Népújság, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-09 / 83. szám

Hiteles lehetőségek élelmiszer-gazdaságban Beszélgetés dr. Páles Gyulával, az MNB elnökhelyettesével az Megkülönböztetett figyelem övezi az «többi időben a ma­gyar élelmiszer-gazdaságot. Okkal. Az közismert tény, hogy az élelmiszer-ellátás mennyisége és minősége alapvető je­lentőséggel bír bármely ország életében, lakóinak közérze­tében. Ám a gazdálkodás iránt mind fogékonyabb közvéle­mény számára az agrárágazat népgazdasági jelentősége is ismert, mindenekelőtt azért, mert ez az ágazat az utóbbi években a nemzetközi piac által is elismert eredményeket produkált. Ezeken az eredményeken alapulnak a népgazda­sági terv által az élelmiszer-gazdaság számára megszabott feladatok, amelyeket azonban a megszokott módon aligha, csakis új lehetőségek feltárásával és azok ésszerű kiakná­zásával leszünk képesek teljesíteni. Vajon mennyire hitele­sek ezek a lehetőségek, a szó szoros és átvitt értelmében is: kérésünkre erről fejtette ki véleményét a hiteleket folyósító Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese, dr. Páles Gyula. HELYZETKÉP A LAKÄSKARBANTARTÄSOKRÖL Nemcsak az új a fontos Egy régi épület műemlék formájú tetőszerkezete születik újjá az egri Zalár utcában — Véleménye szerint milyen módon lehet évről évre csak­nem azonos ütemben növelni a mezőgazdasági termékek ter­melését, miközben elsősorban a termelés gazdaságosságát kell javítani? — Nekem is az a vélemé-. nyem, hogy a VI. ötéves terv olyan nehéz feladatokat sza­bott meg az élelmiszeripar­termelés számára, amelyeket rutinszerűen már képtelenség megoldani. Az évi három- százalékos növekedési üte­met akkor is nehéz lesz tar­tani. ha a természeti csapá­sok nem sújtanak bennün­ket. Ha ehhez hozzáveszem például a termelőeszközök árának emelkedéséből és a világpiaci versenyből fakadó követelményeket, nyilvánva­lónak tűnik, hogy az olyan vállalkozói kedvet kell fel­lendítenünk, amelynek leg­főbb tartalma a versenyké­pesség fokozása minőségben és árban egyaránt. A magas termelékenységet, az alacso­nyabb önköltséget és a le­hető legtöbb új érték létre­hozását kell minden gazda­sági döntésnél első helyen megkövetelnünk. Ebben a folyamatban az üzemen be­lüli szervezés magasabb szín­vonala, a technika és a tech­nológia fejlesztése mellett a társadalmi munkamegosztás korszerű módosulásának is helyet kell kapnia. A nyers­anyagtermelés, a feldolgozó- ipar és az áruforgalom ver­tikális kapcsolatában az ál­lami gazdaságok és a ter­melőszövetkezetek ugyan­olyan polgárjogon vegyenek részt és jussanak el a piac­ra. mint ahogy eddig a mo- nopoljellegű felvásárló, fel­dolgozó és exportáló nagy állami vállalatok eljutottak. Ide tartozik a nagyüzem és a kis termelés változatos kombinációjának bővítése is, mégpedig a mezőgazdasági tsz-ek és állami gazdaságok sokszínű integrációs tevé­kenységének segítségével. A társadalmi érdek megkíván­ja, hogy az egyéni és cso­portérdekek erős mozgató rugóit az elosztási rendsze­rünkben tudatosan használ­juk fel. Ezért, amikor erre alkalom adódik, erősítsük a vállalat (tsz) egésze által létrehozott új érték (bruttó jövedelem) és az egyének jövedelme közötti szigorú összefüggést. A „napszámos” szemlélet helyett a tulajdo­nosi érdekeltséget kell újra felfrissítenünk. — Me?vannak-e mindezek tár­sadalmi feltételei? — Azt hiszem, igen. A legfontosabbnak