Népújság, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-26 / 97. szám
Haumann, a gumiarcú színész A Hurrá Hűk című bohócaiban. (MTI-fotó — KS) Középiskolás korában orvos szeretett volna lenni. De színész lett. Gyógymódja egyszerű, de roppant hatásos: megrikat, megnevettet, megdöbbent és alandalít — feloldja a bennünk keringő feszültséget, megszabadít — hacsak néhány röpke órára is — a mindennapi gondoktól, problémáktól Vérbeli aktor, talpától kopasz fejebúbjáig. Gumiarca van. Smink nélkül is tökéletes átlényegülésre képes. Arcával, szemeivel, kézjátékával, testtartásával, minden poreikájával. Élő embert képes formálni a legegysí- kúbb, legváltozatosabban megírt szerepből is S azon kevesek közé tartozik, akiknek minden szavát értjük, még a legtávolabbi széksorokból is. Pedig ... korántsem volt egyenes, töretlen az út, amelyet végigjárt a népszerűség, a siker Parnasszusának csúcsaiig. Alig egy hajszálon múlott, hogy nem vették fel a Színművészeti Főiskolára, s az első időkben szinte minden vizsgáján épphogy- esak átcsúszott. Vidéken — Debrecenben és Pécsett — eltöltött évei után szerződtette az akkoriban megalakult, s azóta megszűnt Hu- saohötödik Színház. Amikor mégkapta első feladatát: Platón „Szókratész védöbe- széde” című monodrámáját, megrémült. De megbirkózott vele. Sporthasonlattal: két vállra fektette. A közönség — a jó értelemben vett szenzációkra mindig fogékony pesti publikum — zarándokolni kezdett a Rottenbiller utcába, egy kis kultúrháéba, ahol a Huszonötödik Színház működött, albérlőként... Haumann Péter ezzel a szereppel berobbant az ország színházi közéletébe. Nemcsak a közönség fedezte fel, de a film, a televízió, a rádió, s gyors reagálással a kritika is. A következő évadra a József Attila Színházhoz szerződött, 1973 óta pedig a Madách Színház társulatának egyik vezető művésze. így vall önmagáról: — Pályám kezdete óta mindig is gondot fordítottan-) arra, hogy teljes személyiségem, egész testem részt vegyen a színpadi játékban. A mozgással, mozdulatokkal persze gazdaságosan kell bánni, mert nagy a túlzások csábítása. Ezt jogosan szóvá tette néhányszor a kritika is velem szemben. Mégis vélem: nem elég csak a S2Ó ereje, az egész személyiséget Vle kul vinni a játékba. Persze nagyon fontosnak tartom a szép színpadi beszédet. Az érthetőség a színész egyik legfontosabb tulajdonságai közé tartozik. Én kezdetben nagyon rosszul beszéltem. de szerencsére a főiskolán nagyszerű beszédtanár: Fischer Sándor kezébe kerültem. Sokat gyakoroltam otthon is. Némi hiúság is vezetett. Nem mások közül akartam kiválni, Inkább önmagam korábbi teljesítmé nyeit igyekeztem túlszűr nyalni. ' Feledhetetlenül félelm< tes III. Richard volt Shake speare drámájának tévé változatában. Tündén' csirkefogó Tersánszky Kakuk Marájában, fergeteges huH au maim * Sok hűhó semmiért című Shakespeare- v ig játékban. morú komédiás a Városmajori Színpadon néhány évvel ezelőtt bemutatott Bolond vasárnap című Katajev-víg- játékban, korlátoltan ügybuzgó honpolgár Dömölky János' „A kard” című film- vígjátékában és eredeti felfogású Lucifer Az ember tragédiája hanglemezváltozatában. (Amikor a Madách Színház a minap műsorra tűzte a tragédiát, sokan „tippeltek” arra, hogy ezúttal is ő lesz az örök tagadás szelleme...) A tévé legutóbbi szilveszteri műsorában merőben új oldaláról ismerhettük meg: mint Csehov „Három nővérkének egyikét. Férfiszínész — szoknyaszerepben — múlhatatlanul groteszk jelenség, s elég egy hajszál, hogy átcsússzon az ízléstelenségbe. Nos: Haumann tudta — hol a határ. Az idei évadban ismét hálás lehetőséget kapott a Ma. dách Színházban, Ronald Harwood „Az öltöztető” című színművének címszerepében. Amit Mensáros Lászlóval kettesben produkálnak, az éppenséggel nem Shakespeare: színvonalú darabban — az átlényegülés. a vérbeli színjátszás magasiskolája. S ne feledkezzünk meg legújabb alakításáról Dürrenmatt „A baleset” című keserű komédiájában. Ő az a jelentéktelen külsejű angol textilügynök, aki egy megrendezett bírósági színjáték áldozata lesz. Tucatjával ismerhetünk olyan színészeket akik a színpadon többnyire „privátok”, a magánéletben pedig szüntelenül „alakítanak”. Haumann Péter — szerencsére — mindezek fordítottja. Nincsenek látványos színészi „allűrjei”, magánemberként legszívesebben meghúzódik meghitt családi "észkébe, ahol felesége, há- om tündért kisgyermeke és tence, a hatalmas, ám rop- ■ant szelíd komondor várja ■ próbák, filmforgatás, szín'■■'A fellépés után. Demográfiai napió Az ENSZ szakértői szerint a születésszámok csökkenése, ami világviszonylatban megfigyelhető tendencia, a nyolcvanas években is tovább tart. Jelenleg a világ népességének növekedési üteme csaknem 1,8 százalékos,- az évszázad végére viszont körülbelül 1,6 százalékra csökken. Ennek ellenére a föld népessége húsz év alatt 4.4 milliárdról 6,2 mil- liárdra növekszik. E folyamatban nyugtalanító ielenség az, hogy a népesség növekedésének 90 százaléka a fejlődő országokra jut. ami azt jelenti, hogy újabb milliókkal nő az éhezők tömege. Az ENSZ szakértői szerint ennek csak úgy lehetne gátat vetni, ha a közeljövőben sikerülne emelni az életszínvonalat Ázsia. Afrika és Latin-Amerika óriási területein. A népesség tehát a különböző régiókban eltérő ütemben növekszik. Például néhány európai országban a népességszám csökkenésére lehet számítani. A latin- amerikai -országok között a leggyorsabban Mexikóban nő a népesség, ahol a század végére várhatóan megkétszereződik. Ázsiában viszont 2000-ben körülbelül 2.6 milliárd ember fog élni, tehát mintegy 1 milliárddal több, mint most. Az ENSZ-szakértók becslései- szerint a városi. lakosság 2000-re a jelenlegi kétszeresére nő. A fejlett országokban a népesség háromnegyed része fog városokban lakni, a fejlődő országokban körülbelül a fele. A következő évtizedekben eddig nem látott méretekben és formákban fejlődik az urbanizáció. Gigantikus városi agglomerációk keletkeznek. Kétezerben Mexikó, Sao Paulo, Tokió, New York és Sanghaj lesz a világ öt legnagyobb városa. 1950-ben a világon csak hat olyan nagyváros volt, amelynek népességszáma meghaladta az 5 milliót, ma 26 ilyen város van és a következő évszázad elején legalább 60 lesz. Popp Márió: Rózsa Endre: Amit átéltem Amit Ítéltem nem az enyém holt ée valódi vagyon de nem az enyém építhetek rá használhatom de nem az enyém utcáimban gödrök laknak tereimen harangzúgás dolgokat terel a szél egy ember szagát egy emberen át a világot a halált lakatlan «»vemen át a mát és beleköltözöm azt mondom ez én vagyok és mégsem az enyém Szén rajzok Felfúvódik a szél bozótosa: ágakkal átlós messzeségen át lengő tövis egyensúlyozza a duzzadó eget, az átlátszó robbanást, ★ Az erdőirtás hosszú sávja: veszteglő futószalag-ravatal. Gyertyánfák fagyfehérje lángol. S itt, ez a kényes akác a folyóba karmolja magát Az idő hangyabolyából