Népújság, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-03 / 154. szám

CSÜTÖRTÖK ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTAR n koppenhágai békemenet A LAPOK, HÍRÜGYNÖKSÉGEK tudósításai mind gyakrabban számolnak be a háborúellenes moz­galom nyugat-európai eseményeiről. Békemenet tart Koppenhágából Párizsba, gyűléseket rendeznek az NSZK-ban és Hollandiában, új erőre kapott Nagy- Britanniában a nukleáris leszerelésért küzdő mozga­lom. A fegyverkezési hajsza elleni tiltakozás nem egy-egy ország belső mozgalma már. A koppenhágai menet résztvevői norvégek, finnek, svédek dánok, az NSZK-ban nyugatnémetek csatlakoznak hozzájuk. A dán békeharcosok jelszava: létesítsenek Európában, igy a kontinens északi részén is atomfegyvermentes övezeteket. A menet szervezői abban bíznak, hogy megmozdulásuk egyben kifejezi azt az ellenszenvet is, amelyet a nyugat-európai országok lakóinak több­sége érez az amerikaiak rakétatelepítési terveivel szemben. (Mindezt a közvéleménykutatás adatai is bi­zonyítják. A nyugatnémet ZDF televíziótársaság ada­tai szerint az NSZK polgárainak háromnegyede ha­tározottan ellenzi a Pershing—2 és a szárnyasraké­ták európai elhelyezését és kiáll a tárgyalások foly­tatása mellett.) A békemozgalom nem csupán a kommunisták, a baloldaliak ügye. A minap Hamburgban az evangé­likus egyház rendezvénye változott hatalmas háború- j ellenes megmozdulássá, ahol a tüntetők elítélték a ' kormány és ellenzék veszélyes lépéseit. Jól jellemzi a j nyugat-németországi állapotokat a kormánykoalíción belül kialakult belső válság. A szociáldemokrata ! párton belül is mind (fcbben vannak, akik szembe- szállnak Helmut Schmidt vonalával, s kiállnak a | fegyverkezési hajsza megfékezése mellett. Jól példáz- J za ezt az a cikk, amelyet a saarbrückeni szociálde- j mokrata főpolgármester jelentetett meg pártja lapjá- t bán, a Vorwártsben. Ebben a többi között azt^han- [ goztatta, hogy a békemozgalom erősödését a kor- j mánykörök fellépése nem akadályozhatja meg. A mozgalom erejét példázza az az üzenet is, ame- t lyet a NATO-haderők volt tábornokainak egy cső- | portja intézett a madridi európai biztonsági és együtt- j működési tanácskozáshoz. Ebben felhívtak minden- ! kit: „tegyenek meg minden lehetségest a termonuk- J leáris háború megakadályozására!” Az Atlanti Sző- t vétség volt katonai vezetőit pedig aligha lehet azzal vádolni, hogy tájékozatlanok, hogy megtévesztette j őket Moszkva propagandája. Felelős férfiakról van ' szó, akik katonai tudásuk birtokában ismerték fel a [ NATO-rakétatervek veszélyeit. „Európa semmit nem * nyerhet egy atomháborúban, de mindent elveszíthet. \ Az értélem és felelősségérzet a tömegpusztító fegy- ! verzetek felszámolását, az új katonai programok be- j fagyasztását követeli” — hangzik a madridi értekez- j lethez intézett üzenet. j A TÖMEGMOZGALOM VIHAROS BÉKEAKA- RATA és a felelős józanságnak ez a megnyilvánulása ugyanazt a gondolatot fejezi ki. MIKLÓS GABOR j Ülésezik a lengyel parlament Varsóban csütörtökön dél­előtt a lengyel parlament megkezdte kétnaposra ter­vezett ülését, amely főként gazdasági kérdésekkel fog­lalkozik. A képviselők első olvasásban meghallgatják az idei népgazdasági terv, va­lamint a költségvetési terv módosításáról szóló törvény- tervezeteket. továbbá a gaz- gasági válságból való kiju­tás kormányprogramját. Ugyancsak első olvasás­ban