Népújság, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-31 / 126. szám

Áeország

legjobbjai között

Avagy: mit nyújtott egy év alatt a boldogi kisiparosok „kiváló” munkabrigádja?

Ez is Eger. Pillantás a viaduktra és az új városrészre

(Fotó: Szántó György)

Politika a varosért, «vörös a polítíkőőrt

Elég gyakran hall az ember elmarasztaló szavakat a kisiparosokkal, különösen a kőművesekkel kapcsolatban. Mondják, hogy gátlástalanok, amikor megkérik munkájuk árát. Nincs bennük közösségi szellem. Csak maguknak kaparnak, mintsem a társadalom ügyét is felkarolnák, a közért cselekednének. Végzett dolguk minőségét szintén gyakorta kritizálják.

Talán bujkál igazság e megállapításokban. És talán éppen emiatt kezdeményezett a kisiparosok központja m.ásfél esztendeje egy országos, évről évre ismétlődő pályázati mozgalmat. A „kiváló kisipari munkabrigád” címet és a vele járó pénzjutalmat ugyanis csak olyan közösségek nyerhetik el,

amelyeknek tagjai mind

pénzkereső munkájuk, mind társadalmi feladatvállalásuk, önművelésük, politikai érdeklődésük szempontjából

példásat nyújtanak.

Családias

Hangulatban

Nos, elérkezett az 1980-as esztendő eredményeinek az értékelése, a beadott és a

megyei szervek által ellenőrzött, felküldött pályázatok bírálata. És ami a Boldogon szervezett, Fülöp Jó' zsef kőművesmester vezette tizenkét tagú munkabrigádot illeti: Heves megye dicsőségére szolgáltak! Csaknem százötven brigád közül jutottak a legjobb tizenhárom közé, kiérdemelve egész évi tevékenységükkel a Kisiparosok Országos Szövetségének elnöksége által odaítélt „kiváló” kitüntetést. Az erről szóló oklevelet Fülöp József és társai a napokban vehették át, éspedig egy olyan meghitt, családias hangulatú összejövetelen, amelyen nemcsak a hatvani, boldogi felettes szervek, hanem a brigádtagok hozzátartozói is jelen lehettek. Volt öröm, hangzottak elismerő szavak bőséggel. De az ünnepi hangulatban arra js sor került, hogy fölelevenítsék a sikeres pályázat érdekében végzett munkájukat, a községet és a helybéli társadalmat szolgáló tetteiket. Velük együtt pillantunk vissza az eseményekre.

tárellenőrzésben, a maszekolás fölszámolásában. És nem az öncélú szankcionálás vezette őket. Inkább igyekeztek rávenni a stikában kőműves- és egyéb szakipari munkát végzőket, hogy váltsanak ipart, soroljanak be a, község becsületes munkás- embere} közé. Többen közülük a KIOSZ aktívájaként voltak segítségünkre. Fülöp Józsefen kívül tagja a pártnak Kglmár Imre, Petrovics Ferenc. A községi népfrontbizottságban Nagy Jánost, Futó Istvánt, a tanácstagok sorában Gyökér Jánost, illeti dicséret. És el ne feledjük, valamennyien véradói a Vöröskeresztnek, a rokkantak éve alkalmából pedig két idősebb társukat segítették példásan.’’

Magasra tett mérce

Végezetül hallgassuk meg a brigádvezetőt, akinek a helyi vezetéssel, illetve a csoport életének belső rendjével kapcsolatban van néhány megszívlelendő mondata: „Cserkúti István elnök tanúsíthatja, milyen jó a kapcsolatunk a községi tanáccsal, amióta elismernek bennünket, amióta becsülete van a faluban a kisiparosnak. E bizalomra nem válaszolhattunk mással, mint hogy tisztességesen végeztük el a dolgunkat mindenütt, továbbá támogattuk a különböző társadalmi akciókat. Az iskoláknál, óvodáknál a kisebb javításokat például folyamatosan mi látjuk el, tanácsi egyeztetés alapján. Kivettük részünket a pártház építéséből, nemrég pedig az öreg temetőnél raktunk le több száz méternyi járdalapot. Belső rendünket ugyanakkor a magasra tett mérce biztosítja. Aki nem vállalja munkahelyi, emberi normáinkat, attól megválunk, vagy sürgősen igazodik hozzánk. Irányelvünk a minőség! Amire Dudás Jani éppen úgy esküszik, akár Tóth Gyula barátunk, vagy a piktorkodásban jeles Petrovics György. És hadd tegyem ehhez, hogy mindannyiunknak további örömet jelentene, ha mostani sikerünk, az országos elismerés megyeszerte mozgolódást eredményezne...

