Népújság, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-23 / 119. szám

I PÉNTEK ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK A Vaslady áldozatai A BELFASTI MAZE'BÖRTÖNBEN ugyanazon a napon halt meg a harmadik és a negyedik fogoly. Bobby Sandshez, az első áldozathoz és Francois Hu- ghezhoz hasonlóan Raymond McCreesh és Patrick O’Hara is azért kezdett éhségsztrájkot, hogy ne kö­zönséges bűnözőként, hanem politikai fogolyként ke­zeljék őket. A kettős halálhír nyomán Belfastban, Londonderryben és a lángoló Észak-Jrország egyéb városaiban ismét repültek a benzinespalackok, újra tüntetők csaptak össze a karhatalommal. Ilyen szem-, pontból volt valóságalapja annak a Londonban fogal­mazott hivatalos brit közleménynek, amely szerint a zavargások ,,a szokásos” jelenségekhez vezettek. MÉGSEM LEHET MEGSZOKNI EZT — sem a fogalmazást, sem a cinizmust, amely mögötte van. ősi jelenség, hogy azok, akik politikai, társadalmi, nemzeti problémákat erőszakkal szeretnének megol­dani, mindig arra számítanak, hogy szövetségesük­ké válik a megszokás. Bobby Sands nevét — gondol­hatják ezekben a napokban a londoni Downing street 10., a kormányfői rezidencia táján — még világszer­te ismerik. De Sands — mondjuk — tizenötödik sorstársára már kevesebben figyelnek majd fel. Ez a gondolkodásmód (ami ráadásul másokat humaniz­musból, az emberi jogokból rendszeresen kioktató körökből származik) nemcsak köz-, hanem önveszé­lyesnek is bizonyul. AZ ULSTERI POKOL teljes igazságához ugyanis nemcsak az önkéntes halált igenis egyértelműen po­litikai okokból vállaló huszonéves ír katolikus éh­ségsztrájkotok, hanem az egyáltalán nem önkéntes halált vállalni kényszerülő, ugyancsak huszonéves ír protestáns rendőrök vagy éppen angol katonák is hozzátartoznak. Ez utóbbiakból, a rossz ügyért fegy­verbe kényszerített fiatalokból egyedül a mostani hét elején öt volt a halálos áldozatok száma. Ez a másik tragikus szám azonban nem csökkenti, hanem éppenhogy súlyosbítja a Thatcher-kabinet történelmi felelősségét, Nagy-Britannia jelenlegi kormányfője szívesen veszi, hogy a kérlelhetetlenség megtestesítő­jeként Vasladynek nevezik. A név és a mögötte lé­vő tartalom azonban egyre inkább jobb sorsra érde­mes északír — és angol — fiatalok tragikus halálát idézi. HARMAT ENDRE Strougal Moszkvában Lttfwmtr Strougal, a CSKP KB elnökségének tagja, csehszlovák miniszterelnök j pénteken rövid munkaláto- i gatásra Moszkvába érkezett. 1 Sírougalt fogadta Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB PB I tagja, a Szovjetunió Mi- ‘ nisztertanácsának elnöke. A találkozón többek között át­együttm üködén megállapo­dások végrehajtásával ösz- szefüggő kérdéseknek. A két politikus véleményt cserélt időszerű nemzetközi kérdésekről is. Hangoztatták az SZKP XXVI. kongresszu­sén elhangzott békejavasla­tok valóra váltásának fontos­ságét. HELSINKI: Helsinkiben pénteken dél­ben Taisto Sinisalo a lel nők megnyitotta a Finn Kommu_ nista’ Párt. XIX. kongresszu. sát, amelynek jelszava: bé- ke-demokrácia-szocializmtu. A párt alelnöke üdvözölte a külföldi testvérpártok dele. gációit, köztük az MSZMP küldöttségét, amelyet Havasi Ferenc, a PB tagja, a KB titkára vezet. WASHINGTON: Reagan, amerikai elnök és Schmidt nyugatnémet kan­cellár péntek délelőtt meg­tartotta második és egyben utolsó megbeszélését. A ta­lálkozón a