Népújság, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-12 / 86. szám
Őrségben (Fotó: Huppárt Béla) A karikatúra határai — Beszélgetés Kaján Tiborra! — 930 éve született Francois Villon Kijén Tibornak Zenit és radír címmel újabb karikatúrakötete jelent meg. A címlapon egy árva ceruzacsonk körül haragvó radírok sorakoznak. — A ceruza ennyire fél a radíroktól? — Fél, de nem ijed meg. Különben a munkánknak semmi értelme sem lenne. A karikatúra a bírálat eszköze. A dicsőítő karikatúra: abszurdum. Bár sokan azt mondják, hogy a radírra szükség lehet. » — No, jó. De ennyire? — Egyik korszakban többre, a másikban kevesebbre. Daumiert, a híres francia képzőművészt lecsukták egy Lajos Fülöpről készített rajzáért, amelyen az uralkodót mindent felfaló Gargantuá- nak ábrázolta. Daumier fél évig^ült a börtönben. A múlt százád második felében pedig a miniszferpket is kigúnyolhatták a Borsszem Jankó hasábjain. Más idők, más erkölcsök, más politika. — Sokan azzal vádolják a humort, s ezen belül a karikatúrát is, hogy kritikai szerepe látszólagos és a valóság az, hogy levezetik az indulatokat: nevetésben oldják fel az ember jogos panaszait. — Karikatúrája válogatja. Ahogy a giccs. a kommersz irodalom hamis megnyugvást ad, úgy a karikatúra is elringathat: a problémákkal szemben fölényérzetet adhat. De a valódi karikatúra, amint a valódi művészet is, fölerősíti az emberek fejében a lámpást, tudatosítja az ellentmondásokat, a bajokat és így hozzájárul, hogy az emberekben egységes vélemény alakuljon ki. ami elengedhetetlen a közös cselekvéshez. Ha nem ígv lenne. miért üldözték volna a karikatúrát például a fasizmus éveiben? — Ma sem lehet mindent kigúnyolni. Hogyan találja mee a karikatúrists azokat a határokat, ameddig elmehet? — A> karikatúra a sajtóval egvfltt született meg. tehát hétköznapi és politikai művészet. Bizonvos események megítéléséhez azonban A szükség van némi időre és ezért a karikatúra nem tűzhet ceruzavégre mindig mindent és mindenkit. Tulajdonképpen — és ez talán nem csak a karikatúristára érvényes — örökké a határokat keresgéljük. A lehetséges és a lehetne két pontja között kutatjuk azt, ami megfogalmazható. Daumier is ezt tette. Lecsukták. Szabadulása után már csak a magánélet eseményeit rajzolgatta. — Az egyik legutóbbi karikatúrán Marx Károly tartja a Marx téri felüljárót, miközben alap és felépítmény viszonyáról elmélkedik. Hogyan született ez a rajz? — A Marx tér felé járok haza, és úgy ötödik-hatodik alkalommal — látva a befejezetlen hidat — eszembe jutott, hogy meg, kellene rajzolni. Aztán rápillantottam az utcatáblára és tudatosodott bennem, amit eddig is tudtam: a Marx téren vagyok. Ezzel együtt eszembe jutott, amit Marx az alapról és a felépítményről mondott. Persze mindez nem ilyen gyorsan és logikusan történt: a különböző gondolatokból, asszociációkból választódott ki a végső összefüggés. Ekkor már csak egységes képpé kellett fogalmazni a különböző elemeket: a felüljárót. Marx Károlyt és a gondolatot. Mindezt fejben végeztem el: Marx a téren áll, a villamosban ül.. . Végül megszületett a végső változat és azt lerajzoltam. — Ritkán jelenik meg karikatúrakötet. Vajon miért? — A könyvterjesztő vállalatok szerint nem lehet eladni. Ezt nem tudom. De az biztos, hogy a karikatúra „népművészet”. Akárhová megyek: gyárba, iskolába, mindig találok egy-két ka- rikatúristát, akik rajzaikat a faliújságon közszemlére teszik. Jobbító szándékkal megfogalmazzák a helyi problémákat. Gondolatokat