Népújság, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-28 / 150. szám

& m m m 0T *KrpK't+^ *m ^ mt^ ^ m ** «0 <w> ■»^i'Lil'>i«j^ ! WmimmiMim j< AZ ÉRETTSÉG! ELNÖK JEGYZETEIBŐL (1.) Hadilábon az anyanyelvvel Sötét öltöny, hasonló szok­nya matrózblúzzal. Így áll­tak előttem, s hallgatták biztatónak, feszültségoldó- nak szánt szavaimat. Ök, a szegedi Tisza-parti gim- zium és a hatvani közgaz­dasági Szakközépiskola nyugtalan tekintetű negye, dikes diákjai. ! Eljöttek, hogy számot ad­janak az elmúlt esztendők során végzett munkáról. Érettségizők, akik arra vár­tak. hogy szellemi útrava- lójuk megméressen. Persze kimondatlanul remélték, hogy ez nem találtatok köny- nyűnek. Sajnos, nem minden óhaj vált valóra. Az elnöki jegy­zetfüzetben azonban gyűltek az adalékok: sikerekről és kudarcokról, egyaránt. Ebből az anyagból válogattam egy csokorba a közérdeklődésre számot. tartó gondolatokat. Hozzáfűzve, hogy másutt tevé­kenykedő kollégáim tapasz­talatai is zömében hasonló­ak. A gyerekek írásbeli dol­gozataikkal mutatkoztak be előttem, mutatván felkészült­ségüket, olvasottsági szint­jüket. általános műveltségük értékét. Szembe kellett néz­nem a tényekkel: a két, 'nagyjából közepes képességű osztály tanulóinak zöme azt igazolta — ezt később szó­ban is megerősítették —, hogy szinte menekül a köny­vektől, s rögvest, lekapcsol- * ja a televíziót, ha klasszikus értékű alkotás kerül képer­nyőre. Erre sem a testneve- lesi tagozat, sem a közgazda- sági hangoltság nem ment­ség. Az még elszomorítóbb volt., hogy minderről nyíltan, kendőzetlenül beszéltek, úgy. I mintha ’erényeiket emleget- hék. Az égirrkőjüknek sem jutott eszéoe, hogy milyen tékozlóak. mekkora kincstől válnak meg. amikor mosta­ni és leendő hétköznapjaink­ból száműzik a Szépet, az üres órákat tartalmassá va­rázsló verseket, novellákat, regényeket. Szerencsére akadt néhány kivétel. A többség azonban szóismétlésektől hemzsegő, torz mondatokat fogalmazott, megspékelve egyeztetési, szó­rendi, szerkezeti hibákkal. Különösképp kár, hogy ezek közül sokra nem figyelt fel a szaktanár, holott ez a di­vatos kór, ha nehezen is, de kezelhető. Természetesen csak szigorral társult ' türe­lemmel, amolyan sziszifuszi kitartással. A baj az, hogy a gondok köre ezzel még nem zárult. A szürke, a semmitmondó tartalom, hozzáillőén szegé­nyes köntöst kapott. Sehol egy egyéni ízlésre valló for­dulat nyomát sem találtam az érzékletes, a kifejező jelzőknek, a hasonlatoknak. Feleslegesen kerestem az ér­velést aláfestő, kiemelő fo­kozást és ellen pontozást. Helyettük megdöbbentet­tek az ijesztő sablonok. Szinte fájt például az. ami­kor „bonckéseikkel" teljes lelki nyugalommal tették tönkre a magyar költészet legszebb lírai költeményei­nek finom szövegét. A Húsz év múlva ról és a Milyen volt.. -ról — összehasonlí­tásképpen — egy piaci árus higgadtságával jegyezték meg: mindkét költő — azaz Vajda János és Juhász Gyu­la — szerelmes volt. Te jó ég! Vajúdtak hegyek, s megszületett a kisegér .., Mi tagadás, a szóbelin sem kényeztettek el kiváló feleletekkel. Ezekből mind­össze kettő-három akadt, s ilyenkor úgy éreztem ma­gamat, mint az oáz-is békítő, zöldjét meglelő sivatagi ván­dor. A felvilágosodás eszméi Csokonai költészetében. Tet­szik a tétel. Kár. hogy csak . nekem, s nem a jelöltnek. Ö ugyanis folyvást kudarc­ba fullad. Mindez nem vé­letlen. hiszen