Népújság, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-17 / 166. szám

Tudományos kutatók

A gyermekgyógyász: dr. Kovács Zoltán

Egri tudományos kutatók nyomában járván eddig még klinikai orvost nem kerestem fel, így hát mindenképpen időszerű, hogy az olvasóink sorában érdeklődést keltő témák keretében a gyógyító orvos tudományos munkája iránt is érdeklődjünk.

Utam a Heves megyei Kórház gyermekgyógyászati osztályára vezetett, ahol dr. Kovács Zoltán osztályvezető főorvost, egyetemi címzetes docenst és kandidátust kerestem fel, akiről azt is megtudtam, hogy hazánkban gyakorinak nem mondható szervező szakorvosi oklevéllel is rendelkezik.

Kovács főorvos a szegedi tudományegyetemen szerezte diplomáját, s utána nyomban az egyetemi gyermekgyógyászati klinikára került, hol nem kevesebb, mint húsz hosszú esztendőn át tevékenykedett. Az itt szerzett hatalmas tapasztalattal a tarsolyában 1977-* ben foglalta el az egri gyermekgyógyászati osztály vezetését.

Sohasem készült gyakorló orvosnak, mindig csak laboratóriumi vagy kutatóorvost terveket dédelgetett Mai ésszel gondolkozva azonban már tudja, hogy csakis gyakorló orvos lenne, de — mint mondja —, minden ember számára csakis gyakorlás közben érik foglalkozása, mestersége hivatássá.

Először a véralvadásban szerepet játszó vérlemezkék képzésével foglalkozott, s így jutott el az azok képzéséért felelős trombopcetinig.

Üjszülöttkőri kórállapotokban a vércserével kapcsolatos tapasztalatoknak oly hatalmas mennyiségű adata halmozódott fel, hogy technikai eszközt kellett alkalmaznia azok tudományos feldolgozására és értékelésére. így került Kovács Zoltán kapcsolatba a számítás- technikával. A kezdeti meg nem értés ellenére az eredmények hatása alatt kiderült, hogy eredményesen lehet használni a gyermek- gyógyászatban is a számítástechnikát. öt hosszú év kemény munkája eredményeképpen készült el kandidátusi értekezése, melyet 1974- ben teljes sikerrel védett meg, Számítástechnikai és biometriai eljárások felhasználása a gyermekgyógyászatban címmel. A szaktudományban egyedülálló munkát 243 oldal terjedelmű kötet foglalja magában.

Amit a jó gyakorló orvot „megérez", azt a számítás- technika bizonyító erejével ténylegessé lehet tenhi.

kovács főorvos kutató munkája sorén kézi lyukkártyával, gépi lyukkártyával és számitógépes technikával dolgozott.

Néhány gyermekgyógyászati kórképet vizsgált, mintegy modellként használva fel, annak bizonyítására, hogy a számítástechnika ebben a klinikai ágban is jó eredménnyel használható. A számítástechnikai eljárás ott kerülhet alkalmazásra, ahol rendkívül nagy mennyiségű adatot gyorsan kell tárgyilagosan elemezni.

Ennek a technikának a segítségével merőben újat lehet felfedezni, olyan dolgokat, melyek eladdig ismeretlenek voltak.

Kiderült például, hogy ha egyes újszülöttkori kórál lapotokban sorra kerülő vércseréknél nemcsak egy, hanem kettős összeférhetetlenség forog fenn a főcsoport és az Rh vonatkozásában, akkor a szervezetben az ellenanyag-termelésben vetélkedés indul meg, s ennek folytán a betegség enyhébb lefolyású, mintha csupán csak egy összeférhetetlenség lett volna. Ez merőben új gondolat és megállapítás.

Asztmás betegek vizsgálata során ugyancsak ezt a technikát alkalmazta, s megállapítható volt. hogy a láz nélkül járó asztmás rohamok súlyosabbak, s ezeknél

a betegeknél gyakoribb a rohamok száma. Kiderült, hogy az úgynevezett házi- porral szemben allergiás betegek között jóval gyakoribb a súlyos esetek száma.