Egv megyeszékhely gazdasági és szellemi értékeinek, az ott lakó emberek életkörülményeinek mindig is meghatározó szerepet szántak, és szánnak az ország egy-egv területén, így Heves megye lakosságának újat teremtő munkájában, a nyugodt, az alkotó politikai légkör kialakításában. Egyebek mellett ezért is vált gyakorlattá — az MSZMP Politikai Bizottsága 1973 júliusában hozott határozatai alapján — szűkebb hazánkban is, hogy a megyei pártvezetés rendszeresen számon kéri a megyeszékhelyi pártbizottság várospolitikai tevékenységét, mérlegeli és minősíti az eredményeket és meghatározza a legsürgősebb feladatokat. A legutóbbi egri számvetésre, számadásra a közel, múltban került sor.

Egységes

szemlélettel

Az elmúlt öt évben — állapította meg többek között a megyei párt-végrehajtóbizottság — számottevően javultak a várospolitika szervezeti és politikai feltételei Egerben. A város} pártbizottság eredményesen dolgozott azért, hogy a város párttagsága, a helyi állami és társadalmi szervek egységesen ítéljék meg a városfejlesztés politikai céljait és egységesek legyenek azok megvalósításában is. Jó alkalom és kellően kamatoztatják a városban a párttitkárok havi munkaértekezleteit, az állami és a tömegs zer vezetek ve. zetőinek heti és negyedéves megbeszéléseit, valamint a gaadasági vezetők számára szervezett különböző fórumokat.

A városi tervekről, fejlesztésekről elsősorban a tanács és a népfront szervez nyilvános vitákat, amelyek iránt egyre nagyobb a lakosság érdeklődése. Gyakran és sokan vállalnak pluszmunkát Egerért. Ez egyben a városhoz való ragaszkodásnak is bizonyítéka. Mi sem igazolja mindezt jobban, hogy 1976-ban tizenkilenc és fél millió, 1980-ban pedig már nem kevesebb, mint 32 millió 727 ezer forintot eredményezett — elsősorban a gyermekintézmények fejlesztésére fordították — a város üzemeinek, vállalatainak, szövetkezeteinek, intézményeinek és lakosságának társadalmi összefogása.

Az adottságokat kihasználva

Az adottságokat és a hagyományokat sikeresen kihasználva fejlődik a város ipara. Nem jelent gondot sem a férfi, sem a női munkaerő foglalkoztatása, és lényegében már csak intenzív fejlesztésekre van lehetőség. Az országoshoz hasonlóan, az egri üzemekben is egyre nagyobbak a minőség követelményei, ha lassan is, de terjednek a korszerű üzem- és munkaszervezés módszerei. Ugyanakkor a termelés hatékonyságának növelésében, valamint a gazdálkodási költségek csökkentésében az eddig elért eredmények kisebbek a szükségesnél és a lehetőségeknél. Az viszont mindenképpen örvendetes, hogy a népgazdaság igényeinek megfelelően változott a foglalkoztatottak — a keresőképes lakosság 56,7 százaléka dolgozik az iparban és az építőiparban — minőségi összetétele. Elsősorban a szakmunkások és a magasabb

képzettségű dolgozók aránya emelkedett. Ezzel együtt természetesen nagyobb lett a politikai és a társadalmi szerepük, felelősségük is. A választott pártszervek tagságé, nak 40,6, a KISZ- és a szak- szervezet tisztségviselőinek negyven, illetve ötvenöt, a tanácstagoknak pedig negyvenhárom százaléka munkás. Hozzájuk hasonlóan az itt élő és dolgozó értelmiség nagy többsége is magáénak érzi a települést, és tudásukkal, szellemi értékeikkel évről évre jobban segítik a várospolitikai munkát.

