Népújság, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-26 / 148. szám
NEM LÁTTÁTOK REVICZKYT? Lenkey-próba-Lenkey nélkül Június 27-én, 28-ón Szövetkezeti pávakörök II. országos találkozója megyénkben Vezényel: Vass Lajos Tények sera igazolja azt, hogy a pávakörök többségét elsősorban a szövetkezetek patronálják, ' Többek között ezzel magyarázható, hogy a TOT, a SZÖVOSZ és a KÖTA már régebben arra törekedett, hogy országos jeL legflvé szélesítse a népdalénekesek. a néptáncosok vetélkedőjét. Az idén szőkébb hazánkat érte az a megtiszteltetés, hogy Itt rendezik meg június 27—28-án a szöGyerekektől hemzseg a játszótér. Csöppségek, és nagyobbacskák kedvük szerint töltik idejüket. A kísérő: a mama, a papa, vagy éppen valamelyik nagyszülő. — Nagymama! Én hintázni akarok. A nagymami döbbenten néz öcsikére. — Mit akarsz te? Hintázni? Szó sem lehet róla. Emlékszel, apuka mennyire rám parancsolt: öcsikének baja ne essék! A gyerek pityereg. Később felderül az arca: — Akkor csúszkálni akarok, — Mit? Csúszkálni? Ebben a ruhában! Egyéb se hiáJ nyozna nekünk, csakhogy hazamenjünk ’ koszos nadrág-- gal... Kutyákat sétáltatnak a frissen szórt salakon. — Nagymama! Ugye, egyszer, majd ha jó leszek, azét? zel nekem egy ilyen kutyát. A nagymama elkomorodik. — Igen, majd ha jó leszel és .1? Elcsodálkozik az ember, mennyi az ötlet ezen a játszótéren: simára fűrészelt farönkök, amelyeken ugrálni lehet, ilyen, meg olyan hinta, csúszda, egyebek, — Nagymama, én ráülök a gerendára! Kedd délután négy óra. A vár tömlöcbástyájón egy kalitba zárva négy ember üldögél. Hárman, két férfi é6 egy nő — az íróasztal köré telepedtek, egyikőjük pedig távolabb, zakóját a fejére borítva védekezik a huzat ellén. Az asztal körüliek hangosan idézik a tavalyi szerepek mondatait. Fekete Sándor darabját, a Lenkey tábornokot próbálják. Szom- bathy Gyula — Ernst Vilmos őrnagy — a Lenkeyvel folytatott vita hevében felpattan a székéről és De hol van Lenkey? — Gyerekek, nem láttátok Reviczkyt? — fordult a frissen érkezőkhöz Héjj János ügyelő. — Mára vártuk, a portás néni szerint meg is érkezett. De közülünk még nem látta, senki .., Miután a nem létező, fantom Lenkeyt kivezetik a cellából, — Miklósy György — Dr. Frank, egyetemi profesz- szor belebújik huzatelhárító zakójába és hosszú eszmefuttatásba kezd a tábornok állapotáról és saját nemzeti érzületéről. Megérkezik Tímár Éva — Trézsi asszony, egy fekete szemű leánykévail. (Négy éves Rita lányom végig itt lesz velem a játékok alatt Borzasztóan kíváncsi és nincs olyan dolog Egerben, ami őt ne érdekelné). — Reviczky? — kérded a művésznő, mire többen tanácstalanul vonják meg váL lukat: ki tudja. Balkay Géza — lmok — csendesen figyeli a vizsgáló- bíró és a tudós diskurzusát. Lassan vége a próbának. Szedelőzködünk, mire visz- szaérkeznek a hírnökök — Jónás Zoltán, a játékszín Operaházi évadzárás Győrben Az idei, immár 97. évadját rendhagyó módon, a győ_ ri Kisfaludy színházbeli vendégszerepléssel zárja a Magyar Allamj Operaház társulata. A Győrben első alkalommal bemutatkozó együttes 318 tagja július 2-án Verdi: Aida című operájával búcsúzik a szezontól. A dalmű főbb szerepeit Tokody Ilona, Bóka Eszter, Karizs Béla, Gáti István, és Gregor József