Népújság, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-12 / 136. szám

/

W//

*<v* ■*<>** i

, aü én t*n *;> r» * a ;> “* •» j

Arts*»«*"»'» •> ■* ' *•■».*»<'*'» > V*”* M V* >•*'»'» ^ ■* 'I |ÍÍpS«»«i,> <* t'* ^ ** ■* •» \ <vrt^ •* »nn»** ’»I

, . i - ■ ':-'•>> '; '• “ “' '»'"* ’• .

..At%r\ts*\<yno •*«*'» cc ■»•,*> > •• - ' j

.

«■ -V*. * ’-. 4 - -4 v' '■ - * a •** '.>

Az Európa Star.ra keresztelt magnósrádió

MECÉNÁSRA VÁRNAK

Kinőtték

Viszneket

Szállingózik a hó — júni- , usban. Még sincs szó csodá, i rgX vagy mágiáról. Csak , az utcán álldogáló óriási nyárfák hintik szakadatlan virágjaik pelyhét a Viszneki Általános Iskola udvará. ra. Csombor József tanítóval az ickázó (ugróiskola)

< és kergetóző gyerekeket fi- 1 gyeijük miközben az általa vezetett híres viszneki tánccsoportról beszélgetünk.

— Manapság sem tud sokkal többet csinálni egy falusi kicsi, mint ezt — mu! tat az udvaron futkosókra, — Azért is olyan fontos ne- ! kik a tánc, hogy a mozgásigényüket kielégíthessék. ! A gyermektánccsoport alap- ! iáit még aZ édesanyám ve- ! tette meg, több mint harminc esztendeje. 1948-ban.

! Aztán amikor tíz évvel ezelőtt végeztem a jászberé- 1 nyi tanítóképzőben, és haza- I jöttem, rám és a feleségém- | re szállt ennek az örökségnek egy része. Most hárman dolgozunk, no meg a ! gyerekek. Az iskola 110 ta- ! nulójából 67 (!)-en táncolnak. [ — És nem is emilyen-amoj lyan szinten. A megye leg- í sikeresebb csoportja a tnsz- j neki — vágok közbe. A vé- í kony fiatalember elmosolyo- I dik a bajsza alatt.

—- Mi tagadás, elég szépen szerepeltünk az utóbbi évek- I ben. A kiskőrösi és a kecs- I keméti gyermektánc-feszti- ! válók győztesei vagyunk, 79- 1 ben pedig megnyertük a ! Sátoraljaújhelyen rendezett | észak-magyarországi gyer- ; mekfesztivált. Két tévéfelvé- ! tel készült a műsorainkról, az utóbbit azt hiszem ősszél mutatják majd be a Szép magyar táncok című sorozat- I ban. De mi nem ezeket tart- | juk legfontosabb eredmé- i nyeinknek, ezek külsődleges I dolgok. Sokkal lényegesebb, f hogy a gyerekek megszeretik j a táncot, szereplési lehetőséget és — nagyon csúnya a szó, de nem találok jobbat — .,sikerélmény”-t kapnak. Persze ezt nem adják 1 ingyen, meg kell érte dol- | gozni: kitartást, szorgalmat . igényel ez a fiúktól és a lányoktól egyaránt.

— A néptánc nevelő hatása és közösségteremtő ereje mellett arról is híres, hogy az egyik legköltségesebb műfaj — mondom, s látom az arcán, hogy érzékeny pontot érintettem.

— Ez a mi bánatunk! A pénz és mindig csak a pénz. Aki nem foglalkozott a tánccal, az el sem tudja képzelni. hogy mennyibe van egy- egy produkció. Kezdhetem a legelején a koreográfiánál. Ilyen szinten már, ahogy a

1981. június 1&, péaieigi

viszneki apróságok „ropják”, nem lehet kiadott „tánckottákból” dolgozni. Azok gyengék, silányak és régiek is .... Magyarországon ma két nagy csoport van. Az egyik Tímárra esküszik, a másik No- vákra. Mindketten a szakma meghatározói és legjobbjai. Mi először Tímárt kerestük föl, hogy komponáljon nekünk táncot, — hiába. Egy perc ezer forint, ez a tarifa. De hát, honnan vegyek 15 ezret? Novákhoz már úgy kopogtattunk, hogy előre bocsátottuk : nincs egy vasunk se. Szívesen fogadott minket, azóta is szakmai segítséget kapunk tőle ingyen. Egyik nap megérkezik Kíjev- bői, másnap a mieinket oktatja, harmadik nap pedig indul Madridba. S mindezért semmit sem fogad el tőlünk.

