Népújság, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-10 / 84. szám
✓ Kolozsvári vendég (Fotó: Szabó Sándor) Decemberben indult Kolozsvárról, hogy Róma, Párizs, Amszterdam, Köln, Koppenhága után most Hatvanban találkozhassunk. Mi hozta ide? A város képző- művészeti életének Jó híre, amit egykori akadémiai évfolyamtársak — Moldovan István, Bőd László, az előtte végző Kurucz D. István — 'plántálták bele. És mi végre ez a több hónapos körutazás ? — Hatvanesztendősen sem állhat meg egy festő — mondja Cs. Erdős Tibor, a kolozsvári képzőművészeti főiskola tanéra. — Nem állhat meg, kellenek a friss impressziók, kell a látás, a megújulás lehetősége, az új és új áramlatok katarzisa. Akadémistaként is úgy leltünk hangra, hogy kirajzottunk a pesti intézmény falai közül, és 1943 nyarán például a Rimaszombat melletti Felsőbalogon mesterem, Varga Nándor tanársegédeként már én vezettem a művésztelepet. Nagyszerű start volt, kegyetlen finissel. A nácik körmei közül szabadulva, öt napig bumliztunk Budapestig... A MADISZ élén A felszabadulás első évében még itt, tanulmányai színhelyén találjuk a diplomázó művészt, s a MADISZ egyetemi tagozatának elnöke. A mozgalmi élet, a szervezés és ellátás gondjai nehezednek a vállára. De csinálja, alkotói munkája mellett is! Így létesítenek kantint, maga Vas Zoltán juttat nekik krumplit. A' következő évben tér vissza Erdélybe, özvegy édesanyjához, és előbb Nagyváradon él, majd Kolozsvár következik. 1949-et írnak, amikor Cs. Erdős Tibort a frissen szervezett Magyar Művészeti Intézet, a majdani Képzőművészeti Főiskola grafikai tanszéke fogadja be. Oktat, alkot! Elsősorban az erdélyi' képző- művészeti kultúra utánpótlása végett, önnön művészi érdeklődési köre is kitágul. A táblaképek világához társul a monumentális piktúra, majd a színház. Igv avatják fel a szocialista román állam rendelésére első nagyméretű mozaikját Désen. később Kudzsirnak freskót készít, a kolozsvári magyar színház előcsarnokába pedig egy hetven négyzetméternyi sgra- fittója kerül. A mindmáig szívéhez legközelebb álló alkotás, amit Andrási Zoltánnal közösen készít, s kompozíció,? elemei, tagoltsága a színház műfajait szimbolizálják. Színház és díszlet — Akkoriban, talán éppen a színház levegőjétől meg18il- aerUis 10., péntek csapva, fogtam a díszlettervezéshez, mégpedig egy pompás vállalkozás keretében. A színtársulat dramaturgiája elővette, leporolta a régi magyar népszínműveket. És azt bontotta ki belőlük, ami időt álló, ami a jelenhez példa erejével szól! Ilyen új felfogásban került színre például Barta Lajos Zsuzsi-ja. És mit mondjak! Ügy játszották, mint Magyarországon a Csárdáskirálynőt, öt évig nem lehetett levenni a műsorról. Bálint Tibor Zokogó majmát is dramatizálták. s a jó olvasmányból egy feszülőbb, nagyobb ívű, megdöbbentő erejű színpadi alkotás lett. Mivel járultam én ezek sikeréhez? Mint mostani utazásom meggyőzött ‘róla. színpadképeim nem maradtak el az európai színvonaltól, ötleteim különböző hajszálerek, mélyvízi áramlás révén kapcsolatba kerültek Párizs. Amszterdam színpadi világával, a legkorszerűbb törekvésekkel. Ezt méltányolták is! Piktúrám, egyéni tárlataim mellett a legtöbb hivatalos elismerést, s a közönség megbecsülését ez a műfaj hozta számomra. Nyolc poreelánkép Több romániai, majd külhoni szereplés közben Magyarországra hívják, hogy a szakma itt. Is megismerkedjék festőművészetével. Előbb a Magyar Nemzeti Galériában, majd vidéki képtárakban