fogalma sincs a francia gondolkodók tanai­ról. A némaság már der­mesztő lenne, amikor gyor­san határoz., s arról tájé­koztat. bennünket, hogy a poéta mennyire szerette a Nehéz percek (Fotó: Szabó Sándor) Thiery Árpád: í. A kisfiút reggel bézárták a lakásba: A büntetést még előző este kiszabták rá. de nem hitte el, mivel még so­ha nem zárták rá az ajtót. Álmában meg is feledkezett a büntetésről. Heggel azon­ban nagy csöndre ébredt. Még aludt, amikor az anyja, meg az apja elmentek ott­honról. Lassan ocsúdott, fel. s kezdett emlékezni az apja méltatlankodó, vörös arcá­ra. de utólag is úgy látszott: ő se veszi komolyan a bün­tetést. a szigorú szavakat va­lamiféle színpadiasság mögé rejtette, és a kisfiú ilyenkor nem félt tőle. — Holnap szobafogságban töltőd, a napot — ráncolta a homlokát. A kisfiú cinkosan elvigyo- rodott. — Győző! — utasította rendre az apja. A kisfiú felült az ágyban, kissé még kábult volt a mély alvástól. — Győző, Győző... — utánozta az apja hangját. Mérgesen visszadob­ta magát az ágyra, fejét a pár­nába fúrta. Nem volt kibé­külve a nevével. Ügy gon­dolta. hülyeség egy tízéves fiút Győzőnek nevezm, esel­1981. június 28., vasárnap leg majd felnőtt korában, de akkor sem illik mindenkire. — Anya ötlete volt ez a hülye név, meg a bezárás is — gondolta haragosan. Maga előtt látta az any­ját: kissé görbe lábait ke­resztbe vetve ül a játszótéri pádon, a könnyű, virágmin­tás ruha alatt feszülnek a fiatalos formák, a nagyobb fiúk nem is hagyják meg­jegyzés nélkül. Kezében a Bovaryné. Távolabbról néz­ve olyan az anyja, mint egy festmény, de amikor magas fekvésű, fenyegető hangján élesen rákiált Győzőre, ez a szép. néma illúzió azonnal szertefoszlik. — Hogy te mit akarsz, az engem nem érdekel! Most. pedig hazamegyünk, ha nem akarod, hogy megmondjalak apádnak. Mert amit majd tőle kapsz!... Győző az anyjára sandít. Képzeletében megjelenik az apja: dühösen hajol fölé, a kezét ütésre emeli, borgö- zös leheletét is magán érzi. Lassan elhatalmasodik rajta a félelem, amiből még a legmeghittebb pillanatokra is jutott. Most is épp oly éber, mint amikor azt figyeli: mi­kor szűkül össze az apja sze­me. mert ez a kezdődő ha­rag biztos jele. Győző meg­sajnál ia masát. — Mit fenyegetőzöl min­iig? — kiáltja sírás hangon. Az anyja ütésre emeli a kezét. — Hogy beszélsz velem? — Csak azt mondom, amit Komáromban élő Vajda Jú­liát. Hát igen. ha nincs ló ak­kor szamár is jó ... 3 Figyelem a nebulót, szin­te ficánkol. No, vélekedem magamban, neki aztán úgy megy majd minden, mint a karikacsapás. Ki is rukkol a címmel: Az Alföld és a Tisza című vernek összeha­sonlító elemzése. Előtte a szöveggyűjtemény, így hát nagy lendülettel rajtol, s ol. vas. olvas, rendületlenül, majd a szöveget prózára for­dítja, másszóval: elmeséli nekünk a tartalmat. Amikor helyes útra térítenénk, már tökéletes a szellemi rövidzár, lat. Mennyi mankó, csak épp azok nem képesek használni őket, akiknek leginkább szükségük lenne rájuk. 