A szakma országos irányítói és művelői is elismerik azt a munkát, amely megszépítve őrzi meg és adja vissza a történelmi város, mag eredetiségét és hangulatát. Arról nem is szólva, hogy 1967-től már több mint 620 korszerű lakást alakítottak ki a belvárosi rekonstrukcióban. Az egri megyei kórház új épületeiben ezekben a napokban fogadják az első betegeket, a jövő nyárra befejeződik a város négysávos útjának építése. Igaz, hogy soron kívüli és szükségintézkedéseket igényelt, de 1980 szeptemberében már egyetlen jogos óvodai igényt sem kellett elutasítani a városban. Ma már ugyan ritkán büszkélkednek véle, pedig nem iá olyan régen épült az új crossbar-telefonközpont és a körcsarnok is.

Mind-mind olyan létesítmény, amely önmagában és együtt is sokkal többet számít egy beruházásnál, egy építkezésnél.

Feszítő gondok,

korlátozott

lehetőségek

A következő számokból a város legnagyobb gondja Is

hosszú, egy... de mindig elrontja. ..

Megőrizve az új fent felcsapó, pajkos jókedvet, visz- szatórimk a brigádra: kerek egy tucat éve, hogy először nyerték el a szocialista címet, s azóta folyamatosan, zökkenőmentesen haladnak előre. Szorgalmuk, munkaszeretetük példás, pedig a helyzetük valóban nem könnyű, hiszen januártól december végéig állandóan a szőlőben és a gyümölcsösben vannak.

— Bizony —, csatlakozik egy asszony a brigád vezető szavaihoz —, és úgy képzeljék el, hogy ezeknek a nőknek semmi se jó: télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van, hát ki lehet ezt bírni...?!

Hiába, a jókedv töretlen, de az tagadhatatlan, hogy a hideg januárban metszettek, és március 10-re már végeztek is vele, és azóta is, ami jön, jól, gyorsan, sorban, egymás után: karózás, kárlekötés, feltöltés, pótlás. .. lehetne sorolni egészen a gyümölcsszedésig, a szüretig, majd az ismét soros metszésig.

Munkahelyükre busz hozza az asszonyokat. Reggel' 3'47-kor kezdenek, délután ötig dolgoznak. A korai munkába indulás főleg télen nehéz.

— Mi, történik, ha valaki lemarad a buszról?

— Olyan nincs, az kizárt — mondja Benus Ferencné, a brigádvezető helyettese. — Puskáshoz vagyunk kötve, ő a pilótánk, és mese nincs, indul, ha itt az ideje.

Benusné egyébként nagymama: négy unoká ja van,

kiderül. 1979 végén 62 SOI

lakosa volt Egernek, 11,5 százalékkal több, mint öt éwej korábban. A rendkívül nagyá

arányú bevándorlást — amei lyet megszüntetni aligha le» hét — a lakásépítés megkö-j zelítően sem tudja követni.’ Ígéretes tervek, elképzelések ugyan vannak és lesznek is, de a pénz a mai világban még egy megyeszékhely számára is fölöttébb nagy úr.

És nemcsak új lakásokra kellene több. Anyagiak hiányában változatlanul megölj datlan a város nyugdíjas} felnőtt és fiatal lakosságának kulturált szórakozása, a szabad idő hasznos eltöltése. A' gondokon valamit minden bizonnyal enyhítene — ahogyan a végrehajtó bizottság ülésén is elhangzott —, ha az üzemek, vállalatok ilyen jellegű intézményeinek aj-j tájait a nem ott dolgozó fiatalok előtt is kinyitnák. Fájó, de igaz: a legjobb :án-' dék ellenére sem sikerült még egy mozit, vagy egy könyvtárat se építeni a több ezer embernek otthont adó Csebokszári-városrészen. S ugyancsak a szomorú tényékhez tartozik, hogv az úszósport egykori fellegváréj ban tovább romlottak a sportág tárgyi feltételei.1 Több mint rossz hír, hogy az oly régóta óhajtott ötven méteres fedett uszoda megépítéséhez szükséges anyagiaknak csak egy részét sikerült eddig előteremteni.

Zsúfoltak a város általát nos és középiskolái. Ezért is érdemel figyelmet az a javaslat, hogy olyan új oktatási intézményeket lenne in-} dokolt Egerben építeni, amej lyeket a demográfiai hullámtól függően általános és középfokú oktatásra is használni lehetne. A középiskolák, a kollégiumok dönti többsége rendkívül rossz állapotban került át a megyétől a városhoz, a felújítási munkálatokhoz igen tetemes milliókra lenne mielőbb szűké ség, Eger ezt egyedül néni is tudja megvalósítani. A1 „külső segítséget” annál is inkább joggal kérhetik az egriek, mert a kollégiumok^ ban egyrészt nem egriek lakj nak. másrészt az iskolák padjaiban is igen sok azoknak a fiataloknak a száma} akik csak tanulni jöttek a városba.

Eger természetesen nenas csak az egrieké, hanem a megyéé, az egész országé. Aa eredményeken kívül a gonJ dokon és a tennivalókon is osztozni kéül tehát a városhatárokon túl is.

Hogy még szebb, még gazdagabb legyen a város, hogy még gondtalanabbul tudja szolgálni a politikát.

Koós József

és ha valaki kérdezi róluk}

vége-hossza nem lenne, úgy tudná mesélni, melyik milyen, mit csináltak, mii mondtak...

Pokor Lászióné viszont a fiatalabb korosztályhoz tartozik, egyike azoknak, akik leginkább hajlanak vidám szóra, nevetésre.

— Nálunk két gyerek van; Laci fiam 11 éves, a kistó*- nyűnk pedig, Erika szepJ temberben megy iskolába» Rajta kívül a brigádból még négy másik is most kezdi majd az elsőt, hát úgy döntöttünk, hogy majd patron náljuk őket, nekik kis ajándékok, segítség a sulinakí amikor szükséges.

Utóbbiban nagy gyakorlata van a brigádnak: a tsz vezetőségével kötött szocialista szerződés alapján na.- gyon sok olyan munkát vállalnak, ami jóval túlmutat konkrét gazdasági feladatukon. Csak. 1980-ban például a felajánlott 10 helyett 20 óra társadalmi munkát végeztek. Egyebek közt ezt is értékelték, mikor a többi jó közül a Győzelem III. brigádot tüntették ki a kongresszusi oklevéllel. Mast ép-} pen az ezzel járó pénzjutalom differenciált, igazságos elosztásán törik a fejüket,

— Mégis, hogy gondolják? — kérdezzük búcsúzóul, mire Pokor Lászlóné s a többiek jót nevetnek:

— Mindennap másképp ,

B. Kun Tibor

1981, május 31., vasáriig

Teljes csapói

Moldvay Győző

Már az alakulás jól kezdődött. Jobbára olyanok tömörültek a „Boldogi Kisipari Munkabrigád” kötelékébe, akik falun, városon korábban is jobbára együtt vállaltak építkezést, tatarozást, közületi és magán jellegű feladatot. A brigádvezető személyében szintén könnyen szót értettek. Fülöp József mestere a szakmának, amel. lett jó szervező, ért az emberek nyelvén, tagja a pártnak és a községi tanácsnak, s már korábban képes volt megmozgatni a helybeli iparosokat különböző társadalmi munkákra. Legyen ő a brigádvezető, mondta Ki a verdiktet Futó István szobafestő, és rábólintott a többivel együtt Petrovics Ferenc épületburkoló, Németh István villanyszerelő éppen úgy, mint Bugyi András fuvaros, vagy Horváth József ács. E nevek fölemlegetése egyébiránt arról győz meg, hogy komplett együttest sikerült Fülöp Józsefnek a kisipari munkabrigád-moz- galom zászlaja alá toboroznia. Vagyis: így, együtt, az alaptól a tetőfedésig elvégeznek az épülő házon mindennemű munkát.

Reklamáció nélkül

Hogy ezeken felül minő dolgok minősítik a községük nevét viselő munkabrigádot? Moczó Andrásné, a KIOSZ körzet, csoportjának titkára így , vélekszik: „Vállalt és végzett munkájuk kapcsán panasz, reklamáció nem futott be hozzánk. A munkabrigád tagjai pontosan tesznek eleget adózási, tagdíj- fizetési kötelezettségüknek, továbbá segítettek a konKONGRESSZUSI OKLEVÉL A SZŰCSI ASSZONYOKNAK

A szőlő és a munka gyümölcse...

