Népújság, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-19 / 115. szám
NEB-dosszié; £!$i!-kongresszus előtt Hz értelmiségi fiatalokrél Házak és kontárok Beszélgetés Fekete Tiborral, a KISZ KB rétegtanácstitkárával Avagy: a kislakásépítés helyzete Hatvanban Napjainkban sok szó esik az ifjúság helyzetéről, megítéléséről. s mivel rendkívül heterogén a kép — az életkor, a társadalmi helyzet, vagy a környezet különbözősége miatt is —, arra a kérdésre: Milyen ma az ifjúság? — nehéz lenne olyan értékítéletet mondani. ami általánosan igaz. Hogy jobban megismerjük a mai fiatalok életét, munkáját, gondolkodását, véleményét, politikai, erkölcsi magatartását, először tisztában kell lennünk azzal; milyenek az ifjúsági rétegek, csoportok. Csak így kaphatunk választ arra a kérdésre is: Hogyan látják a jövőjüket az értelmiségi fiatalok? Fél évtizede a KISZ Központi Bizottságában — a többi rétegtanács mellett — megalakult az értelmiségi fiatalok tanácsa. Titkára Fekete Tibor, akivel most a kongresszus előtt beszélgettünk a tanács munkájáról, sajátos feladatairól. — Az értelmiségi fiatalok gondjai eltérnek a mai ifjúság általános problémáitól, amelyek már korábban, mondhatni a IX. kongresszus előtt is ismertek voltak ... — A rétegtanácsok életre hívása éppen azt a célt szolgálta. hogy a fiatalok különböző rétegeinek feladatait, szerepét, az ifjúsági mozgalomba való aktívabb részvételét, segítsük. Az értelmiségi fiatalokra vonatkozóan figyelemmel kell lennünk, hogy komoly szakmai ismeretekkel rendelkeznek, ők a mozgalmi munkát is a szakmai munkájukkal hozzák összefüggésbe, s így vállalják szívesen. Nem általában, hanem egy-egy értelmiségi csoportra lebontva vizsgáljuk gondjaikat: Az értelmiségi fiatalok ta_ nácsában kilenc munkabi. zottság dolgozik. Agrár, jogász, kutató, műszaki és közgazdász, művész, népművelő, orvos, pedagógus és újságíró. Az elmúlt öt évben szinte valamennyi bizottság áttekintette a fiatalok helyzetét. Egészségügy, állam- igazgatási és igazságügyi ifjúsági napokat, tudományos konferenciákat rendeztünk; összesen 64 konferencián, 2272 előadáson. 6800 fiatal szakember vett. részt. — Hány értelmiségi KISZ- tagja van a szövetségnek? — Jelenleg 875 ezer tagja van a szövetségnek, ennek 29 százaléka értelmiségi fid- tal. Az öt esztendőt tekintve. a KISZ-tagek száma 53 966 fővel gyarapodott, ebből egyetemet, főiskolát végzett 30 605 fiatal. A létszámnövekedés 56.8 száza, léka értelmiségi. Ügy vélem, e jelentős növekedés a rétegeket érintő színvonalas, vonzó programoknak is köszönhető. — Feltételezem, hogy felméréseik során nemcsak arra kerestek választ, mi érdekli a fiatalokat, milyen gondokkal küzdenek, hanem, arra is, hogy mit várnak a KISZ-től, például segítséget a pályakezdésben ... — Igen. A különböző csoportokat, szakmákat vizsgál, va szemügyre vettük külön- külön is, milyen a képzésük, hogyan készítik fel őket a munkára, milyen lehetőségeik vannak a szakmai továbbképzésre, milyen elhelyezkedési lehetőségek állnak a friss diplomások' rendelkezésére. és egzisztenciális helyzetükről is igyekeztünk reális képet alkotni. Egyetlen közös gondjuk volt az értelmiségi fiataloknak; a képzés milyensége. Sajnos bármilyen szakot is nézünk, legyen az orvos, mérnök, közgazdász vagy pedagógus, kiderült, hogy a felsőfokú képzés túlságosan elméleti orientációjú, és a gyakorlati munka alapjaival nem ismertet meg. — A lakáskérdés, család- alapítás olykor leküzdhetet- lennek