Számítógép akkor használandó, ha matematikai modell alapján történik az adatok értékelése. így például előre lehet jelezni megfelelő adatok birtokában a koraszülés esélyét. Egyik eljárása a lineáris regresszivitás módszere. Már 3 hónapos terhes korban lehet jelezni a koraszülés lehetőségét, és ha az orvos előírásaihoz tartja az anya magát, akkor az esetek java részében nem következik be a koraszülts. Ezzel az eljárással a szegedi klinikán 12%-ról 7%-ra lehetett, csökkenteni a koraszüléseket. Kérdésemre Kovács főorvos elmondja, hogy a koraszülést előidéző tényezők sorában szerepel a sok többi között a terhes anyák dohányzása, az alkohol és a feketekávé nagyobb arányú fogyasztása, s nem kevésbé az újabb terhesség vállalási időpontja is.

Igazolva látta Kovács Zoltán főorvos is kutatása nyomán Payne álláspontját, mély szerint a komputer szerepe a diagnózis megerősítése érdekében elsősorban az. hogy felhívja az orvos figyelmét azokra a tünetekre, melyekre esetleg nem figyelt fel. azokra a vizsgálatokra, melyekre vem is gondolt, vagy még nem végeztetett el, és amelyek a méglevő adatok birtokában közelebb vihetnek a kórkép megismeréséhez. A klinikus tehát a számítógépes eljárásnál épen annak erős oldalait hasznosíthatja: a rendkívüli gyorsaságot, a fáradhatatlanságot, valamint a tö- rölhetetlen emlékező képességet.

A legnagyobb nyomatékkai hangsúlyozza, hogy a knmbinativ készséget követelő gondolkodási folyamatok

megoldására csakis és kizárólag az emberi értelemre szabad támaszkodni, mely e feladatok megoldására a legtökéletesebb gépnél is alkalmasabb és alig hihető, hogy az bármikor is utolérhető. Valóban találóan jegyezte meg Yates: „A számítógépek jó szolgák, de rossz parancsolok!’’

Egyértelmű dr. Kovács Zoltán megállapítása: a számítástechnika alkalmazása a gyógyászatban bár újszerű eljárás, de messze túljutott ni&r a kísérleti stádiumon.

A főorvos részére kandidátusi értekezése elfogadásával lezárult egy korszak, hogy most már itt, Egerben új nyíljék.

Amikor különleges érdeklődési területe iránt érdeklődöm, megtudom, hogy kivált három téma foglalkoztatja komolyan: az allergiás és anyagcsere-forgalmi megbetegedések, valamint bizonyos felszívódási zavarok. A 170 ágyas gyermekgyógyá- sizati osztály beteganyaga jó lehetőséget kínál a behatóbb kutatásokra.

Dr. Kovács Zoltán főorvos nagyon szerény ember, s csak mástól tudom meg, hogy a tudományos oktatófilm-felvétel a hobbija. Hatnyolc esztendeje foglalkozik ezzel a „nemes mesterség”- geJ. A számítástechnikai és biometriai eljárások felhasználásáról a gyermekgyógyászatban tárgyú tudományos oktatófilmjét Európa több nagyvárosában sikerrel mutatta be. s angol nyelvű szöveggé! készült kópiáját Japán is megvásárolta.

Kovács Zoltán főorvos nagyon fontosnak tartja, hogy munkatársai minél több oldalú ismeretre és tapasztalatra tegyenek szert a gyermekgyógyászat különböző területein, s mintegy szakosodjanak az. újszülöttellátás, a szív-, a vese-, s egyéb betegségek gyógykezelésében.

Sugár István

flz erdő mindenkié!

Ki ne emlékezne a régi mesékre: Egyszer volt, hol nem

volt, volt egyszer egy erdő. Ott lakott a...

Manapság mind több és több ember járja az erdőt. Vannak, akiknek ott van a munkahelyük, fát termelnek, messet égetnek, utakat építenek, mások csak időszakonként keresik fel a Bükk, a Mátra erdőségeit. Ök hóvirágot, ibolyát, gyöngyvirágot, málnát, gombát szednek, vagy a saját részükre, vagy a piacra. Szép számmal vannak az agancs* gyűjtők is, akik kilométereket képesek barangolni egy-egy elhullajtott szarvasagancs után.

Az erdő „őslakói'’ természetesen a vadászok és a turisták,' pontosabban a gyalogturisták, akik ismerik a jelzéseket és otthonosan mozognak a legmélyebb rengetegben is.