— Aztán ott vannak az utaztatások. Amelyik csoportnak van patronálója, az észre sem veszi ezt. Hiszen nem kell kilincselnie, kérnie, szerveznie. egyeztetnie és fizetnie. Mindig attól fő a fejem, honnan kérjek segítséget ahhoz, hogy elutazhassunk egy-egy fesztiválra, vagy találkozóra. Támogat a falu, az itteni téesz. de nekik nincs buszuk. Nálunk sokkal gyengébb csoportokat segítenek nagy szövetkezetek, vagy vállalatok ... Sajnos nekünk nincs ilyen mecénásunk. Ezért kellett tavaly is 48 (!) fellépést vállalnunk, hogy fenntarthassuk . magunkat. Pedig ez már szinte bűn! — emeli fel a mutatóujját —, ezt nem lenne szabad csinálni, hiszen a hivatásos, vagy a félhivatásos csoportok is alig szerepelnek ennél többet. De muszáj, a szükség nagy úr. Miből fizetem a zenészt? Vagy miből leszünk Kalocsán, ahova most készülünk az úttörő gyermekjáték- és nép- táncfesztiválon, ahol Heves megyét képviseljük. Miből, ha nem vállalunk el mindent. amit kínálnak. A táncosok leafontosabb kelléke a ruha. Mit gondol, hogyan sikerült elérnünk, hogy nekünk ilyen szép és gazdag kollekciónk legyen. A szü-. lók varrták meg! ök hímezték! Különben ez sem lenne. De nem tudom, meddig lehet ezt így csinálni, sokszor már úsv érzem, összecsapnak fölöttem, fölöttünk a hullámok.

— Abbahagyják?

— Gondoltam már rá. De aztán, hogyan nézzek a gyerekek szemébe ? Hogyan mondhatnám nekik azt. hogy vége, holnao már nem táncolunk. amikor a legnagyobb büntetésük is az. hogy nem jöhetnek oróhára. Maid a szívük szakad meg attól is. De nem tudom, meddig mehet ez ísv — eevedül, állandó segítség nélkül.

Szilágyi Andor I

KJg gyártmányok a ISIPEOTOIU-ből

A székesfehérvári VIDEOTON Rádió, és Televíziógyár két új termék gyártását kezdi meg, A kazettás magnó-rádió a második negyedévtől, a japán AKAI-céggel kooperációban készülő HI-FI-torony pedig ósz elejétől lesz kapható.

Az új zenetorony

(MTI fotó — Tóth Gyula felv. — KS)

Az egri országos tanácskozás anyaga

Hazafiság—gazdaság

Egernek a magyar történelem lapjain elfoglalt helye indította a szervezőket arra, hogy tíz esztendővel ezelőtt itt rendezzék meg az. első olyan országos tanácskozást, amely a szocialista hazafi- sággal foglalkozik. Azóta minden évben összegyűlnek itt a szakemberek, hogy egy- egy témakörben kifejtsék véleményüket. A legutóbbi kétnapos találkozón, — tavaly októberben — a hazafiság és a gazdaság kapcsolatát

dolgozták föl. Ennek anyagát gyűjtötte egybe és adta át az olvasóknak a Zrínyi Katonai Könyvkiadó. A kötet tartalmazza Nyers Rezső vitaindító előadását, valamint a hozzászólásokat, többek között Be.rend T. Iván akadémikus, Fekete Gyula író és dr. Mód Aladárné szociológus korreferátumát. A könyvecske érdekes olvasmánya lehet a történelem- tanároknak, de szélesebb körű érdeklődésre is számíthat.

Vendégvárás Szegeden

Az úszómester

A közeli torony órája még alig ütötte el a hatot, de 8 kinn sétál a medencék között. Csokoládébarna bőrén feszülő trikóját megcsodálja a reggeli nap, a fehér tréningcipő talpa alatt csikorog a sárga kavics.