mutatják be kiállítását. És akkor, 1971-ben, már a porcelánfestés Izgatja fantáziáját. Jó úton jár, nagyobb méretű, metlachi lapokra égetett munkái átütő sikert aratnak. Egy lugánói magánképtár tulajdonosa nyolc ilyen művét vásárolja meg egyszerre, mintegy az indulás méltánylásaként, — Szememre vetették kollégák, hogy Szász Endre után megyek. Gondolva például az ő győri vállalkozására. Nincs igazuk, mert voltaképpen Szász is az idők méhéből emelte ki ezt a technikát. Meg aztán nekem az a fontos, hogy örömet lelek benne, s olyan dolgokat el tudok mondani a festett porcelán nyelvén, amire különben nem lennék képes. Nyugdíjas évek küszöbén Amikor elképzeléseiről, további gondjairól vallatom Hatvan vendégét, akivel a városi vezetők is hasznos beszélgetést folytattak, így fogalmaz: — Küldetésem otthon változatlanul a friss generációk fejlődésének egyengetése. És bár most már nyugdíjba megyek, a különböző stúdiók bőven kínálnak erre lehetőséget. Mint művész, változatlanul a murális művek izgatnak, s váltpzatlanul a porcelánt alkalmazva e területen. Érdekel a képzőművészet magyarországi útja is, hiszen újból meggyőződtem, hogy a grafikában éppen úgy európai színvonalon állanak itteni kollégáim, mint a táblakép bizonyos megjelenítésében. Németh József ikonszerű munkái például olyan sajátos nemzeti karaktert, formavilágot közvetítenek, hogy pár éve tőlük volt hangos a londoni szaksajtó. Hogy aztán meddig ez a fiatalosság? Érettségi előtt álló fiamat mindenesetre szeretném még emberré nevelni, családi életünket pedig úgy alakítani. hogy változatlanul harmonizáljon a tiszta humánum és a becsületes alkotó munka feltételeivel. Ez sok is, kevés is. de nem teljesíthetetlen, és én bízom magamban. Moldvai’ Győző ■ •*>■< v:Szebeni András kiállításáról Az egybeolvadt kettősség Diadalútján megyénkbe ,is elérkezett Szebeni András thaiföldi utazásának képanyaga: április 20-ig Gyöngyösön, a főiskolán tekinthető meg színes kiállítása, az „Angyalok városa”. Első bemutatásakor, 1980 februárjában a Néprajzi Múzeumban »láttam az anyagot: nagy élmény volt. Nemcsak attól, hogy nagy várakozásomat koronázta a siker — (Szebeni útja ugvanls UNESCOmnegbí zásból eredt: a kábítószer forrásvidékét volt hivatott dokumentumokkal felderíteni — és emellett egy kiállításnyi nívójú anyagot fotózni — legalábbis nehéz!) hanem attól is, ahogyan megjelent. A teremben halk keleti zene, csöndben elmélkedő Buddhg-szobrok, a mennyezetről a sárga emberek bőrszínét erősítő kénszínű drapériák — a képek követelte áhítat megteremtői. Szebeni András tehát, fotomű- ,'észként, kitűnőre vizsgázott — rendezésből. Am Gyöngyösön „csak” képei jelentek meg. Hetvennél több, legalább harmincszor negyven centiméteres színes nagyítása így már nemcsak a fotóművészt, hanem a Nők Lapja fotóriporterét is vizsgáztatta —■ ugyancsak jelesre! Miért? Mert képei nemcsak időtlenül szépék — sehol sem érződnek például rajtuk a színes technológia igencsak szűkre szabott korlátái! —, hanem igaznak Is hatnak. Mert élő, hús-vér emberek üzeneteit, gesztusait hordor zák. Akció közben ábrázolva ókét: a buddhista boncot, aki ujjaival finom, egyedi gesztust dob a levegőbe; a meredek hegyoldalban üdezold paradicsomot teremtő, hajlongó parasztot; a dzsunkákon élők dolgos mindennapjait érzékeltető ringó bárkákat; a tengerparton gondtalanul cigánykerekét hányó lurkót; és — a katonákat, is, igen: akik minden képen háttérként vannak ugyan jelen, de akik — ma