Népújság, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-08 / 106. szám
) Sok o felvételiző a felsőoktatási intézményekben A Tudományszervezési és Informatikai Intézetben elkészült statisztika szerint a tudományegyetemeken több mint 230 százalékos a jelentkezés. , Változatlanul legnépszerűbbek a bölcsészettudományi szakok. Tizekre az Eötvös Loránd Tudomány* Alacsony-Tátrában vannak. És családos embernek, kivált, ha gyerekei is vannak, ajánlatos autóval utazni téli üdülésre^ a vonat-, vagy autóbuszát, esetleg néhány átszállással is tarkítva, belát- hatatlanul nehézkes, és fáradságos a rengeteg téli csomag, a sílécek és a botok, meg az elcsomngolhatatlan bakancsok miatt. Legjobb tehát, ha kocsija is van a síelőnek. A magyarországi sportüzletekben egy pár valamirevaló cseh, vagy lengyel gyártmányú síléc kétezer-ötszáz— háromezer forint, a hozzávaló kötés ezer—ezerkétsZáz, egy pár csatos bakancs kétezer—kétezer-kétszáz, egy sí- •öltöny kétezer. Ez eddig szerény számítással is hétezer- ötszáz, nyolcezer forint. De kapható osztrák, olasz, jugoszláv fölszerelés is kb. a duplájáért, és vannak persze a teljesen kezdők számára jóval olcsóbb lécek, kötések és bakancsok is. Hazai, vagy NDK gyártmányúak — ám azokkal csak kiröhögtetné magát az ember a Tátrában. Szóval, elég drága mulatság ez egyheti csúszkálásért, különösen. ha még a szállodát, az éttermeket és a benzinköltséget is hozzászámoljuk. (Folytatjuk) egyetemen például ezernél is többen, ötször annyian kérték felvételüket; mint amennyit felvehetnek. Csaknem ekkora az érdeklődés a jogi karok iránt: Budapesten 600-nál többen pályáznak a 180 helyre, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen szervezett Állam- és Jogtudományi Intézetben pedig több mint 330-an a 120 helyre. A természettudományt karokon viszont csak a fővárosban nagy a különbség a felvételizők és a helyek száma között. Az orvostudományi egyetemeken 2700-an készülnek a felvételi vizsgára. A mezőgazdasági egyetemekre és főiskolákra csaknem ugyanannyi fiatal irányult, mint tavaly. A műszaki egyetemeken viszont tovább csökken a jelentkezők száma: tavaly 2900 volt, az idén 2800. A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemre, s a Veszprémi Vegyipari Egyetemre például kevesebben kérték felvételüket, mint amennyi hallgató az első évfolyamokon tanulhat. A műszaki főiskolákon viszont többen felvételiznek a felvehetőknél. Kivétel a Nehézipari Műszaki Egyetem dunaújvárosi kohó- és fémipari főiskola kara, ahol csak H7-en pályáznak 19Q helyre. A pedagógusképző főiskolákon — így az egrin is — szintén népes a pályázók mezőnye, s ketten versenyeznek egy helyért. A tanár- és az óvónőképzőkbe kevesebben jelentkeztek, mint amennyien tavaly felvételiztek. A művészeti főiskolákra csaknem 2500-an nyújtották be kérelmüket, több mint hatszor annyian, mint amennyi elsőévest várnak. Esztergályos-est, kérdőjellel Nem tudom, próbálta-e valaki meghatározni Esztergályos Cecilia szerepkörét? Kötve hiszem, mert kezdettől ritka, nehezen fölfejthető egyénisége ő színpadi világunknak, a hazai filmnek, pódiumnak, a magyar televíziózásnak. Művészete sokoldalú és egyéni. Felöleli mindazt, ami a . szerepjátszás címszó alatt egyáltalán föllelhetö. És nőalakjai — színpadon, filmen, képernyőn — úgy idomulnak egy- egv írói eszközökkel megformált figurához, hogy pillanatig sem tűrik felednünk önnön testi-szellemi ielen- valóságát. • annak mozgé- ! ony, vibráló lényegét. Mond-, .iák ezt úgy is, hogy a művész saját karakteréhez, habitusához. igazgatja szerepét, mintsem n hasonulna-ved- lene Miller Lujzájává, vagy a világszerte .sikermusical Irmájává. Tehát ott hamvas. érintetlen, emitt a megtestesült frivolitás. (Meg ami a két végiét között színben. erőben megfér a palettán !) E vibráló, ironikus, máskor érzelmes. vagy éppen vérbő erotikával (eltöltött mimus vallomástételének lehettünk részesei minap a hatvani galériapódium műsorán is! Már a szerkesztés, az. együtt töltött hetvenöt perc műves megformálása esz.ter- gályosi volt. Megidéz.ve a mozgáskultúra, a színpadi groteszk igényes pontjaira utaló Petruskát, Nana mono- logizáló. emberivé lényegült feslettségét. vagy azt a Hel- tait, azt a halhatatlan