tűnő nehézségei mellett a fiatal éretelmiségiek leggyakrabban, illetve ezzel összefüggésben fizetésüket keveslik. — Az a baj, hogy a pályakezdő értelmiségi fiatalok nem életkeresetüket — vagyis nem azt a teljes ösz- szeget számítják amit majd egész . munkában töltött éveikben keresnek, hanem a munkásfiatalokéhoz hasonlítják fizetésüket. Ez kezdetben átlagosan valóban kevesebb, mint a szakmunkásoké, de pályájuk későbbi időszakában egyre jobban meghaladja azt. ily módon tehát életkeresetük lényegesen több a munkásokénál. A keresetek figyelembevétele mellett tapasztalatunk szerint a fiatal értelmiségiek sem úgy választják meg általában munkahelyüket, hogy figyelembe vennék, hol hajtják a legnagyobb hasznot a társadalom számára, hanem úgy. hogy mivel szeretnének foglalkozni. hol van ismeretségük, mi esik legközelebb a lakóhelyükhöz, esetleg divalos-e a munkahely stb. Ha a fiatalok alacsonynak tartják keresetüket. abban már rétegek kereseteivel való összehasonlítás mellett, igényeik is tükröződnek. Hiszen legtöbbjük a pályakezdéssel eg.v időben alapít, családot, tehát otthont kell teremtenie, ami megfelelő színvonalú kereset, vagy a szülők maximális támogatása nélkül nehezen valósulhat meg. — Két-háromszáz, sőt ezer forinttal több fizetésből is legalább húsz évig kellene lakásra gyűjteniük. Mit tervez a KISZ, hogyan segítenek majd a lakásszerzés szempontjából hátrányos helyzetben levő értelmiségi fiataloknak? — Én nem látom helyzetüket ennyire kilátástalannak. Az ugyan tény, hogy a mérnök kevesebb kedvezményt kap a vállalattól, mint a munkás, vagy nem is kap, de az is igaz, hogy kévés olyan értelmiségi fiatal van, aki tanulmányai befejezése után, legkésőbb tíz évvel — ne tudná megoldani lakás- helyzetét. Mindezekkel együtt, kétségtelen, hogy az értelmiségi fiatalok lakáskilátása ma a legrosszabb. A kongresszusi levél vitája során is számos javaslat született, ilyen az az álláspont. hogy a fiatalok lakásgondjait ne a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt hely szerint oldjuk meg. Erről, és a beszélgetésünkben felmerült valamennyi kérdésről bizonyára sok szó esik majd a X. KlSZ-kong- resszuson. Bízunk abban, hogy megoldásukra határozatok, hasznos javaslatok is születnek. G. Barta Agnes Az utóbbi években országszerte emelkedő tendenciát mutat a kislakásépítke- zés. Különböző intézkedésekkel támogatja ezt az akciót a kormány is, hiszen a magánerőből kivitelezett családi otthonok könnyítenek az állam terhein. Ilyen még- fontolás alapján indított vizsgálatot a közelmúltban a városi népi ellenőrzési bizottság Hatvanban és a hozzá tartozó községekben, mégpedig több szempontból érdekes eredménnyel. Önmagában nagy fontosságú az a megállapítás, miszerint az V. ötéves tervciklusban c~ak- -nem ötszáz magánlakás épült a városban, és ami a tanács műszaki osztályának előbecslését illeti, az új ötéves tervszakaszban ennél százzal többre lehet számítani. Az már kevéssé örvendetes ugyanekkor, hogy a magánházak jobbára egyedi elképzelések alapján épültek meg, sok esetben ízléstelen, célszerűtlen formában, a tulajdonosok nem vették igénybe a gazdaságosság szempontjából is előnyösebb típusterveket. Mestervizsga nélkül A csaknem ötszáz lakás építése kapcsán megállapították a népi ellenőrök, hogy a családi otthonok kivitelezői zömmel kisiparosok, utóbb pedig terjedőben van a rokonság összefogásával történő építkezés, ami mögött takarékossági elvek húzódnak meg. De