termelnek. Ez a dolgunk. Kaján Tibor Munkácsy- dijas karikaturista, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze, hatvanéves. N. a. Marx téren A boldogság titka A nő a telet szereti, a fér. fi — a tavaszt. A nó szereti a halat, a férfi. előnyben részesíti a marhahúst. A nő szívesen megy nagy társaságba, a férfi jobban szereti a csendet és a nyugalmat. A nő szeretne minél gyakrabban lakást változtatni, a férfi a megtelepedettség híve. A nő igen beszédes, a férfi hallgatag. A nőnek gyermekkorától az volt a leghőbb vágya, hogy ezt az egész édes világot megvál. toztassa és valami szokatlant vigyen végbe. A nő odavan a romantikáért, a férfi realista. A nő el sem tudja íz életet költemények nélkül képzelni, a férfit untatják a versek és idegesítik. A nó kolerikus természet, a férfi — flegma. A nő szőke, a férfi barna, ám a nő a szőke férfiakért van oda; míg a férfi a barna nőket részesíti előnyben. De — nincs semmi baj. így is jó.. És mindkettő boldog a maga módján: a nó Szik- tivkarban, a férfi Brjanszk- ban, mindketten a világ egy * másik sarkában. Érzéketlenek Reggel otthagyják a csatakos fürdőszobát, este elvárják, hogy meleg étel kerüljön az asztalra: az amerikai férfiak esetében, akik ősidők óta kemény soviniszták, áz emancipált nők nyilvánvalóan kemény fába vágják a fejszéjükét. Ez lett a végeredménye egy tanulmány- sorozatnak —. négy nagy amerikai reklámügynökség megbízásából —, amelynek keretében azt vizsgálták, valójában hogyan változott meg' a szereposztás a férfiak és a nők között. Eszerint alig változott az amerikai férfiak viszonya a házi munkákhoz: 75 százalékuk csak kivételesen segít a lakásban és a konyhában, pontosan ugyanennyien vannak azon a véleményen, hogy az asszony az otthonba való, nem pedig a „hivatások” világába. A kérdezések első eredményeiből azt lehetett ugyan sejteni, hogy legalább a fiatalemberek. 35 év alatt, segítenek a háznál. Mikor azonban a közvéleménykutatók részletesebben rákérdeztek, kitűnt, hogy az állítólag emancipáltak többségénél szájhősökről van szó: a valóságban majdnem olyan lusták voltak, mint a többi férfi — csak szégyelltek bevallani, Több mint fél évezred választ el bennünket Villontól és mégis mai költőnek érezzük, varázsa átsugárzik a százéves háború korától napjainkig. Sőt, az utóbbi fél évszázadban él és hat csak költészete igazán — legalábbis a magyar irodalomban —, azóta szinte minden jelentős költőnk megpróbálkozott verseinek átültetésével Tóth Árpádtól Szabó Lőrincig, József Attilától Vas Istvánig, Illyés Gyuláig. Élete csupa ellentmondás: tanult ember, mégis rablóbandákhoz verődik; megjárja Az Egyesült Államokban a levegőszeitnyeződés a Harvard Egyetem egyik tanulmánya szerint évente 53 ezer emberéletet követel. A eambridge-i Harvard Energia- és Környezetvédő Központ (Massachusetts) nyilvánosságra hozott jelentésében „gyors és hatékony” intézkedéseket követel az Egyesült Államok ipari üzemei által Okozótt légszeny- nyezódés csökkentésére. Az érintett vállalatoknak 30 milliárd dollár különadót — tehát évenként egymillió dollárt áldozatonként — kellene fizetniük, amellyel a kutatócsoport elképzelése Ausztráliában egy mel- bourne-i szérumlaboratórium tudósai által kifejlesztett vizsgálat lehetővé teszi, hogy alig harminc perc alatt felismerjék, milyen kigyófajta marta meg áldozatát. Az orvosok így idejében be tudják adni a megfelelő ellenmérget. A kutatók megállapították, hogy a kígyó által megmart emberek legalább 00 százaléka nem tudja pontosan megmondani, milyen fajta kígyó támadta meg. A teszt a börtönöket s a siralomházat, s közben tisztes életre vágyakozik; egyházellenes rebellis, és mégis lézus herceghez fohászkodik. Költészete sém mentes az ellentmondástól: a személytelen lovagi költészet formaruhájában a személyiség első igazi, rtágy költője, a reneszánsz életérzés teljes költői értékű megfogalmazója. Mi hát hatásának titka? Gyergyai Albert, a francia irodalom legjelesebb magyar értője és ismerője így fogalmazza ezt meg: ”... egyre feszültebben s bűvöltebben szerint az ország környezet« zen n vezet t részében a lakók életét elviselhetőbbé lehetne tenni. A harvardi akadémikusok mindenesetre attól tartanak, hogy a következő években a levegő minősége tovább romlik, már egyre több vállalat áll át a drága energia- hordozókról, a kőolajról, a szénre. A különadóval ezért a légszennyezés „drága, de nem tilós” lenne, mondja az egyik kutató. A harvardi- kutatók ezzel szemben az 12Ó0 legnagyobb gyárban légellenőrző műszerek felszerelését javasolják. során a mart sebről váladékot vesznek, azt ötfajta ki* gyóméreggel szembeni védekező anyagnak teszik- ki és megfigyelik azokat a reakciókat, amelyek tipikusak más hasonló kigyómérgekre. Bár az eljárást még klini- kailag ki kell próbálni, az ország belső körzeteiben — amelyek Ausztráliában arról nevezetesek, hogy rengeteg kígyó él bennük — található kórházakat máris fel akarják szerelni az új vizsgálókészülékkel, hallgatjuk, mert mindnyájunk dzsungeléból, létünk és múltunk bozótjából tör fel és száll felénk Villon hangja, ez a dallamos farkas- üvöltés, ez a forró s féktelen panasz, ez a harsány ébresztő, pipogya, fáradt, agyonbástyázott és elsatnyult életünkben, hogy megrendítse, kitágítsa, elmélyítse öntudatunkat, s minden korláton és konvención, minden logikán és érdeken túl egy szabadabb, féktelenebb és veszélyesebb életre emlékeztessen. . A. 3. Nyelv és magatartás Megyénkben április 14-én nyitjuk meg a magyar nyelv hetét. E közleményünk címében olvasható nyelvi formák arra utalnak, hogy ebben az évben előadásainkban a nyelvhasználati magatartás- és viselkedési formákról lesz szó elsősorban. Annál is inkább szükség van erre, mert a társadat-* mi változás és fejlődés, változást hozott nyelvi magatartásunkban és viselkedési; formáinkban is. Társadalmi kapcsolata teremtés nyelvi formáiban, a megszólításban, a köszönésben gyakran tanácstalanok vagyunk. Különösen feleslegesen erősködik a. „fel- értékelési” tendencia a különböző címekben, megszólításokban. Gyakran kerülünk nehéz helyzetbe akkor,' amikor a levelezésben a címzett megszólításáról kell döntenünk. Ebben a „nyelvi válságban” az js tükröző-; dik, hogy változott és változik, alakul az emberek viszonya embertársaikhoz, a munkahelyhez, az életkörülményekhez. Ennek a változásnak vannak nyelvi és magatartásbeli következményei is. Különösen érzékenyek vagyunk a kapcsolat- teremtés nyelvi formáinak értékelésében. A kapcsolat- kezdeményező készségünk mintha gyengült volna napjainkban, s az érintkezés felvételének szándékát közvetítő köszönési és megszólítási formákkal ritkábban élünk. A mindennapi gyakorlat azt mutatja, hogy a nyelvi magatartásformákban nem tudunk a megfelelő beszédhelyzetekhez alkalmazz kodni. Az egymáshoz való nyelvi alkalmazkodásban sem mindgg a .1ő modor, az illedelmesség játssza a főszerepet. Nagy a bizonytalanság á férfiak és nők beszédpartneri viszonylatában is. Nem örülünk annak, hogy a női nem abban is egyenlő akar lenni a férfi nemmel, hogy versenytárs kfván lenni a trágárkodásban, az udvari-i assági formulák nem ismerésében. Az az új nyelvi jelenség sem tetszik nekünk, amiben arra kapunk példát, hogy a felnőtt emberek „gügyögnek” és a céltalan becézge-' tés nyelvi formáival élnek,' A sok cuki, dugsi, dumcsii prémest, jogsi, doki, szabi, Balcsi szinte elárasztja társalgási nyelvünket.De azt a folyamatot is meg kell állítanunk, hogy nyelvhasználatunkban ne juthasson hatalomra a szürkeség, az igénytelenség sémi Dr. Bakos József Mondtam, hogy vigyázni kell a felépítményre! (Kaján Tibor rajza) Elhatároztam, hogy tudós leszek. Elhatároztam, hogy fi agy tudós leszek. Igen, nagy tudós. Mert csak nagy tudósnak érdemes lenni és csak azt érdé. mes elhatározni, mert nálunk igen sok tudós van, s ennyi tudós közé — őzt elhatározni — bejutni, nem különösebben nehéz dolog. Azt nem állítom, hogy olyan köny- nyű, mint a magyar labdarúgó-válogatottba, de mindenesetre könnyebb, mint egy szövetkezeti elnök előszobájába. A nagy tudós azonban az más. Az nagy tudós tudomá. nyara nézve nagy. mert lehet akkora csak a szentem-lel- kém, mint egy arasz, akkor is nagy tudós a feje miatt. Pontosabban amiatt, ami a fejében van. A tudósokat tudomásul veszik... — Ki az az ürge ott? — A. senki... szóra sem érdemes, egy tudós ... — Ja? Szóval csak egy tudós ... És miből él meg az ürge, mi? — A nyavalya se tudja — így a váElhatároztam, hogy... lasf, ami egy tudóst illeti'. De aki nagy tudós, az már egészen más, mert... — Ki az az ürge ott? — Az, édes fiam, egy nagy tudós ... — Nagy? — Bizony az, Öriá- sian nagy tudós. De ne bámuld már any. nyira. A nagy tudósokat bántja, zavarja, az a szellemi alkotásukban, ha bámulják őket.... A majmokat bámuld, édes fiam, az illatkert. ben,,. — Istenem, de boldog is vagyok ma, láthattam végre egy nagy tudós ... Kösz, öregem, hogy mutattál egyet... Hát Így. A nagy tudós az nagy tudós. Ezért is határoztam el — most már nyilvánvaló lehet min. tienki előtt —, hogy miért is akarok én nagy tudós lenni. Ezért. Akartam. Igen, így, múlt idő. ben Írva. Akartam. Mert már nem akarok. Kedvenc lapom ban olvastam ugyanis közben, hogy egy tudós — nem nagy, csak tudós — mire eljut odáig, hogy tudós legyen, már harmincöt éves, s mire nagy tudós lesz, talán már hatvanéves is lesz, ha lesz ... Mert közben úgy elfütyül mellette a világ tudománya, hogy egyszerűen képtelen igazán tudós lenni, s szinte még képtelenebb nagy tu. dós lenni. Már ezt elolvasván megrendülni kezdett elhatározásom, hogy én nagy tudós legyek, mert mi a fenét tanuljak, tanulmányozzak én egyetlen ,,felfedezésért — ami lehet. hogy mire felfedeztem. el is avult —, minek tanuljak három, sőt négy év. tizedet? De üsse kő, tanuljak. Tanulj, tu. js, nagy lesz belőled! Ám másik kedvenc napilapomban olvastam utána azt is, amit ugyan egyébként is tudtam, de más tudni valamit, s más azt olvasni is, szóval azt, hogy: ma. napSág egy segéd, munkás, aki nem tanul, lényegesen többet keres, mint aki tanult. Netán még tudós is. Mit tehet ezek után az ember? Elhatároztam, hogy segédmunkás leszek. Elhatároztam, hogy nagy segédmunkás leszek. Igen, nagy segédmunkás. Olyan egyméternyolcvan- négyes segédmunkás. Eej nélkül. Mert engem. spéciéi zavar a fejem, ha nagy segédmunkás vagyok. Elkezdek vele gondolkodni. hogy miért vagyok én nagy segédmunkás, és miért nem nagy tudós. És akkor fájni is kezd ez a fejem! Gyurkó Géza A levegőszennyeződés áldozatai A kígyómarás gyors megállapítása