Mintha már igazi nyár lenne, olyan nagy a hőség. A 32 tagú szűcsi asszonybrigád — hivatalos nevén a Győzelem III. — az ott dolgozó gyöngyöspatai csapattal együtt, alaposan kihevült a tűző napsütésben. A magasművelésű szőlő —, melyben sok kárt tett a téli fagy és a száraz tavasz — csak gyér, gyenge leveleket mutat, enyhet egyelőre nem ad.

Legjobb lenne nekivetkőz- nd, ahogyan a diáklányok szokták nyári munkában, de ehhez már nem elég fiatalok, legtöbbjük komoly családanya, és néhány nagymama is akad, így hát eszükbe sem jut, hogy köny- nyebb öltözetben is lehetne. Ezt szokták meg. ebben élnek, a kis pihenő mégis jól jön a diófa alatt, a dűlőút mentén, ahová Nagy Miklós, a Mátrai Egyesült Termelő- szövetkezet személyzeti csoportvezetője — s egyben a közművelődési és verseny- bizottság elnöke — kérte őket.

Mire letelepedünk, a közeli, völgyben megbújt faluból felér hozzánk a harangszó, jelezve, hogy elérkezett, az ebéd ideje. Nosza, kiterítik ölükben a kendőt, előkerül az elemózsia, s amint kezdődik a falatozás, megindul a beszéd is.

— Szőlészek vagyunk, kimondottan szőlészek — „tolmácsolja” a többfelől érkező szavakat Kalcsó Pálné, a párt központi bizottsága’ kongresszusi oklevelével frissen kitüntetett szocialista brigád vezetője.

— Ügy gondolnánk, nehéz a szőlészet, férfimunka. ..

— Nekik ott a bánya.

— Meg a háztáji...

Ez utóbbit fiatalasszony mondja, a többiek nevetik, ők tudják, miért, de a jókedv a lényeg, s erre — percek alatt kiderült — hajlamos a szűcsi asszonycsapat. Míg egymást ugratják, tréfálkoznak, Nagy Miklós elmondja: a 8000 hektáros

gazdaságban 600 hektár a közös szőlő, s ehhez jön még másik 300 hektár háztáji, ez a legfontosabb gazdálkodási águk. Ez, amiben most a szűcsiek és a pataiak dolgoznak, államilag támogatott, új telepítés. fajtára nézve a rizling, a rizlingszilváni és a saszla az uralkodó, de — sajnos, a fagy...

Bizony, a gondosan felkötözött venyigék közül jó néhány vessző lehangolóan sivár, csupasz, s ha alul nem mutatkoznának kis, gyenge rügykezdemények, teljes kifagyásra gondolhatnánk.

— Ügy izgultunk érte, metszettük, ápoltuk, és most mégis veszélyben van a szőlőnk, legalábbis a korai fajta biztosan.

Az. egyik brigádtagból nagy sóhajjal kiszakadt mondat jelzi, hogy — bár hajlanak a jókedvre —, bizony, aggódnak munkájuk gyümölcséért. Érthető is: ebben a gazdaságban a jövedelem 42 százalékát a szőlő adja. A szőlő, amelyben a szűcsiek és a pataiak mellett még két másik női brigád dolgozik, összesen általában lehetnek kétszázan, s köztük férfiak csak itt-ott mutatóban.

— A nehezebb munkára — szól újra az a fiatalasszony, aki az imént jókedvre derítette a többieket, s ez a hangulat most újra visszaröppen a diófa alá, kellemes összevisszaságban szálldogálnak a megjegyzések.

— Bizony, a nehezebbre... a férfiak.

— A fárasztóbbra...

— Otthon, a háztájiban.

Aztán, egy komolyabb

hang: — Különösen a metszés, azt sehogy sem tudom megtanítani az uramnak. . .

— Pedig milyen egyszerű — vág a szavába a szomszédja — egy hosszú vessző, egy rövid, aztán újra, egy