legfontosabb té­ma — csakúgy mint az elő­ző tárgyaláson — a had- színtéri atomfegyverekről tartandó szovjet—amerikai megbeszélések kérdése volt. Reagan és Schmidt het- venperces csütörtöki megbe. szélesén nem jutott idő a napirend valamennyi kérdé. sének megvitatására és ezert határozták el az újabb talál­kozó megtartását. GRAZ: A vezető testületek meg­választásával pénteken dél. után befejeződött Grazban az Osztrák Szocialista Párt XXVI, kongresszusának első napja. A leadott érvényes szavazatok 98 százalékával ismét az OSZP elnökévé vá­lasztották Bruno Kreiskyt, aki 1967 óta áll az osztrák kormánypárt élen. LONDON: Londonban, az Old Bailey bíróság esküdtszéke pénte­ken Peter Sutcliffe-t, a „1/orfcshire-i hasfelmetnöt” bűnösnek mondta ki 13 nő meggyilkolásában. A 12 es­küdt közül csak ketten fe­leltek nemmel arra a kér­désre, hogy bűnös-e a 34 éves férfi gyilkosság elkö­vetésében. Az esküdtszék döntésének ismertté válása után a bíróság nyomban ítéletet hozott: életfogytiglani börtönre ítélte Sutcliffet-t. NEW YORK: Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa pénteken egyhangúlag újabb fél évre meghosszab­bította a GoUn-fermsíkon állomásozó ENSZ-erők (UNDOFI mandátumát.. A BT 14 tagállamának képvi­selője .szavazott a mandá­tum ez év november 30-ig történő meghosszabbítása tekintették a két ország kap­csolatait és különös figyel­Luboniir Strougal a n«p folyamán hazaérkezett Prá­mellett. Kína képviselője nem vett részt a szavazás­met. szenteltek a gazdasági ben. ' fi fordított fWWro-Mt ütőn Az atlanti szövetség több mint három évtizedes hagyomá­nyait az idén nem tartották tiszteletben: a tavaszi külügy­miniszteri tanácskozás ez alkalommal megelőzte a hadügy­miniszterek eszmecseréjét, s a szokásokkal ellentétben nem is egy helyen tartották azokat. A külügyminiszterek Rómá­ban, a hadügyminiszterek Brüsszelben találkoztak, A szoká­sok ilyen módosítása mögött azonban aligha kell mélyebb okokat keresni. A NATO-taná «üléseket világszerte nagy figyelem kí­sérte, hiszen ez volt az első alkalom, hogy az új repub­likánus amerikai kormányzat magas rangú képviselői a nyugati katonai-politikai szö_ vétség fórumain fejthették ki a Reagan-adminisztráció elképzeléseit. A tanácskozás előtt Haig külügy- és Wein, berger hadügyminiszter kör. utat tett Nyugat-Európában, hogy konzultációkat foly­tasson a legfontosabb part­nerekkel. Már ekkor kide­rült: az új washingtoni ve­zetés egyáltalán nem kész a kelet—nyugati tárgyalások újpafelvételére. mivel — s ez azóta is fennáll — még mindig nem tisztázta végle­1981. május 23. szombat ges politikai irányvonalát. Ugyanakkor a nyugat-euró­paiakat arra akarták ráven­ni, hogy növeljék a fegyver, kezesre fordítandó összege­ket, elsősorban a szociális költségvetés rovására. Wein, berger követelésed méltán keltettek felzúdulást az NSZK-ban. ahol a válasz­tók a gazdasági visszaesés miatt amúgy is veszélyeztet, ve érzik életszínvonalukat. Tárgyalások? Az előzetes megbeszélé­seken az is kiderült, hogy a nyugat-európai NATO-álla- mok többsége komolyan ve­szi az 1979 decemberében hozott brüsszeli döntésnek azt a részét is, miszerint az európai nukleáris fegyverze. tek korlátozásáról tárgyalá­sokat kell folytatni a Szov­jetunióval. A római és brüsz- szeli tanácskozáson az eu­rópai szövetségeseknek sike. rült is valamelyes ígéretet kicsalogatni az