Népújság, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-25 / 147. szám

KULCSOS GYEREKEK Országszerte többszázezer diák élvezi a vakáció, a nagy kikapcsolódás ezernyi örö­mét. Valamennyien várták ezt a sokat ígérő két é: fél hónapot, s aztán az első napok után jó néhányon csalódtak. A kezdeti lelke­sedést az unalom egyre zsibbasztóbb érzése váltotta fel. A szülők zöme dolgozik, így aztán a fiatalok megkapják a lakáskulcso­kat — 02 alsó tagozatosaknak nyakába akasztják, hogy el ne hagyják —, s irány az utca, a rendszerint program nélküli délelőtt és délután. Sajna: a napközi otthonok ilyenkor áIta­lában nem fogadják az évközi létszámot, akkor sem, ha jelentkezők, igénylők lenné­nek. Ez bizony elgondolkodtató, akkor is. ha tudjuk: a tíz hónapon át lelkiismeretesen dolgozó pedagógusoknak is jár a testi, szel­lemi felfrissülést hozó szabadság. Megoldás azért lenne, ha az illetéke-ék komolyan fog. lalkozr.ának az üggyel. Meggyőzéssel, kis rábeszéléssel akadnának olyan nevelők, akik megfelelő térítés fejében ellátnák ezeket a teendőket, s a fiúk-lányok nem maradná­nak magukra, hanem gonddal megtervezett időtöltést kínálnának számukra. Erre ége­tően szük-ég van ott, ahol sem az apa. sem az anya nincs otthon, épp ezért a nebulók c',apatokba verődve járják a városok utcáit. Ezek az alkalmi csoportosulások akkortól veszélyesek, amikor már vége a céltalan sétálgatásnak, s a csapat — „vezér" mindig terem köztük — kisebb-nagyobb rendzava­rásra, fegyelem-, illetve szabálysértésre szánja el magát, méghozzá úgy, hogy közü­lük senkt sem mérlegeli tetteik esetleges következményeit. Az út innen még tovább esetleg bűncse­lekményekhez vezethet. Épp ezért nem le­het, nem szabad semmiképp belenyugodni a jelenlegi, cseppet sem rózsás állapotba. Igen sokat tehet a kilábolás érdekében az Iskola. Szélesre illene tárni az összes napközi ajta­ját. A felügyelettel megbízhatnák a nyug­dija: tanítókat és tanárokat is. Ebben az esetben mindkét fél jól'járna. A tanulók üres órái tartalommal telítődnének, s az idős emberek anyagi helyzete is javulna. A KISZ megszervezhetné az ifivezetők há­lózatának aktivizálását, ők moziba kísér­hetnék az úttörőket, múzeumokat látogatná­nak velük, s elvihetnék a strandokra is. A megyei úttöröház az eddiginél is jobban népszerűsíthetné kínálatát, ezt elérhetnék a váró iák is. , A lehetőségek köre ezzel egyáltalán nem merült ki. mindössze meg kell látni vala­mennyit. A következő lépés a helyi sajátos­ságokhoz méretezett valóra váltás. Töpren­gésre már nincs sok idő, gyors elhatározás­ra és c'.elékvésre van szükség, mert félő, hogy többször tizhónapi nevelömunka ered­ménye vész kárba tizenkét hét alatt, s a pillanatnyilag még csak kulcsos gyerekek később nehezen formálható kamaszokká nő­nek. Pécsi István MÉG RIVALDA NÉLKÜL Megkezdődtek a próbák a Líceumban Egerben, a Líceum udvarán megkezdődtek Kisfaludy Károly Csalódások című vígjátékának próbái. A lugasokkal díszített színpadon Valló Péter rendező éppen egy mulatságos jele­netet állít be. A szereplők, Szirtes Ági és Inke László egye­lőre még — „civilben” ... (Fotó: Szántó György) ív-sorozat a Kremlről SVÉD KÓRUS EGERBEN A közösségi érzést