— Hé, fiúk! Ide gyorsan. Itt van Józsi bácsi.,;

Az apróság nagyot csobban a vízben, Józsi bácsi kezében szorosan feszül a kötél.

— Ne kapkodj, fiacskám, mint a béka. Tempósan. Érted? Mindig csak tempósan. A lábakat a has alá széles ívben, oldalt kirúgás és úgy vissza.

A kisfiú megfogadja a jó tanácsot, aztán félrefordított

fejjel Józsi bácsit figyeli.

— Ügy, no látod, így kell ezt csinálni. Így tanulták ezt valamikor tőlem a legnagyobbak is . ..

Néhány perc múlva egymás mellett ülünk az uszoda lépcsőjén, Józsi bácsi egy parafáövet forgat a kezében és a fehér tornacipő orrával turkálja a kavicsol

— Harminc esztendeje csinálom. Sokan irigyelnek és azt mondják, könnyű foglalkozás ez az enyém. Pedig higgye el, nincs igazuk. A fél várost én tanítottam meg úszni, egy-két olimpikon is kikerült már a kezem alól. Mondtam is az egyiknek a minap: Emlékszel-e, Jóska, amikor az első barackot megkaptad tőlem a fejedre a folytonos csapkodásért? Szóval, nem könnyű, de szép foglalkozás, nagyon szép.

Melegszik az idő és ahogyan reggeledik, úgy szaporodnak a strandolok. Tarka-barka fürdőruhák, csinos, jó alakú nők, deltas, kisportolt férfiak. Alig akad közöttük néhány, aki ne venné észre az úszómestert.

— Szép jó reggelt Józsi bácsi!

Az öreg nem győzi fogadni a sok köszönést.. Hol egy ké& mozdulat, egy barátságos intés, egy fejbólintás, vagy egy pajkos, kedves megjegyzés. Egyszer csak hangosan odakiált valakinek:

— Gyere ide, Pannika!

Csinos, zöld fürdősapkás, jő alakú kislány lép elénk.

— Csókolom, Józsi bácsi, — és már csattan is a puszi az öreg úszómester arcán.

Megveregeti a kislány barna vállát, aztán karjánál fogva

büszkén felém fordítja.

— Nézze meg ezt a gyereket. Nem is olyan régen még az úszóköbéllel akartam elnadrágolni, mert rosszul szedte a tempót. Most a jövő reménysége, a bajnokjelölt...

Egyszer-kétszer végigúszom a medencét és máris újra munkában találom Józsi bácsit. Rajta ül az Ú6zórúdon, lábfejével a .kötelet igazítja.

— Rajta, kettő-három-négy.::

Ügy adódik, hogy este, kevéssel záróra után, megint az uszodában egyetlen embert találok, Józsi bácsit. Nagyban

Nemcsak Szeged, hanem egész Csóngrád megye vendéglátó vállalatai készülnek a jövő hónapban kezdődő ünnepi hetek eseményein részt vevő vendégek fogadására. Az olcsóbb szálláshelyek növelésére bővítették a makói, a csongrádi, a szegedi és a mártélyi kempingeket. Ez utóbbit új jurtatáborral bővítették, a szegediben fürdőmedencét létesítettek. Kempingházakat állítottak fel a városhoz közeli, az E—5-ös út mellett levő Postakocsi csárdánál is. A három-négy ágyas faházakban hamarosan fogadhatják a vendégeket. (MTI)

sprintéi az öreg, aztán amikor kijön a medencéből, lerázza magáról a vizet.

— Tudja, ez az én tréningem. Mindennap, akár jó az idő, akár rossz. De azért érzem, hogy halad az idő. Tíz évvel ezelőtt még hajnal ont« is mégcsináltam ezt az edzést.

Ülünk az asztal mellett, hideg sört iszunk és halljuk,' hogy valahol a közelben esti koncertet kezdenek a békák..,

Szalay István

Pető Sándor:

A KÚT

Elpiszmog vele egy darabig, s újra leengedi, aztán megy bóklászni a kertbe. Kihúz egy-egy zöldhagymát, s a szája sarkába veszi, ott rágja, merthát máshol már foga sincs. Kiverték a kocsmában, amikor részegen belekötött néhány suhancba.

2.