tolmácsolja. Az előadás karmestere Mihály András igazgató lesz. A jővő évadban rendszeres vendég lesz az együttes a Kisalföld fővárosának reprezentatív színházában, ősztől havonat két ízben szerepelnek itt az énekesek és a zenészek. Elsőként — októberben — Donizetti: Szerelmi bájital című operáját, novemberben Mozart Figaró házasságát, az év utolsó hónapjában pedig Erkel: Bánk bán című művét viszik színre Győrben. ypMflwm L 1981. június 26., péntek EGRIK Játékszín igazgatója és az ügyelő — hír nélkül. — Talán majd az esti próbára, a Csalódásokra mér itt lesz. Vagy pedig mi csalódunk — mondja valaki. ★ Este fél hét. A Líceum kapujában várakozunk a próba kezdetére, a jó időre —• és Reviczkyre. Csak az eső jön, a többi elmarad. Majd holnap ... ★ Líceum-udvar, szerda délelőtt 10 óra. A színészek a Csalódások mai délelőtti próbájára készülődnek. Ki így, ki ügy. Reviczky Gábor, az idei Agria Játékszín mindkét darabjának főszereplője a nézőtér egyik szélén üldögéL A szomszédos ülőkén járóbot. — Eltörött a lábam — mondja úgy, mintha csak az lenne a szokatlan, ha nem ez történt volna. Hitetlenkedem. — Ejnye, hát senki sem hiszi el! — A személyi igazolványa lapjai közül egy leletmásolatot húz elő. Valóban ott áll rajta fehéren feketén: a jobb lábfej törött... — Most vették le róla a gipszet. Egy hete történt. — Forgatáson? — kérdezem. — A csodát! Otthon a konyhában! Nincs időnk tovább. Valló Péter rendező megkezdi a próbát. — Te Gáboir! Azt tudod, hogy neked egy lovaskocsd- ról is le kell majd szállnod a darabban. Nem lesz baj? — Mondj jobbat! Ha már felszálltam... Reviczky — Gróf Elmir — botjára támaszkodva a színpadhoz biceg. Itt van, megérkezeti Szilágyi Andor vetkezeti pávakőrök II. országos találkozóját, melyen 22 együttes ad ízelítőt produkcióinak legjavából. Június 27-én a csoportok a besenyőtelki komplex művelődési intézményben, a bélapátfalvi cementmű művelődési házában, a hevesi nagyközségi-járási művelődési központban, a verpeléti helyőrségi művelődési házban lépnek pódiumra. Június 28-án vasárnap, délelőtt fél 11 órai kezdettel — az egri Gárdonyi Géza Színházban — kerül sor a nívódíjak ünnepélyes átadására. Ezt követően a díjazott pávakörök adnak gálaműsort. Délután 3 órakor a Dobó tér_ ről, a székesegyház előtti parkba vonulnak a táncosok é6 a dalosok. Fél 4-től itt kö. zös hangverseny lesz. Az együttes éneklést Vass Lajos SZOT-, és Rrkel-díjas zeneszerző-karnagy vezényli. •—. Szó sem lehet róla! Leesel. öcsikét szívemből sajnálom. Közelebb férkőzöm c| nagymamához. — Kedves gyerek a kis unokája. '.i Mosolyog. — O, nagvon szép kisfiú. Akik ismerik a fiamat, monJ riogatják is: tisztára, mint az apja. Tudja, a fiam mérnök az egyik vállalatnál, kitűnő, rendes ember. Neki nem volt ilyen szép a gyermekkora. Az uram, a megboldogult] vasúti kalauzként dolgozott. És ráadásul még három gye- rek... Elképzelheti! Azoknak, Ilyen játszótér, ennyi já-j ték?l Emlékszem, az én Bandim egyszer elment bar lan 4; got keresni... A rongylabda, a bakszekér volt a mindene, Télen a fakutyázás a jégen, nyáron a bige. Egy nagjfl karéj zsíros kenyér és usgyi! — Játszani, sátánfajzat? Estig ne is lássalak benneteket! És mérnök lett. Rendes ember, nagyon szeretik at