Népújság, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-27 / 149. szám
KÉT FILM Fogadé am Örék Világossághoz Magyar film Az alapötlet — máshonnan való! — összeterel egy tucat embert. Olyan hármas egységet hoz létre, hogy bármely kezdő drámaíró megnyalhatná tőle, miatta mind a tíz tintás ujját! Egy helyszín, egy éjszaka és egy véget érni nem akaró cselekvésbonyodalom : mindenki harca mindenki ellen. Azt a bizonyos alapötletet, amelyre a film meséje épül, annyira jónak találhatták, a forgatókönyvíró Molnár Gál Péter és a darabot rendező Bán Róbert, hogy gyorsan elképzelték . annak magyar változatát is. És a magyar XVIII. században, új- vagy régimódi kosztümökkel, magyaros lejtéssel a cselekvésben, és lehetőleg mindent komédiának álcázva — meg is valósították. Ám ez az álcázás annyira sikerült, hogy a komédiát kriminek láttuk, a krimire, kalandra utaló jeleneteket pedig vastag és kinevetni való gyerekségeknek. Ha Bán Róbert korábbi filmjeire gondolunk — a Játék a múzeumban, Mi lesz veled, Esz- terke? vagy a Kísértet Lublón, a Lányarcok tükörben —, akkor világlik csak ki, mennyire nehéz dolog még számára is, egy jó ötletből jó másolatot készíteni. Bán Róbert — nem tudjuk kideríteni, milyen okból — Molnár Gál Péterrel íratta meg a forgatókönyvet. A tehetséges színházi kritikus csak apró mozaikokat írt meg, egy-egy kitűnő gesztust itt-ott beindított, mondatokat rebegtetett el ebben az útszéli fogadóban, ott, ahol mindenki mindenkitől meg akar szabadulni, csak hogy a pénz az övé lehessen. Ám, hogy a cselekvés pillanatnyi indítéka hogyan esik, ki, mikor és miért nem szövetkezik már a többiek ellen, ott már követhetetlenné válik a film. A nézőben felvetődik hát a kérdés: amíg mi két embert láttunk, addig a többiek hol fondorkodtak? S nemcsak az a baj, hogy erre a nagyon naiv kérdésre nem kapunk választ, de a mi mesénkből az sem tetszik ki, hogy a ház felgyújtása miért a véletlenen múlik? Erőtlenül széthulló képsorok peregnek előttünk. Részletszépségekről vitatkozni 'em lehet. A világítási effektusok, az atmoszféra és a jó színészek meglennének, csak a bűvös Ariadné-fonal, amely az élményhez vezetne, valahol elszakadt. Kende János kamerája követné az óvatosra lassított kergetőzést — az elképesztően gyerekes öldök- lési rohamokat, de végül is kifullad a követésben, mert a forgatókönyvíró elszámolási kötelezettségét a tűz felemésztette. Talán ha az egész film a játék és a logika rendje szerint és úgy pergett volna, mint a zárójelenet! Pedig Petrovics Emil írta a zenét ehhez a filmhez, a songot Agárdi Gábor énekelte. És ha a színészeket, Tö- röcsik Marit, Hernádi Judi- tot, Fülöp Zsigmondot, Márkus Lászlót, Kálmán Györgyöt, Szombathy Gyulát vagy Lukács Sándort említem is, csak jelzem, mennyire mást is adhattak volna Bán Róbert és társai e gyengén sikerült vállalkozás helyett. Farkas András Á pogány madonna X közönségsiker biztos. Ezt a filmet telt házak előtt játsszák, nemcsak megye-, hanem országszerte is. A néző a magyarázattal sem marad adós, amikor így fogalmaz: végre, egy épkézláb magyar krimi, az a bizonyos sikerült alkotás, amelyet oly régen ígértek nekünk. Színes magyar film egyik neves színészünk úgy vélte: ebben a műfajban életképesebb sztorit teremt, mint eddig mások. Méghozzá lendületes cselekményűt, izgalmas fordulatokban bővel- kedőt. Olyan történetet, amelynek főszereplői, hanem is a valóságból mintázottak leményes unokája, aki készséggel segít a nyomozásban Csöpinek, azaz Ötvös hadnagynak. Annak különösképp örülünk, hogy végre