Véncsont se kedvből csinálta, csakhát a szegénység az olyan jószág, folyton éhes, folyton ordít, toporzékol az embertelen, amit csak egy lottó ötös tudna elhallgattatni. Na dehát, akinek kéthavonta csak egy kettes jut, annak bizony úgy kell élnie, mint ahogy a szólás mondja: csináld, uram, ha szolgád nincs.

Véncsont is tudta ezt. Ha kút kell, merthát ide a domb. tetőre sosem ér föl a vezetékes víz, akkor bizony szegénység ide, szegénység oda, kell a tintás sógor is.

A sógos is tudja ezt. Ügy jár-kel az udvaron, mintha ő lenne a világ közepe, körülötte >forogna ez az egész hóbelevanc. Közben meg kilátszik a hátsó fele a bokaverdeső munkásnadrágból.

Emelgeti a lábosfedőket, fitymálja a ház lapostetejét. Persze az ostoba honnan is tudná az ő bádogtetejű viskójával, hogy mennyibe is kerül a tetőcserép. Beszél össze-vissza, mutat, rajzol a homokba. handabandázik, hogy neki bizony akkora háza lesz. hogyha reggel bemegy. este vergődik csak ki onnan, annvi szoha lösz abban, ha akarná, de hát nem akarja. Minek az. úri kórság. Jő a bádogtetős is. abba sem fagy be az ember

lyuka. Akkor meg minek a nagy flanc.

Olykor még a vödröt is elfelejti fölhúzni. Csak úgy dől belőle a fecsegés, mintha kereplő lenne a torkában. Hadar, hogy a fene se érti.

Mikor aztán Véncsont megunja a sok semmittevést, mert hát a kút mélyéből is látja, mintha kocsányos szemei lennének, mit is csinál a sógor. Fölordít, hogy a fene a pofádba Jani, húzd már ki a vödröt. Akkor aztán csak megmozdul a sógor, odaténfereg a munkához. ahol a helye volna, nekilát, s fölhúzza a vödröt. Nyög bele akkorákat, hogy teli lesz vele a kút.

Azt hitte, mert olyan jól tud hadonászni, azok hanyatt- homlok elfutnak előle.

Csak az első pofon után, a vérrel együtt jött a fog is, tapasztalta, hogy az bizony nincs úgy, ahogy gondolta. De hát nem volt ideje végigvárni, míg az észkerekek kidolgozzák az igazi választ. Gyors egymásutánban annyi pofon érte, hogy csak a mentőben tért magához. Azóta sem hadonászik, inkább zsebben tartja a mancsát, alig lehet belőle kirángatni.

Csak a Véncsonttal nagy- legényeskedik, tudja jól, vele lehet, nincs más bolond, 8ki rajta kívül éjiéiig itt

húzná azt a dögnehéz, iszappal teli vödröt.

Véncsont meg ráhagyja, hadd hőzöngjön, hadd pofázzon, csak ha kell, akkor legyen kéznél.

Persze vehetett volna ő telket lejjebb is. Árultak nem egyet, de hát ki tudja azt megfizetni. Meg aztán azt hiszik, vidéki furkó, pesti akar lenni, hát akkor fizessen. A falusinak a bőre ' alatt is pénz van, hét még egy ilyen mélák, nagy em- bémek, aki két zsák búzával is fölszaladna a padlásra.

A domb olcsó volt. még egy kis lapos tetős házra is futotta. Majd hozzáépít, csak legyen meg a kút. Az állomásról mégsem hordhatja folyton a vizet.

Persze azt ő sem gondolta, hogy vagy harminc meténg is le kell ásni, míg víz kerül végre a vödörbe.

De hát a dombj az dörtib. Nem adja könnyen magát.

★

A vége felé jártak, mikor végre rászánta magát, merthogy egyedül a kutyának se jó — a sógor meg még a magánynál is rosszabb, akár a kullancs csimpaszkodik, harap, s ottragad, hogy meghívja a vagonos kollégákat kutnézőbe. Ügy gondolta nagy csoda, s ezt meg kell mutatni nekik. Legyenek csak ott, mikor elöbugyog a víz, s a sáros lé egyre tisztábban jön föl.

S ez nem másé, egyedül az övé. Az ő keze kutatta ki, ásta elő.

<**#**&