bizonyították — elő is tudnak lépni. Nos, e kettősség olvadt egybe a kiállításon: a fotó- riporter érzékenysége a pillanat iránt, és a fotóművész igényessége a képek összhatássá ötvözésében. Mert a fekete alapon (telítettebbek így a színek!) a sárga képelemek tudatos, tervszerű ismételgetésével, és a tengerkék-katonazöld- 1 mélyvörös kísérőszínek válogatásával áll össze az a harmónia, amely a kiállítást széppé is teszi, igazsága mellett. A harmincas évek Amerikájában kongresszusi megbízás mozgatta az Egyesült Államok legjobb fotósait, hogy albumot készítsenek a farmerek nyomorúságos életéről — a minden szónál erősebb képsor a „New Deal” egyik szellemi előkészítője lett, és pár év múlva e fotókkal kezdődött a fotográfia bevonulása a képkereskedelembe. Örülünk annak, hogy Szebeni András kábítószeresekkel foglalkozó anyaga e sz.oe1ofotósokéval rokon. Ám erős a sajnálat, hogy e szép képek — egyelőre legalábbis — csak kiállításon hozzáférhetők, Kőhidi Imre A tűz A minap szirénázva futottak a tflzoltókocsik. — Erdő ég valahol —, magyarázta egy ember. Másvalaki részleteket is mondott az esetről: csupán egv gondatlanul eldobott cigarettavégtől kapott lángra az avar, amely olyan száraz most; mint a kiszáradt dohánylevél. És leégett nyolcholdnyt erdő; Egyszer, gyermekkoromban magam is részt vettem erdőtűzoltásban. Iszonyú látvány az erdőtűz. Mint a zsírral lelocsolt pálcikák, égnek, lobognak a hatalmas szálfák, elviselhetetlen forróság árad szét az egész környéken. Tüzet o'tanl ott, közelben tulajdonképpen nem is lehet. Ki kell figyelni a széljárást és messze a tűztől jó előre sávot vágva az erdőn, el kell zárni a tűz útját. Szörnyű nézni, amikor a lén- gok közül kimenekülő vadak perzselt bundával, eszeveszett menekülésbe kezdenek. A napokban erdő között vitt el az utam. Nem messze á köves kocsiúttól autó állt. — Géza! Vágj nyársakat! — Ez a te dolgod, apus! Én inkább a szalonnát vágom fél,1 A? előkészítem a hagymát. — Olgica! Vedd elő a sörösüvegeket és állítsd őket szép sorjában a tuskó mellé ... Serény munkában volt az egész család. Méternyi magasan lobogott a láng is. — Gallyat! Minél' több száraz gallyat, gyerekek! Közelébb merészkedtem. Eszembe jutott a gyermekkoromé ban átélt erdőtűz és arra gondoltam, hogy a puskaporszáraz füvön percek alatt tovaterjedhet a láng. — Kérem! Ne vegyék rossznéven a figyelmeztetést, de.! Legelőször a férfi nézett hátra, azután, mintha ott sem lennék, odaszólt a feleségének: — Paprikát, sót, édes fiam! Anélkül fenét sem ér a zsí- rozott kenyér. — Megbocsássanak! De itt nagyon veszélyes tüzet rakni; Ez egyébként sem tűzrakásra kijelölt hely, meg azután. ,4 Az asszony felegyenesedett a sóelőkészítésből: — De tulajdonképpen ki maga, kérem, hogy még itt sem hagyja békén az embert? Láthatja, hogy mi egy család vagyunk, Kocsival jöttünk, nem zavarunk semmit és senkit; — Nem is a zavarásról van itt szó. Egyszerűen arról, hogy jön egy erősebb fuvallat, és percek alatt szétterjedhetnek a lángok. Leéghet az egész erdő. A férfi meghegyezte az utolsó nyársat, majd méla undor-* ral hátrafordult: — Ugyan, ne papoljon már annyit! Megmondta a felesé*! gém, hogy nem gyújtogatni, hanem szalonnát sütni jöttünk; Annyi eszünk nekünk is van, hogy mielőtt elmegyünk, lel'o- csoljuk a parazsat. • — De a baj akkor is megeshetik! Aztán rendelet, törvény tiltja a tűzrakást... A férfi dührohamot kapott és szétverte a tűzet. Az as82ony az emberi jogok lábbal tiprásával fenyegetett, a gyerekeknek torkukon akadt a szó. Megperzselődött a hangulat, a kacagás, a jókedv. De meg-! maradt egy darab erdő. Nekik, másoknak, mindenkinek. Szalay István Az asszony, aki mindeddig hal. kan nyögött vagy sóhajtozott, most hangosan felzokog, kiabálni kezd a kislány után, és egyre erősebben rángatja a zárt ajtó gombját. Hosszú és kínos percek után nyílik az ajtó, s Han- kóczyné már a tenyérnyi résen is be akar rontani. De egy erős, magas ápolónő útját állja, s rövid dulakodás után leülteti az ajtó előtti asztalhoz, két oxigénpalack közé. — Itt marad, érti?! —kiabálja az ápolónő. — Vagy legjobb, ha hazamegy! Magára itt most nincs szükség! És csak zavarja a munkánkat! — A kislányomhoz akarok menni! Látni akarom a kislányomat! Mit csinálnák vele?! Egy lépést se megyek nélküle! — Akkor meg üljön itt szépen, és maradjon csendben! A tanár egyre kínosabban érzi magát, s mert amúgy sincs már itt több dolga, és végül még azt gondolhatják, hogy ő a gyerek apja — hát úgy dönt, hogy gyorsan távozik. Még a főporta előtt is azzal a rossz érzéssel megy el. hogy hátha hallották az előbbi jelenetet,. és most mindenki őt figyeli, Tehát felgyorsítja a lépéseit, és végül szinte futva megy a kocsijához. Miközben íaz ajtózárral küszködik, pieri idegességében először a slusszkulccsal akarta kinyitni, észreveszi, hogy a házban lakó idősebb professzor jön kifelé a kórház karúján. A tanár körülnéz, hogy hol ál] a prof Volkswagenje, de mivel nem látja sehol, az öregúr pedig a trolimegálló felé indul, így utánaszól. — Jó napot kívánok, professzor úr! Csak nem gyalog? Az orvos odafordul, megismeri a fiatalembert, és nyájasan kezet nyújt a tanárnak. — Jó napot kívánok, ml újság van? — Semmi különös, professzor úr, kérem. Itt voltam a kórházban, egy kisgyereket hoztam be a házból. — A professzor úr kocsi nélkül jött? — Igen. igen, szerelőnél van az autóm. IVfeg aztán nem is nagyon szeretek már a városban vezetni. Tudja, egyre jobban zavar a városi forgalom. — Én is éppen hazamegyek. szívesen elviszem. Noha ez csak Trabant... — Köszönöm, köszönöm, nagyon jó lesz. És mi az. hogy dsak?! Nagyon ió. mee bízható autó az. kérem! Először nekem is az volt. A Dózsa György út és Lehel utca kereszteződésénél már kifogynak az . autóstémából. s minthogy még mindig piros a lámpa, és hogy ne ülienek olyan kukán, a tanár megkérdezi: — Hogy tetszik lenni? — Hát, csak olyan nyugdíjasán. — Nyugdíjasán?! — Igen. bizony. Elmúltam hetvenéves, nincs tovább! — Hetven?! Én legfeljebb hatvannak hittem — mondja a fiatalember, s ezt komolyan is gondolja. A prof teljesen ősz hajú, de egyenes tartású erős ember, akár tíz évig is elvezethetné még a tanszéket. — Nem, nem, tanár úr! Kilences vagyok. Májusban voltam hetven. Vége, menni kelD — De azért bejár továbbra Is, nem szakadt el a kórháztól. .. — Hát, igen... bejárok. De ez már nem olyan.. „ ez már nem én vagyok. Tudja, én már csak olyan memen- tó vagyok Itt. Olyan., ^ olyan... fi? a professzor most szeretné valahogy érzékletesen megmagyarázni a harmincéves tanárnak, hogy milyen is az, ha valaki csak memento az egykori munkahelyén. Hogy mit jelent nyugdíjasként bejárni oda, ahol negyvenöt évig aktív volt. Cseléd könyves, majd kinevezett orvos, tanársegéd, főorvos, adjunktus, tanszékvezető, intézeti igazgató. Abszolút szakmai tekintély — most legfeljebb elnézik neki. hogy véleményt mondjon valamiről. — Ugye. tanár úr, maga humán szakos? — Igen, magyar—történés lem. <