szellemes, jól megírt párbeszédeket is hallottunk. Annál is inkább, mert az ilyesmire az utóbbi időben ritkán akadt példa. Ügy hírlik, Bujtor már kész a leendő sorozat következő darabjának forgatókönyvével. Hát igen. evés közben jön meg az étvágy. Reméljük, minket is ízletes „csemegével” kínál majd, legalább olyannal, mint A pogány madonna. Persze, abban is bízunk, hogy nem lesz' grafomániás, mert hát, ahogy az öreg szólás tartja: a jóból is megárt a sok... Pécsi István TUDOMÁNYOS KUTATÓK Budai László, az angol nyelvész Az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola angol nyelvi és irodalmi tanszékének tanszékvezető főiskolai tanára: dr. Budai László különleges nyelvtehetség. Már közép- iskolás korában minden szabad idejét a nyelvtanulás kötötte le. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar—angol szakát végezte, s a kötelező angol,, orosz és finn nyelveken kívül jeles eredménnyel tett záróvizsgát németből, franciából és olaszból, de behatóan tanulmányozta a latin, a spanyol és az eszperantó nyelvet is. Tanítványai angolból az országos középiskolai tanulmányi versenyek döntőin első, második, harmadik, s egyéb jó helyezéseket értek el. 1970-ben Az oktatásügy kiváló dolgozója kitüntetést nyerte el, s még abban az esztendőben az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola angol nyelvi és irodalmi tanszékének oktatója lett. 1977. óta tanszékvezető főiskolai tanár. 1973-ban „summa cum laude” fokozattal doktorrá avatták, 1974- ben és 1976-ban felső fokon állami nyelvvizsgát tett németből és oroszból. 1975 szeptemberében sikerrel védte meg a Magyar Tudományos Akadémián kandidátusi értekezését. A főiskolai hallgatók an- golnyelv-oktatás (nyelvészet és szakdidaktika) és egyéb megbízatásai mellett angol és német nyelvi tankönyvek írásával, nyelvészeti és szakmódszertani kérdések vizsgálatával foglalkozik. Eddig máris nem kevesebb, mint 31 tankönyvet publikált, melyek közül 19- et másodmagával, 12-őt pedig egyedül írt, Most készül 32, tankönyve a gimnáziumok fakultatív angol nyelv- oktatása számára. Budai Lászlót természetesen főleg az angolnyelv-okta- tás kérdései, problémái foglalkoztatják. A nyelvészet területén belül az úgynevezett alkalmazott nyelvészet az ő igazi területe, melyet pedagógiai grammatikának is neveznek. Az anyanyelvet letagadni nem lehet, s vagy segít, vagy gátol az idegen nyelv tanulása során. A kontrasztív pedagógiai nyelvészetnek az a feladata, hogy rámutasson a két nyelv (az anyanyelv és a tanult nyelv) hasonlóságaira és különbözőségeire. Erre épül a hibaelemzés, mely feltárja a hibák forrásait. Fő feladata mindezek ismeretében a hibák megelőzése, ugyanis köny- nyebb azoknak elejét vehni, mint korrigálni. Ez természetesen nem jelenti, hogy minden hiba megelőzhető az idegen nyelv tanulása során. Budai László tudományos pedagógiai nyelvészetre helyezte munkássága során a hangsúlyt. A két vizsgált nyelv határozza meg, hogy milyen módszert alkalmaz a kutató. Természetszerűen van olyan, aki az angol anyanyelvet veti össze egy idegen nyelvvel, például a magyarral. 