Népújság, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-07 / 132. szám
/ Á szeri márcsekei védett temető Lőririczy István: Mássalhangzók balladája Részlet a temetőből Hazánk legkeletibb szegletében, Mátészalkától, illetve Vásárosnaménytól több mint harminc kilométerre fekszik Szatmárcseke, a szatmári Ti- szahát egyik leghangulatosabb' települése. 1973-ban népi - műemlékké nyilvánított református temetőjét egyre többen ismerik az országban. Az irodalom kedvelői, történelmünk ismerői Kölcsey Ferenc 1938-ban felállított díszsíremléke- előtt állnak meg kegyelettel. A reformkor jelentős politikusa, híres szónoka, a jobbágyfelszabadításért merészen küzdő költő a szilágysági Sző- demeteren ■ született, de már huszonöt évesen átköltözött Szatmárcsekére, itt élt közel másfél évtizedig, itt írta a Himnuszt, s itt hunyt el 1838-ban. Az 6 emlékét őrzi az egykori ” lakóháza helyén emelt ' művelődési 'házban' berendezett emlékszobája, áz" 1854-ibéh" ‘felavatott ‘régi * síremléke; Berky Nándor Köl- cséy-irie0szobra az iskola előtt és Marion László Köl- esey-szoborkompozíciója a művelődési ház kertjében. A mesével, dallal, költészettel átitatott táj talán legellentmondásosabb nevezetességei a szatmárcsekei temető . .csónak alakú fejfái. Múlandóság, halál, enyészet s mégis,-' ha áhítattal sétálunk az embermagasságú, öles, csónakban fekvő embert!, szimbolizáló fejfák százai között, a szépség, mara- dándóság, ä művészi 'álkotás" felett érzett gyönyör jó érzése tölti el az embertHonnan származik, mi az eredete ennek az ország más részein.. nem található temetkezési módnak? Több mint fél évszázada vitatkoznak ; ezen néprajztudósaink is. Egyesek közülük, mint például Solymossy Sándor a a halász-vadász finnugor rokonoknál kereste az analógiát. „A törzseken látszó és arcot jelző bevágások a halott képmásából származnak, amint csónakjában . hanyatt. fekszik, a. csúcsos fejűség pedig nem egyéb,-mint a koporsóul szolgáló csónak orra írja egy _ helyütt, s genetikus összefüggést vélt barakkokban alszik a fény csajkákban a leves marad darabokra hullik a Nap s az Épen leng sötét hajad férgek eszik a húsunkat gyomrunkban a víz megdagad halált szórnak a gázkamrák s az Égen leng sötét hajad jajgatnak az öreg hegyek kopár csúcson léptünk halad lóhúst eszünk s sárga csalánt s az Égen leng sötét hajad márványszínű éjjeleken nyakunkon száz tetű szalad pattognak a német csizmái s az Égen leng sötét hajad részeg májusi reggelen szivünkre a bánat szakad törjük a, követ az úton s az Égen leng sötét hajad vihart zabái az éhes Ég zizegnek a szalmafalak zsidó isten gáztól hal meg s felgyullad a sötét hajad Csanády János: Könyvek felett (Iszaak Babel: Lovashadsereg) Tüzek, pernyék, forradalom, vérből, vasból a hatalom kilábal és épül lassan új ház az űj virradatban. A nap most is keleten kel, a kenyér nem keletien kel, só is kell a kiflire — állnak a régi határok, termelési rendszerekben a liba ezerszám gágog, nem, mint csak a füves árok partján egynéhány tncat — Európa napja lángol, jár-kel át a vámhatáron, kattog az expresszvonat. Te is búsan éé magadban, alkonyaiban, virradatban merengsz k nyíld !etett, rég nem indu' t már utakra* csőrödet is, mint a gólya, árva nyakadhoz dugod; mormogsz — hazád sem ismered, és szereted, csak szereted, míg sorolnak, sorakoznak napok; írt és olvasott messze-álmű bús sorok. Sajtóhibák és hirdetések már akkor is voltak Tallózás a 200 éves Magyar Hírmondóban felfedezni az ugor népek ősi csónakban való temetkezése és a csónak alakú fej fák között. A több évtizedig tartó polémia sokkal gyakorlatiasabb nézete szerint a fejfák alakja az ismert csónakformák- hoz nem hasonlít, jellegzetes, ereszben végződő orr-részük az írásmező csapadék’ elleni védelmét . szolgálja, ugyanúgy, mint a csúcsos kialakítás az egész fejfáét. Az emberi arcélnek vélt díszítés ' pedig az egyéb használati tárgyakon is’ fellelhető barokkos népi díszítés. Megnyugtató választ ma sem tudunk erre a kérdésre adni, de aki ellátogat a te- ■metőbe, szíve, szerint az előbbi, ' romantikusabb . felfogás ’'mellett tör lándzsát. Mivel az alapanyagul 'szolgáló fa nagyon romlékony, tulajdohképpen — a legrégibb datálható síremlékek mindössze 60—80 évesek —■' bizonyítha- . tatlan több száz éves meglétük. Mégis valami ősi, pogány jelentést hordoznak, ősök, szokások, tradíciók emlékét őrzik. A temetkezési szokások változásai Szatmárcsekét is elérték, korábban Idegen falubeli nem temetkezhetett ide, a sírok elhelyezkedése a közösség hierarchiájáról is vallott, a fejfát készítő ács hozzáértéssel és a hagyományokhoz híven faragta. De a közelebbi múltban divatba jött a kőből faragott, jellegtelen sírkövek állítása. Műemlékvédelmünk számára szokatlan, számtalan nehézséget rejtő munkát végzett, amikor arra vállalkozott, hogy a több mint 500 fej fát megmentse az enyészettől. A gombásodásnak leginkább kitett,’s így a leg- romlandóbb tőrészeket például a közepükig béfúrt, konzerváló anyagot tartalmazó patronnal védik. De a műemlékvédelem többet végzett, mintsem ennek a félszáznyi fejfának a megmentését. Talán hozzájárult egy ősi és Szép hagyomány fennmaradásához. Sz. K. E. „Előre való tudakozás: ha vajon találkoznának.é elegendő számmal hazájokat és nemzeteket igazán sze. rető magyar hazafiak, akik magyar nyelven íratandó új hírekre, vagyis hírmondó le. velekre szert tenni kívánná, nak? Nincsen már Európában egy országos nemzet is, aki a maga hazájában tör. ténő változások, a világnak viszontagságai, az elmés emberek hasznos, vagy fúr. csa találmányjaik, a tudó. soknak munkáik, s több afféle emlékezetes dolgok felöl szóló híreket naponként, hetenként vagy hónaponként, az ő saját nyelvén kinyom, tatott írásokban, tanúság és mulatság kedvéért ne ol. vasná .,. Csak az egy magyar nemzet volt még eddig, sok egyéb fogyatkozásai mel. lett, ezen igen hasznos szer. zemények híjával.” A korabeli tudakozás eredménnyel járt: Patzkó Ferenc Ágoston, pozsonyi könyvnyomtató felhívása nyomán Rőt Mátyás 1780. januárjában megindította a Magyar -Hírmondó című első- . magyar nyelvű újságot. A két évszázádt». jubileum adott alkalíhat a 'könyvkiadásnak, hogy a ma olvasójának is széles kőiben hozzáférhetővé tegye a magyar újságírás úttörő vállal, kozását.' A Magyar Hírmondó kétszáz évvel ezelőtt írt cikked — meghazudtolva az újságírás napi múlandóságát — napjainkban is izgalmas tudósítások, amelyek tekintélyes koruk ellenére is frissnek, elevennék hatnak. Rát Mátyás, miként általában a kor szerkesztői, egy- rnága készítette, irta az egész újságot (ezért nevezték őt az újság írójának). a következő magyarázatot adta az első számok egyikének sajtóhibáira: „Az utolb költ 8-dik levél felettébb hibásan vagyon kinyomtatva Melynek nem az én vigyázatlanságom volt az oka, hanem a nagy sietség, mellyel a Felső Hatalmasságtól okozott ürességet — kicenzúrázott helyeket — viszont megtölteni és pótolni igyekeztünk ... Egyébkor holmi aprólék hibák és hijánosságok eránt, melyek efféle nyomtatásokban óhatatlanok, magára az olvasóra hagyjuk az igazítást.” Persze mielőtt pálcát törnénk az első magyar újság- szerkesztő felett a leiterja. kabok ilyetén kezelése miatt, tudni kell, hogy a szegény őszsurnalisztának