Népújság, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-03 / 128. szám
Ecsettel, kalapáccsal Csány és Zamárdi között 1581 szeptemberétől: Gyakorlati fakultáció a gimnáziumokban Erdélyben, egy Szilágy megyei kis faluban született Gergely Árpád. És ha nem hull szét a család, talán most is ott él. Magára maradt édesanyja azonban kézen fogta öccsével együtt. Visz- ázatelepült Csányba, ahonnan való volt. Ennek immáron harmincnyolc esztendeje, s a jóvágású, szőke férfiember azóta maga is családot alapított. Hogy mi történt a rohanó időben? Kellett a dolgos kéz, kellett otthon a kereset, ezért az általános iskola után mindketten kitanulták a kőműves mesterséget, és ki-ki járta a maga útját. Árpád volt az a testvérek közül, aki kezdettől valami másra vágyott. Többre, mint amit kalapáccsal, simító lapáttal kiadhat magából. Kisiskolásként feltűnő ügyességgel másolgatta az újságok, könyvek képeit Olykor diákpályázatra adott belőlük, de Mezei tanár úrék e munkáit visszafogták: „Olyan Jól megcsináltad, hogy a zsűri nem hinné el, kitől származik.. Tanítója nem volt Az ilyesféle kudarcok ellenére. és már felnövekedvén, majd önálló kisiparosként sem hagyott alább benne a láz. Bármerre vetette a sors, hívta a kétkezi, nehéz munka, elkísérték őt a festékestubusok, a vásznak, a különböző finomságú ecsetek, hogy szabad idejét min. denütt rajzolgatással, piktorolással töltse. Pedig a tég- laemelgetésben, betonozásban kifáradt kar, a megkér- gesült tenyér nehezen idomult a könnyű irónhoz, papírhoz, a vakrámára feszített vászonhoz. A tájélmé- nyek, a megfigyelt életsorsok azonban kikényszerítették belőle mindazt, ami egy képi megfogalmazáshoz szükségeltetik. És bár tanítója soha nem akadt, a vele született tehetség és munkakedv egyre inkább fejlesztette festőtudását, rajzkészségét. Így történt meg az a csoda 1980 nyarán, hogy némely profi festők, közeli népművelők reá nyitván a Zamárdiban megteremtett „műterem” ajtaját, előbb elálmélkodtak a csányi kőműves képein, majd meginvitálták azokat Siófokra, a Dél-balatoni Kulturális Központ kiállitócsamoká- ba. Munka közben a műteremnek Megoszló vélemények A Csány és Zamárdi között ingázó iparos-festő most pár hetet falujában, felesége és kislánya körében töltött. Otthonában volt alkalmunk beszélgetni vele a sikeres bemutatkozás körül, ményeiről, utózöngéiről, no- meg a kőműveskalapáccsal és ecsettel kapcsolatos elképzelésekről. Ahogy mondja, képei körül megoszlottak a vélemények. Tanúsítják ezt különben az elibém rakott vendégkönyv bejegyzései, a tárlattal foglalkozó újságok fanyalgó, vagy éppen elcsodálkozó írásai is. Egy dolog azonban minden kritikából kicseng: Gergely Árpád fel- készültsége lehet hiányos, színvilága bizarr, törekvései utalhatnak ilyen-olyan kortársak, festészeti áramlatok hatására, megkomponált munkáiból azonban szuggesz- tivitás, búvópatakszerű természeti erő sugárzik. Vagyis „amatőr” bélyegzővel már nem lehet az asztalról leseperni azt, amit csaknem húsz esztendő nyomán megteremtett önmagában és a külső világban. Szintézis felé? Szerencsére ő sem törődik a rosszmájú fúró-faragókkinevezett egyik szobában kai, mint ahogyan az ajná- rozást nem veszi komolyan, Inkább a munkára, a továbblépésre összpontosít, így bontván ki egyszer kubista elemekkel a faluszél házait, modiglianis színfoltokkal a körülötte térülő-forduló emberek jellemét, máskor ku- rucos leegyszerűsítéssel a bugaci pásztoréletet, bemáthos atmoszférával a Balaton vízivilágát. És jól teszi! Mert a nyugtalan útkeresésből egyszer szintézis születhet, meghozva a kiérlelt, sajátos Gergely Árpád-arcot, képekkel helyettesítve be a kétkezi építőmunkát. Vállalt mesterét tekintve nem lehet kifogásunk idős Markó Károly ellen. Olyan „kályha”, ahonnan sokfelé el lehet indulni, és oda mindig érdemes visz- szatérni, felszíva minden egészséges impresszió lényegét. Festéssel kapcsolatos hitvallása is legalább ennyire szimpatikus. A tévés Antal Imrével mondja: „Bárminő művészi produktum ott kezdődik, s addig tart, amíg ér" zelmet tud kelteni a befogadóban." Szurkoljunk néki, hogy ez mind magasabb szinten következzék be...! Moldvay Győző Korunkban is megállja a helyét az az oktatáspolitikai elv, hogy a gimnázium — ez az arányait tekintve sokat vitatott de nagy múltú és megőrzendő — középiskola-típus elsősorban a továbbtanulásra kell hogy felkészítse diákjait. Jelenleg a 14—18 évesek nemzedékének nem egészen negyede tanul tovább ebben a középiskolai formában. Hatvan százalékuk lány. 26—30 százalékos a szakközépiskolások rész, aránya — többségük fiú —, a többiek szakmunkásképzőben végzik el tanulmányaikat. Az általános iskolát végzetteknek mintegy 6—7 százaléka nem tanul tovább. Képesítést az érettségi mellé Furcsa és némiképpen torz képlet jellemzi tehát a középfokú oktatást. A továbbtanulásra legjobban képesítő, az orvosi, jogi, pedagógiai pályákhoz leginkább szükséges előkészítő tudásanyagot a gimnázium nyújtja. Tovább örökíti így az adott pályák elnőiesedésének nem csekély társadalmi hát_ rányosságát. (A nemek egészséges aránya társadalmi és népgazdasági érdek lenne, ám a műszaki felsőoktatásban például — valamint foglalkozások egész sorában — indokolatlanul kevés a nő.) Másrészt: ma a gimnáziumokból 40—50 százalékban jutnak el felsőoktatási intézményekbe a fiatalok, Évente tehát legkevesebb ti zen két-ti zen ötezer érettségizett fiatal szakképzetlenül, egy értékes, ám képesítést nem adó érettségi bizonyítvány birtokában keresgél állást. Jobbára íróasztalra vadásznak, s éveket töltenek el amolyan megtűrt „munkaerő-felesieg. ként”, társadalmilag igenigen kevéssé hasznos feladatokat végezve. A gimnáziumi gyakorlati fakultáció, amelyet 1981 szeptemberétől vezetnek be, ezeken a gondokon kíván enyhíteni. Mi módon? Már néhány esztendeje kísérleteznek mintegy száz gimnáziumban, önkéntes vállalkozás alapján, a fakultatív gyakorlati módszer kipróbálásával. 7+10 órás kifutó rendszerrel — tehát a kísérletet a most végző negyedikesekkel be is fejezve. A nyert tapasztalatok hasznosak voltak. Igazolódott, hogy a gimnáziumok III—IV. osztályaiban — mindenütt, ahol adottak a megfelelő feltételek — érdemes és szükséges megszervezni néhány, részben képesítést is nyújtó, szakmai tanfolyam anyagának megfelelő — képzési lehetőséget. Műszaki rajzoló, idegenvezető, laboráns öt-hat órás a fakultatív gyakorlati ismeretek oktatása, első ízben, most ősszel a harmadik osztályokban szer. vezhető ilyen tárgy. Tizenhat központi tanterv alapján ismerkednek meg — a többi között — a gépipari, illetve építőipari műszaki rajz, az idegenvezetés, a telexke- zelés stb ... alaptudnivalóival, e területekre képesítést is nyerve, illetve munkakör betöltéséhez elegendő ismeretet szerezve. Oktatható nevelési alapismeretek — utóbbi nem ad ugyan képesítést, de jól előkészíthet egy későbbi, pedagóguspálya kiválasztására. Tanítható gépírás, különböző laboratóriumi, fényképészeti labo. ránsi ismeretanyag —, hogy most csak néhány, központilag szervezhető fakultatív, gyakorlati tárgyra hívjuk fel a figyelmet, Lényeges alaoelv volt a fakultációk engedélyezésénél, hogy valamennyi forma egyúttal a továbbtanulást is segítse, amellett, hogy azonnali, munkába állást is lehetővé tesz. Lehet az említett tárgyakon kívül helyi fakultatív tárgyak oktatását is szervezni — helyi igény szerint, külön engedéllyel! utóbbiak zöme természetesen nem ad képesítést, az elhelyezkedést, sőt a későbbi továbbtanulást viszont szintén elősegíthetik. Néhány lényeges. orszá_ gos adat jelzi a gimnáziumok érdeklődését, a helyi tennivágyást. A beérkezett jelzések tanúsítják: élni kívánnak a lehetőségekkel. Húsz. csoport oktatását tervezik idegenvezetésből; 15 diákcsoport kívánna megismerkedni a fényképes sette!. Húsz csoport nevelési alap. ismeretek elsajátítására vállalkozhat, 5 a postaforgalommal, 14 csoport testnevelési és sportszervezéssel, kilenc a telexgéppel, 13 az állam- igazgatással, 11 csoport építőipari műszaki rajzzal. 60 csoport pedig a gépipari mű. szaki rajz alaptudnivalóivai ismerkedhet ősztől. Sok szülő még » nem érti ' . A gyakorlati fakultáció anyagiakat többnyire nem igényel az iskoláktól, mert az üzemek, illetve a tanácsi szervek a szervezéshez vagy a diákok gyári, üzemi, vállalati fogadásához megfelelő segítséget adtak, legalábbis az eddigi jelzések szerint. Az ország 261 gimnáziuma tér. vezi ősztől fakultatív gyakorlati tárgy szervezését. Érdemes most még néhány helyi tennivalóra odafigyelniük az iskoláknak — illet, ve a helyi tanácsi szervek, nek. Több megyében a vártnál, a kívánatosnál kevesebb volt a gyakorlati tárgyra jelentkező diák, jelezve: sok szülő még nem érti, esetleg nem ismeri a fakultáció kínálta lehetőségeket! Indokolatlanul szerény a gyakor. lati tárgyak propagandája is. A családok többsége — bíz. va a továbbtanulás, az eljövendő felvételik sikerében — egyszerűen megfosztja a gyereket attól a lehetőség, tői, hogy sikertelen felvételi esetén némi szakismeret birtokában, előnyösebben helyezkedhessen el. Szükséges és nagyon fon.' tos tehát az okos, meggyőző sző, a pedagógusok helyes érvelése minden gimná. ziumban. Hiszen a gyakorlati fakultáció nem azonos az egykori 5+1-gyei! Nem viszi kényszerpályára a diákot. hanem hozzáad némi többletet az ismeretanyagához, mégpedig gyakorlati többletet. S ha semmi más haszna nem lenne, mint annyi, hogy az érettségi utáni bizonytalanságból egyfajta szerény, biztos kapaszkodót nyújt, már nem szahad megfosztani tőle a gyerekeket. Várkonyi Margit romai kori Ásatás CSAKVARON. A Vértes alján elterülő Csákvár község római kori elődje Floriana közlekedési csomópont volt: itt találkozott a .Savarlából Aquincumba vezető hadiút. a Gorsiumhól Brigetió (Ószőny) felé vezető útvonallal, A közelmúltban egy építkezés megkezdésekor a Fejér megyei Múzeumok Igazgatóságának régészei a.z MTA régészeivel közösen megtalálták az egykori római település temetőjét. Gazdag a leletanyag, és eddig csaknem száz sírt tártak fel a régé. szék. A képen: sírok feltárása. (MTI fotó — Szabó Imre felv. — KSj Múzeum Szennán A szennai falumúzeumban a somogyi faépitkezés legértétf\ uSnSMa y&ísstssSSi lUäl. juntas 3* szerda kesebb emlékeit gyűjtik ősz. sze. A különféle házak áttelepítése — minél több eredeti elem megtartásával — hagyományos anyagok és technológia alkalmazásával történik. (MTI fotó — Cser István fel«. — SS) BÉNYEI JÓZSEF: Magyar írók perei Gonosztevő lett — írja róla Radnóti Miklós —, pedig költő is lehetett volna. Liszti László grófnak nevét azonban — akit írnak-hívnak Listinek, Listiusnak, Listhy- nek is — a magyar irodalomtörténetben nem annyira a Zrínyi Szigeti veszedelme mintájára készült Magyar Mars, avagy Mohácsnál történt veszedelemnek emlékezete című eposza, s rövidebb versei tartották fenn elsősorban, hanem különös, zaklatott, titkokkal, perekkel, bűnökkel teli élete. Mint költő egyike volt a Zrínyi mellett s hatására alakult ún. főúri költőcsoportnak, költészete nem túl jelentős, inkább csak afféle „udvari költészet”. Igazi-e a gyerek? Tudomásunk szerint az egyetlen magyar költő, aki vérpadon végezte, fejét pallos választotta el testétől, számtalan elkövetett bűne közül csupán egyet büntetvén a halállal. Nagyon is közönséges bűnt. Első pere 1647—48-ban látszólag tigyanolyan birtokper, mint ^milyen a korban a legfőbb nemesség körében mindennapos volt, ahogy Balassinál js láttuk. Sibrik István ellen indít pert Liszti, hogy első felesége. Bánffy Hedvig áfistófciaos hatokat tok viéz10. Pallos alatt (I.) szaperelje. Igazának bizonyítására pecsétes oklevelet mutat fel, de akkor is, később is rebesgették, hogy a pecsét is, az oklevél is hamis volt. Igaz lehetett, mert amikor Moson megye küldöttei az 1659-es országgyűlésen bevádolták, a vádak között szerepelt az oklevélhamisítás is. Első felesége halála, s Kecskés Évával való új házassága után válik azonban a köpcsényi vár, Liszti otthona a praktikák, bűnök, kegyetlenségek barlangjává. Iqjaz, arról is szólt a hír, hogy első felesége is Liszti fajtalankodásainak lett az áldozata, ez a vád azonban sehol sem szerepelt bűnlajtsromá- ban konkrétan. Azt viszont sokan állították, hogy az új asszony társa lett a kegyetlenkedésben, talán épp ö volt a bűnre hajlamos főúr rossz szelleme. Tény, hogy első fia születése után. az 1655-ös pozsonyi országgyűlésen nagybátyja, Liszti János bepanaszolja a nádornál: a született gyerek nem „igazi”, becsempészték a várba, nehogy a család legyen az örökös. A panasz ekkor még szintén afféle vagyonjogi, birtokszerző áská- lódásnak is tűnhetett. Liszti 1656-ban a király előtt bátyja szigorú megbüntetését kérte, s János el is állott a vádtól Taa aaert mert a gyerek meghalt. 1656. szeptember 19-én azonban megszületett a másik fiú, György, s ettől kezdve megindult a rokoni háború, s ez lett az egyik ága a Liszti László körül kialakult közvéleménynek, a vádaknak, pereknek. A másik ág: közvetlen környezete. A környéken Lisztit gonosztevőnek tartják. És ör- döngősnek, aki rossz szellemekkel cimborái. Misét tart az akasztófa alatt, jajgatnak a várfalak, elszáradnak a cselédei, a háziasszony jtala halált okoz. Egy tanú a pőrében így vall ördöngösségéről: „megfőzetett egy fekete tyúkot tollastól, egy fekete malacot szőröstől, s abból hét tál étket készítvén, kenyérrel és egy korsó borral együtt hét kereszfúton .ásatta el, s a köpcsényi páter e titokteljes dolgokat úgy ma-, gyarózta, hogy a grófnak az ördög azon étkekért egy erszényt ad, melyben valahányszor nyúl, egy aranyat talál". Az ördög erszénye Lidi Ulrik köpcsényi mészáros azzal vádolta, hogy ökreit lelövette, pajtáját, malmát „tüzes szerszámmal” felgyújtotta, s vizsgálatot is kért az alispántól. (Folytatjuk)