gyárban. Április negyedikére nem is tudom milyen kíJ tüntetést kapott. Ennek, kedvesem, mindene a család. A4 autójukon néha engem is magukkal visznek, — Több gyerek is van? — Csak öcsike. De vele Is rengeteg a baj, Meg a felelősség. Mert hogy Öcsikét éra nevelem. A mai világban at szülőknek millió meg egy dolguk van, nem érnek rá a gyerekkel foglalkozni. A nagymama egyszer csak összerezzen. — Szent isten! Hol van öcsi ? — Semmi baj, nagymama! Játszik a többiekkel. HtnJ tázik, csúszkál, ügyeskedik a pallón és nagyon boldog] hogy mi ketten ilyen jól elbeszélgettünk ... Szalay István CZELE GYÖRGY: Közjáték I. Márta, a feleségem három órát engedélyezett számomra, hogy összeszed jem a holmijaim, és örökre eltűnjek az életéből. — Takarodj innen —* mondta tárgyilagosan és nyugodtan. — Vidd magaddal a vackaid, mindent, ami a tied. Emília a-kkor már zuhanyozott a fürdőszobában. Az ablaknál álltam, begomboltam az ingem, karomra csatoltam az órám. Nem voltam. ideges, csak fásult és kimerült. Azon tűnődtem, miképp lehetséges, hogy nem hallottam Márta lépteit, vagy az ajtó nyikorgását. Mikor Emília megmerevedett a rémülettől, és hevesen ellökött magától, Márta már az ágy mellett állt, és nézett bennünket. Nem gyűlölködve nézett, inkább szenvtelen kíváncsisággal a tekintetében, mintha két bogarat bámulna a földön. Talán éppen Márta valószínűtlen, hideg nyugalmának köszönhető. hogy elkezdtem nevetni. Nem tudom, mennyi ideig nevettem. Emília közben szótlanul kiment a fürdőszobába. Márta rágyújtott, és leült az egyik karosszékbe. — Mit röhögsz? Azt hitted, tényleg elutaztam? — Mindig hittem neked. Nem szoktál hazudni. — Sokat utaztam. Ti meg persze alig vártátok, hogy eltűnjek. Nem baj, ennek most vége. — Nem utazol el többé? — Sokat fogok utazni. Talán többet,, mint eddig. Te viszont elmész innen a francba. Nincs vita. nincs bocsánat. Réeóta tudok az ügyeidről. Csak hát az ember olyan hülye, hogy mindent a sa.iát szemével akar látni. Legalább szer«teiú? — Kit? — Ezt a csajt. — Nem tudom. Márta legyintett, elnyomta a .cigarettáját. Emília bejött a szobába. A bőre enyhén kipirult a forró víztől, és ahogy fel-alá sétált, megtelt a levegő a zöld ailma kellemes illatával. Emília a bugyiját kereste. — Az ágy alatt lesz — jegyezte meg Márta. — Kösz — mondta Emília. Lehajolt, némi keresgélés után megtalálta és felhúzta. Nem beszélgettünk, csak néztük, ahogy öltözjk. Hosszú, szőke haja volt, és elég sokáig fésülködött. Az ajtóban egy pillanatra megállt, mintha eszébe jutott volna valami, de aztán csak ennyit mondott: — Sziasztok. Márta figyelmesen nézegette a körmeit. Kissé hosz- szúra nyúlt a csend, éreztem, amint lassan elönt a verejték. — Adj egy cigit; Rövid Marlborót szívott mindig, a kedvenc cigarettám. Üzletkötőként dolgozott egy kereskedelmi vállalatnál, és kapcsolatai révén a lehető legolcsóbban jutott külföldi áruhoz. Kétévi házasságunk alatt kartonszámra szívtam a cigarettáiét. De tudtam, hogy valószínűleg ez az utolsó szál, amelyet Márta jóvoltából ingyen elszívhatok. Megkínált és tüzet is adott. Nem remegett a keze. Az enyém sajnos remegett. — Mit akarsz csinálni? —• kérdeztem. — Kirúglak. Most elmegyek, és délután ötre, mire hazajövök, eltűnsz a cucca- iddal