Mindannyiunk jogos tulajdona tehát az erdő! Szabad felkutatni titkait, a rejtett barlangokat, az égnek meredő sziklákat, az ősbükkösöket, szabad megkóstolni a csörgedező források fagylaltnál is hidegebb vizét, a gyümölcseit, amelyet áztató esőn kívül soha semmilyen permetlé nem ért.' Szabad hallgatni a csendet és abban a vadgalamb turbéko- lását. szabad virágot szedni, harangvirágot, szarkalábat, őszi ktkirlcset. Szabad meglesni az őzikék kecses mozdulatait, a megriadt szarvasrudli féktelen végtatását, a csíkos hátú vadmalacokat, amint anyjuk után óvatoskodnak a tavalyi avarban. Szabad lefeküdni a kakukkfű illatú rétre, szabad friss, tiszta, pormentes levegőt szívni, szabad megfigyelni az erdei madarak viselkedését, a gyíkok surranását, a rügypattanást, az őszi lombhullást.

Sok-sok mindent szabad! De van, amit nem!

Nagyobbacska fiúk táboroznak az egyik völgyben, Azer- dész a kötelességét teljesíti és kéri a táborozási engedélyt.

— Köszönöm! Van engedélyük, csak éppen nem Ide szól. Szívesen átkísérem önöket a megjelölt helyre.

— Nem mindegy, hol vagyunk? Ez is erdő, ott is erdő. >

— Táborozni, hosszabb időn át csakis a kijelölt helyen

lehetséges. '

— De miért? Nem értjük! Az erdő mindenkié.>

— Éppen ezért kell rá mindnyájunknak vigyázni — irta-- gvarázza az erdész.

— De miért nem lehet pont itt?

Miközben az erdész és néhány ifivezető között ez a beszélgetés folyik, a többi fiú elszéled, tésznek-vesznek. Egyszer az erdész megpillant valamit, ée szólítja az egyik le- j(

gényt.

— Legyen szíves jöjjön velem!

A húsz lépéssel feljebb csörgedező forrás alatt egy Öú a

szappannal bedörzsölt zokniját mossa.

— Ezért nem lehet itt táborozni!

— Na és? Kinek árt ez a srác itt ezzel a mosással az isten

háta mögött?

Közös megegyezéssel elindulnak a forrás útján, követve

a csermelyt egészen a patakig.

— Nézze csak! Itt a patak. A legcsodálatosabb, leghidegebb, legtisztább karsztvíz volt eddig. Eger városa ebből iszik! De mi lesz. ha minden táborozó ebben mossa majd a zokniját? Az autósok az autójukat, olajos kezüket?

Véget ér a beszélgetés. A fiúk új táborhelyre költöznek;

Eayszer volt egy erdő. .. így szól a mese.

Mindig legyen erdő! Ezt kívánja a mindennapok valósága.'

És ez kizárólag rajtunk, csakis rajtunk múlik.

Szalay István

Hazánk, Kelet-Európa (11.)

Á gazdaságirányítás és a szocialista integráció

Az előző részben már sző volt arról, hogy a hatvanas években kezdtek kimerülni a gazdasági fejlődés exten- zív forrásai, és az évtized második felében a magas növekedési ütem csökkent. Az iparban a termelékenység nem nőtt kielégítően, a mezőgazdasági termelés nem tartott lépést a növekvő szükségletekkel.

A gazdaságirányítás rendszerében már 1953-ban és 1956-ban is végeztek korrekciókat, a hatvanas években azonban komolyabb változtatások igénye merült fel. Megélénkültek az elméleti viták, gyakorlati kísérletekbe kézdtek. 1963—70 között mindenhol új irányítási rendszer bevezetésével pró bálkoztak a változatlan célok hatékonyabb megvalósítása érdekében.

Jugoszláviában 1965-ben tovább korlátozták a központi gazdaságirányító szervek hatáskörét, és bővítették a piaci törvények érvényesülésének lehetőségét.

Az NDK-ban az 1964-ben bevezetett új rendszer foko- zótt hangsúlyt helyezett a távlatj népgazdasági tervezésre, amely a rövidebb távú, konkrétabb tervek alapjául szolgál. Az önálló tervező tevékenységet végző nagy ipari egyesülések (VVB-k) munkáját a központi állami tervezés hangolja össze. Az üzemi demokrácia szélesítése érdekében termelési bizottságokat hoztak létre.

OJHémm

„ 19S1. július 13-, péntek

Bulgáriában az 1966—69 között életbe léptetett új mechanizmus alapvető elemei a koncentrált termelési egységek — az ipari gazdasági egyesülések, az agráripari komplexumok és a tudomány, a termelés hatékonyabb integrációját megvalósítani kívánó kutató és fejlesztő központok.