tárgyalja a szejm az ál­lami vállalatok munkás ön­igazgatásáról és az állami vállalatokról szóló törvény- tervezeteket. A napirend szerint először egymás után elhangzanak a tervezetek, majd összevon­tan kezdődik róluk vita, amelyben több mint húsz képviselő kíván felszólalni. A szejm elfogadta az in­dítványt, hogy az ülés má­sodik napján, pénteken ke­rüljön sor a parlament gaz­dasági, költségvetési és pénzügyi, valamint törvény­hozási bizottságának beszá­molójára azokról a törvény- tervezetekről, amelyek alap­ján összevonnak több mi­nisztériumot és központi hi­vatalt. Ezekre az intézkedé­sekre Wojciech Jaruzelski kormányfő tett javaslatot a szejm legutóbbi ülésén. Szó lesz két új kitüntetés alapításáról is. Biz a téma eredetileg a szejm előző ülé­sének napirendjén szerepelt, de megvitatását akkor idő­hiány miatt elhalasztották. Brandt hazautazott Moszkvából Csütörtökön Moszkvából hazautazott Willy Brandt, az SPD elnöke. A nyugatné­met vendéget a repülőtéren Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­ségének elnöke búcsúztatta. Jelen volt Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja, külügy­miniszter, Borisz Ponomar­teMwwsm ^ A98L joiisis centek jov, az SZKP KB PB pót­tagja, a KB titkára, vala­mint több más hivatalos sze­mélyiség. Újságírók kérdésére vála­szolva Leonyid Brezsnyev Brandt látogatását hasznos­nak nevezte. Willy Brandt, aki hétfőn érkezett a szovjet fővárosba, Leonyid Brezsnyevvel, va­lamint az SZKP más veze­tőivel a nemzetközi helyzet legidőszerűbb kérdéseiről, a béke és a leszerelés téma­köréről folytatott eszmecse­rét. Látogatásának eredmé­nyeiről Brandt elutazása előtt &tototájákQztoűto| tartott. *v A KGST XXXV. Ofésszata Lázár György felszólalása (Folytatás az 1. oldalról) Lázár György bevezetőjé­ben tolmácsolta az MSZMP KB.nak és a Magyar Nép­köztársaság kormányának az ülésszak résztvevőihez inté­zett üdvözletét, majd így folytatta: Tisztelt Elvtársak! Tanácskozásunk olyan idő­szakiján ült össze, amikor kommunista és munkáspárt­jaink országaink többségé­ben már megtartották soros kongresszusukat, s azok meg­határozták a szocialista épí­tés következő évekre szóló feladatait. E nemzetközileg fontos események közül is megkülönböztetett figye­lemben részesítette a világ az SZKP történelmi jelentő­ségű XXVI. kongresszusát. Ez teljesen érthető. Az SZKP kongresszusai mindig olyan sorsdöntő kérdésekre adnak választ, amelyek nemcsak a szovjet népet, de az egész emberiséget is foglalkoztat­ják. Így volt ez most is. Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs előadói beszédébe^ ismertette a kongresszuson azokat a nagy horderejű ja­vaslatokat, amelyek a nemzetközi légkör meg­javítását, a fegyverkezési hajsza megfékezését, a bé­ke és a biztonság ügyét, a különböző társadalmi rend­szerű országok együttmű_ ködösének fejlesztését hiva­tottak szolgálni. Egyetlen tárgyilagosan gondolkodó ember előtt sem lehet kétséges, hogy a szo­cialista országok népei bé­két akarnak, hogy a határo­zatok, amelyeket pártjaink kongresszusai elfogadtak, a béke és a társadalmi hala­dás programjai. Közös véle­ményünket és békeakara­tunkat fejezi ki a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsának a világ parlamentjeihez és népeihez intézett legutóbbi felhívása is. Mindennek tük­rében még' szembeötlőbb, hogy ■ ■ . - ... a tőkés országok szélsősé­gesen reakciós körei a fegyverkezési hajsza mér­téktelen fokozásával, a Szovjetunió és a szocialista országok elleni kirohaná­sokkal, a haladó mozgal­mak megr ágai mazásával ar­ra tesznek kísérletet, hogy lerombolják az enyhülés éveiben elért eredménye­ket, visszaszerezzék elvesz­tett pozícióikat. Igazságunk és erőnk tuda­tában meg vagyunk győződ­ve, hogy a Világ haladó erői­vel összefogva siketül gá­tat vetni e felelőtlen és ve­szélyes próbálkozásoknak. A jelenlegi feszült nem­zetközi helyzet, amely a tő­kés világ válságának talaján bontakozott ki, kedvezőtlen befolyással van a gazdasági kap>csolatokra is. Ilyen körülmények között különösen nagyra kell ér­tékelni azokat az országa­inkban elért eredményeket, amelyekről a végrehajtó bizottság beszámolója hű képet ad. De éppen, mert nehezebb feltételek között végezzük munkánkat, mélyebben kell elemeznünk a tanulságokat is. Ügy vélem, igényelnünk kell, hogy a végrehajtó bi­zottság erre a jövőben még több figyelmet fordítson. Tisztelt Elvtársak! Hazánk gazdasági helyze­téről, terveinkről szólva a következő tájékoztatást ad­hatom önöknek. Az elmúlt évben fejeztük be ötödik ötéves tervünket. Noha a tervben kitűzött fel­adatok egy részét nem sike­rült teljesíteni, a nemzeti jövedelem öl év alatt 17 százalékkal emelkedett, s ezt megbecsülést érdemlő eredménynek tartjuk, mert azok a kedvezőtlen világ­piaci hatások, amelyekről a végrehajtó bizottság jelenté­se szól — adottságainknál fogva — népgazdaságunk­ban fokozott mértékben je­lentkeznek. Pártunk Központi Bizott­sága 1978-ban mélyreható elemzés után, nagy fontos­ságú határozatban jelölte ki -az—egyensúly helyreállításá­nak feladatait. Ogy foglalt állást, hogy a növekedés ütemét és a belföldi felhasználást az egyensúly követelményei­nek alárendelve a reálisan fenntartható szintre kell mérsékelni, ugyanakkor meg kell gyorsítani a ter­melés szerkezetének kor­szerűsítését, világpiaci ver­senyképességének javítását, a gazdálkodást befolyáso­ló közgazdasági viszonyo­kat pedig — ideértve a termelői és a fogyasztói árakat is — fokozatosan hozzá kell igazítani a meg­változott feltételekhez. Intézkedéseink nyomán és nagy erőfeszítések árán 1978 óta a külkereskedelmi mér­leg hiánya lényegesen csök­kent, de az egyensúly tar­tós biztosításához még több év megfeszített munkájára van szükség. színvonalat és megteremt­jük egy későbbi, gyorsabb fejlődés lehetőségét. Számolunk vele, hogy ne­héz évek várnak ránk, még­is bizakodók vagyunk, mert tervünk végrehajtásához a legfőbb feltétel adott: né­pünk cselekvőén támogatja pártunk politikáját, érti és vállalja a nehezebb felada­tok teljesítését. Tisztelt Elvtársak! Az eredmények a tények erejével bizonyítják, hogy, az 1971-hen elfogadott komplex program gyakorlati megvaló­sítása elmélyítette a tagálla­mok egymás közötti gazda­sági kapcsolatait, és fontos szerepet tölt be nemzeti ter­veink megalapozásában. Nem mulaszthatom el, hogy ez alkalommal is köszöne­tét mondjak a Szovjetunió­nak azért az internaciona­pontból külön is meghatároz zó jelentősége van a mikro­elektronika fejlesztésének, az élenjáró gyártástechnológiák meghonosításának, a korsze­rű részegységek, alkatrészek, a magas minőségű fél termé­kek. vegyi komponensek na­gyobb mennyiségben való előállításának. Harmadszor: halaszthatat­lannak tartjuk a mezőgazda, sági és az élelmiszeripari ter­melés nagyobb mértékű no. velésének megalapozását. Eh­hez, mirjt ahogy az a korábbi ülésszakokon is szóba került, véleményünk szerint megfe­lelő természeti adottságokkal rendelkezünk, de hogy ezeket jobban kihasználhassuk, meg kell erősítenünk a mezőgaz­daság fejlesztését szolgáló tudományos — elsősorban a biológiai — kutatóbázist, kor­szerű ipari hátteret — na­gyobb termelékenységű me­zőgazdasági gépeket, több és jobb minőségű kémiai anya­got — kell biztosítanunk. Gondoskodnunk kell az élen­járó termelési rendszerek és eljárások meghonosításáról, elengedhetetlen továbbá; hogy a termelés tőke. és alapigényességében végbe­ment változásokat figyelem­be véve a jelenleginél ösz­tönzőbbé tegyük a közgaz­dasági feltételeket is. Tisztelt Elvtársak 1 Most, amikor az intenzív fejlődési szakasz követelmé­nyei kerültek előtérbe, a ko­rábbinál is nagyobb fontos­sága van annak, hogy meg­újítsuk és a célokkal jól ösz- szehangoljuk a végrehajtás eszközeit. Ebből kiindulva tovább kell fejleszteni a gazdaság- politikai konzultációkat, és a tervkoordináció rendsze. rét is. Mielőbbi gyakorlati lépésekre van szükség a tudományos-műszaki együttműködés hatékonyság gának növelésére is. Ehhez véleményünk szeJ rint nem új intézmények lé­tesítésére, hanem elsősorban arra van szükség, hogy a már meglevő szervezetek munkáJ .iát tegyük eredményesebbé,' olyan módszereket és együtt­működési formákat alakít­sunk ki, vezessünk be, ame­lyek biztosítják a szoros összJ hangot a termelés hatékony- sági követelményei és a műJ szaki fejlesztés között. Véleményünk szerint növelj ni kell közös valutánk, a transzferábilis rubel, vala­mint a hitelműveletek sze- rpoét, mert ez is fontos fel­tétele a gazdasági együtt­működés bővítésének. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítanunk a döntési folyamai rövidí_ tésére, a már elhatározott cs az új feladatok gyorsabb megoldására, a vállalatok és intézmények közvetlen kapcsolatainak fejlesztésére is. Tisztelt Elvtársak 1 A komplex program jóvá-’ hagyása óta eltelt tíz év eredményei — a tőkés gaz­dasági válság tükrében — még világosabbá teszik, még inkább igazolják, milyen ha­talmas erőt jelent szocialista gazdaságaink számára, s mi­lyen vonzó példát mutat a világnak a KGST keretében folytatott gazdasági együtt­működés. Közös feladatunk és egyben kötelességünk, hogy ezt a hatalmas erőt testvéri országaink népei ja­vára az eddiginél is eredmé­nyesebben kamatoztassuk. Mi erre készek vagyunk, és minden tőlünk telhetőt meg fogunk tenni, hogy aktív munkával hozzájáruljunk közös ügyünk előreviteléhez. Bejelentem, hogy az ülés­szakra beterjesztett határo­zattervezet a további mun­kához, véleményünk szerint jó alap, s azt a vita tanulsá­gainak felhasználóval együtt készek vagyunk tá. mogatni. A délelőtti ülésen szólalt fel többek között Nvikolaj Tyihonov, a .Szovjetunió Mi, n;szterian4C&a2Utk elnöke. J ír ti s 5 Megkezdődött a KGST XXXV. ülésszaka Szófiában. A kénen: Lázár György, a Minisztertanács elnöke, a magyar küldött­ség vezetője beszél a tanácskozáson. (Népújság telefotó — BTA—MTI—KS) Pártunk 1980 márciusá­ban megtartott XII. kong­resszusa“ jóváhagyta’és> meg­erősítette “az 19751 - bán. kiala­kított - gazdaságpolitika .irányvonalát. Ennek megfe­lelően az 1981—1985. évek­re szóló hatodik ötéves ter­vünk is — amelyet ország- gyűlésünk a múlt év végén emelt törvényerőre — az In­tenzív fejlődési