egy perc Aforizmák Ha tud juk, mi az, amit nem érhetünk el, már sokat tudunk. Hermann Kant A kíváncsiság a szerelmesek ügyvédje. Honoré de Balzac A legjobb lónak Is szüksége van ostorra, a legokosabb embernek is tanácsra. Scholem Alejehem Tett nélkül a tudás olyan, mint méz nélkül a méh. Johann Gottfried Herder A gyerekeknek inkább van szükségük példaképre, mint kritikára. Joseph Joubert Sok ember azt hlsri. ha egyszer már beismert egy hibát, akkor már soha többé nem kell azt levetkőzni. Marie Ebner-Eschenbach Egy éhes halat mindenki kifoghat, ha van elég zsinórja, nem fogja túl rövidre és a horog jól ül. Ernest Hemingway A jókedv az a mennjbolt, amely alatt minden fejlődik, a mérget kivéve. Jean Paul Az a jellem, amely nem zavarodott meg és nem korrumpálódott a sikertől, az a legszigorúbb vizsgát állta ki. Klaus Mann Azok az emberek, akiknek sosincs idejük, teszik a legkevesebbet. Georg Christoph Lichtenberg Ügy tűnik, bizonyos könyveket nem azért írtak, hogy abból tanulni lehessen, hanem hogy tudjuk, a szerző tudott valamit. Johann Wolfgang yon Goethe Kilencszer pech lehet kilencszer pech, de tízszer pech, az már bűn. Alfred Kerr Lelkűnkben több lustaság lakozik, mint a testünkben. La Rochefoucauld Az éleselméjűség nagyító lenese, a vicc kicsinyítő lencse, mégis az utóbbi rezet az általánoshoz, Georg Christoph Lichtenberg A legjobb ianáes Is mindig féremű és tákolmány marad: aki önmagának nem tud tanácsot adni, azon nincs segítség. Jakob Wilhelm Heinse Kazbek Iszmagilov: A feleségem vett nekem egy pár cipót. Importáru, színe narancssárga, valódi bőrből készült. Fölpróbáltam — mintha rám öntötték volna. Eltelik egykét nap, s a cipőt lassan tisztítani kéne. Bemegyek tehát egy háztartási boltba. — Jő napot! — kö. szönök. — , Cipőkrémet szeretnék, Narancssárga színűt — pontosítok, — Hiánycikk. Egy év óta nincs ilyen ; posztónk. — Akkor színtelent kérnék. ) — Az is hiánycikk. | — Akkor milyen < van egyáltalán? 5 — Fekete. Ha kéri. > terpentint is vegyen * hozzá. Ugyanis föl > kell hígítani, mert kiszáradt. Még a múlt ] évben kaptuk, három vagonnal érkezett. Mivel fekete cipőpasztára semmi szükségem sem volt, indulni készültem. — Egyébként — tart vissza az eladó — az egyik ismerősöm tudna szerezni narancssárga szintit. De.., — Értem —, mormogom sokatmondó- an. — Rendben van. — Semmit nem kéne ráfizetni, csakhogy. .. <5 meg Gerald Darellc-t keresi, ugyanis könyvrajongó. FöUrom noteszem, be a szerző nevét és a könyv efmét, és máris sietek az antikváriumba. — Jó napot kívánok! Darelle-t legyen szíves! — Kit tetszik? — húzza ráncba szemöldökét az eladó. — Nálunk ilyen nem dolgozik! — A Családom é> egyéb állatfajták című, nemrég megjelent könyvet keresem, melynek a szerzője Gerald Darelle. — Ugye tréfál, uram? — Természetesen megértem, hogy hiánycikk — mondom. — De talán ismer valakit, aki el tudná intézni. — Tudok egy embert, aki minden könyvet megszerez, neki azonban gyúj- tásmegszakitóra lenne szüksége a Zsigulijához. Rohanok az autó- szaküzletbe. Rá se hederitek a kiírásra, mely szerint „Gyúj. tásmegszakitó nincs.”', félrehtvom az atkat- részosztily egyik elárusítóját. — Mit keres most éppen a boltokban az ismerőse? — Márkét farmert — feleli. Tüstént indulok.. „ bemegyek.. „ félrehi- t’otn... Mint megtudom, a nadrágkészlet elárusítójának ismerőse rendbe szeretné hozni a lakását — irtass csempét keres. Az importcipőt egyébként már nem