még az újságelőfizetők borítékaira is magának kellett a címzést elkészítenie. Az újság 1781. március 24. számában a ma olvasója számára sem érdektelen sorok olvashatók abban a cikkben. amely II. József első intézkedésedről tudósít: minémű dicsőséges - igyekezettel légyen a császár őfelsége az eránt,, hogy bi. rodalmának jövedelmeit, vagyis kormányozta népeinek kincsestárházát mentül jobbra lábra állítsa és óllan_ dóképpen rendbe végye, Itt különös emlékezetet érdemel az, hogy főbenjáró dolgot az ő tulajdon felséges szemé, lyére és udvarára való költ. ségek kisebbítésén kezdette .... A többi között nem lévén többé szüksége, az udvarnak mostani állapot jához képest, azon felettébb sok számú lovakra, melyek eddigelé annak Számára tartattak, azoknak egy részét eladat.ta .. A korabeli mindennapokról vallanak az újságban közölt hirdetések. íme két szép példánya az első „apróknak”: „Csornán, Rábaközben, Sopron vármegyében lakozó Horvát Mihály szűcs-mesterembernek Stefanik János nevű legénye sok lopásokat és károkat tévén, e folyó esztendőben, Sz. Mihály havának 7-dik napján onnan. nem tudni merre, elszökött. Minthogy pedig azon megnevezett kárvallott csornai szűcs-mesterember - nek néminémű java igen áll azon, hogy a megnevezett szökevény szűcslegény hozzá és kezébe kerüljön: tehát az e tudósítás által mindenéknek, nevezetesen mindén becsületes szűcsembernek tud- tokra adatik, avégre, hogy ha az valakinél közülök megfordulna, vagy ha valahol nyomára akadnának, arról őnéki, Horvát Mihálynak Csornára hírt adjanak, vagy ha lehet, magát azon legényt oda szállítassák; minden arra teendő költségek becsülettel való megfizetését okvetlen reménylhetyén ...” „A Királyi Magyar Ud-. vari Kamara részéről hírré tététik, hogy ezen most folyó esztendőben Sz. Iván havának első napján, a Csallóközben, Poson vármegyében lévő, eddigien a csikótenyésztésre alkalma, zott Enyéd nevű puszta-telek, vagyis majorság, az hozzá váló épületekkel és földekkel együtt, közönséges kótyavétye által, 3 egymás után következendő esztendőkre ott helyben árandá- ba fog adódni. Melyre is tehát mindenek, akik az áren- dába vermi kívánják azón emlétett kótyavetye napjára Enyédre idéztetnek...” K. M. Változnak az idők, és változnak a jel. zők is. A magyar például volt lovas, nemzet, volt harcias, volt vendégszerető. Először ugrott a ló. Igaz: olcsó, tartós, időálló fazonú, nem igényel felújítást, üzemanyagát nem befolyásolja az olaj. válság: az is tény, hogy a verebek csiripelik a lótalanítás folytán leromlott közétkeztetésünk gondját. De hiába, lómentesek lettünk. Ló helyett csak a káromkodás, az ügető, a vursli és (állítólag) a virsli. Lovasnemzet tehát már nem vagyunk. Vendégszeretők?! Egyelőre úgy forog nálunk az idegen, hogy előbb essék át ■— nem a lovon, hanem — rajtunk, mint ahogy bejött. Se lo. vas, se vendégszere, tő. Harcias? ZÖLDÉRT.eladók, pincérek fát vágnak a hátunkon. marha, nagy rönköket még. hozzá: kezet csókolunk az IKV-csősze. relőnek. borravaló, hatványozással engeszteljük a vissza se köszönő taxist... Harciasság?! Minők nevezzelek el7 Hát akkor? Milyenek a magyarok? Még a kérdés nagy kutatója, Róbert László sem mert kő. zeliteni a kérdéshez. Pedig ő világosította fel ország-világot arról, hogy milyenek a franciák, az olaszok, a hawaiiak, a cse. remiszek, az eszkimók, az eszperantók. De hogy mi milye. nek vagyunk, arról sejtelme sincs. Eláruljam? Mi mostanában elneve. ző nép vagyunk, A múlté a tanácstalan lírikus, aki olyasmin töpreng, hogy minek nevezze kedvesét. A gyereknek előbb van neve. mint neme, legfeljebb átoperál, ják. Fontos a név, az elnevezés. Kezdődött a papír, ízű, megjegyezhetetlen ál.elnevező, sekkel, mint például ,.Bp. Főváros XXL kér. EMZÉPERIKSZ számú Köz. pontjának 879/6 számú Egysége”. E med. dő időszak a feledé. sé. Utódja; a fantázianév. Pultjainkon és alattuk büszke árucsaládok: Bübüke tápszercsalád. Ősz. kár bútorcsalád, Zalán futószőnyeg, család, Kotkodács tyúkszemirtó család. És eluralkodóban az ésszel fölérhetet. len elnevezések is. „Takarékosság Cipókat éesz”. Áld is. meri a hazai cipőipart, aligha feltété, lezi, hogy e terüle. ten takarékoskodnának a ráfordítással, a vízhatlanitóval, a bőrrel — a vevő bő. rére. Ez maximálisan fantázianév. Ne feledkezzünk el a kimondhatatlan, külföldies elneve. zésekről se. Hír: „Napi tízezer Ger. vaist szállítanak ha. zánk bolthálózatába". Mi az, hogy Gervais? Világos: Gerva is, meg nem is. De mi a Gerva? És hogyan ejtsük? Németesen, gervájsznak? Akkor olyasmi lehet, mint a fédervájsz. Francia. san, Zservének? Akkor viszont zser- bószerű süteményfé. leség, Különben mindegy. Külföl. diül hangzik, csak jó lehet. Felbukkant a rém. elnevezés-divat is. „Üj p ermettrágya. családot hoznak for. galomba, egyelőre ötvenliteres ballo. nokban kerül kiszerelésre”. Itt közbe kell szól. nőm, hogy megálljt kiáltsak. Eddig és ne tovább! Mielőtt ki. szerelik, igyekszem leszerelni az efféle elnevezésű téridén, ciát. Ne vegyék el a dokumentumfilmesek kenyerét. Az ő opuszaikba illő az ilyesmi, sokszoros társbérlők ajkán: „Maguk egy trágyacsalád!” Pereli Gabriella Dalos fodémosiok A Röpülj, páva! adása# révén országszerte megismerkedhettek a címbeli jel* zős szerkezettel azok, akik tisztelői és szerelmesei & népdalnak. Két ok miátt is írunk magáról a nyelvi formáról is. Egyrészt azért, mert a dalos jelző nem újkeletű minősítés, másrészt azért, mert egy fedémési olvasónk szemünkre vétette, miért nem foglalkozunk rovatunkban falujuk nevével és szóláskészletükkéL A falu nevének alapszava a fed ige, illetőleg a feéém névszó, amelynek a régi jelentése: kaptár, méhkas, Az ■s képzővel alakult Fedétnes helynév valóban arra ptal, hogy a falut eredetileg a királyi méhészek lakták. A mátrai Sashegy alatti település nevét máf az 1200-as években is emlegetik okleveleink. A hadas település lakóinak nyelve és szóláskincse is megérdemli figyelmünkét. "' " A dalos fedémesiek abba! a megyénkben is gyakori sfóláátípusba tartózó jelzős1 szerkezét, amelynek fólklo- risztikai értéke is van. Ä Fedémes környéki helysége-' két a tréfálkozó szomszéd falusiak állandó jelzővé! emlegetik, minősítik. így illeszkedik bele a dalos fe*. démesiek szólássíerű nyélvj forma ebbe a sorba; táncos lelesziek, imádságos szenté domokósiak, nagybocskórü• bocsiak, kukorgó szúcsiakj pipátkőtő csehiek, kárász beköciek, szépjárású ívádíakj. csinos aranyosiak stb.. Ismerünk olyan népi jéK legű szólásokat, amelyekben' a falu neve játssza & kulcsszó szerepét. A faló háté-' rán túl is emlegetik ezeket a szóláshasonlatokat; Se nem árt, se nem használ, mint a fedémesi tejfel. — Nem fér) hozzá, mint a fedémesi ember a lónyúzáshoz. — Kisd-' pörték, mint a fedémesiek & faragóbaltát a szeméttel. E két utóbbi szólás alapjául a szomszédos fajuk csúfolődő száján megszületett ráíogások szolgáltak. Az epí*' kus mag, a vaiófcágháttéri gyakran egy-egy néprajzi sajátossághoz is kapcsolható.' Ilyen szólások pl. a fedémesiek szóláskészletében ezek a változatok: Csak a boldoganya tartja. — Meg-.' enné a boldoganyát is, ha szalonna volna. A régi fedémesi házakban is megtalálható volt a boldoganya, azaz a mestergerendát alátá-' masztó faoszlop. t Dr. Bakos József