azt a poli­tikai platformot tartom, ame­lyet a pártvezetés és az ál­lami vezetés képvisel, ame­lyet a legutóbbi országos élelmiszer-gazdasági vezetői értekezleten Havasi Ferenc, a KB titkára, és Váncsa Je­nő miniszter kifejtettek, amikor megerősítették több mint két évtizedes agrárpo­litikánk progresszív mara­dandó vonásait. Meg kell mondanom, hogy a közel­múlt évek rövid távú álla­mi szabályozása miatt jó né­hány termelőszövetkezetben visszafogottabban foglalkoz­tak közép- és hosszú távú fejlesztéssel, mint korábban. A vezetők egy része elkez­dett rutinból vezetni, a .szö­vetkezeti dolgozókban pedig erőre kapott a rövid távú fogyasztói szemlélet és sok helyen visszaszorult a szö­vetkezeti tulajdonosi szem­léiét. Ezért volt, öröm. hogy a termelőszövetkezetek meg- teU útjának hely» értékelé­séből és perspektívájuk vilá­gos megfogalmaz4sából most új erőt — vállalkozói kedvet — meríthetünk. — Hogyan ítéli meg a terme­lési rendszerek és az azo­kon kívül álló kisebb gazda­ságok fejlődési. vállalkozási lehetőségeit az új ötéves terv­ben? — A termelési rendszerek létrejöttének a IV. ötéves terv közepe táján rendkívül nagy jelentősége volt. Üzleti vállalkozásaik révén — nem pedig az állam által nekik adott előnyök révén — sze­reztek elévülhetetlen érdé: meket a mezőgazdaság fel­lendítésében. Újabban azon­ban a népgazdasági egyen­súly helyreállítása érdeké­ben hozott intézkedések pri- vilégjzált helyzetbe juttat­ták őket, mert velük a kí­vülállók sem a szoros im­portkeretek felhasználása, sem a csökkenő mértékben igénybe vehető hitelek te­kintetében nem versenyez­hetnek. Ez a helyzet kedve­zőtlen hatásokkal jár a rend­szerekre is és a kívülállók­ra is. Egyre jobban látható, hogy a legjobb termelési rendszereknél Is növekszik azoknak a vállalkozásoknak a száma, amelyeknél romlik a befektetések megtérülési ideje. Nézetem szerint a túl­ságosan extenzíven kifejlő­dött, szinte az egész orszá­got egy központból sok uta­zóval behálózó rendszerek hatékonyságának , problémá­it a jövőben sokkal kritiku­sabban kell elemeznünk, mint eddig. Nem azért, hogy okvetetlenkedjünk velük, ha­nem azért, hogy új erőket hozzunk mozgásba és meg­újíthassuk a termelési rend­szerekben még meglevő kez­deményező erőt, és egyide­jűleg az azonos pénzügyi fel­tételek alapján a kívülálló, önálló gazdaságok kezdemé­nyezéseit is felhasználhassuk, hogy szélesebb frontot nyis­sunk az alkotó vállalkozások számára. — A minél gazdaságosabb exportra \raló törekvés a nyers­anyagok feldolgozási szintjé­nek növelését is igényli. Mi­lyen módon lehet ennek érde­kében az élelmiszeripart fej­leszteni és vállalkozói kedvét fokozni? — Annak ellenére, hogy az elmúlt években elég sokat áldoztunk az élelmiszeripar fejlesztésére, az örökölt és nagyrészt elévült feldolgozó kapacitást nem sikerült a mezőgazdasági termelés szintjére emelni. Azért sem. mert az élelmiszeripar fej­lesztése szinte teljesen álla­mi keretek közé szorult, s azért sem. mert élelmiszer­ipari beruházásaink nagy ré­szét nem a nyersanyagbázis­hoz közel, hanem inkább a fogyasztócentrumok szom­szédságában telepítettük Csak kevés olyan gyárunk van, amelyet a legjobb he­lyen és az új piacj igények­hez igazodva hoztunk létre. Sajnos, a legtöbb helyen hiányoznak a megfelelő rak­tárak. s nem üzleti jellegű az értékesítés. A vertikális kapcsolatok optimumától még igen távol vagyunk. Mindemellett az a lény. hogy az élelmiszeripar az elmúlt ötéves tervben a tervekéit 35 milliárd . forinttal szemben több mint 50 milliárd forin­tot. ruházott be. nagy előre­haladást jelent. Nem dicsek­vésképpen. de azért elmon­dom, hogy a különbség dön­tően exportfejlesztő hitelből származott és nagyon Jó eredmént'ekkel kecsest?