amerikaiak­tól a tárgyalások felvételére. Ugyanakkor Washington (London és Bonn támogatá­sával) elérte, hogy még egy­szer megerősítsék az ameri­kai középhatótávolságú ra­kéták nyugat-európai tele­pítésének 1983-as megkez­dését. A nemzetközi sajtó lelep­lezte, milyen brutális nyo­mást gyakorol Washington szövetségeseire, Jól példáz­za ezt Richard Allen ame­rikai elnöki nemzetbizton­sági tanácsadónak az a ki­jelentése, miszerint a „pót­fegyverkezés” terveivel való szembehelyezkedés negatív módon befolyásolhatja az Egyesült Államok és szövet­ségesei viszonyát. Ez a fe­nyegető hangú intés elsősor. ban a hollandoknak és bel. gáknak szólt. Ebben a két országban továbbra is igen nagy az ellenállás a NATO- tervekkel szemben. A három legnagyobb holland párt szó­vivői például hivatalosan bejelentették: bármilyen koalíció is alakul Hollan­diában a választások után. mindenképpen ellenezni fog­ják, hogy a NATO 48 ha­BftEZSNYEV BESZELT TBILISZIBEN Legyenek aktív tárgyalások a nemzetközi enyhülés jegyében Leonyld Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke pénteken beszédet mondott azon az ünnepségen, amelyet a szovjet hatalom megteremtése és a Grúz Kommunista Párt létrejötte 80. évfordulójának al­kalmából rendeztek Tbilisziben. — Az SZKP XXVI. kong­resszusának külpolitikai ja­vaslatai szabaddá teszik a komoly .politikai párbeszéd­hez, a béke és a háború alapvető problémáiról foly­tatott tárgyalásokhoz vezető utat — mondotta a többi között Brezsnyev. Három hónap telt el a kongresszus óta, de egyetlen megvita­tásra előterjesztett javasla­tunk sem vált kevésbé je­lentőssé, sőt, Időszerűségük tovább növekedett. — Vegyük példának a Közel-Kelet térségét, amely közel van Grúziához és egész országunkhoz. Ami most eb­ben a térségben végbemegy, kegyetlen, tragikus és ve­szélyes. Vajon szemet huny­hatunk-e a palesztinok mil­lióinak jogfosztottsága. szen­vedése fölött? Vajon közöm­bösek maradhatunk-e Liba­non gorsa iránt, amely a szó szoros értelmében elvérzik az izraeli szoldateszka tá­madásai következtében ? Egyetlen meggondolatlan lépés; s a háború tüze a Kö­zel-Kelet egész térségét láng­ba boríthatja, s nem tudni, milyen messze repülhetnek a tiízből a szikrák. — A Szovjetunió olyan javaslatot terjesztett elő, amely jó esélyt ad arra, hogy kollektiven dolgozzunk a közel-keleti helyzet meg­szilárdítása érdekében. Ar. ról van szó, hogy hívjanak össze erről a kérdésről nem­zetközi konferenciát. Javas­latunk pozitív visszhangra talált az arab országokban és számos más országban. — Azt kívánjuk, hogy le­gyenek aktív tárgyalások a nemzetközi kapcsolatok meg­javítása jegyében. Ez teljes mértékben ' vonatkozik a Perzsa-öböl térségében és az Afganisztán körül kialakult helyzetre is. F. helyzet azért éleződött ki, mert Washing­ton durva nyomást próbált gyakorolni Iránra és beavat­kozást szervezett az afgán forradalom ellen. — Álláspontunk Afga­nisztánt illetően világos. Tel­jes függetlenséget kívánunk az országnak, azt kívánjuk, hogy tartsák tiszteletben el nem kötelezett státuszát. A Szovjetunió, éppúgy mint maga Afganisztán is, a po­litikai rendezés mellett van, amely véget vetne az Afga­dáezatí robotrepülőgépet, (szárnyasrakétát) helyezzen el az országban. Hasonló ál­lásfoglalások hangzanak el Belgiumban is, A római NATO-tanAcslw*- zás dokumentuma azonban a párbeszéd felvételének