szakasz kö­vetelményeit ' állította elő­térbe. Ebből adódik tervünknek az a karaktere, hogy vi­szonylag mérsékelt — évi 2—3 százalék — növekedést irányoz elő, de szigorú minőségi követelményeket támaszt. Ezt máskéonen úgy fogal­mazhatom meg, hogy gya­korlati gazdaságpolitikánk legfőbb törekvése nem a növekedés korlátozása, ha­nem azoknak a társadalmi- gazdasági folyamatoknak az erőteljes kibontakoztatása, azoknak a közgazdasági és szervezeti intézkedéseknek a folytatása, amelyek jobb feltételeket biztosítanak ah­hoz, növelik az érdekeltsé­get abban, hogy meggyor­suljon a tudományos vív­mányok, az új műszaki ered­mények bevezetése, korsze­rűbbé és jövedelmezőbbé váljon a termelés, javuljon a versenyképesség, csökken­jen a fajlagos energia- és nyersanyagfelhasználás, ter­melékenyebbé váljon a munka. Az elosztásban csak sze­rény célokat tűzhetünk magunk elé, mert a nem­zeti jövedelem növekmé­nyének mintegy kétharma­dát a következő években is a külgazdasági egyen­súly javítására kell fordí­tanunk. Ez azt jelenti, hogy a belföldi felhaszná­lást 1985-ig mindössze 5 százalékkal növelhetjük. Programunk feszes és szi­gorú. Nemcsak azért, mert az intenzív fejlődési szakasz követelményei önmagukban véve is szigorúak, hanem azért is. mert miközben a dolgozóktól az élet minden területén jobb minőségű munkát és nagyobb teljesít­ményt körűn’’ ennek elle­nében nem ígérhetünk töb­bet, mint hogy megőrizzük és megszilár­dítjuk ft már elért élet­lista hozzájárulásért, ami­vel elősegítette a komplex - program mindannyiunk ja- ” vát szolgáló létrehozását és eddigi végrehajtását. összhangban a beszámoló­val, jó érzéssel állapíthatjuk meg, hogy közös erőfeszítés­sel az elmúlt tíz év alatt nagv dolgokat alkottunk, s erre méltán büszkék lehe­tünk. Az építőmunka külső és belső feltételeiben végbe­ment változások olyan új kérdéseket tettek és tesznek fel számunkra, amelyek egyi- kére-másikára még nem ad­tunk kielégítő választ. Az idő viszont sürget. Közös ér­dekünk. hogy mielőbb meg­találjuk azokat a megoldáso­kat, amelyek lehetővé teszik, hogy a megváltozott feltéte­lekhez igazodva új lendüle­tet adjunk együttműkö­désünknek. A magunk részé­ről messzemenően helyesel­jük és támogatjuk, hogy — amint Brezsnyev elvtárs az SZKP XXVI. kongresszusán megfogalmazta — a nyolcvanas évek váljanak a szocialista országok in­tenzív termelési és tudo­mányos-műszaki együttmű­ködésének időszakává. Napirendünkhöz kapcso­lódva, külön is szeretném kiemelni a következőket: Először: stratégiai fontos­ságú feladatnak tartjuk, hogy hosszú távra és biztonságo­san megoldjuk a fűtőanyag-, energia- és nyersanyagellá­tást, új energiafajták és nyersanyagforrások felkuta­tásával segítsük elő jövő fej­lődésünk megalapozását. Ugyanakkor a termelőkapa­citások bővítésével egyen­rangú feladatnak tartjuk, hogy közös munkával mi­előbb megteremtsük azokat a műszaki és közgazdasági feltételeket, amelyek lehető­vé teszik a rendelkezésre álló energiaforrások racionáli­sabb kihasználását, a fajla­gos energiafelhasználás csök­kentését elősegítő technoló­giák és berendezések kifej­lesztésének meggyorsítását. Másodszor: a szakosítás és a kooperáció elmélyítésével az egyes országok adottsá­gaira alapozva és közös mun­kával lehetővé kell tennünk, hogy meggyorsuljon a feldol­gozóiparok termelésének kor­szerűsítése, Ebből a szem*

Next

/
Thumbnails
Contents