Népújság, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-12 / 109. szám

SKÓT WHISKY Titkok és gondok 7ermpmsztalok késka fonáknak Érv hirdetés: a világ első számú whisky je — a Johnnie Walker (Fotó — KS) A tüzesebb szíverősítők se­regében — noha választé­kuk igazán nem kicsi — hosszú idő óta előkelő he­lyet foglal el a skót whisky, A származási hely hangsú­lyozása indokolt: gint, ru­mot vagy brandyt a Föld számos részén készítenek, de az igazi whisky hazája egé­szen az elmúlt esztendőkig egyedül Skócia volt. Az „élet vize” A kedvelt alkoholfélét az ember jó ezer éve ismeri — olyan nagy költő énekelte meg dicséretét verseiben, mint Robert Burns. Furcsa módon Írországban terjedt el először, eredeti kelta ne­ve: uisque beatha — az élet vize. Igazi otthonra 1300 kö­rül lelt Skóciában: az ég­hajlati adottságok, az erjesz­téshez felhasznált gabonák, forrásvizek, a hozzáértő ke­zek és más tényezők az év­századok alatt a brit or­szágrész szinte első számú termékévé tették. A skót nagyvárosokban már a kö­zépkorban több száz szesz­főzde működött — igaz, túl­nyomó többségük illegáli­san. A whisky diadalútja így akkor kezdődött meg való­jában, amikor az angol kor­mány az 1800-as évek ele­jén engedélyezte a szabad malátafőzést és csökkentet­te a kivetett adókat. Az eredmény: a whisky foko­zatosan teret nyert az Albi- onban addig egyeduralkodó gin és konyak mellett. f Napjainkban a ■ whisky- gyártás már igazi nagyipar: a termelés körülbelül 80 százalékát exportálják Skó­ciából. az évi bevétel pedig mintegy 1.5 milliárd dollár! A gyártási folyamat ennek ellenére őrzi a hagyomá­nyokat, a maláta előállítá­sát árpából, rozsból vagy más gabonából, az erjesztést és a befejező lepárlást ma is évszázados előírások sze­rint végzik. A tőzegtüzelés éppúgv fontos, mint az ér­leléshez használt hordó fa- anvaga. (Állítólag a hársfa a legjobb.) Ami az érlelést illeti: az igazi skót whisky legalább három évig kell, hogy nemesedjen a hatalmas hordókban. Aki ennél fia­talabb italt hoz forgalomba, súlyos bírságot kockáztat. De nem ez a jellemző, a gyártók , legtöbbször a tör­vényben előírt minimumnál jóval hosszabb ideig várnak, hiszen az öregebb nedű ér­tékesebb is. Nem esett szó még a ke­verésről, noha az alapanya­gok és a gyártási technoló­gia mellett ez a híres ital készítésének legfontosabb szakasza. Napjainkban a pi­acra kerülő wtvskytélék döntő többsége keverék, az úgynevezett „blended Scotch". A keverési technikák, a szükséges arányok — amik végül is a whisky aromáját, színét és erejét adják — ma is féltve őrzött titoknak szá­mítanak. Ahány cég, annyi reeeptúra. Minden üzemben dolgozik egy fő keverő: az ő feladata tulajdonképpen az ízlelés, azaz az aroma ál­landóságának ellenőrzése. (Ezek az elegyítő szakembe­rek állítólag nem is kor­tyolják a vizsgált italt, csak illatát lélegzik be!) Jönnek a japánok. .! Hosszú évek prosperitása után az utóbbi időben mint­ha nehezebben menne a skót whisky-üzlet. A legnagyobb felvevőpiacon. az Egyesült Államokban (ahol — ó, bor­zalom! — jéggel .és szódával „teszik tönkre” az eredeti ízt) előretörtek a valamivel gyengébb és olcsóbb italok, különösen a vodka. Egyre komolyabb konkurrenciát jelentenek a Japánban elő­állított whiskyfajták s ké­nyelmetlen árhóborúskodást okoztak a Közös Piac egyes e'őírásai. Márpedig- egy olyan iparágban, ahol a több éves érlelési kötelezettség miatt a termelőknek költsé­ges és hatalmas készletezé­si-tárolási gondokkal kell megküzdeniük, a kereslet előrelátása vitathatatlanul életbevágó. Sokszor főhet tehát a skót whisky-üzlet irányítóinak feje: mit hoz a jövendő? Még az a jó, hogy bármi­kor feledést kereshetnek problémáikra egy jó erős, dupla whiskyben... 1 Sz. G. Azok a múzeumbarátok, akik eg',észt a budai Vár­ban levő Hadtörténeti, más­részt a várpalotai Tüzér Múzeumot is útjukba ejtet­ték már, bizonyára fölfi­gyeltek azokra az aprócska, alig néhány centiméter ma­gasságú katonafigurákra, amelyek pontos hadrendbe állóvá rée: híres csatákat idődnek p wúttal pedig e há'-nr ’ -lások részt-evőit m-*"‘' < be korhű öltöze- ! te':’ -n. A hüvelykuijnyi tüzérek, huszárok láttán ki-ki azon is eltűnődhet, hogy vajon miféle ujjak képesek kifor­málni e gyalogosan vigyázz- ba meredő vagy a díszesen kantározott lovacskák hátán kardjukkal hadonászó had­fiakat, ..akiknek” még az arckifejezésük is olyan el­szánt. mintha éppen akkor tudatosult volna bennük a legeslegutolső parancs. Nos, a terepasztalok, kis- katonái néhány száz lépcső- nyire a Hadtörténeti Múze­umtól. a budai Vízivárosban, a II. kerületi Fazekas utca egyik vadonatúj társasházá­ban készülnek, ahol dr. Ma­jor István, a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem Ta­lajtani Tanszékének tudo­mányos munkatársa igazgat­ja őket olyanra, hogy mi­nél elevenebb mozgásúak le­gyenek, s hogy az öltözékük a korabeli hadseregek szol­gálati szabályaihoz a lehető legpontosabban igazodjék. Az olvasó nyilván fur­csállja: éppen egy talajtani szakember adta a fejét ar­ra, hogy e piciny fegyver­forgatók alakot nyerjenek? Ám korunkban, amikor a furcsábbnál furcsább és az érdekesebbnél érdekesebb kedvtelésekről annyit halla­ni, éren a hobbin sem cso­dálkozhatunk. Annál kevés­bé. mert dr. Major István már szinte kamaszkorában eljegyezte magát a szob­rászkodással. s ezzel együtt avval is, hogy őt e művé­szeti ágban kizárólag a pa­rányi méretek izgatják. Közben persze biológus diplomát szerzett, ledokto­rált — „mellesleg” írt egy könyvet Lesz-e sas kétezer­ben? címmel — ám hónáp- ra hónap, évre év, változat­lan kedvvel és szorgalommal bővítette hadseregének lét­számát. Egyúttal pedig e játékos­nak tűnő, ám . végtére is a szaktudományok reguláihoz igazodó figurateremtés múlt­jában is elmélyedt, s — mint mondja — megtudta, hogy az efféle kis fegyveres, egyenruhás alakok már a római sírokból is előkerül­tek. Ugyanígy szép számmal maradtak fenn a középkor­ból is. Ezek a figurácskák azonban még egyedi alkotá­sok voltak, ellentétben a XVIII. századtól gyártott ólomkatonákkal, amelyeket immár sorozatban öntöttek. Az ólom-, pontosabban mondva: ónkatonák korsza­kát a porcelánkatonák kor­szaka váltotta fel, ezt pedig az az időszak, amikor me­gint egyedi darabokként hagyták el a műhelyeket a cinből fabrikált alakok. S nemcsak maga a fel­használt anyag változott, ha­nem mind fontosabbá lett a modellek szerepe a katonai oktatásban is. Különösen a napóleoni időkben vették igénybe őket, amikor a csa­tákat immár előre tervez­ték: „lejátszották” a soron következő ütközetet.., Mondani sem kell, hogy manapság már nem ónból, nem porcelánból és nem is cinből, hanem könnyen for­málható és jól megszilárdít­ható műanyagból készülnek a kis vitézek. Dr. Major István az NSZK-ban gyár­tott FIMO. nevű masszát ta­lálta a legfelhasználhatóbb- nak, s ezt a matériát igaz­gatja úgy, hogy abból gya­logos zászlóaljak, tüzérségi ütegek és más seregrészek közkatonái, tisztesei és tiszt­jei tűnjenek elő. Ez a ko­rábban nálunk is kapható — ám újabban egy rosszabb minőségű olasz plasztilinnel felcserélt — anyag ugyanis sokféle színben készül, s így nem utólag kell „meg- tarkázni” a csizmákat, a si­sakokat, a mentéket. Dr. Major István elsősor­ban az 1848—1849-es forra­dalom és szabadságharc had­seregének különféle fegy­vernemeit idézte meg eddig e minikafonák felsorakozta­tásával. Tette pedig ezt azért, mert elsősorban e kor hadviselőiről él hamis kép a köztudatban. (Hogy mást ne mondjunk, az ak­kori magyar huszárt min­denki vörös csákós, kék mentés, veres nadrágos le­génynek ismeri, holott csak egyetlenegy huszárezred — az Attiláról elnevezett — tagjai feszítettek ilyen mun­dérban. E jellegzetes viselet csak 1868 után vált általá­nossá.) Ügy tervezi, hogy ha a több mint ötszáz figurás hadserege elkészül, akkor azt a Hadtörténeti Múzeum­nak ajándékozza: hadd lás­sa mindenki, miképpen fes­tettek azok, akik a hívó szó­ra felsorakoztak Kossuth zászlaja mögé. Akácz László Sztanyiszlav Sztratyiev: Elhallgatott a zene, és hangos zakatolással beindult a kotrógép motorja. Két népviseletbe öltözött leány ezüst edényekből vi­zet locsolt a földre, hogy az építkezés zökkenőmentesen haladjon, és mihamarább be­fejeződjék. A könyvtár műkedvelő együttese népies dalokat és táncokat adott elő. Az építésvezető vállalást olvasott föl a létesítmény határidőre való pontos át­adásáról. Mindenki tapsolt. Mikor megszűnt a taps, előlépett egy hivatalos sze­mélyiség. A népviseletbe öl­tözött leányok egy csákányt nyújtottak át neki. A hivatalos személyiség a tenyerébe köpött, nelrigyűr- kőzött. majd három csákány, ütést tett a zöld füvön. Ismét odaszaladtak a leá­nyok. és egv üveg pezsgőt adtak át. a hivatalos szemé­lyiségnek, aki azt lendülete­sen hozzávágta a kotrógép emelőkarjához. A gépkezelő arcán rosszul leplez.ett sajnálkozás jelent meg. Mindenki tapsolt. Ezután felbőgött a kotró­gép, fémfogai a puha föld­be mélyedtek. és kiemeltek belőle egy darabot. Elindult a dömper, és egy elegáns fordulatot téve meg­állt a kotrógép előtt, amely beleszórta a fekete földet. Mindenki tapsolt. A kotrógép újra belemé- lyesztette fogait a talajba, markolt egyet, majd a döm­perbe ürített. . . Ojabb taps után motorja leállt, a fülkéből kimászott a gépkezelő, és kényelmesen rágyújtott egy cigarettára. A dömper visszaszórta a gödörbe a frissen kiásott földet, majd néhányszor ide- oda tolatott rajta, hogy jól ledöngölje. — Indulnunk kéne már — szólt, oda a sofőr a gép- kezelőnek. — Hisz ma még három ünnepélyes megnyitó vár ránk. Az építkezés természetesen megkezdődött. Csak két évvel később. És egészen más helyen. (Grabócz Gábor fordítása) MAI MŰSOROK RADIO Kossuth rádió 8.27 „Technikai” forradal­mak ... a zenében. 8.57 Népdalcsokor. 9.44 Rímék és ritmusok. 10.05 MR 10— 14. 10.35 Operettdalok. 11.00 Csajkovszkij: Az évszakos;. 11.39 Balogh család. 12.20 Ki nyer ma? 12.35 Tör­vénykönyv. 12.50 Hangvér* seny délidőben. 13.50 Ver­bunkosok, nóták. 14.40 Élő világirodalom. Spanyol- ország. 15.10 Purcell: A tündérkirálynő. 15.28 Nyit- nikék. Noé bárkája. 16.05 Szuhovo-Kobilin és há­rom kelét-európai rea­lista. 16.31 Fúvósötös. 17.07 Mozgásterek. 17.32 Verdi. Nabucco. 17.45 A szaoó család. 18.15 Hol volt. hol nem volt... 18.30 Esti ma­gazin. 19.15 Mindenki ze* neiskolája 20.11 Két riport. 20.41 Nóták. 21.05 A Vá- las(s)z! — mellékléte. Át­látni a falon. 21.35 Nem zavarok? 22.15 Spórthírék. 22.20 Tíz perc külóólitika. 22.30 Toronyzené. 22.50 Ki­haló mesterségek. 23.00 Ze­nekari muzsika, Petőfi rádió 8.33 Társalgó, 10.00 Zene- délelőtt. 12,25 Gyerrtiekék könyvespolca. 12.33 Meló­diakoktél. 13.30 Frid Géza: Kis magyar rapszódia. 14.00 Kettőtől hatig.., 18.00 Tip-top parádé. A Rolling Stones együttes felvételei­ből. 18.33 Színészek zenés- játék-felvételeiból. 18.53 Moszkvából érkezett. 19.23 „Munkapszichológia”. 19.33 Csak fiataloknak! 20.33 Ti­zenkét szék. 21.04 Örökzöld dallamok. 22.08 Népdalok 23.15 A dzsessz a 70-es években.. Miskolc 17.00 Hírek, Időjárás. j-7.05 Fiatalok zenés találkozója. Szerkesztő: Zakar János és Regős Zsolt 17.45 Féltett kincseink. 18.00 Észak-ma­gyarországi krónika. 18.25 Lap- és műsorelőzetes ... TQ 8.00 Tévétorna. 8.05 Iskola­tévé. 9.45 Bélyegvilág. 10 üö Iskolatévé. 11.00 Csak gve rekeknek! 14.00 l«kolaté'é (Ism.). 16.00 Mindenki is­kolája. 17.10 Bál Orlovszky hercegnél. Részletek J. Strauss A denevér c. ope­rettjéből. 17.45 A Somogyi Könyvtár. A szegedi kör­zeti stúdió műsora. 18.20 Másfél millió lépés Ma­gyarországon. A zempléht begyek között. 19.10 Tévé­torna. 19.15 Esti mese. Hi­vatalos álom. 19.30 Tv- híradó. 20.00 Játék három percben. 20.05 Nad es mo­csár (Spanyol filmsorozat). 21.00 Stúdió ’81. A Televí­zió kulturális hetilapja. 22.00 Bartók. Magyar—ka­nadai dokumentumfilm. 23.00 Tv-híradó 3. & 2. MOSOR 20.01 Fókusz. A sorozat el­ső adása egyebek mellett választ keres arra, meddig mehet fel az olaj ára, melyek a nemzetközi hite- lezés kockázatai, és példá­ul miből telik fejlesztésre egy nyugatnémet kisválla­latnak? 20.30 Auíó-motjr- sport. 20.50 Tv híradó 2. 21.10 Kertünk — udvarunk. 21.35—22 55 Ibrahim Dieng utalványt kapott (Szenegá­li film). 1981. május 12., kedd / (Fotó: — Hornyánszky Katalin felv.) Még egy igazítás a piciny húszárfigurán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents