Népújság, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-07 / 105. szám

Vélemények a szakközépiskolák országos versenyéről Nemcsak az egyetemi belép©... ©mm 44. Amikor Kardos János fo­tóriporter erőltetetten lezser, kissé szögletes mozdulatok­kal kinyitja a bejárati ajtót, bentről nagy hahota fogad­ja az érkezőket. A nagyszo­bában Annáék és Kardosné éppen egy konyakosüveget akarnak elrejteni, s feltűnő mozdulatokkal kapkodják föl a dohányzóasztalról a kis poharakat, dugdosva őket a hátuk mögé meg a blúzuk­ba. Ebben Anna férje, a ko­moly és megfontolt mérnök­közgazdász a legleleménye- sebb, szájába kapja a stam­pedlit, de úgy-, hogy csak a pohár üvegszára meg az ezüst talp kilóg a fogai kö­zül. Ettől a látványtól rob­ban ki a nőkből a nevetés, a mérnök pedig, minthogy a pohár aljából egy-két csepp konyak a torkába csorog, olyan fuldoklásba kezd, hogy majdnem elharapja az üve­get. — Akik váratnak maguk­ra, azok nem kapnak piát' — bugyborékolja Kardosné. de közben fel-felvisítva, ki. nyújtott mutatóujjával bök- dös a fuldokló és görnyede- 'ő mérnökre. — Jól van. jól, isten ne ver bottal — mondja a ta­nár, és közben nagyokat A tető, amely védene, maga is javításra szorul már. ,1 AZ ÉVEK OSTROMA ALATT Mii vár m várra? Kinter István Az egriek büszkék voltak arra, hogy otthont adhattak a szakközépiskolák X. orszá­gos szakmai tanulmányi ver­senyének. A nagyszabású erőpróbára hetvenen érkez­tek- Ezek s negyedikes fiúk elektronika és gépészet te­rületén mérték össze képes­ségeiket- , Nem jöttek egyedül, elkí­sérték őket az oktatási in­tézmények képviselői is. Drukkoltak nekik, kíváncsiak voltak arra, hogy miként áll­nak helyt ebben a kemény küzdelemben, a legjobbak összecsapásában­Nagy tét A háromnapos „viadal” rajtja előtt beszélgettem Kin­ter Istvánnal, aki Esztergom­ból, az I. Isván Gépgyártás­technológiai és Híradástech­nikai Szakközépiskolából jött. A fiatalember először négy esztendővel ezelőtti pálya- választására utalt, jelezve annak minden lényeges ösz- szetevőjét. — Kesztölci vagyok. Apám vájár, ő a kétkezi munka megbecsülésére nevelt. Bá­tyám hallgatott rá először, én az ő példáját követtem. Nem bántam meg egykori el­határozásomat, ma is válto­zatosnak, színesnek, érdekes­nek tartom azt, ami egykor a hivatásom lesz. Akkor is, ha nem alsó és közép-, ha­nem felső fokon. Azt hiszem, ezzel magyarázható az, hogy áltálában 4,8-es átlagered­ményt értem el. Erre a se­regszemlére, illetve annak helyi előselejtezőjére szíve­sen neveztem be. amolyan kontrollnak tekintettem. Egy biztos: nagy a tét. Az első húsz fiatalnak ugyanis szak­mai tárgyakból nem kell érettségiznie, s az egyetem­re is felvételi vizsga nélkül kerülhet be mindegyik. A másik húsz szakmai elmé­letből és gyakorlatból sze- réz itt jeles érettségit, a ma­radék harminc pedig vagy az egyik vagy a másik tárgycsoportból. Amikor esélyeiről kérdem, egyi kissé bizonytalanná vá­lik. — Nagy a szigor és igen magasak a követelmények. Itt az úgynevezett apró be­tűs anyagot is számon kérik. A példák egy részét csak az oldhatta meg, aki ezzel tisztában volt. Serkentő hatás Arról magam is meggyő­ződtem, hogy ő és a hozzá hasonlóak túlontúl szerények. A Gép- és Műszeripari Szakközépiskola folyosóján ugyanis megnéztem a fiata­lok által gyártott munkákat. Ezek közül szinte valameny- nyi azt jelezte, hogy jól fel­készült, igen rátermett gár­da verbuválódott ide, olyan együttes, amelynek tagjai megbirkóznak a legnehezebb akadályokkal is. Fölemlegetik sokszor, sze­met szúr a világ minden tá­járól ide zarándokoló láto­gatóknak, hogy milyen ren­dezetlen az egri vár; mint­ha csak a török dúlás nyo­mait viselné még mindig magán. Akik figyelemmel kí­sérik nemzeti kincsünk sor­sát, észrevehetik, hogy év­ről évre nemhogy lavulna, romlik a helyzet. A falak repedeznek, az udvaron el­húzódó ásatások és építke­zések nyomai. Az utóbbi években a He­ves megyei Múzeumi Szer­vezet láthatóan arra töre­kedett, hogy lehetőségeihez képest javítson ezen a sok­szor bizony elszomorító lát­ványon. Azonban más „gaz­dái” is vannak ennek a pá­ratlan műemléknek: a me­gyei tanácshoz tartozik az akut gondok nagy része: a többi között a vízelvezetés kérdése. Egy-egy nagyobb eső idején átnedvesednek i falak, a kazamatában való­ságos tavacska keletkezik. Rosszabb a helyzet ilyen szempontból, mint .Dobó ide­jén volt, mivel a fégi csa­tornák eltömődtek. Évek, esetleg évtizedek kérdése, hogy mikor válik veszélyessé a helyzet, mikor ismétlődik meg a Dobó-bástya esete. Ugyanakkor az Országos Műemléki Felügyelőség irá­nyításával különböző feltárá­si munkálatok is folynak ezen a területen, amelyeket elzárnak a közönség elől. A Dobó István Vármú­zeumnak a feladatait is el kell látnia közben: élnie kell normális életét. E körülmé­nyek következtében azonban nem könnyű a helyzete. A vár udvarán levő épületek is elavultak, elhanyagoltak. Az utóbbi időben igyekez­tek segíteni a helyzeten. A képtár épületét most újí­Az végre abbahagyja a kö­högést, állkapcsa ellazul gnnyira, hogy szájából ki tudja ejteni az öblös poha­rat, ami az asztal .sarkának koccan, s onnan két darab­ban esik a szőnyegre. Kar­dosné rémülten néz a törött pohár után, majd kínos mo­solyba merevedik, s ettől a tanárból robban ki a neve­tés. De annyira, hogy ami­kor leguggol a cserepekért, nem tud megállni a sarkain, hanem hátra gurul, s elfek­szik a szőnyegen. Ott rázza tovább a fékevesztett röhö­gés, hanyatt fekve, már a könnyei is csorognak, s ma­ga sem érti, hogy miért, nem bírja abbahagyni ezt az idét- lenséget. Talán a mai nap lótás-futás, idegességei és fe­szültségei jönnek ki most belőle. — Jézusom, mit fog szól­ni az -édesapám?! — sápad el Kardosné —, ha meglát­ja. hogy eltörtünk egyet a készletből! Abból, amit tőle kaptunk pont most a házas­ság: évfordulónkra. Hát tu­dod. Janikám. hogy ő is csak nemrégen kapta egy svájci vezérigazgatótól geschenkbe Ennek igazi ezüst a talpa! — Igazi ezüst vezérigaz --•’hit geschenkbe! — csa’­d’a most már térdei* is tanár, miközben még min-*: a szőnyegen fekszik. — Jó­Leszakadt erkély, hiányzó korlátok.. 