4 Megint a Húsz év múlva kerül terítékre. Félek a vál­lalkozástól, ám most kelle­mesen csalódom: a meg­nyerő fellépésű lány előbb szakavatottan építőelemeire bontja ezt a kis remekmű­vet, s aztán újra egésszé öt­vözi a részeket, hogy ez a gyöngyszem még elbúvölőb- ben ragyogjon. Méghozzá mindannyiunk számára.' Hát igen. ő volt a kivétel. Ráadásul érzi és érti a szé­pet, s ki is rukkol sajátos ízű megállapításaival. Kére. semre mindjárt mondja a mai olvasónak kissé giccses ízű kifejezéseket, A magyarázat­tal sem marad adós: — Nekünk már furán gondolok! És egyszer úgyis elszökök, és itthagylak ben­neteket! És soha többet nem jövök vissza! — Aztán hova mennél, te kis szefencsétlen? ... A kisfiú hanyatt fordult az ágyon, a plafont bámulta. Nem volt kedve fölkelni. — Ha börtön, akkor börtön . . . — gondolta durcásan. A nap áttűzött a sárga lakótelepi függönyön. A kemény fény még jobban ingerelte. Ki­lenc óra felé, amikor már nagyon éhes volt, mégis föl­kelt, kiment a konyhába. A reggeli elkészítve várta az asztalon. Evés után megmo- sakodot 1, felöltözött, elrángat­ta a napfény elől a függö­nyöket, beágyazott. Amikor végzett, megállt a szoba kö­zepén. — Mi a fenét fogok csinálni egész nap egyedül? — morfondírozott. Szobáról szobára járt, mérgében be- lerugdosott a bútorokba, az erkélyajtó mellett a körmé­vel belekapott a tapéta szé­lébe, és hasított rajta egyet. Legszívesebben mindent ösz- szetört volna, ami a keze ügyébe került, de tudta, hogy nevetségesen gyönge ehhez. Tehetetlen dühében sírva fakadt. Előszedte kedves könyveit, de elég volt a bezárt ajtó­ra gondolnia: ismét heves düh fogta el. A könyveket a sarokba dobálta. Az egyik megsérült, levált a borítója. Győző megijedt. Gyorsan ra­gasztót keresett, próbálta megjavítani a könyvet, de c«ak összemaszatolta. Mérgé­ben megint sírva fakadt. Lent a játszótér tele volt gyerekekkel. Az ordítozásuk felhallatszott hozzá. egyik­másik barátiát a hangjáról felismerte. Egész eddig erős akarattal távol tartotta ma­sát az ablaktól, hogy senki meg ne tudja, légióként a hangzik az. hogy ..múlt if­júság tündér taván hattyúi képed felderíti." De jól esik a gratuláció. Milyen kár, hogy olyan ke­vésszer élhetek vele ... 5 Szenvednek a hatvaniak. Nem véletlenül, hiszen Sze­geden elég volt az, ha va­laki frappánsan elemezte például a Bán bán konflik­tusait. A Zagyva-parti vá­rosban azonban csak ezután következtek a megpróbálta­tások. A fiatal kereshette a szakszavakat, meghatároz, háttá azt, hogy ezek milyen szerepet töltenek be a köz­lésben. Fel sem lélegezhetett, már jött az újabb forduló, a szerkezeti vizsgálódás, majd ennek kapcsán még eg,y be­számoló a szókészlet gyara­pításának módjairól. Álljon meg a menet! Mi­csoda dolog az, hogy ennyit kívánunk a leendő tervezők, tői, statisztikusoktól és köny­velőktől, s á hegyedét sem kérjük azoktól, akik egye­temen, vagy főiskolán óhajt­ják folytatni tanulmányai­kat. Ideje, hogy a Művelő­dési Minisztérium illetékesei felfedezzék és fel is számol­ják ezt az ellentmondást. S, ha már itt tartunk, akkor je_ gyezzük nieg azt is, érdemes lenne alaposan elemezni a közeiies_,Jcéii£Sséyii.eJ; #$$0za- io.s .jiudárcainak, |2gy biztos: az általános., iskolai oktatásban keresendők. Nem az elvek körében, hanem a mindennapi gyakorlatban . . . Pécsi István (Következik: Mostohagyerek a törté­nelem?) barátai, a vele esett szégyent. Egyik pillanatrój a másikra azonban, elfogyott az ereje, odament az ablakhoz és le­pillantott. Mielőtt visszahúz­ta a lejét, észrevette, hogy egész közel az. ablakhoz, a fal mellett, egy vasrúd ve­zet föl a tetőig. Elcsodálko­zott, mintha csak most fe­dezte volna fel. Behúzódott a szoba mé­lyére, bedugta a fülét, hogy ne hallja a barátai ordíto- zását, de hasztalan, mert oly erős vonzása támadt az ab­laknak. hogy nem bírt ma­gával. — Csak kinézek — engedett, s valóban csak le­pillantott, de egy percig se bírta ki, már megint az ab­laknál volt, és a játszótérre bámult. Időnként a va.srúd- ra pillantott: — A- másik szobában, az erkélyről köny­n.ven elérhetném — gondol­ta. Átmertt az. erkélyes szo­bába, odasandított a' vasrúd- ra, mely karnyújtásnyira se volt tőle. Megborzongott, Ügy találta, elég távol van a faltól ahhoz, hogy mászni le­hessen rajta. — Félek — is­merte be bánatosan. Lebá­mult a' játszótérre, majd megint a vasrudat vette szemügyre. — Azért annyi­ra nem lehet nehéz — biz­tatta magát. Belekapaszkodott az erkély vasrácsába és átmászott a korláton. Megmarkolta a vas­rudat. amely a nap melegé­től átmelegedett. A rögzítő- vasra lépett, aztán a másik kezével is elkapta a vasru­dat. Mászni kezdett fölfelé a tetőre. — Odanézzetek, a Győző! — üvöltötte lent egy rémült hang. A kisfiú, anélkül, hogy le­nézett volna, megállapította: Ez Polónyi volt...- ■ ’ ~ (.Folytatjuk.) Csupán a szó? A nézők mind szélesebb körét hódítja meg a Stúdió ’SÍ, a tévé közművelődési folyóirata. A műsor szer­kesztői képesek arra, hogy sok témát világítsanak meg, méghozzá gondolatébresztő módon. Nem feledkezve meg — többek között — arról sem. hogy a siker, a hatás egyik titka a műfaji válto­zatosság. Ráadásul vérbeli televíziósok, akik hisznek a képi megjelenítés varázsá­ban. A másik vállalkozás, a Szép Szó azért született, hogy irodalmi életünk ber­keibe kalauzoljon bennün­ket. A próbálkozás merészsé­gét csak dicsérni lehet, hi­szen az esetleges átfedések veszélye megnyirbálhatta volna a kezdeményezőkedvet. Jó, hogy nem így törtépt. Az viszont elszomorító, hogy a Furkó Zoltán főszerkesztő által vezérelt alkotógárda nem érzékelte, vagy lekicsi­nyelte a folyvást jelentkező nehézségeket. A kóros kö­vetkezmények nem is ma­radtak el. A túlzott maga- biztosság száműzte az önkri­tikus szemléletet. Erről ta­núskodik a kedd esti adás is, amely egyhangúságával, s zí n te lenségével, s zii rkeségé. vei egyértelmű unalmat szült, .»őt bosszúságot keltett ben­nünk. Senki sem vitatja azit, hogy az idei ünnepi könyv­hét két legnagyobb sikert kiváltó írója Cseres Tibor és Sitnonffy András volt. Az Én, Kossuth Lajos és a Kompország katonái való­ban felkeltették — ez telje­sen indokolt volt — az olva­sók figyelmét. Azért íródtak, hogy kényes témákat taglal­janak, méghozzá megnyerő őszinteséggel, ellentmondás­ra hangolva, vitát sürgetve, közös gondolkodásra sarkall, va. Nos, a két szerzővel készí­tett ' kére ka s ztál-buszé I get és ezekből a szellemi erények­ből szinte semmit sem adott vissza. Mindenki beszélt, de keveset mondott, a kamera az arcokat pásztázta, majd totálképeket produkált, hisz egyéb feladata nem akadt. Mennyivel más lett volna mindez, ha a szerkesztők felszabadu 11abban, bá t rabban élnének a képi kifejezésmód • gazdag eszköztárával. Lega­lább úgy, ahogy azt a Stú­dió ’81 alkotói teszik. A hibák köre ezzel nem zárult. Hisszük, tudjuk, hogy illik megemlékezni a közel­múltban elhunyt két kiváló költőről: Zelk Zoltánról és Pilinszky Jánosról. De nem ilyen szárazon, ennyire el­nyújtva, mert közben a néző a maradandó értékű verse­ket idézi, s ekkor még in­kább elriasztja a képernyőn terjengő sivárság. Kell-e az irodalmi folyó­irat? Feltétlenül. Nemcsak azért, mert a rádiónak már régóta, több évtizede van. Szükség van rá. de csak ak. kor. ha a munkatársak a szó varázsát ötvözik a képernyő poézisével. (p. U Tükröm, tükröm . .: ... mondd meg nékem, ki a legszebb a világon? —tar­totta maga elé izgatottan, zihálva a csiszolt üvegét a gonosz mostoha. Majd midőn az nem volt hajlandó hazud­ni és megszépíteni a rút vo­násokat, kisimítani a mély ráncokat, iszonyú haragra gerjedt Hófehérke ellen. Így történik ez a mesében, de hogy van a valóságban? Erre a kérdésre szolgálta­tott tanulságos példát a te­levízió péntek esti doku­mentumfilmje, a Tükröm- tü króm. A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem ipargaz­dasági tanszékén alakult meg a csoport, amely arra „szö­vetkezett”, hogy a vállalatok munkaszervezését ésszerűsít­se. Racio-team. Ész-csoport, Egy akciójuk nyomába in­dult a kamera, hogy választ keressen a kérdésre, vajon, a vizsgált üzem, a BKV jár­műjavító gyáregységének fe­lelős vezetői, szakemberei ho_ gyan fogadták őket és mun­kájukat. Harminc percbe tö­mörítve egymást követték a vélemények, ellene és mel­lette. Kiderült, hogy a ku­tatásnak köszönhetően meg­nőtt a hatékonyság, javult a minőség és az anyagellátás stb. Az első esztendőben 700 ezer forint bérmegtakarítást eredményezett az ész-csoport tevékenysége. „De — tette hozzá minden esetben egy mosolygós vezető — nem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy ezt j aráció- teamnek köszönhetjük”. Mert ki tudja. .’. Hátha egyébként is bekövetkezett volna ez a kedvező változás. Hát igen, ki tudja? A csoport munkájának hí­vei elmondották, hogy mi­lyen ellenállásba ütköztek,' amikor megpróbálták a gya­korlatban is megvalósítani a szükséges reformokat. Meg­szólalt az egyetem egyik tá­rnára is, aki beszélt arról, hogy olyan helyen nem vál­lalják a csoport megszerve­zését, ahol a vezetési tekin­télyt összetévesztik a té­vedhetetlenséggel. És ő panaszolta azt is,’ hogy vannak olyanok, akik csak a szervezetlenségben bi­zonyíthatják nélkülözhetet­lenségüket. Kiszűrésük a ma­gyar népgazdaság megújho­dásának egyik alapját je­lenthetné. A dokumentumfilm juttat­ta eszünkbe a nagy orosz író. Gogol tanácsát: ne a tükröd hibáztasd, ha a ké­ped ferde. (szilágyi) HUSZONKÉT EGYÜTTES ■ FELLÉPÉS TÖBB HELYÜTT ■ NfVÖDtjAK 8 GÁLA A GÁRDONYT GÉZA SZÍNHÁZ­BAN ■ HANGVERSENY A SZÉKESEGYHÁZ ELŐTT Megkezdődött a szövetkezeti pávakörök II. országos találkozója Országos és megyei szer­vek rendezésében szombaton megkezdődött megyénkben a szövetkezeti pávakörök II. országos találkozója. Erre huszonkét együttes kapott meghívást,- azok, amelyek korábban már hiztonyították tehetségükkel társult felké­szültségüket. A csoportok négy helyütt — Besenyőtelken a komplex művelődési intézményben, Bélapátfalván a cementmű művelődési házban. Hevesen a nagyközségi-járási műve­lődési központban és Verpe_ léten a helyőrségi művelődé­si házban adtak ízelítőt ké­pességeikből. A produkciókat értékel­ték, s- a legjobban szereplő­ket megillető nívódíjakat ma délelőtt adják át a Gárdo­nyi Géza Színházban kezdő­dő gálaműsoron, amelyen a díjazottak mutatkoznak be. Délután három órakor a Do­bó térről a székesegyház előtti parkba vonulnak a da­losok, táncosok, s itt közös hangversenyt adnak. Ezt Vtiss Lajos SZOT- és Erkel- díjas zeneszerző karnagy ve. aényfi.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents