Népújság, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-23 / 94. szám

Versenyben a minőségért Miféle milliók repkedtek? Gebin helyett szerződéses üzemeltetés Sűrűn jelennek meg mos­tanában közlemények a la­pokban : különböző kereske­delmi, de főként vendéglátó vállalatok teszik közzé azok­nak az üzleteknek a listá­ját, amelyeket bérbe, vagy szerződéses üzemeltetésbe kívánnak adni. A televízió riportfilmet közölt nyilvános versenytárgyalásról, ahol a boltokra pályázók licitáltak; millió forintok röpködtek a levegőben, s az nyert, aki nagyobb összeget mondott, t). néző csak bámult; ennyi pénzük van egyeseknek? És egyáltalán, mi történik itt? Kiárusítják a szocializmust? Mi is történik valójában? A gyökerek a múltba nyúl­nak. Az államosításkor 90 200 ;bplt és vendéglátóhely volt az országban, négy évvel később, 1952-ben már csak 33 000. Amint nőtt az elad­ható áru mennyisége, úgy sikerült az üzletek számát mintegy 65 000-re feltornáz­ni. Ám, mióta a gazdaság minden szférájában haté­konyságra kell törekedni, újra sorra zártak be a válla­latok, kisebb üzletek, mivel ráfizetésesek voltak. A la­kosság emiatt joggal hábo- rog: bár mind több az áru­ház, az önkiszolgáló ABC, a kis boltok nélkülözhetetle­nek. Különösen ott, ahol nincs más a közelben. De ahol van,' ott sem érdemes egy kiló kenyérért, vagy tíz deka vajért körbejárni az önkiszolgálót. Az első ellentmondás te­hát az, hogy a kis üzletek a vállalatok számára , kevéssé kifizetődők, a fogyasztók számára viszont szüksége­sek. — A vállalat fizet — a gebines keres — Ezzel- szorosan összefügg a második nagy ellentmondás, amely a gebinnel kapcsola­tos. Tudnivaló, hogy a kis vendéglátóhelyek és boltok túlnyomó többsége úgyneve­zett gebines rendszerben mű­ködik, amely rendszernek az a lényege, hogy a boltvezető nem számol el tételesen a vállalattal, nem rögzíti pénz­tárgépben a forgalmat. Ezt a rendszert az adminisztrá­ció csökkentése érdekében kellett bevezetni még az öt­venes években. A gebin, kü­lönösen a ■ vendéglátásban, köztudottan kincsesbánya. Nem véletlen, hogy nyuga­lomba vonult élsportolók és más neves személyek kap­tak afféle jutalomként ge- bint. Heten vannak, mint a go­noszok! Megjelenésüket még­is megye szerte örömmel nyugtázzák’ a helybéli köz- igazgatási szervek. Mert ha Baranyi Ferenc például Pá­rádon, Zvara Gábor Eger- baktán, Urban Zoltán vala­melyik Heves környéki fa­luban fordul meg, akkor an­nak nyomós oka van. Ott rövidesen történik valami. Helyrepofoznak egy tönkre­ment utat. újabb húsz esz­tendőre „bélést” kap az aluljáró, csatornázatot az alagút. Igen, ők heten, Tes- léri László mérnökkel az élen, Heves megye városai­nak, községeinek útkarban­tartásáért, azok felújításáért, megépítéséért felelnek. És Mm kis összeg fordul meg kezükön. Tavaly 70 mil- ó forint volt az előirányza­tuk. amit további 40 millió­nál toldották meg a megyei, Hol a meggazdagodás le­hetősége? Valamivel kisebb étel- és italadagok kiszolgá­lása, és az így létrejövő többlethasznot egyszerűen ki lehet emelni a pénztárból. (A nem gebines, az úgyne­vezett szoros elszámolású üzletekben erre nincs lehe­tőség, legfeljebb hús, vagy pálinka formájában lehet hazavinni, amit a vendégen „megtakarítottak”.; Eddig még csak hagyján. Az igazi baj csak ott kezdődik, ami­kor a gebines úgynevezett idegen árut forgalmaz, olyat, arti it nem hivatalos úton szerzett be, amelyről nincs bizonylata. Ha a gebines na­ponta csak egy kiló kávét, csak egy demizson pálinkát vesz- meg az élelmiszerbolt­ban vagy a zugfőzdében, és azt a haszonkulccsal meg­emelt áron értékesíti a ven­déglőben, már csinos va­gyonra tesz szert. Távolról sem az az egyet­len baj, hogy meggazdagszik. A vállalatot lopja meg, ame­lyik fizeti a bolt minden költ­ségét az energiától a munka­bérig, a hűtőgépektől a mosa­tási számláig. S ebben az ál­lam által finanszírozott üz­letben a haszon a gebines zse­bét üti. Legalábbis részben. Márcsak ezért is ráfizetése­sek a vállalatok számára a kis gebines vendéglátóhe­lyek. Tehát, ha a gebin ráfize­téses, ugyanakkor a kis üz­letekre, vendéglőkre szükség van, akkor valamit tenni kell. Az egyik lehetőség a gebines üzleteket szoros el- számoltatásúakká alakítani. Csakhogy ez nagyon sokba kerülne. Növekedne az ad­minisztráció, a vállalati köz­pontok leterheltsége, és csu­pán a pénztárgépek beszer­zésére másfél milliárd forin­tot kellene fordítani. Szük­séges lenne még a szoros el­számoláshoz vagy 15—20 000 újabb dolgozó, és akkor is ott lennénk, ahol a part sza­kad: fennmaradnának a ré­gi gondok, nőne a ráfizetés. — önállóság és kockázatvállalás — A kormány nem ezt az utat választotta, hanem le­hetőséget nyújtott a kis üz­letek és vendéglátóhelyek szerződéses üzemeltetésére. Olyan boltvezetőket keres­nek, akik vállallak a ■ koc­kázatot — a saját pénzüket is kockáztatják — és a jö­vedelem reményében önálló­an tudnak a rendelkezésük­re bocsátott eszközökkel gaz­dálkodni. Aki szerződéses boltot vezet, az bárhol vá­illetve a helyi tanácsok. Nem lebecsülendő ugyanakkor a társadalmi segítség sem, amely mindig egy-egy tele­pülés vezetőinek leleményétől függ. és újabban különösen Herédet gazdagította. Gondos fölmérés után A héttagú társaság — va-* lamennyien útfelügyelők! — most éppen Hatvanban dug­ta össze a fejét, a város kör­nyékén szemlézett, hogy az idei esztendő eredményeit mérlegre tegye, továbbá megvitassa a legszorítóbb feladatokat. — Csoportunk a megyei tanács szakigazgatási szervé­hez tartozik, és gyakorlatilag 1974 óta funkcionál, az ott biztosított pénzügyi fedezet célirányos felhasználásával sárolhát árut, akár a saját kertjében termettet is áru­síthatja. A forgalommal, a költségekkel nem kell elszá­molnia, csupán azt az ösz- szeget kell a vállalatnak be­fizetnie, amelyet elvállalt. S itt, visszatérhetünk a ri­portfilmhez, amelyen millió­kat licitáltak a pályázók. Ezek a milliók nem a saját pénzük, hanem az az összeg, amelynek 3 vagy 5 évre tör­ténő befizetését vállalják. S az nyer a versenypályáza­ton, aki a magasabb forga­lom reményében magasabb befizetést vállal. Lényegében erre vonatkozik a szerződés, amelyet a boltvezető köt a vállalattal. A boltvezető megbukhat, ha nem sikerül a vállalt forgalmat elérnie, a vállalt összeget befizetnie. — A fogyasztók kedvébe járni — A szerződő boltos, a ven­déglős tehát biztosan min­dent elkövet majd, hogy mi­nél kisebb ráfordítással, mi­nél nagyobb forgalmat érjen el. Kénytelen minden tekin­tetben — a kiszolgálás mód­jában, az étlap összeállításá­ban, az árak alakításában, az áruk csomagolásában, sőt, még a boltok berendezésé­ben is — a vevők, a vendé­gek kedvében járni. És mi a helyzet a „szocia­lizmus kiárusításával”? Az új üzemeltetési formák nem csorbítják a szocializmust, amely köztudottan a terme­lőeszközök társadalmi tulaj­donán alapszik. A kis bol­tok ugyanis — akár szerző­désben, akár bérleti rend­szerben működnek — válla­lati, illetve szövetkezeti tu­lajdonban maradnak. Ha be­válnak, inkább erősítik, semmint gyengítik politikai rendszerünket, éppen azál­tal, hogy jobban oldják meg a lakosság ellátását. És — nem mellesleg — hozzájá­rulnak a vállalat, a szövet­kezet nyereségéhez. A külö­nösen magas jövedelemszer­zési lehetőségtől sem kell tartani, hiszen ez a jövede­lem adóköteles. Több kis üzlet, gondosabb árubeszerzés, figyelmesebb kiszolgálás, versenyárak — lényegében ez. az, amit a fogyasztó az új formától kap­hat. A megvalósításhoz azon­ban új típusú, vállalkozó szellemű kereskedők is kel­lenek. Az első jelek szerint sokan vannak, és várják, hogy bebizonyítsák ráter­mettségüket. re. zs.) — mondotta munkájukról Tesléri László megyei út­felügyelő. — Hogy mit je­lent ez a célirányosság? A megyeszerte megmutatkozó útépítési gondok alapos, reá­lis fölmérésével kezdődik, majd a kivitelezett munkák szakszerű elbírálásával fele­ződik be. Munkatársaim rendszeresen járják körzetü­ket, illetve a helyi hatósá­gok igénye nyomán teszik vizsga tárgyává, hogy hol és mit lehet a legsürgősebben elintézni a biztosított anya­giakból. A kivitelezés, ter­mészetesen. nem az útfel- ügvelet gondja. De a partner vállalatokkal, mint például a Heves megyei Tanácsi Építő­ipari Vállalat, vagy éppen a Hatvani Költségvetési Üzem. mi közvetítünk szerződéskö­tést. tevékenységüket mi el­lenőrizzük. Az idén rendel­kezésünkre álló összeg Szép, jó és — hibátlan. Fogyasztási cikkeinknek va­jon hány százaléka ilyen? A vállalatok esztendők óta tö­rekednek a minőség javítá­sára, termékeik színvonalá­nak emelésére. Az utóbbi időben a korábbinál is na­gyobb hangsúlyt kap a mi­nőség. mert a külpiacokon ma már ez versenyképessé­günk alapja. A termékszer­kezet-váltás gyorsuló üteme is kedvező hatást váltott ki: a minőségileg nem, vagy alig megfelelő gyártmányok, fo­kozatosan lekerülnek a ter­méklistáról. Kétségtelen, hogy összességében javult a hazai fogyasztási cikkek mi­nősége. Kimagaslóan jó ered­mények azonban elsősorban ott születtek és születnek, ahol a vállalatok önállóan, saját erejükre támaszkodva, bátran alkalmazzák az ösz­tönzés hatásos eszközeit, módszereit. Ösztönző bérezés Három esztendővel ezelőtt az Alföldi-cipők 2,7 százalé­kát vitték vissza a vevők használhatatlanságuk miatt. A viselők bosszúságán túl — ami egyáltalán nem hasz­nált a termék hírnevének — ez évente több millió forint veszteséget is jelenteti az Alföldi Cipőgyárnak. Ennek megszüntetésére, szakembe­reik felmérték a cipők hasz­nálatakor leggyakrabban elő­forduló hibákat. Kereskedel­mi raktárakban tanulmá­nyozták a visszavitt lábbeli­ket s az így szerzett tapasz­talatok alapján hozzáfogtak a technológia korszerűsíté­séhez, valamint az anyagok pontosabb megválasztásához. Ma már valamennyi úi gyártmány kifejlesztésénél elsősorban a minőség a leg­fontosabb. Ennek alapján már garantálják, hogy a mindennapos használatra szánt varrott és ragasztott talpú cipőik a legdurvább nyüvést is elviselik, s akkor sem áznak be, ha viselőik vízben járnak. Gyakori volt korábban, hogy a cipőkben a bélés kinyúlt, zsugorodott és a kérgek sem tartották meg formájukat. Az új ki­képzéssel, megmunkálással, a megfelelő nyersanyagok felhasználásával ezeket a pa­naszokat megszüntették. A gyárban a minőségjavító technológiai korszerűsítéshez ösztönző bérezés is párosul. A dolgozók fizetésük 5—10 százalékát csak akkor kap­ják kézhez, ha kifogástalan a szalagról lekerült cipók minősége. így az Alföldi-ci­pők itthon, és külföldön is egyébként nem kevesebb, mint a tavalyi, és belőle többféle komoly munkálat valósulhat meg. Rekonstrukció Petőfibányán Durai László gyakorlatilag a selypi medence falvainak belső útjaiért felelős. Van gondja, de öröme is. — Pár éve Petőfibányán tanácsi kezelésbe került a szénbánya vállalat által lé­tesített lakótelep teljes út­hálózata, ami jelentősen meg­növelte feladatainkat. Utóbb ugyanis nem sokat törődtek itt az utcák, járdák, alag­utak állapotával, és azok bi­zony megsínylették az idő viszontagságait. Nos, e mun­kálatokra tavaly csaknem tízmillió forintot irányoztunk elő, és a Közút építő Válla­keresettek, az évi 3 millió pár 45 százaléka exportra, Angliába, Hollandiába kerül. Itthon pedig, főleg a fiatalok körében, egyre jobban hódít az Alföldi-papucs, amely kérges fazonban is megje­lent már az idén. De siker­re számíthat a legújabb, ru­galmas talpú szabadidő-ci­pőjük is. Minőségi és hulladék­prémium A Győri Kötöttkesztyű­gyárban is fontos szerepet játszott a minőség javításá­ban a gépesítés. Azt, hogy termékeik 98,3 százaléka el­ső osztályú minősítést érde­mel, a korszerű kesztyűkötő- automaták munkába állítá­sával érték el. Ezeken na­ponta 6800 pár kesztyű ké­szül, egy-egy szakmunkás tíz automatát kezel. Ügy gon­dolták azonban, hogy a kor­szerű gépek önmagukban még nem elegendőek a kifo­gástalan minőség eléréséhez. Az üzemben bevezették a minőségi és hulladékprémiu­mot, amely elérheti a fizetés 30 százalékát is. A gépeknél dolgozókat ez arra ösztönzi, hogy amint kötéshibát ész­lelnek, a terméket azonnal levegyék a gépről, majd a felfejtés után újra -feldol­gozzák. A premizáltak közé tartoznak a műszerészek is, mivel rajtuk múlik, hogy hiba esetén a gépek miha­marabb működőképesek le­gyenek. Az idén úgy terve­zik, a termelés irányítóit is prémiummal teszik érdekelt­té abban, hogy jól előkészít­sék és körültekintően meg­szervezzék a napi termelést. A minőségi és hulladékpré­mium bevezetésével tekin­télyt, rangot kapott a gyár­tásközi ellenőrzés is, mert az érdekeltek ellenőrök véle­ménye alapján kapják a pré­miumot. A szigorú gyártásközi el­lenőrzés az egyik titka a pá­pai húskészítmények jó mi­nőségének is. Az évente több mint 550 ezer sertést feldol­gozó húskombinátban a kor­szerű minőségellenőrzés be­vezetésével elérték, hogy a szabványnak nem megfelelő termék nem kerül ki az üze­mekből. Az ellenőrzési rend­szer átfogja a termelés teljes folyamatát, ennek keretében tervezik, szabályozzák a hús. készítmények minőségét és ellenőrzik a minőséget be­folyásoló technológiai cso­portok munkáját. Az ellen­őrzés az alapanyagátvételtől a húsválogatáson, a páclé- készí lésen, főzésen, dobozo­lttal, valamint a tanácsi építőkkel kötött egyezség alapján megkezdődhetett a Vörös Hadsereg útja, a piac­hoz és a temetőhöz vezető út, továbbá az alagút re­konstrukciója. Az alagút e program szerint új kivilágí­tást, valamint korszerű víz­elvezető rendszert is kap, hogy az említett utakkal együtt 1981 második felére elkészüljön. Megjegyzem, sa­ját anyagi forrásunk ekkora volumenű felújítást nem tett volna lehetővé. Segítségünk­re