1979-ben jelent meg alapvető munkája „Grammatikai kontrasztivitás és hibaelemzés az alap- és középfokú oktatásban" címmel. A munka nemcsak az angol nyelv oktatását, de annak tökéletesebb elsajátítását is segíti. Bátran állíthatjuk, hogy a hazad angolnyelv-ok- tatók kézikönyvének is tekinthetjük. Budai László főiskolai tanár , általában nyelvészettel foglalkozik, s hogy ezt hatásosan művelhesse, foglalkoznia kell a pszicholing- visztikával és a szocioling- visztikával is. A pszicholing- visztika azt mondja meg, hogy például hogyan sajátíthatunk el egy idegen nyelvet, az 6 esetében elsősorban az angolt. A szocio- lingvisztika a nyelvhasználattal foglalkozik: a nyelv, mint a kopimunikáció eszköze. Ami Budád Lászlót elválasztja más alkalmazott nyelvészeti kutatóktól az az, hogy ő jóval tágabban értelmezi az idegen nyelvoktatás metodikáját. Sokan leszűkítik csak a „hogyan” kérdésére, vagy pedig el sem jutnak a „hogyan” kérdéséig, hanem megrekednek a nyelvészet területén. ő úr • foglalja össze vizsgálódásainak eredményeit, hogy abban benne legyen a „miért”, a „mit” és a „hogyan”. Első lépés a válogatás, s ehhez nyújt segítséget a pszáholingvisztika. Ez érvényesül akkor, amikor az oktató a tananyagot összeállítja. Tehát egy meghatározott mennyiségű anyagot, adott idő alatt tart elvégezhetó- nek. Ez a szempont érvényesül a tantervkészítésnél is, Budai László esetében a tankönyvszerzőnél. A második lépés a fokozatos felépítés, a gratuláció, melynek) rendkívül nagy a szerepe aa idegen nyelv tanulása esetében. Ez megoldható pusztán pedagógiai tapasztala^ alapján is, azonban a nyelvészet általában, és nemcsak annak bizonyos ágai; nagy segítséget nyújthatnak e téren. Itt kivált figyelem.) be kell venni az anyanyel-, vet. Budai László célja, hogy, olyan hallgatók kerüljenek! ki keze alól, akik nemcsak tudják a nyelvet, de képesek) is azt korszerűen tanítani $ akik képesek a modern ne-) velő munkára. Kevesen tudják, hogy Máé gyarország középiskoláiban Budai László angol nyelv-, könyveiből tanítják és tanulják e nyelvet. A nyáron jelenik mesj legújabb munkája, melyet élete, tudományos munkássága főművének tekint: ann goi nyelvkönyv a tanárkép ző főiskolák számára. Különböző tudományágak njűvelői általában arról panaszkodnak, hogy publikálás si gondokkal küszködnek; Budai László tanulmányait,1 írásait és tankönyveit min-, denütt örömmel fogadják. Mint minden jelentős tűé dományos kutató, ő is ter-i veket érlel magában. További terve a nyelvészet, és a nyelvoktatás kapcsolatának beható, elemző vizsgálata. Viszonylag fiatal, 46 éves ember, minden bizonnyal futja is erejéből e nagy és nem kevéssé fontos munkára Sugár István Nos, ebben a megállapításban van valami. Az eddigi próbálkozások ugyanis vagy teljesen kudarcba fulladtak — akkor is, ha a kritika nem minősítette őket ilyen keményen — vagy igen lagymatag fogadtatásban részesültek. Ez az új vállalkozás azonban — ellentétben a korábbiakkal — figyelmet érdemel. Akkor is, ha a rosszmájú- ak azért emlegetik hazai Piedoneként, hogy emlékeztessenek: Bujtor István novellája — a rendező mellett ő a forgatókönyv társszerzője is — mindennek nevezhető, csak eredetinek nem, hiszen a szerzőt akár plágiummal is megvádolhatnánk. Ne legyünk ennyire szőrszálhasogatók, mert szó sincs igazi, irodalmi értékekről, magvas gondolatokról, érzékletes formai köntösről. Mindössze az történt, hogy J38L. ítuMtts 27- szombat — ne legyünk túl igényesek, hiszen mindez csak játék, amolyan nyári mulatság — de a maguk módján egyéniségnek tűnnek. Nem hiányoznak az elmaradhatatlan kellékek sem. Van humor, ha nem is mindig első osztályú. A száguldozás és üldözés öröméből is ízelítőt kapunk. Igaz, a Lada 1200-as egy Mercedest akar utolérni, de hát ezen a fura magabiztosságon is derülhetünk. Komoly szerepet kapnak a nagy verekedések — aki kedveli az ilyesmit, elégedett lehet — nem marad ki a sport, mert a szerző-főszereplő „civilben” vitorlázó, s miért ne mutatná be millióknak, hogy