Népújság, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-19 / 168. szám
Gáti István operaénekas Két kitüntetés egy évben Vtówfc talán, akik irigyük Gáti Istvánt pályájának addigi. kiegyensúlyozottságáért, egyenletes ívéért, Né- hanyan esetleg art is mél- tányolják, hogy kitartó és kemény munka van mögötte. 1972-ben (fisa diplomával szerződött ez Opernházhoz. ahol eleinte karakter-basszus szerepkörben foglalkoztatták, Tanulságom, hatásos művészi fejlődést adó feladatokat kapott az első öt évben. Volt Ortel szappanos, illetve Kothner pék Wagner remekében, A nürnbergi mesterdalnokokban. Favágó Szo- kolay Véreászában és Mézes- bábos a Pomádé királyról szóló Ránki-operában. Már a pályára kerülése is zökkenőmentes volt? — Ügy emlékszem, igen. Szívesen énekeltem, hallattam és hallgattam a hangomat, de tulajdonképpen középiskolai énektanárom döntött* el a dolgot. A Rákóczi gimnázium színeiben két dallal benevezett a budai diáknapokra. Nyertem. Ezen föl- buzduiva jelentkeztem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, s első nekifutásra (elvettek. — Tanulmányai végeztével versenyt nyert Trevisőban, Moszkvában, Salzburgban. Meaart szülővárosába többször visszatért, hogy Herbert vem Karajan irányításával dolgozzék. — Csekélyke volt a szerep — egy Gandriaí nemes Verdi Don Carlosában —, de f zene nagy mesterének tökéletességre törekvése évekig kamatoztatható tapasztalatokat jelentett számomra. — Az első időszakhoz képest erőteljesen átalakult a szerepköre. A Carmen Zuni- ga hadnagya helyett Esca- millo, a torreádor szerepe lett Gáti Istváné. Hosszú Ideig úgy tetszett, hogy elsősorban a mozarti muzsikához, a bécsi klasszicizmushoz van erős affinitása. Ilyesmit igazolt a Don Giovanni Leporellójában vagy a Figaro házassága főszerepében nyújtott teljesítménye is. — Érdeklődésem több oldalú. Színpadon, gyakrabban koncertpódiumon, lemezen, rádióban, a Mozartnál korábbi, valamint egész*« modem műveket énekeltem: Vivaldi- és Pureell- operát, Kurtág- és Mahler, dalokat. A romantika, a verizmus és a neoklasszicizmus számomra idegen volt. Am az énekesnek sokszor olyasmit is vállalnia kell, amit egyéniségétől távolinak érez. Néha rájön, hogy tévedett, a külső szemlélők ítéltek helyesen. Én Donizetti bűvös Szerelmi bájitalában, vagy a Cosi fan tutte-ban voltam otthon. Nagy tisztelettel visz- szaadtam Mefisztót és még egy-két drámai szerepajánlatra nemet mondtam. Az Altfa Amonosrája elől egyszerűen nem térhettem ki. A próbák során •— magam lepődtem meg legjobban — teljesen hatalmába kerített a harcos, szenvedélyes etióp király. Ahányszor éneklem, feszültség jár át. ez átsegít a szólam nehézségein, s talán használ ia a Nüus-parti -képnek. — Azóta már másik Verdí- ezerepet is énekéit. — Paolo Albianit, az aranyművest a Simone Boccaneg- rában, Giuseppe Patané olasz karmester betanításában, Csodáltuk őt, páratlan elme, több mint kétszáz operát raktároz a fejében. Pár-' titúra tehát nincs előtte, az énekesekre figyel. A próbák elején csaknem kegyetlenül sokat kívánt. Ám a premier, hez közeledve mindig több szabadságot, önállóságot en, gedett. Vagy csupán így éreztük? Mindegy. — Tavaly mutatta be az Operaház Sztravinszkij A léhaság útja című operáját. Ez a mű neoklasszikus stílusban fogant — Nehezen fogadtam be a zenei anyagot. Da dogónak, töredezettnek hallottam. Ezután eljött a kivételes pillanat, megszületett bennem Nick Shadow figurája. Ma már tudom, ennek az operának repertoárunkon kellene lennie ... Sajnos az Vbl-pa- lota megrokkanása miatt sem ezt a darabot, sem a Cosi fan tutte,t nem játszottuk 1930—81-es évadban. — Azért, azt hiszem, ez a szezon több szempontból is emlékezetes marad az ön számára'. —Nemcsak Fatanéval dolgoztam, Ferencsik vezette a Varázsfuvola fölújítását, elő. szőr énekeltem Papagénót. Portré filmemet sugározta a televízió, az Operaházban nekem ítélték az Oláh Gusz. táv-emlékpla kettet, s idén Liszt-díjjal tüntettek ki, Decemberben kislányom született, talán nem is igazságos, hogy vaflikinek rövid idő alatt ennyi boldogságban legyen része. De a gratulációk, kézfogások azt mondták ne. kém, hogy kollégáim is méltányolják a • munkámba fektetett energiát. A hivatalos elismerések nagyon fontosak, de bizonytalan időben érkeznek és szerencse kell elnyerésükhöz. A munkakapcsolatokban azonban min. dennap lehet öröme, nyereségé az embernek. A Varázsfuvola próbáin egyszer sehogyan sem ment a próza elmondása. Ferencsik János segített (igaz, először keményen megdorgált). Nemrég, amikor A Kékszakállú her. oeg vára koncertelőadására készültem, újra hozzá fordul, hattam. A* idén még egy kitűnő olasz dirigenssel találkoztam. Rossini Hamupipőkéjének fölújítását Alberto Erede vezette. A következő szezonban zenei ínyencség, Offenbach Kékszakálljának bemutatásában, veszek részt. Lemezfelvételre készülök, Schubert,- Schumann- és Brahms-dalokat énekelek, Ránkí Dezső aongorakisére. tével, Nyáron föllépek a Hilton Dominikánus-udvarában. a Pergokssi-egyfeivo. náronokban. Az Eszterhási. rögtönzésben pedig ismét fölemelem a karmesteri pálcát, hogy elénekeljem és vezényeljem Cimaroaa húszperces zenei leleményét, A karmestert. Csanády Jánost Apám Ap&m a sírban, föld alatt, felette zengő madarak vagy téli fénylő hóplhe, vagy véréé őszt rozsdafolt. De rég volt, de rég volt: A futballpályán ő védte azt a ezakadt-hálne kaput klottnadrágban, s ha elkapott egy labdát, kezét meglengette. olléezoritn ujjait •zétterpesztve emelte égre, mint az akácfák ágaik. Emlékszem a tavaszi fényre, és a vasalt ruha gőzére, egy volt lakása, műhelye, otthonának la hűlt helye ma már, ahol romlik, szakad fal ée tető — az ég alatt lesz maholnap a csöppnyi , folt, hol születésem helye volt; álltam >e Apám helyibe? Nem mondja meg, ecak az ige, de állok itt, hol van remény, l még nem dadog a költemény, tűbe-húzott pontos *orek varrják versbe süppedt sírod, Apám. S ha rád hasonlítok eorsod és sorsunk ildassék. Bszzeg Jánost Töredékek Megjövök, megjössz — így az életünkÉjszakámban is két hold ragyog. Papíron virágzik az égbolt — mosolyodból csempészek versembe csillagot. o> o o A belső tekintet gyalogol: i minden sző egy megtalált J basa. Kifosztott térképen épül . a halánték összes gyarmata. O ó o Megépítettem ez a ezerelmet — de ez az élet még beizlk. Vándorluuk részeg krisztusok — megkéselve a szelet