nem lehet félreérteni A moszkvai Kreml építé­szetét és műkincseit bemu­tató háromrészes szovjet filmsorozat vetítését kezdi meg szombat délután a tele­vízió. Az epizódok megis­mertetik a nézőket a Kreml történelmi jelentőségű em­lékeivel. székesegyházaival, műkincseivel, freskóival, feét. ményeivel. A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa, más szervekkel együttműködve, az idén is­mét megrendezi Szegeden a nemzetközi szakszervezeti néptáncfesztivált. A rende­ző szervek szerdai szegedi MnnmtSfí UHU. június 25., csütörtök A korabeli .feljegyzések szerint a 28 hektárnyi terü­leten fekvő ősi erődítmény falait. tornyait 1156-ban ácsolták; a már látható vö­rös téglafalat és a bástyá­kat 1485 és 1495 között épí­tették, olasz mesterek irá­nyításával. A falak 20 bás­tya tornyát fűzik egybe. (MTI) sajtótájékoztatóján elmon­dották, hogy öt magyar és. kilenc külföldi csoport mint. egy 700 táncosa vesz részt a július 11-töl július 20-ig tar­tó fesztiválon. A július 11-i megnyitóra, a tiszai partfal lépcsősorai előtt rögtönzött színpadhoz, menettánccal vonulnak fel az együttesek és hazájuk legjellegzetesebb táncaival mutatkoznak be a szegedi közönségnek. Moldova György kapfa az idei Karinthy-gyűrőt Hetedik alkalommal Ítélte oda a Karinthy-gyűrűt a Magyar Rádió elnöksége. Ez­úttal — csaknem két évtize. des kabarészerzői tevékeny­sége elismeréseként — Mol­dova György írót tüntették ki. A népszerű rádiókabaré szerzőgárdájának tagjaként az utóbbi években rendsze­resen jelentkezik szatíráival. Az idei szezonban háromré­szes szatírasorozatával ara­tott nagy sikert a rádióhall­gatók körében is. A Karinthy-gyűrűt Kiss Kálmán, a Magyar Rádió el­nökhelyettese szerdán nyúj­totta át a rádió székházában. A rádió elnöksége és az irodalmi főosztály által ala­pított gyűrűt eddig Marton Frigyes, Komlós János, Szi­lágyi György. Mikes György és Somogyi Pál, Hofi Géza és Kaposy Miklós kapta meg. Még ma beiratkozom egy karatetanfolyamra. Ugyan nálúnk kiváló a közbizton­ság, de azért vannak még erőszakos cselekmények. Hogyan függ ez össze a karatéval? Nagyon egysze­rűen. Több filmet láttam a közelmúltban, amelyek azt mutatják be, hogy egy jól képzett karatés sikerrel veheti föl a küzdelmet több felfegyverzett ellen­féllel is, nem is beszélve a fegyvertelenekről. Lassí­tott felvételek mutatták be, amint az egyik támadót tarkón, a másikat vesén, a harmadikat bokán rúgta egy karatebajnok, s közben még arra is volt ideje, hogy egy negyediknek balegye­nest vigyen be a torka kö­zepére. Mindezen mutat­vány végzése közben jobb l.ézzel öt vastag cserépda­rabot zúzott ripityára. Nem A halmstadti Szent Mik­lós templom kórusa Egerben kedden lépett fel, a székes­egyházban. A tavalyi nyárban itt járt európai kórusok kellő fi­gyelmet ébresztettek, hiszen a kórusművészetnek ebben a városban komoly hagyomá­nyai vannak. Az Országos Filharmónia az öt tételből álló nyári programot az idén ezzel a svéd kórussal kezd­te. mondván, hogy egy ki­tűnő szopránnal. Ellen Pel- mas-szal és egy érett orgo­naművésszel, Mikael Wah. Unnál tarkított műsorral valóban sikerül felkelteni a közönség érdeklődését. Nem ez történt. A műsoron sze­replő svéd szerzők, a ná­lunk ritkábban hallható ame_ rikai, francia és olasz szer­zők — úgy látszik — nem jelentettek elég garanciát arra, hogy valóban nagy és művészi élményt kapnak a a kórusművészet és az orgo­namuzsika egri hívei. „Fél­ház” hallgatta végig a svéd kórust! Nem utólagos ma­gyarázatul és a közönség to­vábbi biztatására, de el kell mondanom, hogy az Orszá­gos Filharmónia ezúttal is kitűnő együttest vendégeltet nálunk. Az más kérdés, hogy ebben az esetben a sok ide­genül csengő szerzői név nem vonzotta az érdeklődést, úgy, ahogyan kellett volna. Pedig magára a műsorra is érdemes volt odafigyelni. Az igaz, hogy August Sőder- man a XIX. század, ott is az újromantika, Liszt és Wag­ner hatása alatt, Otto Olson is a múlt században indult stockholmi orgonista és ki­tűnő, a capella művek szer­zője volt. Randall Tompson amerikai zeneszerző is még 1899-ben született, de az itt felhangzó Allelulája — úgy hiszem -- mindenki számára bizonyította, hogy a műfaj egyik temekét hallotta. Vagy Louis Vi erne francia zene­szerző, a párizsi Notre Dame orgonistája, akinek a szim­fóniájából két részlet is meg­szólalt, talán azért is, hogy a nekünk, délebbieknek a csendesebb áramlású észa­kibb dallamok között meg­csillogtassa azt a bizonyos derűsebb gall szellemet. Vagy említsük még meg. hogy a szerzők között ta­láljuk azt a Francisco de Majo-t, aki á híradások sze­rint műveivel Mozartra és Bachra is hatást gyakorolt. csoda, hogy megfogalmazó- dot bennem, amit már föntebb közöltem: Jelent­kezem egy karatetanfo­lyamra. Az ugyan mindvégig gyanús volt nekem, hogy továbbra is tehetetlen va­gyok az ellen, ha egy ka­rateileg jól kiképzett huli­gán támad meg az aluljá­róban. Akkor ugyanis nincs mese, éppúgy elláthatja a bajomat, mintha nem csi­náltam volna végig a kara- tetanfolyamot. Mindezt elmondtam egy karateedzönek. Azt mond­ta, erről szó sem lehet, mert a karate nemcsak a fortélyos ütésekre tanít, hanem arra is hogy ne tá­madjunk a gyengébbekre, ne alkalmazzuk velük szemben tudományunkat, márrsak azért sem, mert e sportág legerősebb és meg­MikacI Wahlln orgonaművész És Verdi mellett még sorol­hatjuk a neves szerzőket, akik itt megszólaltak, Du- ruflét, Régért, Messiaent, majd megint a svédeket, J. H. A bért, Bjarne Slögedalt, Knut Nystedtet, máris ki­tetszik, egy remek és min­den ízében értékes műsort hallottunk. Külön szólva még arról, hogy svéd népi dalla­mok is felhangzottak, egy­szer a vezénylő Paul Tuf. versson feldolgozásában. A műsornak ez a sokrétű­sége nagy műgondot is ta­kart. S hogy az énekkar mégsem gyakorolta azt a forró és bensőséges hatást a hallgatóságra, amit elérni szeretett volna, annak talán az az oka, hogy a kórus a közönséghez képest túl mé­lyen, a szentély mélyére hú­zódott vissza. Nemcsak a hangzásbeli kérdések vetőd­tek itt fel, az akusztikain kívül van egy optikai kap­csolat is. Mintha itt lazult volna meg egy láncszem. A helyet ők választották meg! Vagy még mindig kell és-le­het kísérletezni, hol lehet ezt a nagy teret egy-egy kórus, vagy egyáltalán egy-egy mű­sor számára jól kihasználni? Vagy az is lehet, hogy a halmstadti Szent Miklós templom méreteihez szokott és szervezett énekkar ezt a felelő helyre mért ütései akár halálosak is lehet­nek. így aztán mégiscsak be- iratkozték karatetan­lyamra, szelíd lelkemnek semmi kifogása sincs az ellen, hogy ne bántsam a gyengéket, s ne éljek visz- sza karatetudományommal. Persze aggályaim megint felhorgadtak, mert eszembe jutott, hátha az a rosszin­dulatú huligán nem ennél a karateedzőnél tanult, de a karateedzések köze­pette megerősödött akara­tával legyőzi e sportág ál­tal betáplált humánus gon­dolatokat, s fortélyos hó- konvágásaival kezdeménye­zőként lép föl az aluljá­róban, ha nem adok ne­ki egy bélást mozira. Egy­szóval nem vagyok mentve az efféle alakoktól, kara­te ide, karate oda. Végül mégiscsak jelent­keztem karatetanfolyamra. Az egyik filmen ugyanis láttam egy jelenetet, amely­ben az egyik karatever­senyzőt társa hasbarúgta, arcba térdelte, nyakszir- ten vágta, gyomron ütötte, s ez a szenvedő félnek meg sem kottyant. Ez kell ne­kem! Lehet, hogy nem sok kárt teszek majd tá­madómban, de halálra bosszantom majd azzal, hogy a szemébe röhögök, miközben laposra ver. Gőz József 1 ‘ (Fotó: Perl Márton) tágasságot nem tudta jól 1»; tölteni? Az értékes műsorból is ld kell emelnünk Ellen Pel. mast. Színes, gazdag orgá­numa és az átélés, ahogyan a műveket megszólaltatta, nemcsak egy remek hang csillogása volt, hanem an­nak a léleknek, annak ae embernek a nyilatkozata is, aki bensőséges atmoszférát teremt. Mikael Wahlin elsősorban a Vierne szimfóniával ha­tott. A sherzo és a - finale áradó zenéje mintha jellem­zése is lett volna az orgonis­tának és annak a stílusnak, amit képvisel és szeret. Paul Tufvessont, a karna­gyot és együttesét megtap­solta és hálásan tapsolta meg a közönség. Azért is, mert olyan műveket szólaltatott meg élőben, amelyek a hazai pódiumokon nem hallhatók, vagy csak ritkán. A hang­verseny számunkra szokat­lan, de mindenképpen meg­indító nyitása és befejezése az volt, hogy a kórus éne­kelve vonult végig a székes, egyház középső hajóján, ér­zékeltetve art a közösséget, amelyből, onnan, Halmstadt, bői eljöttek hozzánk. És ezt a közösségi érzést nem lehe­tett félreérteni. Farkas András Ezernél több pályamunka az országos népművészeti kiállításon Befejeződött Nyíregyhá. zán a július 4-én megnyíló V. országos népművészeti ki­állításra beérkezett alkotó, sok szakmai bírálata. A Népi rajzi Társaság, a Népműve­lési Intézet, a Néprajzi Mú­zeum és a Népi Iparművé, szeti Tanács szakembereiből alakult bizottság elé 700 pá­lyázó 34B8 alkotása került, s ezek közül a zsűri 1385-öt ta­lált méltónak a bemutatás­ra. Az elfogadott pályaműn, káknak több mint a fele hímzés és szőttes; szinte az ország valamennyi tájkörze­te képviselteti magát textí­liáival, az adott vidék hagyo­mányaira jellemző díszítésű alkotásokkal. Népes volt a fa_, illetve a csont, és a bőr- munkákkal pályázók mező­nye is. Több mint félezer ilyen jellegű munkát láthat­nak majd a nyíregyházi ipa­ri szakközépiskola aulájában megnyíló kiállítás látogatói. A legjobb alkotásokért járó dijakat — a Gránátalma ní­vódíjakat, valamint az arany., az ezüst, és a bronzplaket­teket — a megnyitón a ójáé át a nyertes* pátfázókftaU Néptáncfesztivál

Next

/
Thumbnails
Contents