Népújság, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-24 / 120. szám

I A hőn áhított aluljáró • Trapper farmer — Falu városi színvonalon Füzesabonyi megálló — Füzesabony! Átszállás... — Kérem, vigyázzanak stb. — hallatszik a nap 24 óra. jéban átlagosan hatpercen, ként a vasútállomások is­mert figyelemfelhívó hang­jelzése után. Naponta több ezren megfordulnak ezen az állomáson, de valljuk meg, csak kevesen hagyják el a pályaudvart, hogy szét is nézzenek a nagyközség­ben. Átutazók, Nem érdek, li őket a falu. Pedig bizto­san klnek.kinek mondana, mutatna valamit. Mint ahogy legutóbb is tapasztaltuk, ami­kór Blahó Istvánnal, a nagy­községi pártbizottság első titkárával, és dr. Orosz Mik. lássál, a nagyközségi közös tanács vb-tltkárávai Füzes­abony hétköznapjairól, örö­meiről, s gondjairól beszél­gettünk. ★ — Kezdjük a vasúttal — javasolta a párttitkár. — So­kan úgy vélik, hogy meg­határozó szerepet játszik életünkben a községet ket­tészelő fő vasútvonal. Holott pontosan arról van szó, hogy a MÁV politikai, kulturális, s egyéb szerepe az utóbbi években csökkent. — Ez mivel magyarázha- tó? — Füzesabony járási szék. hely, ezért itt több a lehető­ség. 1969-től itt működik a Mátravidéki Fémművek egyik gyára, de mondhat­nám, hogy a IV. ötéves terv_ időszaktól egyébként is fej, lődött községünk. Jellem­zőbbé vált az iparosodás. Van nálunk javítószolgálta. tó ktsz, vegyesipari szövet_ kezet, amelyek BNV-díjas termékkel dicsekedhetnek. De nem kevésbé ismeretlen az Újabb üzem, a budapesti központú EK1SZ sem, ahol a keresett farmerokat — többek között a Trappért — készítik. Két jöl gazdálkodó mezőgazdasági üzemünk van. Nem kis dolog, az ÁFOR- telepünk 1980-as évi hárcrm- milliárd-egyszázmillió forin. to a forgalma is. Három me­gyének biztosítja az ellátá­sát! Gyárakban, üzemekben dolgozik már a 7700 lakos többsége, — Ez azt jelenti, hogy „tá~ valódik” a falu a vasúttól? „Lerakták" a gondokat, ba­jokat, örömöket? —- Erről szó sincs. A kor­szerűsítés következtében csak a mozdonyok füstje szállt el — ami nagy megköny- nyebbülést jelentett —, de a* sínpárok mindig ketté fog­ják osztani a községet, min­dig itt maradnak. — Ez azonban már csak 19t4.ig jelent problémát — vette át a szót dr. Orosz Piaccal együtt építették fel a község központjában az új, ABC-áruházat kádunk el a vasúttól.) Ez azt jelenti, hogy Ernődtől Hat­vanig. Putnoktól, Új szászig terjed, ami például a görög államvasutak nagyságával egyező terület. ■ Arra a kérdésre, hogy mi járul még a dinamikus fej­lődéshez, egybehangzóan azt válaszolták, hogy a költség- vetési üzem egyre szaksze­rűbb munkája, valamint az összefogás. — Milyen célok megvaló­sításán dolgozik most a fa­lu? — Extra igényeink nincse. nek — feleli Blahó István. Nem akarunk várossá lenni, mert ennek nincs alapja, de azon dolgozunk, hogy meg­teremtsük a városias élet. színvonalat, mégpedig úgy, hogy élvezhessük annak min­den előnyét, s elkerüljük a hátrányait. Igényes emberek élnek itt, ám nemcsak igé­nyeik vannak. Sokat tesznek a célok elérése érdekében, volt. olyan esztendő, amikor hárommillió forint értékű társadalmi munkát• végez­tek. Ha például a telepi óvó. da építésénél nem segítenek, akkor a tervek negyedét sem valósíthattuk volna meg. — Jól sikerült a munkás, lakás-építési akció — vette át a szót a tanácsi szakem­ber. — Eddig 74 ilyen ott­hon épült meg, az V. ötéves tervben pedig a Füzesabony, ban elkészült összes lakás száma elérte a háromszázat. A munkáslakás-építési akci­ót tovább folytatjuk. A ma­gánépítkezési kedvet pedig olyan telkek eladásával biz­tosítjuk, amelyek mefelelnek az igényeknek. Tervek, célok megvalósu­lása. Mi volt? Mi lesz? Örö­mök, s gondok. Természete­sen nem törekedhetünk a teljesség igényére. Azonban úgy érzem, hogy Blahó Ist­ván nagyon sokat elmondott beszélgetésünk végén utolsó mondataival: — Füzesabonyban olyan ötéves tervet zártunk, ami­lyet elképzeltünk. Maradék_ talonul sikerült megvalósíta­ni mindent. Még álomnak is szép lenne egy hasonló terv. ciklus, de úgy érezzük, hogy a következő sem lesz szegé­nyebb! Kis Szabó Ervin Városias lakótelep épült a víztorony köré Miklós. — Ha bármelyik fü­zesabonyi lakostól az utóbbi években megkérdezte volna valaki, mit szeretne, egyön­tetűen azt válaszolták volna, hogy vasúti aluljárót. A meglevő felüljáró ugyanis nem megoldás. Megnehezí­ti az öregek és a gyermekek közlekedését. A munkások több mint a fele pedig az úgynevezett „telepről” jár be mindennap a faluba. Tehát, naponta többször is meg kell mászniuk a lépcsősort. — 1975-ben — folytatta a párttitkár — olyan pártha­tározatot fogadtunk el, amely kimondja, hogy te­remtsük meg az aluljáró építésének feltételeit. Ügy, hogy amikor erre lehetőség nyílik, azonnal megkezd­hessék a munkát. Így aztán elkészültek a tervek, s nagy örömmel mondhatom, hogy Füzesabony egyik fő gond­ja, az aluljáró-építkezés ez évi megkezdésével megoldó­dik. A megyei tanács tíz­millió forinttal járul a költ. ségekhez, a többit pedig a MÁV fedezi. Az, építkezés­hez segítséget, ígért a helyi honvédségi alakulat, de bát­ran mondhatom, hogy a la­kosság is kiveszi a részét a munkából, annak érdekében, hogy az eredeti határidőre, 19S4-re megépüljön a hőn áhított aluljáró. — Az előbb említették, hogy a járási székhely lehe­tőségeket jelent. Miben mu­tatkozik ez meg? — Több, fontos igazgatási központ itt székel — mond­ta a vb-titkár. — A Füzes, ab ony és Vidéke ÁFÉSZ, nek tíz községre terjed a hálózata, itt van a pénzin­tézet, a postahivatal, ami szintén körzeti központ lett. A MÁV itt hozta létre a te­rületi üzemfönökséget. (Eb­ből is látszik, hogy nem sza­Biológiai disputa Egerben Gyermek* gyógyász­konferencia A gyermekgyógyászok egyesülete kétnapos tudo­mányos konferenciát rendez a jövő héten Egérben, a Technika Házában. A me­gye gyermekgyógyász szak­orvosai mellett részt vesznek a tanácskozás munkájában a szomszédos megyék gyer­mekgyógyászai is. Több té­makörben vitatják meg a betegellátás helyzetét, a kór­házi és körzeti gyermekor­vosi munka körülményeit, a gyakoribb betegségek gyó­gyításával, megelőzésével kapcsolatos időszerű tenni­valókat. Qjimm 1181. május 24., vasárnap Csütörtökön, pénteken és szombaton rendezte meg a Magyar Biológiai Társaság általános és elméleti bioló­giai szakosztálya szakmai ismeretterjesztő előadássoro­zatát Egerben, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola közpon­ti épületében. A háromna­pos tanácskozás — amelyen kutatók, egyetemi és főisko­lai oktatók vettek részt — fő témája a biológiai memó­ria