együtt. Ki volt ez a csaj? — Nem mindegy? — Tulajdonképpen mindegy — mondta Márta. — Kirakatrendező. Hónapok óta ismerem. — Tudom, hogy hónapok óta ismered. A barátaid elárulták. Segíteni akartak nekünk. A szomszédok is besúgtak. ök se akartak semmi rosszat. Ilyenkor mindenki jót akar. Aztán röhögnek rajtunk. Pontosan tudtam, hogy mi történik a hátam mögött. — Rohadjanak meg a barátaim és a szomszédok. Miért tűrted idáig? — Adtam egy kis haladékot. Biztosra akartam menni. Meg aztán nekem is volt néhány ügyem. Persze rólam senki nem tud semmit. Te soha nem voltál jó szervező. Nincs fantáziád. Szerencséd sincs. Jobb volt vele, mint velem? — Jobb. Felszabadultabb az ágyban, mint te. — Legalább tanulsz valamit tőle — mondta Márta es felállt. — Pocsék szerető vagy, önző és nem is túl szenvedélyes, ötkor visszajövök. Tűnj el a cuccaiddal együtt. Elment és én egyedül maradtam. Arra gondoltam, hogy Emilia mér biztos hazaért, így hát a telefonhoz léptem, és tárcsáztam a számát. — Gondoltam, hogy felhívsz — mondta Emília. — Mi történt? — Semmi különös. Márta kirúgott. Csomagolok és megyek. — Hova? — Hozzád. Nincs más lehetőségem. — Emília hallgatott. A helyében én is ugyanezt tettem volna. Az utóbbi években ritkán érnek meglepetések. — Tudom, hogy nem lelkesedsz az ötletért. De tényleg nincs más lehetőségem. Napokon belül szerzek egy albérletet. Nem maradok sokáig a nyakadon. Emília sóhajtott. Az ember csak végszükség esetén kérjen szívességet a barátaitól, ha nem akar megalázó, vagy nevetséges helyzetbe kerülni. — Ne felejtsd el, hogy bűntársak vagyunk. Csak nem kívánod, hogy könyörögjek ? — Ugyan, ne viccelj. Meglepődtem, ennyi az egész] Szívesen segítek. — Csak pár napról van szó. Igazán nem nagy dolog., — Hát akkor gyere — mondta Emília. — Megszoktam már, hogy egyedül élek] Nem értek semmihez. Soha nem vezettem háztartást, Sok barátom van. Nem akarom feladni a függetlenségem. — Elég jól ismerlek. Nemi kívánok tőled lehetetlent] Tudom, hogy mire számíthatok. — Helyes — mondta Emij lia. — Sok cuccot hozol? — A lehető legkevesebbet] Nagykorú vagyok, tudok főzni, mosni, vasalni és takarítani. Nem fogok belepöfázni az életedbe. — Hozzál valami kaját —■ mondta Emília. — Nincs itthon semmi. Hozzál kenyerét meg valami konzervet. Vaui egy üveg borom. Aztán majd dumálunk. A csomagolás nem volt könnyű feladat. Két év alatt meglepően sok tárgy került a birtokomba, és miután csak egyetlen bőröndöm volt, rákényszerültem, hogy szigorúan selejtezzek. Először mindent kiszedtem a szekrényekből és a fiókokból, hogy áttekintsem a vagyonom. Ruhák, cipők, szerszámok, könyvek, lemezek, emléktárgyak, rádió, magnetofon, fényképezőgép, számológép, teniszütő, aztán a különböző fontos okmányok, levelek és igazolványok: születési anyakönyvi kivonat, személyi igazolvány, katonakönyv, útlevelek, érettségi bizonyítvány, gépjárművezetői jogosítvány, diplomám, amelyet a marxista—leninista esti egyetemen szereztem, valamint régi fényképeim féltve őrzött gyűjteménye. Felsorolni is nehéz mindezt. Szélés hitvesi ágyunkon lassan áttekinthetetlen piramissá nőtt v a sok kacaj. Közben eltelt két óra, és akkor beláttam, hogy holmijaim nagyobbik részétől örökre búcsúznom kell. (Folytatjuk! J
