Népújság, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-19 / 142. szám
8 veíénosok élen járnak Emléklapok egy hatvani MSZBT- tagcsoport naplójából Két tojás Régi ismerősként érkeztünk falura Jánosékhoz. Minden olyan kedves és szép itt. Beszélgetünk. A lugas alatti asztalt körülüli a vacsorázd család. Szó esik erről, arról, a nehéz nyári munkákról, az aszályról, aztán a szomszédokról is. Laciékról kérdezősködünk. Férjhez ment-e már Ilonka? Fáj-e még az öreg néni iába? Hirtelen csönd lesz. Mindenki hallgat, a gyerekek is. János egy tányérból cseresznyét szemelget, de a kérdések után azt is abbahagyja. — Csak nincs valami baj? Egy ideig megint hallgatás. Mi, a vendégek, kicsit értetlenül figyeljük a családot. Laciék, Jánosék legrégibb, legjobb szomszédai. Közösen segítették egymást, amikor építkeztek, testvér módjára áldozatot is tudtak egymásért hozni, ha úgy kívánta a helyzet. — Laciékról majd máskor beszélünk .. 1 Tíz óra felé felállnak az asztal mellől az asszonyok, á gyerekek is álmosak már. Ketten maradunk. János előveszi ismét a cseresznyét, aztán halkan, csendesen, — mintha magának beszélne, elmondja a furcsa históriát: — Tudod, Lacival együtt gyerekeskedtünk. Szerették egymást az asszonyok is, sokan azt mondták a faluban, olyan mintha testvérek lennének. Talán három, vagy négy hete történt, hogy elveszett két tojásuk a szalmakazal alól. Egy kendermagos odajárt tojni, Ilonka szomszédasszonyom ráhagyta. Ahogy az eset megtörtént, Ilonka átszaladt. — Margit! Jancsi lopja a tojásainkat. A felségem nagyot nézett. Ilonka arca tüzelt, szeméből düh sugárzott. Gyorsan előkiabáltuk a gyereket és mielőtt Jancsi egyet is szólhatott volna, az anyja adott neki egy nyaklevest. — Nem szégyelled magad! A szomszédból lopod a tojásokat ... • A gyereket, mint derült égből a villámcsapás, úgy érte a verés. Láttam az arcán, hogy nem érti a dolgot. Később keserves zokogásba kezdett és szentül bizonygatta, hogy ő bizony egy fia tojást sem látott. Azután, amíg az asszonyok nyelveltek, félrehívtam a gyereket. Szépen, higgadtan beszéltem vele. — Édesapám! Én mostanában nem is láttam tojást. • Akkor én is odaálltam a szomszédasszony elé. — Máshol keresd a tolvajt, Margit! A mi Jancsink nem lopott tojást. A szomszédasszony, mint a sárkány vágtatott haza. Ötközben szidta a gyereket, minket is, hogy pártját fogjuk a tolvaj fiunknak. Azóta — mondom — eltelt három vagy négy hét. Másnap köszöntem nekik, mint rendesen, de az asszony elfordult, Laci fején meg — mintha semmit sem szóltam volna — rajta maradt a kalap. A gyerekek se beszélnek. A szakajtó tojást pedig, amit a feleségem átküldött, egytől-egyig visszadobálták a kőfalon ... öreg este van, A faluban la ssan-lassan elcsitulnak a zajok és a békák is megunják a folytonos kuruttyolást. Amikor elbúcsúzom Jánostól, csak egy nagyot sóhajt köszönés helyett. — Szóval, így törte össze a barátságunkat a két tojás... Szalay István Táncos siker- Moszkvában Immár negyedik esztendeje dolgozik mind eredményesebben a 4-es Volán Vállalat hatvani üzemigazgatóságának MSZBT-tagcsoport- ja. ötszáznál több dolgozó körében ápolják a magyar— szovjet barátságot, a két nép testvériségét. Tevékenységüket városon kívül is elismerik, ezt tanúsítja például az a magas kitüntetés, amelyej. a tagcsoport elnöke tavaly novemberben kapott. Békési János buszvezető akkor a megyei pártbizottságon az MSZBT aranykoszorús jélvényét vehette, át. Most nincs szerencsénk találkozni vele, az országutat rója valamerre, de itt van Kiss Antal pártalapszervezeti tit— I kár, segítségünkre siet Kő. kai János elnökségi tag, ! Széchy Győző üzemigazgató, j ilyen formán hiteles képet ' állíthatunk össze a tagcsoport tevékenységéről. Engedély a zsebben I A képzeletbeli napló lapjait pergetve 1978. április 2. az első nevezetes esemény! ; Miután .sikerrel gyűjtöttek l tapasztalatokat a mozgalom 1 szervezői a Bajcsy-Zsilin&z- | ky úti általános iskolában, a tanárokból és diákokból toborzott tagcsoport háza tá- i ján, és mivel a megyei párt- I bizottság engedélye is „a ! zsebükben volt”, alakuló ■ gyűlésre jöttek össze munkahelyükön a volánosok. Majd kinyilvánítván a tagcsoport szükségét, megválasztották öttagú elnökségüket. éspedig úgy, hogy mind a különböző munkahelyek, mind a szervezetek képviselethez jussanak benne. így került az irányító testületbe [ a párt képviseletében Tóth I András, a KISZ kötelékéből I Balogh István, a műszaki területen dolgozó Kókai Já- | nos, a műhelyirook Jelen | Lászlóné, valamint Békési ! János, az egyik legmegbe- I csültebb, „pilóta”. Már a start emlékezetes élményt i szerzett a frissen alakult tag- 1 csoportnak. Mert az ünnepi ' aktuson, Juhász Ferenc városi párttitkár társaságában, részt vett I. G, Akimovics nyugalmazott mérnök ezredes, a Hatvant felszabadító szovjet csapatok egyílc alakulatának parancsnoka. Természetesen kíváncsi volt mindenki a szemtanú visz- szaemlékezéseire, azokra a keserű, máskor szívderítő momentumokra, amelyek ama néhány naphoz fűződtek. Üzemi kapcsolat Nem sokkal később lehetőség kínálkozott, hogy a tagcsoport munkája összekapcsolódjék az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet csapatok egyik közeli alakulatával is. Oda-vissza alapon fejlődött a barátság, mi több, egy idő múltán „üzemi” kapcsolatba kerültek egymással a messzi földről ide érkezett katonák és a volánosok. Számtalanszor előfordult például, hogy egymást segítették éppen hiányzó alkatrésszel, vagy újra festették a laktanya és Hatvan közt ingázó buszokat. Legutóbb pedig a Volán menetirányítói — természetesen a tagcsoport közbenjárása nyomán — úgy módosították a Lőrincibe tartó egyik járat menetrendiét, hogy az kedvezzen a polgári személyi állománynak, a szovjet tisztekkel itt élő családtagoknak vásárlás, szórakozás, • miegyéb dolgában. Pesti segítség És hogy Békési János szorgalmas pesti utazásai mit eredményeztek? Nemigen tért haza üres kézzel az MSZBT országos központjából, vagy a Szovjet Tudomány és Kultúra Házából, így aztán gyakorivá váltak az olyan szakmai továbbképzések, műhelyértekezletek. amelyek egy-egy szovjet tájfilm bemutatásával végződtek. Máskor a Szovjetunió fejlődését, a szovjet tudomány és technika legújabb eredményeit bemutató kiállítások érkeztek a hatvani Volán-telepre, hogy a bemutatót követően az anyag még néhány közeli tagcsoport portájára is eljusson. Ma már kialakult rendszer, hogy az említett tárlatok előbb a MÁV-pályaudvarra, utána a Damjanich Szakmunkásképző Intézetbe, befejezésként pedig a Lenin Termelőszövetkezet központjába kerülnek. És megsokszorozódtak az MSZBT-tagcsoport által indított kirándulóbuszok, hogy útjuk céljaként száz és száz volános ismerkedjék meg a Szovjet Tudomány és Kultúra Házának budapesti bemutatóival, máskor egy-egy sikeres szovjet darab színházi előadására vigye el őket, Közeli tervek Az sem érdektelen, ha számba vesszük, hogyan alakítja programját a volános tagcsoport elnöksége. Miként Kókai János mondja, van ugyan éves tervük, de ehhez nem ragaszkodnak mereven. Figyelnek az igényekre, a világban zajló eseményekre, s ennek megfelelően helyesbítik, egyeztetik valamely időszak mozgalmi munkarendjét; A szervezőknek pillanatnyilag könnyű a dolguk! Az ukrán jégrevü tavalyi sikere nyomán most a Pesten játszó szovjet cirkuszművészek műsorára készülnek, éspedig úgy, hogy a bemutatót követően a hatvani volánosok elbeszélgethessenek egy-két szovjet artistával is. A városi pártbizottság gondoskodása ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a legérdemesebbek évről •évre a Szovjetunióba utazhassanak. Antal Józsefné, vagy Kiss Antal után így készítgeti már a poggyászát Kiss István. Egy népesebb csoport pedig arra a buszra ül, amely jövő hónapban ismét az MSZBT székházával, illetve a Szovjet Tudomány és Kultúra Házának műsorával lepi meg őket. Hogy mélységükben mit nyújtanak ezek az alkalmak? Nehéz az emberekbe látni. Az MSZBT volános tagcsoportjának vezetői azonban úgy érzik: munkájuk folyamatos, s ez emberközelséget, erősödő kapcsolatot feltételez a két nép fiai között... Moldvay Győző I 1981-82 Az új tanév munkarendje A Művelődési Minisztérium közétette az 1981—82-es tanév munkarendjét. Eszerint az általános és középiskolákban szeptember 1-én, az állami zeneiskolákban szeptember 1—5. között tartják a tanévnyitó ünnepséget. A dolgozók általános és középiskoláiban szeptember 7-én kezdődnek a foglalkozások. Az alsó- és középfokú nevelési-oktatási intézmények nappali tagozatán az első tanítási nap szeptember 2-a. A téli szünet december 21- től 1982. január 3-ig tart. Az első félév január 30-án fejeződik be, a félévi osztályzatokat 1982. február 5- én közük a tanulókkal. A tavaszi szünet április 3. és 13. között lesz. A középiskolák valameny- nyi tagozatának IV„ valamint az egészségügyi szakiskolások III. osztályos tanulói — a végzősök — számára május 8-án tartják az utolsó órákat ekkor lesz a ballagás. A gimnáziumi fakultatív gyakorlati tárgyak záróvizsgáit május 10. és 15. között az állami zeneiskolákban a beszámolókat legkorábban május 17-től tartják. Az érettségi írásbeli vizsgák a nemzetiségi gimnáziumokban május 14-én, a gimnáziumok és a szakközépiskolák nappali tagozatén, esti és levelező tagozatán május 31-e az érettségi írásbeli vizsgák kezdetének napja. Az érettségi-egyetemi, főiskolai felvételi közös vizsgadolgozatokat május 24-én és 25-én írják a tanulók. A gép- és gyorsíró- iskolákban június 14-én, 16- án, 17-én, 18-án és 22-én kell megtartani a vizsgákat. Az utolsó tanítási nap az alsófokú nevelési-oktatási intézményekben, a középiskolák I—III. osztályaiban, a szakmunkásképző iskolákban, a gép- és gyorsíró iskolákban, valamint az egészségügyi szakiskolák I—II. osztályaiban június 12-e, a dolgozók középiskolái I—III. osztályaiban május 29-e. Az ötnapos munkarend kipróbálásában részt vevő iskolákra vonatkozóan a minisztérium külön intézkedik. Egy fiatal magyar táncos, Kováts Tibor is továbbjutott a IV. moszkvai nemzetközi balettverseny -második fordulójába. Az Állami Balettintézet tehetséges növendéke az ifjúsági kategóriában — 16— 19 évesek — indult és húsz versenytárséval együtt pénte- ken lép ismét a Moszkvai Nagyszínház színpadára, ahol a második fordulóban egy klasszikus és modern balettrészletet mutat be. Kabaróhistória tv-ben (MTI fotó 198L június la, péntek Fridmann Endre felv. — KS) Egy kabarétörténeti sorozat forgatását kezdték meg a televízióban, Bánki Iván rendezésében. A századforduló kabaréjának egyik jelenetében Samy Moicho osztrák pantomimművész lép fel. Soltész Éva: Rekviem gyorsan, ütemesen kérdezett, mélázásra nem volt idő. Szinte rá se néztek, csak a kitöltendő papírokkal bíbelődtek. Fénylő kórházfolyosó, fénylő fehér padokkal, fénylő leModortalan fafaragványok — nézett végig Eszter az oldalhajó sátán- és pokolfaj- zat-gyűjteményén. Mennyivel szolidabbak, esengő-ál- dásosztó tekintetűek a főhajó kő- és márványszentjei. Mennyivel szolidabbak? Bibliai félmosolyuk visszafele szól. Eszter számára csak torz gúnyvigyor. A felharsanó orgonaszó a kapuig kergette. Az utolsó boltívnél még visz- szanézett Krisztus görcsösen egymásra tapadó lábujjaira. — Talán gyónni akartam? Nevetséges, hisz csak én adhatom meg önmagámnak a „feloldozást”. Dávid nem érzi bűnnek, csak PROBLÉMÁNAK. „Ave Maria ... Gracia ...” — nem is tudok imádkozni, HISZ ateista vagyok — tűnt fel Eszternek ideológiai múltja. RAPID... CACIB... MA ITT ... — összemosódott reklámszövegek a hirdetőoszlop papírfoszlányain — „Családtervezések napi áron ... Minden újabb gyerek után sorsjegyet kap . .. Családalapítási kiállítás a Szapora Nemzetek Csarnokában. Ki Tud Több Ivadékot összehozni? — címmel több éves vetélkedő a Rádió szórakoztató osztályának szervezésében.” Hm... Dávid cinizmussal vádolna, ha hallaná. NEKÜNK sikerült. „Kafkai és dürrenmatti szorongásos lét- . és biztonsághiány ...” — zúgtak benne az iskolai töredék verssorok. Dávid havi fixe, és lakáskilátásai még egy melankolikus marabut is sajnálkozásra késztetnének, nemhogy egy esetleges hitvest. Eszter belökte a „Váró csak nőknek” feliratú ajtót, hogy a tejüvegen átsejlő árnyak közé vegyüljön. A Bizottság velű dísznövényekkel. Eszter korlátot markolászó keze, míg az orvos nyugtató és eligazító szavait hallgatja. Nem is figyel rá. faarccal bólogat. „Ó, fénylő folyosók, tágulások, kanyarok, és ívek! Belső elveszejtésem lidérces reggele!” Hálóingben ült egy hosszú, hányadékszínű pad szélén. Egyedül volt, csak a lengőajtó rezgett még egy nagyhasú nő után. Szóra, jelre, intésre várt, hogy elmerülhessen végre az önpusztító fájdalom értelmetlenül feneketlen mélységében. A kékes fényű teremben beöltözött alakok várták, hogy gépiesen nekiláthassanak a Műveletnek. Eszter kapaszkodót, tekintetével körüljárható pontot keresett a mennyezet sivárságán. Kezével önkéntelenül, és gyermeki odaadással az ápolónő keze után kapott, végig úgy szorítva, mintha ez a kis fájdalom elnyomhatná a Másikat. ... És ismét a. fénylő folyosók. Szikkadt pálmák, pizsamás betegek úsztak él mellette az akváriumszerfl világításban. Tolókocsiban ült, tempózva tolta a vénülő beteghordó. Ismeretlen szoba közeledett, feléje forduló, kö- zöny-álarcü arcokkal, dohogó takarítónővel. Frissen felmosott padlón emelte át az öreg, behelyezve, mint egy tokba, a frissen felhúzott kórházpecsétes ágyneműbe. Belesüppedt a fertőtlenítŐ- szagú kábulatba, hogy ne érezze a lábai között nyirkosán tapadó vattacsomót, ne hallja az utcáról beszűrődő „életszagú” hangokat, ne súrolja arcát az ápolónő szigorú tekintete, és ne kelljen Dávidra gondolnia. Reggel tért magához. A redőny falra vetített fényrózsái már kinyíltak felette, hogy a nap járásával odébb kússzanak, és végül sóhaj nélkül eltűnjenek a nővér erélyes, redőnyfelrántó mozdulatára.
