Népújság, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-08 / 106. szám
A rózsái összekötő Miér! nem készült el az egri kemping? Turisták helyett — sátrat wertet az Egy kérdés, három felelet Ilyen volt a kemping madártávlatból 1981. május elején Ez a munkatempó végig jellemzője volt az építkezésnek 1 Torda Lajos, az összekötő Vállas, hirtelen megőszült hajú, pirospozsgás férfi Torán Lajos, aki a szövetkezeti mozgalom bölcsőjétől indulva, sokféle terhet cipelt a vállain. Keséden, 1 huszadmagával már termelőÍ csoportot alapított, amelynek később elnöke lett. Öt esztendő múltán a község tanácselnöki tisztét ruházták rá, de 1957-ben már ismét a földeken találni, mint aki fáradhatatlan munkálója előbb a két helyi közös gazdaság egyesülésének, majd a Rózsaszentmártonnal kötött egyezségnek. Gondjait, persze nem csupán az irányító, szervező munka jelenti. Egerben. Zsómbékon végez szak- tanfolyamokat, majd képesített könyvelői oklevelet sze- : réz, hogy a pénzügyek inté- ; zésébe is belelásson. Most pedig? Összekötő. Immár nyolcadik éve a rózsaiakat képviseli az „Egyetértés” vezetőségében, mellesleg pedig . az ecsédi székhellyel egyesült termelőszövetkezet ház- ( táji bizottságának elnöke. A hajdan népesebb rózsái ! központban kezdjük az is* ! merkedést, óvatosan, egymás ; szándékát méregetve. Torda i Lajos most egyetlen hivatal- : béli a szobában, leszámítva * adjutánsát, a mindenben segítőkész takarítónőt, aki éppen nyúlátvételi előkészületekkel foglalatoskodik. Ma délelőttre várják a szállító járművet a szakcsoport tag- \ jai, ennyivel az összekötő i munkája is több lesz a meg- í szokottnál. f — Egyebekben reggel hét után érkezem Ecsédről min- : dennap, és kitart a tenniva- • lóm délután négvig-fél ötig. Nem számítva a tizedikéket, i amikor méhkas van itt, mert i a rózsaiak jönnek a fizeté- 1 sért, meg a legtöbben akkor , sóhajtják el a panaszaikat, hogy valamiképpen orvosol- ; jam a központban. Most épp azért zargatnak legtöbben, hogy fizetnék már a vetö- i burgonyát, ami régen a föld- i ben van, csak nem tudjuk, ! az árát. Már hívtam telefonon a pénzügyeseinket. Azt mondta az egyik: Ne törődjék vele, Lajos bácsi, majd beterheljük mindnek! De fújhatják. Csaknem négyszáz .rózsái tagból háromszáz : nyugdíjas, járadékos, azok- ! nak hogyan terhelik be... ? I A panaszos ügyek rende- 1 zése mellett Torda Lajos ten- ' nivalói közé tartozik a ter- j ményeladás, a fuvardíjtételek kirovása, a bedolgozó családtagok munkanapjainak ellenőrzése, a különböző fel* \ vásárlások megszervezése. |j — Tudja szorgosak és élel- Í mesek a rózsaiak, szükség is 1 lenne hallatlanul a nyugbé- j! resek keze munkájára kint * a földeken, meg aztán az állattenyésztésben. De hát vigyáznunk kell, nehogy a megengedettnél többet foglalkoztassuk őket, mert akkor ugrik a nyugdíj. így aztán a legtöbbje otthon ügyeskedik, 1 szerződés alapján tenyésztve nyulat, sertést, nevelvén hi- zóbikát. Hát ehhez adom én a terményt, almot, zöldtakarmányt, ami szintén mindennapos tennivalóm, mert nagy az érdeklődés. Tavaly például négyszáz mázsányi nyulat szállítottunk el_ a környei húsfeldolgozóba, hétszáznegyven mázsa volt a leadott hízósertés, az első ízben háztájiba adott bika- ( borjak száma pedig kereken vott. Fuvardíj rendezése végett illedelmeskedik az irodába Kórós István traktorvezető, akitől előző héten vitték el a hizlalásra átvett öt