arról sem hallgathatunk, hogy az iparszerű kivitelezői kapacitás — az építtetők számának figyelembevételével — Hatvan környékén nem biztosított, kevés az ilyen jogosultsággal rendelkező kisiparos. Hogy pontosak legyünk harmincöt magánkivitelezőt derített fel a vizsgálat, akik közül tizenegynek van mestervizsgája, a többi csak építőipari javító tevékenységet végezhetne. Hasonló a szakmai képesítés aránya az ácsoknál! Hogy azután milyen anomáliák adódnak e rideg tényből, az építtetők érzik a legjobban. Éspedig akkor, amikor felépült házuk használatbavételi engedélyéért folyamodnak a tanács műszaki osztályához, s az megvétózza, illetve pótmunkák elvégzéséhez köti a beköltözést. A népi ellenőrzési bizottság e téma kapcsán egyébként igyekszik a lakosság érdekét szolgálni. ezért szükségesnek véli az iparhatósági ellenőrzések számának növelését, ami menet közben zárná ki az esetleges problémákat. Leáll az építkezés Van egy további hátulütője is a saját erőből történő építkezésnek. A lezárult vizsgálat megállapította többi között, hogy az építtetők többsége, szakmai hozzáértés hiánya miatt, árban és határidőben teljesen kiszolgáltatja magát a kereélet- kínálat alapján előnyös helyzetben levő kisiparosoknak, vagy az ilyen munkát felvállaló kontároknak. Az is beigazolódott, hogy a magánépítők többsége a kisipa* rossal, a munkára vállalkozó egyénnel nem köt megállapodást, s emiatt anyagilag hátrányos helyzetbe kerül. Az ilyesféle jellegű problémákat még csak fokozza, hogy szakmai hozzáértés hiányában a kontárok képtelenek kiszámítani egy-egy elvállalt munka anyagszükségletét. ami vagy azt eredményezi, hogy leáll az építkezés. menet közben kell cementről, zúzalékról, fáról gondoskodni, vagy pedig a ház felépülte után a tulajdonos nyakán marad a kifizetett, gyakorta tönkrement drága anyag. Ami ez állapoton javíthatna, egyelőre kilátástalan: sem az állami, sem a szövetkezeti építőipar nem akar kislakásépítésre vállalkozni. A munkahely segítsége Foglalkozott a széles körű vizsgálat az építőipari anyag- ellátás, illetve az üzemek, vállalatok által nyújtható támogatás témakörével is. A TÜZÉP kapcsán általános volt a megállapítás, miszerint kitűnően bevált a szerződéses anyagigény-kielégítés. Vállalt kötelezettségét a hatvani telep minden esetben határidőre teljesítette, az „E” jelű betongerenda kivételével, ami országosan hiánycikk. Minőség tekintetében a tetőcserépnél, választék dolgában a burkoló anyagoknál jelentkezett néha kifogás, a hazai gyártmányú ajtók, ablakok cikklistáját viszont még importáruval is bővítette a telep. Komolyabb kifogás ennél az anyagszállítás, amihez nincs eszköze a TÜZÉP-nek Emiatt az építtetőknek a magánfuvarozókhoz kell fordulniuk, amelynek a díja néha meghaladja a vett .áru értékét. Ily szempontból azok a kislakásépítők vannak előnyös helyzetben, akiket munkahelyük segít ki szállító eszközzel. A támogatás természetesen másféle jelleget is ölt egy-egy üzem belső szabályzatától függően. Ami a kamatmentes kölcsönöket illeti, városi viszonylatban az áfész és a Mátravidéki Cukorgyárak nyújt legtöbb kedvezményt, néhány üzem ugyanakkor különböző bontási anyagokat juttat dolgozóinak. Gyógyító javaslatok Ezek után nem érdektelen, ha kiragadunk néhány fontosabb megjegyzést a vizsgálati anyag azon részéből, amely a helyzet javítását szolgáló javaslatokat fogja össze. A városi népi ellenőrzési bizottság a szűk kivitelezői kapacitás pótlása végett — különösen több szintes építkezésnél szükségesnek véli, hogy o helyi építőipari szövetkezet és a Lenin Termelőszövetkezet részlege kapcsolódjék be a családi házak építésébe. A tanács műszaki osztályának a feladata lenne, hogy a város és a környező községek igényének megfelelő típusterveket szerezzen be. azokat népszerűsítse, s általában szélesebb körű felvilágosítást nyújtson az építtetőknek problémáik megelőzése végett. A foghíjas telkek beépítésére szintén gondolnia kell a tanácsnak, míg az anyagszállítással összefüggő gondokon a Volán könnyíthetne a szerződéses fuvarozás nagyobb népszerűsítése révén. Moldvay Győző Sípos Jenő aranya Áx embereken segíteni r I jrrjjí m mm jr,r B f szívből /ovo dolog Szabálytalon portré egy jubileum kapcsán — Gyógyszerész úr, nem izgul? — Miért? — Mert gondolom, egy kitüntetési ünnepségre nem kis izgalommal érkezik az ember. Főként, ha tudja, hogy végig kell sétálnia a széksorok között, egészen előre a díszes elnökségi asztalig, ahol vele is kezet szorítanak majd. .. Kellemes izgalom az ilyesmi, bár nem sokszor volt még részem benne. Ha arra gondol, hogy bekap- tam-e egy nyugtató pirulát mielőtt ide jöttem, akkor azt mondhatom: nem. Erre most. nincs szükség. Egyébként az élet produkál olyan ■szituációkat, amikor munka közben, a nagy erőpróbák idején szüksége van az embernek egy-egy tablettára. Szerencsére én nem élek vele. Ez a nap önmagában is megnyugtató, hiszen a kitüntetéssel az ember eddigi küzdelmét. erőfeszítését, min_ dennapi munkáját és hozzátehetjük. pluszmunkáját ismerik el. — Jó érzés lehet... O O O Bevallom, ezt a fiatal, magas, többnyire fehér köpenyes gyógyszerészt már régebben ismerem. Hiába kutatom az évszámot az emlékezetemben, csak az maradt meg benne, hogy egy kora nyári napon csúnyán begyulladt a torkom. A körzeti orvos ellátott mindenféle recepttel és morogva útnak indított a szemben levő patikába. — Csak nem beteg... ? — szólított meg egy kapanyélre támaszkodva a fehér köpenyes gyógyszerész a kockaház előkertjében. — Az még hagyján, hogy fáj a torkom — nyögtem ki rekedten. — De ahogy a doki letolt, mert így elhanyagoltam a betegséget, s az utolsó pillanatra hagytam a vizsgálatot, azt nem teszem ki az ablakba... Mondhatom, erélyes emberek maguk, egészségügyiek! — A hanyag embereken csak így lehet segíteni — adta vissza a labdát. — Na, jöjjön és nézzük meg azokat az orvosságokat. . . így kezdődött az ismeretségünk, rekedtes beszélgetéssel. .ióindulatú utasításokkal. Szó volt akkor az újonnan létesített lajosvárosl gyógyszertárról, az egészségügyi ellátásról, az újságírás fortélyairól, a kapcsolattartás lehetőségeiről. No, és a kertművelésről, mert a fiatal gyógyszerész az „egészségügy! kioktatásom” után újból a kapantyel után nyúlt, hogy csinosabbá, szebbé, patikához illő rendbe tegye munkatársaival az építkezések csata utáni állapotában levő területet. o o o — Amikor Szegeden megkaptam a gyógyszerészi diplomámat, nagy-nagy tervekkel kezdtem munkához. Egerben voltam kezdő patikus, aztán Erdőtelek, majd egy Borsod megyei község következett. És ismerkedés az emberekkel, az önállósággal. a lehetőségekkel. — Mi lett a nagy tervekből? — Java részük már megvalósult, mint például az a tevékenységem, amely a vö- rös keresztes mozgalomhoz kötődik. Erdőtelken is, az encsi járásban is és itt, Egerben is sok-sok feladatot oldottam meg vöröskeresztes vezetőként. Emlékszem.' Erdőtelekre kerülve, véradást kezdtem szervezni. Már ismertek az emberek, nem kellett hát sokat agitálnom őket. jöttek szép számmal. Gondoltam js, ha már env- nyire hallgatnak rám. példát. kell mutatnom: első leszek a véradáskor. Úgy is volt, csak éppen rosszul lettem. .. Mondták utána az emberek' „Gyógyszerész úr, máskor ne adjon vért, adunk mi maga helyett is. Azóta persze ki, tudja hányszor tartottam már oda a karom a vérgyűjtő edény fölé. De hát, szállnak az évek, múlik az idő. Ezel, remélem, nem azt akarta mondani a fiatal vezető gyógyszerész, hogy elégedetlen az eredményeivel. Mert van 'mit felmutatnia: az egyik szervezője volt a közelmúltban Egerben lezajlott országos gyógyszerésztalálkozónak. szakmai előadások sorát tartotta, három évvel ezelőtt létrehozta munkatársaival a Csepel Autógyárban az országban is fehér hollóként ismert „gyógy- szerszobát”. Jó, jó — mondhatná valaki, ez a munkájával jár. Hol van itt a már említett plusz... ? — Az üzemi vőröskeresz- - te aiapsaerveaetek meghívására különböző témájú egészségügyi előadásokat tartottam már a Csepel Autóban, a VILATI-ban, a VOLÁN- nál. a MEZÖGÉP-nél, az ipartákk kiskernél, a postánál és egy sor iskolában. . . — Ügy hallottam, évi negy ven-ötven estéje megy rá ezekre a rendezvényekre. Mindenhová elmegy, ahová hívják? — Természetesen, hiszen mint a várost vöröskeresztes szervezet vezetőségi tagja, illetve az egészségnevelési munkabizottság titkára, vállaltam ezt. Sőt, többet is tenni szeretnék: nagyon szeretem a lajosvárosiakat, szívesen vettem hát részt kis- mama-találkozók, elsősegély- nyújtó versenyek szervezésében. Emellett a VII. számú iskolában van több mint száz gyerekem, ifjú vöröskeresztesek. Ugyanígy a kereskedelmi szakközépiskolában is. Ebben a városrészben nem gond a mozgalom utánpótlásának biztosítása. —; Mi a mottója a vöröskeresztes munkának? Mi az, amiért vállalja, csinálja csaknem két évtizede ezt a tevékenységet? — Örömmel vállalt kötelezettség ez, szívből jövő dolog. Mindig is 'szerettem az embereket, mert tudom, hogy jók az emberek, csak meg kell találni velük a közös hangot. Ha valaki észreveszi. hogy törődnek vele, gondoskodnak róla, ha a baj. ban tesznek érte valamit, azt egy boldog érzés tölti el. A vöröskeresztes munkának az egyik célja: segíteni az embereket. óvni az egészségüket, vigyázni az életükre. Mint gyógyszerésznek, kötelességem is az -emberekkel való törődés. így egyszerre találtam meg a munkám értelmét, célját a szakmámban, illetve a „hobbimban”... — A múltban mindig benne van egy kicsit a jövő is. Ez az eddigi sikerélmény mire kötelezi? — Mindenekelőtt arra, hogy a munkatársaim, a vöröskeresztes aktívák, illetve a, családom támogatásával tovább dolgozzak az egészségnevelésben. Bővíteni, korszerűsíteni szeretném azokat az ismereteket, amelyekre ma és a jövőt illétően szükségük van az embereknek, hogy egészséges életet éljenek. S van egy régi, dédelgetett vágyam: az eredeti helyén megnyitni az egri Te~ lekessy-patikát, amelynek milliós értékű és felbecsülhetetlen gyógyszerészet-törté- neti emlékű berendezése pillanatnyilag a vármúzeum bútorraktára mélyén rejtőzik. Tudom, nem lesz könnyű csata, de a sikerben reménykedni felér egy fél győzelemmel. .. o o o a Magyar Vöröskereszt megalakításának 100. évfordulója alkalmából a Vöröskeresztes Munkáért kitüntetés arany fokozatát kapta Sípos Jenő, az egri városi vezetőség tagja.” — Gratulálunk, gyógyszerész úr. Szilvás István íNümisie^ 1981. május 13., kedd