hordom. Ilyen kosza, san, enyhén szólva, nem illik: ráférne egy alapos tisztítás. Csempekeresét közben betévedtem a zöldségpiacra, Ht a különböző bódékban mindenfélét árusítanak. Elindulok körülnézni, hogy hol kiválik, kagylós kő alatt lapít, köszörüli még-üres csápjait. Felclhelődik, indul a világ. Földbe fúródik. vizet gyökeredzik, hipp-hopp-nincs répa a jégcsap. Magasodik « a lágy fű irama, dolina-mélyről forrva, körbe fölcsap! : \ kaphatnék csempét. Az egyik, kirakatban kis tubusokat veszek észre. Nem akarok hinni a szememnek, mikor észreveszem a felírást: „Narancssárga cipőkrém”. Kit érdekel már a színes csempe, márkás farmer és a többi hi- ánycikk! Veszek három tubussal, többre nem futja a pénzemből. Hazamegyek, keresem a cipőm. Látok valamilyen feketét, de az én narancssárga színűmet sehol sem találom. — Nem láttad valahol? — kérdem a feleségemtől, — Hiszen itt van az orrod előtt! — mutat a feketére. — Be. festtettem a cipészszel, mert azt mondtad, nem lehet sárga i cipópasztát kapni. Néhány nap múlva ' bemegyek a háztar. fáéi boltba, hogy fekete cipőkrémet ve- } gyek, A narancssárga halomban áll — ; három vagonnal hoztak. Fekete nincs, hiánycikk! Mindenesetre vásároltam terpentint, amíg azt is szét nem kapkodják. Fordította: Grabócz Gábor Sznobéria A címbeli szóalakot ebből a szövegrészletből emeltük ki: „S amit rendeztem,' mindig szólt valamiről, soha nem arról, amiről illett beszélni, amit a divat vagy a sznobéria elvárt” (Televízió és Rádió Szemle, 1979.' 4. sz. 61.). A sző ebbe az angol ere-detű kifejezéssorba illeszt-’ hető bele: sznob, sznobos, sznobság, sznobizmus. Mint nemzetközi szócsalád igen tág körben ismeretes és használatos. Ezeket a jelentésváltozatokat és használati értékeket nevezi meg: előkelősködő,, művelteskedő, nagyképű, úrhatnám; előkelősködés, az előkelő majmo- lása, úrhatnámság. A sznobság és a sznobizé mus mellett szükség van-e egyáltalán a sznobéria szóalakra? Kapcsolódik-e hozzá jelentéstöbblet? Hogy ezekre a kérdésekre egyértelmű választ adhassunk, az alábbi szópárok jelentése és hangulati értéke közötti árnyalati különbséget Is tekintetbe kell vennünk: prüdség- prüdéría (álszemérem, szemérmeskedés, szemérme- teskedés); rafínáltság-rafi- ttérta (furfang, ravaszság, agyafúrtság); bolondság- bolondéria (a józan ésszel ellenkező, zavaros, értelmetlen dolog, hóbort, különcködés, bolondos szeszély; rögeszme). A magyar és az idegen eredetű képzőpár közötti különbség jól érzékelhető. A magyar képzésű szavak közlő, kifejező szerepében a rosszalló használati érték nem jelentkezik. Ugyanakkor az -érta toldalékkal ellátott megnevezések egyrészt jelentésárnyalatot közvetítenek, másrészt az elítélő szándék is felerősödik bennük. Sajátos a hangulati velejárójuk ie ezek-: nek a képzőformáknak. Egy példával is érzékeltet ú próbáljuk ezt. Állítsuk szembe pl. az őszinteség és a mesterkéltnek tűnő, de bizonyos beszédhelyzetekben nyelvi szerepét jól teljesítő őszintéria szóalakokat. Hogy az eltérő képzés milyen sajátos nyelvi szerepet képes érzékeltetni, arról ez a két szövegrészlet tanúskodik: „Az őszinteség igen értékes emberi tulajdonság".' — „Furcsh őszintéria hara- pódzik el közöttünk”. A szokatlan képzésű őszintéria szemléletes példát nyújt arra, hogy a szóban a beszé-' lő elítélő szándéka is felerősödik, s a megnevezés rosszalló használati értéke kerül előtérbe. T)r. Bakos József Jfttfcümafti Garai Tárnáé
