjának tejet ugyan nem adó, ám egyébként jól fejlett emlőit szopogatva elé­gítette ki komfortigényét. Rendszerint igy merült álom­ba, hálás dorombolással jelez­ve elégedettségét, amit pót-, mamája gyöngéden, nyaloga- tással viszonzott. A parkbeli prológus óta egy esztendő telt el, de a gazdik tanúsága szerint a kutya-macska idill továbbra is. töretlen a Csörsz utcai la­kásban. Harapás, karmolás nélkül imitálják a „felek” a nap mint nap nagy rajcsúro- zással, szőnyeggyűréssel já­ró harci játékot, hogy aztán tökéletes békességben, egy­másba gömbölyödve pihen­jék ki fáradalmaikat. Annyi változás persze tör­tént. hogy a Vadóc névre hallgató kismacska időköz­ben délceg kandúrrá csepe­redett. Snuki, a ház cica­mentő őslakója szintén ko­molyodott valamelyest, játé­kon kívül disztingvált kutya­hölgy. Sötét foltokkal tarkí­tott krémfehér bundájához jól illik pajtása éjfekete szőrméje, ketten együtt az ellentétek tökéletes harmó­niáját alkotják,,. Mit csinálok 7 A neves írónővel készített interjút nyá­ri elfoglaltságait il­letően az újságíró. A jeles írónő elmondta az újságírónak, hogy az ő számára nincs kánikula és pihenés, drámákat, regényeket ir, rendez sajtó alá ilyenkor, tévéjátékok készülnek alkotói mű­helyében. És, ha még­is pihen? — kérdez­te az aggódó újság­író. A neves írónő szerényen megje­gyezte. hogy lazítás­képpen csak úgy fir- kálgat egy-két hu­moreszket. Hja, aki­nek ilyen könnyű ez a műfaj! Megkérdezett en­gem is egy újságíró. Egy más lap, más új­ság írója, hogy mi­lyen nekem a ke­mény nyaram (ke­mény telem, unott őszöm stb ,.. stb.), amikor mindenki más a melegtől (hidegtől, náthától (stb . .. stb.) szenved? — Mit csinál, mit alkot, egyáltalán ilyen időben a kedves Mester’’ , Miután szerencse, jére Mesternek szó­lított, nem zárkóz­tam el: hogy el­mondjam mit teszek a mást pihenésre késztető kánikulai forrőságban (sarkvi­déki hidegben, londo­ni ködben stb... stb,,,) Sokat teszek! — Hát csak úgy firkálgatok, firkálga­tok ... Készítek egy drám.át a Frangepán televízió számára, egy másik drámasoroza­tommal, melynek cí­me 1. Henrik bis zum hundertzwanzig, a basutóföldi rádiót kí­vánom kitüntetni. Megkértek, így hát megcsinálom, miért is ne csinálnám meg a Diviná Comediát. Di- vina Comedlcamu- sical címmel... Igen, a hetedik etűdömet, amelyet klavicsem. balóra, oboára és tri. angulumra szerzettem, azt dolgozom át. fris­sítem. fel dssesszor- aonára. nyenyerére és üstdobra ... ~ Nem lest ez sok, kedves Mester? — aggódott közben a nemes lelkűén naiv újságíró ám én fölé­nyesen leintettem: — Unyan már . ■ . Ennyi? Csekélység. Ne sajnálta tőlem ezt a kis pihenést. .. Sőt még néhány aprósá­got tervezek, időm elütendőn. vihené- sem gyarapitandón. Azt hiszem, megírom Hamlet, vagy nem lett címmel egy dán királyfi-leszárma­zott mai tragédiáját, aki omlett mérgezést kapott, mert a dán KÖJÁL nem ellen­őrizte a helsingőri királyi üzemi konyha tisztaságát, Hát egyelőre ennyit, csak úgy pihenésből, per­sze, mert.., — Örtősf, egyene­sen óriási, kedves Mester — vágott köz­be az újságíró hogy ön mennyire termékenyen tud pi­henniI — Hát igen, pi­henni tudni kell. Ki­kapcsolódni. Tíz-húsz királydráma, néhány regény, amit csak úgy összefirkálgatok, az nagyon sok erőt ad a további és igazi munkához ... — Es kedves Mes­ter. témánkon túl, ha meg szabad kérdez­nem, mit tervez igazi, alkotói feladatul ön­maga számára? — Nos, írja fiam .,. Ho bejön a lágy őszi szeptember, vagy a mosolygós május, ak­kor hozzálátok végre a két oldalra terve­zett humoreszkem­hez, amelyre már ta­valy óta készülök. Készülök., alaposan, mert nem csaphatom össze. Regényt ugye azt lehet firkdlgatni, de egy ilyen humo- reszkhez idő Hell, té­ma kell, tehetség kell meg miegymás ... A címét is meg tudom mondani, ha érdekli, az már kész. A hu­morban nem isme­rek regényt.., Re­mek, mi? — óriási! — lel­kendezett az újság­író és elrohant, hogy még a másnapi lap­ra megírja a velem, a Mesterrel készített in­terjút. hogy mit csi­nálok akkor, ha nem csinálok semmit.,. Gyuriié Géza Futball avagy? A címbeli kérdést kiegé­szíthetnénk a foci, a focizás szóalakokkal is. Ma mérnem azt vitatjuk, hogy melyik a jó magyar szó, hiszen az an­gol eredetű futballt sem tart. hatjuk idegennek. Való­jában olyan nemzetközi meg­nevezés, amely minden nyelvben meghonosult, jőve. vényszóvá vált. A magyar­ban is szócsaládja van: fut­ball, futballozdis, futballozó, futballista, futballozik stb. Korán, már az 1880-as évek végén jelentkeztek ma­gyar megfelelői is: rugdaló, labdarúgó, labdarúgás. A költő Erdélyi József a láb. labdáról is tud. Az sem véletlen, hogy á korán meghonosodott fut­ball szó és szócsaládja vers­beli szerepekhez is jutott. Csak néhány jellemző pél­dát mutatunk be bizonyítá­sul: ..Hol vannak most a nagy-fiúk. a hősök, j futbal­lista lábuk most merre fut?’’. (Jékely Zoltán: Nagyvaká­ció), — Sandri, Bandi, Pista, Miska — / sportember mind, futballista” (Erdélyi József: Változások). — „Zöld réten dong a barna futball / — kü­lönös dzsungeli zene — / Va­laha én is így loholtam / egy vakmerő gólhelyzetért" (Jé­kely Zoltán: Futballisták). — „Az angyal úgy bukik, i hogy elsötétül, / Sn mint el­gáncsolt / futballista, ki csú­szik, / hempereg és elterül” (Vasadi Péter: Bukás), Nagyon sok szóösszetételben is tagként szerepel a futball szó. Sajnos, elég gyakran helytelen irásformákban ol­vashatjuk 'Őket a sajtóban éppen úgy, mint a különböző sporthíradásokban: futball­csapat, futball-labda, futball­mérkőzés, futballpálya stb. Néhány összetétel mai köl­tőink verseiben ie jelentke­zik: „Feledkezzetek el, / á futballmeccsről’’ (Simor András: Miguel, a szomszédi. — „A régi dresszben az egész futballcsapat” (Kárpá­ti Kamill: Pesterzsébet fel­hőkarcolói). — „S befeje­ződik / valami megint, / mint egy futballszezon” (Ladányi Mihály: Elégiák). A futball és származékai-, nak magyar megfelelői: lab­darúgás, labdarúgó sok öez- szetételben vállalnak szere­pet- labdarúgópálya, labda­rúgótorna; labdarúgó-mérkő­zés, labdarúgó-szövetség stb. Nincs szerepe a magyar meg­felelőnek a futballozik cse­lekvés megnevezésében. Nem mondjuk, hogy labdarúgó­zik, labdarúg stb. Helyette szélesebb körben terjed a szó: focizik. Nemcsak szó­ban és a bizalmas jellegű beszédhelyzetekben halljuk ezeket a származékokat:, fo­cista, focizás, focicsapat, fo­cizó, hanem a sajtó hasábja­in is. Ma mór a különböző nyelvi rétegekben mind a futball, mind a labdarúgás és mind a foci szerepet vállal­hat, de csak a maga helyért. Br. Bakos József

Next

/
Thumbnails
Contents