Medgyasz.ay Vilmát, akik együtt teremtették meg a magyar sanzont. Milyen széles skála ez! Mennyire próbaköve minden pódiumi megjelenés az alkotói intuíciónak, a színészi elmélyülésnek! És bár Esztergályost a színpadi világ ösztönösen formáló művészének vélem, előadásmódjából mégis értő-elemző intellektus árad. akármilven szerepre is vállalkozzék. Merőben más viszont interjúalanyként, amire a műsorvezető Moldovinyi Ákos késztette. És ami voltaképpen az előadói est árnyoldala! Nem tudia elvetni a sablonokat. Megnyilatkozásait a pálya külsőségei jellemzik, mintsem műhelymunkájáról. az élet buktatói között való eligazodás szellemi-fizikai feltételeiről, lehetőségéről vallana,. netán Kis ember, nagy gond Megy a gyerek az utcán, cipeli terhét, saját súlyának egyötödét. — Egyenesen lépkedj, kisfiam, féloldalra dőlsz, mint a nyomott kazal. A gyerek, — hét év terhe nyomja a vállát — válaszol: — Lépkednék, ha tudnék! Olyan nehéz ez a taska, hogy ... — Tessék egy picit kipróbálni! — Hallod, fiacskám, félrehúzza ez még egy felnőttnek is a vállát. i Lépkedünk, ballagunk az utcán, a gyerek fárad a teher alatt. — Add ide! Cipelem én helyetted! Eleven az utca reggeli képe, sietnek, rohannak az emberek, a zebra előtt harmincán is állnak, de az autósor. nak nem akar vége szakadni. — Miért mész ilyen korán? A fiúcska majdnem sértődötten néz rám. — Nem tetszik tudni? Én vagyok a hetes! Méghozzá ezen a rövid, ünnep előtti héten. — Egyedül? — Nem! Pisti is hetes, párban vagyunk, de tessék elhinni. van nekem elég bajom ezzel a Pistivel. A táblát letörölni nem akar ja, a szivacs olyan piszkos mindig, és a tanító néni folyton engem szid miatta: Miért piszkos a szivacs. Laci? És a tábla miért maszatos? Rójuk a métereket, szépen lassan, a gyerek meg csak mondja, mondja a magáét. , — Nehogy azt tessék hinni, hogy a hetesnek nálunk könnyű dolga van! Hetesnek lenni rosszabb mindennél! Korán kell kelni, mert az osztályban a hetes a legelső. Megnézem, rendben van-e minden. Kitakarítottak-e rendesen. nem poros-e az asztal, a szék? A legtöbb bajom a táblával van, mert a tanító néni arra a leghákiisabb. Ha maszatos, elkészülhetek a legrosszabbra. — És a Pisti? — Mondom, hogy a Pistit nem hívják semminek! Lusta. Én csinálok helyette mindent. Rendszerint el is késik! Akkor jön mgjd ma is, amikor én már régen letöröltem a táblát. Az. iskola kapujához, érünk, nagyobbacska gyerekek ér. keznek. sietnek be az osztályba. A gyerek rám néz okosan, értelmesen. — De mindez semmi! A legnagyobb gondom a jelentés, mert a jelentést én adom. Meg kell számolni az osztályt. megnézni, kik a hiányzók. Név szerint! És miért? Ezt viszont honnan tudjam? A gyerek átvesz; a táskát. — Köszönöm, hogy cipelni tetszett! Ugye. elég volt? Tessék elképzelni, én ezt csinálom mindennap. Ma is öt óránk lesz, de egy se potya! — Fontos, hogy helyén van az eszed. — Még szerencse! De ha bejön a Pisti, megmondom neki. hogy ő is csináljon már valamit, ne csak a másikra várjon. Már elmenni készülök, amikor a gyerek megszólal. — A bácsi szeretett-e hetes lenni? Elnevetem magam. A gyerek sértődötten mondja: — Komolyan kérdezem! — Nem!'Én sem szerettem, — válaszolok most már teljesen komolyan, hiszen —' igaza van a gyereknek —, a komoly dolgokról csak. komolyan illik beszélni... Szala.v István egy-egy íróhoz, műhöz való kötődésének indítékát világítaná meg. Ezért a jó szándékú „keret” inkább a ballaszt érzetét keltette bennünk, amely helyett szívesebben fogadtunk volna egy versbiokkot, bővítendő egyben a művésznő repertoárját. Hogy miért kellett erről szót ejteni, amikor Esztergá(Fotó: Szabó Sándor) lyos Cecília maradandó élménnyel ajándékozott meg bennünket? Tudjuk, műsora vonzó, kelendő, sok helyütt várják még felénk is. Akkor hát miért ne legyen kerekebb, teljesebb, vagy ha úgy tetszik: esztergályosibb ... 1 Moldvay Győző temény. amelyet mast illő környezetben tárnak az érdeklődők elé. A bokálvok, tálak, fazekak és kancsók. dcsik és nagyok egyenként ,s kincset érő alkotások, de igazi értéküket az adja. hogy egységesek, mert tudatos művész kezei aló] kerülnek ki. Ifj. Szabó Mihálynak atyai öröksége i,;. hogy ujjai nyomán lélek költözik az. élettelen cserépbe, hiszen édesapja is fazekas és Kántor Sándorral, a messze földön híres Kossuth-díjas népművésszel ' közösen a „fiú” mesteré és tanítója volt. Talán ennek a hagyo- mányozódásnak , köszönhető, hogy ezek a tárgyak nem de. korációk. Nézőjüket csalogatják. hogy használja őket! Öntsön beléjük bort, „altasson” bennük tejet, vagy kanalazzon mélyükről jó étvággyal krumplilevest. Ezek használati eszközök: élnek, melegséget, emberi humánumot sugároznak műanyag- világunkba. Lelűii! korokról, eltűnt elődökről hoznak hírt még akkor is. ha ma születnek és izzanak át egy fiatal fazekas műhelyében. A kiállítás augusztusig, hétfő kivételével mindennap 9-töl 17 óráig tekinthető meg. Szilágyi Andor szer ti is fölcsatoltok egy lécet. De amíg csak hómamás. kodtok a felvonó aljában, addig ne cikizzétek a jövő síbajnokait. Ezel aztán helyreáll a rend, elhelyezkednek a szivacsbetétes ülőgarnitúrán, a dohányzóasztal körül, s Kar- dosné kissé körülményesen előadja, hogy mit írt Kam- zikovának Nizna Bocára. Kellene három szoba kilenc fő részére, január 3-tól 10- ig. S lehetőleg a tavalyi ára. kon. A síelés az. utóbbi négy-öt évben vált járványszerű divattá Magyarországon. De minthogy hó és síelésre alkalmas terep az utóbbi négyöt évben sem lett több, mint korábban volt. így ennek a mindinkább státusszimbólummá váló divatnak, vagy szenvedélynek is elsősorban gazdasági okai vannak. Mert meg kell venni a sífelszerelést,.'aztán ha már kiadott érte annyi pénzt az ember, akkor azt ki is akarja használni. Vagyis nem elég csak a hétvégeken síelni, ki kell venni legalább egy hét szabadságot. Akkor meg már érdemes elutazni valahová, ahol megfelelő síterepek vannak. s ahol december közepétől március végéig megmarad a hó. Ilyen helyek pedig legközelebb csak az Ifj. Szabó Mihály karcagi házában a népművészet nagy összefoglalásaként áll együtt a hódoltság kori és a mai moli vumkincs. (Fotó: Kőhidi) Ilyen lehetőség az egri Dobó István Vármúzeum klubtermében az április 30- án megnyitott kiállítás, amelyen ifj. Szabó Mihály, karcagi fazekas, a népművészet. ifjú mestere mutatkozik be a látogatóknak. Hejehuja, fütyülősbarack, „piros pozsga”, rámáscsizma, no meg cifra szűr — televízión nevelkedett magyarságunk hajlamos csak ezeket az oly gyakran látható vigadalmas képeket felidézni, ha azt a szót, hallja, hogy népművészet. A népieskedő, álparaszti „életképek”- és művek a legváratlanabb helyeken bukkannak fel és bontogatják émelyítő virágaik sziromcsodáit. Ezért is okoz igazi örömöt és felüdülést, ha alkalmunk van találkozni az élő népművészettel. hozzá, hogy a legrégebbi időkből származó magyar fa- zekas-motívumkincseket felkutassa és műveiben újraélessze. S hogy ezt milyen mesterségbeli tudással és alázattal teszi, annak bizonyítéka ez a hatalmas gyűj- ■ síelés! — sóhajt fel nevetve Anna. — Hát erről nem volt szó. Jóska! Szóval te ezért cipeltél ide. Ha tudom, át se jövök. Előttem többet nem beszélhettek síelésről! Én januárig meg fogok őrülni a ti sítudásotoktól, ha már szeptember közepén elkezditek megtárgyalni. Aztán majd úgy csúsztok le egy vacak kis buckáról, mintha betojtatok volna, vagy görögdiny- nye lenne a lábatok között! Ezen Anna is, a tanárnő is es ú fond áros an felnevet. — Ti csak hallgassatok — feleli Kardos lecsillapodva —. majd csak akkor kritizál’, hattok bennünket, ha egyAz alkotó írja a tárlat meghívójában: „Vállalom és vallom én is, amit Győrffy István megfogalmazásában olvashatunk. Európa nem arra kíváncsi, hogy átvettünk-e mindent, amit az európai művelődés nyújthat, hanem arra. hogy a magunkéból mivel gyarapítottuk az európai művelődést”. E vallomását művészete iaa/olja. A fiatalember több mint egy évtizede kezdett esMníüm MSI. május 8., péntek 45. I — Na mi van, most családi veszekedésre hívtatok meg bennünket? — kérdezi a tanár felülve,, de még mindig a szőnyegen. — És különben is, hol van a teám?! — És a konyakom?! — toldja meg a tanárnő. — Egy ilyen kis műveszekedéssel csak ne akarjátok elterelni a figyelmemet a konyakról! Vagy lesz pia. vagy egy szót .V' beszélhettek ma a síelésről! Na, választhattok! — Igaz is, hát nem a síszállást. kell megbeszélnünk? — Úristen! Már megint a Üzenet a várból Egy fiatal fazekas kiállítása Egerben