ia — hazától hazáig. Létező személy volt A „Szigeti veszedelem * Kamillája „Pendslyes gyümölcsfák Érdekes irodalom!» rténe- ti felfedezést tett a Szigetvári Várbaráti Kör elnöke, Molnár Imre helytörténész: létező személy volt Kumilla, « „Szigeti veszedelem" törők hősnője, és azonosítót. ta a költeményben szereplő forrást is, ahol a lány halálát lelte. A költő, Zrínyi Miklós a ságeti vár 1368, évi ostroméról írt nagy művében szép emlékét, állít Szolimán leányának. Kumillának és szerelmesének, h tatár Deli. mánruik, aki a török had legderekasabb vitéz* • volt. A költemény szerint a szultán Rusztán béghez akarja kényszeríteni lányát, mire a fiatal tatár kán megöli a béget, majd tette után el- bujdosik a táborból. Kumtl. la követi szerelmesét és a vár közelében levő forrásnál titokban találkoznak. A lány megsromjazik, mire Delimán vizet merít a kütból, de megfeledkezik arról, hogy pohara sátkányvérrel mérgezett. Kamilla meghal a víztől, az ifjú kán pedig később a várvédő Zrínyi kardjától esik el. Nemrégiben egy török képes folyóirat került Szöget, várra, a várbaráti körhöz, benne egy régi festmény színes reprodukciója. Az isztambuli Topkapi Sserájba« (képtárban) őrzött képen szép, fiatal nő látható. Molnár Imre nagy meglepetéssel és örömmel fedezte fél a festményre írt latin nyelvű szöveget, miszerint az ábrázolt személy Szolimán szultán Camllia, azaz Ku- mille nevű lánya. A képet a szultán megrendelésére készítette a XVI. század közepén élt festőművész. A „Szigeti veszedelem” tragt. kus sorsú hősnője tehát nem a költő Zrínyi Miklós képzeletének szülötte, hanem valóságos személy volt. A név tehát arra vall. hogy a forrást már a török időkben is ismerték és használták. A középkori forrás ma is él, vizéből szívesen merítenek az arra járó kirándulók, vagy a közelben dolgozó mezei munkások. A vár környékét néhány évvel ezelőtt természetvédelmi területté nyilvánították és most rendezési terv készül a történelmi színhelyre. En. nek kapcsán megóvják és helyreállítják a régi forrást is. A párbaráti kör azt javasolta, hogy adjanak új nevet a basakútnak: a boldogtalan török lány emlékére nevezték el Kumilla kútjának. Iglódi Zoltán — Hálásan köszönöm, fő. tyrvót úr, hogy világhírű találmányáról, a magyar pia. eebdról elsőként a nemes- viszneki Helyi Hírharang számára ad interjút — bár úgy tudom, a televízió neves rendezője már egész hetet betöltő filmet forgatott a témáról,.. — Egész heteti? HeteCha- vat betöltő filmet forgatott, de az egészségügyi főhatóság még nem látta időszerűnek a témát, A lapok számára pedig valóban er az első interjú — és az utolsó... — Hallhatnánk valamit a lényegről! — Kérem, erről lesz sző, a lényegről. A magyar piacéba világszabadalom — a tökéletes gyógyterápia módszere. A kezelés olcsó, egyszerű — nem kellenek drága. műszerek, nincs szükség külföldi gyógyszerekre szinte nullára le tudják szoríta. ni az egy betegre jutó kiadásokat. Nem kell hozzá szakértelem, — elég ami van... — A lényeg, a lényeg.. — Rátérek. Feküdt már ön kórházban? Igen. Akkor tudja, mi a lényeg... — Igen, előkészítettem egy borítékot... — No ugye, mind így kezdi. És mi lett volna, ha nem csúsztatja diszkréten zsebbe azt a borítékot? Nem vették volna ki a vakbélét? — Így sem , vitték ki. Rossz volt a diagnózis. De ahogy átadtam, megnyugodtam. úgy éreztem meggyó- gyuttanp.. Magyar placebó — Látja, ez pontos megfigyelés. Így jöttünk mi is rá a dolog lényegére. Mert mivel kezdi a beteg? A borítékkal. Ha átadta, úgy érzi, meggyógyult, akár mehet is haza. Az egészségügyi etikai vita után megpróbáltunk karcot indítani a estis*' tatásos módszer ellen. Nem fogadtuk el a borítékokat. Szomorú eredménnyel zárult a kísérlet. Betegeink idegesek, ingerültek lettek. Az egyik kórteremben éhség- sztrájkba kezdtek, egy néniké feljelentette a kórházat a minisztériumban. „Még a múlt rendszerben sem tapasztaltam ilyen megkülönböztetést. Nem kell az én pénzem, meri én csak egy egyszerű takarítónő vagyok. Az én pénzemnek talán szaga van, mert a nyilvános WC-ket takarítom?” — Az lehetetlen, ezeket a tisztességes intézményéket nem takarítja senki., .■< — Ekkor érdekes kísérletbe kezdtünk. Gondosan elkülönítettük egymástól a kétféle beteganyagot. A nagyon könnyű, kis lelki sérüléssel bajlódóktól nem fogadtunk el borítékot — ők kétágyas szobákba, szanatóriumi körülmények közé kerültek. Naponta ötórai teát rendeztünk — öt órakor bikinis ápolónők tolták be a pléhkocsin a finom kínai teát, t a közben a kórházi hangszórókon keresztül nem orvosi tanácsokat sugároztunk, hanem a Kéglidal csendült fel, meg a Csavard fel a szőnyeget; előfizettünk a kórház valutakeretéből két francia nyelvű szexmagazinra; a feleségeknek és a férjeknek nem adtunk kórházi belépőt, de a barátnőjét bárki este tiz után is fogadhatta. Nyugtatók helyett a legjobb svájci regeneráló szereket kapták a páciensek. .. Nos, ez a beteganyag senyvedt, sínylődött, többén súlyos tudatzavarral küszködtek, volt egy ' öngyilkosunk is.,. A súlyosabb betegségben szenvedőktől elfogadtuk a borítékot. Őket tizenhaté, gyas kórtermekben helyeztük el, az öregeket, a szédülőse- ket emeletes ágyra fektettük. Éjjelente kétszer tartottunk riadót — átvizsgáltuk az ágyakat, nem gyüröttek-e a' párnák, a takarók — aztán békaügetésben kellett elug- rálniuk a laboratóriumi vérvételre. Akik összeestek a félelemtől — a többiek mosták fel. Gyógyszert nem kaptak, ételt is csak keveset. Délutánonként mindenkinek kétszer végig kellett nézni a Csendes kiáltás című új magyar művészeiméi,, amelyet a mozik te csak a legalsó csatornában vetítettek. Ebben a kórteremben mindenki derűs volt, jókedvű is kiegyensúlyozott. Megszűntek az epebántalmak. a gyomorpanaszok, a ritmuszavarok. — A rákosokat is így gyógyították. $ — Azokat pláne igyt A lényeg: a kísérlet a kétkedőket is meggyőzte. Igen, ezekre a lelki tényezőkre kell építeni a.z egész terápiát — ez a hatóanyag nélküli gyógyszer a magyar placebó, csodát művel... — De főorvos úr, ez erkölcstelen, és a pénz!.,. — -Várjon/ Az összegekről pontos listát vezetünk. Senkit nem ér kár — valamilyen módon visszakapja a gyógyulása érdekébén lefizetett, összeget. (Igaz, ez megnövelte a kórházi adminisztrációs munkát — egy irodaházat kellett építeni, számítógép- központtal, de ez mégiscsak olcsóbb, mint egy kórház és adminisztrátor is több van mint orvos. (Hogyan juttatjuk vissza a pénzt? ^ Például vetélkedőt rendezünk „Ki tud többet a gyomorfekély, ről?" címmel, s a győztes megkapja azt az összeget, amit a borítékba tett. be megkapja a második, a harmadik, sőt az utolsó helye, zett is. Aki pedig nem vetélkedik — annak távozáskor különböző címeket adományozunk. például; „A legtii- ralmesebb betegünk” — S00 forint, „Legkedvesebb betegünk" — 1000 forint, „Nagy aranyérdij” — 1500 forint és így tovább, A beteg most már kétszeresen örül, egyrészt gyógyultan távozik, másrészt helyrebillen lelki egyensúlya is. Mert azért mindegyik azt számolja — nem adtam, mégis sokat, elég lett volna 500 is.. . — Hát ez óriási/ Csodálatos/ És hogyan sikerült a terápia széles körű elterjesztése?. .. — Ügy érzem, )6 úton járunk! Az már most megállapítható, hogy mintegy 50 százalékos az eredmény... — Ez már igazi féléikért. . ,i — Igen. ötvenszázalékos, A pénzt már csaknem mindenütt elfogadják — de még nem adják vissza... Gombkötő Gábor síi A címbeli nyelvi formát ebből a versrészletből emeltük ki: „Kérdezed, mi a titka, / hogy pendelyes gyümölcsfák I — fehérben, rózsaszínben — / mind népesebb seregben / ringnak a gyenge tavaszban" (Garáí Gábor: Magyarázat). A pendelyes jelző «rede*; jelentésének és használati értékének érteim aaéeibéh már elbizonytalanodtak. A segítés szándékával mondtuk el ezeket a verssorokat: „Pendelyes gyerek voltam még mikor / Az az eső esett. / Mely falának kétharmad részéről / Levitte a meszelP5 (Petőfi: Kutyakaparó). A Heves megyei falvak iskolásai és felnőttéi azt is tudni vélték, hogy ezen a vidéken is viselték női fé- hémeműként, alsószoknya- ■ ként a pendelyt, a pendeltJ A palóc vidékeken humorosan gatya-szoknyának is elkeresztelték. A falusa gyerekek is pendelyben jártak, tehát a hosszú, ingssarű ruhácskában Csúfolták is egymást, amiről ez a gyerekék között ma is ismeretes mde- dóka tanúskodik: Vendel —. nyakában a pendel. Az sem véletlen, hogy a pendely-pendel kulcsszó; szerepet kapott több népi jellegű szólásban. Vidékünkön ia élnek a nép száján ezek a s zólásváltozatok: Meggyűlt a pendele (a férfiak után . járó, sóvárgó nőkre mondják), — Folt van a pendelyén (hozományt is kap a lány). — Elmúlt ez Is, mint a pendelviselet. — Kurta, mint a pendel Több humorkodó, gunyó- roskodó népi csúfolódásban, ráfogásban is emlegetjük' a pendelyt, Típuspéldáknak mutatjuk be ezeket a szóláshasonlatokat: Megszelik, mint Rédén a fagyos pináéit (szalonna helyéit). Ugyanezzel csúfolják a gyöngyösíolymoríakat. a bo- donyiakat és a szihalmiakat A Párád környéki helységekben jegyeztük fel ezt a szólást: Belepett, mint a páráéi ember a Vendelbe) (másnaposán, zákányosan a felesége pendelet vette fej). Szilvásváradon elítélő szándékkal egy-egy melléfogás minősítésére mond iák ezt a szólásformát: Beletévedt, mint Bugyi a vendéibe. (Szalonna helyett a fagyos pendelt szelte meg.) A címbeli jelző szerkezét valóban csodálatosan szép költői kép. Hogy ezt az olvasó igazán érzékelhesse, nemcsak egyéni látása, tapasztalata segíti ebben, hanem az a nyelvi háttér is, aminek felvázolását próbáltuk meg közleményünkben. Dr. Bakos József
