Népújság, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-19 / 168. szám
- r *.jwf wm tM Tiszta célok, tiszta eszközök Közéletünk tisztaságáról hosszú évek óta sok szó esik; vissza-visszatérő — vagy inkább folyamatosan napirenden léyő — téma a sajtóban, rádióban, Jévében, a különféle társadalmi szervezetek nyilvános fórumain épp úgy, mint a mindennapi magánbeszélgetésekben. Hogy mást ne említsünk, az utóbbi évtizedekben a párt valamennyi kongresszusán — így a legutóbbin, a XH-en is — hangsúlyosan fogalmazódott határozattá a közélet tisztaságáért, annak megőrzéséért vívott folyamatos küz. delem szükségessége. Abból kiindulva, hogy a fejlett szocializmus építése nemcsak anyagi, gazdasági gyarapodást feltételez, hanem a közgondolkodás, az életmód, az életvitel, a magatartás közösségibbé válását is. és ho? y e két szféra szorosan és kölcsönösen összefügg egymással, a párt magas erkölcsi követelményeket támaszt mindenekelőtt saját tagságéval szemben. A kommunistáktól — függetlenül attól, hogy kisebb-nagyobb vezető beosztásban dolgoznak-e vagy sem —, állami vagy társadalmi tisztségviselőktől — függetlenül attól, hogy tagjai-e a pártnak, vagy sem — idegen mindenféle közösségellenes magatartás, mint ahogy az a hatalommal való legkisebb visszaélés is, ha a pozíciót egyéni célokra, anyagi, vagy egyéb jogtalan előnyökre használják fel. A pártnak a társadalomban betöltött helyével, vezető szerepével függ össze, hogy ez nem holmi elvont moralizá- lás. Mindennek politikai súlya, jelentősége van. Vajon az a tény, hogy rendszeresen és sokat beszélünk a közéleti tisztaságról, azt jelenti-e, hogy tán komolyabb „baj van” ezen a területen? Nem éppen ellenkezőleg! Az egészében és alapjában véve pozitív összképbe persze beleférnek a szórványos negatív ellenpéldák — azaz, hogy élesen, markánsan kiütköznek belőle, s ezzel is sajátos módon épp az általános, a nagy egész kedvező, egészséges voltát bizonyítják. Közvéleményünk érzékenyen — olykor ingerültséggel, felháborodással, sőt, nem ritkán eltúlozva, ellenőrizhetetlen vagy hamis információkra, mende-mondákra alapozva — reagál a szocialista erkölcsi normákat sértő esetekre, a nyilvánosságra jutó kisebb-nagyobb visszaélésekre. De gondoljunk csak — akár szépirodalmi olvasmányélményeink birtokában is — a régi, a felszabadulás előtti vagy a Ferenc József ko- rabeli „boldog békeidők” Magyarországénak általánosan korrupt közállapotaira; vagy gondoljunk a mai tőkés társadalmak óriási pénzeket forgató szennyes botrányainak oly megszokottá vált sorozatára. Vajon nem arról van-e szó, hogy ami a polgári társadalmakban általánosan jel. lemzö és természetes, ugyanannak ma nálunk még az apró és szórványos megnyilvánulásai is természetellenesek, nem férnek össze a szocializmus természetével, ezért ütköznek a szocialista normák szerint ítélő közfelfogás éles elutasításába? De ne elégedjünk meg saját önértékelésünkkel. A nyugati sajtó rólunk szóló híradásai, a szocialistaellenes burzsoá propaganda, amely előszeretettel kohol ellenünk különféle rágalmakat, és amely különös buzgalommal kapaszkodik bele minden vélt vagy valódi hibánkba- gyengeségünkbe, szinte érdektelenül siklik el, majdhogynem hallgat azokról a jelenségekről, amelyek bennünket itthon izgatnak, és — valljuk be — néha elkeserítenek. Sőt, dicséretére legyen mondva egynémely tárgyilagosságra törekvő polgári