kér­dését csak mintegy érintő­legesen említette. Nem vé­letlenül hívta fel a figyel­met a szovjet sajtó arra, hogy a kelet—nyugati meg­beszélésekre való hivatkozás csupán a fegyverkezési ver­seny fokozására tett erőfe­szítések álcázásául szolgál. Ezt támasztja alá a NATO- országoknak az az ismételt fogadkozása, hogy reálérték­ben továbbra is évi 3 száza­lékkal növelik katonai célú kiadásaikat. Az atlanti fórumokon — ha mérsékeltebb hangnem­ben is, de — elfogadták a világhelyzetről adott ameri­kai értékeléseket. Ez érinti a lengyelországi fejleményeket, az állítólagos szovjet fenye­getést és a „nemzetközi ter­rorizmus” kérdését is. Ez utóbbival kapcsolatban figyelemre méltó a NATO tizenöt tagállamának az az elhatározása, hogy a katonai paktum ..hatókörét kibőví­tik”. Egyszóval — ha nem is konkrétan megfogalmaz­va — arra hoztak döntést, hogy az atlanti haderők a jö_ vőben csatlakoznak majd az Egyesült Államok esetleges katonai akcióihoz Afrikában, Ázsiában. Latin-Amerikában, .vagy a Föld bármely orszá­nisztán elleni hadüzenet nélküli háborúnak és meg­bízhatóan szavatolná a be nem avatkozást. — A politikai rendezésről szóló megállapodás lehetővé tenné, hogy az afgán fél beleegyezésével meghatároz-* zuk a szovjet fegyveres erők Afg isztánból történő kivo­náséi ik határidejét és rend­jét. A csapatok kivonásét annak megfelelően lehetne megvalósítani, amelyen mér­tékben valóra válnak a lét­rejött megállapodások. . — A napokban ünnepel­tük a fasizmus feletti győ­zelem évfordulóját — foly­tatta Brezsnyev —, s egy hónap múlva lesz a 40. év­fordulója a Nagy Honvédő Háború kitörésének. Ezek az évfordulók újra és újra ar. ra késztetnek bennünket, hogy elgondolkozzunk: mi történik Európában, ahol kétszer kezdődött világhábo­rú. A 70-es években Európa megízlelte az enyhülést, most azonban a helyzet rosszabbodik, mindenekelőtt a NATO határozata miatt, hogy Nyugat-Európába új, közepes hatótávolságú ame­rikai rakétákat telepftenek. Felelősségünk teljes tuda­tában kell kijelentenünk: ha Európa földién új, a Szov­jetunióra és szövetségesei­re irányzott amerikai nuk­leáris rakétafegyvereket he­lyeznek el, kötelesek vagyunk további, kiegészítő védelmi intézkedésekre gondolni. Ha szükség van rá, megtaláljuk azokat a hatásos eszközöket, amelyek megvédik létérde­keinket. Akkor viszont ne panaszkodjanak a NATO tervezői. ! ‘ — Megismétlem, nem mi választjuk ezt. Bennünket nem vonz a kölcsönös elret­tentésen alapuló béke. Olyan békét akarunk, amelyben a fegyverzet szintje mind ala­csonyabb lesz, a sokrétű együttműködés viszont nö­vekszik.' — A Szovjetunió olyan megállapodás mellett van, amely csökkentheti a NATO és a Varsói Szerződés kato­nai szembenállását. E célra szolgál a többi között az a javaslat, hogy hívjanak ősz. sze konferenciát az európai katonai enyhülésről és le­szerelésről. A kérdéssel most 35 ország képviselőinek gában, ha ott a „nyugati ér­dekeket veszélyeztetve lát­ják.” Negatív mérleg Az atlanti tanácskozások józan elemződ rámutattak: a megbeszélések nem járul­tak hozzá sem a feszültség enyhüléséhez, sem a szocia­lista országok által ajánlott párbeszéd felvételéhez. Az európai NATO-országok vég­ső soron jóváhagyták a re­publikánus kormányzatnak a SALT—II. szerződést eluta­sító állásfoglalásait, a foko­zott fegyverkezési programo­kat, a Bécsben és Madrid­ban folyó