Romániában részenként próbálták az egyes ágazatok irányítását korszerűsíteni. A nagyfokú központosítás azonban változatlanul megmaradt. A vállalatok és a minisztériumok között nem sikerült egyértelmű viszonyokat kialakítani. A meghozott, de végre nem hajtott intézkedések megvalósítására, a gazdasági-társadalmi szervezés egységes irányításába 1972-ben párthatározat alapján a minisztertanács mellé rendelt önálló szervet hoztak létre.

Csehszlovákiában 1965— 66-ban szintén hozzákezdtek a gazdaságirányítási rendszer átalakításához, de a kibontakozó politikai válság miatt ellentmondásos, átgondolatlan intézkedések születtek.

Lengyelországban — bár a lengyel közgazdászok a reformok elméleti kidolgozásában élen jártak — a bevezetett intézkedések nem képeztek egységes koncepciót, számos fontos társadalmi-gazdasági jelenséget figyelmen kívül hagytak.

A legátfogóbbnak az 1968- as magyarországi új gazdasági mechanizmus tekinthető. Magyarországon a gazdaság; reform kidolgozásakor megfogalmazódott, hogy a direkt irányítás, a tervlebontás rendszere alkalmas arra, hogy 4 gaada&dSi erőforrásokat koncentrálja és az iparfejlesztés meghatározott irányaiban szelektíven újraelossza. Ugyanakkor a gazdaságirányítási rendszer nem ösztönöz eléggé az erőforrásokkal való takarékosságra, a rugalmas gazdálkodási tevékenységre, s nem ad elegendő megbízható információt a tervezés számára. Ezért szükséges a gazdaság indirekt irányítási rendszerére való áttérés, amely fokozottan támaszkodik az áru. és pénzviszonyokra, s a tervezést olyan gazdasági feltételrendszer kialakításával kapcsolja össze, amely a piaci automatizmusok működtetés« névén egyrészt szolgálja a tervezés céljait, másrészt orientálja, gazdaságos tevékenységre készteti a gazdálkodó egységeket.

A 68-ban bevezetett reform rövid idő alatt igazolta életképességét, ugyanakkor azonban gazdaság; és társadalmi ellentmondásokra is vezetett. így például a megnövekedett vállalati önállóság az általános túlkereslét viszonyai között jelentős vállalati felhalmozást, béruhá zási túlfűtöttséget eredményezett. amely kihívta a központi szervek recentralizá- ciós eszközeinek alkalmazását. adminisztratív korlátozások bevezetését. Ugyanakkor az áru- és pénzviszonyok szabadabb mozgása a korábbinál érezhetőbben jelenítette meg r társadalmi egyenlőtlenségeket, és e* ütközött a dolgozók egyenlőségre orientált értékrendszerével. A gazdasági és társadalmi ellentmondások a 70-es évek elején a reform lefékeződését eredményezték. Mégis a korábban kedvező világgazdasági helyzet, megváltozása, -a betsó . gsafeüS bdyaet

alakulása világossá tette, hogy a magyar gazdaság alkalmazkodó képessége, rugalmassága, hatékonysága ném kielégítő. A tudományos elemzések kimutatták, hogy a piaci mechanizmusok nem kielégítő irányító funkciója jelentős mértekben azzal függ össze, hogy a vállalatok képesek függetleníteni magukat ezek hatásától, képesek kijárni a központi intézményekben az egyedi támogatásokat.

Világossá vált tehát, hogy a gazdasági reform hatékonyságának érvényesítése elválaszthatatlan a társadalomirányítási rendszer reformjától, az ágazati Irányítás szerepének újraértékelésétől stb. Az is egyértelműen kiderült, hogy az áru_ és pénzviszonyok szabadabb mozgása elsősorban nem egy korábban nem létező társadalmi egyenlőtlenség! rendszert hozott létre, hanem láthatóvá tette a magyar társadalom objektíve meglevő egyenlőtlenségi viszonyainak egy részét. Az is világossá vált, hogy a társadalmi egyenlőtlenség bizonyos mértéke szükséges a teljesítmény-orientált tevékenység érvényesüléséhez, a piaci igények jobb kielégítéséhez. Összegezve: a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején a politikai döntésekben is érvényesült az a felismerés. hogy a gazdaság hatékonyabb működése nem a reform tevékenység korlátozását, hanem kiszélesítését teszi szükségessé.