sietett azonban az Orszá­gos Tervhivatal, biztosítva a szükséges pótelőirányzatot Hétmillió forint Hatvannak Lőrinci, Zagyvaszántó. Apc! A térségből e telepütések szintén szerepelnek a csoport idei tervlistáján, vagy né­mely munka — Boldog! — tavalyról húzódik át az 1981- es esztendőre. A községekben részint buszmegállókat léte­sítenek, Apc esetében pedig a vasútállomás előtti teret is rendezik. Hatvanban, a helyi láson keresztül a végtermék kibocsátásáig terjed. Az el*; lenőrzés módszere a techno­lógiától függ, érzékszervi,’ kémiai, esetenként mikro­biológiai vizsgálat lehet. Az ellenőrzésnél szerzett infor­mációkat azonnal értékelik és visszacsatolják a termeié-; si folyamatnak ahhoz a fá­zisához, amely a minőségre hatást gyakorolt. Az ellenőr*» zési pontokon dolgozók kö­rében minőségi bérezést ve­zettek be, amelyet a gyár­tásközi ellenőr objektív meg­állapításai alapján, a minő­séggel elért pontszám ará­nyában fizetnek ki. 45 százalékos béremelkedés A sátoraljaújhelyi Hegy­alja Ruházati Szövetkezet termékeinek túlnyomó több­sége négy nyugat-európai országba kerül. Az igényes vevők megtartása különösen magas minőségi követelmé­nyek teljesítését kívánja meg a szövetkezettől. Azt, hogy megtalálták az egyenletes, jó minőség folyamatos biz­tosításának legjobb módsze­rét, igazolja, hogy tavaly 500 ezer felsőruhát készítettek exportra, s ebből a rekla­máltak mennyisége nem ér­te el a száz darabot. Ez, s a határidőkre való pontos szál­lítás mindenekelőtt a szö­vetkezetben bevezetett mi­nőségi bérezésnek köszönhe­tő. Az egyéni teljesítmények javulásához azonban mun­kaszervezéssel teremtették meg a feltételeket. A Köny- nyűipari Szervező Irodával együttműködve kialakították a 3 M szervezési módszert, amely 30 százalékkal növel­te a dolgozók teljesítményét. Az új módszer együtt jár a pontosabb előkészítéssel és a dolgozók munkakörülmé­nyeinek javításával is. A szervezés bevezetése során egy-egy dolgozóra lebontot­ták a munkát és így a sza­lagszert termelés körülmé­nyeinek fenntartása mellett az egyéni teljesítmények is mérhetők. Ez a módszer az eddigi tapasztalatok szerint elősegíti az egyenletes, jó minőségű termelést, s emel­lett a határidős ütemezésnek megfelelő munkavégzés fel­tételeit is biztosítja. Az 5— 10 százalékos minőségjavu­lás hatása — amit az elmúlt öt esztendőben értek el —, nemcsak a szövetkezet hír­nevének. s megrendeléseinek növekedésében érezhető, ha­nem a dolgozók fizetésében is. Bérük ez idő alatt 45 szá­zalékkal emelkedett. tanácsvezetés rendelkezésé­nek megfelelően, ugyanak­kor egy más jellegű, nagy­szabású feladat előkészíté­séhez fogott az útfél ügyelet Felújítják a Kossuth tér tel­jes déli részének burkolatát,' illetve a buszpályaudvart körülvevő utakat, hogy kor­szerű, közlekedési rendet le­hessen bevezetni ezen az ex­ponált helyen. Mint Tesléri László megjegyezte, hétmil­lió forintot szántak a feladat­ra. Ezt megtoldja még saját zsebből a helyi, céltámoga­tással a megyei tanács, a kivitelezésre pedig a Költ­ségvetési Üzemmel és a Be­tonútépítő Vállalattal kötnels szerződést. A munka június­ban indul, őszre fejeződik be. A buszpályaudvar addig a tanácsháza és a pártszék­ház előtti térszakaszra köl- tözik át... (!?) Moldvay Győző 1981. április 23., cettörtot Heten, mint gonoszok Avagy: az „útfelügyelet” gondjai Hatvan környékén

Next

/
Thumbnails
Contents