megbeszélések be- fullasztását. Az atlanti szövetség, úgy tűnik, egyértelműen magáé­vá tette a Reagan-kormány- zat által hirdetett. erőfö­lény-elméletet is. Pedig az — mint azt Moszkvában több ízben aláhúzták — hiú re­mény! A Szovjetunió semmi _ /lyen módon nem engedi meg az erőviszonyok megváltoz­tatását, megvédi a szocialis­ta közösség alapvető bizton­sági érdekeit. Ugyanakkor a szocialista országok tovább­ra is fenntartják tárgyalási ajánlataikat, készek olyan kompromisszumokra, ame­lyek kölcsönösen elfogadha­tók és nem csorbítják egyik fél biztonságát sem. A ko­rábbi évek gyakorlata bi­zonyította. h így ilyen meg­állapodások létrejötte k-het- séges. Miklós Gábor (Telefotó Népújság —' TASZSZ—MTl—KS) madridi tanácskozása foglalj kozik. — Nyugat-Európa orszáJ gaiban növekszik az új ame­rikai rakéták telepítése el­leni, a Szovjetunióval foly­tatandó tárgyalások mielőb­bi megkezdését követelő mozgalom. Sok államférfi is megérti, hogy szükség van az enyhülés megőrzésére. És mind többen vannak azok) akik felismerik: a tárgya­lások elutasítása, a katonai erőre való támaszkodás olyan politika, amely le­mond a józan észről. Az SZKP KB főtitkára gazdasági kérdésekkel is fog­lalkozott. Elmondotta: az SZKP XXVI. kongresszusá­nak határozatai megmoz­gatták az emberek gondol­kodását, megnövelték az új iránt érzett felelősségüket. A fellendülés légköre, amely a kongresszuson megnyilvá­nult, az egész országban ér­ződik. A szovjet emberek jól kezdték az új ötéves terv első szakaszát, a statisztikai adatok meggyőző erővel bi­zonyítják ezt. Részletesen foglalkozott a kongresszuson tárgyalt élel- míszerprogram jelentőségé­vel, rámutatva: a most ké­szülő program a gazdaságok tapasztalataira épül fel, azok lehetőségeit veszi számítás­ba. Brezsnyev hangsúlyozta, hogy elsősorban a helyi kez­deményezéseknek kell tag te­ret adni az élelmiszerprog­ram megvalósításában. A legfontosabbnak minősítette az állattenyésztés fejleszté­sét, ehhez a takarmányter- mesztés bővítését. Az SZKP KB főtitkára a továbbiakban méltatta azo­kat a nagyszabású eredmé­nyeket, amelyeket Grúzia az elmúlt hat évtizedben az ipar, a mezőgazdaság, a kul­túra, a tudomány* a művé­szet fejlesztésében ért el. — Örömmel állapíthatjuk! meg, hogy Szovjet-Grúziá- ban a valódi internaciona­lista barátság légköre ural­kodik — mondotta. — A grúzok és az oroszok, az abházok és az ukránok, az őszetek, az örmények, az azerbajdzsániak, a görögök és a kurdok — együttvéve több mint 70 nemzetiség képviselői — kéz a kézbén dolgoznak a köztársaság és az egész szovjet nép felvi­rágzásáért. Brezsnyev méltatta a Grúz KP tevékenységét, hangsú­lyozva: a köztársaság kom­munista pártja szervezi és irányítja Grúzia dolgozóit feladataik megoldásában. Az ünnepi ülésen sok ez­ren vettek részt. Jelen vol­tak a szovjet köztársaságok és a hős városok küldöttsé­gei. Hatalmas tapssal kö­szöntötték az ünnepi ülés résztvevői, amikor a terembe behozták a Grúz SZSZK zászlaját — a zászlóvivő Meliton Kántorija volt, aki 36 évvel ezelőtt a Reichstag- ra tűzte ki a győzelem zász­laját. Leonyid Brezsnyev beszéde után Eduard Sevardnadze, a Grúz KP első titkára tett ígéretet arra, hogy a köz­társaság dolgozói megvaló­sítják a párt XXVI. kong­resszusán kijelölt feladato­kat. A forró hangulatú ülé­sen több más felszólalás hangzott el.

Next

/
Thumbnails
Contents