A kelet-közép-európai szocialista országok gazdasági fejlődésében már kezdettől fogva nagy jelentősége volt az egymással folytatott gazdasági együttműködésnek. Ennek legfontosabb szérve az 1949 januárjában megalakult Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGSTj.

A hidegháború miatt á térség országai és a fejlett tőkés országok közötti gazdasági kapcsolatok úgyszólván megszűntek, így az iparosítás MeggehajtasaJaan a

saját erőforrásokon kívül csak a KGST-re lehetett támaszkodni. Az ötvenes években az együttműködés fő formája a kétoldalú külkereskedelmi kapcsolatok fejlesztése. a műszaki-tudományos együttműködés fejlesztése és a szakemberképzés volt A tagállamok a műszaki dokumentációkat és a gyártás; eljárásokat ingyenesen adták át egymásnak. A tagállamok autarchiás gazdaságpolitikája, a párhuzamos kapacitások kiépülése miatt a külkereskedelmi árucsere csak egye® ágazatokra terjedt ki. Az ötéves tervek bevezetésekor áttérlek a hosz- szú lejáratú gazdasági-kereskedelmi egyezményekre. A KGST »ikerrel biztosította tagállamai számára a legfontosabb beruházási javakat és nyersanyagokat. A* együttműködés során a Szovjetunió hitelegyezmények keretében szállított, szekértőket küldött műszaki-tudományos kádereket képzett ki a többi tagállam számára.

A KGST-n belül; együttműködés kiszélesítése és intenzívebbé tétele érdekében 1956—60 között tizennégy állandó bizottságot hoztak létre. 1958-ban kidolgozták a nemzetközi specializáció és a több oldalú termelési együttműködés, valamint az egymás közötti kereskedelmi forgalomban részt vevő termékek árképzésének elveit. Bevezették a sokoldalú terv- egyeztetést. 1962-bien létrejöttek a KGST különböző szervei. 1964 szeptemberétől Jugoszlávia a KGST tizenhárom bizottságának munkájában teljes jogú tagként, vagy megfigyelőként vesz részt.

A KGST működésének első tíz éve alatt a tagállamok egymás közötti kereskedelmi forgalma 3—5-szörosére növekedett.

A hatvanas években több közös beruházás valósult meg (például Béke elektromos távvezeték, Barátság kőolajvezeték stb). közös szervezetek jöttek létté (Nemműködési Bank, Közös Tehervagon Park stb.).

Előrehaladás történt a termeié® szakosodásában Is, él- sósorban a gépgyártásban, a vegyiparban és az elektroni. kában. A külkereskedői rAi együttműködés változatlanul a kétoldalú árucsere álábján folyt, ami fékezte a forgalom dinamikusabb növekedését, mivel a kiegyenlített mérlegre való törekvés miatt a szintet a kisebb kapacitású partner teljesítőképessége határozta meg. (Az esetleges aktívumot harmadik országban igen nehéz érvényesíteni.)

A KGST 1969. április 23-1 ülésszaka az együttműködés hatékonyságának fokozása, a tudományos és műszaki fejlődés meggyorsítása, az új követelményeknek való megfelelés érdekében elhatározta a szocialista országok gazdasági integrációja hosszú távú .komplex programjának kidolgozását, amelyet 1971 júliusában fogadtak el.

A KGST, mint gazdasági egység, rendkívül dinamikusan fejlődött. Az ipari termelés 1950—70 között meg- nyölcszorozódott. Ugyanezen idő alatt a világ ipari termeléséből való részesédése 18 százalékról 34 százalékra nőtt. a világon megtermelt nemzeti jövedelemben pedig 15 százalékról 25 százalékra emelkedett. A világkereskedelmi részarány változatlanul alacsony (10 százalék körüli) maradt.

A húsz év során az évi átlagos növekedés 8 százalék volt (a fejlett tőkés országokban kb. 5 százalék). A KGST kétségkívül jelentősen hozzá járult a tagállamok gazdasági eredményeihez. 1961—71 között a nemzeti jövedelem Bulgáriában 6,3- szorösára, Csehszlovákiában 3.3-szoroséra, Lengyelországban 4-szeresé re, Magyarországon 3,2-szeresére, az NDK-ban 4,2-szeresére, Romániában 6,7—szeresére (a Szovjetunióban 5,6-szorosá- ra) nőtt.

.zetkozi Gazdasági(Folytatjuk) Molnár Tamáa 4

í