1 (Fotó: Kőhidi Imre) tották fel, mivel korszérűt- len volt a világítása, repe­dezettek, mállottak a falai. A múlt év őszén kezdődtek az építkezések: egy hónap múlva már festik, s szep­temberben, vagy októberben ismét teljes pompájában vár­ja az érdeklődőket. Külön örömet okozhat a zenekedve­lőknek. hogy egy orgonát beépítenek, s koncertekre is sor kerül ezekben a ter­mekben. A gótikus palota földszintjén raktárak voltak. Ezeket felszámolták, ezért kiállítóhelyiségeket hozhat­nak itt létre, ősszel megnyí­lik az első bemutató, amely a bolgár állam megalapítá­sának 1300. évfordulóját kö­szönti, Nagy nyereség az is, hogy az Agria játékszín né­zőterét nem itt, hanem a Líceumban állítják fel. Bizonyára sokaknak fel­tűnt az a szedett-vedett ke­rítés, amely a régészeti ku­el még egyet, ha ez egy iga­zi svájci geschenk! Erre aztán a két asszony­ból is felgurgulázik a neve­tés, amitől Kardosné kis hí­ján komolyan megsértődik. — Olyan hülyék vagytok, igazán! Hát most mi van ezen nevetnivaló? Amikor tényleg a svájci vezérigazga­tótól kapta az apukám! — Hagyd már abba, fiam! — szól a fotós a feleségére. — Hát nem veszed észre, hogy mindenki kiröhög a hülyeségeid miatt?! Szokj már le erről az „apukám így, az én apukám úgy”-féle szövegről! Ügy viselkedsz, mint az óvodás! „Az én apu­kám messzebbre tud pisilni, bee!” — Te csak ne merészelj így beszélni az én szüléim­ről, Janikám. jó?! Nagyon szépen megkérlek! Te na­gyon jól tudod, hogy mi mindent köszönhetsz nekik! Mert az én szüleim, akik... A fotós, ahogy mondani szokták, erre már felkapja a vizet, semmi nem idegesíti iobban, mint amikor azt kell hallania, hogy hány inget, vaay nyakkendőt kapott az ■»nósától, s most olyan hir- .‘-''en fordul szembe a fele- ho°v 'r? félbeHor5';in <*­-odett mondatot. tatások helyszíneit övezi,' Nyárra ízléses rácsozatokat készítenek. Eddig több csú­nya, ideiglenes építményt lebontották: eltüntették a bódék nagy részét, s foga­dóhelyiségeket alakítottak kii a pénztár és az idegenveze­tők kulturált helyen várhaU ják a közönséget. A vár díszéül szolgálhat-' nak azok az ágyúk, amelye­ket késő középkori társaik mintájára készít az Öntödei Vállalat. Mintegy húsz csö­vet öntenek ki „Gábor Áron unokái”, s most keresik a vállalkozókat, akik megfe-t lelő, korhű talpazatokat ké­szítenének hozzájuk, lehető­leg társadalmi munkában,' mivel igen kevés a rendel­kezésre álló összeg. És a tervek? Van még mill tenni, jövőre a képtér, illet-» ve a gótikus palota „köntö­sét” kellene rendbe hozni) de baj van a Gárdonyi-ház­zal is. Felújítást igényel) hiszen ennek falai is megre-i pedeztek, ezért a gyűjte­ményt nagy veszély fenye­geti. y Nevezetes történelmi em­lékhelyünkre tehát ráférne egy alapos renoválás, és a rekonstrukciós munkák alá-* pos felgyorsítása, Reméljük, még nem késett el, s meg­mentjük a jövő számára Eger várát. Gábor László Miskolci filmfesztivál Május 21. és 26, között rendezik meg a 21. miskolci filmfesztivált, a közművelő­dési filmalkotások hagyomá­nyos hazai szemléjét. Éven­te felváltva a televíziós pro­dukciók, illetve a mozifor­galmazásra szánt művek sze­repelnek a programban, s mivel tavaly a tévéfilmeket mutatták be. ezúttal a MA­FILM híradó, és dokumen­tum, népszerű-tudományos) Katonai, illetve Balázs Béla