bikát. Ötmázsás körüli volt valamennyi, és a fiatalember most azt várja izgatottan, hogy a különböző költségek, takarmányárak leszámítása után hány forint üti a markát. Hegyi Menyhért Dáciájának „puttonyából” ötven tapsifüles kerül mérlegelés után a ketreccel megrakott teherautóra. Aztán utunkba akad Huczka Istvánné, aki a szőlőtelepítés felől érdeklődik. Torda Lajos türelemmel mindent elintéz, maid korábbi gondolatait egészíti ki. — Rangja van most mér az Egyetértésben a háztájinak. Nagy Tibor személyében külön agronómust kaptunk, az ágazatba bevonult a szőlőtelepítés, olyannyira, hogy százhúsz család az idén szüretelhet, és összességében négymillióygl gazdagítottuk tavaly a termelőszövetkezetet. Ahogy látom, ez a tendencia csak emelkedni fog, ha a vezetés változatlanul törődést tanúsít a tagság közérzete iránt... És vajon milyen az egykori tanácselnök, az Ecséd környéki termelőszövetkezeti mozgalom egyik legderekabb Ahhoz a nemzedékhez tartozom, amely a háború alatt tanulta az első szavakat, tette meg az első lépéseket. Így tudatosan átélt élményeim nincsenek a II. világégés borzalmairól, de a sors úgy hozta, hogy többször is találkozzam a háború nyomaival, évekkel, sőt évtizedekkel annak befejezése után. Szerjózsával egy Moszkva melletti kolhoztelepen ismerkedtem meg. Elismeréssel szólt a Tenkes kapitánya, és az Egy óra múlva itt vagyok című filmjeinkről, mintegy ezzel is bizonyítva, hogy ismeri Magyarországot, tudja, honnan érkezett újdonsült ismerőse. Beszélgetésünk közben sugárhajtású gépek húztak el felettünk. Szeplős, kissé ma- sz.atos arcát az ég felé fordítva, felmutatott az égre. — Gyorsak, mi? — láttam őket a november 7-i díszszemlén. Na. és a rakéták? — kérdezte felém fordulva. Huncutul mosolygó szeme hirtelen komoly lett és válaszom meg sem várva folytatta. — Nem félünk ám senkitől, nehogy az.t hidd. Ha lenne egy háború, úgyis legyőznénk mindenkit. Meglepődtem, váratlanul értek szavai. Túlságosan meredeknek találtam az, ugrást a Tenkestől a háborúig, attól a 10 éves kisfiútól, aki alig néhány perces ismeretségünk során nyomtatást nem tűrő beszédíordulatokra tanított. Gyakran eszembe jut az a zsidó asszony is, akivel egy ideig szomszédok volelindítójának közérzete most, ebben a munkakörben, pár évnyire a nyugdíjkorhatártól. A kérdésre előbb hosszú csönd, majd néhány józan, megfontolt mondat a válasz. — Annak idején szerettem volna többet tanülni, de a próbatevő évek, a termelőszövetkezeti mozgalom szervező munkája, az ezzel egyidejű családalapítás, gyermekeim jötte nem hagyott rá időt. Így is látástól vakulá* sig a dolgok közepében voltam. Természetes tehát, hogy az új, az egyesült nagy gaz. daság vezetőinek legelső sorában nem kaphattam helyet. Mostani munkaköröm? Úgy érzem, a lehetőségek határáig szolgálni tudom négyszáz rózsái tagunk, nyugdíjasunk érdekeit. Mint a háztáji bizottság elnöke, már kritikusabb lehetek. Igaz, anyagiakkal nem rendelkezünk. De meggyőződésem, hogy nagyobb fokú önállósággal, illetve több beleszó. lássál ez az ágazat lényegesen növelhetné a termelőszövetkezet gazdálkodásának biztonságát. Rossz érzésem e téren van, s talán nem érdektelen, ha nyíltan megmondom. Egy összekötő fegyvertárából az őszinteség különben sem hiányozhat... Moldvay Győző tunk. Vékony volt mint az ujjam, ha az ember nem látta az arcát, gyermeknek nézte. Nagy ritkán átjött hozzánk és elmesélte, hogyan