sajtóorgánumnak, elég bátor leszögezni (persze, csakis saját hazai közönségének hiteles tájékoztatása céljából, tehát nem nekünk szólóan), hogy a mi közéletünk tulajdonképpen irigylésre méltóan tiszta. Nyugati szemmel nézve, persze. Ami bennünket azért nyugtasson meg: a mi mércénk más, a mi igényeink magasabbak. Nemcsak beszélünk, de teszünk is közéleti tisztaságunk megóvásáért, a szocialista erkölcsi elvek következetes érvényesítéséért. Bíróságaink személyre, beosztásra, régi érdemekre, párttagságra való tekintet nélkül, a törvény szigorával ítélkeznek minden, törvénybe ütközó cselekedet, bűnügy elbírálásakor. Nem enyhítő, hanem inkább súlyosbító körülmény, ha párttag vagy vezető beosztású személy követ el bűntettet példának okáért külföldi műkincsek csempészetével; valutaügyletekkel; telek- vagy lakásüzérkedéssel. Vannak sajnos ilyen megtörtént esetek. Elkövetőik többsége rács mögött ül. Segítőik, „felsőbb kapcsolataik” a haszonból részesedő cinkosaik többsége is. Pártunk természetesen a bíróságnál is szigorúbban, sokkal kényesebb etikai érzékkel vonja felelősségre vétr kés tagjait. Nehogy azonban hamis általánosításokba tévedjünk, sürgősen ide kívánkozik az igazság: a* MSZMP nyolcszázezren felüli tagságából mindössze néhány tized százaléknyi részt kénytelen fegyelmileg felelősségre vonni, súlyosabb esetekben, mint méltatlant, kizárni soraiból. És közöttük is csak egy hányadot — igaz, nem a legkisebb hányadot! — a szóban forgó okok miatt. Nem lehet tehát azt állítani, hogy mennyiségileg vagy az esetek súlyosságát tekintve számottevő volna a korrupció, a hatalommal való visszaélés. De azt igen, hogy minden egyes ilyen eset súlyos kárt okoz a pártnak, a szocializmus presztízsének. Forintban kifejezhetetlen, politikai kárt! A mi belpolitikai életünk kiegyensúlyozott, hazánkban a néphatalom szilárd; demokratikus rend és fegyelem uralkodik. 'Azok, akik cinikusak vagy szűklátókörűén a jelenlegi nemzetközi helyzetben és a mai szigorúbbá vált gazdasági körülmények között is a „saját zsebükre” dolgoznák, ezt a politikai stabilitást, a szocialista rendet teszik kockára. A mi céljaink tiszták: olyan társadalmi rendet —fejlett szocialista társadalmat — akarunk, amelybén mindenki a munkája értékének arányában részesülhet a megtermelt javakból. És persze, ahol nemcsak az elosztási elvek következetesebbek és igazságosabbak, hanem —, mert . ez a lényeg — az elosztható javak mennyisége is sokkal nagyobb. Tiszta és mindenki számára vonzó céljainkért azonban csakis tiszta eszközökkel, módszerek- 1 kel, erkölcsileg-politikailag tiszta közélet talaján küzd- i hetünk és dolgozhatunk eredményesen. ] Koncz István Három látogatás I dézgetni majd három évtized sorsforduló emlékeit, tulajdonképpen pincében, egykét pohár bor mellett stílusos. De mit tegyünk? Furcsa lenne, ha levonulnánk a pincesorra, ml asszonyok- mert egyenjogúság ide, egyenjogúság oda, az mégis csak a férfiak birodalma maradt. így hát ülünk, belesüppedve a két emberre méretezett fotelekig, s • kortyolgatjuk a kávét Míg Iszogatom a fekete nedűt tekintetem kalandozik a szobán. Modern bútor. Agria — mondja kérés nélkül is vendéglátóm, ha netán nem ismerném ki magam az új bútorfajták között. A szőnyegpadlón másik süppedő szőnyeg, nem is tudom hirtelen eldönteni, mi a szerepe: takarni, vagy éppen mutatni, hogy pénz, az van. S valóban, minden jólétre utal. A polcon mértani rendben sorakoznak a könyvek. (Egy pillanatra kaján dolog jut eszembe, ama egyszeri em- berről, aki a könyvesboltban kér fél méternyi könyvet) Gyorsan meg is rovom magam, mert ez itt nem igaz. Tudom, szeretnek olvasni. A falaik között, még friss a mészillat. Vagy két hónapja költözhettek t>e. — A lányom régi bútorát levittük az öreg mamáék- hoz — mondja. Az öreg maméék háza. Régi, hófehérre meszelt tornácát befutotta a vadszőlő. Huszonegynéhány éve már, hogy először ide bekopogtattam. Akkoriban forrt a falu. ^Agitátorok járták az utcákat — beleértve magámat is —. a szövetkezet előnyét ecsetel gettük a bizalmatlan tekintetű gazdáknak. Ez, az enyém, nagyon udvarias volt, pedig — ma már maga Is bevallja — legszívesebben a nyakunkat tekérte volna ki. De jobb híján csak hallgatott. Amikor meg már harmadszor jártam náluk, elő sem jött. Az asszonyokra hagyott. A felesége még fiatalka volt. Ügy rémlik, az első gyerekét várta. Istenem, érzékenyülök el egy pillanatra, mikor a falon meglátom a lánya, a kis Erzsj képét. Ott áll bizakodóan, boldog mosollyal, hófehér menyasszonyi ruhában. Mondja is mindjárt az anyja. hogy útban van már szám szerint a harmadik Erzsiké is, ha ugyan lány lesz a lelkem. VisszjaréModtíc a múltba. ültettek le. A bútor: sötétre pácolt kombinált szekrény, a fal mellett széles heverő, mintegy bizonyítván a fiatalasszony lépést tart a divattal. A ház, az bizony régi- még a férje nagyapja építtette. A mestergerendába bele is véste az építés esztendejét. Ha most el akarnám mesélni e család majd három • évtizedes történetét — tulajdonképpen három házról kellene írnom. Az első, az a bizonyos kis tornócos, fehér falú, ahová fiatalasszonyként vitték. Az udvaron kútágas nyújtózkodott az ég felé, a portán mindig takaros rend volt. A széna-, szalmakazalon meglátszott, mesteri kéz rakta fel. Katonás rendben álltak a szerszámok a fészer alatt, s az istállóban két jól táplált ló. Az ablakokat akkor már kicserélték, ikerablakra, a nádat is leszedték a tetőről, piros cserép virított a helyén. Nem emlékszem, a gazda végül is melyikünknél írta alá a belépési nyilatkozatot- de nem húzta sokáig az időt Esztendők jöttek, egyik a másik után s Valahogy nem esett utam feléjük. Ismerősöktől ugyan hallottam, hogy megtalálta magát egykettőre a közösben is. Szorgalmas ember volt nem a lábát lógatta. Az asszonyka is hozzácsapódott a szoknyás brigádhoz. Évek múltán egy nyári reggelen toppant be szerkesztőségi szobámba Erzsébet asszony, — Ugye már meg sem Ismer? — A, dehogy, semmit nem változott — válaszoltam. Húzódozó kislány kezét fogta. Helyes kis kölyök volt fodros ruhácskában. Szégyenlősén bújt az anyja mögé. — Mi újság — tettem fel a szokásos kérdést, mert mi egyébbel is kezdtem volna. — Nagy gondban vagyunk. Építkezünk — újságolta készségesen, kicsit dicsekedő hangsúllyal. — Nincs ugyan semmi bajom az öregekkel, az isten is megverne, ha rosszat szólítok, de jobb lesz a gmgunkgbaa. — Jöjjön már egyszer félénk — invitál szíves szóval. — Az uram is sokat emlegeti magát... Ismét csak jó idő elteltmire elvetődtem hozzájuk. Emlékeztem, ígértem, megkerestem őket. Egy idős né- ne igazított' útba: „ezen az utcán tessen végigmenni, aztán ott balra. Az utca még amolyan félkész volt. Tele foghíjjal. Erzsébet asszonyék házát a közepe tájt találtam meg. Öt széles lépcső vitt fel a bejárathoz. A szuterénben konyha, kamra, meg afféle kis szobaszerűség. Az emeleten három nagy szoba. Az egyikben a kislány bútora. Az ugyan még csak az általános iskola padját koptatta, de hát nem kezdheti elég korán a gyűjtést egy gondos anya. Erzsébet szótlanul Agyéit, tetszik-e a ház. Tetszett. De legjobban az, hogy ezekben a szobákban laktak. Végigkalauzolt mindenütt, a fürdőszobát is megmutatta- ahol ugyan víz még nem volt, de a kád már ott állt. Biztatták őket a tanácsnál, hogy a következő évben kiépül a vízvezeték is. — Hát az eladólány? — kérdeztem tréfásan, mert hol volt még ő az eladósortól?! — Iskolában. Nagyon jól tanul, dicséri a tanár néni. Ősszel megy a városba, gimnáziumba. Óvónő akar lenni, ahhoz lenne kedve. — És másik nincs még? — kérdeztem, mert volna itt hely bőven másiknak is. Szégyenlősen húzza meg a vállát: — Elég ez az egy. Gqjjdnak is, örömnek is. azt akarjuk mindene legyen meg — s közben nyi- togatja a szekrényt, mutatja mi az a minden. Uramisten! Két háztartásra való ágynemű, törlő. Három lányomnak összesen nem lesz ennyi — állapítottam meg magnóéban, mi tagadás- kissé irigykedve. — Hát csak egészség legyen, akkor nem lesz baj — mondta még, és átkormá- nvozott a másik szobába. Látván mindent, kis önelégültséggel állapította m meg: nem álltam én rossz 'ügy szolgálatába akkor, a szervezésnél. Mintha olvasott volna -a gondolatomba^ meg !s jegyezte a házias s* szony: látja Rózsika! akko-J riban haragudott magára a férjem, de azóta már sokszor elmondta, hogy igazai lett. 1, Űj meg új munka akadj jó ha az ember tíz évben egyszer eljut olyan helyre^ ahová régen vitt az útja. De ismét ott voltam. Igaz, egy kicsit irányítottam is a dolgot. mert ismerősök hozta üzenetekben sürgette a látogatást Erzsébet asszony. Volt vagy három órárnj előbb sétálgattam a faluban. Istenem, de megváltoztak a régi utcák! Bámészkodtam a féleres zes, nemistudommi- lyen stílusban épülő hátak közt, mígnem az égjük ablakból ismerősnek tűnő asz-; szony hajolt ki. Apró sikkan- tás és már szaladt is kifelé.1 Na, már úgy, ahogy az ember ötven felé, vagy azon egy kicsit túl szaladhat — Jaj, de régen láttuk? El ne kerüljön bennünket — integetett az ajtóból. Azaz. 3 leendő ajtó helyéről: mert a kerítés csak olyan félkész állapotban volt Meglepetten álltam meg. No lám! Erzsébet arca a régi volt, noha megszabdalta már ráncokkal az idő. (Intem magam. én sem vagyok a régi.) — Jöjjön, csak jöjjön — tessékelt befelé, s megelégedéssel nyugtázta , meglepetésem. — Itt laknak? Es a régi ház? — Eladtuk. A lányunk; tudja férjhez ment. Amaa kicsi lett volna a két családnak, aztán mi sem akartunk öregségünkre egyedül maradni. Tudja, nekünk csak ő van. Újra építkezünk. Pedig akkoriban sokszor elmondogatta az imám, meg egyszer nem kezdené. Néztem a divat teremtet^ te új házat. Idegen vélt. Mint ahogy idegen a sivár rend is, — A felső részt a Kányán ntok lakják — mondta, s körbe vezetett a házon. Fenn a nagyszobák, erkély, színes csempe a fürdőszobában, lent a konyha, s szoba a régi ismerős kombinált szekrénnyel. — Ugye nekünk jó ez már — jegyzi meg —- s visz fel újra a lányáékhoz, hogy ebből is lassan?, otthon van ő a fidtaloknál. Míg isszuk a kávét, bá-i mészkodom, s emlékezem.'- Hogy hová el nem ért az ember. Hogy hová? Tulajdonképpen összefoglalható három ház, három látogatás történetében.. , Deák Rózái J| Csohény Kálmán: Bartók emlékére