*?». Magvalósítás kózbea renge­teg bajunk volt ezekkel, sok keresztberakott gerendán is át kellett haladnunk, de vé­gül is azt mondhatjuk: nem lesz egy sem közülük, amely ne produkálná a hitelszer­ződésben vállalt eredménye­ket. A tapasztalat megerősí­ti azt a törekvésünket, hogy az exportfejlesztő hitelek té­vén aktívan segítsük élő a mezőgazdaság és az -élelmi­szeripar minél gyorsabb fér lödését. — Miiven feltételek mellett ré­szesülhetnek az élelmiszer­gazdaság egs'es vállasai és szövetkezetei a különféle hi­telfajtákban? — A Magyar Nemzeti Bank mindenekelőtt olyan, a technikai haladáshoz szük­séges exportfejlesztő hitelek igénybevételét, szorgalmazza, amelyek révén jelentős de­vizabevételt ígérő árukkal növelhető a termelés; A bank még az eddigieknél is nagyobb aktivitást. kíván ebben kifejteni. Ezért, meg­növeltük a megyei igazga­tóságaink hatáskörét. A me­gyei bankigazgatóságok sa­ját hatáskörükben eddig 15 millió forint hitel kibocsátá­sáról dönthettek önállóan, ezután pedig 30 millió fo­rint összegről. A hitel igény- bevételének segítségével le­het megoldani — megfelelő termelésnövelés esetén — az egyes gazdaságok gépesítését. Olyan hnzamtöbbletet kell elérni, amelynek a nettó de­vizahozamából három év alatt megtérül a beruházás. Állattenyésztésre felvett ex­portfejlesztési hitel esetén az elvárt megtérülési idő 5 év. Mivel a 30 százaléknak meg­felelő saját erő előzetes biz­tosítása nem a legfontosabb követelmény, olyan helyen is lehetőség lesz beruházni, ahol a saját pénzeszközök hiányoznak, s a hitel meg­térülését jövőbeni jövedelem garantálja. — Milyen felső határa van az exportfejlesztési hiteleknek és vannak-e olyan kiemelt termé­kek, vagy termények, ame­lyekre az átlagosnál több hi­tel igényelhető? — Az exportfejlesztési hi­telnek nincs felső határa, mértékét a vállalkozás, a kezdeményezés milyensége, a kontrollált számítás szabja meg. Ez az egyik. A másik megjegyzés, hogy nincsenek szent növények és szent ál­latok, csak gazdaságosan és jövedelmezően termelt árúk lehetnek. E tekintetben nem kell feltétlenül a hagyomá­nyokhoz alkalmazkodni. A vevők igényei a legfonto­sabbak és persze a gazdasá­gosság. Hogy mást ne mond. jak: például Hajdúszoboszló környékéről békát exportál­nak Franciaországba, s amint az kiderült, ez is remek üz­let. A Pécsi Közös Baromfi- feldolgozó tagvállalatai — például a sá.sdí mezőgazda- sági tsz — dinamikusan fej­leszti a liba- és kacsatömést a kistermelők körében és a tsz-ek integrációjában erre hitelt ■ nyújtunk. Ismeretes már a zagyvarékási tsz ba­romfifeldolgozójának sikeres próbaüzemelése. Rákóczi fal­ván jónak ígérkezik a hal- termelés fejlesztése, Dán- szentmiklóson egy 750 vago- nos hűtőház építése. Kiskun- majsán a tsz asszonyai már nemcsak leszedik, hanem csokiba mártják és csoma­golják, is a meggyet. Az így előállított konyakmeggy pe­dig kiváló exportcikknek bi­zonyult. Vaján kiváló cuk­rozott gyümölcsöt készítenek. De mondhatok mást is. Sza­bolcsban az osztályon aluli almából már évek óta ex­portképes almaiét készíte­nek, nem főzik, hanem hide­gen kipréselik az. alma levét. Az idén ugyan rossz az. ára. de eddig sokat kerestek raj­ta, mert nagyon finom.. . Megkínálhatom ? Aczél Gábor Gomba módra gyarapod­nak az új lakótelepek;, iga­zán látványos dolog, ha a puszta térségben egy-két esztendő múltán tízemeletes tornyok magasodnak. Erő­ink , túlnyomó részét fordí­tottuk arra, hogy minél több új lakás épüljön, ám e lelkesítő program teljesí­tése közben a szükségesnél kevesebb energia jutott a meglévő értékek őrzésére. Pedig ha egyik évben el­marad, a másikban már jór val több pénzbe kerül ugyan­az a felújítás. Hiszen a ré­gi épületek állapota hónap­ról hónapra romlik. Nemzeti vagyonunk körül­belül 10 százalékát teszik ki a lakások. Természetes, hogy róluk időről időre gondoskodni kell. Az új öt­éves tervben megyénkben is fontos helyre került a lakásfelújítások programja. Elmaradt az igényektől Heves megyében a három városi ingatlankezelő és a hevesi kommunális üzem birtokában több mint tízezer állami bérlemény van, eb­ből 9600 lakás. Az elmúlt tervidőszakban 850 lakás fel­újítását végezték el az ingatlankezelő vállalatok, együtt az építőipari vállala­tokkal, szövetkezetekkel. A tervezett 350 millió forint helyett több mint 410 milli­ót költöttek erre a célra. Ezekben az esztendőkben került a városi ingatlanke­zelők feladatkörébe több községi munkáslakótelep is: a hatvaniak a petőfibányai csaknem ezer bányászlakást kapták, az egri ingatlanke­zelő pedig a bélapátfalVai lakásokat vette át. A korábbi esztendőkhöz képest tehát, gyorsult a fel­újítások üteme, de az 1975 előtti 'lemaradásokat így sem sikerült behozni. A ré­gi lakások, lakótelepek ál- .lapota még több ráfordítást kívánt volna meg az V. öt­éves tervben is. Így 1985-ig megyénkben legalább 1300 (Tudósít ónktól)' Besenyőtelek lakói szere­lik és megbecsülik faluju­kat. A 33-as főútvonalon átutazók külsőleg is csino­sodó. rendezett tiszta tele­pülést látnak Besenyőtel­ken. A község lakói minden évben csatlakoznak a' falu- szépítési mozgalomhoz, és most áprilist, a tisztasági hónapot használják fel a községszépítés munkáinak idei kezdésére. * A helyi tisztasági akció k >zös megbeszéléssel kezdő­dött. ahol a község tanácsi, társadalmi szervei, intézmé­nyei, üzemei fogalmazták meg munkaprogramjukat. A községet 13 körzetre osztot­ták, s minden körzetben népfrontbizottsági. vörös­keresztes és KISZ-aktívák lakás téljes felújítását, kor- szerűsitését kell elvégezni, Ezek között körülbelül 480 elmaradt lakás jelent mind sürgetőbb feladatot. A mun­kák költsége várhatóan mintegy 450 millió forint lesz. Több pénzbe kerül Egy lakást általában 20— 25 évenként kell felújítani; átlagos költsége 150—170 ezer forint. Elsősorban a me­gyeszékhelyen különleges feladatokat kell teljesíteni a műemlék épületeken. A fel­újítás időben, pénzben is többet kíván: az eddigi ta­pasztalatok szerint 5—600 ezer forint lakásonként. Az építőipari vállalatok érthető módon mindig szíve­sebben foglalkoztak új be­ruházásokkal, erre ösztön­zött az érdekeltségük is. Felújításokhoz, korszerűsí­tésekhez ráadásul több jól képzett szakemberre van szükség, hiszen sokszor kell váratlan feladatokkal is szembenézni. Az ingatlankezelő válla­latok az elmúlt esztendőkben sok segítséget kaptak ah­hoz, hogy építésvezetőségei­ket megerősítsék. Korszerű kisgépeket is vásárolhattak. Ugyanakkor például az Egri