szökött meg háromszor a gázkamra előtt * meztelenül kígyózó sorokból. Szenvtelenül beszélt, mintha a világ legközömbösebb dolgáról mondta volna el véleményét. Szeme alig mozgott, úgy látszott, egy életre kioltották belőle a fényt. Olyan volt, mint egy vak tükör, amelyről inkább csak tudjuk, mire való, de már nem nagyon funkcionál. Sírni sem tudott, az érzések kivesztek belőle. Kiölték belőle. Csak akkor láttam riadtan mozdulni szemeit, idegesen arcához szorítani a kezét, amikor gyermekei az iskola után késő estig nem jöttek haza. Egyedül értük aggódott, az élet szamára az ő életük volt. Az övét már ahogy mondta „elvették” és háromszorra sem tudta teljesen visszalopni. Sohasem felejtem, el azt az NDK-s gimnazistát sem, akinek 25 évvel a háború, után Krakkóban azért nem adtak szállást, mert német volt. Tehetetlen dühvei ült le a járda szélére, mindkét kezével a földet verte és szinte eszeveszetten ordította: — Én nem tehetek róla, hogv fíitler őrült volt. Valóban, neki már semmi köze nem volt a háborúhoz. Mint ahogy annak az iskolatársamnak sem, aki egy veröfényes júniusi napon röviddel az érettségi utón osztályával a Pilisi hegyekbe ment kirándulni. A fárasztó Amikor annak idején felvetődött, hogy fejleszteni kell az egri autóskempinget, mindenki elégedett volt. Különösen a tervek elkészülte után, mert ezek megvalósulása azt ígérte, hogy Észak- Magyarország legmodernebb kempingje Egerben lesz. összesen 1400 vendéget fogadhat kellemes környezetében, korszerű kiszolgálóegységekkel felszerelve. Ezért aztán senki nem sajnálta azt a 44 millió forintot, amibe a fejlesztés került. Igen ám, de a megvalósítás elindításával egyidejűleg elindult a kálvária is az egri kemping körüli Ez pedig odavezetett, hogy a többszörösen meghosszabbított átadási határidő után sem pihenhetnek meg az ideérkezők a sok jót ígérő létesítményben. Végeláthatatlan, számunkra lehetetlen feladatot jelentő téma annak megállapítása, hogy ki mikor és miért mulasztott. Ezért a három leginkább illetékes szervhez — a Heves megyei tanács kereskedelmi osztályához, a Heves megyei Idegenforgalmi Hivatalhoz és az építőkhöz, a Heves megyei Állami Építőipari Vállalathoz — for. dultunk, egyetlen kérdésre keresve magyarázató*: miért utazás után társai lefeküdtek a zöld fűbe heverészni, de nyughatatlan természete őt tovább vitte a táj felderítésére. Néhány perc múlva dobhártyát szakító robbanás hallatszott. Többé hiába várták haza. Szerencsére nincs közük a háborúhoz már gyermekeinknek sem. de van ismeretük, méghozzá meglepően sok. Erről a minap győződtem meg, amikor első osztályosokat kérdeztem meg, hogy mit tudnak a háborúról. A „nagyik” elbeszélése, a történelemórán hallottak és a televízió megértették velük. hogy a háború éhezést, óvóhelyet, halált és pusztulást jelentett, de arra bizonyára nem tanították meg őket, amit egyik kérdésemre válaszoltak. Nevezetesen arra, hogy mit jelent nekik, az ezredforduló majdani felnőttéinek a béke, A sok válasz közül csupán egyet idézek: „A régi gyerekek csak álmodtak a jó ruháról, cipőről. szép játékokról, könyvekről. ami a gazdag gyerekeknek volt, most viszont ez mindenkinek megvan. Iskolák, házak, parkok, játszóterek épülnek és az utcákon tankok helyett autók száguldanak. 