volt. Érdekes és tudo­mányos szempontból idősze­rű problémákat tárt a hall­gatóság elé többek között Csaba György Recep’D[-me­mória, illetve Csányi Vil­mos A memória evolúciója című előadása. A pénteki programban Gánti Tibor Kogitátor: egy gondolkodó lágy automata alapelvei cí­mű beszámolója váltott ki nagy érdeklődést. Az el­hangzott tájékoztatókat min­den alkalommal tartalmas szakmai vita követte. Péntek délután ünnepélyes ese­ményre is sor került: Törő Imre, a Magyar Biológiai Társaság elnöke ekkor adta át ugyanis Frenyó Vilmos­nak a Gorka Sándor-, illet­ve Kiszely Györgynek a Hu. Zella Tivadar-díjat. A biológiai disputa teg­nap, a Bükki Nemzeti Park­ban tett kirándulással ért véget. Népi ellenőrök vizsgálják A demokrácia fórumai Országos vizsgálati prog­ramhoz kapcsolódva készít felmérést a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság arról, hogyan érvényesül a munkahelyeken az üzemi demokrácia. A vizsgálatba a Szakszervezetek Heves me­gyei Tanácsának aktivistái is bekapcsolódtak. A megyé­ben 46 gazdálkodó egység­nél tájékozódnak arról, biz­tosítják-e a feltételeket a demokrácia fórumainak mű­ködéséhez, követi-e intéz­kedés az itt elhangzott ja­vaslatokat. véleményeket. A vizsgálat tapasztalatairól készült összefoglalót a me­gyei Népi Ellenőrzési Bí­zotté« g ülése is napirendre tűzi. Rigába készülnek Látogatóban a hatvani Damjanich Néptáncegyüttesénéí Három esztendeje működik a hatvani, Damjanich Szak­munkásképző Intézet nép- táncegyüttese. és ami ritka­ság ilyen korban: több je­lentős sikert könyvelhet el. Mint a csoport oktatója, ko. reográfusa. Szabó József fel. emlegette, az 1979-es egri diáknapokon a zsűri feszti­váldíjra érdemesít ette a fia. tál táncosokat, sikerrel lép­tek fel a siófoki nemzetközi táborban, s további ered­ménylistájukra kívánkozik Sárospatak. ahol 1980-ban szint m a diáknapok egyik megi> intését szállították. Az egri fesztiváldíj különösen sokat jelentett a fiatal mű­vészeti együttes életében. A fenntartó tanintézetnek ak­kor még ilyen célra keve­sebb pénze volt, ezért a ju­ta lomösszegből vásárolták meg a fiútáncosok újabb míi- .sordarabjához szükséges öl­tözéket. Két próba között, a.az el­ső külföldi út küszöbén, be­szélgettünk Ambruzs Sán­dorral, a szakmunkásképző intézet igazgatójával is. kí­váncsian arra, hogy milyen megfontolásból karolták fel a néptáncmozgalmat. — Iskolánk kezdettől tá­mogat minden olyan törek­vést, ami elősegíti a hoz­zánk kerülő fiatalok látókö­rének szélesítését, kultúráló, dását. Kezdtük a házi könyv­tár kialakításával, folytattuk a Filharmónia által szer­vezett hangversenyekkel, a klubtermünkben rende­zett kiállításokkal, majd olyan műfajhoz nyúltunk, amelynél diákjaink nemcsak befogadók, hanem maguk is művelik a művészet vala­mely ágát. Nagy segítségünk, re volt ebben matematika— az oktatás két.három évére kell tervezni, s ezalatt is gyakori a fluktuáció. Már előre félek, hogy lesz-e szep­temberben. az első éves ta­nulók között, hat-nyolc fiú és leány, aki a végzősöktől átveszi a stafétabotot, azaz a csizmát és a főkőtőt. A re­pertoár kialakításával szin­tén csínján kellett bánnunk, hiszen jobbára kezdők búj­tak egy-egy szereplés alkal­mával táncruhába. De becsü­letükre legyen mondva, szor­galmuk és példás kitartásuk méghozta gyümölcsét. A „Nagykóoyi verbunk”, a „Kalocsai párnástánc” mellé műsorunkra iratkozott Ba­bos Károly koreográfiája, amely a „Dunántúli táncok" címet viseli, mostanában pe_ dig a szólókkal fűszerezett „Szatmári szvit” jelent a fiataloknak igen sok mun­kát. Ennek a koreográfiáját én készítettem. premierje Rigában lesz és „kottája” szerint Keserű István, Kap- lányi Erzsébet táncolja majd a szólókat. Illetve párosokat egy-egy csoportos szereplés után. Hogy kik segítik még a remélhető sikert? Bízom benne, hogy mint eddig, Szedői Éva, Balogh Erzsi, vagy a fiúk közül Mészáros Attila, Askó Imre, Fodor Sándor ezután is legjobb képessége szerint képviseli a „Damjanich” színeit. Elmondotta később a tánc- együttes koreográfusa és ok­tatója. hogy a mozgalom ki­bontakozását nem csupán as intézet támogatja, hanem bőven akadnak külső segí­tők is. Babos Károly „Du­nántúli táncok” cimű kom­pozíciójához például Novák Ferenc, a Bihar Táncegyüt. Próbán a tornateremben (Fotó: Szabó Sándor) fizika szakos tanárnőnk. Szabóné Major Julianna, aki a tantestület részéről patronálta a mozgalmat, szervezve az induló osztá­lyokból a táncos lábú leá­nyokat, fiúkat. Aztán egy másik szempontot sem hagy­hatunk figyelmen kívül! Hatvan térségében élnek még a hagyományok, ame- • lyeket érdemes ápolni, ér­demes átmenteni a jövőnek. Hát így indult a dolog, így jutottak oda munkásfiatal­jaink, hogy a SZOT illetéke­sei felfigyeltek rájuk, s már zsebükben érezhetik a Rigá­ba szóló vonatjegyeket. Húsz napot töltenek ott. nemzet­közi csereüdültetés kereté­ben. s többfelé adnak önálló műsort, lépnek fel más né- -pek fiaival. Indulás június 28-án .... Hetente kétszer próbál az együttes. Kemény ez a mun. ka, nem enged lazítást Sza­bó József, aki éppen mosta­nában fejezi be a kéteszten. dós táncoktatói tanfolya­mot. De csak azért, hogy utána, magasabb szinten, to. vább folytassa. Tevékenysé­gét több tényező nehezíti. — Könnyű azoknak, akik stabil együttest kapnak kéz­hez, ilyennel dolgozhatnak. Nálunk, a szakmunkásképző. tfen, mindent rövid távra, tes művészeti vezetője adott ötleteket. Rövidesen a Nóg- rád Táncegyüttes zenekarára lesz szüksége a hatvani gárdának. Mivel kísérőt nem tudnak vinni magukkal, a tarjáni muzsikusok játsszák hangszalagra a tánczenét* Más esetben saját nóta zá­suk helyettesíti a gépi mu­zsikát. Abruzs Sándor vi. szont már túltekint Rigán, a távolabbi jövendőbe, s mint a város társadalmi életének egyik munkálója, központi együttes megteremtéséről ál­modik. Vagyis azt szeretné elérni, ha a helyi üzemek,* vállalatok támogatásával,' összefogásával megterem­tődnék pár éven belül a Hatvani Népi Együttes. Anyagiak nem lehetnek en­nek az akadályozói. A cipő­gyár, a konzervgyár, és a Lenin Termelőszövetkezet dolgozóiból pedig kikereked­het a tánckar, a hozzá illő kis táncegyüttes. És az után­pótlást a szakmunkásképző intézet „szállítja” majd eszép munkához. A „Damjanich” már nagyon sokszor bizo­nyított ebben a városban; Minden nemes ügy oldalán ott találtuk az utolsó évti­zedben. Bízzunk benne, hogy az újabb elképzelés szintén megvalósul, éppen általuk, éppen a munkásfiatalok, a kitűnő tantestület, az oktatói kar nemes hozzáállása rés> vén! Moidvay Győzi i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents