Népújság, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-03 / 79. szám
ÄEWPIWCS ICIÜB Hosszá utak csonépaotla Meg ne kérdezze senki, hol van a működési engedély? Ez a klub ugyan van, létezik, ünnepélyes keretek között meg is nyitották, de pecsétes irat... — Nem tudjuk hová besorolni. Valami intézményhez, szervezethez kell majd kapcsolni — így vélekedett Kalocsai Miklós, a városi tanács népművelési felügyelője. — A népfront nagyon helyeselte és támogatta a kezdeményezést és ezentúl is megteszünk mindent, de nekünk a fenntartáshoz anyagi eszközeink nincsenek — hallottuk fír. CAspáry Józseftől, a HNF városi elnökétől.' így lett fz a nevenincs klub szinte önmagától, szigorúan magánkezdeményezésből — nagy örömére húszharminc idős nőnek, férfinek. Tessék vigyázni Dominóépületek. így nevezte el a gyöngyösi köznyelv ezeket az egymás mellé tolt, tégla alakú, abszolút jellegtelen házakat, amelyek ott sorakoznak a Bethlen Gábor utca egyik oldalán. A 0/1. számú bejárat előtt egy mosolygós arcú asszony és egy készséges kisfiú Várakozott. — A megnyitóra tetszett jönni? — kérdezte a fiú. — Majd én lekísérem. A folyosó végén le. a pincébe, igen, tessék vigyázni, egy küszöb és tessék bentebb is vigyázni, mert a csövek miatt le kell hajolni. Bizony, ide senki nem vonulhat be méltóságteljes pózban. A hosszabbra nyúlt testű embernek szinte hétrét kell görnyednie. Alulról felfelé pislogva méri fel az utat, kutatja, merre kell haladnia, amikor végül nyitott ajtóhoz ér. Bentről halk beszéd foszlányai szűrődnek ki, és éles fényhasáb terül a lába elé. — Csak tessék, bátran. Köszönjük, hogy eljött. A szíves hang megköny- nyebbült sóhajt vált ki az érkezőből. És arra gondol, hogy olykor a néhány méteres szakasz is milyen hosz- szú útnak tetszhet. Hát még annak, aki először tette meg a többiek előtt, a többiek érdekében. * Csupa orom Ne szépítgessük: ez bizony a ház alatti pince egy része. A klubnak szánt két- asztalnyi terület ugyan teljesen más, mint a „labirintus” többi része. Hófehér a mennyezet, hangulatos színű és -mintájú tapéta a falon, bordó padlószőnyeg a beton- aljazaton. rajta egy keskeny szőnyegvédő csík fut hosz- szában végig. A falakon színes lenyomatok rajzszögekkel felerősítve. Két fénycső- armatúra ontja a világosságot. A szemben levő falon valamicske szellőzőnyílás. De nemcsak ennyi a klub. Ott vannak még a négyzetlap alakú asztalok, rajtuk színes térítők, középen egy tál. benne sütemény. Az asztalok körül székek, a széke- ,ken pedig ünneplőbe öltözött emberek. Maguk is ünnepélyes pózban, fegyelmezett. de várakozó tekintettel és egy kis türelmetlenséggel is. Valahogy úgy lehetnek ők. mint a gyerekek karácsonykor. Minden porciká- jukat megtöltik az előkészület percei, de alig várják már. hogy végre megkaphassák az ajándékot. Az első összejövetel résztvevői (Fotó: Szabó Sándor) Jg81. április 3., péntek Ez most nem ■ karácsony, csak egy szürke hétköznap pontosan ugyanolyan szür- keségű estje, amely azonban húsz-harminc embernek most csupa öröm, maga a hiánytalan boldogság. — Kedves vendégeink, kedves klubtársak, kedves... betegeim! — hangzik el végre a köszöntő rjé- hány kezdő szava. Dr. Porges Mária körzeti orvos alig, tudja izgalmát, lámpalázát palástolni, amikor megszólal. Mindenki készséges « Jó másfél éve annak, amikor arra gondolt a doktornő, hogy ennek a lakótelepi életnek van egy nagyon kényelmetlen vonása: az emberek bezárják magukra a lakás ajtaját, amikor hazamennek, és ezzel kész, nincs tovább. Marad még a tv. Egyre több i betege panaszolta el, mennyire magé-, nyosan él, mennyire nincs mivel lekötnie magát és éppen ezért mennyivel érzékenyebb mindenre, ami vele történik vagy nem történik. 'Fáj a feje? Mennyi lehet a vérnyomása? Nincs valamilyen lappangó betegség...? És az a görcs a gyomrában ...? — Ha jobban vizsgálnánk az orvoshoz panasszal forduló emberek lelki állapotát, bizonyára összefüggést találnánk lelki és testi közérzetük között. Az ember nem tud magányosan élni. Arra gondoltam, valami olyan helyet, esetleg klubot kellene* kialakítani «itt, a lakásuk közelében, ahová bárki bármikor elmehet. Jó alkalmat nyújtana az orvosnak is ahhoz, hogy megfigyelje betegeit az új környezetben és vizsgálhassa, milyen hatással van a klub, a közösségi élet a betegeire, a panaszaik alakulására. Így kezdődött. Aztán folytatódott a kllin- cseléssel. A Hazafias Népfront, a városi tanács, a kórház, a Vöröskereszt, az. állami építők, a honvédség, a TIGÁZ. — Mindenki nagyon helyeselte az elképzelésem, de mindjárt közölték, pénzt nem tudnak adni. Az Ingatlankezelő Vállalat beleegyezett abba. hogy az általam jónak tartott helyiséget a klub rendelkezésére bocsássa. Hogy is volt Mária Terézia annak idején a magyar rendekkel? — Életünket és vérünket ... I t De a lelkes felkiáltás folytatását már nem szoktuk idézni. — De zabot nem adunk! Végül — mégis Másfél év. Sokan feladták volna már a kezdet kezdetén. — A magam ügyében a századrészét sem mentem volna. De szerencsére mindig akadt egy-két betegem, aki jó tippeket adott. A TIGÁZ a központi fűtést szerelte. Az állami építőipar tapétázott, szőnyegpadlózott, villanyt szerelt. A honvédség asztalokat, székeket adott. De egyik sem történt csak úgy, gombnyomásra. Voltak napok, amikor már úgy látszott, mégsem lesz az egészből semmi. De a körzet idős betegei annyira várták, annyiszor kérdezték:, mikor jöhetünk már, doktornő, mit Segíthetünk mi ii, hogy a csügge- dés porcéit el kellett hessegetnle. Aztán, mintha egy láthatatlan karmester beintett volna, szinte egyszerre lendült meg a „gépezet”. — Doktornő, csak ezt a tapétát ■ és ezt a szőnyeget tudtuk... — Doktornő, kérem, nem új bútorok, de ... — Doktornő, ugye térítőt vihetek az asztalra...? Az ünnepi megnyitón végül ott ültek mind, ünnepélyes arccal, feszesre húzott derékkal, várakozón és boldogan. — Nagyon köszönjük mindazt, amit értünk tett és azt kérjük, hogy ezután is... — mondta egyikük. Hát... ennyi volt Ha mindnyájan akarjuk Ennek a klubnak a létezését egyetlen pecsétes irat sem bizonyítja és egy' sem engedélyezi. De van. És a társadalmi segítség is úgy jött, hogy semmiféle pecsétes papír nem serkentette. Pedig hányszor szidjuk a bürokráciát! És mennyire igazunk van akkor. A klub pedig...? Lám, így is lehet. Mért a végeredményre figyelt mindenki és mindenki legalább — szemet hunyt. — 'A klub állandóan nyitva tart. Valami programot is összeállítunk, hogy a foglalkozások gerincét kialakítsuk. A klub tagjainak azonban nem lesz kötelező az előadás meghallgatása. — Miből tartják fenn ma- gukat? — Nem tudom.' — Ki adott megbízatást magának a klub vezetésére? — Senki. — És...? — Én csak azt tudom, hogy erre a klubra a körzetemhez tartozó betegeknek nagy szükségük van. Mert a magányosság ... Várja, hogy válaszoljak... G. Molnár Ferenc távírásza Országos versenyek a tavaszi szünetben Sportolással, számháborúval, múzeumlátogatással és sok más, közösen elhatározott programmal tölthetik el az ország több mint’ 3300 úttörőcsapatában a hétfőn kezdődő egyhetes, tavaszi vakációt a gyerekek. Április 5—9. között Csillebércen tartják a tudományos-technikai úttörőszemle keretében Az orosz nyelv barátai című vetélkedő országos döntőjét. Kétszáz gyereket várnak ide, azokat a pajtásokat, akik az elmúlt hetekben, hónapokban lezajlott iskolai, városi, járási majd megyei elődöntőkön tízezer társuk közül a legjobbaknak bizonyultak. Az első helyezett csapatok jutalma artyeki úttörőtáborozás lesz. Művészeti- bemutató lesz az iskolai zenekarokban muzsikáló pajtások országos úttörőzenekari fesztiválja. Ezúttal két kategóriában zajlanak le. A bemutatók: április 5—8. között Vácott a fúvószenekarok, összesen 600 pajtás, április 8—11. között Veszprémben a vonószenekarok, mintegy 400 úttörő részvételével adnak koncertet. A morzejelek adása, vétele, gyorsaság és pontosság lesz a mérce április 9—11. között Leninvárosban a Lenin ifjú távírásza verseny döntő mérkőzésein. Április 6—8. között az úttőrőszövetség és az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács Pécsett rendezi meg a megyei és a budapesti versenyeken első helyezést! elért négyfős kerékpároscsapatok, valamint a KISZ-,.korosztály” segédmotoros kategóriájában a döntőket. (MTI) Modern kuruzslók Az ország gyógyszerfogyasztása — képletesen szólva -4 a csillagok felé halad. Az úgynevezett házi patikákban any4., nyi orvosság halmozódott fel, hogy azzal egy gyengén fejű-" lett országot el lehetne látni. — Miért van ez így? — Megszokás, divat, szenvedély. Egy beszélgetést kaptam el a napokban. — Hogy vagy, drágám? ^ — Köszönöm, Verám, nem egészen jól. Hajnalonként fej-% fájással ébredek és ha nagyon zsírosat eszem, fájni kezd aIs gyomrom. — Ne egyél túl zsírosat! — Miért ne! Nem akarok én fogyni. És különben is, öt évvel ezelőtt soha semmi bajom nem volt. Akár kiskanál-* lal is ehettem a kacsazsírt... — Voltál már orvosnál? — A fenét! Hanem ajánlottak egy gyógyszert. Mindjárt tudtam, hogy beválik, mert alig kaptam meg a gyógyszert tárakban. Mexase a neve. Azt írattam föl az orvos bátyám-; mai. — Ne mondd! És ki ajánlotta? — Nem tudom, ismered-e Mariska nénit? Tudod, az a kövér... Neked is javaslom, édesem. Szedd csak ezt a cső-; daszert és meggyógyulsz. — Köszönöm, de nekem sohasem fáj a gyomrom, egyra inkább a frontokkal küszködöm .'.. A szívélyes, segíterii kész hölgy összecsapja tenyerét. — Frontátvonulás! Erre ma már, kicsim, százféle gyógy-; szer van. Néhányat közülük akár recept nélkül is adnak.' Nyílik a kis táska, papír, ceruza kerül elő és a barátnő már írja is a jó szándékú „javaslatot”. — Mik vannak a táskádban? — Mik lennének? Nevetséges. Mik vannak egy női táskában? Rúzs. zsebkendő, pénztárca, cigaretta, igazolványok, ne* meg a kedves gyógyszerek. — Mutatsd ezeket! — Ugyan, semmi különös. Manapság minden modern em-} bér hord magával gyógyszert. Andaxin, Valeriána, Demal- gon, Karil nélkül szinte már az utcára sem léphet az ember.J Ez egy vélemény. A gyógyszerek ajánlgatása pedig egyál-j talán nem új keletű jelfenség. Régi-régi divat szép hazánkban. Vagy nem ismerős az alábbi beszélgetés? — Hogy élnek itt falun, Mari néni? — Vagyunk, fiam. Csak vagyunk.. Göthös a nép. Egyebet sem csinálnak, csak az orvoshoz szaladgálnak az emberek.' Méregért. Tudhatnák pedig, hogy fűben, fában az orvosság.. J — Hátfájás ellen tudna-e valamit ajánlani? Az öregasszony gyűszűnyire hunyorítja szemét. — Én ne tudnék, fiacskám? Gyerekkel tapostatni és sok hordós káposztát enni. Ha nem használ, jöhet a meleg kemence. Éjszakára pedig igyon csalánteát. ' — Sose hallottam. Az öreg nevet és máris a'markomba nyom egy zacskót.' Eltettem emlékbe a csalánteát. Mindenkinek szívesen aján- • lom, mert ahogyan utánanéztem, tényleg reumatikus panaszok ellenszereként van nyilvántartva a gyógynövénye könyvben. Szalay István Szólanom kell! Nem az Oscar miatt. Hanem ürügyén. Az Oscar-ral dija- zott-jutalmazott magyar filmalkotásról, az „A légy"- röl van szó. Itt sem, azért, mert méltatni szeretném értékeit. A díj odaítélése után egyszerűen okvetet- lenkedésnek tűnnék, ha akármilyen jelzőt ragasztanék a rajzos magyar alkotásra. Azért kell szólnom, ahogyan a tévé az Oscar hírét közölte. A hirhez nem Nem az Oscar miatt... mellékelte a filmet, amit terjedelme és jelentősége miatt akár azonnal, a hit beolvasása után is le lehetett volna vetíteni. Ha már nemzeti büszkeségünket felébresztette ez a díj, legalább lássuk és okuljunk, miért hullott ide ez az amerikai művészi manna? Tudom, a R eagan-merénylet , szenzációja sok mindent megelőz annak, „időszerűségével" nehéz versenyezni. De az a pár perc, amit ez a nyertes film, ez a „légy” igénybe vett volna, bizonyára a szenzáció miatt sem untatta volna estére kifáradt magunkat. És ha már mozgó képben láthattuk az Oscarok boldog szovjet vagy amerikai tulajdonosait, a magyarra vajon $ miért nem jutott egyetlen kocka sem? (f. a.) 18. Ábrahámné csak ekkor pakolja fel az ikreket, nagy üggyel-bajjal tolja be a liftbe a széles gyerekkocsit, és lemegy a ház előtti parkba. Ahogy kilép a kapun, megcsapja a meleg; a lakásban sokkal hűvösebb van. és arra nem is gondolt, hogy szinte kánikulai hőség van a szürke párás égbolt alatt. Megkönnyebbülve látja, hogy a hídtöltés felőli részen, a hinták és a homokozó melletti pádon már ott ül a dé- di és a szomszéd házból egy fiatalasszony. Odamegy hozzájuk, s legalább könnyít a lelkén, ha megosztja velük a Szabó-féle kalandot. Különben is, az. asszonyok egyet fognak érteni vele, nem találnak majd semmi lövetni-. valót abban, hogy ő megakadályozott egy házasságtörést. De sőt! Minden rendes ember ezt csinálta volna az. ő helyében! Meg aztán szolidaritás is van a világon. tartsanak össze az asszonyok, segítsék egymást a házi tűzhely megóvásában ■ás. Mert ö úgy megsajnálta azt a szegény kis Jolikát, aki nyolc órán át, mint egy gép dolgozik a szalag mellett, míg a férje mindenféle kis kurvákat akar felhoznia lakásba. Már éppen azon gondolkozik, hogy miként kezdjen a történetbe, hogy azért az ő szereplését lehetőleg kedvező színben tüntesse fel, amikor a dédi megelőzi., — Na nem is mondta, Tériké, hogy mit intézett tegnap a tanácsnál! Ugye, hogy ' megkapják azt a nagy lakást a Pozsonyi úton, mert hát mindenképpen kijár maguknak. Egy r.égv gyerekes családnak nem is egy nem tudom én m.csoda palota az a három és fél szoba. de hát az mindenképpen keil ugye, ha már nagyobbat nem építenek. — Jaj, dédi, ne is kérdezze — kezdi elkeseredve, majdnem sírós hangon. Ügy kirúgott a lakásügyi osztály vezetője, hogy alig érte a földet a lábam. Úgyhogy a férjem úgy feldühödött, gondolhatják. milyen az, ha igazán dühös, hogy törni- zúzni tudna — úgy feldühödött, hogy én nem is tudom. mit fog az most bent csinálni a gyárban. Mert azt mondta, .hogy ha a csillagos ég leszakad, ő akkor is megmutatja, hogy most már csakazértis a Pozsonyi yti házakban fogunk lakni. Méghozzá egy három és fél szobásban. Mert ha csak egyet építenek ebben a rohadt kerületben. akkor azt ő fogja megkapni, vagy a fejükre borítja az eget. De Kádár • Jánosig elmegy, az biztos! — De mégis, hát mit mondtak a tanácsban? Maga nem mondta, hogy tudja, hogy vannak nagyobb lakások is? — Ó dédi, már úgy fogadott az osztályvezető, hogy mit Jár maga állandóan a nyakunkra. Ábrahámné?! Hát mit akarnak? Hát nem értenek maguk magyarul?!1 Megmondtuk, hogy nincs naJ gyobb lakás! Felajánlottunk egy két és fél szobásat, aztán meg egy háromszobásat, egyik se kellett! Az egyik hatvanöt, a másik hetvenegy négyzetméter, a maguké meg most ötvenhat! Hát akkor mit akarnak? — De a végén már kiabált. — Ennél nagyobb lakások nincsenek se égen, se földön, mert nagyobbat egyáltalán nem is építenek! Akkor meg mi a jóistenre várnak?! — Na és maga? — Hát én mondtam, hogy három szoba rajtunk nem nagyon segít, még ha nagyobb is a lakás .tizenöt négyzetméterrel, mert három helyiségünk most is van,’ Nekünk legalább még egy félszoba kellene, hogy a Klárika külön legyen. Mert neki most már majd az érettségire is, kell készülni, és nem tud otthon tanulni a kicsiktől. Erre ő csak bólogatott, hogy elhiszi, de ne tettessem már magam süketnek — így mondta: Ne tettesse már magát süketnek! Értsem meg, hogy nincs, ö mindent m üért, tudja, hogy jogosultak lennénk nagyobb lakásra is, adna is, higgyem el, ha lenne. De nincs és kész! És többet ne is menjek oda. ha nem kell -a háromszobás. — Na és, na "tés ?! (Folytatjuk)