Stúdiójában készült művek, továbbá a Pannónia Film­stúdió animációs alkotáíái láthatók a vetítéseken. Murányi Pál Ezt a gondolatkört erősíti meg Murányi Pál, az orszá­gos szervező bizottság elnö­ke, a Fővárosi Pedagógiai Intézet igazgatóhelyettese, a szakoktatási és továbbképzé­si csoport vezetője. — Kezdettől, azaz tíz esz­tendeje foglalkozom ezzel a témakörrel, ezért lehetősé­gem adódik a tapasztalatok összegzésére is. Alapvető célunk az - volt, hogy a komplex szakmai felkészültT ség és az általános művelt­ség gyarapítását serkentsük. Jó érzéssel fogalmazhatom meg azt. hogy ezt az elkép­zelést lényegében maradék­talanul sikerült megvalósí­tanunk. Ezzel ' összefüggés­ben arra is törekedtünk, hogy az elméletet a gyakor­lattal összekössük, hangsú­lyozva: az előbbi téren szer. zétt tudásnak az utóbbin kell sokoldalúan kamatoznia. — Folyvást a színvonal emelésére összpontosítottuk az erőket. Ez a fáradozás sem volt hiába. Hadd érzé­keltessem a fejlődést néhány statisztikai mutatóval. Az első évben a finommechni- kai-műszeripari területen 2,6. es átlag született. Most a három egésznél tartunk. Eleinte a fiatalok a felada­tokat. negyvenöt százalékos szinten oldották meg, jelen­leg több mint hatvan száza­lék várható. Ennél is fon­tosabb az, hogy ez a versen­géssorozat kedvezően befo­lyásolja az iskolai munkát. Többek között azzal, hogy sokakat mozgat meg. Eszten­dőnként általában 4500-an neveznek be, közülük kerül ki aztán — több fordulóban — a hetven legügyesebb. Az is kedvező jelenség, hogy a gondolkodó és a probléma- megoldó készség mind jobbá csiszolódott. Ez akkor is igaz, ha a fiúk ilyenkor kis- hitűek. Edzettségből — jeles A kömlői Nagy Zoli, az egri Gép- és Műszeripari Szakközépiskola színeiben állt rajthoz. ' Nagy Zoltán (Fotó: Perl Márton) — Én is pz elégedettek so­rába tartozom, mert négy esztendővel ezelőtt megfon­toltan döntöttem jövőmről. Bátyám esztergályos volt, egy ismerősöm ide járt. Apám, aki a helyi téeszben dolgozik, szintén ezt az elha­tározást javasolta. Jól jött a segítség, mert helyes irány­ba tereltek. A gépek ugyanis mindig vonzottak, s ha min­den jól megy, akkor az egyetem befejezése után gé­pészmérnök leszek, s a me­zőgazdaságban hasznosítom majd tájékozottságomat. — Bekerülsz-e a legjobb húsz közé? Némi töprengés után nem éppen határozottan válaszol: — Sokat, kívántak tőlünk. Ez akkor is igaz) ha a ma­gasabb szint nagyobb edzett­séget követel. Egyébként ak­kor is jól jártam, ha nem kerülök a legkiválóbbak tár­saságába. Olyan ütravalót kaptnm, ami a gyakorlati életben feltétlenül a javam­ra válik. Nos, utólag kiderült, hogy kár volt tamáskodnia. ő is megszerezte az egyetemre szóló belépőt. Gratulálunk, s nemcsak neki, hanem a többi talpra­esett és szorgalmas ifjúnak, valamint felkészítő tanáraik­nak. Ezek a többségében munkás-paraszt fiatalok arról győztek meg bennün­ket, hogy bárkivel állják a versenyt, elérve a legelsők­nek járó minősítést is ... Pécsi István üti, május 7„ esütörtök kehely van a szájában, a csapkod a mérnök hátára. zsikám, akkor harapj már (Folytatjuk) (MTIJ; I

Next

/
Thumbnails
Contents