e téren is jeleskedik. Aki az ilyesmit nem élveri, elgyönyörködhet az ezerarcú Balatonban. Néhány figura eredetiségével nyer meg bennünket. Ilyen például az ambiciózus Kardos doktor, ez a csetlő- botló, egyáltalán nem tehetséges, de érvényesülni óhajtó rendőrtiszt, aki folyvást nevetséges helyzetekbe keveredik, s állandóan éhes. Ezt az alakot ötletesen, sokszínűén kelti életre Kern András. Matuska. az öreg szélhámos is megérdemelten fakaszt mosolyt, akárcsak leKözjáték n. Se időm, se terem nincs ahhoz, hogy mindent magammal vigyek. Elkezdtem hát kiválasztani mindazt, amit nélkülözhetetlennek vél_ tem, de a bőröndöm így is tíz perc alatt megtelt, és végül rá kellett térdelnem, hogy valamiképpen be tudjam zárni. Néhány perccel öt óra előtt jobb kezemben a formátlanná tömött bőrönddel, bal kezemben a teniszütővel és a magnetofonnal elindultam Emíliához. A barátnőm helyett egy lesvél várt rajzszeggel az ajtódra erősítve. Feltéptem a borítékot, és némi . nehézség árán elolvastam Emília kusza kézírását. „Drága Zolikám! A kulcs itt van a borítékban. Váratlanul el kellett utaznom, de holnap valószínűleg hazajövök. A frigóban találsz egy üveg bort, azt megihatod. Szörnyű bonyolult minden, majd talán elmesélem. Csókol Emília”. Bementem a lakásba. Divatlapokon, ruhadarabokon, hanglemezeken gázoltam keresztül, felrúgtam egy hamutartót, mire az ágyhoz ér_ tem. Nem volt kedvem kicsomagolni a bőröndöm, csak ledobtam a cinőm. és az ágyban hányát fekve a mennyezetet bámultam egy ideig. Aztán Jelugrottam, a jégszekrényből kivettem a bort, belenyomtam a dugót az üvegbe és ittam. A bor hideg volt és savanyú. Bekapcsoltam a televíziót, de csak a képet néztem, a hangra nem voltam kíváncsi. Fér_ fi- és nőalakok szaladgáltak egy hatalmas teremben, hevesen mutogatva, tátogva kergetőztek a kerek asztal körül. Nagy igyekezetükben felborították az összes széket, aztán a kerek asztalt is, és a romok között botladozva tépték, kíméletlenül marcangolták egymást. Közben egyre kisebbek lettek, egyre távolodtak., élveszve az óriáKucsera András illusztrációja si térben; már csak akkorának tűntek, mint a kísérleti egerek egy laboratóriumi ketrecben, aztán hangyává zsugorodtak, de vad gyűlöletük csak fokozódott. Végül egyetlen élő, vonagló gombolyaggá alakulva henteregtek, és akkor befejeződött a film. A bőröndömbe rúgtam. Kipattant a zár, holmijaim a földre Ömlőitek, zavaros, áttekinthetetlen és értelmetlen egyveleget alkotva Emília holmijaival. Később telefonáltam Márlámk, — nogy vagy r — Kerekeztem, mikor felvette a kagy- lót. — Remekül — mondta Márta. — És te? — Pompásan érzem magam. — Itt maradt egy csomó cuccod. Mit csináljak veié? — Dobd ki. \ — Hova dobjam? — Ahova akarod. Niriéa semmire szükségem. — Biztos, hogy jól vagy? — Persze. Csodálatos érzés a szabadság. Mintha hirtelen kitágulna a világ. Te nem így érzed? Márta hallgatott. Aztánj mikor megszólalt, kis bizonytalanságot éreztem a hangjában: — Ha valamire szükséged van, telefonálj csak bátran. — Kösz. Igazán rendes vagy. — Mindnyájan ' nagyon rendesek vagyunk — mondta Márta, és lerakta a kagylót. Üvölteni szerettem volna, de csak hallgattam makacsul összeszorított szájjal és tétován, céltalanul álldogáltam az idegen szoba közepén. Nyomasztó bizonyossággal éreztem, hogy mi sem teszünk egyebet, mint az imént látott filmben a hölgyek és az urak: homályos vágyakkal, gyűlölködve keringünk; bújócskázunk, marakodunk; vonzva, taszítva, összetörve egymást és leginkább önmagunkat. Közben egyre kisebbre zsugorodunk. ÍVcge) |