35 évvel a háború befejezése után lehet-e nekünk, felnőtteknek nagyobb és nemesebb feladatunk, mint. hogy gyermekeinknek a békéről alkotott képét igaz tartalommal töltsük meg sok-sok emberöltőre. G. Tóth Ferenc nem készült el 1981. május 1-re az egri autóskemping? HEVES MEGYEI TANÁCS KERESKEDELMI OSZTÁLYA: Miskolczi László osztályvezető-helyettes. — Az első átadási határidő 1980. júniusa volt. A kivitelező nem tudta tartani ezt az időpontot. Ezért újabb átadási szerződést kötöttünk, amely szerint 1980. szeptember 30-ára kellett volna elvégezni a munkálatokat. Szervezetlenségi problémák miatt — az. építők nem tudtak megfelelő létszámú munkaerőt biztosítani — er. re az időpontra se voltak képesek kpsz munkát jelenteni. Az ezt követő határidő 1980. év vége. Ebben az időpontban még olyan hiányosságok voltak, hogy nem lehetett a műszaki átadást megtartani. Ezt a dátumot követte 1981. május 31. A még hátralevő tereprendezési munkálatok miatt csak május 10-én lehet múlt időben beszélni az építkezésről, de akkor már biztos, hogy nem lesz újabb dátum, ebben a szezonban már vendégeket fogadhat a felújított kemping. Az. építők elismerték, hogy különböző problémáik miatt a vállalt kötelezettségüket nem tudták határidőre teljesíteni. HEVES MEGYEI IDEGENFORGALMI HIVATAL: dr. Komáry Endre — Az állami építőipari vállalat a szerződésben meghatározott határidőt többszörösen nem tudta tartani. Tudomásunk szerint azonban már folyik a műszaki átadás. Marad tehát a remény, hogy ebben a szezonban nem esünk el attól a körülbelül egymillió forintos bevételtől, amit nem tudtunk bekasszírozni tavaly nyáron. Nem beszélve az erkölcsi kárról, amely szintén érzékenyen ért bennünket. Tavaly ugyanis több vendéget el kellett küldenünk, mert nem tudtunk helyet biztosítani számukra. Többen pedig — látva a túlzsúfoltságot — maguk távoztak. Maradt tehát a remény, .habár a gondnokunk, aki szinte az építők között él, pesszimistán kijelentette: itt még sokáig dolgozni fognak. De ha az átadás májusban meg is történik .., kérdezem én: a most terített, friss, humuszos, gyepesített talajon hogyan lehet sátorozni? A fű biztosan tönkremegy! A keletkezett kárt ki fogja megtéríteni? A HEVES MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT: Fucskó János termelési osztályvezető. — A legutóbbi megállapodás szerint 1981. március 15_ éré kellett elkészülnünk. Ezt az időpontot tartottuk, s így március 17-én a műszaki át. adás megkezdődött, ami tíz nap múltán befejeződött. A külső gázszerelési munkát azonban a TIGÁZ március 15-ére nem végezte el. Ez az üzemeltetést meg akadályozta. Mi már minden tereprendezési munkával végeztünk, kivéve a gázvezetékek árkainak betömésével. De már ez is folyamatban van. Május 8-ára végeznünk kell nekünk is, a TIGÁZ szakembereinek is. Hogy miért nem volt kész határidőre? Ezek a határidők erőltetett dolgok voltak. Ezért aztán az utolsó döntés az maradt, hogy a kempingszezonra elkészüljön a tábor. A múlt év végén is késtünk. Taktikai hiba volt, ugyanis télen azokat a földmunkákat nem lehetett elvégezni, amit akkorra terveztünk. Ebben az évben azonban már csak a TIGÁZ- on múlik a dolog. Ha a gázprobléma nem jött volna, mi készen lettünk volna ... ★ Ha nem jött volna ... De végül is: megnyílik-e Eger autóskempingje ebben a szezonban, vagy mondjuk csak 1982. május 1-én? Kis Szabó Ervin i IfCfMifrnar)»# 1981. május 8., péntek Szerjózsa és a háború A háztáji bevételét Hegyi Menyhért nyulai is gyarapítják az ecséd—rúzsai Egyetértésben (Fotó: Szabó Sándor)