Épületkarbantartó Szövet­kezet a megyeszékhely bel­városának rekonstrukciójá­ra. a műemlékek felújítá­sára alakította át profilját. A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat főépítés­vezetőséget hozott létre fel­újítási munkákhoz; terveik szerint ennek legnagyobb teljesítménye meghaladja majd a százmillió forint ér­téket. Az építőipar tehát felké­szültnek látszik ezekre a feladatokra. Ami viszont a pénzt Illeti, a jövőben nem- * csak azzal kell számolni, hogy az elmaradt lakások felújítása évről évre többe kerül. Korszerűbb, tartósabb, tehát drágább anyagot is mind többet építenek be; így például a műanyag aj­tókat, ablakokat, a gipsz­mérik fel a teendőket, be­szélgetnek el a lakosokkal, segítik és végül értékelik az elvégzett munkát, az akció eredményeit. A korai tavasz, a kedvező időjárás hatására szinte minden háznál és minden utcában munkához láttak. Mindenki ' rendet teremtett saját portáján, virágoskert­jében, s elvégezte a saját háza előtt húzódó utak, járdák, vízátereszek, árkok tisztítását, karbantartását. A termelőszövetkezet azzal is segít, hogy gépeivel elsi­mítja, héngerezi a földuta- kat. Mindezek mellett az idén annyi fát ültetnek ki közterületekre, ahány lako­sa van a községnek, s min­den általános iskolai tanuló is elültet egy-egy gyümölcs­fát. panel válaszfalakat, az idő-* nek jobban ellenálló burko­latokat. Természetesen taka­rékoskodni lehet, sőt jobban lehet az eddigieknél. Jó volna például, ha a felújí­tási tervek több változatban foglalkoznának a lehető legolcsóbb kivitelezésekkel. A költségek csökkentését szolgálja az is, hogy az in­gatlankezelők törekednek a még felhasználható bontott anyagok újrabeépítésére. Jobb munka- körülményeket Kevés a jól képzett, ta­pasztalt szakember a felújí­tásokat végző brigádokban. Itt még szóba kerül néha a munkaerőhiány. Létszám- növekedéssel nem is nagyon számolnak a vállalatok, szö­vetkezetek, de arra minden- képpen gondolniuk kell, hogy ösztönzőbb bérezéssel, a munkakörülmények javí­tásával vonzóvá tegyék eze­ket a munkahelyeket is. Az ingatlankezelők központi ke" ! étből kaptak ehhez bértá­mogatást. Hatvanban, Gyön­gyösön új telephelyek kiala­kításéra van szükség, javí­tani kell a szociális ellátott­ságot. ez szintén az elkövet­kező évek feladata. Megfelelően képzett mun­kaerő biztosítása mellett ter­mészetesen a fegyelemnek is javulnia kell. Sokszor nagy a kísértés, hiszen a bérleményekben végzett szol­gáltatások „kenésére” gyak­ran kerülnek elő sörös-, és pálinkásüvegek. A vállala­toknál egyébként elhatároz­ták: nagyobb szigorral ellen­őrzik a munkahelyeket. Az új tervidőszakban — mindezek bizonyítják — fontosságának megfelelő he­lyet kapott a lakásfelújítá­sok szervezése. Nagy érté­kekre kell ügyelni, s hogy hogyan bánunk ezekkel az értékekkel, nem közömbös sem a városokban, sem a községekben. (hekeli) Hozzáláttak az új nevelé­si központ körüli terület parkosításához, melynek tervezését és kivitelezését, fákkal, díszcserjékkel való ellátását. több társadalmi szerv is segíti. A KISZ- szervezet fiataljai a fák gondozását, megóvását is vállalták. Az úttörők ápri­lisban .végzik el a község egész területén a papír, a vas, a fém és textilhulladé­kok gyűjtését, segítve a , lomtalanítást és a tisztasá­gi akció feladatait. Császár István 1981. április 9„ csütörtök ÍFaBuszcgsItesi akció Besenyőtelken

Next

/
Thumbnails
Contents